Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A január 17-24-ig tartó ökumenikus imahét idei mottója „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek” (Jn 15, 5-9).

A hagyomány szerint a debreceni keresztény hívek egyházi vezetőikkel, lelkipásztoraikkal együtt imádkoznak ezen a héten a város különböző felekezetű templomaiban, hogy tanúságot tegyenek a krisztusi szeretetről.

19-én, kedden a Református Nagytemplomban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét, a jelenlévőket Oláh István református lelkipásztor köszöntötte, Püski Lajos református lelkipásztor pedig az imaközösséget vezette.

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését olvashatjuk.

Amikor az evangéliumot olvassuk, akkor Jézusról és Jézustól tanulunk. A felolvasott szentírási szakasz (Jn 13, 1-15) legfontosabb üzenete az a szeretet, ahogyan Jézus szeret bennünket, mert „Az Isten szeretet” (1Jn 4,16).

Jézus Krisztustól megtudjuk, milyen ez a szeretet, amikor azt mondja: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Mi ebben az új, amikor eddig is érvényben volt a szeretet parancsa, a főparancs? A különbségre az úgy, ahogy kötőszó utal. Már nem elég úgy szeretni az embertársainkat, mint saját magunkat, hanem úgy kell azt tennünk, ahogy Jézus szeret bennünket, aki az életét adta értünk.

Lehet a szeretetet parancsolni? Jézus isteni tekintéllyel teszi ezt: „új parancsot adok”. Akik a szeretetről felszínesen gondolkodnak, és csupán érzésként beszélnek róla, azok valóban azt mondják, hogy az érzéseinknek nem tudunk parancsolni. Az érzéseink megszületnek vagy elmúlnak, de a szeretet sokkal több ennél.

A szeretet döntés. A ma emberének legnagyobb problémája, hogy felszínes módon él, érez, de közben teljes életet akar, és csodálkozik azon, hogy az nem sikerül. Teljes életet csak a szeretetben, odaadottságban lehet élni.

Az utolsó vacsorán megfigyelhetjük, milyen ez a szeretet, hogy azt megtanulva, életre váltva teljes életet tudjunk élni.

„Szerette övéit …, mindvégig szerette” (Jn 13,1). Jézus végigjárta a szeretet útját és akkor sem tért le róla, amikor tisztában volt azzal, hogy az egyik tanítványa elárulja, a másik háromszor is megtagadja. Ő ebbe nem nyugodott bele, mert mindenkit az Istennel való szeretetkapcsolatra akart elvezetni, hiszen ezért jött el ebbe a világba.

Amikor Jézust elfogják a Getszemáni-kertben, Júdást — mint ahogyan az apostolait az utolsó vacsorán –, barátomnak nevezte még az árulás pillanatában is, mert szerette volna, ha visszatér a szeretet útjára, hiszen Ő mindvégig szerette őket, és mindvégig szeret bennünket is. A kifejezés: szerette övéit ott kell hogy csengjen a fülünkben. Ez a világ Jézus tulajdonában van, és azt akarja, hogy övéi felismerjék és kövessék Őt a szeretet útján.

A szeretet alázatos. A teremtő Isten, a mindenség Ura kicsiny emberré lett, 30 éven keresztül dolgozott, majd nyilvános működése során tanított, élte a szeretetet, de utána keresztre feszítették és a teremtő Isten egyszülött Fia arról néz le a teremtményére.

Milyen alázatos szeretete van az Istennek! Ezzel akar szíven találni mindenkit. Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljunk, hanem, hogy Ő szolgáljon és életét adja mindenkiért. Mert ez az alázatos szeretetet szolgáló szeretet.

Különböző fogalmak kötődnek a szolgálathoz: szolgalelkűség, kiszolgáltatottság, mások kiszolgálása. Manapság az emberek nem szeretnek szolgálni, hanem mindenki úr akar lenni. Jézus mégis – aki Úr és Mester – alázatosan szolgál, és azért jött, hogy megtanítson bennünket a szeretet eme ismertetőjelére, a szolgálatra, amely szabad, hiszen nem kötődik sem az elismertség, sem pedig a siker utáni vágyhoz.

A másként gondolkodók azt mondják, az Egyház végezzen szolgálatot, álljon rendelkezésre, de ne szóljon bele az emberek életébe, és ne mondja meg, mit tegyenek, vagy ne tegyenek.

Az Egyház az örök életet akarja szolgálni. A Jézustól tanult alázatos és szolgáló szeretetről beszél, tanít, amely szeretetnek egyetlen ismérve: a feltétel nélküliség. Jézus nem azért szeret bennünket, mert megérdemeljük. Az új szeretetparancshoz nem tette hozzá, hogy akkor szeressétek a másik embert, ha megérdemli, hanem arról beszélt, úgy kell egymást szeretni, ahogy Ő szeretett minket. Sem a tanítványok, sem mi nem érdemeltük ki ezt. Jézus nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk.

Válaszoljunk erre a szeretetre! Mutassuk meg, hogy övéi vagyunk, akik befogadták Őt, és ezáltal hatalmat kaptunk arra, hogy Isten gyermekei legyünk. Ez az igazi ismérve a keresztényeknek.

Amikor imádkozunk a kereszténység egységéért, meg akarunk tanulni jól szeretni, úgy, ahogyan Krisztus szeretett.

Barsi Balázs ferences szerzetes atya egyik elmélkedésében azt mondja, az úgy, ahogy a Szentlélek, mert a Szentlélek segít úgy élni, ahogy Krisztus élt, úgy szeretni, ahogy Krisztus szeretett. Saját erőből ez nem megy, csak Isten, a Szentlélek segítségével. E kegyelemmel együttműködve valóban sikerülni fog. Ebben benne van mindenkinek a saját élethelyzete, életállapota szerinti mindennapi áldozata, munkája, hűsége, odaadottsága, elkötelezettsége.

„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Az emberek általában szeretik embertársaikat, de egy-egy idegesítő munkatársat, iskolatársat nehezen viselnek el. Tudjuk-e úgy szeretni egymást, mint ahogyan Jézus szeret bennünket?

Egyszerűnek tűnik, mégis nagyon nehéz.

„Viseljétek el egymást szeretettel!” (Ef 4,2). Az eredeti szöveg szerint így hangzik: szenvedjétek el egymást szeretettel. Aki mellettünk él, sokszor keresztet rak a vállunkra, de éppen a kereszt az, ami az üdvösségünket munkálja. Minden ember élete egy kereszthordozás, a kereszt egyszemélyes, de a feltámadáshoz vezet. Ez a mi örömhírünk, ezt tanuljuk meg Jézustól, aki mindvégig szeret bennünket, és arra hívott, hogy tartozzunk hozzá, részesüljünk az Ő küldetésében. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21), hogy a világ elnyerje azt a megszentelést, amit a keresztényeken keresztül adhat.

A Diognétoszhoz írt levélben olvassuk: „Ami a testben a lélek, az a világban a keresztény”. Ez a mi küldetésünk, hivatásunk. Nem adhatjuk lejjebb! Újra meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket, megfelelünk-e a krisztusi küldetésünknek, tudunk-e tanúságot tenni erről a szeretetről, tudjuk-e egymást úgy szeretni, mint ahogy az őskeresztények tették, akikre így mutattak: Nézzétek, hogy szeretik egymást!

Egymást szeretni nehéz, de Isten kegyelmével együttműködve megvalósulhat. A keresztények egysége arra vezessen bennünket, hogy Isten szeretetét életre váltsuk, törekedve az élet tejességére. Az a küldetésünk, hogy az Ő erejével mondjunk áldást az átkozókra, mosolyogjunk a csüggedőkre, vigasztaljuk a szenvedőket. Az ateizmus közönyében Isten szeretetével, örömével vigasztalásával kell megszólítanunk embertársainkat. Mondjuk ki a feltámadt Jézus Krisztus békességét a gyűlölködők felé, az újrakezdés, az új életnek a feltámadásnak a hitét a depressziós, reménytelen nemzedék felé, és a Szentlélek erejével segítsük a szolgálni az örök élet kibontakozását. Ez a küldetésünk.

Érezzük kicsinységünket, gyengeségünket, de azt is, hogy Isten velünk van. Jézus bízik bennünk, nincs más terve a világ megváltására vonatkozóan. Ő a küldöttein, rajtunk keresztül akarja szeretni a világot és elvezetni mindenkit a szeretet egységére, az élet teljességére. Ez az út nagy áldozattal, sokszor vértanúsággal jár, de soha nem szabad letérni róla, mert az élet csak a szeretettől teljes – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Debrecenben az ökumenikus imahét perselyadományát a debreceni járványkórház eszközbeszerzése támogatására ajánlják fel.
Az Ökumenikus imahét debreceni alkalmait A Debrecen Televízió  élőben közvetíti  minden nap 17 órától, kivéve a szombaton, akkor 19.40-kor, felvételről kerül adásba az aznapi esemény.

Aki lemaradt az eddigi eseményekről, vagy újranézné, az megteheti a Debrecen Televízió Youtube-csatornáján.

Fotó: Szabó Dávid

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye