Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A hitoktatás még hatékonyabb biztosítása érdekében az egyházmegye hitoktatóinak lehetőségük van hittanárképzésben való részvételre. Az Egri Hittudományi Főiskola és a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola továbbra is várja a leendő hittanárszakos hallgatóit.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a korábbi gyakorlatnak megfelelően támogatja a tandíjköteles hallgatókat, ennek értelmében minden sikeresen teljesített félév esetében a tandíj fizetését átvállalja. Az egyházmegye területén – az iskoláinkban és a plébániákon – összesen 117 fő hitoktató/ hittanár szolgál, közülük 89 fő rendelkezik szakirányú diplomával, és jelenleg 10 fő végzi főiskolai, vagy egyetemi tanulmányait.

Az Egri Hittudományi Főiskola a 2021/22-es tanévben a következő hittanári képzéseket indítja:

• Hittanár-nevelő mesterszak (MA)

Végzettségi szintje egyetemi (tanári mesterszak); képzési formája levelező (5 félév, a katekéta BA után).

• Osztatlan hittanári

Végzettségi szintje: általános iskolai hittanár; képzési formája nappali és levelező.

• Részismereti képzés

Bármilyen tanári, gyógypedagógus, tanító és óvodapedagógus diplomával rendelkezők számára; 50 kredites teológiai felkészítő modul (MA hittanár-nevelő képzéshez).

Nyíregyházán a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola a 2021/22-es tanévben a következő hittanári képzésekre várja a jelentkezőket:

• Rövid ciklusú hittanár-nevelőtanár szak levelező tagozaton, önköltséges és állami ösztöndíjas formában. Ez a képzés a pedagógus (bármilyen tanári, gyógypedagógus, tanító és óvodapedagógus) vagy katolikus teológus diplomával rendelkezők számára nyújt lehetőséget hittanár-nevelőtanár diploma megszerzésére. A képzési idő a korábbi pedagógiai/teológiai tanulmányok függvényében kerül kiszámításra. Az önköltség összege: 120.000.- Ft/félév. A szak elvégzésével megszerezhető szakképzettség: okleveles katolikus hittanár-nevelőtanár. A végzettség feljogosít a különböző szintű hitoktatásra, valamint nevelőtanári állás betöltésére is.
• Osztatlan hittanár-nevelőtanár szak 4+1 éves képzésben nappali és levelező tagozaton. Ezen a szakon mesterszakos pedagógus diploma szerezhető, amellyel általános és középiskolában hitoktathat, valamint kollégiumi nevelőtanári vagy napközis állást is betölthet.

Bővebb információ a főiskolák honlapján olvasható:

http://www.eghf.hu/

https://szentatanaz.hu/

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

"A gyermekek olyanok, mint a tükör. Ha szeretettel veszik őket körül, ők is szeretetet sugároznak.” Anthony de Mello

A 2021/22-es tanévben is szeretettel várják a hitoktatók a gyermekek jelentkezését a hit-és erkölcstan órákra. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén lévő állami fenntartású iskolákban is választható a római katolikus hitoktatás hit- és erkölcstan tantárgy az 1-8. évfolyamokon. Az első osztályba lépő gyermekek szülei az ez irányú szándékukat a beiratkozáskor írásban jelezzék az iskolának. Amennyiben a gyermek már másodikos, vagy felsőbb osztályba jár, május 20-ig kell szintén írásban jelezni a döntésüket az iskolának.

A katolikus hit- és erkölcstan órára mindenkit szeretettel várunk, a jelentkezésnek nem feltétele sem a keresztség, sem a katolikus egyházhoz való tartozás.

Kedves Szülők!

Miért jó, ha gyermekének a római katolikus hit- és erkölcstant választja? A döntéshez az alábbiakban szeretnénk rövid segítséget nyújtani. Engedjék meg, hogy rövid tájékoztatónkban bemutassuk a római katolikus hit-és erkölcstan oktatás jellemzőit és céljait.

Ha szeretné, hogy gyermeke...

✔ támpontot kapjon az élet fontos kérdéseiben való eligazodáshoz,

✔ tájékozott, művelt, önálló gondolkodású ember legyen,

✔ bizalommal tekintsen a jövőjére, ne féljen tőle,

✔ tisztában legyen értékeivel, és ezeket ki is tudja bontakoztatni önmaga és a társadalom javára,

✔ eligazodjon a valódi és a talmi értékek kavalkádjában, hogy jó döntéseket tudjon hozni,

✔ észrevegye az Isten gondviselését az életében,

✔ találjon magának igazi példaképeket, akik valóban az értékes életre tanítják,

✔ megtalálja az élete értelmét,

✔ megtanulja értékelni az életet, annak minden örömével és problémájával, akkor döntsön a hit- és erkölcstan oktatás mellett.

A gyermekek mindezen életformáló attitűdöket a Biblia történetein, az egyházi év ünnepein, szentjeink életén keresztül, játékokkal, beszélgetésekkel, imádságokkal, ének, rajz vagy kézműves foglalkozás segítségével sajátíthatják el a katolikus hit- és erkölcstan órákon.

Ezen alkalmakon mindazokkal a témákkal és kérdésfeltevésekkel foglalkozunk, amelyeket az erkölcstan óra tárgyal, de ennél több, az életünk egészére vonatkozó kérdésekről is tanulunk. Az egyház elsősorban nem erkölcsöt oktat, vagyis elsősorban nem az értelmet akarja meggyőzni, hanem nevel, a hitet szeretné átadni, megérintve a gyermekek szívét, és csak ebből következhet az, hogy a gyermek jobb életstílust és erkölcsös életet választ.

A hit segít minden embert, hogy eligazodjon az élet nagy kérdéseiben, amelyek a mindennapjainkat is meghatározzák: milyen értékeket vállaljunk és kövessünk, hogyan éljük meg jól és teljesen az ajándékba kapott életet, nehéz döntési helyzetekben melyik utat válasszuk.

Mi történik a hittanórán?

Óráinkon mindazon kérdésekkel foglalkozunk, amelyeket az erkölcstan tárgyal: ki vagyok én, hol a helyem a világban, barátság, munka, hazaszeretet, család, stb., válaszainkat azonban a Szentírás és egyházunk hagyománya alapján fogalmazzuk meg.

A római katolikus hit- és erkölcstan megismerteti a gyermekeket Jézus Krisztus feltétel nélküli szeretetével, az egyház és a Biblia tanításával, örök értékeivel, a szentségi élet gazdagító ajándékával.

Főbb témáink: Jézus élete és tanítása, önismeret, emberi kapcsolatok, a közösség és a természeti környezet.

Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek életkori sajátosságaiknak megfelelően növekedjenek hitben, örömben és szeretetben.

A hit- és erkölcstan órákat felkészült, pedagógus diplomát szerzett hitoktatók vagy lelkipásztorok tartják. Az órák diákok órarendjén belül, lehetőség szerint az etika órával azonos időpontban, heti 1 órában lesznek megtartva. A szülők érdeklődhetnek a helyi plébániákon is.

Kérdéseikkel keressék bizalommal Tóthné Bakai Berta (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. valamint Gerhes József (gerhes.jozsef@dnyem) hitoktatási koordinátorokat.

Gerhes József

hitoktatási koordinátor

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Őszentsége Ferenc pápa 2020. november 18-án Mons. Felföldi Lászlót pécsi megyéspüspökké nevezte ki. Az új főpásztor püspökké szentelésére és beiktatására 2021. január 6-án, Urunk megjelenése (Vízkereszt) ünnepén 10.30 órakor kezdődő szentmisén került sor a Pécsi Székesegyházban.

Az eseményen különleges módon ünnepelt az Egyház, mivel a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések csak korlátozott módon tették lehetővé a Székesegyházban való jelenlétet. A hívek otthonaikból, az EWTN Katolikus Televízió közvetítése révén vagy az egyházmegye digitális felületein követhették a rendkívüli alkalmat. Az ünnep hangulatát lelkiekben az a tény is fokozta, hogy Pécs városa 95 év után adott újra otthont püspökszentelésnek.  

A szentmisén az evangélium felolvasását követően Szép Attila püspöki irodaigazgató ismertette a pápai kinevező okiratot, a pápai bullát. S.E.R. Mons. Michael August Blume SVD alessanói c. érsek, Magyarország apostoli nunciusa egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni.

Ferenc püspök, Isten szolgáinak szolgája szeretett fiának, Felföldi Lászlónak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjának és ugyanott jelenlegi általános helynöknek, kiválasztott pécsi megyéspüspöknek: üdvözlet és apostoli áldás!

Remélve, hogy amit Krisztus az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt, növeli szeretetünket (vö. Római misekönyv, Évközi 33. vasárnap, áldozás utáni könyörgés), az Úr iránti mély tiszteletben szüntelen örvendezzünk és vigadozzunk az Úrban, hívén abban, amit most még nem látunk, hogy majd mielőbb lássuk, amit nem láthatunk. Erre a biztatásra támaszkodva és a pásztori buzgalom szándékától megerősítve, atyai szeretettel fordítjuk figyelmünket a pécsi nyáj lelki szükségleteire, amely ez idő szerint üresedésben lévén új pásztorra és az egyházmegyei élet irányítójára vár azt követően, hogy a korábbi elöljárója, tiszteletre méltó testvérem, Udvardy György a veszprémi metropolitai székbe lett áthelyezve. Rólad tehát, szeretett fiam, úgy gondoljuk, hogy alkalmasnak látszol arra, hogy ellásd ezt a feladatot, aki, miután a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyebeli szolgálataidban mostanáig gyakorlatot szereztél, az ügyek intézésében való jártasságnak, valamint az emberi és papi jó tulajdonságoknak a kitűnő felkészültségével olyannyira rendelkezőnek mutatkoztál.

Ezért hát, miután meghallgattuk a Püspöki Kongregáció tanácsát, apostoli hatalmunknál fogva megteszünk téged pécsi püspöknek, megadva ezzel az ehhez tartozó jogokat és rád róva az ennek megfelelő kötelességeket. A liturgikus szabályokat betartva a püspökké szentelést [Róma] városán kívül bárhol, bármely katolikus püspöktől fogadhatod; előbb azonban tégy hitvallást, valamint nekünk és utódainknak szóló hűségesküt az egyházi törvény szabályai szerint.

Ezeket a feladatokat elfogadva, kedves fiam, legyen gondod arra, hogy Isten segítségével állandó figyelmes tanulmányozója légy a szabadság tökéletes törvényének (vö. Jak 1,25), hogy a rád bízott hívők, téged követve, az ige tevékeny megvalósítóivá, és ne csak – önmagukat becsapva – hallgatóivá kívánjanak válni, és szilárdan ragaszkodjanak Krisztus irgalmának parancsaihoz.

Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr 2020. és pápaságunk 8. évében, november hó 18-án.

Ferenc

A pápai bulla ismertetését főszentelő homíliája követte.

Erdő Péter bíboros esztergom - budapesti érsek, metropolita beszédében kiemelte, Urunk megjelenésének ünnepén, Vízkereszt napján püspökszentelésre gyűltek össze a hívek. Majd utalva az evangéliumra, megemlítette, a napkeleti bölcsek látogatásának történetét az Egyház ősidők óta a saját küldetésének képét fedezi fel. „A távolról érkező napkeleti bölcsek meglátták Jézus csillagát. Hogy ez a tavaly emlegetett konstelláció volt-e, a Szaturnusz és a Jupiter együttállása, vagy annál is különösebb jelenség, azt nem tudjuk. De az biztos, hogy Jézus személyében nemcsak a Máté-evangéliumban szereplő bölcsek, hanem az agg Simeon is, aki Lukács evangéliumában veszi karjába a gyermek Jézust, meglátta azt a világosságot, amely minden nép számára felragyog. Mert Krisztus világosság a nemzetek megvilágítására és dicsőség a választott népnek (vö. Lk 2, 31-32).”

Bíboros úr továbbá hangsúlyozta annak fontosságát, hogy figyeljük a jeleket, ugyanakkor ne csillagjós módjára, hanem szeretettel tanulmányozzuk az idők jeleit. Végül Szent Péter apostol, a Pécsi Egyházmegye védőszentjének közbenjárást kérte az új püspök atyáért, az egyházmegye egész közösségéért és egész Egyházunkért.

A prédikáció után a mindenszentek litániájának énekelésével folytatódott a szentelési szertartás, mely alatt a felszentelendő a földre borulva imádkozott. A püspökszentelés további mozzanata a szentelők kézrátétele, a felszentelő ima elmondása, a fej megkenése, az evangéliumos könyv, a gyűrű, a mintra és a pásztorbot átadása volt. Végezetül járványhelyzetre való tekintettel a felszentelő püspökök és a papság ez alkalommal meghajlással köszöntötték Felföldi László pécsi megyéspüspököt.

A szentelési szertartást az Eucharisztia liturgiájának ünneplése követett. Az áldozás után, miközben az ünneplő közösség a Te deumot énekelte, Felföldi László püspök úr a templomtérben levő hívekhez vonult és megáldotta őket.

Dr. Kvanduk Frigyes általános helynök köszöntő beszéde

Excellenciás és Főtisztelendő Megyéspüspök Úr!
László atya!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Pécsi Egyházmegye és a paptestvérek nevében, mint az Őszentsége Ferenc pápa által kinevezett új megyés főpásztort.

Országunk egy távoli részéből érkezett hozzánk, egy ősi kegyhely közelében- Máriapócs- formálódott gyermekkora, most pedig egy másik kegyhely –Máriagyűd- közelében veszi át az egyházmegye életének vezetését. Ez az imádsággal átszőtt hely a Pécsi Egyházmegye különös kincse a Bátai Szent vér kegyhellyel együtt, amelyekre sok minden más feladat mellett nagy gondja volt elődjének, György püspöknek. Köszönet érte és minden más az Egyházmegyéért hittel és nagy odaadással végzett szolgálatért.

Az első századok egyházának különös tapasztalata volt Kis-Ázsiában, de az egész Mediterránemuban, hogy az utazó keresztények mindenhol testvérre és otthonra találtak. Szeretet és hit éltette a találkozásokat. László atya egy sokfelekezetű világból jön egy soknemzetiségű egyházmegyébe. Ez gazdagságot jelent és feladatot is: Szívből megérteni a másikat, felfogni a különböző kultúrájú rétegek értékeit. Bizonyosan nagy tapasztalata van e téren s erre a segítségére szüksége is van az itt élő hívek közösségének: Szükséges, hogy erőteljesebben egymásra találjunk Jézus Krisztusban a Szentlélek révén.

László atya életét hosszú időn keresztül formálta egyházmegyéje hivatali szolgálatával együtt a Plébániai élet feladata. Amely megnyilatkozott a közösségek valamint a családok lelki életének segítésében. Egyik nyilatkozatában megdöbbentő egyszerűséggel fejtette ki, hogy a családoknak nincs alternatívája. Mindebben azt is felfedezhetjük, hogy a Jó Isten szeretete sem váltható le semmivel. Segítsen mindannyinkat ezen az úton és hiszem, hogy ezt az életet kis jó akarattal bárki felismerheti és támogatni tudja.

László atya! Segítsen a Jó Isten és mi melletted vagyunk!

Dr. Czopf László (családapa, orvos, egyetemi oktató) köszöntője az egyházmegye világi hívei nevében

Excellenciás Püspök atya!

A Pécsi Egyházmegye hívei, az itt élők nevében szeretettel, bizalommal és örömmel fogadjuk egyházmegyéjében.

Hálásak vagyunk a Szentléleknek, a szentatyának a döntésért, és imádkozunk a Debrecenben, Nyíregyházán és Józsán hagyott testvérekért. Tudjuk, hogy a Szentlélek ott fúj, ahol akar, ennek ellenére nem kapkodó, nem irracionális. Ha történik is elszakadás, veszteség, fájdalom, történnie kell áldásnak, ajándékozásnak, kárpótlásnak is.

Hasonlókat érzünk most Udvardy György érsek atyával kapcsolatban, aki közénk tartozik, akinek Istenbe vetett bizalma abban is megnyilvánul, hogy bízik bennünk, sokat imádkozott és dolgozott értünk, de küldetése most Veszprémbe szólítja.

Imádkozunk László püspök atya családjáért Geszteréden és máshol, hogy ez az új feladat, költözés – a távolság, elszakadás ellenére – új áldást is jelenthessen számukra. Köszönjük Istennek, hogy megalapozták László püspök atya Istenbe vetett hitét és emberi életünk iránti optimizmusát, melyre épülhetett papi hivatása, emberekhez küldetése és a mai nap is.

A nagy ünnepeket várakozás előzi meg. A karácsony előtt ott az advent, húsvét előtt a nagyböjt. Kell ez ahhoz, hogy átélhessük a találkozás örömét, az ünnep személyes élménnyé váljon.

Erre a mai ünnepre 16 hónapig vártunk, közösen és egyénenként imádkozva leendő püspökünkért.

Az egyik ima így hangzott: Küldj olyan főpásztort egyházmegyénkbe, aki életszentsége miatt kedves lesz előtted, nekünk pedig éber gondoskodásával javunkra válik.

Ahogy azt püspök atya is tapasztalta, a magvető munkájának eredménye nagyban függ a termőföld, a talaj minőségétől. A magvető, a földműves Jézus, és nevében a püspök. Néha a talaj nem tudja magáról pontosan, hogy milyen is ő, de egy biztos, a mag, amire mindnyájan várunk, az az örömhír magja.

Miután a mai napon alázattal elfogadta a Szentlélek meghívását erre a feladatra, és megkapta a szükséges kegyelmet, szeretettel hívjuk személyes találkozásokra egyházmegyéjének híveivel, családjaival, közösségeivel, intézményeivel, az egyházmegye területén élő összes emberrel, világi szervezetekkel és nemzetiségekkel is. Herzlich willkommen! Dobrodošli! Isten hozta közöttünk!

Megismertük a szeretetet. Igen, Isten szeretetét a világon, az embereken keresztül.

Püspök atya szavaival: Szeretni csak az tud, aki békében és örömben él.

Békében önmagával, elvárásaival, céljaival, lehetőségeivel, közvetlen környezetével és békében embertársaival, a világgal. Különben olyan az élet, mint az elrontott étel, minden benne van, de valahogy mégis ehetetlen.

Nagy bizalommal mondom: mindnyájan szeretnénk, hogy ehető legyen, és szeretnénk ehhez személyesen, egyházközségeinken és közösségeinken keresztül hozzájárulni.

Köszönöm szépen.

Dr. Udvardy György érsek elköszönő beszéde

Apostoli Nuncius Úr! Eminenciás Bíboros Úr, Érsek és Püspök Urak! Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Testvérek! Kedves László Püspök Atya!

2011. Húsvéthétfőjén, a Feltámadott Krisztus reménységével és bátorságával köszönthettem a Pécsi Egyházmegye papságát és híveit, azzal a meggyőződéssel, hogy az Egyházam küldött ide, az Evangélium hirdetésére. Néhány hónap híján tíz évig szolgálhattam Isten szent népét ebben az egyházmegyében. Boldog voltam itt, köszönöm egyházamnak, hogy itt lehettem.

Köszönet és hála van bennem az Egyházmegye papjai felé, hogy az ige- és a szentségek szolgálata révén éltetik a reményt a fiatalokban, a családokban, az idősekben, a szenvedőkben, a szegényekben, a plébániaközösségek híveiben. Köszönöm, hogy a közös képzésekben, a közös imádságban mindinkább alkalmasabbakká akartunk válni az egyházmegye jelen – nem könnyű – körülményei között a szentelésből fakadó küldetésünk teljesítésére. Köszönöm ebben Mayer Mihály nyugalmazott püspök úr egységet szolgáló segítségét.

Köszönet és hála van bennem, hogy az Egyházmegye katekétáival, a katolikus iskolák-intézmények pedagógusaival, munkatársaival, a szülőkkel együtt járhattuk a Krisztus és egymás szeretetében a növekedés útját, hogy az itt élő népnek élete legyen. Fölragyogtatva a Krisztusban megismert teljes embert, segítséget és eszközöket adva gyermekeinknek szívébe és kezébe, a Krisztus teljességére való növekedéshez. 

Ugyanígy köszönetemet fejezem ki az idősotthonok vezetőinek, munkatársainak együttműködő szolgálatukért; az egyházmegyei karitatív szervezetek és csoportok szegényeket segítő, az isteni irgalmasságot, szolidalitást, a gondoskodás kultúráját építő tevékenységükért. 

Jó volt együtt dolgozni – és köszönöm – a közjó érdekében a városok, – kiemelten Pécs városa – a települések önkormányzataival, az állami szervek és hatóságok vezetőivel és munkatársaival. A tudomány és a keresztény kultúra megőrzése, művelése, erősítése érdekében az Egyetem vezetésével, oktatóival, a tudományok képviselőivel, azokkal, akik a Szentlélek inspirációitól vezetve végzik mindennapi munkájukat, kutatásaikat oktatói tevékenységüket. Köszönetet mondok Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolánk munkatársainak, hogy a hittudomány művelésével, különböző fórumokon való megjelenítésével, mintegy értelmezési alapját adják az istentkutató-, istentkereső ember tevékenységének.

Köszönöm az Egyházmegyében élő, szolgálatot teljesítő szerzetes közösségek jelenlétét és karizmáik megjelenítését munkájuk, imádságaik során.

Nagyon hálás vagyok, hogy a két jelentős ősi kegyhelyet – Máriagyűd, Báta – sikerült felújítani, és a hívek, zarándokok lelkipásztori szolgálatába állítani. Éljetek ezekkel az ajándékokkal!

Nagy hálával mondok köszönetet az Egyházmegyei Hivatalban minden pap és világi munkatársamnak. Jó volt együttműködni, megtalálni és kialakítani a lelkipásztori munkát segítő adminisztratív, gazdasági, evangelizáló srtuktúrát. Magam sokat tanultam ennek során, és remélem, hogy munkatársaimnak sikerült átadni ezen a területen is egyházunk biztos, de szüntelenül megújuló lelkületét. Az ebben való bizakodásomra ad okot az a tény is, hogy a közel másfél éves – a személyes kapcsolatot sokszor nélkülöző időszakban is – biztosították a stabil működést. Ezt külön köszönöm!

Nagyon hálás vagyok a közös ünnepekért, a liturgikus alkalmakért, különösen azokért, melyeknek ebben a gyönyörű, megújult székesegyházban lehettünk részesei. Köszönöm mindenki szolgálatát!

Nem sikerült minden elgondolásomat maradéktalanul megvalósítani. Maradtak hiányosságok, voltak rossz döntéseim, vannak mulasztásaim. Leginkább azok állnak előttem, amikor nem időben, nem határozottan figyelmeztettem, vagy cselekedtem.                   

Szigorú, olykor fájdalmas döntéseket is kellett hoznom. A megkülönböztetés ajándékát kérve sem volt minden esetben egyszerű világosan ítélni és cselekedni. Döntéseimben mindig az Egyházunk közjavát, növekedését és egységét, a törvényességet tartottam szem előtt. Így gondolok azokra az esetekre is, amikor ugyan népszerűnek látszó, ámde káros gondolkodást vagy magatartást kellett távol tartani Egyházunk közösségétől.

Ha valakit az elmúlt években megbántottam – nem állt szándékomban – bocsánatot kérek! Ha valaki – akarva-akaratlanul – kárt okozott Egyházamnak, személyemnek, megbocsátok. Senkivel kapcsolatban nincs harag a szívemben.

Köszönöm, hogy itt szolgálhattam!

Készséges akarattal fogadtam Szentatyánk, Ferenc pápa döntését, a Veszprémi Főegyházmegye élére történő kinevezésemet. Isten a jövőt bizonyosan Veszprémben készíti az egyházmegye számára és számomra is. Az eddig eltelt időszakban ennek máris számtalan konkrét jelét tapasztalhattam meg, amiért már most nagyon hálás vagyok.

Az elmúlt másfél év sok mindenben tanított, erősített: bizalom, napi helytállás, szabadság, elengedés, alku helyett az isteni áldás ereje. Isten mindent kér és mindent ígér – ezt élem át munkatársaimmal együtt minden nap a hitben, ráismerő örömmel.

Imádkozzatok értem, hogy a lehetőségeket jól használjam fel, és örömmel építsem Isten Országát a Veszprémi Főegyházmegyében. Az imáitokat, felajánlásaitokat hálásan köszönöm!

Kedves László Püspök Atya!

Az imént elnyert szentelésben Krisztus a maga életére, teljes életére hívott meg Téged. Legyél boldog, „jópásztor” püspök! A magad karizmáival, a derűddel, az Isten- és emberszereteteddel legyél áldása ennek a földnek és ennek a népnek itt, Isten pécsi Szentegyházában. „A föld jó!” – mondotta itt Veres András püspök úr 2011. április 25-dikén. Püspök úr, Te pedig azt nyilatkoztad nemrégiben: „Nem az ember, hanem a föld dönti el, hogy mit és hogyan terem.”. Áldásos szolgálatod révén a „jó föld” teremjen sok jó gyümölcsöt, amiben a papság, a hívek és Te is örömödet leled. Áldást kérni, áldást adni, áldássá lenni áldozattal jár, a Te személyes áldozatoddal! De csak ebből fakad remény és jövő. Szolgálatod által jöjjön közelebb az Egyházmegye minden hívéhez az évekkel ezelőtt választott szentírási gondolat ígérete: „Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29, 11)

Isten áldjon püspöki szolgálatodban! Isten áldja az Egyházmegyét!

Végül Felföldi püspök atya mondott beszédet.

Felföldi László beszéde kezdetén kiemelte a Pécsi Egyházmegye és Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye híveit, akik a járványhelyzetre való tekintette online, a média segítségével kapcsolódtak az ünnephez. Majd külön szeretettel köszöntötte szülőfalúja, Geszteréd hívőközösségét, illetve a Nyíregyházán és Debrecenben élőket, akiket az előző évtizedekben hálával szolgált. Ezt követően kifejezte köszönetét Dr. Udvardy György veszprémi érsek számára, aki bizalommal, baráti segítséggel adta át számára az Egyházmegyét. „Köszönöm a közel tíz év áldozatos munkáját, és ígérem, igyekszem minden erőmmel és tudásommal méltón folytatni a munkát, dolgozni az Úr szőlőskertjében. Kívánom, hogy a Veszprémi Egyházmegyében szolgálatod gyümölcsei örömmel erősítsék szívedet. […] Ebben a hivatásban én ma ültem be az iskolapadba. Még minden ismeretlen, még nagyon sok kérdésem van. Még segítségre szorulok, itt a Pécsi Egyházmegyében a Te segítségedre is.”

Felföldi László pécsi megyéspüspök kiemelte továbbá, szívből jövő üzenettel szeretne szólni a vele együtt ünneplő közösséghez, majd a „barátság, kenyér, béke” szavait kiemelve János evangéliumának tizenötödik fejezetéből idézve hangsúlyozta: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ez az én parancsom: szeressétek egymást!” (Jn 15,15-17) Ezt követően kitért a járványhelyzet nehézségeire, amelyek megtanítanak bennünket a küzdelemre. „Mert a vírus harca ellenünk, nem maszkon, nem a védőoltáson dől el, hanem a szervezetünk ellenálló képességében. Az egészség valójában a vírusok és bacilusok kiegyensúlyozott harca bennünk, értünk. Itt és most ez a küzdelem ránk vár. Nem a miértekre kell választ találnunk, hanem a hogyant kell Krisztus akarata szerint megválaszolnunk és megvalósítanunk.”

Köszöntőbeszéde végén a jelenlévő Főtisztelendő Atyákhoz szólt. „Kezdjük el, barátsággal, Isten, önmagunk és egymás felé. Legyen a szívünkben mindig egy szelet tápláló kenyér és legyünk nagyon erősen felvértezve a küzdelemre, hogy a gonosz erők vírusai ne tudjanak legyőzni bennünket” – mondta, végül Szent Pál apostol Efezusiakhoz írt levelét idézte: „Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát.” (Ef 6, 13-19)

Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981). Ezt követően felvételt nyert az Egri Főegyházmegye papnövendékei közé, 1981 és 1986 között Egerben végezte filozófiai és teológiai tanulmányait.

1986. június 21-én szentelték pappá az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Újfehértón (1986–1988) és Egerben (1988–1990) szolgált segédlelkészként, majd a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye létrehozása után Nyíregyházán volt segédlelkész (1990–1996), püspöki titkár (1996–1998), irodaigazgató-helyettes (1998–2009), plébános a Debreceni Megtestesülés Plébánián (2003–2017), pasztorális helynök (2003–2015), a debreceni esperesi kerület esperese (2007–2017).

2015-től a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke. 2017-től az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet vezetője, a hitoktatás feladatának és az akolitusok csoportjának koordinátora, valamint a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa.

Díjai, kitüntetései: pápai káplán 2000-ben; címzetes prépost 2011-ben. A debreceni városvezetés 2013-ban „Pro Urbe” díjban részesítette, 2016-ban pedig szülőfaluja díszpolgára lett.

A cikket a Pécsi Egyházmegye oldalán folyamatosan frissítik.

Fotó: Loósz Róbert, Lambert Attila

Forrás: Pécsi Egyházmegye

További fotók megtekinthetők a Pécsi Egyházmegye oldalán:

https://pecsiegyhazmegye.hu/aktualis

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Felföldi László pécsi megyéspüspök címere

Felföldi László pécsi megyéspüspök – egyházmegyénk korábbi általános helynöke, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház volt plébánosa –, püspökké szentelése és a beiktatási szentmise 2021. Január 6-án, szerdán, Vízkereszt ünnepén 10.30-kor kezdődik a Pécsi Székesegyházban.

A főszentelő lesz Erdő Péter bíboros, a társszentelők pedig: Michael August Blume érsek, apostoli nuncius és Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök.

A világjárvány okozta veszélyhelyzet miatt a szertartáson kizárólag a meghívott vendégek vehetnek részt. A szentmisét a Pécsi Egyházmegye élőben közvetíti a weboldalán, YouTube-csatornáján és Facebook-oldalán, valamint ezt megosztva az egyházmegyénk facebook oldalán, így az események az otthon maradók is részesei lehetnek.

Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban az egyházközség hívei kivetítőn keresztül követhetik a szertartást, amelynek végén szentáldozáshoz is járulhatnak.

Imádkozzunk László püspökért, hogy szolgálatában a Pécsi Egyházmegye egész közösségét a szeretetben gyűjtse egybe és vezesse!

Őszentsége Ferenc pápa 2020. november 18-án Mons. Felföldi Lászlót, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát a Pécsi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki.

Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs - Szatmár - Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981). Ezt követően felvételt nyert az Egri Főegyházmegye papnövendékei közé, 1981 és 1986 között Egerben végezte filozófiai és teológiai tanulmányait.

1986. június 21-én szentelték pappá az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Újfehértón (1986–1988) és Egerben (1988–1990) szolgált segédlelkészként, majd a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye létrehozása után Nyíregyházán volt segédlelkész (1990–1996), püspöki titkár (1996–1998), irodaigazgató-helyettes (1998–2009), plébános a Debreceni Megtestesülés Plébánián (2003–2017), pasztorális helynök (2003–2015), a debreceni esperesi kerület esperese (2007–2017).

2015-től a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke. 2017-től az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet vezetője, a hitoktatás feladatának és az akolitusok csoportjának koordinátora, valamint a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa.

Díjai, kitüntetései: pápai káplán 2000-ben; címzetes prépost 2011-ben. A debreceni városvezetés 2013-ban „Pro Urbe” díjban részesítette, 2016-ban pedig szülőfaluja díszpolgára lett.

Felföldi László pécsi megyéspüspök címerének szimbólumaiban egyaránt megmutatkoznak a gyökerei és az új egyházmegye közössége felé irányuló nyitottsága.

A püspöki címerben látható Geszteréd címerében található kalász és a hal, valamint Pécs – mint bortermelő terület – szimbóluma, a szőlőfürt, amelyek azon túl, hogy László püspök életében a múlt és a jelen összekapcsolására mutatnak rá, mindkettő (a kalász és a szőlőfürt) az Eucharisztia szimbólumai. A hal szintén a kereszténységre utaló ábrázolás.

A máriás lelkiségre mutató Mária-monogram a piarista gimnázium címerének is fő motívuma. László püspök papi hivatásának gondolata a kecskeméti piarista gimnáziumi évek alatt érlelődött.

„Megismertük a szeretetet” (1Jn 4,16). püspöki jelmondatának üzenetéről bővebben olvashatunk a László püspökkel készült portréinterjúban, amely az Öröm-hír egyházmegyei újság karácsonyi számában, valamint az egyházmegye oldalán is meggjelent: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3241-a-fold-dont-nem-en-beszelgetes-felfoldi-laszlo-kinevezett-pecsi-megyespuspokkel

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be december 27-én, Szent Család vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

A püspök atya imádkozott a családokért, a családok egységéért, a szeretet áramlásáért. Az a család, amely beengedi Krisztust az életébe, igent mond az életre, az örök életet nyer – hangsúlyozta a főpásztor a szentmise elején. A befejező áldás után pedig sor került a jelen lévő családok és a házaspárok megáldására.

A főpásztor ezen a szentmisén adott hálát püspöki szolgálatáért, hiszen éppen tíz évvel ezelőtt, 2010. december 27-én nevezte ki XIV. Benedek pápa az Egri Főegyházmegye segédpüspökévé. Ebben az évben 2020. szeptember 21-én pedig öt éve volt, hogy Ferenc pápa kinevezte őt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökévé.

Kérjük a Jóisten áldását a főpásztor életére és további megyéspüspöki szolgálatára!

Palánki Ferenc megyéspüspök körlevélben szólt az egyházmegye családjaihoz Szent Család vasárnapján, amelyet teljes terjedelmében közlünk:

Püspöki körlevél Szent Család Vasárnapjára

Krisztusban Szeretett Testvéreim!

Ma, Szent Család ünnepén körlevélben fordulok hozzátok, hogy benső azonosulással közösen tanúsíthassuk: „Maga Isten a szerzője a házasságnak, amely különböző javakkal és célokkal rendelkezik, és ezek igen nagy jelentőségűek az emberi nem fönnmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, valamint magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte szempontjából” (Gaudium et Spes, 48.)

Szent Család ünnepét XV. Benedek pápa 1920-ban iktatta anyaszentegyházunk liturgikus kalendáriumába, és kijelölte napját a karácsonyi ünnepkörben. Karácsony mindenekelőtt azért jelent családi ünnepet, mert Isten megtestesült Igéje egy családban született közénk, növekedett emberré, sajátította el az emberi élethez szükséges tudni- és tennivalókat, és készült fel üdvözítő küldetése teljesítésére.

Szent Család ünnepén nem csupán ünnepélyességgel köszöntjük Jézust, Máriát és Szent Józsefet, és családi közösségüknek hódolunk, hanem újra kibetűzzük a család nélkülözhetetlen fontosságának mibenlétét az egyház és a társadalom javára.

A mai ünnep bevezetése óta eltelt 100 esztendő során alaposan és mélyrehatóan megváltozott az a társadalmi légkör hazánkban, Európában és az egész világon, amelyben a család betölti Istentől rendelt küldetését.

Jelenkorunkban az Isten által akart házasság és családi élet társadalmunk egyik legveszélyeztetettebb valósága, mert bomlasztó-romboló ideológiai támadások célpontjául választották azok, akik „úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a has, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, eszüket a földieken járatják” (Fil 3,18b-19).

Sokat hallhatunk a házasság és a család válságáról. Persze válságban van az egész emberiség Istentől elszakadt része. A családi élet válságával függ össze az egész társadalmi élet ziláltsága, az ifjúság nevelésének nehézkessége vagy teljes hiánya, a fiatalkorúak bűnözésének növekedése, nem beszélve a papi és szerzetesi hivatások drámai csökkenéséről.

A közélet felelősei részéről családbarát állami intézkedésekre volt és van szükség, hogy a családok égető gazdasági-társadalmi problémáin enyhíthessenek. A gazdasági-társadalmi kérdések megoldásához — miként az emberi élet minden egyéb viszonylatában — sürgősen szükség van erkölcsi megújulásra. Ebben a megújulásban a katolikus keresztény hívőknek, egyedülállóknak, házasoknak és családoknak élenjáró szolgálatot kell ellátniuk: tanúságot kell tenniük az evangéliumi életről és a belőle forrásozó örömről.

Közülünk boldognak vallhatja magát az, aki összetartó, több generációs családi közösségben nőhetett fel, és családosként ilyen családi élet megvalósítását célul tűzte ki magának, és e cél elérése érdekében szövetségeseként küzd az oldalán hitvestársa és minden más családtagja.

Szent Család ünnepe cselekvési programot kínál fel mindenkinek: családosoknak és nem családosoknak, de elkötelezetten családpártiaknak. Vegyük számba ennek a cselekvési programnak kiemelt fontosságú elemeit:

• — Isten megtestesült Igéje világra jövetelének helyéül a családot választotta, és ezzel a családi életformára feltétlen igent mondott, és alkalmassá nyilvánította arra, hogy benne az élet valamennyi viszontagsága és a korszellem negatív befolyásai ellenére a gyermekek oltalmazó szeretetben, egészséges jelleművé felnövekedjenek, emberi értékeikben kiteljesedjenek, és megkapják későbbi felnőtt életükhöz a kellő érzelmi, értelmi és akarati megalapozást. A házastársak elmélyülése — önmaguk kölcsönös ajándékozása és elfogadása alapján létrejövő — bensőséges egységükben és gyermekeik java megkívánja a feltétel és visszavonás nélküli teljes hűségüket és házastársi közösségük fölbonthatatlanságát.

• — A család az „élet és a szeretet bensőséges közössége" (Gaudium et Spes, 48.), ezért feladata, hogy egyre inkább váljon életadó, -oltalmazó és –gyarapító szeretetközösséggé. A család lényegét és feladatát minden korszakban a szentháromságos agapé-szeretet határozza meg. Ennél fogva a családnak az a küldetése, hogy őrizze, kinyilvánítsa és közölje mindenkivel azt a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükröződése annak a szeretetnek, mellyel Isten szereti az emberi nemet és az Úr Krisztus az ő menyasszonyát, az Egyházat (vö. Ef 5,28-33).

• — A család Istentől kapott négyszeres küldetést teljesít. 1. Megvalósítja a szabad személyek közösségét. 2. Az élet szolgálatában (továbbadásában és nevelés általi kiteljesedésében) áll. Az élet Isten kifejezett akarata szerinti szolgálata magában foglalja a természetes életnek mint ajándéknak az elfogadását, és vonatkozik a természetfölötti, a kegyelmi életre is. 3. Részt vesz a közjó gyarapítására irányuló társadalmi erőfeszítésekben. 4. Értékőrzően és -elmélyítően részesedik anyaszentegyházunk életében és küldetésében (vö. II. János Pál pápa, Familiaris consortio, 17.).

• — Szűz Mária és Szent József „fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,…” (Lk 2,22), tehát hogy Istennek szenteljék. Ennek az ószövetségi törvényi rendelkezésnek követése Szűz Mária és Szent József engedelmes hitének megvallása, amely elutasítja a megalkuvást és nem kér könnyítéseket. Szűz Mária és Szent József nem a saját, természetes kívánságaiknak engedelmeskedtek, hanem a szövetség üdvösségszerző Istenének. Ebből kikövetkeztethetjük, hogy egy család sem hozhat létre önmagából és önmagától üdvös viszonyokat.

A család a társadalom alapsejtje, az evangélium hirdetésének első helye és a krisztusi hit átadásának semmi mással nem pótolható közege. A család az az elsődleges közösség, amelyben az eredményesség reményével adható tovább és jól elsajátítható a krisztusi hit, még mielőtt a gyermekek részt vennének hitoktatáson. A katolikus keresztény hit továbbadását megnehezíti a szülők töredékes hitismerete, alkalomszerű hitgyakorlata és a hittudat elerőtlenedése. Ezek azonban olyan hiányosságok, amelyek pótlásáért sokat tehetnek a szülők.

• — Jézus, Szűz Mária és Szent József együtt álltak Istene elé a családi és a közösségi (zsinagógai) imádkozásban. Jézus feltámadása után a benne hívők folytatják ezt az imádkozást (vö. ApCsel 1,14).

Minden család beláthatja, hogy szüksége van a közös imádkozásra. Az együtt imádkozó család megnyílik Isten világára, mert nem elégedhet meg a véges földi élet kínálataival. Az imádkozó család „erőfeszítéseivel, odaadásával Isten után vágyódik, az istendicséretben kilép önmagából, és az Urat szemlélve túllép a maga korlátain” (Ferenc pápa, Gaudete et exultate, 147).

• — Szűz Mária és Szent József annak tudatában őrizték, nevelték és avatták be népük vallási hagyományába a gyermek Jézust, hogy ez a gyermek nem az övék, hanem a szövetség Istenéé.

Minden gyermek szülei gyermeke, de mindenekelőtt Isten teremtménye, az Ő képmása. Ezzel pedig minden gyermek Istentől kapott üzenet szülei és a társadalom számára. „A gyermekek mint a család eleven tagjai a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez” (Gaudium et Spes, 48.).

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Bizakodó vagyok, mert tapasztalom, sok katolikus családban él a hit, az egymást megbecsülő és áldozatos szeretet. Meggyőződésem, a szentségi házasságban és az evangéliumnak érvényt szerző családi életben a családtagok igazi boldogságot ajándékozhatnak egymásnak, és hitből fakadó tanúságtételüket képesek mások számára meghívóan megélni egyházunkban és társadalmunkban.

Ebben a reményben imádkozom egyházmegyénk minden családjáért és a házasságkötés előtt álló minden fiatalért.

A Szent Család közbenjárását kérve adom főpásztori áldásomat Mindnyájatokra.

Debrecen, 2020. december 27., Szent Család ünnepén

Ferenc püspök

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagy öröm érte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét, hiszen Felföldi László általános helynök atya személyében püspököt adhatott a Magyar Katolikus Egyháznak.

Őszentsége Ferenc pápa 2020. november 18-án Mons. Felföldi Lászlót, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát a Pécsi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki.

Felföldi László megyéspüspök atyát a kinevezése kihirdetésének ünnepélyes pillanataiban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának munkatársai köszöntötték a püspöki hivatalban, ahol jelen volt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fölöp görögkatolikus érsek, metropolita és Szocska Ábel görögkatolikus nyíregyházi megyéspüspök is.

Palánki Ferenc megyéspüspök elsőként gratulált az újonnan  kinevezett László püspöknek, akit Kaszap Béla volt geszterédi plébános hegyatékával, egy aranykereszttel indított el a nagy útra.

Gratulálunk Felföldi László megyéspüspök atyának, életére, püspöki szolgálatára kérjük a Jóisten bőséges áldását, a Szentlélek vezetését!

***

Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981). Ezt követően felvételt nyert az Egri Főegyházmegye papnövendékei közé, 1981 és 1986 között Egerben végezte filozófiai és teológiai tanulmányait.

1986. június 21-én szentelték pappá az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Újfehértón (1986–1988) és Egerben (1988–1990) szolgált segédlelkészként, majd a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye létrehozása után Nyíregyházán volt segédlelkész (1990–1996), püspöki titkár (1996–1998), irodaigazgató-helyettes (1998–2009), plébános a Debreceni Megtestesülés Plébánián (2003–2017), pasztorális helynök (2003–2015), a debreceni esperesi kerület esperese (2007–2017).

2015-től a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke. 2017-től az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet vezetője, a hitoktatás feladatának és az akolitusok csoportjának koordinátora, valamint a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa.

Díjai, kitüntetései: pápai káplán 2000-ben; címzetes prépost 2011-ben. A debreceni városvezetés 2013-ban „Pro Urbe” díjban részesítette, 2016-ban pedig szülőfaluja díszpolgára lett.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ha sietsz, menj egyedül, de ha messzire akarsz eljutni, menj társsal.” (Afrikai mondás)

Van egy közösség, melynek tagjai nem egyedül járják az életük útját, gyermekkoruktól kezdve, több, mint 40 éven át – megszakítással – egymást bevárva, bátorítva, örömeiket együtt ünnepelve, a legfáradtabb énjüket is megmutatva már eddig is messzire jutottak.

A debreceni Szent Anna egyházközséghez tartozó, hangszeres - énekes könnyűzenével szolgáló DALÁRDA – a Szent Anna székesegyház családos kórusa tagjai hétről-hétre összejönnek, és közösségi alkalmaikon hangszeres énekpróbát tartanak, készülve az előttük álló liturgikus eseményekre, szentmisére, a közösség tagjait, vagy hozzátartozóikat érintő esküvőre, keresztelőre vagy temetésre.

A közelmúltban egy debreceni orgona felújítása kapcsán a Géczy István debreceni kántorral készült interjúban felmerült a szakmában is sokat vitatott és gyakran feszültséget okozó kérdés: van-e helye a komolyzene mellett a könnyűzenének a liturgikus szolgálatban. A könnyűzene egyházzenei el nem fogadottsága abból fakad, hogy a művészi szinten való előadás gyakran megkérdőjelezhető. A mai napig vannak “konzervatívabb” templomok, ahol nem szolgálhatnak liturgián. Géczy István kántor osztja azon véleményt, hogy a minőségi könnyűzene méltó e szolgálatra.

Mit mond a másik oldal? A Dalárda néhány tagja – Kovács Péter „Hosszúkás” (ezt a „művésznevet” még a hajadni káplán atyától, Iványi Lászlótól kapta) és felesége, Kovácsné Szabó Judit, Schaff Kálmán és felesége, Schaff Kálmánné Panni, aki egyben a Dalárda vezetője, Foltin Ernő, Baksáné Dr. Sára Katalin és Vasváry Zsolt a közösségük nevében mondták el véleményüket, gondolataikat.

Kovács Péterék otthonában hangulatos, zenés, vidám beszélgetésbe elegyedtünk, jelét sem érezve az előbb említett témát érintő feszültségnek. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a több profi zenészből is álló közösség szolgálatának minőségét a szakmai felkészültségüket messze felülmúló közösségi összetartozás hitelessége adja.

– „Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” (Müller Péter)

Mitől igazi a Dalárda közössége?

Kovács Péter: – A hosszú évek alatt szoros barátság alakult ki közöttünk, és hétről hétre közös küldetésünket éljük meg. A közösség ereje a múltban gyökerezik. Mindig is a Szent Anna egyházközséghez tartoztunk. A 70-es évek vége felé kisiskolásként az ötös terembe jártunk a gyerekmisékre, amely tulajdonképpen a hittanóra volt, mert abban a rendszerben tiltott volt a hitoktatás, ezért Sóki Károly atya így oldotta meg ezt a nehéz helyzetet. Ott már zenéltünk.

Schaff Kálmánné Panni: – Az első gitáromat 1976-ban kaptam. Gyermekként csodálkozva hallgattam azokat a szentmiséket a Svetitsben, amelyeken Erzsébet és Eszter nővér zenekara szolgált. Olasz dalokat hoztak, mindez még a Sillye Jenő korszak előtt történt. Ezen élményekben már gyermekfejjel részesültünk, és szinte belenőttünk ebbe. Azt gondolom, mindannyiunk későbbi, vagyis jelen életét meghatározta és visz a jövő felé is.

Emlékszem, amikor már létrejött a zenekarunk, Fodor András atya, a Svetits Gimnázium akkori hittanára hangfelvételt készített dalainkról. András atya szárnyai alá vett bennünket, lelki kísérőnkként Jézus életéről szóló filmet is vetített nekünk, amely abban az időben még kuriózumnak számított.

Különleges hangulatúak voltak az András atya által szervezett nagy múltú Debreceni Ifjúsági Találkozók is, amelyre akkor, a 80-as években mintegy 600 fiatal jött el. Tele volt a templom, hajnal két óráig zenéltünk. Sajnos a gyermekeinket – az egyházi iskola közösségén túl – már nehéz a plébániai közösségbe integrálni. Kimarad az életükből az, ami nekünk a baráti társaságot is jelenti.

Péter: – Iványi László káplán atya idejétől számítjuk igazán a működésünket, 1980-tól 1992-ig. Azokban az években voltunk fiatalok, egyetemisták, több házasság köttetett ebben a közösségben, és később gyermekek is születtek. Az egyetemi évek után mindenki élte az életét, és ekkor 13 év szünet következett.

– Hogyan éledt újra a közösség?

 Kati: – 2005-ben történt. Autóban utaztam, akkor még a kazettás magnó szolgáltatta a kedvenc dalainkat, és az András atya által rögzített zenénket hallgattam. Hirtelen nagyon hiányoztak a többiek, a közösségi találkozók, minden, ami ahhoz az időhöz kötött bennünket. A többiekkel azonnal elkezdtük szervezni a találkozót. Csak egy alkalmas összejövetelre gondoltunk, nem számítva arra, hogy együtt maradunk. Közel ötvenen jöttünk össze, volt, aki külföldről tért haza erre a találkozóra. A felkészülő próbák hónapokig tartottak és ez alatt az idő alatt érlelődött meg bennünk az elhatározás: jó nekünk így együtt, ezt nem szabad abbahagyni!

Mindez 15 éve történt, azóta is hétről-hétre péntekenként együtt töltjük az estéket, és próbálunk.

–Szoros barátságokra jellemző a zárt közösségi forma, ahová nem szívesen fogadnak újabb embereket.

Péter: – Mintegy 25 fő folyamatosan jelen van a pénteki estéken. Természetesen mindig hiányzik valaki. Soha nem toborzunk embereket, de időről-időre vannak, akik szeretnének hozzánk tartozni. Mindenkit befogadunk, nincsenek feltételeink, meghallgatás. Aki hozzánk jön, az közénk szeretne tartozni, és ezt nem akadályozzuk meg, még akkor sem, ha nem teljesen tiszta az énekhangja.

Panni: – Nem az a célunk, hogy profi kórus legyünk, közösségünk nem erre szerveződött. Alapvetően családos emberek vagyunk, mindenkinek a családja a legfontosabb, és ezen túl, amit együtt meg tudunk tenni, azt örömmel, szolgálatként tesszük.

– A zene a lélek nyelve, Isten azért teremtette meg a zenét, hogy gyönyörködjön az emberben. A közösség áldozata mit tud ehhez hozzátenni? Ha csak az elmúlt 15 évet nézzük – mit jelent a heti egy próba?

Panni: – A közösség megtartja az embert. Már 15 éve minden héten, pénteken este vannak a próbák és tudjuk jól, mi, családosok, dolgozó emberek, hogy a mozgalmas, munkával teli hét után péntek este már a végkimerülés óráiban vagyunk. Viszont az éneklés szinte átmossa a lelket, és új energiát ad, feltölt, felemel. Nem tudatos ez a részünkről, ajándékként éljük meg.

Hozzá kell tenni azt is, hogy a közösség különleges ereje abban is rejlik, hogy hétről hétre meg merjük osztani egymás között a legfáradtabb állapotunkat, és ehhez még az is hozzátartozik, hogy egyéb, magánéleti dolgokban is egymás segítségére vagyunk. Ez összekovácsol bennünket. Ahogyan a szentmise megtart minket, úgy ezek a péntek esti alkalmak megtartják a közösségünket.

Kati: – Fáradtan érkezünk a hét minden feszültségével, ilyen-olyan nehézségekkel, vagy csak egyszerűen a fizikai fáradtság terhével, és természetes módon vagyunk egymás jelenlétében. Nem kell senkinek sem megfelelni, lehetünk szótlanok, viccesek, bölcsek, vagy szúrós kedvűek, ez ott mind nem számít. Jó lenni ebben a helyzetben, mert ez olyan emberi. Bárcsak az egész világ ilyen lenne!

Kálmán: – Számomra minden péntek ajándék. Fáradtan, kimerülve érkezek minden próbára, ahol én keveset énekelek, a hangtechnikai feladatokkal foglalkozom, de ott vagyok, jelen vagyok a közösségben, hallgatom, ahogy próbálnak, és már ez önmagában üdíti a lelkemet. Úgy gondolom, érzem, köztünk van, működik a Szentlélek, és ez ad erőt, lendületet, örömet.

Péter: – Erő van ebben a közösségben. Minden ellenszolgáltatás nélkül adjuk oda az időnket hétről-hétre, rengeteg energiát, időt befektetve, de ez örömet szerez számunkra is.

Judit: – Nagyon nehéz az elindulás péntekenként, de egy lelki szanatórium üdít fel bennünket. Figyelemmel kísérjük ünnepeinket is, megköszöntjük egymást születésnapon, névnapon, örülünk házasságkötésnek, az új élet születésének.

Ernő: – Amikor a Dalárdával játszom, teljesen átadom magam a szentmisének és a tiszteletemet Istennek. Alapjában véve úgy érzem a templomban magam, mint egy hívő, hiszen szolgálatunk alatt egy szentségi fokon vagyunk, mert akkor, abban a szent pillanatban csak Istennel foglalkozunk. Nem szentként, de bizonyos tevékenységben szentül végezzük a dolgunkat.

A szolgálathoz való hozzáállásunk számít, nem pedig az, hogy mindez valakinek tetszik-e? Nagyon jó érzés megtapasztalni a szívből jövő szolgálatot. Abban a pillanatban átadom magam. Életünk nagyobb részében sokszor hibákat elkövetve, gyarlón vonszoljuk magunkat, de ott egy másik helyzetben vagyunk. Megtérésem előtt sokszor feltettem a kérdést, az emberek miért nem játszanak hangszereken, beszélnek más nyelveken, miért nem sportolnak. Megtérésem után már tudom, hogy ezek csak eszközök abban, melyekkel evangelizálhatok, kifejezhetem azt, mit érzek az élő Isten iránt.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya a Dalárda Családos Közösségének egyik CD-felvételét ajándékozta Ferenc pápának a 2018. október 3-28-ig Rómában tartott, fiatalokról szóló püspöki szinóduson.

– A 60-as években a beatzene beemelése a templom falai közé lázadásként jelent meg, s e lázadás alulról építkező, hiteles volt. A szinte táncolható dalok nagy ellenérzést keltettek sokakban, még a pártállam és a rendőrség figyelmét sem kerülték el. Később sokan a Sillye Jenő-korszakot élték meg, és egyre több gitáros közösség alakult a plébániákon, liturgiákon szolgálva. Egyházzenészek közül sokan nem fogadják el e zenei szolgálatot a liturgián.

Panni: – Szent X. Piusz pápa óta tudjuk, hogy a liturgikus zene egyetemes, szent és művészi. Magyarországon vannak, akik szerint nincs helye a könnyűzenei műfajnak a liturgiában. A középkorban még hangszert sem lehetett bevinni a templomba. Van, aki ezt meggyőződéssel vallja most is a kántorképzőkön, és a hallgatók ezt fogadják el. A kántorképzésben lehetne szélesebbre nyitni. De ha elgondolkodnak ezen, akkor megváltozhat a véleményük, hiszen a zene ott kezdődik, ahol az imádság véget ér. Komoly zenészek, kórusvezetők is visszajeleztek már és megerősítettek bennünket. Akik a zenéért élnek, észreveszik ebben a tisztaságot, a felemelő értéket.

Judit: – Véleménye mindenkinek lehet, csak az ne legyen kirekesztő, mindenható. Vannak szakemberek, akik ragaszkodnak a komolyzene, a gregorián liturgikus kizárólagosságához. De az előadás hitelességét tartom a legfontosabbnak. Hittel állunk ki, és adjuk, közvetítjük azt, ami a szívünkben van. Ha ezt megérzi a hallgatóság, akkor igenis van helye a liturgiában ennek a műfajnak.

–Szent az a zene, amely az embert Istenhez emeli.

Péter: – A visszajelzések is azt mutatják, hogy van értelme, mert sok hívő ember emelkedett lélekkel tér haza. A fiatalkorúak börtönében is szolgáltunk már Palánki Ferenc megyéspüspök atyával az elmúlt advent egyik délutánján. Megtapasztaltuk, hogy a közös ének mennyire megérintette a fiúk szívét. Ha csak két-három fiatalt indít el visszafelé a lejtőn, akkor már van helye e zenének, és megérte a szolgálatot. A komolyzenét is lehet rosszul, a könnyű zenét is lehet jól végezni. Nem szabad kategorikusan kijelenteni a könnyűzenére, hogy nem méltó a liturgia szolgálatára. Úgy is fogalmazhatnék: nincs „könnyű”, meg „komoly” zene. Csak jó (értsd: minőségi és belülről jövő) vagy rossz (gyenge színvonalú és felszínes).

Kati: – A Szent Erzsébet Otthon lakóinak is énekeltünk már, és láttuk az elérzékenyült tekinteteket, a megilletődöttséget. Azt gondolom, az idős emberek nyitottsága is igazolja, hogy nem csak a fiatalok zenéjéről beszélünk, ez a műfaj nem korfüggő. A hétköznapi embert ilyen zenei miliő veszi körül. Az idős emberek is ebben a könnyűzenei világban élték le az életüket, akkor miért ne találkozhatnának ezzel a liturgiában is?

Zsolt: – A Dalárda tagjai között gyakorlatilag mindenki tud valamilyen hangszeren játszani, közülünk többen művészi szinten, magas iskolai végzettségek birtokában állunk, zeneművészek, zenészek vannak közöttünk. A minőségi előadásunk így nem csak a hitelességben, hanem a profi zenében is megállja a helyét. Azt tapasztaltuk, hogy főpásztorunk is örömmel veszi a szolgálatunkat.

Panni: – Nem egyszer előfordul, hogy az emberek önkéntelenül tapsolnak, de ez nem nekünk szól, hanem ez annak az érzelmi reakciónak a kifejezése, amit a zene kivált belőlük. Az a célunk, hogy az emberek lelkét Istenhez emeljük.

Ernő: – E kérdést lehet szakmai oldalról is megvitatni, de azt gondolom, Istennek szolgálva nem ez az első szempont, hanem a hitelesség. Egyszer volt alkalmam meghallgatni a cigányok énekét a hajdúsámsoni cigánypasztoráció során. Ahogy előadták a dalokat, az rendben volt. Emelkedett hangulatot teremtettek, sokat tanultam tőlük. A lényeg tehát a hitelességen van. Nem muszáj profi zenésznek lenni ahhoz, hogy a zenei szolgálat profi legyen.

Panni: – Arra törekszünk, hogy a liturgiának megfelelő szövegeket énekeljünk. Egyfajta válogatás előzi meg a készületeket a több mint kétszáz dalból álló repertoárból. Figyelünk az adott evangéliumi szakasz témájára, mondanivalójára, a zsoltárokra. Az állandó részeket is szigorúan kezeljük. Igyekszünk megfelelni a liturgia előírásainak, ugyanakkor élünk a minimális szabadsággal.

A zeneművészeti főiskolán is pontosan ez a határ érdekelt, az a mezsgye, amely a komolyzene és a könnyűzene határán van. Lehet ízlésesen szolgálni. Konszolidált, konzervatív és visszafogott ünneplést nyújt a zenekarunk. Azt gondolom, sokkal szélesebbre kellene tárni a kapukat. Ezt vallja a Kodály Filharmónia egyik zenésze is, aki tagja a közösségünknek.

Az alapítók találkozása Sóki Károly atyával. Domaszék, 2016

–Több pap szolgálata alatt zenéltetek már a hosszú évek során.

Péter: – 12 lelkipásztort ismertünk meg. Iványi László és Ferenczi Rihárd atyákkal mai napig tartjuk a kapcsolatot, és rendszerint szolgálunk az általuk bemutatott szentmiséken.

Panni: – A Jóisten a szíveket vizsgálja. Nem azt, hogy milyen okosan közeledtem hozzá, hanem ott van-e a szívünkben, ahogyan énekeljük: „Te légy a középpont”.

Lehetek én a legnagyobb orgonaművész, de ha szeretet, elfogadás, nyitottság nincs bennem, „csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom” (1Kor 13). Nyilván kötelességünk, hogy amit teszünk, azt a tehetségünk legnagyobb fokán műveljük, folyamatosan fejlődve, ebben erősödve. De alapvetően az a fontos, ami a szívben van.  

A Dalárda Családos Közösség tagjaival beszélgetve eszembe jutott egy kép, a vadludak repülése, amelyek „V” alakban repülnek. Mi ennek a magyarázata?

Tudjuk jól, hogy az Úr minden állatot az életben maradásukhoz szükséges ösztönnel áldott meg. A vadludak „V” alakban történő repülésének is megvan a maga funkciója, és tanító ereje van számunkra:

Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. „V” alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik az alakzatból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé, és gyorsan visszatér a csapathoz.

Csakúgy, mint a ludak, azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják megtenni azt. Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a „V” csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nyírcsászáriban a Pio atya-templom búcsúi ünnepét tartják szeptember 23-án, 11 órától. A szentmise főcelebránsa Horváth János kállósemjéni esperes, plébános lesz. Jelen lesz Pásztor Károly nyugalmazott plébános,  aki vasmisés áldásban részesíti a híveket.
A szentmisét a Szent István Rádió élőben közvetíti.

Pio atyára emlékezve életútját idézzük fel:

Pio atya Francesco néven, kisbirtokos szülők hét gyermeke közül a negyedikként született az olaszországi Pietrelcinában 1887. május 25-én. Már kisgyermekként részt vett a gazdaság körüli munkában. A bárányok őrzése közben gyakran látott egy szakállas szerzetest, aki adományokat gyűjtött. A kisfiú elhatározta, ő is olyan szerzetes lesz, akinek szakálla van. Szívesen időzött az Angyalok Királynéja-templomban, amikor egyedül volt, a rózsafüzért imádkozta. 
Ötéves volt, amikor egy nyári délután a Szent Anna-templomban megjelent neki Jézus Szentséges Szíve. Ettől kezdve rendszeresen voltak látomásai, őrangyalát is látta. Nagyon korán fölébredt benne a vágy a Jézus szeretetéért való szenvedés iránt. Olykor az ágya mellett a földön aludt, párnája egy kő volt. Egy parasztember tanította meg írni és olvasni, amikor pedig a család megértette, hogy szerzetes akar lenni, magántanítókra bízták.

1902 decemberében az Úr megmutatta Francescónak, hogy egész élete folyamatos és kemény harc lesz a sátánnal. Nem sokkal később, 1903. január 5-én éjszaka egy fenséges, nagyon szép férfi megragadta a kezét, arra buzdítva, hogy vegye föl a harcot egy félelmetes és igen nagy termetű emberrel; és ezt ígérte neki: „Segíteni foglak, és nem engedem, hogy legyőzzön, mindig melletted leszek, hogy te győzd le őt.” 
Másnap Francesco Morconéban jelentkezett a kapucinus konventbe. Január 22-én beöltöztették, és a kapucinusok szokása szerint szülőhelye után a Pio nevet kapta. Örömmel viselte a noviciátius kemény fegyelmét, és már ekkor elhatározta, hogy a szenvedésben fölajánlja magát az emberiségért. 

1905 decemberében áthelyezték a San Marco La Catolában lévő Szent Illés-konventbe, majd 1906 áprilisában továbbküldték a Campobasso melletti Szent Illés-konventbe. Itt tett ünnepélyes fogadalmat 1907. január 27-én, és itt végezte a gimnáziumot.
A szigorú élet – fűtetlen szobák, mezítláb viselt saru – és az önkéntes vezeklések hamar megrendítették egészségét, ezért elöljárói hazaküldték Pietrelcinába gyógyulni és megerősödni. Az év végén aztán a montefuscói konventben kezdte meg teológiai tanulmányait. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá a beneventói székesegyházban. Szülőfaluja templomában mondta első szentmiséjét. 
Ebben az időben az ördög gyakran és olyan gorombán támadta, hogy ahhoz hasonlót csak Vianney Szent János életéből ismerünk. Pio azonban megkapta a fölismerés és a kitartó harc kegyelmét – a kísértőt csak Barbablunak nevezte.

Egészségi állapota miatt elöljárói ismét hazaküldték. Többször visszatért ugyan a konventbe, de rövid idő alatt visszaesett a betegségbe. Végül XV. Benedek pápától 1915 februárjában engedélyt kapott a tartós kolostoron kívüli életre. Pietrelcinában kápláni teendőket, hitoktatást végzett, gyóntatott, ájtatosságokat vezetett. A szentmisét egyre inkább engesztelő áldozatként élte át. Mivel zajlott az első világháború, behívták katonának, de az első vizsgálat után Casertába küldték a katonai kórházba, ahol tüdőbaja miatt elbocsátották. Elöljárói 1916 februárjában Foggiába, júliusban az Adriai-tenger partjához közeli San Giovanni Rotondó-i konventbe (itt, Garganóban jelent meg 492. május 8-án Szent Mihály főangyal) küldték. Itt töltötte aztán élete hátralévő részét, több mint ötven évet.
Egy levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912. április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: „Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz.” Így is lett: pontosan ötven év múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek.

A stigmatizáció mellett több más, igazolt rendkívüli jelenség is kísérte Pio atya életét: a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, bilokáció, rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok), ezenkívül nagyon kellemes, intenzív virágillat kötődött jelenlétéhez, illetve az általa használt tárgyakhoz.
Az emberek mindeközben keresni kezdték, egyre többen mentek el San Giovanni Rotondo konventjébe, hogy találkozzanak vele. Ezzel együtt megkezdődtek a vizsgálatok stigmáinak hitelességéről. A kiküldött orvosok többsége kételkedett, de egyikük, Festa doktor nyilvánvalóan természetfölötti jelenségnek minősítette a sebeket. Egy hivatalos vizsgálatot végző egyházi személy ezt a jelentést küldte Rómába: „Pio atya ördögtől megszállott, s a konvent tagjai csalók gyülekezete.” Ezért a Szent Officium 1923 nyarán úgy nyilatkozott, hogy a szerzetessel kapcsolatos dolgokat nem tekinti természetfölöttinek. Ellenségei még a konventből is el akarták távolíttatni, hogy a zarándoklatoknak véget vessenek. A környék lakói azonban fölkészültek arra, hogy mindenáron megvédik őt, s ennek láttán az egyik miniszter személyesen járt közben Merry Del Val vatikáni államtitkárnál, aki kieszközölte Pio atya maradását. A Szentszék azonban 1924. június 24-én megtiltotta neki, hogy hívőket fogadjon, gyóntasson vagy bármi módon kapcsolatot tartson velük. Ezért évekig remetei elszigeteltségben élt, és teljesen egyedül misézett. Végül azonban XI. Piusz pápa egy újabb vizsgálat után, 1933-ban visszavonta a korábbi rendelkezéseket.

Pio atya július 16-án misézett újra nyilvánosan, hívők részvételével. Egy év múlva újrakezdte a gyóntatást is. Ettől kezdve élete a reggeli szentmise után vég nélküli gyóntatásokból állt. 
Már 1925 januárjában megnyitott egy húszágyas kis kórházat a szegény betegek szenvedésének enyhítésére. A kórház bővítése érdekében aztán 1940-ben gyűjtés kezdődött: maga Pio atya kezdte az adakozást egy öreg nénitől alamizsnaként kapott arany tízfrankossal. Az adományokat a magyar származású Kisvárday Károly patikus kezelte. Amint híre ment a kezdeményezésnek, Itáliából és az egész világból áradni kezdtek az adományok, olykor több milliós tételekben. Bajocchi grófnő például, miután Pio atya csodával meggyógyította, egész jövedelmét rendelkezésére bocsátotta. Az építkezést 1947 májusában kezdték, és végül kilenc év múlva áldották meg a Casa sollievo della Sofferenzát (a Szenvedés Enyhítésének Házát).

Pio atya bilokáció révén Mindszenty bíborost is felkereste a börtönben, és segített neki misézni. Ezt maga mondta el később egyik rendtársának. E látogatást örökíti meg a San Giovanni Rotondóban Pio atya sírja fölött látható mozaikalkotás egyik jelenete, amelyet 2009-ben XVI. Benedek pápa áldott meg.
1968. szeptember 20-án ünnepelték Pio atya stigmatizációjának 50. évfordulóját, 22-én, vasárnap tolószékben mondta el utolsó szentmiséjét. A végén az áldásra föl akart állni, de összeesett. Éjszaka még egyszer meggyónt, kérte a szent kenetet, s testvérei és a hívők imádsága közben 23-án éjjel 2 óra 30 perckor meghalt. A konvent templomának kriptájában temették el, temetésén több mint százezer ember vett részt. 
Egy bizonyítottan csodás gyógyulás után II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá, egy újabb gyógyulás után 2002. június 16-án szentté avatta Pio atyát.

„Pietrelcinai Szent Pio atya egész életében mind jobban igyekezett hasonlítani a keresztre feszítettre: mindvégig annak teljes tudatában volt, hogy arra hivatott, egészen különleges módon legyen a megváltás művének munkatársa. E nélkül a folytonos keresztre való utalás nélkül nem lehet megérteni az ő életszentségének titkát. Isten szemében ugyanis a kereszt az üdvösség valódi eszközévé vált, az egész emberiség számára, az az út, amelyet maga Jézus is ajánl mindazok számára, akik Őt követni akarják” – fogalmazott a szenttéavatási szentmise homíliájában II. János Pál pápa.

Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

További írások Pio atyáról: https://www.magyarkurir.hu/hirek/pio-atya-tiz-tanitasa-uj-lokest-adhat-az-eletednek-100139

https://www.magyarkurir.hu/hirek/akiert-pio-atya-kozbenjar-az-mas-ember-lesz

Forrás: Magyar Kurír
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) június 2-án megtartotta nyári rendes ülését, amelyre a kialakult helyzetre tekintettel videókonferencia keretében került sor.

Az alábbiakban az MKPK konferenciáról készült sajtólevelét tesszük közzé.

A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára emlékezve a Konferencia korábban közleményében kérte, hogy aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket. Ahogy Ferenc pápa tavalyi csíksomlyói látogatása alkalmával hangsúlyozta: „…közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt”. Mi is hívjuk a híveket és minden jóakaratú embert, hogy imáinkban fűzzük össze a szétszakadt szálakat, kérjük Égi Édesanyánkat, segítsen meglátni az összetartozás és az abban megjelenő szeretetcselekedetek fontosságát.

Az elmúlt hónapokban Magyarországon is kialakult járványhelyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szociális és karitatív tevékenységet végző intézményei, a Katolikus Szeretetszolgálat, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet (KOSZISZ), valamint a Katolikus Karitász munkatársai elkötelezetten és áldozatosan végezték hivatásukat, ahogy teszik ezt továbbra is. Szociális és egészségügyi intézményeinkben, otthonainkban is a hatósági iránymutatásoknak megfelelő, szigorú óvintézkedéseket rendeltek el és továbbra is mindenben követik az állami előírásokat.
A COVID-19 járvánnyal összefüggésben, központi fenntartású intézményeinkben összesen kilenc megbetegedést regisztráltak, közülük három beteg hunyt el.
A szükséges védőfelszerelések biztosítása folyamatosan zajlik, amelyek beszerzéséről az intézmények maguk is gondoskodnak, és amelyben többek között a Katolikus Karitász végez a mai napig is nélkülözhetetlen munkát. Segítségüknek köszönhetően a KOSZISZ, a Katolikus Szeretetszolgálat, valamint a szerzetesrendek és civil szervezetek által működtetett bentlakásos szociális és egészségügyi intézmények ellátása is biztosított. Az elmúlt időszakban megközelítőleg 7000 liter felületfertőtlenítő és alkoholos kézfertőtlenítő, 500 darab arcvédő pajzs, 80 darab érintésmentes lázmérő, több mint 200 000 darab szájmaszk, 60 000 gumikesztyű, 10 000 darab vitamin és immunerősítő készítmény került átadásra, amellyel rászoruló családokat, időseket és intézményeket támogattak.
Emellett a kárpátaljai hátrányos helyzetű magyarok segítését is folytatta a szervezet, a vírushelyzet alatt 200 csomag élelmiszert, 6000 darab szájmaszkot, 5000 gumikesztyűt és fertőtlenítőszereket adományoztak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai köszönetüket fejezik ki a különböző területeken dolgozó munkatársak elkötelezett munkájáért, amellyel példát mutatnak mindannyiunk számára. Az intézményeinkben végzett szolgálatok minden részlete fontos számunkra, mert egymást kiegészítve, támogatva tudják a rászorulók életét, hétköznapjait élhetővé, emberhez méltóvá tenni.

Mivel olyan járványügyi szabályok léptek életbe, amelyek következtében megszűntek a kijárási korlátozások és országosan lehetővé vált a liturgia nyilvános végzése, szükséges, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a veszélyhelyzet idejére hozott korábbi rendelkezéseit módosítsa. Közleményünket a katolikus.hu honlapon olvashatják részletesen.

Főtisztelendő Csordás Gábor, a Központi Papnevelő Intézet prefektusának mandátuma a nyáron lejár. Munkáját, amellyel a magyarországi papképzést támogatta, ezúton is hálásan köszönjük. A tisztség további ellátásával a testület Dr. Lovassy Attilát, a Váci Egyházmegye papját bízta meg.

A Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatói pozíciójának korábbi megüresedése miatt, június 15-i hatállyal a feladat ellátásával a püspökök Dr. Vajda Norbertet, eddigi szakmai igazgatót bízzák meg. Munkáját közvetlenül Kinde Kálmán gazdasági főigazgatóval együttműködve végzi.

A Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottsága folytatja a hitoktatáshoz, katekézishez kapcsolódó digitális tananyagok fejlesztését. A feladat fontosságára a járványügyi helyzet is felhívta a figyelmet. A digitális platform alkalmas válasznak bizonyulhat a 21. század elvárásaira, tekintve, hogy az oktatási eszközöknek mindenkor alkalmazkodniuk kell az adott kor igényeihez.

A Konferencia döntése értelmében Szent Borbála, Szent Rozália, Szent Rókus és Szent Vendel ünneplése választható emléknapként újra szerepelni fog az Igenaptárban. Ezek a Magyarországon is tisztelt szentek régebben megtalálhatóak voltak ugyan a liturgikus naptárban, de később kimaradtak az emléknapok közül.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományoz a napokban 80. életévét betöltő Kozma Imre atyának, amellyel elismerését és háláját fejezi ki azért a több évtizeden átívelő áldozatos munkáért, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat élén végez.

Ferenc pápa határozata értelmében, amelyet május 18-án, Szent II. János Pál pápa születésének centenáriumán tett közzé az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, Szent Fausztina nővér liturgikus ünneplése bekerült a liturgikus római naptárba. A határozat szerint emléknapját minden évben október 5-én tartják. Szent II. János Pál pápa az isteni irgalmasság hirdetője és Fausztina nővér tisztelője volt.
Az új ünnep – a kongregáció dekrétuma szerint – minden katolikus naptárba bekerül; a miseszövegek és a zsolozsma szövegei a véglegesítést követően az egyes püspöki konferenciák gondozásában jelennek meg.
Szent Fausztina nővér a lengyelországi Glogowiecben született 1905. augusztus 25-én, majd 1925. augusztus 1-jén felvételét kérte az Irgalmas Szűz Nővéreinek zárdájába, ahol a Fausztina nevet kapta. Jézus Fausztina nővérre bízta irgalmasságának örömhírét. Fölszólította őt, hogy hirdesse a minden embernek szóló isteni irgalmasság kinyilatkoztatását, szüntelenül kérje ezt az irgalmat mindenki számára, és terjessze az isteni irgalmasság tiszteletét. Harminchárom évesen halt meg 1938. október 5-én.
II. János Pál pápa 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá, hét évvel később, 2000. április 30-án, húsvét második vasárnapján szentté avatta Fausztina nővért és elrendelte az Isteni Irgalmasság ünnepét húsvét második vasárnapjára.

Budapest, 2020. június 3.

Dr. Tóth Tamás
az MKPK titkára

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Új helyzettel találtuk magunkat szembe a koronavírus megjelenésével és terjedésével. Az eddigi életformánkat felborította ez az apró, láthatatlan vírus. Az embereknek fel kellett adniuk a jól beidegződött és kialakított szokásaikat és új alkalmazkodási lehetőségeket kellett találni az élet szinte minden területén. A változás érintette a munkába járást, az oktatást, a családok életét. Pillanatok alatt átszerveződött az egyének és a közösségek élete, a legegyszerűbbnek tűnő kapcsolattartást is át kellett gondolni.

Az egyházak elsőként rendelték el a templomba járás korlátozását a vírus fertőzés megakadályozása érdekében. A teljesen megváltozott életforma az Egyház, egyházközségek életében is változtatásokat igényelt, és új szokásosokkal kellett szembenézni ezen a területen is.

Juhász Imre atyát, az újfehértói Magyarok Nagyasszonya Plébánia plébánosát kérdeztük, hogy Ő hogyan éli meg az egyházközségében a változást, és milyen módon tud alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez.

- Milyen nehézségei voltak abban, hogy újfajta viszonyt alakítson ki az élethez és az embertársaihoz, a hívekhez? Milyen kreatív megoldásokra sarkalta ez helyzet? A derűlátása, optimizmusa mennyire segítette ebben?

A fokozatosan bevezetett liturgikus szigorítások kezdetben bosszantottak, túlzott óvatoskodásnak tűntek, s ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül. De amikor jöttek a hírek az európai, ill. amerikai emberek (köztük papok is) megbetegedéséről, sőt haláláról, akkor nehezen ugyan, de alávetettem magam a szinte naponként változó intézkedéseknek. Ugyanakkor az a tény, hogy a házaink, templomaink állnak, nincs földrengés, árvíz, belvíz, migráns áradat, nem üldöz bennünket senki, ez mindenképpen egy olyan pozitív természetes alap volt számomra, amellyel bátorítani tudtam azokat, akik féltek, rettegtek e betegségtől.

Számomra a kezdeti nehézséget elsősorban a hitoktatással kapcsolatos tennivalók újszerűsége jelentette. Ahány hittancsoport, annyiféle iskola, Klik és egyházi fenntartású, általános és középiskola, hétvégi plébániai hittan stb. Az egyik csoportnak az e-krétában, másiknak a Google Tanteremben kellett az anyagot leadni, és várni a feladatok visszaküldését. Több napba telt, mire mindenki online elérhetővé vált, de a visszaküldés is jött email-en, messengeren és még több más formában. A hívek nélküli szentmise azért volt szokatlan, mert nem számíthattam senkire, aki a hívek válaszait mondja. Így gyakorlatilag, katonai kifejezéssel élve – „magamnak vezénylek, magam hajtom végre” – válaszoltam is magamnak. Ez bármennyire is rendkívüli volt, viszonylag hamar megszoktam, mert igyekeztem alkalmazkodni ezen új helyzethez, és így megkíméltem magamat e fura helyzet érzelmi nehézségeitől.

- Az egyházközség tagjait a közös misék, a közös imák, rendszeres találkozások, személyes kapcsolatok fogják össze. Az elszigeteltség mennyire befolyásolja a közösség életét?

Természetesen, a szentmise a keresztény élet csúcsa és forrása. Így azok, akik rendszeresen szoktak járni templomba, és akikkel együtt szoktuk vasárnaponként – vagy az elenyésző töredékkel hétköznaponként – ünnepelni az Eukarisztiát, és nem jöhettek, meg kellett találniuk azt, hogy miként maradhatnak meg templom nélkül az egyház közösségében. Hála Istennek, a tv és online közvetítések sokat segítenek a szentmise hiányának leküzdésében. Ezen kívül a naponkénti szentséglátogatás lehetősége végig rendelkezésére állt a fehértói híveinknek éppúgy, mint a filiákban heti 1-1 alkalommal (ott, ahol igény volt rá). Láttam, hogy a plébánia különböző lelkiségi csoportjai miként találták fel magukat ebben a helyzetben, és hogyan élték meg online a közösséghez való tartozást.

- A templomok most üresek. Egy jó pásztor hogyan tudja összetartani a nyáját? A „home-office” gyakorlattal, az internetes kapcsolattal megőrizhető az érdeklődés, a további kapcsolat? Mindenkihez eljut számítógép és mobil telefon segítségével a pap szava? Szükség van a rendszeres online kapcsolatra?

Természetesen nem mindenkihez jutottam el az elmúlt hetekben, de az a néhány bejelentkezés a facebook oldalon azt igazolta, hogy sokan látták és pozitív visszajelzéseket küldtek a látottakról, ill. hallottakról. Ugyanakkor munkatársaim segítségével igyekeztünk házhoz juttatni az egyházközségek több száz családja számára a plébánia hetilapját, a Katolikus Híradót, hiszen azt hetente 350 példányban nyomtatjuk ki.
Felvetődött bennem, és a hívek is jelezték, hogy jó lenne, ha mi is közvetítenénk szentmisét a templomainkból. Meg is néztem több ilyet, és aztán letettem erről a következő okok miatt:

1. Belenéztem néhány miseközvetítésbe, amely – főleg a kezdetekben – inkább lelkes laicitásról árulkodott, mintsem profi média megjelenésről. (Elmozdult a kép, homályos volt, bejött a hívás, megszakadt a közvetítés, nem lehetett hallani, 90 fokra elfordult a kép stb.). De aztán e tekintetben sokat fejlődtek a paptestvérek.

2. Nem állt rendelkezésünkre oly technika, hogy azt a híveink oly képi és hangi minőségben tudták volna megtekinteni, amihez egyébként napjainkban már hozzászokhattak.

3. Azzal, hogy templomainkból nem volt közvetítés, ezen „passzivitásunkkal” lehetőséget adtunk „misére szomjazó” híveinknek arra, hogy a különféle közvetítéseken keresztül több szép templomot láthassanak, paptestvéreket megismerhessenek, amely a jövőben majd lelkipásztori alapját képezheti annak, hogy „Hová menjünk zarándokolni?” „Melyik papot hívjuk meg lelkigyakorlatra?”, mert most bőven válogathatnak híveink mindkét szempont alapján.

4. A hetek múltával viszont azt is meg lehetett tapasztalni, hogy az élő miseközvetítés alatt milyen fegyelmezetlenek azok a hívek, akik azt nézték. Mert százával röpködtek felfelé a lájkok és a szívecskék, a kommentek, ami rávilágít ezen hívek „online-templom” viselkedési hiányosságaira, az önfegyelem hiányára!. Volt, akit ez kifejezetten zavart, ezért ebben is fejlődnie kell papoknak, híveknek egyaránt.

- Az internetes lehetőség kidolgozása, kialakítása a hívek megszólításának új lehetősége, ezzel együtt a fiatalabb generáció oktatása is új kihívást jelentett?

Ez igaz. Már évek óta nemcsak az egyházközségi honlapot, de a facebook lehetőségét is e pasztorációs célból igyekszem úgy használni, hogy az ott megjelent írások, képek, stb. közelebb vigyék az ismerőseimet Istenhez, az Egyházhoz. Ami pedig a fiatalabb generációk oktatását illeti, döbbenten tapasztaltam, hogy azok a diákok, akik még a hittanórán is alig tudnak úgy levegőt venni, hogy nincs a kezükben a mobiltelefon, ehhez képest – a számomra alapvető – számítógépes ismeretekkel pedig nem rendelkeznek (pedig évek óta tanulnak informatikát).

- Tapasztalja, hogy olyan programokat keresnek az emberek az online felületeken, amelyek építő jellegűek, és így a felszabaduló időt értékesen töltik el? Minden hírforrásra szükségünk van?

Igen, vannak ilyen igényű hívek, de ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy volt, aki óránként osztott meg mindenféle hírt, amelyek forrása és hitelessége sokszor megkérdőjelezhető. Éppen ezért úgy vélem, nekünk, katolikus keresztényeknek pozitív és valós tartalmú hírek megosztására kell törekednünk. Ami ezen kritériumoknak nem felel meg, azt ki kell zárni az életünkből, és így „feleslegesen” nem fogunk „károgni”.

- A hívek várják a megkeresést, maguk is kezdeményezik a kapcsolatfelvételt az atyákkal? Az otthoni bezártsággal járó feszültséget, frusztrációt az atya is tapasztalja?

Igen, volt, amikor telefonon beszélgettünk s imádkoztunk egymásért. Ezen bezártság számomra relatív, mert amikor temettem, megbeszélést tartottunk polgármesteri hivatalokban, a Karitász csomagokat intéztem, akkor ezen feladatok elterelik az ember figyelmét a „bezártságtól”. A szeminárium 5 évének „bezártsága” jó előiskolája volt annak, hogy nem mehetek ki a városba akkor és addig, ahogy nekem tetszik, hanem bizony igazodni, alkalmazkodni kellett a szeminárium életrendjéhez.

- A veszélyeztetett idősekre, betegekre is van ideje energiája?

Mindazokra gondot fordítunk, akire lehet, és akiknek szükségük van a mi szolgálatunkra.

- Az emberi kapcsolatok hogyan alakulnak most az egyházközségen belül? Figyelnek egymásra az emberek? Felajánlják egymásnak a segítségüket? Törődnek másokkal?

Minden bizonnyal, hogy döntő többségben ezt elmondhatjuk híveinkről, ugyanis az elmúlt hetekben nem sok megkeresés érkezett be a plébániára az idősek részéről, mert megoldották családon belül vagy a szomszédokkal.

- Az egyházközség tagjainak lelki egészsége nagyon fontos. Éppen ezért a lelkivezetés rendkívüli szerepet kap most a pap életében. Milyen tanácsot tud adni Imre atya ebben a stresszes, feszült, félelemmel, aggodalommal, bizonytalansággal teli időszakban?

Ezzel kapcsolatban nagyon sok hasznos tanáccsal találkozhattunk az elmúlt hetekben a médiákon keresztül. Ezen tanácsok egy része pszichológiai gyökerekkel bír, ami kezdetnek nem rossz. De aztán azokat is érdemes megfontolni, mi az, ami az embert a mindennapi cselekvésre (valami hasznosat végezni) ösztönzi? Fontos persze a humor, a művészetek ápolása. Egy valamiről nem nagyon szoktak beszélni: az imádságról, vagyis hogy ezen helyzetünket is tegyük a Gondviselő Isten oltalmába! Az ima az, amely bátorságot tölt az ember szívébe.

- Éljük az életünket, nem mindegy hogyan éljük meg ezt az időszakot. Fontos, hogy tudjunk örülni és hálásak is legyünk Istennek. Van mit tanulnunk és megértenünk, miközben a nehéz helyzettel azonosulunk?

Természetesen, végtelenül hálásak lehetünk Istennek, hogy eddig még megkímélt bennünket és közösségeinkből még nem szólított e betegségen keresztül magához senkit az Isten.

- Hogyan őrizzük meg továbbra is a derünket, optimizmusunkat, hogy egy élő egyházközség cselekvő tagjai maradjunk?

Fedezzük fel az evangéliumi szabadságnak azt az ajándékát, amely nem kötődik helyhez, naphoz és órához, szertartásokhoz. Ha Isten mindenütt jelen van, akkor ezért kell otthon vasárnaponként úgy viselkednünk, mintha tényleg templomban lennénk – ahol azért nem lehet csak úgy viselkedni. A Szentírásból próbáljuk azokat a mondatokat átelmélkedni, melyek ezekben a napokban különösen is erőt adhatnak a mindennapok küzdelmeihez. „Az Istent szeretőknek minden a javára válik.” (Róm 8,28) „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31) „Ne féljetek! Én legyőztem a világot!”(Jn 16,33)

Ma ugyan a híradások a könnyítésekről szólnak, de ebben a helyzetben kell még jobban odafigyelnünk egymásra, mert eddig a járvány gócpontja Budapest és környéke volt. Most ha nem vigyázunk kellőképpen magunkra, akkor itt mi is meg fogunk betegedni, vagy mást megbetegíteni. Erre pedig nincs szüksége egyikünknek sem!

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, újfehértói egyházközség