Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus megdicsőülésének helye a galileai Tábor-hegy volt. A színeváltozás (transfiguratio) ünnepe augusztus 6. A Biblia Jézus színeváltozását a tanítványoknak adott kinyilatkozásként írja le. (Mk 9, 2-7, Mt17, 1-9, Lk 9, 28-36, 2Pt 1, 16-18) Ezek hatására világosodott meg az apostolok számára Jézus isteni mivolta. Ezen a napon a mátészalkai plébániatemplomban bemutatott szentmisén szentségimádást is tartottak a kerület papjainak a részvételével.

Történelmi háttereként tudjuk, hogy Hunyadi János Kapisztrán Szent János segítségével 1456. július 22-én felszabadította Nándorfehérvárt a török ostrom alól. A fényes győzelem híre azonban csak két hét múlva jutott el a pápai udvarba, éppen augusztus 6-án, ezért emelte III. Calixtus pápa hivatalosan is egyházi ünneppé ekkor e napot.

„Ma mi is feljöttünk az Úr hegyére” – kezdte tanítását Papp Tamás volt mátészalkai káplán, frissen kinevezett fehérgyarmati kormányzó a mátészalkai szentségimádási napon.

„Általában egy túrát, kiváltképpen egy hegyi túrát alaposan megtervezünk. Jó tervet kell készítenünk, amelyben minden apró részletet számba veszünk, az időjárástól, a felszerelésig, a ruhatártól az élelemig, italig előre gondoskodunk. Megtervezzük az útvonalat, hogy még egy homokszem se kerüljön a gépezetbe. A leglényegesebbek pedig a társak, akikkel fölfelé haladunk, akik végig elkísérnek az úton. Nem is biztos, hogy mindannyian vállalják a nehézségeket, amelyek utunk során felmerülhetnek. Vannak, lesznek, akik az utolsó pillanatban lépnek vissza mellőlünk, de mi föl szeretnénk érni a tetőre. Csalódottan vesszük tudomásul, hogy magunk mögött kell hagyjuk őket, azonban nekilátunk a meredek hegyoldalnak.

Haladunk fölfelé. Egy hegymászó már hónapokkal előtte készül a hosszú vándorlásra, és a haladás alatt is „agyal” a tervein, jó e. Mérlegel, változtasson e közben, vagy épp a külső, tőle független körülmények késztetik rá, hogy eltérjen a tervtől, és „újratervezzen”.

Útközben beszélget Istennel. Nagyon fontos a folyamatos, mindennapos kapcsolattartás az Istennel.

Lényeges az időzítés, a lépéstartás a társakkal, és főként a vezetővel, aki előttünk halad fölfelé.

Közben meg-megállunk, pihenünk, hiszen új, friss erőre van szükségünk ahhoz, hogy lábunk lelkesedéssel tovább vigyen, ne adjuk fel az egyre nehezedő meredekre történő felkapaszkodást, együtt maradjon a csapat, egymást bátorítva, ha valakinek ereje lankad, kitartása, akarata megfogyatkozik. Időközben megbeszéljük a tapasztalatokat, módosítjuk a célhoz vezető eszközt vagy módot.

Hogyan osztjuk mi meg tapasztalatainkat? A közösségi médián? Az is lehet egy eszköz, viszont nem helyettesítheti a személyes találkozást, az élő kapcsolatot. Hiszen olyan jó, hogy meg tudod osztani azzal, aki megért félszavakból is. Ott van minden teendője közt is. Szán rád időt, ha felhívod. Értékel minden másodpercet, melyet neki adsz magadból.

Ki, mi ad erőt, amikor elfáradunk? Ő, Aki mindig meghallgat. Az égi és a földi személyes BARÁT.

Tudjuk-e bátorítani egymást? Te el tudod-e viselni, „elhordozni” a másikat úgy, ahogyan Ő van?

Az életben is így vagyunk. Vannak céljaink, vágyaink. Fontos, hogy jó tervet készítsünk. válasszuk meg jól útitársainkat, osszuk meg velük a tapasztalatokat, támogassuk egymást, és mindenekelőtt, keressük Jézust, hallgassuk az Ő szavát.

Fiatalabb koromban, amikor hegymászó is voltam, mennyire megdöbbentett a felismerés, hogy meg tudjunk maradni az úton, ne féljünk, bátran hagyatkozzunk rá, mert erős és megtart, és feljutunk a tetőre, ahová elindultunk.”

Mi kiben bízhatunk ennyire? Ki vagy mi a kötél a számunkra? A munka? A család? Anyagiak? Válasszunk jól. Habár útközben nem kerüljük el a horzsolásokat az órákon, néha napokon át tartó fölfelé kapaszkodások közepette, de mennyivel jobban értékeljük a jó dolgokat, ha mi magunk küzdöttünk meg érte, mint ha csak elénk tették volna, felvitt volna egy busz a kilátóra, ahonnan visszatekintve, csodásnak tűnik már az út, az elénk terülő mesés táj, a kilátás, és megszépülnek a kínlódások is.

Az igazán fontos dolgokat helyezzük a képlékeny dolgok elé.

Mi például a boldogság? Az Úr azt mondja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Isten országát.” Mi tesz téged boldoggá? Pénz? Hatalom? Család?

„Jézus vajon boldog volt ott fent a kereszten? Sehol nem olvashatjuk a Bibliában, de talán helyettünk is válaszolhatja: „Attól vagyok boldog, hogy az Atyámtól való helyemen szeretek.”

Amikor a helyemen vagyok, akkor vagyok boldog. Az emberségen átragyog az Isten.

Útközben, a nehézségek, lemondások gyötrelmei közt a „kötél” sok minden lehet, de egy elengedhetetlen a végső győzelemhez: a földi és az égi Társ hűséges, folyamatos jelenléte. Jézus halk szava. Legyen fülünk a meghallásra, erőnk, kitartásunk, folytonosan megújuló lelkesedésünk a „Jó Harc” megvívására, hogy majd végezetül, nekünk is eltetessék a „győzelem koronája”.

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”  (2Tim 4,7-8) 

Azonban a Tábor-hegyéről nekünk is le kell jönnünk, vissza kell térnünk a világba, viszont a továbbiakban már nem egyedül járjuk e földi pályát, és nem magunk veselkedünk neki a következő hegymászás szakaszainak, mert tudjuk, hogy „Velünk az Isten”. Mindig ott van, ott lesz, csak szólítsuk Őt, tartsuk Vele a kapcsolatot” – fejezte be gondolatait Papp Tamás atya.

Az átváltoztatás után az elhangzottak megerősítéseként a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat című énekünk véste szívünkbe-lelkünkbe a tanítást, Krisztus testének magunkhoz vétele pedig hitünkre, a mi igenünkre tett pecsétként zárta a szentmisét.

Az imádságokat követően először a jelenlévő papok, majd a lelkiségi csoportok vezetésével – Rózsafüzér, a Kamilliánusok, a Máltai Szeretetszolgálat, a Karitász, valamint a Cursillo – egész napos szentségimádási órák segítették az elmélyülést Isten jelenlétében.

Ma, a hegymászásban fölfelé, megálltunk egy kicsit. Megpihenni, személyesen találkozni, tapasztalatot nyerni, erőt gyűjteni, bátorításra lelni, hogy hallgatván Jézust, újult életkedvvel térjünk vissza a világba.

„Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymást iránt.” (Jn 13, 35.)

Koleszár Mária

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye