Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2020. május 24-én, egy évvel ezelőtt énekelt először szentmisén a Szent Imre Családkórus: pünkösdvasárnap volt, és a Szentlélek, úgy kérünk, szállj le ránk kezdetű éneket választottuk. Akkor hat felnőtt és három gyermek énekelt még, a mostani pünkösdvasárnap pedig meghatottan énekelte együtt az egyházközséggel ugyanezt az éneket a több mint húsz fős kórus.

            Az elmúlt egy évben minden héten próbáltunk, amikor pedig március 15. és április 11. között nem vehettünk részt személyesen a szentmisén, online tartottuk a kapcsolatot, és egy nagyon szép videós projektet szerveztünk, az Irgalmasság himnuszával, amit legnagyobb örömünkre Irgalmasság vasárnapján már a szentmisén élőben is elénekelhettünk. https://www.youtube.com/watch?v=mhwSsW1NGyE&t=6s

            Mi indít bennünket arra, hogy péntek délutánonként, fáradtan és kimerülten még összejöjjünk próbálni? Az a Szeretet, Akit és amit megtapasztalunk, és Akit és amit szeretnénk megosztani másokkal is. Egyikünk sem tanult zenész vagy énekes, és zeneileg nézve biztos, hogy sokszor tévesztünk. Mégis nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, és mi magunk is megerősödünk, meghatódunk, örömöt tapasztalunk, mert minden vasárnapi szentmise után megállapítjuk, hogy „hát ez tényleg szép volt, mert szívből jött…”

Köszönjük a lelkipásztorunknak, Csaba atyának és az egyházközségünknek, hogy bátorítják és engedik a működésünket. Köszönjük Pintér Béla zeneszerzőnek a gyönyörű dalokat, amelyek kifejezik a szívünk gondolatait, köszönjük, hogy engedi számunkra a szerzeményei éneklését, és köszönjük a többi zeneszerző műveit is, amelyeket énekelni szoktunk. Köszönjük a Jóistennek, hogy adta a kórus ötletét egy kisgyermekes anyukának, és hogy az elmúlt évben segített, vezetett, megtartott bennünket.

            Nekünk a péntek délutánok jelentik a töltőt. A közösség öröme, az énekek mondanivalója, a megtapasztalt szeretet és öröm formálnak, erősítenek bennünket. Örülünk, ha mások is csatlakoznak a kórushoz és örülünk, ha jót teszünk mások lelkével, ha az örömünket, szeretetünket, ha Krisztust ilyen módon tovább tudjuk adni. Reménységgel várjuk a következő éveket is. https://www.youtube.com/watch?v=B_KmAiy5f0M&t=93s

  Az egyéves születésnapunk alkalmából a kórustagok és a kórust hétről-hétre hallgatók is megfogalmazták, hogy mit jelent számukra a Szent Imre Családkórus.

„Először a feleségem ment el a kórus első próbájára, majd a következő alkalmakra már a három gyermekünket is vitte magával. Mivel a legkisebb gyermekünk akkor három és fél éves volt, így elmentem én is vigyázni rá, s végül a karvezető bíztatására én is beléptem a kórusba. Innentől kezdve már mind az öten kórustagokká váltunk, mivel a kicsi is csatlakozott hozzánk, hiszen amikor gyakoroltunk otthon, akkor ő kis túlzással hamarabb megtanulta az épp aktuális éneket, mint mi. Úgy gondolom az egész családnak rendkívül sokat ad a kórus, a szuper közösség, s az, hogy együtt imádkozhatunk, hiszen az ének az egyik legszebb ima. Sok jólelkű emberrel ismerkedhettünk meg, s úgy gondolom már nem csak éneklés közben, de az élet minden területén számíthatunk egymásra. Nagyon nagy öröm, ha látjuk, hogy sok embernek tetszenek az énekeink, amelyekbe sokszor igyekszünk bevonni a nem kórustag híveket is. Azt vettem észre, hogy a járvány alatt talán még nagyobb lelkesedéssel tanultuk a dalokat, hiszen kicsit úgy éreztük, ezekben a nehéz időkben még többet kell adnunk az embereknek, hogy valamivel megszépítsük nehéz napjaikat, s a maszk mögüli énekünkkel reményt, erőt adjunk nekik. Ha kedvenc énekemet kellene kiemelnem, nem lenne könnyű dolgom, mert szinte mindegyik nagyon kedves nekem, de Pintér Béla Csak Te című dala azért mégiscsak a legkedvesebb. Ezt az éneket gyakorlatilag minden nap dúdolom vagy épp éneklem magamban, legyek akár a bíróságon, akár fűnyírás közben. https://www.youtube.com/watch?v=a8_PgIGFtII

„Nem lehet szavakkal leírni milyen felemelő érzés együtt énekelni a családommal. Egyedül érkeztem az első próbára, de hamar becsatlakoztak a gyermekeim és a férjem is. Ebben a szeretetközösségben a lelkünk megpihen egy fárasztó hét után, s feltöltődve készülhetünk a vasárnapi szentmisére. Nagyon szép emlék, amikor az eső elől behúzódva otthon, kint a teraszon gyakoroltunk a gyerekekkel, hiába esett az eső, az én lelkem tele volt melegséggel és fénnyel. Sokszor dúdolom a dalokat, melyeket megtanultunk, például kirándulás közben a patakparton a Meghívtál, hogy vízre lépjek kezdetűt, vagy ma a konyhában, hogy Szentlélek, úgy kérünk, szállj le ránk. Nagy hatással volt rám a most vasárnapi énekünk is, mert tudom milyen volt sötétségben élni, és most már azt énekelhetem, hogy soha semmi nem választhat el tőled, Istenem. Gyakran legördül egy-egy könnycsepp is valamelyikünk arcán, annyira meghatódunk. Én úgy érzem, hogy tényleg jöhetett bármi, maszkban éneklés, karantén, online szentmise, a vágyódás a közös éneklésre sokkal erősebb. Énekelhetünk maszkban vagy anélkül, a lényegen – hogy a lelkünk összeér – nem változtat.” https://www.youtube.com/watch?v=lbmMm8rTq2M

„Minden héten fontos a jelmondatunk: szívből jött! És valóban. Nekem a szövegek mondanak sokat, sok mondat van bennem napokig, amik kifejezetten bátorítanak, reményt adnak, olykor vigasztalnak. Istent a harmóniában látni, a szövegek, a dallamok, a lelkünk mind együtt rezdül, és ez nagyon szép. Ezért könnyezünk sokszor, ezért hatódunk meg, és valószínűleg ez hat a hívekre is. Talán.”

„Nekem mindig nagy öröm hallgatni a misén a kórust. Sajnos nem tudok gyakran elmenni a misére, egészségi állapotom miatt. Itthon a telefonomon követem a misét, és gyakran könnyezve hallgatom a kórust!”

            „Mindig fontos volt számomra az éneklés. Ötödikes koromtól mindig énekkaros voltam. Ahogy elkezdtem dolgozni, ez megszakadt, s űr lett az életemben. Nagyon hiányzott. A vasárnapi misék is szerves részei voltak az életemnek, de az szinte mindegy volt, hogy hol veszek részt a szertartáson, ha már nem az otthoni, a szülőfalumban lévő kis templomban vagyok, ahová millió emlék köt, ahol otthon voltam a templomban is.

            Azonban mindez megváltozott, ahogy a kórushoz csatlakoztam. Már nem kérdés, hogy hová megyek misére, hisz itt van a helyem. Másként lépek be a kápolnába, otthonom lett. Nemcsak egy hívő vagyok a sok közül, hanem egy család tagja lettem. Egy családé, amelyben a legszebben imádkozunk: együtt: énekelünk… Boldoggá tesz mindez, hálás vagyok érte!” https://www.youtube.com/watch?v=T_EVRuKZRaw

            „Nagyon megható, és örömmel tölt el az éneketek. Mindig várom a vasárnapot, hogy mivel leptek meg bennünket, híveket. Nagyon tetszik, hogy a mise előtt bevonjátok az itt jelenlévő híveket, meg azokat is, akik otthon online vesznek részt a szentmisén. Nekem különösen nagy öröm, hogy a legkisebb leányom az egész családjával boldogan, szívből énekel. Legtöbbször megkönnyezem, nem tudom száraz szemmel végig hallgatni az énekeket. Külön megköszönöm azokat az énekeket, amiket kiválasztotok, nagyon illenek a szentmisén elhangzott prédikációhoz. A hegedűszólista Domonkos nagyon nagy dicséretet érdemel, a kezében a hangszer néha úgy szól, hogy beleborzongok. Nagyon gyönyörűen játszik, nagyon együtt van a kórus. Csak így tovább!”

  „Én már régebben tagja voltam és lélekben vagyok is egy egyházi énekkarnak Kárpátalján: a kisszelmenci Szentháromság-templom énekkarának. Mikor ideköltöztünk Nyíregyházára és ritkán tudtunk hazautazni, egyre jobban hiányzott egy közösség, mivel itt senkit nem ismertünk. A Jóisten vezeti a lépteinket, és hála Neki, megtaláltuk a mi kis közösségünket a Szent Imre Családkórusban. Mikor Csaba atya először hirdette, hogy indulni fog az énekkar, nagyon boldog voltam. A családom rám nézett és kérdezték: - Ugye mész? -Igen! Egyedül indultam, és hála Istennek most már mindannyian ott vagyunk a kis közösségben, és örömmel szolgáljuk az Urat, ki-ki a maga tehetsége szerint.”

„Mindig is szerettem énekelni, de kórusban csak kisiskolás koromban volt alkalmam.

Mikor Csaba atya hirdette a lehetőséget, az elsők között jelentkeztem. Bevallom, nem gondoltam arra, hogy ezeket a dalokat fogjuk énekelni, nem is ismertem őket. Klasszikus egyházi énekekre, kórusművekre számítottam. Aztán hétről-hétre egyre újabb és szebb énekeket tanulunk, amiért nem tudok elég hálát adni. Annyi szeretet, öröm, remény, felmagasztalás és tanúság található bennük, hogy sokszor éneklés közben is elszorul a torkom, könnybe lábad a szemem, vagy libabőrös leszek. 

Ma már én is keresem az interneten a dalokat, énekeket, és ha tetszik, meg is osztom a csoportban. Minden héten annyira várom a pénteki napot, hogy végre letéve a munkahelyi problémákat, terheket, felszabadultan énekelhessek a többiekkel. (A pénteki videóban is vigyorgok, mint egy töklámpa!) Olyan jó, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok, mindenki a tehetségének, tudásának, adottságának megfelelően választhat a szólamok között. 

Mondhatom, hogy csodákra is képesek vagyunk, - természetesen az Isteni gondviselés segítségével -, mert fél vagy egy órás gyakorlás után is szívből énekeljük a dicsőítést. Nagyon szép és jó, hogy családok, felnőttek és gyerekek együtt énekelnek.

A kórus nekem új barátokat, ismerősöket, jó nevetéseket, könnyeket, örömöket és kikapcsolódást ad. Minden alkalommal feltöltődöm. A családom már egy kicsit fanatikusnak tart engem a kórus miatt, mert vagy hallgatom a felvételeket, vagy tanulok, vagy gyakorlok. 

Nekem mindig az aktuális énekünk tetszik, de mindegyiket nagyon szeretem, és szívesen éneklem őket újra.

Ami talán legjobban a szívemhez nőtt, Pintér Béla Csak Te című éneke. Pont abban az időben énekeltük, amikor a munkahelyemen a 2020. évi teljesítményértékelés zajlott. A sorai teljesen az akkori lelkivilágomat tükrözték, s olyan megnyugvást adott nekem, hogy nem kell a szabályoknak mindig megfelelni, mert nekünk itt van Jézus, aki nem nézi, hogy öreg, fiatal, gyors, lassú, goromba, kedves, csúnya, szép, bűnös vagy bűntelen vagy, mindenkit egyformán SZERET, nem értékel évről-évre, mert az Ő SZERETETE örökké tart!”

Szeretettel gondolunk minden testvérünkre az egyházmegyéből, és pünkösd erejét és örömét kívánjuk mindenkinek:

A Szent Imre Családkórus, Nyíregyháza

https://www.youtube.com/watch?v=ZcH91AxH3wU

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vallási értékén túl, mindannyian vártuk a pünkösd utáni hétfőt. Erre a napra hirdetett Szegedi Kálmán atya családi napot a debreceni Jézus Szíve-templom közösségének. Az úti célunk a Zsuzsi vonat végállomásánál lévő Hármas-hegy volt. A hétfő reggeli szentmise után indult el a kocsikaraván zajos kis csapatta. Mindannyian alig vártuk, hogy végre szabadon egymással tölthessünk néhány kellemes órát, a gyönyörű, tavaszi napsütéses időben.  Gondos előkészítés mutatta az utat. Közösségünk szorgalmas tagjai az előző napon szép piros nyilakkal  segítették jelezni a helyes útirányt.

Szerencsénkre volt a réten bőségesen hely, több szalonnasütővel és fedett padokkal eső esetére.

A gyermekek, mint a szabadulni vágyó kiscsikók, boldogan rohangáltak, majd vették igénybe az ott található játékokat, hintákat.  Szép számmal jöttek ki a családok, köszönet a hitoktatók jó szervezőképességének. A nyári táborba beillő gyermeksereggel, szüleik és nagyszüleik kíséretében mintegy 40 fő vett részt. Elénekeltük a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű éneket, kérve együttlétünkre az áldást.

A nagyobb fiúk elkezdték faragni a nyársakat, várva már a tűz meggyújtását. Szívesen rakták a rőzsét, s hamarosan fellobbant a tűz és elkezdődött a szalonnasütés.  Igen kellemes, étvágyat gerjesztő illatok lengték körbe a tájat. Előkerültek a finom, házi készítésű sütemények is, bizony kulináris élvezetet nyújtottak. Mint egy kis esküvőn, annyi házi finomság borította be az erre a célra kijelölt asztalokat.  Jó volt látni, hogy a társaság apraja-nagyja milyen felszabadultan beszélgetett. Mindannyian többé-kevésbé ismertük egymást, de most mégis nem a rohanó hétköznapi szokásos üdvözlés alkalmával elhadart „Hogy vagy?” „Kösz, jól!” volt a válasz, hanem bővebben, valós érdeklődéssel, egymásra időt szentelve történt a csevegés.

Ehhez persze hozzájárult az ötletes kvíz játék is, hiszen a felsorolt kérdések alapján a megkapott válaszokkal még jobban megismerhettük a másikat.

Sportolni is lehetett, teniszezni, sárkányt eregetni, focizni, tollasozni, vagy éppen „csak” kiülni, és élvezni a maszk nélküli szabadságot.

Ebéd utánra a kalóriák elégetésére kirándulást szerveztek az újonnan felépített kilátóhoz.

Jó alkalom nyílt a gyönyörű tájat megismerni, hiszen több tanösvény áll rendelkezésre. A kilátóhoz érve, a gyerekek már rohantak fel a nem éppen veszélytelen 25 m magas toronyba, ahonnan a környező tájra gyönyörű kilátás nyílott. A fiatal lábacskák szaporán győzték a lépcsőfokokat, a kissé fáradtabbak lassabban értek fel a legutolsó szintre. De megérte.

Imapercek következtek. Kálmán atya köré gyűltünk mindannyian. Két akolitus testvérünk pünkösdi imát olvasott fel, a közösség válaszának a bevonásával közösen hívtuk a Szentlélek mindannyiunkat betöltő ajándékát. Majd Utasi László tanár úr és felesége Rita asszony segédletével gitáros egyházi énekeket énekeltünk. Végre maszk nélkül.

Örömmel hallgattuk Mezősi Levente és Katika szavalatait. A következő verseket hallhattuk a több irodalmi díjjal kitűntetett házaspártól:  Reményik Sándor:  Kegyelem, Reviczky Gyula : Jó lelkek, Reményik Sándor: Ha számbavetted mind a vétkeid,  Endrődy  Sándor: Czelli búcsú.

A szép és léleknek sokat nyújtó szavalatok és énekek után már könnyebbre véve a hangulatot, jöttek a mindenki által ismert slágerek, a szövegeket megkaptuk, így nem volt gond  senkinek sem a kórus tagjának lenni.

Hamar eljött a délután, amikor is „sátrat” kellett bontani. Körbe álltunk és egymás kezét fogva imádkoztuk a Miatyánkot és az Üdvözlégy Mária imát. Felemelő érzés volt így együtt imádkoznunk, és szép látványt nyújtott az  összefogott kezek kapcsolódása is.

Sajnos  eljött a pakolás, a szedelőzködés ideje. Könnyebbek voltak a hátizsákok, a sok finomság mind elfogyott. Lelkileg viszont  feltöltődve, vidámsággal telve intettünk búcsút egymásnak, azzal az érzéssel: jó volt együtt lenni azokkal, akik pünkösd ünnepén kitárták szívüket, és akiket a Szentlélek  vezérel!

v.R.É.

sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az Ifjúsági Iroda idén is megszervezi a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ifjúsági táborát, melynek mottója: Merjünk növekedni Krisztussal! A szervezők várják a 13-18 év közötti fiatalok jelentkezését, akik szeretnének bekapcsolódni az egyházmegye ifjúsági életébe.

Törő András irodaigazgató, ifjúsági referens atya elmondta, továbbra is kiemelten fontosnak tartják, hogy a fiatalok élményeken és élettapasztalatokon keresztül megismerjék a krisztusi út ajándékait, ezért bátorítják őket egy közös időtöltésre 2021. július 19-25. között. A tábor idei témáinak középpontjában az érzékszervek állnak: célunk, hogy a látás, hallás, az ízlelés és szaglás, valamint tapintás csodáján keresztül felfedezzék Istent és az élet ajándékait. Ebben vezetik majd a résztvevőket az egyházmegye papjainak elmélkedései és foglalkozásai.

A tábor helyszínei a következők: hétfőtől péntekig Telkibánya, majd a hagyományokat követve a péntek délutánt Leveleken töltjük, innen szombat reggel egy gyalogos zarándoklat formájában együtt indulunk Máriapócsra, hogy bekapcsolódjunk egyházmegyénk vasárnapi búcsúi ünnepébe, ahová a fiatalok családjait is várjuk a közös ünneplésre.

További információk a táborról:

A tábor részvételi díja 10.000 Ft/fő, érkezéskor fizetendő. Az induláskori utazás busszal történik, két helyszínről indulva (Nyíregyháza és Debrecen). A hazaérkezés helyszíne Máriapócs.

A táborba történő jelentkezés határideje: 2021. június 30, amelyet a fiatalok kétféleképpen tudnak megtenni: elektronikusan, illetve papír alapon. Az elektronikus jelentkezéshez, az alábbi felületen található űrlapot szükséges kitölteni:

https://forms.gle/kKpF4tHqKenm3XLC7 

Azok számára, akik a papír alapú jelentkezést választják, a mellékletben található jelentkezési lapot kell kitölteniük, amelyet június 30-ig kell beküldeni a Püspöki Hivatalba. Ezt követően, a regisztráló fiatalok számára e-mailben küldjük el a táborral kapcsolatos további tudnivalókat, várhatóan július első hetében.

Törő András

ifjúsági referens, irodaigazgató - Debrecen-Nyíregyházi Püspöki Hivatal

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Amikor Mária Istentől kapott küldetésére indul, az nem jelentéktelen ügyben történik, hanem mindig a világ sorsa és az emberek megváltása a tét” – írja D. Antonio dos Santos Marto bragai segédpüspök a Fatima története című értekezésének a „Fatima és a mai kor” 3. részében.

Hogyan lehetünk mi, hívek segítői Máriának e küldetésében? Követjük a Fatimai jelenésekben hozzánk intézett kéréseit.

A fatimai üzenet lényegében az emberiség megtérését sürgeti. Ez tökéletesen egyezik az Úr Jézus Krisztus nyilvános működését összefoglaló evangéliumi fölhívással: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Minden egyéb ezzel függ össze az üzenetben.

Az imák között a fatimai üzenetre támaszkodó imádság ma a rózsafüzér, amely a világ megmentésének eszköze. Tudjuk, hogy lényégében krisztusi ima, a Szűzanya szemével és pártfogásával. Megannyi imamódja van, és két eszköze, de elég a kezünk is. Sajátos fatimai ima, a rózsafüzér tizedei után, a dicsőséghez kapcsolt fohász, amelyet a Szűzanya tanított a látnokokkal: „Ó, Jézusom, bocsásd meg vétkeinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra!”

A megtéréshez kapcsolódik a vezeklésre és engesztelésre szólító fölszólítás, valamint a fölajánlás. A szentmisében kenyeret és bort ajánlunk föl, hogy legyenek számunkra Jézus Krisztus teste és vére. Hasonlóan ajánlhatjuk föl életünket. Tegyen vele a Jóisten bármit, ami a világ üdvösségére szolgál, de erőt is kérünk hozzá. Fatima üzenetéről részéletesebben egyházmegyénk honlapján olvashatunk: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2957-a-fatimai-jelenesek-uzenete-seregely-istvan-ersek-2017-ben-a-szazeves-centenariumon-elhangzott-gondolatai-a-fatimai-boldogsagos-szuz-mariarol

Hat hónapon át májustól októberig, minden hónap 13. napján Fatimai Engesztelő imaestre jönnek össze a hívek az egyházmegyénk területén Nyíregyháza-kertvárosi-templomban és a mátészalkai Ráczkerti-templomban, és együtt imádkoznak szívük-lelkük megújulásáért.

Mátészalkán már 24 éves hagyományra tekint vissza ez az imaest, amelyen az egyházmegye más településéiről és határon túlról is érkeznek zarándokok. A pandémiát megelőzően volt, hogy több százan fohászkodtak együtt a Szűzanyához.

A hagyományokhoz híven az imaalkalom 18 órakor, a Lorettói Litánia énekes imádságával kezdődik, majd népi imádságokkal folytatódik. 19 órakor a görög katolikus imádságot, a Parakliszt Papp Zoltán görög katolikus parókus, a 19.30-kor kezdődő Rózsafüzér imádságot pedig a jelenlévő római katolikus papok vezetik, Mária hathatós közbenjárását kérve. Ezután ünnepi szentmise következik.

Minden alkalommal más-más vendég szónok elmélkedését hallhatják a résztvevők a szentmisén. Idén, az első fatimai imaesten, május 13-án Varga Lóránt demecseri plébános, korábbi mátészalkai káplán mutatta be a szentmisét és mondta el a homíliát.

A szentmise végén énekes gyertyás körmenettel folytatódik a program, majd szentségi áldásban megerősödve, békében, szeretetben feltöltődve térnek haza a hívek, hogy tovább adják az isteni üzenetet, a szeretet evangéliumát.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,34-35).

Fotó: Czine Árpád

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!”

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke 39 fiatal kereszténynek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét ünnepi szentmise keretében pünkösdöt követő hétfőn, május 24-én, Ajakon. Ebből 14 leány és 14 fiú az ajaki egyházközség tagja, 11 fiatal pedig az anarcsi és nyírtassi egyházközséghez tartozik. A szentmisét a főpásztor mutatta be a Nagyboldogasszony-templom udvarán, amelyen jelen voltak: Gáspár Mátyás plébános, Galsi János atya, Zuró József parókus, Zubály Lajos napkori plébános.

A római katolikus hívek mellett a görög katolikus testvérek is szép számmal vettek részt a szentmisén, amelynek kezdetén az egyházközség testületi tagjai megújították fogadalmukat, a főpásztor megköszönte áldozatos munkájukat, majd megáldotta őket.

Ezt követően Gáspár Mátyás az ajaki, a nyírtassi és az anarcsi egyházközségek plébánosa kérte a püspök atyát, hogy a bérmálás szentségében részesítse a fiatalokat.

Palánki Ferenc szentbeszéde első részében Ádám és Éva történetén keresztül mutatta be, hogy milyen Isten nélkül élni. Ma is sokan élnek így, egymásra mutogatva, ahelyett, hogy magukba néznének. Ennek következménye, hogy megtörik a harmónia. Jézus, aki megmutatta azt az ős szeretetet, melyet az Atya irántunk táplál, azért jött el hozzánk, hogy visszaállítsa ezt a harmóniát. Az Isten előbb ajándékot ad és utána a küldetést. Az első ajándéka a létezésünk. Mielőtt keresztre feszítették, nekünk adta az utolsó vacsorán az Eucharisztia ajándékát, melyből táplálkozhatunk. „Minden forrásom belőled fakad" (Zsolt 87,7) –ez az őszi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is az alapgondolata.

A másik ajándék a Szentlélek – folytatta elmélkedését a püspök atya. Az Isten Lelke tesz képessé arra, hogy minden jót megtegyünk, hogy azt a forrást, mely Isten szívéből fakad és eljut hozzánk, képesek legyünk továbbadni embertársainknak. Szűz Mária gyönyörű példája mutatja, hogy amikor az angyal megszólította őt, azt mondta neki, hogy a Szentlélek száll le rá, és neki az lesz a dolga, hogy világra hozza Jézust, az Isten szeretetét. Nem ez lenne mindannyiunk dolga? – tette fel a kérdést a szónok.

Fogadjuk be a Szentlélek ajándékait, Isten szeretetét, és a szeretet útján járva találjunk rá Isten akaratára, mert Ő tudja, mi a legjobb nekünk. Akkor leszünk igazán boldogok, ha megtesszük azt, amit Isten nekünk feladatul szabott. „Csak akkor találod meg önmagad, ha a másik boldogabb.” Találjunk rá az isteni forrásra, az élet vízére, merítsünk belőle, és adjuk tovább embertársainknak, családtagjainknak, szeretteinknek.

Minden szolgálat, amit Isten nevében másokért végzünk, örök életet érdemel – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

Ezt követően a bérmálás szentségének vételére felkészült fiatalok megújították a keresztségi fogadalmukat, majd a főpásztor kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, ezáltal felnőtt kereszténnyé lettek.

A szentmise befejező részeként megáldotta és megszentelte a bekeretezett bérmálási emléklapokat, melyek egyben szentképek is, amit a hagyomány szerint a bérmálkozók otthonaikban a falon helyeznek el.

A szertartás fényét emelte a helyi katolikus iskola énekkara és az Angyalkák kórusa.

Szöveg és fotó: Hasulyóné Rutkai Éva

sajtóapostol, Ajak

(további képek megtekinthetőek az ajaki egyházközség honlapján, az www.akiba.hu oldalon.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ünnepi papi rekollekción köszöntötték a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gyémánt, arany és ezüstmisés papjait május 26-án, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházban.

Az 60 éves papi szolgálatát ünneplő gyémántmisés Varga János címzetes apát és kanonok, nyugalmazott plébános; 50 éves papi szolgálatát ünneplő aranymisés Fodor András pápai káplán, püspöki helynök és tanácsos, címzetes prépost és bihari főesperes; Barna Gyula hosszúpályi plébános; Keresztes László Miklós címzetes apát és kanonok, püspöki tanácsos, nyugalmazott plébános és Szenes József címzetes apát és kanonok, nyugalmazott plébános; 25 éves papi szolgálatát ünneplő ezüstmisés Molnár József nyírbélteki plébános főpásztoruk, Palánki Ferenc, valamint Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya  és paptársaik körében vettek részt az ünnepi alkalmon.

A rekollekciót Szabó József, az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa vezette, aki a Szent József-évhez kapcsolódóan tartott előadást, majd a 11 órától kezdődő ünnepi szentmise szónokaként – a megkezdett elmélkedését folytatva – Szent Józsefnek az identitásáról: a Jézus Krisztus és Szűz Mária iránti szeretetéről, a Szent Családnak ajándékozott életéről beszélt.

A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, amelynek elején köszöntötte a jubiláns papokat. Néri Szent Fülöp ünnepén a főpásztor emlékeztetett Szent Fülöp derűs szolgálatára, aki a mennyországot, a nehézségekben is mindig erőt adó jobbik részt választotta, teljesítve küldetését, hivatását, Isten akaratát. Majd megköszönte a jubiláns atyák hűséges szolgálatát és Néri Szent Fülöp közbenjárását kérte, hogy mindannyian a mennyországot válasszuk, és el is jussunk oda.

„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” (Fil 4,4). Szabó József atya homíliájában Szent Pál apostol hálára hívó szavait idézte, amelyben nemcsak egyszerű buzdítás, hanem erő van. De mi az örömünk alapja? – tette fel a kérdést. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni” (Jn 15,5). Ez a hasonlat Jézus Krisztussal és a Szentháromsággal való mély, bensőséges, ontológiai egységet fogalmazza meg. „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen” (Jn 15,11).

Az örömünk igazi oka tehát maga Jézus Krisztus, az Ő személye, a vele való mély, személyes szeretetkapcsolat, nem pedig a mindig változó körülmények.

A spirituális atya a papi identitáson elmélkedve Szent József lelkületének példájára mutatott rá, aki az egész életét a Szent Családnak szentelte. Ez határozza meg legfőképpen az ő személyes identitását. Ahogyan Ferenc pápa fogalmazza, Szent József életét nem az önfeláldozás, hanem az önajándékozás lelkülete határozza meg. Az önfeláldozás negatív értelemben azt jelenti, hogy az Isten meghívja az embert valamire, aki keresztként éli meg ezt egész életében. Ez egyfajta belső szomorúsággal is jár. Az önajándékozás szituációja ugyanaz, de az Isten meghívásában részesülő ember ezt kitüntetésként éli meg, és általa az egész élete ajándékká válik, önként adja oda. A legnagyobb ajándék pedig az identitása, amelyben Jézus Krisztus iránti szeretetéről tesz tanúságot egész életében.

Ezt követően József atya II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa buzdításáról szólt. XVI. Benedek pápa 2005 májusában a papokhoz intézet beszédében így fogalmaz: „A pap akkor fedezi fel és éli meg teljesen önazonosságát, amikor elhatározza, hogy Krisztus szereteténél semmit sem helyez előbbre, és amikor Őt teszi élete középpontjává.”

II. János Pál pápa örökségeként a papi élet hitelességének titkát a Krisztus iránti szenvedélyes szeretetben látta, amely, ahogy a pápa fogalmazott: „Krisztus szenvedélyes hirdetéséhez vezet” (2005. Nagycsütörtöki levél, 7).

József atya hozzátette, ha egy pap elveszíti Jézus Krisztussal való mély szeretetkapcsolatát, nemcsak az identitását, hanem az életének az értelmét is elveszíti. Ezért a papi életet nem az határozza meg, hogy valaki mennyire jó pap, sokkal inkább az, hogy mennyire szereti Jézus Krisztust. Ebben benne van az elköteleződés, a hűség, az Istennek és az embereknek odaajándékozott élet, valamint a nehézségek ellenére is az örök visszatérés ehhez a szeretethez, amely az életünk középpontja.

„A Krisztussal való bensőséges kapcsolatot „lelkipásztori elsőbbségnek” tekintsük: Benedek pápa ezzel azt hangsúlyozza, hogy „Az Isten jelenlétében töltött időnek elsőbbséget kell élveznie a lelkipásztor életében, ezért ez a legfontosabb”.

II. János Pál pápa többször használja az imádság művészete kifejezést. Legfontosabb, hogy a papok az imádság művészei legyenek, vagyis professzionális szinten gyakorolják az imádságot, másrészt művészien tudják azt, hogyan lehet Jézus Krisztust és a Szűzanyát jól szeretni, kérni az ő segítségüket, és hogyan lehet ezt egy élettel kifejezni és megélni.

Hálaadáskor fontos kifejeznünk, mennyi mindent kaptunk az Istentől, ebben benne van az értékek melletti döntés is. A hálaadás egyfajta hitvallás, amelyben kifejezem a köszönetemet azért is, hogy Isten személyesen hívott meg a papi hivatásra.

Lukács evangélista kiemeli, hogy az apostolok kiválasztása előtt Jézus „Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.  Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket” (Lk 6,12-13). Megbeszélte az Atyával, hogy kit hívjon meg. Jézus tehát tudatosan választotta ki az apostolokat, személy szerint hívta meg őket. Ennek első lépése mindig a Jézussal való személyes kapcsolat, ebből fakad majd a küldetés. Sokszor nehéz megfelelni az elvárásoknak, és van úgy, hogy azt érezzük, szétszakadunk, de ha ez meg is történik, az Istentől soha nem szakadhatunk el, hozzá kell visszatérni, Ő az alap, a középpont, amelynek erejéből a saját életem, a hívekkel való kapcsolatom, a szolgálat is újjászületik.

Szabó József atya a papság lényegének kifejtésére ószövetségi példát hozott. Amikor Mózest az Úr meghívta, háromszor is mondja neki, hogy „Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is” (Kiv 3,9). Nem Mózes érdemeire, vezetői készségére hivatkozva hívja meg őt, hanem  meghallgatta a nép kérését, és Mózes volt a kívánt személy.  Ő az imameghallgatás gyümölcse.

Amikor a hívek újabb papi hivatások születéséért imádkoznak, nem a darabszám a lényeg, hanem hogy az Úr küldjön olyan munkásokat aratásába, akik az evangéliumot hirdetik, a fiatalokat Istenhez vezetik, vigasztalják a szomorúakat, akik a zűrzavaros világban tisztán szeretik Jézus Krisztust és tisztán adják át az igazságot. Jézus azt mondta: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9,38).

A szeminárium spirituálisa kérte a jelenlévő híveket, imádkozzanak a papi hivatásokért, mert kevés a pap. Az Egri Szemináriumban jelenleg 19 fő készül a papi hivatásra ebből öt fő tartozik a mi egyházmegyénkhez.  

Záró gondolatként pedig arra a jelenségre mutatott rá, amely a fiatalok életét érinti, akik féltve a szabadságukat, nemcsak a papságra, hanem a házasságra sem mernek elköteleződni, pedig a világon a legnagyobb szabadságot az jelenti, ha valaki tiszta szívből szeret, és odaadja az életét akár a papságra, vagy házasságra.

Ha tehát tiszta szívből szeretjük Jézus Krisztust és Szűz Máriát odaajándékozva Istennek az egész életünket, akkor megvalósul Szent Pál gondolata: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” – fejezte be elmélkedését Szabó József spirituális atya.

A szentmise végén az egyházközség Serra közösségének tagjai köszöntötték a jubiláló atyákat.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Úton Jézussal, Egymásért” volt a mottója annak a zarándoklatnak, amit Szent József évében az egyeki plébánia közössége szervezett pünkösd után, Szűz Mária, az Egyház anyja emléknapján, május 24-én.

A világon mindenkinek van édesapja. Ha házasságra készül, akár fiú, akár lány, fontos, hogy Istentől kérje, hogy jó férj és családapa legyen, a lányok pedig Szent Józsefhez hasonlóvá válni kívánó férjekkel lehetnek igazán boldogok. De a lelkiatyáknak is szüksége van imádságos háttérre, mert az egyházközségek vezetőiként ugyancsak Szent Józsefben találhatják meg követendő példájukat. Ezekkel a gondolatokkal keltek útra május 24-én több mint húszan Egyekről Tiszafüredre zarándokolva, hogy imádságos napot tölthessenek együtt, egymásért, Jézussal.

Reggel hat órakor az egyeki templomban zsolozsmával kezdték a napot, melynek keretében a plébános megáldotta a zarándokok egységét kifejező nyakpántokat, névtáblákat. Egyik testvérünk még korábban kelt, hogy az útra írt üzenetekkel segítse a több mint 20 km-es távra indulókat, akik ragyogó napsütést kaptak ajándékba a mennyei Atyától.

Voltak, akik a házuk előtt elhaladó zarándokokat a kapujukból köszöntötték és kérték, hogy az ő családjuk szándékait is vigyék magukkal. A legrégebbi idő óta működő Rózsafüzér Társulat bokoranyája a falu határától csatlakozott a csoporthoz egy rövid ima erejéig, amennyire testi ereje engedte. Voltak, akik a település határáig, vagy a Tisza melletti gátig tudtak csak jönni, de lelki egységükről biztosították a zarándoklat résztvevőit.

Az úton, amely az autós forgalommal nem terhelt gáton haladt, zarándokénekek, rózsafüzér, csendes szakaszok és kötetlen beszélgetési lehetőség váltotta egymást, rövid pihenőket beiktatva, tekintettel a legfiatalabb három évesen útra kelő zarándoktársukra éppúgy, mint a hatvan éven felüliekre. Közeledve a tiszafüredi templomhoz, egyre nehezebbé váltak a lépések, de a résztvevők annál jobban tudatosították magukban, hogy ez a személyes áldozat, minden lépés, amit ma tesznek, a szívükben hozott szándékokért van felajánlva. Egy édesanya a családban lévő fiúk számára a papi hivatás kiesdését kérte az Úrtól, más a családi békét és egységet fogalmazta meg szándékaként, voltak, akik a személyes hivatásuk megtalálásáért keltek útra, de megfogalmazódott az elkövetett bűnök miatt okozott sebek gyógyítása is.

A több mint hat órás út végén, megérkezve a tiszafüredi templomba, hálaadó imádság keretében helyezték el a gyalogos zarándoklat résztvevői a Szűz Anyának és Szent Józsefnek hozott koszorújukat.

A kisebbeknek, akik csodálatos türelemmel és áhítattal gyalogoltak végig, jutalom fagylaltozással kedveskedtek a felnőttek, majd vonatra szállva érkezett vissza az a 16 fő, akik végig vállalták az út megtételét.

A vasútállomás peronjára írva ismét kedves üzenet fogadta a hazaérkezőket, akik testileg ugyan megfáradva, de szívükben lelki ajándékokkal gazdagodtak Szent József és a Szent Szűz áldott jelenlétében.

Fotó: Pappné Fekete Mónika, Záborszki Enikő

PlebaniaTeam

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021-ben, a Katolikus Karitász kettős jubileumi évében, megalakulásának 90. és újjáalakulásának 30. évfordulóját ünnepeljük. Az év során rendezvénysorozattal és figyelemfelhívó kampánnyal mutatják be a Karitász több évtizedes, áldozatos, rászorulókért végzett tevékenységét. Ennek apropóján kérdeztük Pappné Fekete Mónikát, az egyeki Szent Ferenc karitász csoport vezetőjét hétköznapjairól, a Karitászban betöltött feladatairól, tapasztalatairól.

– Az egyeki Szent József Plébánia jubileumi évében, 2018-ban kezdted szolgálatodat a helyi karitászban, mint vezető. Mi indított arra, hogy elvállald?

– 2017-ben Jézustól jött meghívás az Ő irgalmasságának terjesztésére, amit az azóta megalakult Szent Fausztina lelki közösségben is tehetek. Ugyanazon év végén az Egyeki Szent József plébánia egyházközségi képviselő-testületének tagjává választottak. Mindezt a családom és barátaim segítő támogatásával tudom összhangba hozni családanyai és a vállalkozásunkban végzett munkámmal. Az a kérdés, hogy vállalom-e a helyi Szent Ferenc karitász csoport vezetői feladatainak ellátását, elsőként a gyóntatószékben talált rám. Férjemmel, Robival megbeszélve elfogadtam a felkérést, és megpróbáltam a szolgálatot. Jót tenni, ameddig Isten akarja, ahol szükség van rám! - ezzel a gondolattal indultam el három évvel ezelőtt.

– Az otthonról hozott példa nagyon meghatározó. A családodban kik mutattak példát abban, hogy észre vedd a rászorulók szükségeit?

– Szüleim, legfőképpen édesanyám. Ebben nőttem fel, anyukám, amiben és amikor csak tud, segítségére van a körülötte élő embereknek. Ezért is természetes számomra, hogy önkéntelenül, önkéntesen, isteni indíttatásból együttérző viselkedést tanúsítok bárkivel szemben.

– Férjed, gyermekeid is segítenek a karitatív szolgálatban. Hogyan van jelen a hétköznapjaitokban, a családi vállalkozásotokban a szükséget szenvedők segítése? Példaként áll-e a gyermekeid előtt a rászorulók megsegítése? 

– Igen, a család támogatása nélkülözhetetlen ezen a területen is. Az adományok átvételére, sokszor az osztáshoz is elengedhetetlen, hogy saját autónkat használjuk karitász célokra, és ez magától értetődő számunkra. A férjem, aki egyben munkaadóm is, a karitásztevékenységek megoldására rugalmas munkaidőt biztosít, persze szem előtt tartva a céges feladatok lelkiismeretes elvégzését.

Férjem is segít abban, amire megkérem, sokszor cégen belül megoldja a karitász működéséhez szükséges szakmai, vagy nehezebb munkát. A gyerekeink mindezt látják, az életkoruknak megfelelően van tudomásuk arról, hogy nem vagyunk közömbösek az embertársaink iránt. Három gyermek, három egyéniség, három egyedi gyermeki őszinteségű vélemény az eredmény.

Örömeimen néha csodálkozik a család, és meg is kérdezik, hogyan lehet „annak” örülni? Tudják, hogy munkával jár, és sokszor sajnálnak, ha – leplezve is, de – fáradtnak, kimerültnek, vagy gondterheltnek látnak, és olykor felteszik a kérdést: „Hiányzik ez nekem?”

Elszomorít néha a közösség helyzete, vagy ha hálátlansággal találkozom a rászorulók részéről, ilyenkor, a családom felvidít, és segít megkeresni a megoldást, tanácsot ad. Hajlamos vagyok a szeretettől vezérelt hirtelen cselekvésre, azonnali segítségnyújtásra, amivel néha nem biztos, hogy a legjobbat teszem. Ilyen helyzetekben kéri a párom, hogy álljak meg egy pillanatra, tekintsek a cselekedeteimre kívülről, és mérlegeljek.

A legkisebb lányunk sokszor elkísér az adományosztásokra, ő legtöbbször türelemmel segít, látja a nehézsorsú emberek élethelyzetét, közben tanulja a kommunikációt, megtapasztalja a karitatív tevékenység értékeit.

– Az elmúlt években milyen tapasztalataid voltak, mennyire hatékony a karitász által nyújtott segítség a bajbajutottak életében?

– Sokat kell fejlődnünk abban a nehéz döntéshozatalban, hogy kinek adjuk az aktuális adományt. Tudjuk, hogy kisebb adományaink, egy-egy élelmiszer csomag egy nagy családnál nem sokáig tart, mégis kisegítheti őket, és így egy vásárlást megspórolt számukra a Karitász.

Itt helyben is folyamatosan válogathatnak a ruhaneműkből a rászorulók, és az élelmiszereket is rendszeresen elhelyezik az adományozók a kijelölt helyekre. A vetőmag programmal folyamatos kertgondozásra serkentjük a családokat. A LAK6 kerettel jelentős segítséget kaphatott a kérelmező rászoruló. A Szép Otthon öngondoskodásra sarkallta a csatlakozó rászorulót.

Községünkben egy alkalommal házat vettünk egy családnak, ami nélkül az utcára került volna a kétgyermekes édesanya és a nagymama. Hála a segítségekért, hogy segíthettünk! Próbálunk minden kérésre reagálni valamilyen formában. Ha tehetjük, a leggyorsabb segítséget nyújtjuk. Emellett igyekszünk megtalálni azokat a nehéz helyzetben lévőket, akik csendben éldegélnek, és örömükre van a legszerényebb jó szó is. A könnyekig meghatódott köszönetek felejthetetlenek.

– Biztosan vannak nehéz pillanatok is ebben. Mi segít a nehézségeken átlendülni?

– Szerintem a jó vezető egyik jellemzője, hogy a családdal egyetértésben, összhangban teszi a dolgát, hogy az otthon békéje ne szenvedjen csorbát, és az aktuális feladatait is el tudja látni. Ennek összeegyeztetése a legnehezebb számomra. Amikor nem sikerül a középút megtalálása, az megijeszt, legfőképpen azért, hogy megbánthattam a családomat. Valamint, hogy a rossz példamutatást követően kinek lesz vonzó a szervezett karitatív tevékenység? Vittem már haza bolhát, valószínű, hogy az öngondoskodó otthonok koordinálása közbeni családlátogatásból. Ez is velejárója lehet a karitászos munkának. Többször kerültem kellemetlen helyzetbe, vagy kaptunk szemrehányást.

Elkeserít, amikor naivitásomat, hiszékenységemet kihasználva félrevezetnek, vagy elégedetlenek azok, akiken segíteni próbálunk. Foglalkoztat, ha érdemben nem tudunk segíteni, de előfordult, hogy kétségbeesetten kértek segítséget, nehogy éhen haljon a csecsemő – mert nincs pénzük kiváltani a tápszert –, a következő nap pedig energiaitalt iszik az anyuka.

Ez csak néhány példa a sok nehéz pillanat közül, melyekben egyértelműen az első, felső, benső hang kerekedik felül. Meg kell találni az egyensúlyt! „Ami tőle telt, azt tette! Tehát többet már nem tehetett, mindent megtett, amit csak tehetett.”

„Isten mindenkitől a személyes maximumot kívánja. Nem többet, mint amennyire valakinek az ereje telik, de nem is kevesebbet annál! Senkit nem akar az Úr túlterhelni, kimeríteni, de a teljes erejét kívánja annak, aki Neki szolgál!”

Napjaimban elcsendesedést, feltöltődét ad az ima, a bűnbocsánat szentsége, az ott is kapott atyai jó tanácsok, a szentmisék ereje, az Úr Jézus ajándéka szentáldozáskor. Kérem Istent, hogy világítson rá a legjobb útra, kérem, hogy úgy tudjak cselekedni, amiben az Ő akarata teljesül, mert úgy nem lehet gond. Imádkozom azokért, akiket Isten a szeretetemre bízott. Segít a családom szeretete, a velük együtt töltött idő, a szoros összetartozás tudata. Kedvenc sportom a kerékpározás, sűrűn megyünk túrázni, ez is pihenést, kikapcsolódást és feltöltődést ad.

– Mély, személyes hit nélkül nem lehet hitelesen segíteni. A te vallásos életedet hogyan segíti a Karitászban végzett munkád?

– Isten a karitatív tevékenységben a Tőle kapott erényeimet kívánja erősíteni, fejleszteni, vagy éppen a hiányzó tulajdonságokat csempészi be az életembe. Az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlását nem hagyja pihenni, folytonosságot biztosít.

– Milyen tervei vannak az egyeki karitásznak az elkövetkező időszakra, amikor a pandémia miatt nemcsak anyagi, de lelki segítséget is adni kell? A Szent Ferenc Karitász csoport többi tagja mennyire volt aktív ezekben a hónapokban? Mik a tapasztalataid?

– Bátortalanabbul, néhányan kicsit félve, de mindenki – mint egy láncszem – a saját területét kidomborítva vett részt a járvány idején megoldandó feladatokban. Volt, aki gyors gépi írásával hamar begépelte a bölcsőnapló lakóinak bejegyzéseit, közzétéve azt az olvasóközönségnek. A tanítónő karitász társak közvetlenül tapasztalták a hiányt szenvedő gyerekek nehézségeit. Bolti eladóként dolgozóink nap mint nap szembesülnek a mélyszegénységben élők gondjaival, pl. van, hogy valaki 1-1- db pelenkát tud csak megvenni, akkor neki adjuk az adomány pelenkát.

A karitász társaimmal, és külsős tagokkal összefogva, jól megszervezve néhány óra alatt gördülékenyen osztottuk szét pl. az élelmet, a vetőmagot, egyéb adományokat.

Az idősek otthonában dolgozó csoporttársak kiemelten figyelnek az otthon lakóira mind testi, mind lelki szükségletek terén, imaórákat is tartanak, a betegek kenetének kiszolgáltatására kiemelten odafigyelnek. A személyes találkozás hiányában egy-egy üzenet vagy telefonhívás is felüdülést jelentett az idősebbeknek és a fiatalabbaknak egyaránt, ez a fajta kapcsolattartás nem szűnt meg, mint az egymásért mondott imák sem. A csökkenni látszó pandémiás korlátozásokkal fokozatosan visszatérnek az emberek a közösségi élet színtereire. Bátorkodunk megszervezni minden tervezett összejövetelt, mint például biciklitúra, a vándorbölcső lakóinak találkozója, Billings-módszer előadás, a Vacsora fehérben rendezvényünk, melyek mind megtarthatók szabadtéren is, és pezsgő lelki felüdülést adhatnak a résztvevőknek.

– A Karitász bál, Vacsora Fehérben, táborozások – hogy, csak néhány programot említsek –, a te ötleted volt. Ezek szervezése nagyfokú kreativitást, kitartó munkát igényel. Milyen gyümölcsei vannak az egyházközség, a település életében ennek a munkának?

– Nyitott szemmel és szívvel tájékozódva a mai világban, könnyedén értesülünk az egyes közösségi rendezvényekről, hírekről, ezekből ötletet merítve mindig az fogalmazódik meg bennem, hogy gyerünk, csináljuk!

Az alapötletet átformálva a saját közösségünk igényeire, megszólítva a közösség tagjait, felkeltve az érdeklődésüket a rendezvény, összejövetel iránt, és már csak egy kis szervezés kell hozzá és a mindezt átható szeretet. 

Többen azért csatlakoztak a karitász csoportunkhoz, mert látván a tevékenységeinket, tetszett nekik az, szerettek volna ők is részesei lenni a csoportunknak, és azóta is tevékenyen szereznek örömet embertársaiknak. A település lakói pedig, akik megszólítva érzik magukat, érdeklődéssel várják, és készülnek a szervezett programra, táborra stb., ahol találkozhatunk, és éltető élményt szerezhetünk a közösség erejéből.

– Aki ismer, mindig mosolygós arcoddal találkozik. Teréz anya szavaival mutatkoztál be 2018-ban: „A béke egy mosollyal kezdődik.” Ez egy ingyenes ajándék, mely otthonunkban is gyakorolható, s az utcán is mindenkinek jól esik! Miért fontos, hogy a segítség mosollyal társuljon?

– Szép tapasztalatom: ha mosollyal köszöntünk valakit, mosollyal válaszol. Ha az ember mosolyog, nem azt jelenti, hogy esetleg nincsenek gondjai, de lehet, hogy már egy mosollyal enyhül a fájdalma, panasza elszáll, és a mosolyt fogadónak megmarad egy szép, lehet, hogy egyetlen szép pillanat a napjából.

A maszkban is mosolygós tekintetünkkel, odafigyeléssel, köszönéssel, egy-egy jó szóval, egy röpke kérdéssel is megörvendeztethetjük embertársainkat.

Tehetjük kedvesen érdeklődve, tanácsadással segítve a helyes utat mutatni. Meglátogatni egy egyedülállót, beszélgetni vele, e röpke percek felüdülést hozhatnak annak, aki kapja és annak is, aki adja a vendégséget.  

– Vannak meghatározó élmények az elmúlt évekből, amikor azt élted meg, hogy Istenhez is közelebb jutottak azok, akiknek segített a Karitász?

– Ige, vannak. A megsegítettek sokszor viszont felajánlották segítségüket, például ruhahajtogatásban, takarításban, kertészkedésben, betegek meglátogatásában, és szentmiséken, imaalkalmakkor is hálájukat fejezték ki olyan formán is, hogy betértek az Úr házába. Imádkoznak, és imáinkat kérik hittel, bízva Istenben. Az elmúlt időszakban is szívesen vállaltuk, hogy időseknek, gyermekeknek segítünk a templomba való eljutásban. Így született már több azóta megkeresztelt gyermek, és néhányan közülük részesülhettek a bérmálás szentségében is, ezáltal megélhetem többszörösen a kereszt- és bérmaszülőséget, ők pedig mind közelebb kerülhettek Istenhez.

– Kik a példaképeid?

– Édesanyám, akinek 68 éves bolti eladóként minden vásárlóhoz van egy kedves szava, szeretettel teli a mosolya, mindig ölelésre hajlanak karjai, ahol csak tud, ott segít, a jóra kér mindenkit, a vele való találkozás után boldogabbak lehetünk.

Példaképként tekintek azokra az embertársaimra, illetve szentekre, akik Jézus tanításait követve a szeretetet tettekkel és életük példájával hirdetik.

Fotó: Papp Ágoston

PlebaniaTeam

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az Egyház születésnapján, a Magyar Domonkosok 800. jubileumi évfordulóján, valamint Szent Domonkos ereklyéjének átviteli napján, május 24-én, családi nappal ünnepelt a debreceni Szent László egyházközség.

Az ünnepi alkalom szabadtéri szentmisével kezdődött, amelyet Andrzej Kostecki OP vikárius atya mutatott be a jelenlévő domonkosokkal együtt. A zenét a Dalárda Közösség szolgáltatta.

 Andrzej atya bevezető gondolataiban elmondta, éppen ezen a napon, május 24-én emlékezik meg a Domonkos-rend a Szent Domonkos ereklye átviteléről, amelyhez a következő történet fűződik:

Domonkos 1221-ben súlyosan megbetegedett Bolognában, és azt akarta, hogy ott, a Szent Miklós-templomban, „a testvérek lába alatt” temessék majd el. Így is lett. Bolognában halt meg 1221. augusztus 6-án, és szándéka szerint egyszerű sírba temették. Sokan vallották, akiket különböző betegségek sújtottak, hogy sírjánál visszanyerték egészségüket. A testvérek azonban nem voltak hajlandók elismerni a csodákat, ezért IX. Gergely pápa utasítására más templomba helyezték át Domonkos testét. Amikor felnyitották a koporsót, csodálatos, természetfölötti illat kezdett áradni a szent testből, „mindenkinek világosan mutatva, hogy Krisztusnak milyen jó illata van itt", azaz, hogy az elhunyt szentéletű volt. Ezzel kezdődött meg a szentté avatási eljárás, és 1234. július 3-án IX. Gergely pápa Domonkost a szentek sorába iktatta.

A csodák napja

A szentmise homíliáját Tokodi László OP atya tartotta, aki a csodák napjáról beszélt. A legnagyobb csodaként az Egyház létezését, annak a tényét említette, hogy kétezer év óta még mindig fennáll – fogalmazott a szónok, amely mint mondta, nem olyan egyértelmű, mint ahogyan gondoljuk. Kétezer éve – a számtalan próbálkozás ellenére – azért nem sikerült tönkretenni az Egyházat, mert Jézus Krisztus az, aki alapította, és aki csodálatos módon megtartja.

Jézus Krisztus feltámadt. Minden kétséget kizáróan kellene tudatosítanunk magunkban azt, hogy az Úr Jézus itt van közöttünk. Amikor Jézus feltámadása után megjelent a tanítványoknak, leborultak előtte, egyesek azonban még mindig kételkedtek, annak ellenére, hogy ott állt előttük. Nem hittek. Pedig három éven keresztül vele voltak, megismerhették az Ő hatalmát, istenségét. Majd Jézus, mielőtt felment a mennybe ezekre a kételkedő emberekre bízta Isten országának hirdetését. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Csoda, hogy ma itt állhatunk, és szentmisét ünneplünk.

Ez azért csoda, mert nem emberi törekvés, erő eredménye ez, hanem az Istené, és mi nem akadályozhatjuk meg, hogy legyen – hangsúlyozta László atya, majd az ünnepi alkalomhoz kötődő másik természetfölötti tényt említett meg, a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulóját, annak csodáját, hogy hosszú évszázadok után még mindig szolgálnak domonkosok Magyarországon.

Ez is olyan isteni kezdeményezés, amely fölött nincs hatalmunk. Sziénai Szent Katalin látomásában azt kapta a mennyei Atyától, hogy ez a rend a világ végéig fennmarad. Hallottuk a szentmise elején, mit tapasztaltak, amikor felnyitották Szent Domonkos sírját. Reméljük, nincs vége a csodáknak, mert Szent Domonkos a mai napig közbenjár értünk – tette hozzá László atya, akinek kezdeményezésére két évvel ezelőtt a debreceni Szent László-templomban helyezték el Sorianói Szent Domonkos kegykép másolatát azzal a céllal, hogy itt is imádkozásra buzdítsuk a híveket, fohászkodva gyermekáldásért, egészséges gyermek születéséért, megtapasztalva a csodákat.

Tokodi atya azt is megosztotta a jelenlévőkkel, hogy ennek köszönhetően Debrecenben is történtek már csodák, kisebb-nagyobb imameghallgatások. De még többet kellene imádkoznunk! Talán kishitűek vagyunk, nem hisszük el, hogy ez lehetséges. Higgyetek! Ne kételkedjetek abban, hogy az Egyház Isten műve, nem pedig emberi kezdeményezés, és hogy a Domonkos-rend minden gyarlósága ellenére megmarad a világ végéig. Hiszem azt, hogy az Úristen megtart bennünket. Legyen ez a mai nap, ez az alkalom annak kezdete, hogy valóban elhisszük mindazt, amit Isten művel – fejezte be bátorító gondolatait Tokodi László atya.

A szentmisét követően "Jó ebédhez szólt a nóta", az ebéd Bécsi Géza érdeme, a zenés hangulatért pedig Bárdosi Ildikó népdalénekesnek, Molnár Miklósnak és a Debreceni Népi Együttes tagjainak mondtak köszönetet.

Délután Katarzyna Ratajczak-Sowa asszony, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége Politikai-Gazdasági Osztályának vezetője is üdvözölte az egyházközség tagjait. Katarzyna a debreceni látogatása során több római katolikus egyházközség híveivel is találkozott pünkösd ünnepén, hogy a 101 éve született Szent II. János Pál pápa életét, tanítását népszerűsítse a nagy pápát bemutató kiadvánnyal, amelyet a Nemzeti Emlékezet Intézete adott ki magyar nyelven.

Katarzyna elmondta, a nagy érdeklődésre való tekintettel a nagykövetség támogatásával 10 000 kiadvány talált gazdára, nemcsak Debrecenben, hanem Magyarország más városaiban is.

Ez a látogatás kapcsolódik ahhoz az évfordulóhoz is, amely Debrecen életében különösen is nagy jelentőséggel bír. Ebben az évben augusztus 18-án lesz 30 éve annak, hogy II. János Pál pápa 1991. augusztus 16-20-ig tartó első magyarországi útja során augusztus 18-án Debrecenbe is ellátogatott.

Katarzyna Ratajczak-Sowa asszony részt vesz majd a történelmi eseményre visszatekintő programsorozaton, így augusztus 18-án, a debreceni Szent Anna-székesegyház lépcsőjén elhelyezésre kerülő Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobor megáldásán is.

A nap során további tanúságtételeket hallhattunk Sorianói Szent Domonkoshoz fűződő imameghallhatásokról, az egyházközség egy-egy tagjai által bemutatott kisközösségek életéről, és persze a legkisebbek is számos szórakoztató programon vehettek részt. A legizgalmasabbnak ígérkezett a „Szabadulj ki a templomból, ha tudsz” verseny, amely szülők megelégedésére is szolgált.

Vásárból sem maradtak ki az érdeklődők, a Szent Domonkos-rendet bemutató könyvsorozathoz, domonkos rózsafüzérhez és pólóhoz is hozzájuthattak.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ha Isten nagy tetteiről, cselekedeteiről, a szeretetről beszélünk , mindenki meg fogja érteni ... "

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke 29 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét pünkösd ünnepe alkalmából május 24-én, hétfőn, a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja emléknapján a nyírteleki Szent József-templomban.

A főpásztor a diákok jövőt építő felelősségére – az apostolok cselekedetein keresztül –, az emberségüket meghatározó cselekedeteikre irányítva a figyelmüket fogalmazta meg gondolatait.

Fotó: Horváth-Bócsi Irén

intézményvezető

Szent Anna Katolikus Általános Iskola, Nyírtelek

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye