Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

(Fotó: Szentföld, Tábor-hegy, Jézus színeváltozásának bazilikája)

Nagyböjt második vasárnapján az evangélium a színeváltozás történetéről szól (Mk 9,2-10). Jézus a három tanítványával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt felmegy a Tábor-hegyére, és megmutatja isteni dicsőségét. Ma a szentmise tábor-hegyén, a kenyér és a bor színe alatt mutatja meg jelenlétét, szeretetét, hogy új életet, új reményt adjon nekünk – fogalmazott Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök február 28-án, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise elején.

Ferenc püspök homíliájában párhuzamba állította az ószövetségi olvasmányban (Ter 22,1-18) és az evangéliumban (Mk 9,2-10) elhangzott két történetet. Ábrahámnak egy hegyre kellett felmennie, és a színeváltozás is egy hegyen történt.

Ábrahám idős korában kapta Izsákot, és Isten szólt neki, hogy áldozza fel egyetlen fiát. Már minden megvalósulni látszik az ígéretekből az életében, és egyáltalán nem tudja, hogy ez próbatétel, hanem mindezt valóságként éli meg.

A történeten elmélkedve próbáljunk belehelyezkedni Ábrahám helyzetébe, akinek a szívét végtelen szomorúság és reménytelenség tölti el, mégis teljes hittel ráhagyatkozik Istenre, és így megy föl a hegyre. Ott megépíti az oltárt, és elkezdi az áldozat bemutatását, mert a szívében az él, hogy Istenért semmi sem sok, semmi sem elég.

És az Isten nem kérte tőle, hogy áldozza fel a fiát. A végtelen szomorú Ábrahám a végtelen szeretetű Istennel találkozik. Micsoda megkönnyebbülés ez! Amikor már nincs kiút, nincs remény, akkor az Isten felszabadítja őt és megjutalmazza a hitéért.

(Szentföld, Tábor-hegy)

Az evangéliumban a belső kör, a három különleges hivatású tanítvány: Péter, Jakab és János láthatják meg Jézusnak isteni dicsőségét. E három tanítványnak különleges hivatása volt. Péter volt később a közösség vezetője, Jakab elsőként szenvedett Jézusért vértanúhalált, János pedig a tanítványok közül az egyetlen volt, akinek nem kellett vértanúságot szenvednie, mert ő vállalta azt, hiszen oda mert állni a kereszthez. Ők hárman látják meg Isten dicsőségét Jézus testén át.

Miért történt ez? Jézus megmutatta azt, hogy milyen hatalommal tanít, írja felül a parancsokat, az ószövetségi törvényt, és tesz csodákat. Ez nem más, mint a szeretet hatalma, ugyanakkor megmutatja, valójában kicsoda Ő. Erőt ad a tanítványoknak, hogy amikor majd elkövetkezik a szenvedésének az ideje, amikor látják Őt a kereszten meghalni, akkor se veszítsék el a hitüket.

Soha ne veszítsük el a reményt!

Két utat látunk, Ábrahámnak és a tanítványoknak az útját.

Az egyik arra tanít bennünket, hogy bármilyen nehéz is az életünk, soha ne veszítsük el a reményt, mert az út végén a hegy tetején, amikor felvisszük a keresztünket a hegyre, Isten végtelen szeretetével fogunk találkozni. Miként Izsák vitte a fát az áldozatbemutatás oltárára – amely az ókori szentírás magyarázók szerint Jézus szenvedésének előképe, hiszen Ő is maga vitte fel keresztfáját a Golgota hegyére –, mi is így hordozzuk keresztünket életünkben, amelynek végén a végtelen Isten ajándékával fogunk találkozni.

Amikor tanítványként, hívőként egy-egy nagy öröm, istenélmény ér bennünket, akkor gondoljunk arra, hogy abban a helyzetben Jézus meg akar erősíteni. Az Istennel való találkozás élménye viszont nem lehet állandó a földön. Péter azt mondja örömében: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”(Mk 9,5). Itt nem a sátorépítésen volt a hangsúly, hanem Isten közelében akartak maradni, mert érezték, hogy az a boldogság. De le kell menni a hegyről, vállalni kell a keresztet, a nehézségeket, az életet minden szenvedésével, problémájával és örömével együtt.

A tanítványok lejöttek a hegyről, és „maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad” (Mk 9,10). Akár fölfelé megyünk a hegyre, akár lefelé jövünk, tudnunk kell, hogy minden út végén a végtelen Isten végtelen szeretetével találkozunk.

A vasárnapi szentmise is színeváltozás. Jézus a kenyér és a bor színe alatt jelenik meg, hogy táplálja a hitünket, hogy a szentmise tábor-hegyéről, a színeváltozás helyéről lemenve a hétköznapokba, hiteles keresztényként tudjuk megmutatni: mit jelent az igazi hit, hogy Istenért semmi sem sok, hogy mit jelent Jézus Krisztus feltámadása.

Legyünk érzékenyek a rászorulók segítésére, hiszen ők a különféle adományokban a mi jóságunkból, a szeretetünkből részesednek. Ha így teszünk, megmutathatjuk, hogy bennünk is végbement az az átalakulás, az átváltozás, a színeváltozás, amely az Istennek tetsző életünkre mutat, és ezt csak a szeretet által tudjuk megvalósítani – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia adománygyűjtést hirdet nagyböjtben, amelyre megfogalmazott körlevelet a homília után olvasták fel: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3419-a-bojt-az-ima-es-az-alamizsna-jezus-tanitasa-szerint-megteresunk-feltetelei-nagybojti-tartos-elelmiszergyujtes

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye