Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Covid-19 világjárvány a lelkeket megmozgató imádságos együttléteket is virtuális térbe kényszerítette. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén szolgáló Segítő Nővérek 2020. 12. 01-2021. 01. 05-ig tartó online lelkigyakorlatot szerveztek öt héten át a keddi napokon, amelyen az egyházmegye hitoktatói is részt vehettek. Az online találkozó a közös imádkozásban, elmélkedésben és kiscsoportos beszélgetésekben is segített.

Az online lelkigyakorlatról mint elehetőségről Tomka Magdolna segítő nővérrel Laskai Miklós hitoktató beszélget.

– Van-e létjogosultsága az online lelkigyakorlatnak?

– Ha őszinte akarok lenni, kicsit fenntartásaim voltak az ötlettel kapcsolatban. Sziklai Dávid atya lelkesedése és hite adta meg az első lendületet, és az erdélyi nővértársak segítettek, hogy ilyen formában is elinduljunk ezen az úton.

Ahogy érkeztek a jelentkezések, kezdtem megsejteni, hogy ez tulajdonképpen mekkora lehetőség, hiszen nem függ földrajzi távolságtól a lelkigyakorlaton való részvétel, így nemcsak az egyházmegyéből, hanem az ország határain túlról is voltak résztvevők.

Mivel a lelkigyakorlat egy személyes út, az Istennel való találkozás a lelkigyakorlatozón múlik.

Nagyon szeretem a szóhasználatunkban, hogy mi „csak” kísérjük a lelkigyakorlatozót, ezt a Szent Ignác által leírt lelkigyakorlatos könyv így fogalmazza:

„A lelkigyakorlat idején azonban, amikor az isteni akaratot keressük, megfelelőbb és sokkal jobb, ha maga a Teremtő és Úr közli magát a szolgálatra kész lélekkel, átölelve és szeretetére és dicsőítésére vonva őt, és arra az útra vezetve, amelyen ezentúl jobban szolgálhat neki. A gyakorlat vezetője középen maradjon, mint a mérleg nyelve, hogy a Teremtő a teremtménnyel és a teremtmény az ő Teremtőjével és Urával közvetlen kapcsolatban tevékenykedjék.” (Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve, 15. megjegyzés.)  

A Segítő Nővérek a szentignáci lelkiségből adódóan már évtizedek óta különböző fajta lelkigyakorlatokat kínálnak mindazok számára, akik Isten közelségét keresik. Így sok területen jönnek létre a rendhez kapcsolódó kis közösségek is, akiket ez a lelkiség, a rend karizmája megragad. Több olyan ismerős, barát, imaközösségi tag van, akik a hétköznapokban a tanult imaformákkal imádkoznak, akik rendszeresen hozzánk járnak lelki kísérésre.

– Mit jelent ez esetben a hétköznapok lelkigyakorlata?

– Minden, ami a lelket megmozgatja, esetleg változásra ösztönzi, az maga a lelkigyakorlat. Ez egy lépcsőfok a kontemplatív imaformák megismerésében és begyakorlásában. Több módszer is segíti az imára vágyó embert, hogy Istennel beszélgessen, mélyebb kapcsolatban éljen Vele.

– Hogyan épült fel a virtuálisan kísért lelkigyakorlat?

– A pandémiás időszak, az egymásra figyelés, egymás védelme sok kreativitást, új pasztorációs ötletet hoz ki belőlünk. Így történt most a jelenlegi lelkigyakorlat meghirdetése és kivitelezése is. Itt köszönöm meg a háttérben együttműködő nővértársaimnak a segítségüket. Dr. Darvas Piroska segítő nővér (Csíkszentdomokos), a lelkigyakorlat egyik fő létrehozója egy kiscsoport segítségével építette és írta meg az „Útkereszteződésben” című lelkigyakorlatot, amelyben az életút egyes kríziseit és a boldogságkeresés lélektani, valamint teológiai szempontjait vették figyelembe, szentírási részekkel, segítő kérdésekkel és öt féle imaformával kiegészítve.

A lelkigyakorlat első hete a Gondviselésről nevezett Boldog Mária – a Segítő Nővérek közösségének alapítónője – hagyatékának útmutató gondolatait, mondatait használja fel: „Isten mutatja utamat, és nem emlékszem, hogy valaha is cserbenhagyott volna.”

A második, harmadik és negyedik hét arra hív, hogy merjünk hittel, reménnyel, bizalommal tekinteni életünk nehéz szakaszaira, felfedezni ezekben a szerető és gondviselő Istent, majd ebből a forrásból merítsünk a jövőnk számára.

Az ötödik hét az előző alkalmak esszenciájaként, a mintegy megtapasztalt kegyelmek ölelésében Loyolai Szent Ignác leveleiből származó útravalókkal telt el. Ezt a szövegcsokrot minden bejelentkezett résztvevő megkapta.

– Sikerült-e megvalósítani azt a bensőséges hangulatot, amelyet mind a résztvevők, mind pedig a hitoktatók általában a személyes jelenlét során tapasztalhatnak meg?

– Teljesen más ez a fajta jelenlét, de vannak módszerek, amelyek segítenek az interaktív részvételben és a közösségi élmény megélésében.

A bejelentkezések és egymás üdvözlése után a résztvevőket egy rövid szentségimádásra hívtuk, amelyet énekkel kezdtünk, majd Sziklai Dávid atya bevezető gondolataival segített megteremteni a meghitt jelenlétet. A különböző imaformák bevezetésére meghívtam pár másik nővértársamat is, így Erika nővért Budapestről, aki tárgymeditációval segítette imádságunkat.

– A lelkigyakorlatos meghívásban a személyes beszélgetés lehetőségét is felajánlották.

– Mindig történhet olyan a lelkigyakorlat alatt, ami kapcsán kérdések merülnek fel, megfogalmazódhatnak személyes kérdések, vagy csak egyszerűen jó reflektálni arra, ami történik a lelkigyakorlat során. Néha a növekedés része, amikor szembesülök azzal, hogy „ez van”. Ehhez jó, ha van egy kísérő, akivel minderről beszélhetek. Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, és megtapasztalták ennek gyümölcseit.

– Terveznek-e hasonló lelkigyakorlatot a későbbiekben?

– Igen. Online térbe mindenképen tervezzük (a nyíregyházi Segítő Nővérek facebook oldalán: https://www.facebook.com/search/top/?q=seg%C3%ADt%C5%91%20n%C5%91v%C3%A9rek%20ny%C3%ADregyh%C3%A1z ) találhatunk erről információt.

Kedves Magdi nővér! Sok kegyelemet kívánunk a további szolgálatukhoz, különös tekintettel kérjük az Úr áldását életükre a rend alapításának 165. évfordulóján.

Az interjú végén a hitoktatók néhány megosztását tesszük közzé, akik az online lelkigyakorlat során megtapasztalt lelki növekedésről számolnak be.

„Nagyszerű órákat töltöttünk együtt régi és új ismerősökkel a ZOOM alkalmazásban. Sziklai Dávid (Sziki atya) atya elmélkedései igencsak nagy hatással voltak rám. Sok személyes dologra, lelki problémámra is rávilágítottak. A mindennapi ima mindig egy-egy imaformába volt „öltöztetve”. Engem a kép és a test imaforma töltött fel a legjobban, amit azóta is alkalmazok.

Jó ötletnek tartom, hogy mindig volt kiscsoportos megosztás is. Ezek is segítettek abban, hogy jobban meglássam saját életemben a problémáimból való kiutat.” (Ildikó, Máriapócs)

„Nagyon örültem, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton. Tetszett, hogy kreatív, érdekes részekkel, ill. szép tárgyakkal ötletesen színesítették a kedd esti alkalmakat, élményszerűvé téve az egész lelkigyakorlatot. Érdekesek, tanulságosak voltak a kis csoportos beszélgetések is. Erőt adott, hogy együtt „mehettünk” ezen az „úton”.

Az is nagyszerű volt, hogy az évet ezzel zárhattuk le és a következőt ezzel kezdhettük, mert így egyrészt év végén kicsit lelassítottunk, elmélkedtünk, hálát adtunk, Istennel szorosabb kapcsolatba kerültünk, másrészt az újévet is így kezdtük.” (Tünde, Nyíregyháza)

„Számomra sok mindent adott ez a lelkigyakorlat. Elsősorban felkészített a legnagyobb és legértékesebb ajándék befogadására. Megtanított csendben hallgatni, szemlélni, befogadni és ,,Istent működni hagyni", vagy csak egyszerűen ott lenni.

Istentől ezekben a hetekben hihetetlen erőt, kegyelmet, nyugalmat, lelki békét, időt kaptam ajándékképpen, és csodálatos embereket ismerhettem meg. Úgy gondolom, ezután a lelkigyakorlat után nem lehet ugyanúgy nézni a dolgokat, mint azelőtt. Hálás vagyok az Úrnak, Magdi nővérnek és Dávid atyának, hogy segítségünkre voltak ezekben a hetekben és minden „nehézség" ellenére lehetővé tették számunkra, hogy együtt, közösen gazdagodjunk, növekedjünk, készüljünk és járjunk ezen a különleges úton.” (Vera, Nyíregyháza)

„Köszönöm, hogy jelen lehettem a lelkigyakorlaton, általatok megerősödve, lelki vágyakozással jártam be ezeket a napokat.
Sokat jelentett a képmeditáció, szeretem a természet csendességét, mikor a csend kézzel fogható, felidézhettem hogyan talált rám Krisztus az elesettségemben, milyen nehéz életszakaszokon mentem keresztül, hogyan tudtam a lelki fájdalmamat imába foglalni. Ezeken a nehéz pillanatokon keresztül megtapasztaltam a megbocsátást, és mi az, ami távol tarthat a Mennyei Atyától, aki végtelen türelemmel szeret és gondoskodik rólam. Úgy tudtam a Szent Család bölcsőjénél megállni, hogy békesség, szeretet, megbocsátás volt a szívemben, csak az a fontos számomra, hogy az Ő keskeny útján járjak, elfogadjam a mindennapok kihívásait, mindenben lássam a jót, türelmes legyek, gyermeki szeretettel, tisztasággal legyek mások felé is. (Éva, Nyíregyháza)

„A lelkigyakorlat nagyon sokat adott nekem, visszanyertem az Istenbe vetett hitemet. December folyamán sok megpróbáltatás ért, és mai napig fel nem foghatom azt, hogy nem omlottam össze. Ennyiszer és ilyen módon még soha nem tapasztaltam meg az isteni gondviselést. A hónap folyamán elvesztettem egyik szerettemet a COVID19 miatt, és sajnos egy másik családtagom is megküzdött vele. Mégis végig éreztem azt, hogy most különös gondja van rám az Úrnak, és a lelkigyakorlat napi végzése által be is bizonyította számomra ezt. Amit mindenképp magammal viszek, az pedig egy mondat: „Legyetek erősek és bátrak!" (Ági, Rakamaz)

„Mit kaptam? Sokat, de amit meg tudok fogalmazni leginkább, az e három dolog:
Megerősítést abban, hogy milyen fontos időt szakítani a megállásra, a csendes együttlétre, amikor nem beszélek, nem gondolkodok, hanem Urunk kegyelméből, csak vagyok.

A képpel való imádságról már hallottam, de a lelkigyakorlat előtt még soha nem próbáltam. Nagyon tetszik, és biztos beépítem az életembe: elmélyít a felismerésben és a rácsodálkozásban, hogy Isten minden alkotása nemcsak csodálatos, hanem mindegyik a szeretetéről árulkodik.

A nap áttekintése, visszatekintés ítélkezés nélkül: Először csak nézzem végig külső szemlélőként, majd kiengesztelődés után tanuljak a hibáimból, mulasztásaimból, de sohase marcangoljam magam, hiszen nem megsebezni, hanem gyógyítani és látást adni akar Isten.” (Andrea, Szekszárdról)

„Sok lelkigyakorlaton vettem már részt, de ez két területen is megérintett. Az első, hogy online térben találkozhatunk, és lelkileg így készülhetünk a Megváltó születésnapjára. Ami igazán megérintett engem, az a lelkigyakorlat során tapasztalt szakmai munka. Itt elsősorban a képmeditációt emelném ki, mert hittanárként hozzám ez áll a legközelebb. Ez egy olyan újdonság, amit szeretnék a diákjaimmal is megismertetni.” (Miklós)

„Mit kaptam a lelkigyakorlattól? Számomra olyan volt, mint egy hosszú Zoom-találkozó: Isten volt a "találkozó" létrehozója és vendéglátója, Magdi nővér, Dávid atya pedig a moderátorok. Isten mindig online volt, ha akartam, kapcsolódtam hozzá, de bármikor el is hagyhattam ezt a találkozót. Ő azonban mindig maradt, és marad a személyes életemben is. Várja, hogy csatlakozzak hozzá. Újra és újra, minden nap találkozásra hív: van-e bátorságom rákattintani az „Igen"-re, lenyomni a „Belépek" gombot? (Edina, Bécs)

Laskai Miklós hitoktató, sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye