Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2021. augusztus 16., hétfő – Kölcsey Központ Bálterem, I. emelet

17:00 – Filmvetítés II. János Pál pápa debreceni látogatásáról

18:00 – Kerekasztal-beszélgetés II. János Pál pápa debreceni látogatásának jelentőségéről

Ünnepi hangulat fogadta Szent II. János Pál pápát 30 évvel ezelőtt, 1991. augusztus 18-án délután Debrecenben, a református Nagytemplom előtti téren. A Nagytemplom már a pápa érkezése előtt egy órával zengett a hívek énekétől. Katolikus és református énekkarok külön-külön és együtt testvéri szeretettel énekelve hangolódtak a találkozásra.

A debreceni pápalátogatás hangulatát mi is átélhetjük, valamint részesei lehetünk a 30 évvel ezelőtti ökumenikus találkozónak a Debrecen Televízió által rögzített film megtekintésével az ünnepi programsorozatunk nyitányaként 17:00 órától, a Kölcsey Központ Báltermében (I. emelet).

Ezt követően 18:00 órától kerekasztal beszélgetésen a pápalátogatás szemtanúi osztják meg velünk emlékeiket.

Az ünneplő közönséget köszönti: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

A beszélgetés résztvevői: dr. Fekete Károly református püspök, dr. Gyulay Endre nyugalmazott római katolikus püspök, dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök, Vad Zsigmond református esperes, nyugalmazott lelkipásztor, dr. Keresztesné dr. Várhelyi Ilona irodalomtörténész, muzeológus.

A beszélgetést moderálja: Mikos Ákos, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa

Az ünnepi programsorozatunk további alkalmai:

2021. augusztus 17., kedd – Debreceni Református Nagytemplom

18:00 – Ökumenikus igeliturgia – Debreceni Református Nagytemplom

Az Ökumenikus igeliturgia résztvevői: a római katolikus, görögkatolikus, ortodox, baptista, evangélikus és református egyház, a nagyobb felekezetek egyházi vezetőivel: Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök, Bereczki Lajos, a Baptista Teológiai Akadémia megbízott rektora és Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök, aki egy emlékbeszédet fog tartani. Az igeliturgián a 30 évvel ezelőtt elhangzott imádságok, énekek, akkor felolvasott igék, valamint a beszédek egy-egy részletei és egy meditáció fognak emlékeztetni bennünket II. János Pál pápa debreceni látogatására.

19:00 – A Gályarabok emlékoszlopának megkoszorúzása – A Nagytemplom mögötti Emlékkert

2021. augusztus 18., szerda – Debreceni Szent Anna-székesegyház

17:15 – Énekelt rózsafüzér

18:00 – Hálaadó szentmise

A szentmise főcelebránsa: dr. Ternyák Csaba egri érsek (Ternyák Csaba érsek Rómában töltött szolgálati évei alatt 10 éven keresztül volt a Szentatya munkatársa.)

További résztvevők: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott püspök, dr. Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános. A protestáns egyház részéről: dr. Fekete Károly református püspök, Asztalos Richárd evangélikus elnök, lelkipásztor, valamint Sípos Barnabás ortodox parókus. Világi méltóságok: többek között Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke, Papp László Debrecen polgármestere, Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Gábor István Debrecen főépítésze, valamint más világi és egyházi méltóságok.

A köszöntő beszédek a szentmise befejezése után a templomban hangzanak el.

19:00 – Kovács Jenő szobrászművész Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrának megáldása a székesegyház lépcsőteraszán

A programra mindenkit szeretettel várunk, a részvétel ingyenes!

***

II. János Pál pápa első magyarországi – 1991. augusztus 16-20-ig tartó – apostoli útja alkalmával augusztus 18-án Debrecenbe is ellátogatott, ökumenikus találkozón vett részt a debreceni Református Nagytemplomban a testvéregyházak képviselőivel.

A helikopterek délután ötkor szálltak le a Nagyerdei Stadionban. A Szentatyát pápamobil vitte a Nagytemplomhoz, ahol a meghívottakon túl a templom előtti téren mintegy ötvenezren vártak rá.

A látogatás évében Debrecen római katolikus közössége a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozott. Az egyházmegye püspöke, Gyulay Endre e látogatás rendkívüliségét – a filmben is elhangzó – üzenetében tőmondataival is nyomatékosította:

„II. János Pál pápa Debrecenbe látogat. Belép a református Nagytemplomba. Imádkozni jön, mégpedig együtt imádkozni. Ő, aki annyit dolgozott a keresztények egységéért, nem akarja elkerülni azokat sem, akik nem a római katolikus egyházba tartoznak. Hitünkben megmaradva, de az Isten és felebaráti szeretetben egy közösséggé forrva imádkozzunk mindnyájan!”

Dr. Kocsis Elemér református püspököt szintén idézték a filmet felvezető gondolatokban: „A múlt legnemesebb alakjai, a református Bethlen Gábor, a katolikus II. Rákóczi Ferenc a vallási türelem jegyében a nemzeti összefogás hívei voltak. De a 19. század végén és e század elején is tudtak eleink a Debrecen és Pannonhalma közötti szivárványhídról beszélni. II. János Pál pápa, aki szeretetével és nyitottságával mindig kezet tud nyújtani a felekezeti korlátok felett, békességet és kiengesztelést hirdet számunkra.”

Fotó: ARTURO MARI

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: "A Szűzanya az a csillag, aki utat mutat nekünk. (…) Ahogy a zsinat is tanítja, ő »a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára« (Lumen gentium, 68.).

Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

2020-ban Nagyboldogasszony ünnepén az Úrangyala imádság alkalmával a Szentatya így buzdított: "A Holdra lépéskor hangzott el a híressé vált mondat: »Ez egy kis lépés az embernek, egy óriási ugrás az emberiségnek«. (…) De ma, Mária mennybemenetelével egy végtelenül nagyobb eredményt ünneplünk. A Szűzanya a mennybe tette a lábát: nemcsak lélekben jutott oda, hanem testével, egész emberségével is. A kis Názáreti Szűz e lépése volt a nagy ugrás az emberiség számára. Nincs sok értelme a Holdra szállni, ha nem élünk testvérekként a Földön. De az a tény, hogy egy közülünk testi mivoltában a mennyben él, reményt ad nekünk: megértjük, hogy értékesek vagyunk, hogy arra rendeltettünk, hogy feltámadjunk. Isten nem hagyja, hogy testünk eltűnjön a semmibe. (…) Máriában elérjük a célt, és a szemünk előtt van utunk oka is: nem azért, hogy meghódítsuk e világ dolgait, amelyek tovatűnnek, hanem hogy meghódítsuk a hazát odafent, amely örökké tart."

Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep (ezeken a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen esik vasárnapra. Hazánkban több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye, a debreceni Szent Anna Főplébánia és a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatala szervezésében sajtótájékoztatón mutatták be Szent II. János Pál pápa debreceni látogatásának 30. évfordulójára tervezett három napos – 2021. augusztus 16-18-ig tartó – gazdag, ünnepi programsorozatot, valamint a különleges alkalomra megjelent két kiadvány kötetet, augusztus 13-án, a református Nagytemplom mögötti emlékkertben található Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban.

A sajtótájékoztatót tartották: Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája, valamint dr. Krakomperger Zoltán, egyházmegyénk általános helynöke, a Szent Anna-székesegyház plébánosa. A jelenlévők a 30 évvel ezelőtti pápalátogatás jelentőségéről, áldásos eredményeiről is szóltak, illetve személyes élményeiket is megosztották a sajtó képviselőivel.

Mint ismeretes, II. János Pál pápa első magyarországi – 1991. augusztus 16-20-ig tartó – apostoli útja alkalmával augusztus 18-án Debrecenbe is ellátogatott, Ökumenikus Találkozón vett részt a debreceni református Nagytemplomban. A pápa az ott elhangzott nagy hatású beszédében kiállt a katolikus egyház elkötelezetten képviselt egységtörekvései mellett. Az ökumenikus találkozó záró mozzanatán, a Krisztusban hívő katolikusok és reformátusok kiengesztelődése jegyében koszorút helyezett el a protestáns Gályarab-prédikátorok emlékoszlopán a Nagytemplom mögötti Emlékkertben.

Fekete Károly püspök a Református Teológiai Kar tanársegédeként, liturgia szakértőként segítette a sajtó munkáját a debreceni pápalátogatáson. Elmondta, 30 évvel ezelőtt még nem gondolta, hogy három évtized múlva püspökként fog visszatekinteni az 1991. augusztus 18-i eseményre, amelynek tárgyi emlékeit azóta is őrzi.

II. János Pál pápát a református Nagytemplomba Kocsis Elemér, akkori református püspök, a Magyar Ökumenikus Tanács elnöke hívta meg, amely meghívásnak a pápa az ökumenikus mozgalom jegyében tehetett eleget. Fekete Károly hangsúlyozta, a protestantizmus szempontjából azért is nagy jelentőségű a látogatás, mert régi sebet gyógyított be. A Gályarabok emlékoszlopa azoknak a tanítóknak, református protestáns prédikátoroknak állít emléket, akik a 17. században egészen a gályarabságig menve kiálltak a hitükért a pozsonyi törvényszék előtt is. Bár Debrecenben nem történt ilyen atrocitás, de nagyon sok gályarabbá lett prédikátor a Debreceni Református Kollégiumban tanult, itt erősödött a hivatása, ezért helyezték el az emlékoszlopot a templom mögötti Emlékkertben.

Ezek az események ugyan régen történtek, de minden olyan gesztus számon tartandó – így II. János Pál pápa debreceni látogatása is –, amelyik arra utal, hogy mi már nem vagyunk az örökösei annak az egyháztörténeti korszaknak, és túl tudunk azon lépni. Ezek között a legjelentősebb volt, amikor a pápa a saját kezével helyezte el a kiengesztelődés koszorúját a gályarabok emlékoszlopán – fogalmazott a sajtóeseményen Fekete Károly – majd hozzátette, e gesztust meghálálva, a református egyházkerület a látogatás 15. évfordulóján egy bronzkoszorút helyezett el a gályarabok emlékoszlopán, így az a kiengesztelődés oszlopa lett.

Fekete Károly emlékeztetett Kocsis Elemér református püspök elhangzott beszédére, valamint a pápai beszédre is, amelyben II. János Pál pápa többek között azt fogalmazta meg, hogy eljöhetne már az az időszak, amikor nem arra emlékezünk, ami elválaszt bennünket, hanem elindulunk azon az úton, ami összeköt – zárta gondolatait Fekete Károly, majd bemutatta a debreceni református és római katolikus püspöki hivatal közös kiadásában megjelent, Hapák József fotóművész fotóit is tartalmazó „A kiengesztelődés koszorúja” című emlékkiadványt. (A kiadványról később bővebben írunk.)

Fekete Károly bemutatta azt a háromnapos programsorozat részeként szerveződő Ökumenikus igeliturgiát is, amelyen – a római katolikus, a görögkatolikus, baptista, evangélikus, ortodox és református egyház részvételével, a nagyobb felekezetek egyházi vezetőivel, a 30 évvel ezelőtt elhangzott imádságok, énekek, akkor felolvasott igék, valamint a beszédek egy-egy részletei, meditációk fognak emlékeztetni bennünket a 30 évvel ezelőtti eseményekre.

Az Ökumenikus igeliturgia 2021. augusztus 17-én, kedden 18:00 órától kezdődik a debreceni református Nagytemplomban, majd 19:00-tól a Gályarabok emlékoszlopának megkoszorúzása történik a Nagytemplom mögötti Emlékkertben.

 A pápa a krisztusi szeretetet képviselte

Palánki Ferenc megyéspüspök a pápalátogatás áldásos gyümölcseire tekintve elmondta, a sajtótájékoztató helyszíne is a látogatás ajándéka. Amikor itt járt Szent II. János pápa, senki nem gondolta, hogy ebben a református könyvesboltban Ferenc pápa egyik könyve is kapható lesz. Ez is egyfajta gyümölcs és gesztus az ökumené terén, kifejezve azt a törekvést, hogy alapvetően egyek vagyunk Krisztusban. Ezt szeretnénk megmutatni a világnak is – hangsúlyozta a megyéspüspök, majd megköszönte Fekete Károly püspöknek a lehetőséget, hogy a felekezetek közös imádsággal emlékeznek a református Nagytemplomban az ökumené tekintetében fordulópontot is jelentő 30 évvel ezelőtti pápalátogatásra.

A püspök atya kifejtette, valóban ezen egyháztörténelmi eseménytől kezdve lehetett még inkább megélni azt a korszakot, amelyben azt erősítjük és keressük a másikban, ami krisztusi, és nem azt bíráljuk, ami nem krisztusi. Ha ebben tudunk egymásnak segíteni, akkor teszünk igen sokat az ökumenéért és Isten országáért.

Ferenc püspök személyes élményét is megosztotta a sajtó munkatársaival. Szent II. János Pál pápával teológushallgatóként, a Mátyás templomban találkozott a papnövendékek és szerzetes növendékek közösségében. „A Szentatya mindenkit megérintett, volt, akivel kezet fogott, és nálam megállt, majd mélyen belenézett a szemembe. Olyan krisztusi szeretettel nézett rám, hogy azt éreztem belém lát. Jó lenne, ha mi is ezzel a tekintettel tudnánk egymásra nézni, és úgy szeretni a másik embert, ahogyan van! A Szentatya Krisztus szeretetét képviselte. Nekem ez óriási élményt jelentett és megerősített a hivatásomban.”

A megemlékező háromnapos eseménysorozat kiemelkedő alkalma lesz az ünnepi szentmisével egybekötött Szent II. János Pál pápát ábrázoló életnagyságú szobor megáldása a székesegyház lépcsőteraszán. Az egyházmegyénket alapító pápa szobra szemben helyezkedik el a 2015-ben állított, a Szent Anna-templomot alapító Csáky Imre bíboros szobrával.

II. János Pál pápa 30 évvel ezelőtt nem járt a Szent Anna-székesegyházban, de a lelki szellemisége, a Krisztusra mutató személyisége itt marad velünk – fogalmazott a püspök atya.

Az esemény tehát 2021. augusztus 18-án, szerdán este a debreceni Szent Anna-székesegyházban 17:15-kor rózsafüzér éneklésével kezdődik, 18:00-tól hálaadó szentmisén vehetünk részt, majd 19:00-tól a székesegyház lépcsőteraszán Kovács Jenő szobrászművész Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrának megáldásával zárul.

A szentmise főcelebránsa dr. Ternyák Csaba egri érsek lesz, aki Rómában töltött szolgálati évei alatt 10 éven keresztül volt a Szentatya munkatársa. Az ünnepi szentmisén további egyházi és világi méltóságok vesznek majd részt.

Palánki Ferenc megyéspüspök záró gondolatként hozzátette, a pápalátogatás áldásos gyümölcse, hogy a Szentatya 1993. május 31-én megalapította a mi egyházmegyénket is, 2015 óta pedig Debrecen a görögkatolikus Hajdúdorogi Főegyházmegye központja is.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita úgy fogalmazott, hogy a katolikus egyház részeként a görögkatolikusok is részt vesznek az eseményeken, és emlékeznek a rendkívüli alkalomra, amelynek egyik főszervezője Keresztes Szilárd, akkori görögkatolikus püspök volt. Ő nemcsak a máriapócsi látogatást szervezte, hanem a pápalátogatás hetét is kézben tartotta szervező munkatársaival. Ő maga is szorgalmazta ezt a látogatást. Fülöp érsek itt említette meg egy idősebb atya visszaemlékezését, akit még édesanyja úgy tanított: „Ha református templom előtt haladsz el, és egy tüske megy a lábadba, akkor se állj meg előtte, hanem menj tovább!” Ma pedig már keresztény kötelességünk, hogy egymás templomát látogassuk és közösen imádkozzunk – tette hozzá a görögkatolikus főpásztor.

30 évvel ezelőtt a Szentatya Máriapócsra is ellátogatott, görögkatolikus szent liturgiát celebrált. Fülöp érsek egyszerű papként egy torony tetejéről szemlélve vett részt az alkalmon, azzal a feladattal megbízva, hogy a liturgikus énekeket éneklő kórust irányítsa. Az érsek atya úgy fogalmazott, Szent II. János Pál pápa különleges erőt sugárzó ember volt. 2004-ben Dámócon volt szerzetes, és onnan egy fiatal lány eljutott Torontóba a Világifjúsági Találkozóra. Ekkor a Szentatya már nagyon beteg volt, beszéde nehezen érthető, ennek ellenére tolószékben is vállalta az utat, hogy a közel 2 millió fiatallal találkozzon. A dámóci fiatal így fogalmazott: döbbenetes volt az az erő, ami abból az idős, beteg emberből áradt.

Az ember hatása sokszor nem igazán mérhető közvetlenül. Tudtuk, hogy a Szentatya rendkívüli ember, de szolgálatának hatását az ő személyes imádsága, diplomáciai érzéke, munkája révén csak később érzékeltük. Az, hogy mi erről együtt beszélgetünk, ez is az ő látogatásának eredménye a Szentlélek vezetése által. Kötelességünk folytatni ezt az örökséget. Ebben Debrecen is példa lehet az egyházi vezetők természetes, baráti, testvéri kapcsolata megélésével.

Az alkalomra a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiadásában dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános szerkesztésében Hogy legyenek eggyé – Emlékkönyv Szent II. János Pál pápa debreceni látogatásának 30. évfordulójára címmel emlékkötet jelent meg, mely visszaemlékezéseket, a sajtóban is követhető felkészülési napokról szóló beszámolókat és az utólagos visszhangot is tartalmazza, és természetesen beszámol magáról az eseményről.

A sajtótájékoztatón a kötetet a főszerkesztő, Krakomperger Zoltán atya mutatta be. (A kötetről később részletesen írunk.)

A helynök atya bemutatta az ünnepi programsorozat nyitó rendezvényét is, amely

2021. augusztus 16-án, hétfőn a Kölcsey Központ I. emeleti Báltermében lesz

17:00 – Filmvetítés II. János Pál pápa debreceni látogatásáról

18:00 – Kerekasztal-beszélgetés II. János Pál pápa debreceni látogatásának jelentőségéről

A résztvevőket köszönti: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

A beszélgetés résztvevői: dr. Fekete Károly református püspök, dr. Gyulay Endre nyugalmazott római katolikus püspök, dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök, Vad Zsigmond református esperes, nyugalmazott lelkipásztor, dr. Keresztesné dr. Várhelyi Ilona irodalomtörténész, muzeológus.

Szent II. János Pál pápa debreceni látogatásának 30. évfordulójára szervezett megemlékező ünnepi programsorozatra szeretettel várunk mindenkit, nemcsak a 30 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve, hanem hogy a jelenben is megerősítsük keresztény küldetésünket.

Fotó: Szabó Dávid/Öröm-hír Sajtóiroda, Kovács Péter/haon.hu 

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

--

Jézus megdicsőülésének helye a galileai Tábor-hegy volt. A színeváltozás (transfiguratio) ünnepe augusztus 6. A Biblia Jézus színeváltozását a tanítványoknak adott kinyilatkozásként írja le. (Mk 9, 2-7, Mt17, 1-9, Lk 9, 28-36, 2Pt 1, 16-18) Ezek hatására világosodott meg az apostolok számára Jézus isteni mivolta. Ezen a napon a mátészalkai plébániatemplomban bemutatott szentmisén szentségimádást is tartottak a kerület papjainak a részvételével.

Történelmi háttereként tudjuk, hogy Hunyadi János Kapisztrán Szent János segítségével 1456. július 22-én felszabadította Nándorfehérvárt a török ostrom alól. A fényes győzelem híre azonban csak két hét múlva jutott el a pápai udvarba, éppen augusztus 6-án, ezért emelte III. Calixtus pápa hivatalosan is egyházi ünneppé ekkor e napot.

„Ma mi is feljöttünk az Úr hegyére” – kezdte tanítását Papp Tamás volt mátészalkai káplán, frissen kinevezett fehérgyarmati kormányzó a mátészalkai szentségimádási napon.

„Általában egy túrát, kiváltképpen egy hegyi túrát alaposan megtervezünk. Jó tervet kell készítenünk, amelyben minden apró részletet számba veszünk, az időjárástól, a felszerelésig, a ruhatártól az élelemig, italig előre gondoskodunk. Megtervezzük az útvonalat, hogy még egy homokszem se kerüljön a gépezetbe. A leglényegesebbek pedig a társak, akikkel fölfelé haladunk, akik végig elkísérnek az úton. Nem is biztos, hogy mindannyian vállalják a nehézségeket, amelyek utunk során felmerülhetnek. Vannak, lesznek, akik az utolsó pillanatban lépnek vissza mellőlünk, de mi föl szeretnénk érni a tetőre. Csalódottan vesszük tudomásul, hogy magunk mögött kell hagyjuk őket, azonban nekilátunk a meredek hegyoldalnak.

Haladunk fölfelé. Egy hegymászó már hónapokkal előtte készül a hosszú vándorlásra, és a haladás alatt is „agyal” a tervein, jó e. Mérlegel, változtasson e közben, vagy épp a külső, tőle független körülmények késztetik rá, hogy eltérjen a tervtől, és „újratervezzen”.

Útközben beszélget Istennel. Nagyon fontos a folyamatos, mindennapos kapcsolattartás az Istennel.

Lényeges az időzítés, a lépéstartás a társakkal, és főként a vezetővel, aki előttünk halad fölfelé.

Közben meg-megállunk, pihenünk, hiszen új, friss erőre van szükségünk ahhoz, hogy lábunk lelkesedéssel tovább vigyen, ne adjuk fel az egyre nehezedő meredekre történő felkapaszkodást, együtt maradjon a csapat, egymást bátorítva, ha valakinek ereje lankad, kitartása, akarata megfogyatkozik. Időközben megbeszéljük a tapasztalatokat, módosítjuk a célhoz vezető eszközt vagy módot.

Hogyan osztjuk mi meg tapasztalatainkat? A közösségi médián? Az is lehet egy eszköz, viszont nem helyettesítheti a személyes találkozást, az élő kapcsolatot. Hiszen olyan jó, hogy meg tudod osztani azzal, aki megért félszavakból is. Ott van minden teendője közt is. Szán rád időt, ha felhívod. Értékel minden másodpercet, melyet neki adsz magadból.

Ki, mi ad erőt, amikor elfáradunk? Ő, Aki mindig meghallgat. Az égi és a földi személyes BARÁT.

Tudjuk-e bátorítani egymást? Te el tudod-e viselni, „elhordozni” a másikat úgy, ahogyan Ő van?

Az életben is így vagyunk. Vannak céljaink, vágyaink. Fontos, hogy jó tervet készítsünk. válasszuk meg jól útitársainkat, osszuk meg velük a tapasztalatokat, támogassuk egymást, és mindenekelőtt, keressük Jézust, hallgassuk az Ő szavát.

Fiatalabb koromban, amikor hegymászó is voltam, mennyire megdöbbentett a felismerés, hogy meg tudjunk maradni az úton, ne féljünk, bátran hagyatkozzunk rá, mert erős és megtart, és feljutunk a tetőre, ahová elindultunk.”

Mi kiben bízhatunk ennyire? Ki vagy mi a kötél a számunkra? A munka? A család? Anyagiak? Válasszunk jól. Habár útközben nem kerüljük el a horzsolásokat az órákon, néha napokon át tartó fölfelé kapaszkodások közepette, de mennyivel jobban értékeljük a jó dolgokat, ha mi magunk küzdöttünk meg érte, mint ha csak elénk tették volna, felvitt volna egy busz a kilátóra, ahonnan visszatekintve, csodásnak tűnik már az út, az elénk terülő mesés táj, a kilátás, és megszépülnek a kínlódások is.

Az igazán fontos dolgokat helyezzük a képlékeny dolgok elé.

Mi például a boldogság? Az Úr azt mondja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Isten országát.” Mi tesz téged boldoggá? Pénz? Hatalom? Család?

„Jézus vajon boldog volt ott fent a kereszten? Sehol nem olvashatjuk a Bibliában, de talán helyettünk is válaszolhatja: „Attól vagyok boldog, hogy az Atyámtól való helyemen szeretek.”

Amikor a helyemen vagyok, akkor vagyok boldog. Az emberségen átragyog az Isten.

Útközben, a nehézségek, lemondások gyötrelmei közt a „kötél” sok minden lehet, de egy elengedhetetlen a végső győzelemhez: a földi és az égi Társ hűséges, folyamatos jelenléte. Jézus halk szava. Legyen fülünk a meghallásra, erőnk, kitartásunk, folytonosan megújuló lelkesedésünk a „Jó Harc” megvívására, hogy majd végezetül, nekünk is eltetessék a „győzelem koronája”.

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”  (2Tim 4,7-8) 

Azonban a Tábor-hegyéről nekünk is le kell jönnünk, vissza kell térnünk a világba, viszont a továbbiakban már nem egyedül járjuk e földi pályát, és nem magunk veselkedünk neki a következő hegymászás szakaszainak, mert tudjuk, hogy „Velünk az Isten”. Mindig ott van, ott lesz, csak szólítsuk Őt, tartsuk Vele a kapcsolatot” – fejezte be gondolatait Papp Tamás atya.

Az átváltoztatás után az elhangzottak megerősítéseként a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat című énekünk véste szívünkbe-lelkünkbe a tanítást, Krisztus testének magunkhoz vétele pedig hitünkre, a mi igenünkre tett pecsétként zárta a szentmisét.

Az imádságokat követően először a jelenlévő papok, majd a lelkiségi csoportok vezetésével – Rózsafüzér, a Kamilliánusok, a Máltai Szeretetszolgálat, a Karitász, valamint a Cursillo – egész napos szentségimádási órák segítették az elmélyülést Isten jelenlétében.

Ma, a hegymászásban fölfelé, megálltunk egy kicsit. Megpihenni, személyesen találkozni, tapasztalatot nyerni, erőt gyűjteni, bátorításra lelni, hogy hallgatván Jézust, újult életkedvvel térjünk vissza a világba.

„Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymást iránt.” (Jn 13, 35.)

Koleszár Mária

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A nyár utolsó hónapjában különleges találkozásoknak lehetnek tanúi a zenekedvelők. A hangszerek királynője, az orgona hívja randevúra társait az OrgonaPont sorozat keretein belül az ország számos településén. A több mint 100 koncerten többek között szóló- és kórusének, rézfúvós együttes, cselló, klarinét, gitár és hegedű lesz az orgonasípok partnere, de olyan különleges párosítások is megszólalnak majd, mint a tekerő, tárogató vagy harmonika. 

A debreceni közönséget ezúttal két koncertre is várja a Filharmónia Magyarország a Szent Anna-székesegyház nemrég új regiszterekkel bővült hangszerén: 

Augusztus 14-én Karasszon Dezső debreceni orgonaművész partnere a világszerte jegyzett rézfúvós együttes, az In Medias Brass Quintet lesz. 

Aaugusztus 21-én pedig Győrből érkezik hozzánk Vadász Attila orgonaművész, akinek Bartos Barna tenor lesz muzsikus társa. 

A koncertekre lehetőség van szakmai jegyek vásárlására a Kölcsey Központ jegypénztárában. 

A szakmai jegyek ára: 1.000 Ft 

Nyitvatartás: 

hétfő – péntek: 9:00-18:00 

ebédszünet: 13:15-14:00 

Felhívjuk figyelmüket, hogy a szakmai jegyek megváltására kizárólag elővételben, a koncert napján 18:00-ig van lehetőség, a koncert helyszínén már csak teljes árú (2.900 Ft) és 10%-os kedvezményű nyugdíjas jegyek vásárolhatók. 

A helyfoglalás érkezési sorrendben történik, a koncert jellegéből adódóan az előadók csak korlátozottan láthatók. 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dr. Kelemen Erzsébet, József Attila-díjas magyar író, költő, drámaíró, irodalomtörténész, kutatótanár, a debreceni Szent József köznevelési intézményünk magyar nyelv és irodalom tanára írásában egykori plébánosához, Ast Ferenc edelényi atyához fűződő gyermekkori emlékét idézi fel.

Kelemen Erzsébet: Hároméves kislány

Kicsi lábait felváltva, előre-hátra mozgatta a padban. Édesanyja megfogta a térdét, és ő rögtön abbahagyta a láblóbálást.

Ne harangozz a lábaddal! – így mondták otthon. Az édesanyja és a nagymamája is. És ebből rögtön megértette, hogy ez a láblóbálás valami nagyon helytelen dolog, mert ez nem olyan harangozás, mint amit János bácsi végez minden délben és a szentmisék előtt a nagy harangok mozgatásával, amelyek gyönyörűen szólnak, és elhangzanak a község legtávolabbi részeibe is, el a rétre, a nagy magas dombra, a határra, vagy a császtai hegység legmagasabb pontjára, a sűrű erdő mélyére, ahol még a kis süni, orrszarvú bogár, a szarvasok, őzek és a búvóhelyeiken a nyuszik is meghallják,

Bár még az édesanyja keze ott nyugodott a térdén, mégsem kellett már a figyelmeztető kézmozdulat, mert éppen elhallgatott az orgona és minden ének: fent a magasban megjelent a szónok. Nem ismerte még ezt a szót, viszont a bácsit, aki a szószékre felment, őt igen, de még nem nevezte néven. Otthon hallotta, ahogy hívták, de csak évekkel később érett meg benne a szó, hogy mit jelent a pap bácsi, az esperes úr, az atya, aztán név is kapcsolódott hozzá: Ast Ferenc.

Az édesanyja levette a kezét a térdéről. Csend lett. Minden tekintet az atyára szegeződött. Ő aztán mégiscsak elkezdte óvatosan újra a pad alatt a harangozást, a láblóbálást, kis kezével a ruháját gyűrögette, simítgatta, a fodrokat igazgatta, nézegette, melyik a szebb, a bodrosabb. Majd egyszer csak megálltak a pici lábak, a kezecskék sem mozdultak már, és a pici szempár rászegeződött a szószéken álló alakra. Nem értett semmit, de teljesen lenyűgözte a beszéd. Olyan volt az egész, mint egy varázslat. Talán még a mesekönyv sem kötötte le soha ennyire, vagy Mazsola története a tévében, vagy az Esti mese, ami pontosan tizenkilenc óra tíz perckor kezdődött. Pedig előtte és utána a Tévé Maci ténykedését roppant kedvelte: a fogmosását, zuhanyzását, a pöttyös vagy a kiskockás pizsamába bújását, és azt, ahogy ő is leült megnézni a mesét lefekvés előtt. A végén a mielőbbi ágyba bújásra is figyelmeztette.

Érezte, hogy nagyon súlyos gondolatokat fogalmaz meg az atya. Mindenki teljes csendben, mozdulatlanul hallgatta. Szinte egy emberként figyeltek rá, egy szempárként szegeződött rá minden tekintet. Betöltötte a templomot az ünnepi hangvételű beszéd. Ismeretlen volt számára ez a hangszín, az erősen zengő, figyelmeztető, feddő, óva intő, időnként haragos, de mégis mindenkit átölelő hang. Mint a szobrászművész az alaktalan, amorf kőtömböt, úgy formálta a hangja az ott ülőket, az ő kicsi lelkét is.

Látja a magas alakját, a széttárt karját, a mozdulatait, az ünnepélyes, csillogó ruháját, és akkor még nem is sejtette, hogy mindez elhomályosul majd, de a hangélmény, a hatalmas szónoki erő, a templom oszlopait is megremegtető fenséges hang egész életében megmarad benne.

(A novella a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásával készült.)

Ast Ferenc plébános 21 évig szolgálta az edelényi egyházközséget. Különleges személyisége, hitelessége, Isten és embertársai iránti szeretete örökre bevésődött az egyházközség híveinek az emlékeibe. Még a halálának 40. évfordulóján is (2008-ban) egy busznyi zarándok indult útnak a gávavencsellői Nagyboldogasszony-templomba, hogy a legszentebb áldozatban tekintsenek vissza a település egykori plébánosának életére, és síremlékén virágot helyezzenek el.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021. augusztus 13. péntek 20:00-tól, esőnap esetén augusztus 14-én mutatják be Szőcs Géza: Csíksomlyói passió című passiójátékát Debrecenben, a Kossuth téren a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában.

Rendező: Vidnyánszky Attila, társrendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán, az előadás hossza: 130 perc

Jegyek még korlátozott számban kaphatók: https://www.debreceniszabadteri.hu/programok/szocs-geza-csiksomlyoi-passio/

A Csíksomlyói Passió bemutatását eredetileg az elmúlt év augusztusára tervezték, de a járványhelyzet miatt ez meghiúsult. 2020 júniusában az előadásra készülve sajtótájékoztatót tartottak, amelyen Palánki Ferenc megyéspüspök is részt vett.

A főpásztor kifejtette: a passiót nemcsak egy történet, hanem „a” történet, amely a bűnbeeséssel kezdődött egy kertben, és Jézus sírhelyén, egy kertben fejeződött be. A történet nem ér véget, mert Jézus feltámadt, keresztje átvezet bennünket a halálból az életbe. A Nemzeti Színház Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, és az európai keresztény kultúra értékeire hívja fel a figyelmet.

Jézus Krisztus szenvedéstörténete Isten szeretetének története, amely bennünket is kell hogy átjárjon, felemeljen, megérintsen. Megvan az a lehetőségünk, hogy elhelyezzük magunkat a történet szereplőibe. Olykor sajnos hasonlítunk Júdásra, a hitetlen Tamásra, az elfutó apostolokra, a Jézust megtagadó Péterre, de sokszor a szenvedő, másokért szeretetből áldozatot vállaló Jézus Krisztusra is. Ez utóbbi az életünk igazi értelme.
A szeretetből meghozott keresztáldozat bennünket is átvezet az örök életbe. Erre életünkkel kell válaszolnunk, amely egy új lehetőséget jelent.
Majd a 18. századi iskoladráma belefejező szavait idézve zárta gondolatait: „Ezeket így olvasván kérlek, hogy sírjatok. Kínjain Krisztusnak szívből bánkódjatok, és bűneitekkel, ha megbántottátok, megkövessétek, és nem száll rátok átok” – hanem áldássá válik.

A sajtótájékoztatón Vidnyánszky Attila, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója elmondta, a Csíksomlyói Passió nem mondható produkciónak, több annál, mert az előadás végére ünnep, az összetartozás érzése születik meg.

A főigazgató kifejtette, az előadás háromféle anyagra támaszkodik: a csíksomlyói iskoladrámákra, Szőcs Géza passió szövegére, Berecz András előadására, aki katolikus népénekeken és meséken keresztül hozza közelebb a történéseket. E három hangulatra, hatásra, forrásra támaszkodva alakul ki az előadás, amely túlmutat a színházon, mert menet közben változik az ember, másként készülnek a színészek, más a hangulat, a tapsrend, egyenértékű benne a gesztus a tánccal, a szó a mozdulattal, együtt zenél a színpad, és mindig kicsit újjászülik az előadást az adott helyre. Soha nem tudják megismételni ugyanazt.

Berettyán Nándor főszereplő, a Nemzeti Színház színművésze azt fejtette ki, hogy Jézus Krisztust alakítva nemcsak egy szerepet játszik, hanem arra törekszik, hogy minél közelebb kerüljön Krisztus életéhez az előadás alatt is. Azt is hozzátette, hogy Csíksomlyón és Esztergomban az előadás előtt megbetegedett. Később rádöbbent, mindez szükséges ahhoz, hogy jobban vissza tudja adni a feltámadás üzenetét.

A színművész visszatekintett a csíksomlyói előadásra, amikor egészen messziről, a nézőtéren keresztül vitte a keresztet fel a dombra. Látták a nézők, mennyire nehéz lehet a kereszt, és sorban kérdezgették tőle, hogy segítsenek-e. Nándor szerint furcsa helyzet állt elő, mert a koreográfia szerint nem fogadhatta el a segítséget, ugyanakkor a passió éppen ezt az üzenetet fogalmazza meg, hogy segítsünk Krisztusnak, embertársainak.

Berettyán Sándor, a Nemzeti Színház színművésze annak a tanítványnak a szerepében lép fel, aki végigkíséri Jézust, maga is végigszenvedi a történetet, de csak a keresztre feszítés után kezd el aktívan működni. Mint mondta, ez megtisztelő és nehéz feladat, hiszen tudjuk, hogy a kereszthalál után nehéz ugyanazt a minőséget fenntartani, továbbvinni és egyetemes üzenetként közvetíteni a nézők felé. A fiatal művész egészen közel is került a nézőkhöz.

Megrendítő élményként számolt be a csíksomlyói előadás végén zokogó, közben mosolygó női arc látványáról, vagy arról az idős asszonyról, aki egészen közel állt a színpadhoz, rózsafüzérrel a kezében, fejét lehajtva végigimádkozta az előadást. Alig nézett fel, de igazi része volt az előadásnak. Ezek olyan érzések, amelyeket nagyon kevés darab képes kiváltani.

Szabó Sebestyén László, a Nemzeti Színház Junior Prima-díjas színművésze is nagy szerepet kapott a passióban. Ő az Istent kereső, Istent megtagadó, önmagában kételkedő, gyarló ember állapotát jeleníti meg, aki akkor sem ismeri fel a Megváltót, amikor kézzel fogható számára. Szabó Sebestyén László nemcsak szerepet játszik, hanem, hogy hiteles legyen, ezeken a folyamatokon kell minden egyes előadáson végigmennie, amely nagyon kimerítő számára. Csíksomlyón játszotta először ezt a szerepet, az emberi minőség számos fajtáját kell megfogalmaznia egy előadás alatt. Ez egy olyan kapocs Krisztus és az egyszerű ember története között, amely segít a nézőknek, választ ad a kétségeikre, az árulástól a feltámadásig. Az előadás végére a lélek lemeztelenedik, hiszen elérkezik a pillanat, amikor ledobhatjuk a súlyokat és egyszer csak az ember önmagává válik, ez a pillanat a megbocsátás. A színész a nehéz lelki folyamatot ugyanúgy végig kell hogy szenvedje, mint Krisztus.

A Nemzeti Színház Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, és az európai keresztény kultúra értékeire hívja fel a figyelmet. Egy olyan új színpadi nyelv megteremtését tűzi ki célul, melyben a bibliai történet 18. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és azzal a néptánc alapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő.

A sajtótájékoztatóról bővebben olvashatunk: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3012-a-nemzeti-szinhaz-es-a-magyar-nemzeti-tancegyuttes-kozos-jezus-krisztus-szenvedestortenetet-feldolgozo-produkciojat-a-csiksomyloi-passiot-2020-augusztus-26-an-20-00-oratol-debrecenben-a-kossuth-teren-is-bemutatjak

Az előadásról további részletek, jegyvásárlási lehetőség: https://www.debreceniszabadteri.hu/programok/szocs-geza-csiksomlyoi-passio/

Forrás: debreceniszabadteri.hu

dnyem.hu

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kovách Anton festőművész „Szent István keresztény hagyatéka – a Magyar Szentkorona vármegyéi” című vándorkiállítását augusztus 6-tól szeptember 5-ig láthatja a nagyközönség a debreceni Kölcsey Központban.

Egy éve indult útjára a Kárpátaljai Szövetség 17 állomásosra tervezett „Szent István keresztény hagyatéka – a Magyar Szentkorona vármegyéi” című vándorkiállítása. Az egyedülálló hároméves projekt eredményeként megvalósult az a vándorkiállítás, amely a trianoni sorstragédiára való emlékezés jegyében született. A kiállítást Kovách Anton festőművész képei adják, aki festményein keresztül mutatja be a történelmi Magyarország vármegyeközpontjait. A magyar gyökerekkel rendelkező neves kárpátaljai ruszin festőművész több éven és több ezer kilométeren át tartó művészeti, kulturális és történelmi utazásából született alkotások a valamikor történelmi „Nagymagyarország” 64 vármegyeszékhelyét mutatják be a képzőművészet eszközeivel.

Sajnos a járványhelyzet a szervezet számításait is keresztülhúzta, így a 2020. március 15-ére tervezett indulás csak hónapokkal később valósulhatott meg és egy rövid turné után ismét leállt. A vándorkiállítás Esztergomban az egykori megyeházán (2020. június 25. – 2020. július 25.) indult, majd Szekszárdon a Művészetek Házában volt teljes egészében megtekinthető (2020. augusztus 20. – október 2.), ahonnan a kiállítás azon része, amely a határon túli városokat mutatja be, Pécsre vándorolt, és a Határon Túli Magyarok 28. Összművészeti Fesztiválja keretén belül volt megtekinthető. Több mint fél év leállást követően 2021. július 2-án Szombathelyről indul újra a vándorkiállítás, és terveink szerint 2021. decemberében a híres soproni népszavazás centenáriuma tiszteletére Sopronban zárja az évet.

Forrás: fonixinfo.hu

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Amikor már tudatomnál voltam, de csak a szemem mozgott, azt láttam, hogy egyik koporsót a másik után viszik ki a folyosón, de én éltem. Én éltem! Nem mozgott semmim, csak a szememet tudtam kinyitni, cső volt a torkomban, az orromban, mind két karomban, a tüdőmben, katéterem volt és pelenkám. Semmim nem volt, ami az enyém lett volna, csak az életem.

Az orvosok azt mondták, nem adtak volna két forintot az életemért, olyan állapotban voltam, csodámra jártak, amikor jobban lettem. Nem volt olyan látványos, mint a filmekben, de Isten csodája, hogy élek. Talán az Úr karjaiban voltam, és mindennek ellenére ezért nem féltem”– emlékezik vissza Koncsos Görgy a nehéz hónapokra, akinek felesége, Ildikó egy korábban készült, az egyházmegye oldalán is megjelent „Az ima ereje itt tartotta őt” című interjúban arról beszélt, hogyan élte meg a család a 40 napig az életéért küzdő édesapa betegségét: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3291-az-ima-ereje-itt-tartotta-ot-koncsos-gyorgy%20ujfehertoi-egyhazkozsegi-tag-40-napig-kuzdott-az-eleteert

A Mária Országa Imaközösség, Csodák Covid idején felhívására és felkérésére Koncsos Györggyel az interjút Zsirosné Seres Judit sajtómunkatárs készítette.

– A betegsége kihívást jelentett, el kellett jutnia a betegség elfogadásáig, félt a szenvedéstől?

– Nem éreztem félelmet, nem háborogtam, amíg a tudatomnál voltam, arra figyeltem, amit mondtak az ápolók és az orvosok. Csak arra figyeltem, hogy levegőhöz jussak, éljek.

– Hogyan látja most az életet? Mennyire érezte magát kiszolgáltatottnak a korábban erős ember?

– Igen, sok mindent másképp láttam. Szomjas voltam, de nem tudtam jelezni, és amikor néhány cseppet a számba csepegtettek, hálás voltam érte. Fájt mindenem, de azt mondták, örüljek, mert ez azt jelenti, hogy élek, és én örültem a fájdalomnak, nem panaszkodtam. Az ápolónők kedvesek voltak, de nekik sem egyforma a napjuk, ha valaki türelmetlenebb volt velem, azt gondoltam, hogy szegény, vajon mi lehet az oka, hogy most ilyen. Megpróbáltam én is megértőbb lenni és mindenért hálás lenni, kimondani a szót: köszönöm.

– A testi és lelki gyöngeségben fel lehet ismerni Isten erejét?

– Igen. A halál küszöbén álltam. A betegek szentségének kiszolgálása vigasztalást adott, enyhítette az elveszettségemet, fájdalmamat. Tudtam, hogy Isten kezében vagyok, hogy az otthoniak imádkoznak értem. Amikor a kórházlelkész kiszolgáltatta a betegek szentségét, én már nagyon rosszul voltam, lélegeztető gépre kerültem, és nem voltam sokáig tudatomnál. A szobatársam, egy idősebb férfi, mikor látta, hogy mi történik, szólt, hogy ő is római katolikus, és kérte a betegek szentségét, de már arra nem emlékszem, hogy utána mi történt.

– Istenbe kapaszkodni ebben a helyzetben, kegyelem. Mikor tudta kimondani, hogy nem félek?

– Egyszerűen csak annyira emlékszem, hogy nem éreztem félelmet. Ez valóban kegyelem. Amikor már a tudatomnál voltam, de csak a szemem mozgott, azt láttam, hogy egyik koporsót a másik után viszik ki a folyosón, de én éltem. Én éltem! Nem mozgott semmim, csak a szememet tudtam kinyitni, cső volt a torkomban, az orromban, mind két karomban, a tüdőmben, katéterem volt és pelenkám. Semmim nem volt, ami az enyém lett volna, csak az életem. Amikor a covid részlegen voltam, akkor azon az osztályon rajtam kívül mindenki meghalt. Miért pont én lettem ennyire beteg és miért éltem túl, más miért nem? Talán nem véletlen, de erre csak Isten tudja a választ. Az orvosok azt mondták, nem adtak volna két forintot az életemért, olyan állapotban voltam, csodámra jártak, amikor jobban lettem. Nem volt olyan látványos, mint a filmekben, de Isten csodája, hogy élek. Mikor felkeltettek, nagyon sokat szenvedtem, nem tudtam, hol vagyok, mióta vagyok ott, meddig fog tartani. Talán az Úr karjaiban voltam, és mindennek ellenére ezért nem féltem.

– Az ápolók, az orvosok megfeszített munkával voltak jelen a gyógyításban.

– Az orvosok és az ápolók mindent elkövettek értem. Amikor mellettem egy betegtársam állapota válságos lett nagy küzdelmet folytattak érte, de nem sikerült őt megmenteni. Akkor én már tudtam beszélni és megkérdeztem, hogy mi történt. Az ápolónő szomorúan mondta, hogy sajnos elveszítettük, nem sikerült megmenteni. Akkor tudatosult bennem, hogy milyen lelki teher ez az ott dolgozóknak is. Nekem örültek, mert én éltem, és volt értelme a sok erőfeszítésüknek. Megtanultam mindenért köszönetet mondani nekik, mert megérdemelték. Teljesen ki voltam szolgáltatva, mindent újra tanítottak nekem: lélegezni, nyelni, enni, beszélni, mozogni, járni. Szeretettel és tisztelettel gondolok rájuk.

– Az ima csodákra képes. Az aggódó emberek, megrendülten, szeretettel, folyamatosan imádkoztak a gyógyulásáért. A cursillós közössége figyelmessége, szeretete segítette a gyógyulásban?

– Összesen 75 napot voltam a kórházban, az első 45 nap teljes elszigeteltségben telt, nem is voltam magamnál, a covid osztályok szigorúan zártak voltak. Amikor átkerültem a sima intenzív osztályra, ott a feleségem és a gyerekeim felváltva naponta néhány percre már bejöhettek. Elmondták, hogy milyen sokan imádkoztak értem, hogy szentmisét is felajánlottak a gyógyulásomért. Igen, segített a tudat, hogy hazavárnak. Itthon meglátogattak a közösség tagjaiból néhányan, nagyon sokat jelentett nekem. Én nem gondoltam, hogy ennyi ember imádkozik értem. A mi közösségünk ilyen, ha komoly a baj, összezárunk és imádkozunk. Most én kerültem sorra.

– A testi fájdalmak enyhítése mellett a lélek gyógyulására is vágyott? Kik segítették ebben?

– A kórházban volt ismerős ápolónő, aki segített ebben is. A feleségem és a négy gyermekem szeretetükkel, törődésükkel, mindennapos áldozatukkal, amit a mai napig meghoznak értem, segít, hogy ne adjam fel, küzdjek az életben maradásért, a felépülésért. Azóta, hogy hazajöttem, megszületett a harmadik unokám, megnősült a nagy fiam, a két kicsi még itthon van, majd őket is el kellene engedni. Sok dolgom van még az életben, sok embernek vagyok fontos, gondolom Istennek is, ezért tartott még itt, ezen a világon. Azt mondták, hosszú lesz a gyógyulásom, sok időbe kerül, mire újra a régi lesz az egészségem, de ismét csak csodálkoztak az orvosok, hogy milyen gyors a felépülésem. Gondolom azért, mert a lelkem gyorsan gyógyul, így követi a testem is.

– Az imáiban kiért és miért ad hálát?

– Mindenért és mindenkiért hálás vagyok. Hosszú lenne felsorolni, mi minden történt velem, akár jó, akár rossz. Azok is nagyon sokan vannak, akik valamilyen formában segítettek nekem és a családomnak. A Jó Isten tudja, hogy milyen hálát érzek a szívemben.

Még gépen voltam és öntudatlan, amikor a gégemetszés miatt bejött a feleségem aláírni egy nyilatkozatot. Az ágyamnál állt, beszélt hozzám és imádkozott. Én erre nem emlékszem, de ő látta, hogy kicsordult egy könnycsepp a szememből. Reggelre a gép teljesítményét levették 100%-ról 68%-ra. Ezután minden nap bejöhetett hozzám valaki a családomból néhány percre, és én egyre erősebb lettem. Visszaszerettek erre az életre.

– Az ember megteheti, hogy még ilyen halál közeli helyzetben is hálás legyen egy pár csepp vízért, a nővérek gondoskodásáért, stb. Lehet egy ilyen helyzetben átkozódni, zúgolódni, terhelni az ápolókat, családtagokat feleslegesen. Én nem ezt tettem. Mindenért hálás voltam, igyekeztem tőlem telhetően megkönnyíteni a dolgukat, kedvesen kérni, megköszönni bármit is. Ezzel tanúságot tehetünk keresztény hitünk mellett. Nem nekünk kell mondani magunkról, hogy keresztények vagyunk, ezt a körülöttünk lévőknek kell érezni.

Még nem gyógyultam meg, nekem a koronavírus olyan zavart csinált a szervezetemben, hogy mindenemet megtámadta és ez nem fog hamar helyre állni. Minden nap meg kell küzdenem a fájdalommal, gyengeséggel, különféle problémákkal, ami ebből adódik, el kell fogadni a korlátaimat, de akaratos ember voltam, az is maradtam és nem adom meg magam a betegségnek. Igen, úgy érzem, megtaláltam a lelki békémet, elfogadom a sorsomat.

– Nagy utat járt be egy év alatt. A lábadozása után újra együtt lehet az egyházközség tagjaival, akik hazavárták. A szentmisék keretében újra magához veheti az Eucharisztiát, az élet kenyerét.

– Valóban nagy út van mögöttem, és időre volt szükségem, hogy elmenjek az első misére, de ott úgy éreztem, hazaértem, itthon vagyok, jó veletek lenni. De colores!

Zsirosné Seres Judit

sajtómunktárs – Újfehértó

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

9.078 diák iskolakezdését támogatta tavaly a Katolikus Karitász, és idén már tizenegyedik alkalommal indítja el Magyarország legnagyobb iskolakezdési segélyprogramját. A határokon átívelő Legyen öröm az iskolakezdés! elnevezésű akció nemcsak a tanévkezdésben, de a teljes tanév idejére támogatást jelenthet a hátrányos helyzetű családoknak.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezete az elmúlt évben 1.135 000 Ft értékben kapott iskolakezdési támogatást. Az 5 000 Ft értékű utalványokat az egyházmegye területén működő karitász csoportok osztják majd ki a rászoruló családok részére.

A szünidő még tart, de néhány hét múlva már szükség lesz tanszerekre. A járványhelyzetben anyagilag még nehezebb helyzetbe került családoknak szinte lehetetlen előteremteni az iskolakezdéshez szükséges eszközöket. A 2020-as év rekordösszegű támogatása után a Karitász idén is kitűzi, hogy országosan 10.000 diák iskolakezdését tegye könnyebbé, különösen a nagycsaládosok és a hátrányos helyzetűek körében. A hátrányos helyzetű fiataloknak arra is készülniük kell, hogy egy esetleges újabb járványhullám esetén otthonról kell tanulni, amihez digitális eszközökre van szükség.

Hazánkban több mint 1 millió diák indul el iskolába szeptemberben. Sok gyermek megfelelő eszközök, ruházat és tanszerek nélkül kezdi az iskolát, sokaknak tehetségük ellenére nincs lehetőségük részt venni a fakultatív órákon vagy épp korrepetáláson. Számos család kevesebbet költ élelmiszerre, ruhára vagy nem fizeti be a közüzemi számlákat, hogy az iskolai költségeket rendezni tudja. Más családok hitelből oldják meg az iskolakezdést, és a részletfizetés hosszú időre súlyos terhet jelent számukra.

Az eltelt években bebizonyosodott, hogy sok helyen nem csak iskolakezdéskor, hanem a tanév első hónapjaiban is szükség van segítségre. Ezért a tanszereken túl egyéni segítségnyújtást is terveznek megvalósítani. Több esetben egyedi segítség kell, a közös pont azonban ugyanaz: ehhez megfelelő anyagi forrás szükséges.

Écsy Gábor, a Karitász országos igazgatója elmondta, hogy a Karitász segélyakciójával nem csupán az eszközök beszerzését segíti, hanem utalványokkal és egyedi támogatásokkal is a családok mellett szeretne állni. Az önkéntesek személyes jelenlétével, a tanévközben való folyamatos kapcsolattartással egész tanév során biztonságot adnak a családoknak, és szükség szerint segítik őket a mindennapi terhek könnyítésében.

A Katolikus Karitász célja, hogy az országos összefogás során mintegy 10. 000 gyermeknek segíthessen még az iskolakezdés előtt és a tanév elején. Ehhez kéri a szervezet a jószándékú adományozók felajánlásait, hogy közösen minél több gyermeknek segíthessenek.

Hogyan lehet egyszerűen és gyorsan csatlakozni az összefogáshoz?

• A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500.- forint támogatást jelent)
• Online adományozással a Karitász honlapján – karitasz.hu – keresztül
• A Katolikus Karitász központi bankszámláján „iskolakezdés” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Mi mennyit ér?

• 1 hívás egy színes ceruza készletet
• 10 hívás egy iskolatáskát
• 1000 hívás 100 gyermek támogatását

A támogatások, tanszerek átadása augusztus végén és szeptember elején, az iskolakezdés első napjaiban valósul meg. A szervezet iskolakezdési akciója 2021. augusztus 5-től szeptember 15-ig tart. Az ebben az időszakban érkező hívásokat, adományokat az iskolás gyermekek támogatására fordítják.

Forrás: Katolikus Karitász

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye