Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Közel százezren követik Kiss Zsolt Attila püspökladányi plébános a TikTok alkalmazáson indított videómegosztó felületét, amelyen keresztül főként a fiataloknak evangelizál, imáról, megtérésről beszél. Zsolt atya a Tények Plusz január 26-i adásának vendégeként hangsúlyozta, hogy már nem ő választja a témát, hanem a követői feltett kérdéseire válaszolva fejti ki az egyház krisztusi tanítását.

Mindenekelőtt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az evangelizáláson és az értékek bemutatásán túl a közösségi oldalak veszélyforrást is jelenthetnek a fiatal felhasználók esetében, akik – koruknál fogva – még nem képesek megkülönböztetni a tényleges valóságot a virtuális világtól. A média második valóságot teremt. A felnőttek körében is tapasztalható, hogy sokan elhiszik a „fake news” (álhírek) által terjesztett információkat, mert azok valóságosnak tűnnek. Gondoljunk csak bele, gyakran tapasztaljuk, hogy más-más csatornák ugyanarról az eseményről, emberről ellenkező dolgot állítanak. Melyik tehát a valóság?

Kísérjük figyelemmel gyermekeink internetes szokásait, ismerkedjünk meg az általuk használt alkalmazásokkal, beszélgessünk róla egy-egy esti beszélgetés, vacsora alatt, fedjük fel az esetleges veszélyforrásokat, hogy elkerüljük a gyermekünk biztonságát veszélyeztető helyzeteket.

Kiss Zsolt Attila atya, mint említettük az abszolút igazságról, az egyház tanításáról, keresztény értékekről beszél a TikTok videófelületén. A plébánossal Laskai Miklós sajtóapostol beszélget.

– Mikor határozta el, hogy a fiatalokat a közösségi oldalon keresztül fogja megszólítani?

– 2020. május 15-én tettem fel az első videómat a TikTok platformra. Jézus ezt parancsolja: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Márk 16,15). De manapság már szinte ki sem kell menni az ajtón. Az egész világ elérhető a mobil telefonon keresztül, így azt gondolom, ezzel a lehetőséggel is élnünk kell.

– Mi motiválta arra, hogy evangelizáljon ezen a felületen?

– A tanítványaim ismertettek meg ezzel a lehetőséggel. Így esett, hogy az ő segítségükkel elkezdődött az evangelizálás ezen a felületen. Most nagy örömmel és lelkesen álltak a TV2 kamerája elé és, számoltak be a kezdeti lépésekről a rólam szóló riportban. A fiataloktól hemzsegő „területen” a katolikus egyház nem nagyon volt jelen, úgyhogy sikerült egy űrt betöltenem, és azt tapasztalom, hogy van igény erre a tanításra. Főleg úgy, ha az hétköznapi, érthető köntösben van átadva.

– Miért pont a TikTokra eset a választás hisz ott van a Facebook vagy a Twitter közösségi oldalak is?

– A Facebook „elöregedett”, vagyis a felhasználói korosztálya jóval 30 felett van. A fiatalok nem szívesen használják, hiszen ott vannak szüleik, tanáraik. Itt kevésbé van jelen a felnőtt korosztály. A felület felhasználóbarát, gyorsan elkészülnek a témák, melyek sokrétűek lehetnek a technikai korlátok ellenére.

– A lelkipásztori teendői mellett jut idő a videó készítésre?

– Néha sok időt vesz igénybe. Különösen a videó maximális, mindössze 1 percre korlátozott hossza okoz nehézséget, mert ha 1-2 másodperccel is túllépem, akkor újra fel kell venni. Volt olyan anyagom, amelynek elkészítése majdnem egy órába került. Egyébként belefér az időmbe, mert a sok gyakorlat után általában 2-5 perc alatt elkészül egy-egy anyag.

– A videó bejegyzések készítése során milyen eszközöket használ?

A telefonomat. Néha kell csak a számítógép segítsége.

– Hogyan választja meg az adott témát?

– Az elején még sokat kellett válogatnom. Mára már elértem azt, hogy a nézők tesznek fel kérdéseket, és azokra válaszolok. Így elmondhatom, hogy a nézők irányítják az oldalt. De vannak már ismert, felfutott témáim is, mint például a „Filmajánló”, „Dalra fel!”, vagy a „Vicces sztorik”.

– Szokott-e válaszolni a kommentekre?

– Igen. Ezt nagyon szeretik a követőim, hiszen így a feltett gondolat értékesnek bizonyul (videó lesz belőle), és a követő is érzi, hogy fontos a kérdése, figyelek rá. De szoktam válaszolni is a kommentekre, bár egy ideje már szinte képtelenség, hiszen napi több száz érkezik. Nagy része csak egy szívecskét kap, a fontosabbakra válaszolok. A legfontosabb/legjobb pedig egy következő videó témája lesz.

– Nyomon követi az evangelizációja nézettségét?

– A videóim nézettsége jobban érdekel, mint a kedveltsége. Ha valaki annak ellenére megnézi, hogy nem nyerte el a tetszését, ez azt jelenti, hogy valamilyen hatással van rá. Ki tudja? Úgyhogy a nézettség számomra a legnagyobb fizetség. Van videó sorozatom (Vicces sztorik sorozat), ami nagyon népszerű lett. A legnézettebb anyagom is ebből kerül ki, hiszen az első része már 1 milliós megtekintéssel büszkélkedhet. A követőim száma pedig egy nagyon jó viszonyítási alap. Nem hittem, hogy ennyire sokan nézni fogják azt, amit itt létrehozok.

– Mely evangelizációs témák népszerűek a követői körében?

– Vannak bibliamagyarázós videóim is, illetve a katolikus karizmatikus megújulás több dalával is megismerkedhetnek a fiatalok. Az egy perces idő rövidsége miatt ez nem könnyű, de folyamatosan tanulom kiemelni a lényeget. Terveim között szerepel néhány igevers magyarázata is. A kedvencemet már feldolgoztam, amely a papi jelmondatomról szól: „Emészt engem a buzgóság házadért” (Jn 2,17).

– Sok olyan diák van, akiknek nehézséget okoz az egyházi fogalmak értelmezése pl. cölibátus, aszkézis, stb. Várható-e az, hogy a videóiban ezekkel is foglalkozni fog?  

– Igen. Amikor jön egy jó kérdés, abból szívesen készítek új témát.

– Lassan kezdetét veszi a nagyböjt. A húsvét előtti időszak a témáiban is megmutatkozik majd?

– Igen. Bár inkább – a téma nagysága miatt – a YouTube csatornámra készítek hosszabb videókat, melyekre mutatnak majd TikTok videóim. Az 1 perc ugyanis nem elég pl. egy keresztúti elmélkedésre.

– Az elmúlt időszakban érintett-e kényes témákat pl. abortusz, halálbüntetés, eutanázia, gyilkoság, stb.?

– Igen. Ezen témák egy része már fel van dolgozva oldalamon. A nézőket érdeklik a „határfeszegető” videók is. Meglepő, de ezek azok a pontok, ahol a nem hívő emberek is megszólalnak. Persze nem mindig az egyház tanítását hangsúlyozzák, de ha nyitottak a párbeszédre, az már szerintem haladás. Például az abortusz sorozatom elég nagy hullámokat vetett, hiszen kiderült, hogy sokan még azt sem tudják, hogy a magzat egy ember, akinek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. De a „lombik program” sorozatom is hasonló viharokat kavart a lelkekben. Ezek a „súlyos”, ráadásul teológiával megfűszerezett témák egy átlag olvasónak bizony nagyon nehezen érthetők és elfogadhatók.

Az egyik videómban például Isten örökkévalóságát magyaráztam, s bizony sokan még az „örök” szó értelmével sincsenek tisztában. Ez persze nem sértés, de jelzi a feladat nagyságát. Ezeket a kemény kérdéseket is fel kell vetni, és valamilyen érthető választ kell rá adni. Mert ha ÉN/MI nem állunk oda az emberek mellé és segítjük a gondolataikat arra a pontra, hogy megértsék Isten tanítását, akkor bizony téves tanítások felé fognak fordulni.

– Említette, hogy a Vicces sztorik sorozata igen közkedvelt.

– A humor szükséges. Bár az oldal a komolyság felé billen, témájában, tartalomvezetésében nem óhajtok átmenni burleszkbe, de a humort sem vetem meg. Ezért szükséges néha mindenféle húrokat pengetni ahhoz, hogy a nézők érdeklődése fennmaradjon. Hiszen ha egyszer csak abbamarad a témák gyártása, akkor a nézők nem fognak jönni. A régiek nem fognak érdeklődni. Úgyhogy szükséges minél több réteget megszólítani. A hívőt, nem hívőt, Isten-tagadót, humorra vágyót, gyászolót…

– Mennyire tartja fontosnak a szolgálatát a TikTok-on?

– Sok téren nevezném hiánypótlónak az oldalamat. Persze az elsődleges cél nem a közösségépítés, mert azt a plébánián kell létrehozni. De most, ebben a „zárt” időben nagyon is igénylik az emberek az ilyenfajta törődést is. Szerintem mindig is fontos igazságokat eljuttatni az emberekhez. Főleg olyan időkben, amikor sokszor ömlenek a hazugságok és féligazságok az emberek nyakába.

Ahogy növekszik a nézők száma, úgy növekszik a felelősség és a „munka”, hiszen koordinálni, adminkodni, kreatívnak maradni… sok, egy idő után. Más dolgom is van, de majd a Jóisten megmondja, hogy meddig menjen a szekér.

Kiss Zsolt Attila plébánossal készült interjú itt megtekinthető:  https://tenyek.hu/video/a-pokolrol-is-viccesen-mesel-a-pap

Laskai Miklós

sajtóapostol

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

"A gyermekek olyanok, mint a tükör. Ha szeretettel veszik őket körül, ők is szeretetet sugároznak.” Anthony de Mello

A 2021/22-es tanévben is szeretettel várják a hitoktatók a gyermekek jelentkezését a hit-és erkölcstan órákra. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén lévő állami fenntartású iskolákban is választható a római katolikus hitoktatás hit- és erkölcstan tantárgy az 1-8. évfolyamokon. Az első osztályba lépő gyermekek szülei az ez irányú szándékukat a beiratkozáskor írásban jelezzék az iskolának. Amennyiben a gyermek már másodikos, vagy felsőbb osztályba jár, május 20-ig kell szintén írásban jelezni a döntésüket az iskolának.

A katolikus hit- és erkölcstan órára mindenkit szeretettel várunk, a jelentkezésnek nem feltétele sem a keresztség, sem a katolikus egyházhoz való tartozás.

Kedves Szülők!

Miért jó, ha gyermekének a római katolikus hit- és erkölcstant választja? A döntéshez az alábbiakban szeretnénk rövid segítséget nyújtani. Engedjék meg, hogy rövid tájékoztatónkban bemutassuk a római katolikus hit-és erkölcstan oktatás jellemzőit és céljait.

Ha szeretné, hogy gyermeke...

✔ támpontot kapjon az élet fontos kérdéseiben való eligazodáshoz,

✔ tájékozott, művelt, önálló gondolkodású ember legyen,

✔ bizalommal tekintsen a jövőjére, ne féljen tőle,

✔ tisztában legyen értékeivel, és ezeket ki is tudja bontakoztatni önmaga és a társadalom javára,

✔ eligazodjon a valódi és a talmi értékek kavalkádjában, hogy jó döntéseket tudjon hozni,

✔ észrevegye az Isten gondviselését az életében,

✔ találjon magának igazi példaképeket, akik valóban az értékes életre tanítják,

✔ megtalálja az élete értelmét,

✔ megtanulja értékelni az életet, annak minden örömével és problémájával, akkor döntsön a hit- és erkölcstan oktatás mellett.

A gyermekek mindezen életformáló attitűdöket a Biblia történetein, az egyházi év ünnepein, szentjeink életén keresztül, játékokkal, beszélgetésekkel, imádságokkal, ének, rajz vagy kézműves foglalkozás segítségével sajátíthatják el a katolikus hit- és erkölcstan órákon.

Ezen alkalmakon mindazokkal a témákkal és kérdésfeltevésekkel foglalkozunk, amelyeket az erkölcstan óra tárgyal, de ennél több, az életünk egészére vonatkozó kérdésekről is tanulunk. Az egyház elsősorban nem erkölcsöt oktat, vagyis elsősorban nem az értelmet akarja meggyőzni, hanem nevel, a hitet szeretné átadni, megérintve a gyermekek szívét, és csak ebből következhet az, hogy a gyermek jobb életstílust és erkölcsös életet választ.

A hit segít minden embert, hogy eligazodjon az élet nagy kérdéseiben, amelyek a mindennapjainkat is meghatározzák: milyen értékeket vállaljunk és kövessünk, hogyan éljük meg jól és teljesen az ajándékba kapott életet, nehéz döntési helyzetekben melyik utat válasszuk.

Mi történik a hittanórán?

Óráinkon mindazon kérdésekkel foglalkozunk, amelyeket az erkölcstan tárgyal: ki vagyok én, hol a helyem a világban, barátság, munka, hazaszeretet, család, stb., válaszainkat azonban a Szentírás és egyházunk hagyománya alapján fogalmazzuk meg.

A római katolikus hit- és erkölcstan megismerteti a gyermekeket Jézus Krisztus feltétel nélküli szeretetével, az egyház és a Biblia tanításával, örök értékeivel, a szentségi élet gazdagító ajándékával.

Főbb témáink: Jézus élete és tanítása, önismeret, emberi kapcsolatok, a közösség és a természeti környezet.

Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek életkori sajátosságaiknak megfelelően növekedjenek hitben, örömben és szeretetben.

A hit- és erkölcstan órákat felkészült, pedagógus diplomát szerzett hitoktatók vagy lelkipásztorok tartják. Az órák diákok órarendjén belül, lehetőség szerint az etika órával azonos időpontban, heti 1 órában lesznek megtartva. A szülők érdeklődhetnek a helyi plébániákon is.

Kérdéseikkel keressék bizalommal Tóthné Bakai Berta (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. valamint Gerhes József (gerhes.jozsef@dnyem) hitoktatási koordinátorokat.

Gerhes József

hitoktatási koordinátor

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Levél- és Könyvtár könyvállományának januári gyarapodásáról adott tájékoztatót Somogyi Péter az intézet vezetője.

Az ajánlásban megtalálhatjuk többek között Ferenc pápa 2015-ig megjelent tanításait, összegyűjtött beszédeit, továbbá Tihanyi Miklós: Bűn - Hit – Szabadulás című kötete a vallási nevelésnek a fogvatartottak értékrendszerére gyakorolt hatásait vizsgálja, Sebastian Madassery Benvin: Ő az című művében pedig arról ír, hogyan teszi Isten, a Lélek teljessé az életünket, Akire ha önmagunkban rátalálunk, a megtérés ajándékában részesülünk.

Az egyházmegyei könyvtár és levéltár előzetes egyeztetés után (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. 4024 Debrecen, Varga utca 17.) továbbra is látogatható.

A 2015-ben útjára indított olasz nyelvű sorozat Ferenc pápa tanításait gyűjti össze és adja közre olvasói számára. Az eddig megjelent kötetek a Szentatya megválasztásától, 2013. március 13-tól kezdődően 2015. június hónap végéig foglalják magukba az összegyűjtött beszédeket, homíliákat, katekéziseket, imákat, üzeneteket, leveleket, táviratokat féléves bontásokban. Az egyes kötetek használatát segítik a művek végén található különféle mutatók: szertartások, személyek, témák, helyek, hivatkozások.

Insegnamenti di Francesco

I, 1 2013 (Marzo-Giugno)
Cittá del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana, 2015

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93569

I, 2 2013 (Luglio-Dicembre)
Cittá del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana, 2015

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93571

II, 1 2014 (Gennaio-Giugno)
Cittá del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana, 2016

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93573
II, 2 2014 (Luglio-Dicembre)
Cittá del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana, 2016

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93575
III, 1 2015 (Gennaio-Giugno)
Cittá del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana, 2020

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93577

Sebastian Madassery Benvin: Ő az
Budapest: Pápai Missziós Művek, 2020

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93556

„Isten a Lélek. A Lélek Jézusban emberré lett és ugyanaz a Lélek jelen van köztünk az Oltáriszentségben. A Lélek elvezet minket a sötétségből a világosságba, a teljes igazságra és az örök életre. Amikor tudatossá válik az emberben, hogy ez a Lélek Isten, elkezdi járni azt az utat, ami addig ismeretlen volt számára és ez az út belülről átváltoztatja őt, ami aztán belső megtéréshez vezet. Ez örömhír annak az embernek az életében. Arra a felismerésre jut, hogy egy igaz Isten van, és csak Ő van minden előtt és mindennek a végén. Ő minden láthatónak és láthatatlannak az Ura. Ő az. A Lélek által, Lélekkel és Lélekben teljes ember és teljes Isten, Jézus Krisztus. "ná anyjó hétur vidyete ísanája" (Svetasvataropanisad 6:17)

Nincs üdvösség senki másban. Mert más név nem is adatott az embernek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell. (ApCsel 4,12)”

Tihanyi Miklós: Bűn - Hit – Szabadulás ( Budapest: Alapítvány a Rendvédelmi és Magánbiztonsági Oktatásért és Kutatásért, 2020)

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93552

„A mű a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben folyó vallási nevelés hatásait vizsgálja, amelyhez a szerző elsősorban értékrendszeri megközelítést alkalmaz.

A tanulmány azon kutatási kérdésre fókuszál legerősebben, hogy a vallási nevelés milyen hatással van a fogvatartottak értékrendszerére. A börtön rácsai mögé került ember világhoz való viszonyát képes-e befolyásolni a vallás, vagy a börtönkörülmények erősebb befolyást gyakorolnak?

A kérdés megválaszolása érdekében a szerző négy hazai büntetés-végrehajtási intézetben folytatott empirikus kutatást, amelynek eredményei kerülnek e kötetben bemutatásra. Ezek egyaránt jelzik a vallási nevelés pozitív eredményeit és azokat a körülményeket, amelyek ezeket az eredményeket befolyásolják.”

Adventi törődés
Debrecen: Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség, 2020

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93586

Imafonál 2021
Nemzetközi Lepramisszió : Lepramisszió, 2020

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93564

Katolikus Kalendárium 2021
Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2020

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93590

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye névtára 2016/2017

Budapest: Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal, 2016

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93542

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye névtára 2019/2020
Budapest: Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal, 2019

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93544

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye névtára 2020/2021
Budapest: Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal, 2020

https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93546

Könyvecske az igaz keresztyéni keresztségről...
Budapest: MTA KIK, OSZK, Mo. Bap. Egyh., 2020
https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93594

"Nem fényleni, hanem használni"
Budapest: Barankovics István Alapítvány, Gondolat Kiadó, 2020
https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93548

A Debreceni Egyetem Professzori Klub jubileumi emlékkönyve 2010-2020
Debrecen: Debreceni Egyetem Professzori Klub, 2020
https://dnyem.opac3.monguz.hu:443/hu/record/-/record/RECORD93562

Somogyi Péter

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Levél- és Könyvtár

4024 Debrecen, Varga utca 17.

http://archiv.dnyem.hu

A 2021-es esztendő több szempontból is ünnepet jelent a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek és Barátai számára, amelyről a Nyíregyházán szolgáló Tomka Magdolna nővérrel beszélgetünk, megosztva néhány gondolatot az ünnepek tartalmáról.

– Szerzetesrendünk alapításának 165. évfordulóját ünnepeltük január 19-én. Az alapításét, amikor egy francia fiatal lány, Eugénie Smet (rendi nevén Gondviselésről nevezett Mária) szívében – megtapasztalva személyes életében Isten gondviselő szeretetét – feléled a vágy, hogy válaszoljon erre a szeretetre, és igent mond, hogy átvegye Istentől azt a karizmát, ami a legelhagyatottabbak, a tisztítótűzben szenvedő lelkek felé küldi őt és társnőit, és rendet alapít.

A Szentek közösségének misztériuma a Gondviselésről nevezett Boldog Mária életében gyakorlati, megélt valóság. Számára a halál sem akadálya a szeretetnek. A Szentlélek kegyelme megmutatja, hogy a szolidaritás, amire meg van híva, túlnyúlik az evilágon. Így írja később, hogy „a Tisztítótűz mélységétől, a föld szélső határáig” el akar menni Isten örömhírével, és „buzdítja nővéreit, hogy az egyszerűség, önátadás és öröm szellemében „imádkozzanak, szenvedjenek és dolgozzanak a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és ezáltal segítsék az embereket teremtésük céljának elérésében” (Rendi Szabályzatunk 6. pontja).

– Egy szemlélődő, imádkozó rendről beszélünk, amelynek elsődleges célja az elhunytakért való ima, cselekvés, és szenvedéseik felajánlása?

– Nem egészen. Kezdettől fogva apostoli rendet akart Gondviselésről nevezett Boldog Mária alapítani. A karizmának megfelelő keretet a jezsuita rendtől kapott szabályzat adja. Így a szentignáci lelkiség kitágítja szolgálati területünket a tisztuló lelkek felé, akik még távol vannak Istentől. „Elsősorban azokhoz megyünk, akikről megfeledkeznek, akiknek emberi méltóságát megsértették, és akiknek a legégetőbb az Örömhír megismerése. Apostoli tevékenységünkkel arra törekszünk, hogy a legsürgetőbb, legáltalánosabb kérdésekre válaszoljunk.” (Szabályzatunk 29. pontjából.) Ma, amikor pl. az emberkereskedelem és prostitúció világszerte égető probléma, mert az emberek/nők önértékelése gyakran nagyon alacsony, vagy a szegénységből fakadó kilátástalanságból fakadóan rossz döntést hoz egy-egy fiatal – próbálunk melléjük állni információkkal, képzéssel, önismeretük fejlesztésében, vagy akár a helyzetükből való kimentéssel, pl. a Solwodi Egyesülettel való együttműködésben (Szolidaritás a szükséget szenvedő nőkkel egyesület). Ez természetesen csak egy szelete annak, amit apostoli szolgálatunkkal megélünk a tisztuló lelkekért.

 – 2021. február 7-én, az alapítónő, Gondviselésről nevezett Mária (Eugénie Smet) mennyei születésnapjának 150. évfordulója volt. Ez a jubileum 2022. február 7-ig tart. Hogyan ünnepel a rend?

– Nem csak a Segítő Nővéreknek szól ez az ünnep, hanem mindazoknak, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak velünk, akikhez közel áll karizmánk, táplálkoznak belőle, bármilyen szinten megélik azt. Ezen célt a generálisanyánk, Gudrun Bohle így fogalmazza meg a Segítő Nővérek Barátainak Párizsból küldött levelében:

„Ebben az évben arra hívunk benneteket, hogy látogassátok tartományaink különböző honlapjait. Igyekezni fogunk, hogy karizmánkat széleskörűen továbbadjuk «azáltal, hogy karizmánk kifejezésformáját folyamatosan megújítjuk», amire a 2019-es Generális Káptalan meghív bennünket. Közösségben tudjuk magunkat tiveletek, akiknek szintén az a szándéka, hogy Gondviselésről nevezett Mária örökségét megosszátok.

Bizonyára lehetséges lesz, hogy laikusok, világi segítőnővérek vagy az imatársulat tagjai egyik másik tanúságtételét megkapjuk, melyben ők saját módjukon beszélnek közös karizmánkról!

Maga Gondviselésről nevezett Mária elevenítsen meg minket, és inspirálja mai küldetésünk lelkületét!” Gudrun Bohle és a Generális tanács

– Hogyan tudunk bekapcsolódni e jubileumi év programjába a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében?

– «Gondviselésről nevezett Boldog Mária» néven facebook csoportot indítottunk, ahol – aki jelzi belépési szándékát – minden lelki meghívást megtalálhat és úton lehet velünk ebben az évben. Aki ezt megteszi, rátalálhat a meghívások között arra, ami őt személyesen megszólítja.

– Legutóbbi beszélgetésünk végén említette, hogy az adventi lelkigyakorlathoz hasonlóan indul egy új lelkigyakorlat.

– Igen. A Ferenc pápa által meghirdetett Szent József-évhez kapcsolódva «Ne vegyétek hiába Isten kegyelmét» címmel készülünk Sziklai Dávid atyával és a Vianney Testvérekkel a lelkigyakorlatra szintén online felületen. Az első alkalom Hamvazószerda előtti kedd este (február 16-án) lesz. A jelentkezés e-mailben történik, amely elfogadása után a jelentkezők egy zárt facebook csoportban találnak meg minden további információt.

A jelentkezéseket a következő e-mail címek valamelyikén várjuk:

Tomka Magdolna nővér: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.,

Sziklai Dávid atya: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szenes István atya: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címeken.

Bármi felmerülő kérdésre ugyanezen címeken felkeresve minket, kaphatnak választ az érdeklődők.

A részvételi szándékot jelző e-mailben kérjük, hogy tüntesse fel adatait (név, életkor, postai cím, vagy bármely elérhetőség, amelyre el tudjuk küldeni a lelkigyakorlatos füzeteket)

Valamint néhány mondatban fogalmazza meg, miért szeretne részt venni ezen a lelkigyakorlaton, és hogy részt vett-e már valamilyen lelkinapon/lelkigyakorlaton, és ha igen, milyen formában zajlott ez a lelkinap/lelkigyakorlat.

Kedves Magdolna nővér, köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy ez a jubileumi év sok termést hozzon Önök és mindazok számára, akik bekapcsolódnak az eseményekbe.

Fotó: Magyar Kurír

Laskai Miklós sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának lelkészei, beteglátogatói találkoztak február 11-én, a betegek világnapján, a debreceni Megtestesülés Plébánián. Ezen alkalmon Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be a plébániatemplomban, amelyet a kórházlelkészi szolgálat tagjaiért ajánlott fel.

Tóth László atya, az egyházmegyei kórházlelkészi szolgálat pasztorális vezetője köszöntő gondolataiban a Szentírásra utalt, amelyben számtalan helyen olvashatjuk, hogy az emberek Jézus elé viszik a betegeiket gyógyulást kérve. A szentmisében is Jézussal találkozunk.

A kórházlelkészi szolgálat legfontosabb feladata, hogy munkatársai Jézushoz segítsék a betegeket, akiben megtalálják a gyógyulás ajándékát. László atya arra kérte a jelenlévőket, hogy a szentmise alatt a szívükben, imáikban hozzák Jézushoz a rájuk bízott betegeket az egyházmegye kórházaiból, és kérjék a testi-lelki gyógyulásukat, önmaguk számára pedig a megerősítés kegyelmi ajándékát a szolgálatukhoz, feladatukhoz.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya elmélkedésében Ferenc pápának a járvány idején megfogalmazott imádságára utalt, amelyben a Szentatya a Szűzanyához, mint a betegek egészségéhez fohászkodik. Ebben a megfogalmazásban nem csak a testi egészségre gondolunk, hanem az egész emberért imádkozunk, aki akkor gyógyul meg, ha Istenhez tartozik. Ebben nagy szolgálatot végeznek a kórházlelkészek, a beteglátogató munkatársak.

A főpásztor ezután a kórházlelkészi szolgálat kifejezéséről elmélkedett. A kórház a betegek szenvedésének a háza, és akik meglátogatják az ott fekvő embereket, azok Isten szeretetparancsát teljesítik, „Aki nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett” (szentmise kánonja). Erről tesz tanúságot a beteglátogatói és kórházlelkészi szolgálat. A betegekben különleges módon találkozhatunk Jézussal és Ő találkozik velünk, azt akarja, hogy szolgálatunk révén a betegek reményt kapjanak.

A lelkész a lelki dolgokkal foglalkozik. Ebben a zűrzavaros világban alig törődünk a lelki életünkkel. A kórházlelkészi szolgálat munkatársai arról tesznek tanúságot, hogy örök dolgaink is vannak, amelyek fontosabbak, mint az evilágiak. Látogatásuk, a szentségek kiszolgálástatása által arra hívják fel a betegek figyelmét, hogy megtudják, nincsenek egyedül, mert Isten mindig velük van végtelen távlatot nyitva előttük.

A szolgálat manapság nem túl népszerű. Az emberek nem szolgálni akarnak, hanem urak szeretnének lenni.

A szentmisén A Kánai menyegző (Jn 2,1-12) szentírási szakasz hangzott el, amelyet általában az esküvőkön olvasnak fel, de a püspök atya most a szolgákra irányította a figyelmet, akik a vizet hordták. Ők nem azért voltak a menyegzőn, hogy mulassanak, nekik kemény munkát kellett végezniük. Miután a bor elfogyott, 5-10 literes tömlőkkel hordták a vizet a hat darab 60-70 literes kőkorsóba, és ki tudja, milyen messze volt a kút.

Jézus megtehette volna, hogy egy pillanat alatt tele legyenek a korsók vízzel, vagy borral, de Ő számított a szolgákra. A csodát Jézus tette, de fontos volt, a szolgák jelenléte. Mi a jutalma a szolgáknak? Egyedül ők tudták azt, hogy csoda történt. A mi szolgálatunk jutalma is az, hogy beleláthatunk Isten terveibe, misztériumaiba, szívébe.

Legyünk továbbra is Isten szeretetének képviselői, társai a szolgálatban, és kérjük az Ő segítő kegyelmét, hogy a kórházlelkészi szolgálat egyre jobban fejlődjön. Ferenc püspök a Jóisten áldását kérte a kórházlelkészség munkatársainak szolgálatára, életére, a Boldogságos Szűzanyának, a betegek egészségének közbenjárására által.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata ezen a napon hirdette meg az önkéntes beteglátogatók online képzését. ( http://www.dnyem.hu/index.php/item/3386-egyhazmegyei-onkentes-beteglatogato-kepzes-indul-online-feluleten )

A főpásztor a szentmise végén reményét fejezte ki, hogy jövőre még nagyobb apparátussal és hívekkel együtt ünnepelhetik a betegek világnapját. Köszönetet mondott a kórházlelkészek, beteglátogatók részvételéért, szolgálatáért, Tóth László pasztorális vezető munkájáért, és külön elismerését fejezte ki Berényiné dr. Felszeghy Mártának a kórházlelkészség koordinátorának az aktív, eredményes munkájáért, kezdeményezéseiért.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának és munkatársainak elérhetősége itt található: http://www.dnyem.hu/index.php/korhaz-szolgalat

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök másfél évvel ezelőtt alapította az egyházmegye kórházlelkészi szolgálatát. Ennek köszönhetően az egyházmegye területén működő mintegy kilenc kórház betegei találkozhatnak és beszélgethetnek a szolgálat munkatársaival.

Sokunkban felmerül a kérdés, pontosan mit jelent a szolgálat munkatársainak a feladata, létrejönnek-e a nyitott, őszinte beszélgetések. A kórházi ágyon fekve a beteg ember kiszolgáltatottnak érzi magát. Inkább szeret egyedül, csöndben lenni, mint beszélgetést folytatni egy számára ismeretlen emberrel?

Geréné Sárga Monika, a Debreceni Klinikán végzi beteglátogatói szolgálatát. Beszélgetésünk során nehéz kérdések is felszínre kerülnek, és egyértelműen megfogalmazódik: szolgálatuk hiánypótló.

– Ez a szolgálat újszerű. Egyházmegyei tapasztalat hiányában bátorságra vall feladni egy több évtizedes stabil állást. Miért dönt mégis valaki e nehéz feladat mellett? Több mint egy év után már feltehetjük azt a kérdést is, hogy megérte-e?

– Mindig is nagyon érdekelt a lélek. Az emberi test mulandó, de a lélek örökké él. Több mint 30 éven keresztül gyógyszertárban dolgoztam, ahol szintén találkozhattam az emberrel, és mindig a segítő szándék élt bennem. Két évvel ezelőtt egy lelkigyakorlatos hétvégén (Cursillo) vettem részt, és ott kaptam azt az indíttatást, hogy nekem pályát kell módosítanom. Éppen akkor jött a lehetőség a kórházlelkészi szolgálatra. Hosszas dilemma előzte meg döntésemet a váltásra, amit jóindulatúan mindenki ellenzett az ezzel a munkával együtt járó lelki megterhelés miatt, a családom viszont mellettem állt és támogatott.

– Ez tehát nem egy tudatos útkeresés volt, hanem egy felülről jövő hívás.

– 5-6 fős kis munkaközösségben dolgoztam, szerető családként végeztük a feladatunkat, mindenkinek ilyen munkahelyet kívánok. Tehát nem menekültem az előző munkahelyemről. Egy nagyon erős elhívást éreztem, ezt nem tudom megmagyarázni, konkrét történésekkel igazolni. Egyszerűen csak tudtam, hogy a betegeket kell szolgálnom. Tulajdonképpen a legelső munkanapomon szembesültem a merész döntésemmel, amikor ott álltam egyedül a kórház folyosóján az első beszélgetésre várva.

– Vannak, akik folyton keresik hivatásukat, nem érzik magukat a helyükön. A Szűzanya szíve nyitott volt Isten üzeneteire, akaratára, tervére. Ha mi is jobban beengedjük Őt az életünkbe, a csoda bennünk is megtörténik.

– Istennek mindenkivel terve van, nyitottá kell válnunk az üzeneteire és rá kell hagyatkoznunk. Sokszor meghökkentően mást vár tőlünk, mint amit mi gondolunk. Ha késztetést érzünk a változtatásra – értem ezen a munkahelyváltást is, akkor nem kell mást tennünk, csak belesimulni a terveibe. Ilyenkor a racionális gondolkodást félre kell tenni. Az életemben ez egy hangsúlyos változást jelentett.

Amikor tehetetlenek vagyunk, és vigasz vagy megkönnyebbülés nélkül élünk, Isten ilyenkor hajlandó leginkább segíteni és vigaszt nyújtani.   (E.M. Bounds)

– Míg a gyógyszertárban eszközökön keresztül fizikai betegség gyógyításában vettél részt, a kórházi beszélgetés a háttérben húzódó lelki okokat keresi. Pontosan mit jelent a beteglátogatás?

A beteglátogatás legfontosabb célja egy kötetlen beszélgetés, szabad légkörben, azért, hogy meghallgassam a másik embert, megértsem őt, és érdekeljen az, amit rám bíz. A beteglátogatás, lelkigondozás éppen azért történik, hogy a beszélgetőtársunk átélhesse a beszélgetés utáni felszabadító élményt. Ha beteg a lélek, beteg a test is. A fizikai erőnléten nem tudunk változtatni a betegágyon, de a lelki erőnléten, ami a test egész állapotára kihatással van, azon van módunk javítani. Arra törekszünk, hogy rendszeres bátorító jelenlétünkkel segítsük a beteget. Nagyon sokszor találkozunk olyan hálás visszajelzésekkel, ami igazolja munkánkat; „de jó, hogy elmondhattam valakinek,” vagy találkoztam egy hölggyel, aki mondta:„már két hete itt fekszem kedves betegek között, de ezt nem volt bátorságom velük megosztani.” Megfogalmazódott: azért van nagy szükség ránk, mert a mai rohanó világban nincs elég ideje, türelme az embereknek a minőségi beszélgetésekre, olyanra, ahol a figyelem a másik irányába fordul. Ezt sokszor jelzik is a bent fekvők, és hálásan megköszönik.

– Tulajdonképpen ez is egy hivatás, amelynek megvannak a maga szabályai, keretei. A pszichológus is a beszélgetés módszerével segíti a betegeket. Mik azok a kompetencia határok, amelyeket tiszteletben kell tartani a beteglátogatónak?

– Részünkről tudatos hozzáállás az, hogy teljes figyelmünkkel tiszteljük meg a másik embert. Szándékom, hogy megértsem az élethelyzetét. Azzal, hogy feltárja előttem és rendszerezi a gondolatait, a múltját, gyakran Önmaga adja meg válaszait az élete nagy kérdéseire. Hogyan szeretne az életén változtatni, merre szeretne tovább haladni? Keresi a távlatokban a kapaszkodót és a reményt. Számomra egy csoda a lélek megnyílása, amikor a szemem előtt bontakozik ki a megoldás. Beszélgetéseink soha nem egyformák, mindenkivel más és más. Nem tudok előre felkészülni rá, és nem terelgethetem saját ízlésemnek megfelelően, csak amit a beszélgetőtársam felvetett.

Nehézséget jelent, ha ott van előtte a megoldás, és én nem szólhatok neki, nem nyithatom fel a szemét, nem ez a feladatom. Megoldásként tanácsolhatom neki, hogy kérje a Jóisten segítségét.

Abban az esetben, ha úgy tapasztalom, hogy komolyabb problémával állok szemben, akkor azt jeleznem kell a főnővérnek, pszichológusnak, igény szerint a szentséget kiszolgáltató atyának.

– Hogyan lehet megszólítani a betegeket? Sok esetben ez a hozzátartozónak is nehézséget jelent, akik tapintatból tabuként kerülik a betegséget. Mitől félnek a hozzátartozók?

– Sokszor tapasztaltam, hogy a párnái közé mélyedő beteg, ha megszólítom, örömmel fogadja a közeledésemet. Nyitottsággal akkor találkozom, ha a beteg érzi, hogy feltétel nélkül elfogadom a személyét. Hitelességünk nemcsak a személyiségünkből fakad, hanem abból is, hogy hitünket hogyan tudjuk külső viselkedésünkben láttatni. Ennek velejárója, hogy olyan tabu témák is felszínre kerülnek, melyeket a családdal nem szívesen osztanak meg a betegek.

– Tulajdonképpen az egyházmegyei szolgálat munkatársaként vagy jelen, amikor a beteggel találkozol. Fontos, hogy a beszélgetés a hit irányába terelődjön?

Amikor odalépek a beteghez, nem ismerem felekezeti hovatartozását, ezért kialakult egy olyan munkamódszerem, miszerint mindenkihez úgy közelítek, hogy tiszteletben tartsam ezzel a vallási meggyőződését. Természetesen nagyon lényeges, hogy hitünket felvállalva vegyünk részt egy-egy beszélgetésben. Elsődleges célom viszont az, hogy felhívjam a figyelmet a Jóistentől kapott erőforrásra. Forduljon Isten felé, mert abban a helyzetben ez az, amit önmagáért megtehet.

Erre nincs külön módszer, az embernek tudnia kell – és ebben a tapasztalat segít –, hogy mikor ad teret a hitbeli kérdéseknek.

A beszélgetés ezen irányát én szeretem terelgetni, de nem térítünk. Természetesen nagyon diszkréten, tapintatosan kezdem a beszélgetést. Nem az az első, hogy bejelentem, honnan jöttem, mert ellenállásba ütközhetnék. Az is előfordulhat, hogy a 4-5 fős kórteremben erősítik egymást, esetleg a betegtársak megfogalmazzák kritikájukat az egyházakkal szemben, és ennek ott nincs helye. Viszont, ha érzem a beteg irányából a hajlandóságot, akkor természetesen elmondom, hogy a katolikus egyházat képviselem.

Az a fontos, hogy a beteg tudjon építkezni, meríteni a beszélgetésből, amely elősegíti a gyógyulását is. Éppen ezért mindenképpen az embert keresem. Nagy százalékban nem hívőkkel találkozom, ennek ellenére a beszélgetés gyakran Isten felé terelődik.

– A laikus ember is megtapasztalja, hogy egy-egy mély beszélgetés a házastársával, családtaggal, baráttal kimerítő is lehet. Hogyan lehet ezt munkaköri feladatként végezni, akár napi több beszélgetést folytatva?

– Naponta sok beteggel találkozom, napi 6-8 mély, hosszabb beszélgetés során. Kimondva is sok, de ebben az évben közel ezer beteggel beszélgettem. A kolleganőim is hasonló tapasztalattal rendelkeznek. Minden beszélgetést diszkréten kezelünk, hiszen minket is érint a titoktartási kötelezettség. Többféle, súlyosabbnál súlyosabb esetekkel, történetekkel találkozom, van, hogy a betegséget érintő etikai kérdésekről kérik ki a véleményem. Volt, hogy kendőzetlen őszinteséggel mondják el a gondjaikat, úgy mintha gyónnának. Igen, ez terhet jelent, de nem vihetjük haza.

– Ott tudod hagyni a kórházban ezeket a terheket?

– Nehezen, még nincs benne kellő gyakorlatom. Van egy kolléganőm, akivel naponta beszélünk telefonon, és ez segít. Tehát nekünk is szükségünk van a beszélgetésekre, de ezt csak egymás között tehetjük meg.

– Mi az, ami még segít a feldolgozásban?

– A munkatársaimmal havonta egyszer találkozunk, és Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátorunkkal esetmegbeszéléseket tartunk, rá bármikor számíthatunk. Bár én úgy érzem, hogy több ilyen alkalomra lenne szükségünk. Jakus Ottó atya, lelkivezetőnk elmélkedéseket tart.

A közelmúltban önismereti tréningen vettünk részt. Nagyon fontos, hogy ismerjük a bennünk zajló lelki folyamatokat, mert ha érintve érezzük magunkat egy beszélgetés során, akkor bevonódhatunk, és nem tudunk kellő módón segíteni, ami nem célunk. Ezért fontos, hogy elinduljunk az önismeret útján. A tréning megtanított lecsendesedni – ez a munka hozadéka is, – nem mondhatjuk el a személyes meglátásunkat, véleményünket, ami sokszor nagyon nehéz. Fontos észben tartanunk ilyenkor, hogy a beszélgetés nem rólam szól, hanem a betegről.

– Vannak visszatérő beszélgetések?

– Igen, van, akit módomban áll elkísérni akár a haláláig is. Kétféle halálgondolat foglalkoztatja az embereket, a saját, illetve a szeretteik elmenetele.

A szeretteik elvesztését nehezen tudják feldolgozni, sokszor ezt a terhet is betegségben hordozzák tovább.

A társadalomban keveset beszélnek az elmúlásról, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Egyértelmű tapasztalat, hogy a hívők jobban el tudják fogadni az elmenetelt. Azok viszont, akik nem hisznek az örökéletben, kifejezetten szoronganak.

A betegek maximálisan kiszolgáltatott élethelyzetben vannak. Ennek okán – bár az ellenkezőjét gondoljuk –, de nyitottabbakká válnak. A kórházi ágyon fekve, megélve elesettségüket, törékenységüket, nem tudnak mást tenni, csak gondolkodni, általában a múltbeli életükön. Különösen az idős emberekre jellemző ez. A család szerepére is felhívnám a figyelmet. Idős hozzátartozóinkkal nemcsak a mentális egészségük miatt kell beszélgetni, hanem hogy átadhassák azt a mérhetetlen tudást, élettapasztalatot, amellyel rendelkeznek. Szinte létfontosságú azokat beépíteni az életünkbe és továbbadni gyermekeinknek. Az idősek mindig nyitottak arra, hogy ezt átadják, csak sokszor nincs kinek.

Bennem sötét van, nálad azonban világosság,

egyedül vagyok, ám te nem hagysz el,

kishitű vagyok, nálad a segítség,

nyugtalan vagyok, nálad a békesség,

bennem keserűség, nálad türelem,

nem értem útjaid, de te tudod,milyen úton kell mennem.

(Dietrich Bonhoeffer)

– Az örökéletbe vetett remény megnyugtathatja őket, lehet erről beszélni?

–Igen, erre is megérik a helyzet, attól függően, hogy milyen elfogadásban van a beteg. Nagyon mély emberi kapcsolatba kell kerülnünk, hogy a halálról alkotott és a benne megfogalmazódó gondolatokat megossza velem. Vannak olyanok, akik már vágynak, mert megélték az emberi lét végső határát, vagy, mert nagy terhet jelent számukra a fájdalom, vagy a magány. Megtisztelő, ha ezeket az órákat nekünk ajándékozzák. Felemelő volt látogatni a 92 éves görögkatolikus atyát is, akivel értékes órákat tölthettem el. Megismerhettem mély belső gondolatait, és hosszú életében átélt, méltóan viselt családi tragédiák hátterét. Nagyon sok emberi sors ismerője, én is kaptam tőle szép útravaló gondolatokat arra, hogy miként segíthetek embertársaimnak és magamnak.

– A 89 éves Pásztor Károly vasmisés plébános, akiben szintén van már egy vágyakozás – jó értelemben véve, mert már nagyon sok barátja, családtagjai odaát vannak –, így fogalmazott: Ő az Istennel és a szeretteivel való találkozásba vetett reményben gondol az elmenetelre.

– Nagyon áldott az az állapot, amikor a beteg és a családja elfogadva, békésen belenyugodva, együtt várják az elmenetelt, és el tudnak búcsúzni egymástól. A búcsú nagyon fontos. Gondoljunk csak bele, a távoli utazás előtti elbúcsúzást is elengedhetetlennek tartjuk. Ilyen a végső búcsú megtétele is, ha van rá lehetőségünk. Sokszor a hozzátartozó fájdalmában nem képes ezt megtenni.

Hogyan fogadtak benneteket a kórházi dolgozók?

– Az elmúlt egy évben megtapasztaltam, hogy melyik osztályon fogadnak szívesen, hol terelgetik az utamat, hiszen nehéz egy teljesen ismeretlen közegben elindulni, kiváltképp ezen a területen – a lelki talajon –, ahol kezdetben nem is tudták, mit keresek ott, mit szeretnék. Ennek áldásos hatását lassan megismerik az osztályon dolgozók is, és jelzik, hogy kit látogassak.

Jelenleg öt olyan klinikát látogatok, ahol már várnak rám. Vannak területek, ahová most a koronavírus miatt nem jutok be, cserébe több idő jut más osztályokra.

– Az új, ismeretlen feladatra nem lehet jól felkészülni, számtalan különleges, kegyelmi vagy nem várt helyzettel találja szembe magát az ember. A mentális képesség elengedhetetlen. Milyen attitűdökkel kell még rendelkeznie a beteglátogatónak?

– Bár érezni kell a beteg minden rezdülését, rá kell hangolódni, megérezni, alkalmas-e neki a találkozás, de elsősorban szeretni kell az embereket. Nem minősíteni, az Isten sem válogatja meg, kit szeret. Kell empátia, a segítségnyújtás képessége, önzetlenség.

– Kivel találkozol a kórházi ágyon?

– Lecsendesedett, önmagát adó, visszafogott, életét átértékelő, a jövő bizonytalanságától szorongó emberrel találkozom. Az időseket nemcsak a múltjuk foglalkoztatja, hanem a jövőbeni sorsuk is. Hiába áll a beteg mögött szerető család, akkor sem tudják vállalni gondozásukat. Nem egy olyan esettel találkoztam, amikor a kórházi ágyból már nem mehet haza a beteg. Ezzel a ténnyel sokan nem tudnak megbirkózni. Akkor nyugszanak meg, ha a család talál egy számára megfelelő szociális intézményt. Óriási igény van az idősek otthonára, és sajnos nagyon kevés a lehetőség. Megváltozott világunkban ma azok az idős emberek, akik már nem tudnak önmagukról gondoskodni, szociális otthonokban töltik életük utolsó szakaszát.

Az idős szülők nem hibáztatják ezért a gyermekeiket. Mivel nem szeretnének a terhükre lenni, ezért elfogadják, hogy nincs más lehetőségük. Sok gyermek emiatt lelkiismeret furdalással küzd. Mindenki otthon szeretne meghalni. Ezért addig halogatja saját sorsáról való rendelkezést, ameddig már nincs módja döntéseket hozni. Az idős életkort megélt embereknek számítaniuk kell arra az állapotra, amire csak kevesen készülnek fel. A döntést nekik célszerű meghozni a saját életükkel kapcsolatosan.

– Biztosan vannak számodra is feltöltő beszélgetések.

– Figyelmes hallgatóként megtörténhet, hogy számomra is új látóhatár nyílik meg. A hitben élő ember a beteglátogató számára is építő. Volt, hogy a beszélgetésben erősödtem, bár nem ez volt a célom. Emlékszem egy nénire, aki annyi megpróbáltatáson volt túl, számos baja ellenére olyan mély lelkiséggel rendelkezett, hogy beszélgetésünk arról az istenhitről szólt, ami ebben a helyzetben is méltóságot adott neki.

A szívműtött betegekkel a legnehezebb kapcsolatot teremteni. Amikor ezt említettem a főnővérnek, már tudta, mi ennek az oka. Megengedte, hogy betekintsek egy szívműtét folyamatába.

Akkor értettem meg, a felépülést nagy fájdalmak, fizikai szenvedések kísérik, a beteg csak azzal foglalkozik, hogy testileg rehabilitálódjon. A lelki dolgok ott egyáltalán nem fontosak.

Viszont a műtétre várók között nagyon sok mély beszélgetés születik. Sőt, ide kapcsolódik az egyik legszebb élményem is. Egyszer egy katolikus beteghez irányítottak, őt hónapokig kísérhettem. Nem volt komplikációmentes az állapota, amely tavaly karácsonykor rosszabbodott, és napokig kómában feküdt. Ekkor történt, hogy az atya feladta neki a betegek szentségét. A beteg másnap megerősödve, az intenzív osztály ágyából felkelhetett. A beteg állapotában történt változást nemcsak én, de a dolgozók is a szentség erejének tulajdonították.

– A betegek egy idegen embernek, beteglátogatónak szívesebben megnyílnak, őszintén elmondják aggodalmaikat, míg a hozzátartozó és beteg közé a betegség egy falat húz. Milyen tanáccsal tudnál szolgálni, mi az, ami ledöntheti e falat? Miről lenne fontos beszélni, mire vágyik a beteg?

A beteg őszinteségre vágyik. Arra, hogy őszintén tudjon érzéseiről beszélni a hozzátartozóival, és a hozzátartozó se titkolja az érzéseit a beteg előtt. Nem szerencsés a felületes hozzáállás. A kultúránkban tabu a betegséggel és halállal foglalkozni. Láttam olyan férfit, aki állt az édesanyja ágya mellett, külsőségekben mindent megadva neki. De a szívét nem tudta megnyitni, nem tudott simogatni, nem tudott ölelni, nem tudta őszinte szeretetét, fájdalmát kifejezni, szavakba önteni. Meg kellene tanulni lebontani ezeket a falakat.

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom.” (Izajás 41,10)

 Az interjú nyomtatásban megjelent  az Öröm-hír, 2020 decemberi számában.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Megalkudtam a világgal, a Jóistennel, Ő adta az életet, és Ő is fogja elvenni. Rábízom magam, hiszen meghalni meg kell mindenkinek.” – Dr. Tihanyi Edit negyvenkét évig volt gyermek fogorvos. Több generáció ismerheti, hiszen dolgozott a Klinikai gyermekfogászaton, a Bethlen utcai rendelőben, a Máv-rendelőben, és a régi Béke útján (Szent Anna utca), sőt még magánrendelője is volt. Ma 84 éves, és aktív hitéletet él. Edittel a klinikán találkoztam, súlyos betegségéből gyógyult az I-es Belgyógyászati osztályon.

Nagyon sok édesanya hálás lehet, hiszen számtalan gyermek számára barátságosabbá tette a kellemetlen fogászati beavatkozásokat. Mikor döntötte el, hogy fogorvos szeretne lenni?

Emlékeim szerint középiskolában már tudtam, hogy fogorvos leszek. Ugyan én Békéscsabán születtem, de a Svetits Katolikus Gimnáziumba írattak szüleim. Vidám fiatal lányok között töltöttem diákéveimet, azonban nem nagyon tudtam megbarátkozni a szigorú légkörrel. Erőskezű, tekintélyt parancsoló nevelésben részesítettek bennünket az apácák. Abban az időben ugyanis úgy fegyelmeztek minket, hogy Isten mindenért büntet. Így tehát az istenkapcsolatot nem nagyon tapasztaltam meg. A rideg hangulatot az igazgató törte meg, például azt is megengedte, hogy titokban az olimpiai közvetítést a szobájából kövessük.

Ezek szerint a gimnáziumi évek élményei meghatározták az Istennel való kapcsolatát?

Elvégeztem az iskolát, persze elsőre nem vettek fel egyetemre. Ez 1954-ben történt. Elmentem dolgozni a fogászati klinikára, ahol asszisztensnő voltam. Majd megtalált a szerelem, és férjhez mentem. De a Jóisten sugallatára újra jelentkeztem az egyetemre; így sikerült másodjára a felvételi. Igen, már tudom, hogy akkor is mellettem volt, ha azt nem is így éreztem. Ma már tudom, nem büntet; sokkal inkább szeret, okít, és próbál „javítani”, jóra sarkall. Debrecenben akkor még nem volt fogorvosképzés, ezért Pesten tanultam, ahol kollégiumban laktam, a férjem viszont Debrecenben maradt, megpróbáltatásokkal teli időszak volt ez mindkettőnk számára. Amikor végeztem, visszavártak a fogászati klinikára. Évek teltek el, megépült az otthonunk, benne a szép magánrendelő. Párhuzamosan negyvenkét évig dolgoztam az iskolafogászaton is. Fiatal házasok voltunk, amikor hosszú próbálkozás után megszületett a kislányunk, sajnos nagyon súlyos Down-szindrómával. A Jóisten nem büntet ugyan, de ez nagyon rosszul esett. Sírtam, mert kórházban volt egy darabig, majd egy pár évig egy kedves asszony segített a nevelésében.

Nehéz azokat az érzéseket beazonosítani, hogy mit érez egy szülő, akinek fogyatékos gyermeke születik. Valószínű, az életük feje tetejére állt. Mit tettek ebben a nehéz helyzetükben?

Látom azokat a szülőket, akik a gyermekeikkel járnak bevásárolni, sétálni, de akár templomba is együtt mennek. Sajnos a mi kislányunkkal ez nem volt lehetséges, hiszen súlyos állapotban született, ápolásra szorult.

Később elvitték egy intézetbe. Ekkor még a gyógypedagógia gyerekcipőben járt, úgy gondolták, hogy oktathatatlan, a súlyosabbak közé tartozik az állapota. A születésekor csupán 3-5 évet adtak neki, de nagyon fontosnak tartottam, hogy meg legyen keresztelve. Majd ötéves korában már 10 évet jósoltak az orvos barátaink, és így tovább. Az orvostudomány szerint nem kellene már élnie. Isteni csodaként élem meg, hogy a mai napig is egy bentlakásos intézetben él, ma már 54 éves. Az ápolók lelkiismeretes gondoskodásáért hálás vagyok, hiszen önállóan semmit nem tud; se beszélni, se tisztálkodni, se öltözni. A kislányom nem érti a világot – gondoltam akkor –, így nem tudtam az életembe beilleszteni. Látogattuk a férjemmel időről időre, de sajnos nemigen ismert meg minket. Ott nevelgették, én látogattam, dolgoztam délelőttől késő estig. Minden alkalommal viszek neki gesztenyepürét, annak sikoltozva örvend.

Ezután kapott, Edit, még egy keresztet, amelyet a mai napig is cipelnie kell: férje elvesztését. Mi történt akkor, és mi segített a lelki gyógyulásban?

Fájdalommal emlékszem vissza; nyaralni mentünk, egy jelzőlámpa piros fénye megállított minket. Amikor az zöldre váltott, a férjem nem indult el. Noszogattam, hogy „Mehetünk!”. Oldalra fordultam, és akkor láttam, hogy a feje lebukott, arca elszürkült. Hat percnél tovább tartott az oxigénhiányos állapota, így pár napon belül meghalt. Biztos minden ember úgy érzi, ha ilyen nagy baj éri: ez nem vele történik meg. Ez nem lehet igaz! Teljesen összetörtem. A barátaim mellém álltak, felkaroltak, segítettek, az ő támogatásukra számíthattam, ők pártfogoltak ebben a helyzetben. Figyeltek rám, szolidan az Isten irányába terelgettek. Küldtek nekem imákat, szentképeket, vittek templomba, én ezt elfogadtam, mert addig Isten nélkül éltem. Ma már látom, ez hiba volt. Lassan kúszott vissza a Jóisten az életembe. Elmentem gyónni, és egyre jobban megerősödött a lelkem. A férjem halála nagyon helyrepofozott. Most már látom, hogy sok mindent nem úgy kellett volna tennem az életemben.

Hogyan éli ma a mindennapjait?

Ma már minden napomat szentmisével indítom. Ez számomra elmaradhatatlan. Most már úgy érzem, hogy a Jóisten mindenben segít, erőt ad! Amikor a mentő behozott a kórházba, úgy éreztem, hogy meg fogok halni, én innen élve nem megyek ki. De addig gyógyítottak, hogy életben vagyok. A betegágyamhoz az atya elhozta az Oltáriszentséget is. Megalkudtam a világgal, a Jóistennel, Ő adta az életet, és Ő is fogja elvenni. Rábízom magam, hiszen meghalni meg kell mindenkinek. Nagyon sokat imádkozom az Irgalmasság rózsafüzért, kedves nekem Faustina nővér élettörténete. Aki hozzám közel áll, a lányom, Editke, aki bűntelenül éli az életét, és a Jóisten! Tapinthatóan segít kisebb-nagyobb dolgokban is. Imádkozom, és ha tehetem, otthon sokat énekelek.

Ha most kérhetne valamit az Istentől, amit biztosan teljesítene, mi lenne az?

Azt, amit mindig is. Ha valamennyire meggyógyulna a lányom. Azt nagyon szeretném!

Geréné Sárga Monika

sajtóapostol, beteglátogató

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

ÖNKÉNTES BETEGLÁTOGATÓ KÉPZÉST indít online formában A Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata és A Megtestesülés Plébánia Kamilliánus csoportja a

a betegek nemzetközi világnapja alkalmából.

A képzés során a résztvevők előadásokat hallgathatnak meg a lelkigondozói módszerekről, a beteglátogatás szempontjairól, a segítés etikájáról, majd - a járvány miatti korlátozó intézkedések feloldását követően - rövid kórházi gyakorlat során szerezhetnek tapasztalatot.

 A képzés programja:

Az első alkalommal Palánki Ferenc megyéspüspök atya köszönti a képzésben résztvevőket, majd imádsággal indítjuk a közös munkát.

A képzés házigazdája Tóth László atya, a Debreceni Megtestesülés Plébánia plébánosa, a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának pasztorális vezetője.

Minden képzési alkalmat ráhangolódással, elmélkedéssel kezdünk, melynek vezetője Tóth László atya lesz.

Az előadásokat követően lehetőség lesz feltenni a felmerülő kérdéseket, megosztani az előadás kapcsán született gondolatokat.

A képzés online formában, zoom felületen zajlik, melynek az eléréséhez szükséges linket a résztvevők e-mailben fogják megkapni.

2021.03.03. 18.00 - 19.30

Jakus Ottó római katolikus kórházlelkész: Az önkéntesség és a segítségnyújtás bibliai megalapozottsága

2021.03.17. 18.00 - 19.30

Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész: Betegágynál - szempontok a beteglátogatáshoz

2021.03.31. 18.00 - 19.30

Berényi András klinikai szakpszichológus : A személyes motiváció és önismeret szerepe a beteglátogatásban.

2021.04.14. 18.00 - 19.30

Dr.Faragó Artúr egyházmegyei kórházlelkész : Jógyakorlat - a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának bemutatása, különös tekintettel az önkéntesek szerepére

2021.04.28. 18.00 - 19.30

Dr. Felszeghy Márta orvos: Súlyos betegek ellátása, kísérése    

                                               ( Haldoklás - Gyász - Újrakezdés )

A tervek szerint május hónap folyamán ki-ki a lakóhelyén (vagy az ahhoz közel) található kórházban teljesítheti a 2x2 órás gyakorlati részt, a kórházakban dolgozó hivatásos beteglátogatók kíséretében – ezt személyesen egyeztetjük a jelentkezőkkel.

A képzés zárása: 2021. június 5. szombat, 14.00

Helyszín: Megtestesülés Plébánia, 4032, Debrecen, Borbíró tér 9.

14.00 – 16.00 A képzés értékelése, visszajelzések, tapasztalatok megosztása

16.30 – 17.30 Oklevelek átadása, agapé

18.00 Hálaadó szentmise a képzésben résztvevők jelenlétével

Minden érdeklődőt szeretettel várunk, aki szeretne bekapcsolódni az önkéntes beteglátogatók közé. A járványhelyzet sok szempontból megnehezíti a beteglátogatást, de bízunk benne, hogy lassan újra lesz lehetőségünk a betegágyak melletti személyes jelenlétre. Addig is, imáinkkal, betegeknek írott üzeneteinkkel adhatunk erőt a rászorulóknak, a képzéssel pedig megteremthetjük a közös gondolkozás alapjait, ami összeköt minket betegeink érdekében.

A képzésben való részvétel tecnikai feltétele laptop vagy asztali számítógép megléte.

A KITÖLTÖTT JELENTKEZÉSI LAPOKAT, RÖVID MOTIVÁCIÓS LEVÉLLEL ÉS PLÉBÁNOSI AJÁNLÁSSAL, 2021.02.24.- IG AZ ALÁBBI CÍMEN VÁRJUK:

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

ÉRDEKLŐDNI A 06-30-153-6760 TELEFONSZÁMON LEHET.

Berényiné dr. Felszeghy Márta

DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

szolgálatvezető, koordinátor

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A betegek világnapjára, február 11-ére Ferenc pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8)

Kedves testvérek,

a betegek 29. világnapjának 2021. február 11-i ünneplése, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja jó alkalom arra, hogy különös figyelmet fordítsunk a betegekre és azokra, akik őket a kórházakban, az idősotthonokban valamint a családokban és a közösségekben gondozzák. Különösen is gondolok azokra, akik világszerte a koronavírus-járvány következményei miatt szenvednek. Mindnyájukat, különösen is a szegényeket és a kirekesztetteket, lelki közelségemről és az Egyház szeretetteljes gondoskodásáról biztosítom.

1. Ennek a napnak témája abból az evangéliumi szakaszból származik, ahol Jézus azok képmutatását kritizálja, akik nem azt teszik, amit hirdetnek (vö. Mt 23,1 – 12). Amikor hitünk üres szavakra redukálódik, nem törődve mások életével és szükségleteivel, hitvallásunk aligha van összhangban a való élettel. A veszély nagy. Jézus ezért használ kemény szavakat, amikor önmagunk bálványozásának veszélyéről van szó, és így tanít minket: „Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (8. vers).

Jézus kritikája azok iránt, akik „beszélnek, de nem cselekszenek” (vö. 3. vers), mindig és mindenki számára hasznos, mivel egyikünk sincs védve az álszentség súlyos gonoszságától, ami megakadályozza, hogy az egyetlen Atya gyermekeként növekedjünk, mint olyanok, akik egyetemes testvériség megélésére kaptak meghívást.

Testvéreink szükségleteivel szembesülve, Jézus a képmutatással teljesen ellentétes magatartást állít szemünk elé. Arra hív meg minket, hogy álljunk meg, figyeljünk, közvetlen és személyes kapcsolatot alakítsunk ki másokkal, empátiát és együttérzést tápláljunk irántuk, hagyjuk, hogy szenvedésük annyira megérintsen minket, hogy szolgálatukra akarjunk állni (vö. Lk 10,30–35).

2. A betegség tapasztalata ráébreszt saját sérülékenységünkre és a másoktól való velünk született függésünkre. Teremtményi mivoltunk ezáltal lesz még nyilvánvalóbb, mert megtapasztaljuk Istentől való egyértelmű függőségünket. A félelem, a zavar, a bizonytalanság, néha pedig a megdöbbenés is birtokba veheti elménket és szívünket, ha betegek vagyunk; tehetetlennek érezzük magunkat, mivel egészségünk nem a képességeinktől vagy az aggodalmaskodásunktól függ (vö. Mt 6,27).

A betegség felveti az élet értelmének kérdését, amelyet hittel Isten elé hozunk: ez az egzisztencia új irányára és értelmére irányuló kérdés, amire előfordulhat, hogy nem kapunk azonnal választ. Rokonaink és barátaink sem tudnak mindig segíteni minket ebben a fáradtságos keresésben.

Jób bibliai alakja e tekintetben jelképértékű. Felesége és barátai nincsenek mellette a szerencsétlenségében, sőt, hibáztatják és csak súlyosbítják magányát és szorongását. Jób elhagyatottnak és félreértettnek érzi magát. De épp e rendkívüli kiszolgáltatottsága által utasít el minden képmutatást, és választja az őszinteség útját Isten és embertársai felé. Olyan kitartóan kiált Istenhez, hogy Isten végül válaszol neki, új látóhatárt nyitva előtte. Megerősíti abban, hogy szenvedése nem büntetés vagy az Istentől való elszakadás állapota, még kevésbé Isten közönyének a jele. Jób megsebzett és meggyógyított szívéből fakad ezután a megindító vallomás az Úr felé: „Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” (Jób 42,5). 

3. A betegségnek mindig van arca, nem is csak egy: minden beteg arca, de azoké is, akik figyelmen kívül hagyva, kirekesztve érzik magukat és akik olyan társadalmi igazságtalanságok áldozatává válnak, amelyek megtagadják számukra az alapvető jogokat (vö. Fratelli tutti, 22). A jelenlegi világjárvány az egészségügyi rendszerek egyenlőtlenségeit, valamint a betegellátás terén mutatkozó hiányokat is felszínre hozta. Az idős, gyenge és kiszolgáltatott emberek nem mindig kapnak méltányos egészségügyi ellátását. Ez politikai döntésektől, az erőforrás-gazdálkodástól és a felelős pozíciókat betöltő személyek elkötelezettségétől függ. A betegek gondozására és beteg testvéreink ápolására erőforrásokat fordított erőforrás elsőbbséget élvez, ami azzal az alapelvvel függ össze, hogy az egészség elsődleges fontosságú közjó. Ugyanakkor a világjárvány rávilágított az egészségügyi személyzet, az önkéntesek, a dolgozók, a lelkipásztorok, a szerzetesek és szerzetesnők elkötelezettségére és nagylelkűségére is, akik profi módon, felelősségtudattal és felebaráti szeretettől indíttatva segítették, kezelték, vigasztalták és szolgálták a számtalan beteget és családtagjaikat. Férfiak és nők csendes sokasága döntött úgy, hogy ezekre az arcokra tekintenek és vállalják a betegek szenvedéseit, akiket a közös emberi család tagjaként testvéreiknek éreztek.

A közelség egy értékes balzsam, amely támaszt és vigaszt nyújt a betegeknek szenvedéseikben. Keresztényként ezt a közelséget Jézus Krisztus, az irgalmas szamaritánus szeretetének jeleként éljük meg, aki együttérzéssel közelít minden bűntől megsebzett ember felé. A Szentlélek működése által Krisztussal egyesülve arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasok legyünk, mint az Atya, és különösen is szeressük gyenge, beteg és szenvedő testvéreinket (vö. Ján 13,34 – 35). Ezt a közelséget nemcsak egyénként, hanem közösségként is megtapasztaljuk: a Krisztusban való testvéri szeretet valóban létrehoz egy gyógyító közösséget, amely senkit sem hagy hátra, amely befogadó, különösen is a leginkább rászorultak iránt.

Itt szeretném megemlíteni a testvéri szolidaritás fontosságát, amely a szolgálatban válik konkréttá és változatos formákat ölthet, amelyek mind felebarátaink támogatására irányulnak. „A szolgálat azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik törékenyek a családunkban, a társadalomban, a népünkben.” (Homília Havannában 2015. szeptember 20-án). Ebben a szolgálatban mindenki képes arra „hogy félretegye kívánalmait, elvárásait, mindenhatóságra irányuló vágyait a legtörékenyebbek konkrét tekintetének színe előtt. (…) A szolgálat mindig a testvér arcát nézi, érinti az ő testét, érzi az ő közelségét olyannyira, hogy nemegyszer „el is kell viselnie”, miközben segíteni próbálja. Ezért a szolgálat sosem ideológiai, minthogy nem eszméket, hanem személyeket szolgál.” (Uo.)

4. Abban, hogy egy terápia jó legyen a kapcsolat döntő jelentőségű, ami lehetővé teszi a beteg holisztikus megközelítését. Ennek a szempontnak a kiemelése segíthet az orvosoknak, az ápolóknak, a szakembereknek és az önkénteseknek, hogy felelősnek érezzél magukat abban, hogy a betegeket a gyógyulás olyan útján vezessék, ami a bizalmon alapuló személyes kapcsolatra épül. (vö. Nuova Carta degli Operatori Sanitari [2016], 4). Ez egyfajta szerződéskötést jelent a gondozásra szorulók és az ellátást nyújtók között, ami a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, az őszinteségen és a segítőkészségen alapszik, így segít legyőzni a védekező attitűdöket, középpontba állítani a betegek méltóságát, megőrizni az egészségügyi dolgozók szakmaiságát és elősegíteni a jó kapcsolatot a betegek családjával.

A betegekkel való ilyesfajta kapcsolat kiapadhatatlan motivációs- és erőforrást találhat Krisztus szeretetében, miként azt azoknak a férfiaknak és nőknek a tanúbizonysága is mutatja, akik évezredeken keresztül a szenvedők szolgálatára szentelték magukat. Ugyanis Krisztus halálának és feltámadásának misztériuma annak a szeretetnek a forrása, amely képes hiteles értelmet adni a betegek és ápolóik élethelyzetének. Az evangélium sokszor alátámasztja ezt azzal, hogy bemutatja, hogy Jézus nem varázslattal gyógyít, hanem a gyógyulások mindig egy találkozásnak, egy személyközi kapcsolatnak az eredményei, amelyben Jézus által felajánlott isteni ajándék választ talál azok hitében, akik befogadják. Ez foglalja össze a Jézus által gyakran elismételt kifejezés: „A hited megmentett téged.”

5. Kedves testvérek, a szeretetparancsnak, amelyet Jézus tanítványaira hagyott, konkrét megvalósulása a betegekkel való kapcsolatban történik meg. Egy társadalom annál inkább emberi, minél inkább hatékonyan törődik a testvéri szeretet jegyében az esendő és szenvedő tagjaival. Törekedjünk e cél elérésére, hogy senki ne érezze magát egyedül, kirekesztve vagy magára hagyva.

Máriára, az Irgalmasság és a Betegek Anyjára bízom a betegeket, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akik nagylelkűen segítik szenvedő testvéreiket. A Lourdes-i barlangból és szerte a világon számos más szentélyéből Ő támogassa hitünket és reménységünket, és segítsen abban, hogy testvéri szeretettel viseljük gondját egymásnak. Mindenkinek szívből küldöm áldásomat.

A Lateráni Szent Jánosnál, 2020. december 20-án, Advent 4. vasárnapján.

Ferenc

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye „SZENT JÓZSEF – AZ APAI SZÍV” címmel rajzpályázatot hirdet az egyházmegye területén élő óvodás és általános iskolás korú gyermek részére a Szent József-év alkalmából.

A pályázat célja, hogy a gyermekek szabadon választott technikával megjelenítsék Szent József alakját, mint a szent engedelmesség, a családi gondoskodás, a szerény alázatosság, az apai szív példaképét.

Beküldési határidő: 2021. március 12.

Témajavaslatok

- Hogyan látod Szent Józsefet, mint apai példát?

- Mit jelent Szent József Ferenc pápának és mit neked?

- Szent József csendes életének fontos pillanatai.

Korcsoportok

óvodás korosztály

1-2. osztályos tanulók

3-4.osztályos tanulók 5-6. osztályos tanulók

7-8. osztályos tanulók

Elfogadott méretek és technikák: Szabadkézi rajz A4 vagy A3 méretben, tetszőleges technikával. Egy pályázó maximum 1 pályaművel pályázhat.

A pályaműveket a korcsoport megjelölésével lezárt borítékban, a pályamű hátoldalán a név, plébánia, hitoktató, cím, telefon, email-cím pontos megadásával kérjük postai úton a

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 4002 Debrecen Pf. 230. címre küldeni.

A borítékra kérjük ráírni: rajzpályázat.

A beküldött pályaművek eredményhirdetése várhatóan 2021. március 19-én, a Szent József ünnepén lesz.

Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye