Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az egyházmegyei alapítású Szent László Imaszövetségbe tagjai minden nap imádkoznak egy tized rózsafűzért, és elsőcsütörtökönként részt vesznek szentségimádáson, amelyet egyházmegyénk papjaiért és új papi hivatások születésért ajánlanak fel.

A hívek ilyen formában is kifejezik, hogy felelősségteljesen szívükön viselik a papi hivatások szolgálatát egyházmegyénkben. Az aktuális tized rózsafűzért az imaszövetség szándékával a szentmisék előtt a hívek közösen is elimádkozhatják.

A júliusi elmélkedés rózsafüzér titka: Aki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

A korona szó hallatán rögtön egy király vagy egy királynő juthat eszünkbe, hiszen ez egy olyan különleges ékszer, amit olyanok fejére raktak az idők során, akik valami miatt figyelmet érdemelnek. Mária egy meghatározó karaktere az üdvtörténetnek, aki valóban nagy tiszteletet érdemel.

Ebben a titokban mégis két dologról is elmélkedhetünk: arról, hogy ki kapott koronát, és arról is, hogy ki adott koronát kinek.

Egyrészről tehát arról, hogy a Szűzanya milyen nagy tiszteletet érdemelt ki az üdvtörténet folyamán, királynőként – uralkodóként tárul elénk: tiszteletet érdemel.

De egy másik fontos dologra is felfigyelhetünk: Jézus a mennyben megkoronázza Máriát, tehát elismeri az ő munkásságát, küzdelmeit, egész személyét, az egész lényét.

A mindennapi küzdelmeink során sokszor csak azt érezzük, hogy az Isten távol van tőlünk, mintha meg se hallgatna. és elhagyott volna minket. Számtalanszor azt vesszük észre, hogy egyedül maradunk a küzdelmeinkben, és senki se becsüli meg azt, ha egy-egy jó dolog mellett kiállunk. Mintha csak feleslegesen fáradoznánk mindenféle elismerés nélkül.

Ez a titok egészen más oldalról mutatja be a dolgokat. Az Istennek nem vagyunk másodlagosak, nem lényegtelen az, hogy mit teszünk vagy éppen az, hogy kik vagyunk. Igenis fontosak vagyunk neki.

Nézzük csak Mária életét. Az egész életét odaadta az Istennek, megszülte a Megváltót, de még neki is ki kellett állnia az életnek az összes nehézségeit. Talán a legnagyobbat is, amit egy édesanya átélhet: látnia kellett saját fiának a halálát. Úgy tűnhet, hogy az Isten nem is honorálja az életét.

De ez a titok teljesen másra hívja fel a figyelmet! Máriát a mennyben korona várja, a legnagyobb elismerés, amit el tudunk képzelni.

Ez a titok bíztasson minket arra, hogy bár a mi életünk is számtalanszor tűnhet elhagyatottnak és kudarcokkal telinek, mégis az igazi biztos és fontos elismerés nem maradhat el: Máriát a mennyben korona várta, reméljük, hogy ránk is valami hasonló várhat.

 Németh István atya

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai Balla János beteg gondolataival köszöntik július 1-én, a Semmelweis napon, az egészségügyben dolgozókat.

„Bízzál az Úrban s a jót cselekedd,

akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.

Az Úrban leld gyönyörűséged,

s ő megadja neked szíved kéréseit. „ (Zsolt 37 3,4)

Súlyos szívbeteg vagyok, amit a kórházban, és klinikán töltött idő bizonyít. Az utóbbi időben – két három hónap kihagyással – közel két évet töltöttem a klinikán, a kardiológián.

Három szívműtét, két billentyű beépítés van a leltáramban, három spirál van a koszorúeremben, és egy defibrillátoros pacemaker, amit az utóbbi időben építettek be szervezetembe.

Mindezen beavatkozások előtt volt olyan eset, amikor az utcán lettem rosszul – összeestem, és eszméletlen állapotba kerültem – onnan hozott be a mentő, és megállapították, hogy értékelhetetlen az EKG-m.

A kardiológia klinikán újra élesztettek, sok időt töltöttem az intenzív osztályon. Még ott meglátogatott Kocsis Antal atya, aki kiszolgáltatta a betegek szentségét. Az osztályon három hétig nem tudtam felkelni az ágyból, olyan gyenge voltam a szívelégtelenség következtében. Gondos, figyelmes ápolásban részesültem.

Az egyik kezelőorvosom – régen gimnáziumi társam – dr. Fülöp Tibor docens volt, a másik kezelőorvosom dr. Sipka Sándor János, aki első perctől fogva bízott a gyógyulásomban. Mind a ketten hittel gyógyító kiváló orvosok. Beszélgetéseink alkalmával kiderült, egyedül élek, sokszor érzem magányosnak magam. Szerető családtagjaim már régen nem élnek.

Másnap Sipka doktor meglepetéssel kedveskedett nekem. Kedves hölgy társaságában jelent meg, és aki mondta, hogy beteglátogatóként szolgál a klinikán, és szeretne megismertetni vele. Abban az élethelyzetben nagyon magam alatt voltam, éreztem gyengeségemet, de érdeklődve vártam, vajon kit hozott a főorvos úr.

Katolikus beteglátogatóval érkezett, örömmel fogadtam Őt. Ezután teljesen megváltozott a helyzetem, mert Kocsis Antal görög katolikus atyával együtt rendszeresen meglátogattak, és a lelki, mentális egészségemet visszanyertem. Újra bíztam az életben, a gyógyulásomban. Nagyon nagy segítségemre voltak.

Előzőleg reménytelen állapotot éltem meg, a halálra készültem, emberi számítás szerint kevés esélyem volt a gyógyulásra. A kedves beteglátogatóval és az atyával együtt imádkoztunk, kértük a Jóisten segítségét ebben a reménytelen helyzetben.

Közben a Szent család-templomban a görög és római hívek is sokan fohászkodtak gyógyulásomért. A sok ima a Jóistennél meghallgatásra talált, mert lassan gyógyulni kezdtem.

Számomra is hihetetlen volt a napról- napra való gyógyulásom, mert előzőleg már beletörődtem a menthetetlen sorsomba, készültem a halálra.

Nagy ajándéknak élem meg azt, hogy csodálatos hívő embereket és orvosokat, gondos, szeretetteljes ápolókat kaptam a Jóistentől, a gyógyulásomat is Isten után nekik köszönhetem.

Balla János

nyugdíjas irodavezető

Debreceni Görög Katolikus parókia

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészi Szolgálat

„Ha néha nem látom Jézust az életemben, bátran tekintsek a mellettem állóra; vagy ha választ akarok adni a szeretetére, megint csak bátran forduljak a mellettem álló felé.”

A kisvárdai születésű Halász István atya primiciájára készül. A pappá szentelését követő vasárnap, június 4-én, délután 5 órakor szülővárosában, a Szent László római katolikus köznevelési intézmény udvarán mutatja be első szentmiséjét.

A hagyomány szerint az Öröm-hír nyári számában megismerkedhetünk az újmisés pappal/papokkal. Az alábbiakban az egyházmegyei lapban megjelent írást olvashatjuk.

– A megszokott kérdéssel kezdjük. Hogyan választja egy fiatal a papi hivatást, mi történt, mihez köthető a gondolat, majd a döntés születése?

– Igen. Ez a megszokott kérdés sokszor okozott már fejtörést számomra; most sincs ez másképp. Elég nehéz visszaadni, hogy életem mely eseményei, körülményei játszottak jelentős szerepet a papi szolgálat gondolatának megszületésében. Leginkább talán azért, mert a „szemüveg”, mellyel ezekre az eseményekre, életkörülményekre tekintek, ha nem is folyamatosan lecserélődik, de állandó változáson megy keresztül. Ebből fakadóan nehéz erre a kérdésre választ adni.

A teljesség igénye nélkül viszont úgy fogalmaznék: a papi szolgálat gondolatának megszületése a Krisztussal való kapcsolatom alakulása során, a Vele való találkozások során formálódott bennem. Hogy ezek a találkozások hol történtek, hol tapasztaltam meg őket? Nem kizárólagosan, de elsősorban mindig az emberi kapcsolatokban; vagy úgy is mondhatnám, az embertársaimmal kölcsönösen megosztott életben. Ezekben a kapcsolatokban látom azon találkozási pontot, ahol legtöbbet megtapasztalhattam Krisztusból. Természetesen alapjaiban ez a gyermekkoromra nyúlik vissza; a családom, rokonaim, barátaim, tanáraim szeretete nagy szerepet játszik ebben.

– Ha szülők azért imádkoznak, hogy gyermekeik életében Isten terve valósuljon meg – mert akkor lesz a legboldogabb –, akkor ezzel a fohásszal egyben a papi hivatásért is imádkoznak. Van-e tudomásod arról, hogy valaki imádkozott érted nap mint nap, esetleg azért, hogy ezt a hivatást válaszd?

– Tudomásom szerint senki nem imádkozott konkrétan azért, hogy én pap legyek, mielőtt felvettek volna a papnövendékek sorába. A tapasztalataim alapján Isten terve az életemben sokkal inkább a kereszténységemhez köthető – ahhoz, hogy krisztusiként, Krisztushoz tartozóként éljek – , mintsem az Egyház életében betöltött szolgálatomhoz. Viszont nagyon sok emberről tudok, akik a képzés elejétől fogva imáikkal kísértek, hogy képes legyek egy döntést hozni, s ahhoz a döntéshez hű maradni. Ezúton is szeretném Nekik ezt itt megköszönni!

– Az újmisés atyák papi jelmondattal indulnak útnak, amely egy vezérfonalat, igazodási pontot is jelent számukra. Hogyan történik ennek választása? Mit jelent majd számodra ennek üzenete?

– Ebben az évben húsvét nyolcadában végeztem az egyhetes szentelési lelkigyakorlatomat, és ott találtam rá a jelmondatomra, a János evangéliumában: „Szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!” (Jn 13,34). Kedves számomra az egész szakasz, de különösen ez a rész. Egy bencés szerzetes atya, Simon Tamás László Újszövetség-fordítását kedvelem a legjobban. A választott vezérgondolat az üzeni, hogy azzal a szeretettel szeressünk, amellyel Krisztus szeretett; úgy adjuk oda az életünket a másiknak, ahogy Krisztus odaadta értünk, vagyis Krisztust ajándékozzuk a másiknak. Mindez engem arra emlékeztet:

Ha néha nem látom Jézust az életemben, bátran tekintsek a mellettem állóra; vagy ha választ akarok adni a szeretetére, megint csak bátran forduljak a mellettem álló felé.

– Az elmúlt években volt lehetőséged kitekinteni a nagyvilágban: az Egyház szívében, jelenleg is Rómában végzed tanulmányaidat. Mit jelent számodra ez a képzés?

– 2016 tavaszán Ferenc püspök atya felkínálta a lehetőséget, hogy tanulmányaimat és a képzést Rómában, a Pápai Német-Magyar Kollégium közösségében folytathatom, amennyiben vállalom. Úgy döntöttem, szeretnék élni ezzel a lehetőséggel.

Hogy mit jelent számomra? Ez egy újabb nehéz kérdés. A Rómában eltöltött idő, de leginkább maga a Kollégium, s ahhoz bármely módon fűződő minden kapcsolat és tapasztalat, egy nagyon mély találkozás színtere számomra. Egy találkozásé, amely óriási hatással van arra, aki ma vagyok; amiből nagyon sokat gazdagodtam; és amiért egész életemben hálás leszek. Ezt most nem tudom jobban röviden kifejteni, mert nagyon sokat jelent nekem. Ha belemennék a részletekbe, félek, valami fontosat kihagynék, s azt nem szeretném.

– Pappá szentelésed után milyen tervekkel indulsz útnak? Mit szeretnél megvalósítani? A pasztoráció melyik területe áll hozzád a legközelebb? Milyen pap szeretnél lenni?

– Megmondom őszintén, nem igazán vannak még konkrét terveim. Inkább talán vágyaim vannak, amikért tenni szeretnék. Másrészt pedig egyfajta kíváncsiság és izgatottság, egy kis félelemmel megtűzdelve, van bennem. Mindenesetre igyekszem arra figyelni, most hol vagyok, s megélni a szolgálatot úgy, ahogyan most tudom.

– Hivatásod útján életed legkülönlegesebb napja a papszentelés.

– Életem legjelentősebb napjaként nem a papszentelésre tekintek, hanem a diakónusszentelésre, amely egy évvel ezelőtt volt. Ott hoztam meg egy döntést, amelyhez szeretnék egész életem során hű lenni. Másrészről pedig azt tudom mondani, a lehető legjobb készületnek a mindennapok megélését látom. De ettől függetlenül természetesen nagy öröm a papszentelés is, hiszen testvéreimmel Krisztusban együtt ünnepelhettem, hálát adhattam.

Kedves István!

Jézus Szíve ünnepe, egyben a papok megszentelődésének a napja. Palánki Ferenc püspök atya egyik gondolatával élve szeretnék köszönetet mondani azért, hogy a papi szolgálatban folytatod tovább az életedet, hogy „merítve a Jézus Szívéből áramló szeretetből továbbadod azt az embertársaidnak. Mert a szeretet csodája, hogy amivel megtelik a szívünk, az túlcsordul.

***

Halász István 1995. január 25-én született Kisvárdán, egy öt gyermekes család negyedik gyermekeként.

Általános iskolás éveit szülővárosában a Vári Emil Társulási Általános Iskolában töltötte, majd Nyíregyházán, a Szent Imre Katolikus Gimnázium berkeiben folytatta tanulmányait.

2014 nyarán, a középiskola befejeztével, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papnövendékeinek sorába jelentkezett. Ugyanazon év őszén meg is kezdte készületét az egri Érseki Papnevelő Intézetben, ahol egy évet töltött el.

Másodévesként Budapesten, a Központi Papnevelő Intézet közösségében élt ugyancsak egy évig. 2016 nyarától, 2019 őszéig a Pápai Német-Magyar Kollégium közösségének tagjaként, és a Gregoriana Pápai Egyetem diákjaként folytatta készületét.

2019 nyarával befejezte alapképzésének utolsó évét, majd Nyíregyházára került, ahol a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániai közösségében végzett gyakorlati évet.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. június 27-én, diakónusi szolgálatra szentelődött.

Előző év szeptemberében pedig egy további két éves posztgraduális képzésre visszatért Rómába. Jelenleg a Pápai Német-Magyar Kollégium tagjaként a római Szent Anzelm Egyetemen végez tanulmányokat, szentségteológiai szakirányban.

A pap- és diakónusszentelésről szóló tudósítás itt olvasható:http://www.dnyem.hu/index.php/item/3653-minden-meltatlansagod-gyengeseged-ellenere-vendeged-akarok-lenni-egy-egesz-eleten-at-hogy-majd-te-lehess-az-en-vendegem-egy-orokkevalosagon-at-pap-es-diakonusszentelest-tartottak-debrecenben 

Fotók a papszentelésről: Szabó Dávid

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent László domonkos templom búcsúi ünnepére gyűltek össze a hívek 2021. június 27-én, vasárnap. A jeles ünnepre vendégek is érkeztek, így Németh István, aki jelenleg káplán a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, valamint két domonkos szerzetes pap, a lengyel Dominik és a spanyol Alejandro, akik a római egyetemeken folytatják tanulmányaikat éppúgy, mint Németh István atya. Eljött közénk Zágorhidi Czigány Balázs, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény igazgatója is, és együtt ünnepeltek velünk a körösladányi hittanosok debreceni táborában tartózkodó gyermekek hitoktatójukkal és kísérőjükkel.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa, Németh István atya a szentmise kezdetén elmondta, hogy mindig örül az ilyen ünnepi alkalmaknak, mert a közös ebéden lehet találkozni másokkal, beszélgetni, egymás felé fordulni. Bűnbánati szempontként is azt javasolta: nézzünk magunkba, hogy meg tudunk-e nyílni Istennek és embertársainknak.

Szentbeszéde kezdetén felidézte Bonnie Tyler: Egy hősre várok című dalát, mely az 1984-es ‘Gumiláb’ című film betétdala volt. Ennek átiratát a fiatalok ismerik a Shrek című rajzfilmből is. A dal énekese azt a hősét várja, aki erős, gyors és frissen jön a csatából. Mindenkinek szüksége van ilyen hősre – tért a témára István atya –, aki felráz, aki biztat, és aki megmutatja, hogy így is lehet leélni az életünket. A mi igazi hősünk Jézus Krisztus, de vannak szentek, akikre fel tudunk nézni, akiket követni tudunk, akik között élünk, s akik a jövendő szentek lesznek.

Szent László ilyen szent volt: erős, gyors és frissen jött elő a harcból. Szent László, akit leginkább lovagkirályként említünk, kora ideálját testesítette meg. Mi tette őt szentté? – tette fel a kérdést szónokunk. A kor ideálja, a korszellem? Nem ezek, hanem az, hogy egész emberi természetét Isten szolgálatába tudta állítani. Mi is tegyük ezt: adjuk oda Isten szolgálatába magunkat úgy, ahogy vagyunk, ez a mi erősségük.

Szent László gyors volt. Mindannyiunk feladata időben reagálni a mai történésekre. Legyünk az egyház hangja, mert ez a hang rajtunk keresztül tud eljutni másokhoz.

Szent László frissen jött a harcból: kell, hogy bennünk is legyen bizonyos harciasság. Saját magunkat el kell fogadni és egyre jobbá alakítani, amihez belső harc szükséges, ennek pedig az a célja, hogy szentek legyünk, és általunk mások is szentek legyenek. A szentség nagy titok. Nagyon változatos a szentek seregének arculata. Kövessük most Szent Lászlót az erősség, gyorsaság, a harciasság útján. Szükség van szentekre. Adjuk meg saját magunknak a lehetőséget, hogy mi is szentek legyünk, és tudjunk elköteleződni Isten mellett – fejezte be gondolatait István atya.

A szentmise befejeztével az udvarra vonult az ünneplő közösség, hogy szentünk szobra előtt imádkozzunk közbenjárásáért a Szent László-litánia szavaival. Az ünnepség a Himnusz és a Boldogasszony Anyánk… éneklésével, és a szobor megkoszorúzásával zárult.

Ezek után vendégünk, Zágorhidi Czigány Balázs kért szót, aki a domonkosok 800 éves jubileuma kapcsán a rend középkori és újabb kori történetéről beszélt. Vendégünk bemutatta azt az albumot is, mely részletes összefoglalót tartalmaz a domonkosok magyarországi történetéről, mindezt gazdagon illusztrálva fotókkal a kezdetektől napjainkig. A kötet a Szent Domonkos Rend Magyar Tartománya megalapításának és Szent Domonkos halálának 800. évfordulója alkalmából készült.

Ünnepségsorozatunk kapcsán meg kell említenünk, hogy június 24-én Palánki Ferenc megyéspüspök jött közénk, hogy a felújított templomunkat újraszentelje. 26-án este pedig Major Pius OP atya és barátai jól sikerült ünnepi hangversenyét hallgattuk meg.

A templom újraszenteléséről itt olvashatunk: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3648-keszitsuk-elo-az-ur-utjat-masok-sziveben-keresztelo-szent-janos-szuletesnek-unnepen-szenteltek-ujra-a-debreceni-templomot

A templombúcsún készült további fotókat itt találja:

https://photos.google.com/share/AF1QipPAC362kU8Poo2XeG4O7CONff2exsDUiQaj549tVu8tXlbuw9XZZDDbnuJo5pnTyA?key=VFlQb2N2MGNENHhrbTRRazJBOW1md3AyMFUtcklB

A hangversenyről készült további fotókat itt találja:

https://photos.google.com/share/AF1QipOc-kZnUV59u4Bhf-G9o-bktT_fZjJ70rBhpED20Y3k8xZOyYXWzj688wDX583igw?key=WkIzdTNPUGJnU2xpcU5lYTl6UkhlaE9kc2RPUDdn

Havas Lászlóné

fotók: Tóth Attila

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Németh család Isten dicsőségére keresztet állíttatott Baktalórántházán a 41-es főút mentén a Vasút út és az Állomás úti útkereszteződésben. A házaspár idén ünnepli házasságkötésük 45. évfordulóját, így ez kettős ünnep számukra és családjuk számára.

A keresztet Palánki Ferenc, egyházmegyénk megyéspüspöke áldotta meg 2021. június 13-án vasárnap. Erre a szertartásra gyülekeztek össze a jelenlévők a baktalórántházi egyházközségből, azok filiáiból, de más környező falvakból, városokból is jöttek a manapság már ritkaság számba menő, és szépnek ígérkező eseményre.

„A keresztfához megyek…” közös éneklésével kezdődött el az ünnep, majd „Ima az útszéli kereszthez” című verset Zilahi Nándor elsőáldozós, kitűnő tanuló mondta el.

A kereszt állíttatásának lelki hátterét, motivációját Juhász Imre plébános ismertette a jelenlévőkkel. Többek között elmondta: „Feltehetjük a kérdést, mi indította a házaspárt ennek a keresztnek a felállítására? Ennek az útkereszteződésnek a másik oldalán már korábban is állott egy kőkereszt, de azt a főút szélesítésekor elbontották. Az évek során darabjai elvesztek. Hiánya feltűnt, bántotta az itt élő emberek lelkivilágát. A másik megerősítő motiváció az, amit a szülők azóra sem tudtak feldolgozni, hogy gyermeküket az iskola előtt halálra gázolták. Ám Isten akaratából ismét vállalták az élet szolgálatát, és az iker terhességnek induló fogantatásból egy gyermekük született. Majd később, az isteni kegyelem úgy hozta, hogy a számos felmerülő akadály és próbatétel ellenére is, csoda folytán iker unokákkal is megajándékozta őket a Mindenható. 2015 áprilisában, a csodatévő Máriapócsi Szűz Anya előtt fogadalmat tettek a megfogant iker-magzatok életére, növekedésére, megszületésére vonatkozóan, ha kérésük kedves a Mennyei Atya előtt, és meghallgatásra talál az unokák születését illetően, Isten dicsőségére hálából keresztet állíttatnak. 2015. október 10-én, 7 hónapra megszülettek az ikrek, egészségesen, most öt és fél évesek, a Szent Imre Katolikus Óvoda növendékei. Ekkor, 2015 őszén, a nagyszülők elkezdték összegyűjteni, hónapról hónapra, kisebb összegekkel a kereszt árát, ami 5 év alatt, 2020-ra sikerült. Isten elvett egy gyermeket családjukból, és adott hármat helyette! Örök hála és dicsőség!

A kereszt alapjának készítése 2020 májusában kezdődött el, majd hétről hétre haladtak előre a munkálatokkal. Ugyanezen év szeptemberére elkészült a kereszt Joó Tibor kőfaragó mester keze munkája révén. A korpusz Chestochowából érkezett.

A kereszt megáldásával megköszönjük az ő nevükben és velük együtt az Úrnak, hogy a nehézségek és a próbatételek után megvalósult mindaz, amit Szent Páltól a Szeretet Himnuszában olvashatunk: „Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet„ - mondta Juhász Imre plébános a család nevében a kereszt megáldása ünnepen.

A keresztet Palánki Ferenc megyéspüspök áldotta meg, majd miután megköszönte a Németh családnak a keresztállítattást a következő gondolatokat osztotta meg a jelenlévőkkel.

„Hálásak vagyunk ezért a jelért. A kereszt Isten szeretetének a jele, nem kivégző eszköz. Így szeret bennünket, hogy életét is odaadta értünk, mert ő nem szenvedni szeretett, hanem minket, embereket szeretett. Azt akarja, hogy válaszoljunk erre a szeretetre, és ha válaszolunk, akkor kialakul közöttünk egy olyan mély kapcsolat, ami egy örökkévalóságon át fog tartani. A kereszt égre mutató jel. Pál József Csaba, temesvári püspök a szentelése utáni beszédében ezt mondta: Ha én az égre mutatok, a bölcs ember nem az ujjamat nézi, hanem az eget. Amikor erre járunk, akkor egy égre mutató jelet látunk, fölnézünk az égre, és megköszönjük Istennek az életünket, megköszönjük mindazt, amit kaptunk tőle, és kérjük, segítsen minket, hogy képesek legyünk égre mutató jelek lenni, Isten szeretetéről tanúságot tenni a hétköznapokban és az ünnepnapokon egyaránt.”

Ezt követően a köszönet szavai hangzottak el a keresztet állító család részéről a főpásztornak, az őket támogató lelkipásztoroknak és a keresztállításban segítséget nyújtó barátoknak.

Végezetül közösen elénekelték az „Áll a gyötrött Isten anya..” című Hozsanna éneket, közben a családtagok és a jelenlévők virágokat, mécseseket helyeztek el a keresztnél.

Minden jelenlévő egy, a keresztet ábrázoló kis szentképet kapott ajándékba. Az Úrangyala imádság után közös fotó készítésére került sor, majd agapéval kedveskedtek a család tagjai az ott lévő vendégeknek.

Az Egri Szent István Rádióban a „Krisztuskereszt az erdőn” című sorozatban június 13-án hallható volt - jelenleg is visszahallgatható - egy riport, amelyben a kereszt állításának története hangzik el.

Némethné Csubák Éva, sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szent László királyt, nemzetünk nagy szentjét, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és néhány egyházközségünk védőszentjét, patrónusát ünnepeltük június 27-én.

Az ebben az évben felszentelésének 150. évfordulóját tartó nyírcsaholyi Szent László Egyházközség templombúcsúján Bosák Nándor kiérdemesült debrecen-nyíregyházi püspök atya mutatott be ünnepi szentmisét a Szatmári esperesi kerület papjai, a korábbi években ott szolgált lelkipásztorok, valamint a település hívei, világi elöljárói jelenlétében.

Bosák Nándor püspök atya a szentmise homíliájában mindenekelőtt országalapító Szent István királyra, nemzetünk megtérítőjére irányította a jelenlévők figyelmét, aki olyan útra vezette a népet, amely a nemzet számára évszázadokon keresztül biztosította a megmaradást és az éltető forráshoz való visszatérést.

„Szent István király halála (1938) után zavaros körülmények nehezítették az ország életét. Néhány évtizeddel később pedig (1077) Szent László került az ország élére biztosítva az István király által elindított út folytatását, vagyis a keresztény hit elmélyítését az emberek lelkében, szívében. Ezen értékeket, ajándékokat idézzük Szent László királyra emlékezve a templombúcsú ünnepén” – fogalmazott püspök atya, majd a búcsú jelentéséről beszélt.

„A búcsú egyrészt a közösség ünnepe és forrása, az együvé tartozás örvendezésének az alkalma, másrészt pedig, az egyházi értelemben vett jelentése, amely  az a sajátos gyakorlat, amikor a hívek imádkozva részt vesznek, elzarándokolnak egy-egy búcsúi ünnepre, kegyhelyre.”

Arra a kérdésre, hogy mit jelent búcsút nyerni, Nándor püspök így fogalmazott: „Ha jót teszünk, áldozatot hozunk, vagy imádkozunk valamiért, az a mi személyes hódolatunk és kincsünk. Az egyház ilyenkor a kincstárából mégannyit hozzátesz ahhoz, amit mi imáinkkal, áldozatunkkal elérünk. Egyszerűen fogalmazva a búcsú elnyerése mindig megduplázza, megtöbbszörözi a kegyelmi gazdagodásunkat. Búcsút nyerni tehát azt jelenti, hogy magunkat Istennek ajánljuk és befogadjuk azt a kegyelmet, lelki ajándékot, amelyet ehhez kapcsol a személyes imádságunk és az Egyház.”

Ezután a püspök atya a szentek tiszteletéről – hétköznapi kifejezéssel élve – úgy fogalmazott, hogy hozzájuk fordulva őket a mi pártunkra állítjuk, azért, hogy törődjenek velünk, segítsenek bennünket az utunkon.

Szent László király gazdag életére, kormányzására tekintve láthatjuk, hogy mit köszönhetünk neki, bizonyos helyzetekben hogyan viselkedett, hogyan oldotta meg országvezetői feladatait.

„Országunk állandóan veszélyeztetve volt a külső ellenségek, támadások, népvándorlások miatt. A lovagkirály, hős katona életéből elsőként azt kell tudatosítanunk, hogy védelmezője volt országunknak. Példamutatóan összefogta és megvédte hazánkat a külső veszélyektől. Azonban bármennyire is határozott, következetes és szigorú volt, soha nem feledkezett meg a népének, a szegényeknek, gyengébbeknek az isteni útmutatás fényében tett védelmezéséről és oltalmazásáról sem.”

Nándor püspök hangsúlyozta, a másik legfontosabb dolog, amit a magyar uralkodó életéből kiemelünk, a tízparancsolatban gyökerező törvényekkel, hagyományokkal, szokásokkal elért keresztény hit, és vallási hagyományok elmélyítése. A zsinatokon, országgyűléseken, ezt megalapozva, a tízparancsolat aprópénzre váltásáról volt szó.

Nándor püspök atya végül a Szent József-évre irányította a jelenlévők figyelmét, kiemelve, hogy Szent József példájával, a Szent Család életében való gondoskodó jelenlétével Istentől elrendelt feladatát valósította meg. Gondos családfőként, tisztességes munkásemberként és minden helyzetben találékonynak rendelte őt Isten.

Isten Szent László királyra az országot bízta, aki ezt a feladatot úgy végezte el, hogy a nemzenek is igazi méltóságot adott. Védelmezte az ellenségtől, törvényeivel irányt mutatott az isteni dolgokra.

A mai búcsúi ünnep tehát abban erősítse meg a közösség tagjait, hogy ki-ki a maga életében, hivatásában, körülményei között az előttük járókra tekintve, kérve az ő közbenjárásukat töltse be Istentől kapott hivatását életében” – fejezte be elmélkedését Bosák Nándor püspök atya.

A egyházközség hívei a búcsút megelőzően Czakó Mihály atya által tartott kétestés lelkigyakorlaton készültek Szent László király ünnepére. Hajdú István plébános a lelkigyakorlaton való részvételért, Bosák Nándor püspök atyának a szentmise bemutatásért, valamint a híveknek az ünnepre való előkészületi munkáért mondott köszönetet a szentmise végén. István atya többek között arra is emlékeztetett, hogy a templomot 1871. szeptember 14-én szentelték fel, így ebben az évben ünneplik fennállásának 150. évfordulóját. A szentelés napjának évfordulóján, azaz szeptember 14-én kerül majd sor az évforduló megünneplésére, a templom kisebb felújítás utáni megáldásával egybekötve.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke a következő személyi változásokat rendelte el az egyházmegyében 2021. augusztus 1-jei hatállyal:

Plébánosi kinevezést kap:

            Katona István — felmentve a kisvárdai kórházlelkészi és kisegítő lelkészi beosztásából — a nagyhalászi Nepomuki Szent János Plébániára;

            Tamaskovits László a nyíradonyi Szent György Vértanú Plébániára.

Plébánosi átminősítést kap:

            Bancsi Zoltán, Eiben Tamás és Rákóczi Jenő eddigi plébániai kormányzók.

Plébánia kormányzóvá kineveztem:

            Markovics Balázst, a püspökladányi Szent Péter és Pál Plébániára.

Kórházlelkész kinevezés:

Linzenbold József kisvárdai esperes, plébános a Felső-Szabolcsi Kórházba.

Kápláni kinevezés:

            Szidor Jánost, a debreceni Szent Anna Főplébániára küldöm további lelkipásztori szolgálatra.

Tanulmányok folytatása:

            Halász István újmisés atyának egy év tanulmányi szabadságot engedélyezek Rómában.

            Németh István atya – a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánián betöltött kápláni szolgálatát megtartva – a Pápai Biblikus Intézetben kezdi el doktori képzését.

Felmentések:

            Kiss Zsolt Attilát felmentem a püspökladányi Szent Péter és Pál Plébánia vezetése alól és – saját kérésére – engedélyezem, hogy a Melbourni Főegyházmegyében a magyar anyanyelvű hívek lelkipásztori szolgálatát elláthassa.

            Tóth László esperes urat – köszönetnyilvánításomat kifejezve – felmentem a nyíradonyi Szent György Vértanú Plébánia plébániai kormányázói tisztségéből.

Akolitusok és diakónus lelkipásztori gyakorlata

Szabó Gábor diakónus úr a debreceni Megtestesülés Plébánián teljesíti gyakorlati idejét szeptember 1-től.

Tóth László akolitus úr szeptember 1-től a debreceni Szent Anna Főplébánián teljesíti pasztorális évét. Diakónus szentelése október 1-jén lesz Rómában.

Mike Ervin tanulmányvégzett teológushallgatót felvettem egyházmegyénk kispapjai sorába, és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébániára küldtem június 1-től akolitusi gyakorlatra.

Palánki Ferenc

debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

„Új dicséret hangja zengjen

a királynak, énekeljen

ujjongásunk dallama.

Mint a lépesméz, az ének

olyan édes, a dicséret

László királyt zengje ma…”

(Részlet - Reggeli dicséret himnusza Szent László ünnepén)

Szent László királyra emlékezünk liturgikus ünnepén, június 27-én. A hit bajnokáról, a haza hőséről Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök írását olvashatjuk.

(Fotó: archív - Szent László király koponyatető-csont ereklyéjének érkezése Győrből Debrecenbe, a Szent Anna-székesegyházba – 2017)

Szent lovagkirályunk a négy sarkalatos erény követésével: az okos döntés képességével, az igazságossággal, a bátorsággal és az önfegyelemmel megmaradásunkat és minden jóban való gyarapodásunkat szolgálta.

Európa közepén két hatalmas népközösség szorításában: a germánok és a szlávok által övezett Kárpát-medencében Szent István és Szent László nélkül már aligha élhetnénk magyarokként.

Szent István király halála után válságos helyzetbe került az ország. A pogányság erői újult erővel a fiatal magyar államiság és az egyház ellen támadtak. A Vazul-fiak – Béla, Endre és Levente – a magyar királyság megmentéséért hazatértek Lengyelországból. Az idősebb Endre (András) lett a király, aki országát megosztván Béla testvéröccsére bízta az északkeleti részeket. Béla kiváló hadvezér volt, amiért kiérdemelte a „bajnok” megtisztelő címet. Amikor András királynak fia született, önkényesen megváltoztatta az örökösödési sorrendről szóló megállapodást. Béla halála után fiai, Géza és László – Ottó morva herceg csapatai segítségével – 1074-ben a mogyoródi csatában legyőzték a németek által támogatott Salamont (I. András fiát).

Szent László királynak harcolnia kellett a pogány magyarság tiszántúli maradéka és az Erdélybe betörő kunok ellen. Eredményesen megvívta valamennyit. Kemény kézzel hozott törvényeket a pogány garázdák ellen. Elkezdte, majd utóda fejezte be a 72 vármegyéből álló közigazgatási rendszer kiépítését.

E rövid történelmi visszatekintő után foglalkozzunk jelenünkkel!

Közösen szerezhetünk tapasztalatot arról, hogy egyre nyugtalanabb időket élünk, és számos területen kénytelenek vagyunk elviselni a gyors változások és átalakulások korszakát. Korunkban olyan jelenségekkel kell számot vetnünk, amelyeket néhány évvel korábban nem tartottunk volna lehetségesnek. A felgyorsult, majdnem űzötté vált élet és munkaritmus valódi fenyegetettséget jelent magyar és katolikus keresztény önazonosságunkra.

(Fotó: archív - Szent László király koponyatető-csont ereklyéjének érkezése Győrből Nyíregyházára, a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházba – 2017)

Katolikus keresztény és magyar nemzeti önazonosságunk a népek teremtő és megváltó Istenének ajándéka számunkra. A tartalma maradandóan ugyanaz, mégis újból elsajátítandó, megőrzésre és védelmezendő elmélyítésre. Krisztus-követő magyarokként a katolikus egyház közösségében érezzük annak kihívását, hogy katolikus keresztény önazonosságunk megtartásáért elszántan harcolnunk, tanúsításáért pedig merészen küzdenünk kell – Szent László királyunk áldozatos egyházhűségével, nemzetgyarapító hazaszeretetével, megalkuvást elutasító Krisztus-követő házasságával és családi életével, valamint az Európa népei közötti megbékélés előmozdításával. Ezen a négy területen (egyház, haza, házasság és családi élet, valamint Európa) megkövetelt helytállásunkhoz szükséges tetterős lelkület tartozékait szépséges egységbe foglalja a szent férfiak közös olvasmányainak gyűjteményéből Szent László liturgikus ünnepén (jún. 27.) választható szentlecke Szent Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt leveléből (6,11-19)

„Testvéreim! Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért, és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát.”

Az igazság öve

Az öv szolgálja a ruha összefogását, és így arra képesít, hogy akadály és botladozás nélkül járjunk-keljünk. A Bibliában a ruha az ember méltóságának és a felövezettség pedig a szolgálatkész és éber lelkiállapot kifejezője. Ezzel kapcsolatban kérdezzük meg magunktól: Mi fogja és tartja össze minden ember méltóságát mindenhol? Mitől lesz a jó célra törekvésünk akadálytalan? Az emberre vonatkozó isteni igazság szolgálatától és a hozzá való ragaszkodástól. Ennek érdekében szükséges a létünkre vonatkoztatott hazugságok és féligazságok totális és radikális felszámolása. Ez kezdetét veszi a bűnbánat és a megtérés szükségességének felismerésével, amelyre Szent László király jó példát adott. A Monte Cassinó-i bencés apáthoz 1091-ben írt levelében ez a vallomása áll: „Bűnös ember vagyok.”

A megigazulás páncélja

A páncél rendeltetése: az átfogó védelem biztosítása. Ilyen átfogó, azaz mindenkinek mindenkor (valamennyi életkorban), mindenhol (kötelességteljesítésben és lazításban) és minden életállapotban hatékony védelem az istengyermeki értékünkhöz való ragaszkodás. Csak ekkor maradhatunk meg manipulálhatatlanoknak.

Az istengyermekség egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás. A pogányságot visszaállítani akaró unokatestvérét, Salamon királyt (1063–1074) legyőzte Szent László, de nem büntette meg a kor szokása szerint, hanem csak fogságban tartotta udvarában úgy, hogy rangjához mérten mindennel ellátta, és folyton „...imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez” – olvashatjuk a krónikásnál.

Az istengyermekséget igenlő és azt élő ember mindenkor és mindenkiért imádkozó ember. Szent László imáinak hatásossága tárul elénk az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonáinak szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak...

A hit pajzsa

A pajzs szolgálja a sérülést, bénulást és halált okozó támadások kivédését. Ezen támadások egyike-másika napjainkban: erkölcsi relativizmus és nihilizmus, politikai és gazdasági liberalizmus, individualista és hedonista életfelfogás, értéksemlegesség és vallási közömbösség stb.

Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton Szent László a hit és az erkölcs elválaszthatatlan összetartozásának alapján rendelkezett arról, hogy büntetés sújtja a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptetett életbe az erkölcsi élet védelmére a házasságon belül és azon kívül. A krónikás így jellemezte a szent királyt: „Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szem előtt.”

A lélek kardja

A kard szolgálja az elválasztást. A helyes elválasztás mindig megkülönböztetés. Ezen alapszik az univerzum és az idő; a megkülönböztetés folytonos művelésén nyugszik az ember életének és történelmének végső célra irányulása.

A megkülönböztetés gyakorlatának kézikönyve Jézus Krisztus evangéliuma, amely a ‘minden mindegy’ beállítottság totális és radikális felszámolása, és a ‘nem mindegy’-központúság örömhíre.

Szent Lászlónak nem volt mindegy, hogy pogány vagy keresztény Magyarországot hagy örökül nemzetének; hogy a hit fényével győzi le a pogányság maradványát és a hazaárulás sötétségét. Nekem sem lehet mindegy, hogy katolikus keresztény magyarnak vagy globalista világpolgárnak, vagy újpogánynak vallom magam. Mi az ilyen szemléletű kortársainkat sem tartjuk ellenséginknek, hanem testvéreinknek Krisztusban. Szent László országa és egyháza szolgálatára a magyar népnek saját nemzetéből adott szent példaképeket, amikor 1083-ban az oltár dicsőségére emeltette István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt.

Ezzel összefüggésben ítéljük meg mi magunk, és döntsünk:

– Nem mindegy, hogy vallásos vagyok-e, vagy istentelen, vagy valláspótlékokat (pl. ezotéria, táltos vallás stb.) fogyasztok-e; hogy belenövök-e és milyen mélyen gyökerezem meg katolikus keresztény hitemben.

– Nem mindegy, hogy hogyan élek, és közben milyen tartalommal telik meg az életem, és végül mivé teszem magam, mire megöregszem. Nem mindegy, hogy milyen intenzitással kamatoztatom talentumaimat.

– Végül az sem mindegy, hogy csak a keresztlevelem az egyetlen kapocs köztem és a Jézusban hívők helyben megtalálható közössége között, vagy ennek a közösségnek az életét gazdagítom a Szentlélektől elnyert karizmáimból fakadó szolgálataimmal – Szent Lászlóhoz hasonlóan.

Károly Róbert és Nagy Lajos király megesküdött, hogy méltó őrzői és folytatói lesznek Szent László szellemi-lelki örökségének. És mi? Június 24-én Szabolcs községbe a Szent László-év egyházmegyei központi ünnepségére szeretettel meghívom és várom a Kedves Híveket, mert közösen kell tanúskodnunk arról, hogy egy szívvel-lélekkel vállaljuk és önmagunkra nézve kötelezőnek tartjuk Szent László királyunk örökségét áldozatos egyházhűségben, nemzetgyarapító, önfeláldozó hazaszeretetben, az Európa népei közötti megbékélés előmozdításában, valamint megalkuvás-elutasító, Krisztus-követő házasságban és családi életben.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Fotó: dnyem.hu - archív - ( http://www.dnyem.hu/index.php/archivum/item/1466-tortenelmi-es-kegyelmi-pillanat-debrecenben)

(Az írás megjelent Szent László-évében 2017-ben, az Öröm-hír nyári számában)

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szentelte Halász István diakónust, szerpappá Szabó Gábor akolitust és Keresztes Attila kamilliánus testvért június 26-án, a debreceni Megtestesülés-templomban bemutatott ünnepi szentmisén.

Az alábbiakban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szolgálatára szentelt fiatalokat mutatjuk be. Az életútjukról szóló írásokat Németh István káplán atya olvasta fel a szentelési szentmise megkezdése előtt.

Szabó Gábor 1996. május 18-án született Kisvárdán. Jelenleg Dögén él szerető szüleivel és egyetlen fiú testvérével. Szülei mindvégig fontosnak tartották a kereszténységet és igyekeztek Istent életük középpontjába állítani. Gábor tanulmányait szülőfalujában kezdte el az Ölbey Irén Általános Iskolában, majd a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium közgazdaságtan szakán szerezte meg érettségi bizonyítványát. Az érettségi megszerzése után egyből beadta jelentkezését az Egri Érseki Papnevelő Intézetbe, és állította önmagát Isten szolgálatába.

Dédnagymamájának a kitartó imádságának hála, elég korán kezdte el az oltár melletti szolgálatot, melynek beérett, értékes gyümölcseit csak most lehet igazán látni, hiszen Gábor gimnáziumi tanulmányának elkezdtével egy időre eltávolodott az Istentől. Sokszor ellenkezett vele, tagadta és inkább élt a lázadó, bűnös életnek, mint a megfontolt, szabad és megszenteltnek. Mindig is az volt az elképzelése, hogy gimnáziumi éveit befejezve közgazdaságtannal kapcsolatos tanulmányokat folytasson, majd igyekezzen minél hamarabb vagyonra, családra és hírnévre szert tenni.

Tervei igen jól alakultak, mivel mind tanulmányilag, mind pedig párkapcsolati élete terén ígéretes jövő állt előtte, mint ahogyan azt elképzelte. Azonban gimnáziumi évei közepén minden terve kudarcot vallott, amikor a kisvárdai plébániára egy új káplán atya lett kihelyezve Nagy Zsolt atya személyében. Ő talált rá a menekülő, lázadó és az élet igazi értelmét kereső Gáborra, aki kezdetben figyelmet sem szentelve neki, kerülte őt.

Később Zsolt atya nyitottságának és pásztori szeretetének hála megnyerte Gábor nyitottságát és kapcsolatuk barátsággá alakult. Egy alkalommal, mikor Zsolt atya meghívta őt egy lelkigyakorlatra az Egri Papnevelő Intézetbe, nagyon megrémült, hogy papot szeretne belőle faragni, de nem így volt. Csupán Istent szeretette volna közel helyezni szívéhez. Gábor ezalatt a lelkigyakorlat alatt rájött arra a fájdalmas igazságra, hogy mégsem boldog abban az életben, amiben van.

Sokkal többre vágyott, egy rejtett kincsre, melyet még nem ismert. Nem értette, hogy mi lenne az a szakma, az az életállapot, melyben igazán örömét lelheti. Mindig eszében volt Zsolt atya tanácsa, miszerint Isten akaratát ki kell imádkoznunk.

A lelkigyakorlat alatt szentségimádáson vett részt, mely számára addig a percig teljesen ismeretlen volt. Amikor azt mondták neki, hogy a kenyérben ott van Jézus Krisztus, akkor nagyokat botránkozott és hitetlenül, kételkedve állt az imádság előtt egészen addig a pillanatig, míg hosszas lázadozás után valóban felfedezte azt a szeretetet és örömet, mely igazi hitet adott számára a kenyér színében jelenlévő Jézus felé, aki azt sugallta, hogy csak bíznia kell benne. Ekkor már gondolkodott a papi hivatáson, viszont továbbra is megerősödésre volt szüksége.

Nagy segítség volt számára, hogy Zsolt atyában meglátta az Egyház igazi arcát, a többi pap jóságát és Isten szeretetét, mellyel hosszú-hosszú ideig harcban állt. Zsolt atyának és mellette Kálmán Józsefnek, vagy ahogyan mi ismerjük, „Joe atyának” hála igen közel került az Istenhez. Többé nem kívánta a pénzt és a hírnevet, csupán a felszabadult életet. Gimnáziumi évei vége felé sikerült szabadon, örömmel és szeretettel kimondania az igent a papi hivatásra, amikor is Egerben egy újabb lelkigyakorlat során a következő igehellyel találkozott: „Bízzál Istenedben, Ő majd gondodat viseli, remélj Benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében és öregedjél meg Benne!” (Sír 2,6) Ekkor már nem volt kérdés számára, hogy egész életét Isten szolgálatába kell állítania.

Gábor hálával gondol vissza az Egri Papnevelő Intézetben eltöltött éveire és azokra a pillanatokra és eseményekre, melyben családja, rokonai, barátai, leendő paptestvérei és a dögei hívek, akiket Isten az útjába helyezett, benne szerepeltek. Különösen is hálával tartozik szülei mindent feláldozó szeretetéért, Palánki Ferenc püspök atya bizalmáért és támogatásáért, Nagy Zsolt atya megszólításáért és gondviseléséért, plébánosának, Linzenbold József atyának szerető vezetéséért, Szabó József spirituális atyának a hűséges lelki vezetéséért, Kálmán József atya barátságáért és minden egyes pap imádságos befogadásáért!

Keresztes Attila István, kamilliánus szerzetes Csíkszeredában született 1972. augusztus 21-én, háromgyermekes családban, édesanyja Anna, édesapja Zoltán, bátyja László, nővére Gitta.

Sepsiszentgyörgyön a Kereskedelmi és közgazdasági líceumban érettségizett 1993-ban. Ezt követően 2000-ig a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi fiókszervezetében önkénteskedett.

2000-ben jelentkezett a „Betegek Szolgái” - Kamilliánusok Szerzetesrendjébe. Azon év április 1-én kezdte a jelöltségét Nyíregyházán. A noviciátust a szerzetesrend bécsi közösségében végezte. Majd 2010. szeptember 5-én örökfogadalmat tett.

Tanulmányait 2007-2011 között a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte, és 2011 júniusában szociális munkás – római katolikus teológia szakon diplomát szerzett.

A teológiai tanulmányait később, 2014-2020 között a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán folytatta, ahol 2020-ban diplomát szerzett.

Attila testvér hálásan mond köszönetet és kéri a jó Isten áldását és kegyelmét szüleire, családjára, testvéreire, keresztszüleire, a Kamilliánus szerzetesrend elöljáróira és tagjaira, barátaira és mindenkire, akik szerzetesi hivatásában támogatták és segítették.

Halász István 1995. január 25-én született Kisvárdán, egy öt gyermekes család negyedik gyermekeként.

Általános iskolás éveit szülővárosában a Vári Emil Társulási Általános Iskolában töltötte, majd Nyíregyházán, a Szent Imre Katolikus Gimnázium berkeiben folytatta tanulmányait.

2014 nyarán, a középiskola befejeztével, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papnövendékeinek sorába jelentkezett. Ugyanazon év őszén meg is kezdte készületét az egri Érseki Papnevelő Intézetben, ahol egy évet töltött el.

Másodévesként Budapesten, a Központi Papnevelő Intézet közösségében élt ugyancsak egy évig. 2016 nyarától, 2019 őszéig a Pápai Német-Magyar Kollégium közösségének tagjaként, és a Gregoriana Pápai Egyetem diákjaként folytatta készületét.

2019 nyarával befejezte alapképzésének utolsó évét, majd Nyíregyházára került, ahol a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániai közösségében végzett gyakorlati évet.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, 2020. június 27-én, diakónusi szolgálatra szentelődött.

Előző év szeptemberében pedig egy további két éves posztgraduális képzésre visszatért Rómába. Jelenleg a Pápai Német-Magyar Kollégium tagjaként a római Szent Anzelm Egyetemen végez tanulmányokat, szentségteológiai szakirányban.

További képek, valamint a pap- és diakónusszentelésről szóló tudósítás itt olvasható:http://www.dnyem.hu/index.php/item/3653-minden-meltatlansagod-gyengeseged-ellenere-vendeged-akarok-lenni-egy-egesz-eleten-at-hogy-majd-te-lehess-az-en-vendegem-egy-orokkevalosagon-at-pap-es-diakonusszentelest-tartottak-debrecenben 

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében június 26-án tartották a pap- és diakónusszentelést, olajszentelést és a papi ígéretek megújítását. A debreceni Megtestesülés-templomban bemutatott ünnepi szentmisén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szentelte Halász István diakónust, szerpappá Szabó Gábor akolitust és Keresztes Attila kamilliánus testvért.

A szentelési szertartás megkezdése előtt dr. Krakomperger Zoltán általános helynök atya szólította a szentelendőket a diakónusi és az áldozópapi szolgálatra, tanúsítva a főpásztor előtt a felkészültségüket és a szent szolgálatra való alkalmasságukat. A szeminárium elöljárósága hat éven keresztül formálta és segítette őket a lelki és szellemi előrehaladásban. A főpásztor a szertartás szavaival: „az Úristen és Üdvözítőnk Jézus Krisztus segítségével” kiválasztotta őket a szerpapság és az áldozópapság rendjére.

Ezt követte a megyéspüspök homíliája, amelynek bevezető gondolataiban a püspök atya az ószövetségi olvasmányra utalt azt hangsúlyozva, hogy Isten meglátogatja az Ő népét: elment Ábrahámhoz, a kiválasztotthoz és megajándékozta őt (ld. Ter 18,1-15). Ábrahám azt gondolta, hogy megvendégeli a három idegent – akikben felismerni vélte az Istent –, de valójában ők kaptak ajándékot. Felesége, a kilencvenéves Sára nevetve fogadta azt, mert hihetetlen számára, hogy idős kora ellenére gyermeke legyen.

A hihetetlen végighúzódik az emberiség történetén – fogalmazott a főpásztor. Sokan azért nem hisznek Istenben, mert számukra hihetetlen az, hogy Isten eljön a világra, közösséget vállal az emberrel, aki por és hamu. Hihetetlen, hogy az ég és a föld közötti szakadékot át lehet hidalni, de Isten megteszi ezt. Érezzük méltatlanságunkat, azt, hogy szinte lehetetlen az Ő közelében lenni, szolgálni, neki kedveset tenni. Isten nem úgy tekint ránk, mint méltatlanokra, hanem szeretetével fordul hozzánk, meggyógyítja a betegeket, a menthetetlent, a bűn miatt örök halált érdemlő embert.

A papi hivatásra gondolva sokszor érezhetjük méltatlanságunkat, gyengeségünket. Amikor felteszik a kérdést: miért választottuk a papi hivatást, nehéz rá szavakat találni, mert nem tudjuk megmondani, hogy miért. Isten szíven talált bennünket, lelkünk legmélyén megérintett, lefoglalt magának. A három fiatal szívében Isten most nagy dolgokat visz végbe. Csak annyit tudunk kimondani, hogy Uram, nem vagyok méltó….

Isten csak annyit kér, fogadjuk el kegyelmét, az ajándékait, legyünk ezekhez hűségesek és működjünk együtt Vele. Ha ragaszkodnánk a métátlanságunk tudatához, akkor visszautasítanánk ezeket az ajándékokat, gátat szabnánk emberségünk kiteljesedésének.

Ezután a püspök atya a papság misztériumára irányította a figyelmet: Azért vagyunk papok, hogy legyen Eucharisztia. Isten Jézus Krisztusban átlépi azokat a kereteket, amelyeket mi hihetetlennek tartunk. Gyarló emberi szavainkkal megjelenik az oltáron és kezünkbe adja Magát, hogy táplálékul kiosszuk Őt testvéreinknek.

Ferenc püspök Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes által a közelmúltban vezetett papi lelkigyakorlatra utalt, ahol sok gazdag gondolatot kaptak. A lelkivezető egyik elmélkedésében Henri Nouwen: Ki tudod-e inni a kelyhet? című könyvére emlékeztetett. Valóban ez a kérdés: be tudod-e fogadni Isten ajándékát, aki odaadja Magát a kezedbe, azért, hogy megtartsd, fölemeld és kiidd, hogy téged tápláljon, és rajtad keresztül eljusson az örömhír, a táplálék a rádbízottakhoz.

Nincs más választásunk! – nyomatékosította a főpásztor. Ki kell inni ezt a kelyhet, az üdvösség kelyhét – majd feltette a kérdést: mit adhatnék én az Úrnak cserébe?

Fölemelem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. És akkor Ő megszólít: itt vagyok, minden méltatlanságod, gyengeséged ellenére be akarok térni hozzád, a vendéged akarok lenni egy egész életen át, hogy majd te, egy örökkévalóságon át lehess az én vendégem.

Isten megajándékoz benneteket, és azt akarja, fogadjátok be Őt, saját magát, engedjétek, hogy kitágítsa szíveteket, hogy képesek legyetek azzal a szeretettel szeretni, amellyel Ő szeret benneteket. Ezt a szeretetet nem lehet kiérdemelni, ez Van. Erről a Van-ról, a létezésről, a szeretet létezéséről kell tanúságot tennetek. Akkor fogunk isteni szeretettel szeretni, ha napról napra kiisszuk minden szentmisében az Úr kelyhét, eltelünk vele és a szívünkön túlcsorduló szeretetet megosztjuk embertársainkkal.

Köszönöm az ünnepet, köszönöm, hogy vagytok, Istennek hiteles tanúi és munkatársaink lesztek szolgálva Istent, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében élő népét – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Az elmélkedés után a szentelési szertartás mozzanatainak lehettünk tanúi, amelynek gazdag szimbólumrendszerében határozott és kiemelkedő helyet foglal el a kézrátétel, az az ősi szertartás, amellyel a kezdetektől fogva átadják a Krisztustól megbízott hatalmat. A püspök a szentelendő fejére téve a kezét, mintegy közvetíti, továbbadja a szolgálatának kegyelmét.

A főpásztor után a jelenlévő papok is a szentelendő fejére tették a kezüket, kifejezvén azt, hogy küldetésüket a papok közösségében fogják végezni. Megható pillanat ez, hiszen tanáraik, lelkivezetőjük, barátaik tették ezt, akik imádságaikkal kisérték őket a szentelésig, és most már paptestvérként teszik ezt.

A szertartás során az újonnan felszenteltek ígéretet tettek, hogy az egyház közösségében a püspök vezetésével engedelmesen szolgálják Krisztust és az egyházat. Ekkor a püspök, a pap, és a diakónus kezét összefogva belehelyezte azt a saját kezébe, mintegy belehelyezve Krisztus kezébe magát és ezzel válaszolva arra a kiválasztásra, amit Krisztus adott számára.

Majd pedig a mindenszentek litániájának imádkozásával a földi és a megdicsőült egyház együtt imádkozott a szentelendőkért, akik az oltár előtt arcra borulva kifejezték, hogy lemondanak a világról.

A beöltözés után a felszentelt papnak a püspök megkente a kezét a megszentelt olajjal. Már az Ószövetségben is így kenték fel a királyokat, prófétákat, papokat, az Isten által kiválasztott embereket. A bérmálás szentségében a homlokot jelölik meg, ami a Szentlélek ajándékának jele, a papszentelésen pedig a jelölt tenyerét, ami annak az áldó hatalomnak a kifejezése, hogy a pap Krisztus nevében áldást adhat az emberekre, tárgyakra, a világra.

Püspök atya átadta a felszentelt papnak a szentmiséhez szükséges eszközöket, a bort hordozó kelyhet és a paténát. A papnak alapvető feladata az eucharisztia bemutatása. Itt is megérthető, hogy ahogyan Krisztus kezébe veszi a kiválasztottat, a papságban ő helyezi magát az emberi kézbe, hogy a pap legyen az ő keze, amely áldást ad, az ő szíve, amellyel szeret minket, az ő ajka, amelyen keresztül hirdeti az evangéliumot.

A szentelési szertartás utolsó mozzanataként püspök atya egyenként békecsókot váltott az újonnan felszenteltekkel, és innentől kezdve velük együtt mutatta be a szentmisét.

Egyházmegyénkben megható hagyományaként a szentmise végén az újonnan felszentelt pap áldásban részesíti a főpásztorát, jelen esetben Palánki Ferenc megyéspüspököt és a jelen lévő Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atyát.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid