A képen a debreceni Szent László Domonkos-templom szentélyében található feltámadt Krisztust ábrázoló szobor látható
A Szent László Imaszövetségbe – 2021. február 24-ig – 1050 imádkozó kérte felvételét. Amint ismeretes, főpásztorunk, Palánki Ferenc püspök atya 2019 advent első vasárnapján megalapította a Szent László Imaszövetséget azzal a céllal, hogy a tagjai minden nap imádkozzanak el egy tized rózsafűzért, és elsőcsütörtökönként vegyenek részt szentségimádáson, amelyet egyházmegyénk papjaiért és új papi hivatások születésért ajánlanak fel. A szentségimádást el lehet végezni akadályoztatás esetén a hét bármelyik napján is.
Szeretettel kérünk mindenkit, hogy népszerűsítsék ezt a kezdeményezést, és szorgalmazzák a hívek belépését az imaszövetségbe. Híveink ilyen formában is kifejezhetik, hogy felelősségteljesen szívükön viselik a papi hivatások szolgálatát egyházmegyénkben. Az aktuális tized rózsafűzért az imaszövetség szándékával a szentmisék előtt a hívek közösen is elimádkozhatják.
Itt az egyházmegye honlapján, és a Facebook felületünkön Németh István atyának az adott hónapban imádkozandó tizedről szóló elmélkedését tesszük közzé. Köszönjük István atya szolgálatát!
Gördülő-kő (Jordánia, Nebo-hegy) – A hagyomány szerint Jézus sírját ilyen kővel zárták le. Fotó: Kovács Ágnes
A márciusi elmélkedés rózsafüzér titka: Aki halottaiból feltámadott
„»Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.« Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek” (Mk 16,6-8).
A feltámadás titka az életünket próbálja magyarázni. Ugyanis Krisztus feltámadása ad reményt az egész élethez. Miért is? Mi is sokat szenvedünk, küzdünk, harcolunk nap mint nap, esetleg számtalanszor megkérdőjelezzük a mindennapjaink értelmét. Miért teszünk még egyáltalán valamit, miért viseljük el a fájdalmakat, a nehézségeket, hiszen úgyis meghalunk és minden elmúlik?
Krisztus feltámadása reményt ad nekünk: az emberi élet nem ér véget a halállal, hanem valami sokkal nagyobbra van hivatva. Nem csupán az isteni életre a földi életünk után, hanem a test szerinti feltámadására is. Van miért élnünk, mert ránk az élet vár!
Ugyanakkor nagyon furcsa Márk evangéliumának leírása szerint az asszonyok reakciója a feltámadás hírére. Mit sem sejtve elmennek a hét első napján kora hajnalban a sírhoz, amikor a nap felkelt, hogy megkenjék Jézust. A sírhoz érve azt közlik velük, hogy Jézus feltámadt a halálból. Óriási rémület lesz úrrá rajtuk.
Mitől ijedtek meg ennyire ezek az asszonyok? Gondoljunk csak bele, hogy valami olyasmit közöltek velük, amire eddig még nagyon nem láttak példát: valaki feltámad a halálból az életre. Mint minden újdonság, ez is sokk hatásként érhette az asszonyokat. Úgy néz ki, hogy nehezen tudták megszokni az újdonságnak a hírét és elszaladtak. Félelmükben pedig senkinek se mondtak el semmit.
Először olyan meghökkentő számunkra az asszonyok reakciója. De ha mi is többet elmélkedünk és gondolkodunk Krisztus feltámadásáról, akkor rájöhetünk, hogy ez a menekülés és csend szinte teljesen normális reakció.
Ezek az asszonyok szembesültek egy óriási hatalommal, ami az emberi törvények felett uralkodik: az Isten képes átírni mindent az emberi életben. Amikor pedig ilyen nagy hatalommal találkozunk, akkor teljesen normális reakció a félelem és a csend.
Mire tanít tehát minket ez a titok? Az Isten mindent képes átírni az emberi életben: óriási reményt jelenthet ez nekünk, hiszen nem tud győzni a halál felettünk, mert az Istené az utolsó szó. Ez pedig mindnyájunkat megrendít valahol legbelül, lehet, hogy mi is csak félelemmel és csenddel tudjuk ezt igazán feldolgozni.
Németh István atya
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye