Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Mennyire szükség van most erre napjainkban. Ha az ember nehézségeket él át, ha úgy érzi, hogy sok viszontságon megy keresztül, a szívében mindig ott van egy kis sugár, amely kelteti a reményt, hogy minden jobb lesz. Mondhatnánk egy kis Húsvétot él át, ami erővel tölti el és reményt ad számára. Hajdú István nyírcsaholyi plébániai-kormányzó a gondolatait húsvét megkezdése előtti napokban írta.

Mennyire szükség van most erre napjainkban. Ha az ember nehézségeket él át, ha úgy érzi, hogy sok viszontságon megy keresztül, a szívében mindig ott van egy kis sugár, amely kelteti a reményt, hogy minden jobb lesz. Mondhatnánk egy kis Húsvétot él át, ami erővel tölti el, és reményt ad számára. Hajdú István nyírcsaholyi plébániai kormányzó a gondolatait a húsvéti ünnep megkezdése előtti napokban írta.

Mi most arra a Húsvétra készülünk, amelyben látjuk Isten dicsőségét, szeretetét, ami nem mást hozott, mint az ember megváltását. A Húsvétra a keresztények a nagyböjti időszakkal készülnek, amikor igyekszenek még jobban Istenre hangolódni az imádság, a böjt és a jócselekedetek révén. Elérkezve a nagyhéthez, virágvasárnaptól, nagycsütörtökön, nagypénteken, még inkább belekapcsolódnak Húsvét vigíliáján az Egyház legnagyobb ünnepébe.

De nemcsak a keresztény ember számára fontos a Húsvét. Hiszen a jóakaratú emberek is készülnek az ünnepre, legyen az az otthon kitakarítása, finomabbnál finomabb ételek elkészítése, családi és baráti találkozások, mind-mind reményt ad ebben a rohanó világban.

De most más lett minden a járvány miatt, amit mi mindannyian átélünk. Hatása lényegileg és alapvetően változtatja meg mindennapi szokásainkat, a mindennapi rutinokat. Át kell gondolni, mit teszünk az iskolával, hogyan végezzük el alapvető feladatainkat, hogyan kapcsolódunk a rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz; és ugyanígy akarjuk ünnepelni a Húsvét ünnepét is, figyelmünket a lényegre irányítva.

Minden ember, úgy szeretné megjárni élete útját, hogy mindenkor érdemes legyen rá visszatekinteni. Még azok is, akikben csak tudat alatt él a remény, szeretnék, hogy életük érdemes, új életnek nézzen elébe. Ennek adja meg történelmi és természetfölötti biztos alapját Jézus Krisztus húsvéti föltámadása.

Jézus Krisztus élete, az idők teljességében éppen úgy anyától világra jött emberi élet volt, mint a mienk, ennek a világnak mindenkire érvényes rendje szerint.

Benne volt az emberi élet kibontakozásához szükséges gyermek- és ifjúkor: az ács sorsához hozzátartozott az élet fönntartásának követelményeit teljesítő munka, a kivételt nem ismerő kenyérkereső, otthont fönntartó kötelesség.

Jézus Krisztus részese volt az emberiség kis és nagy közösségének. Szolidáris, azaz együtt érző és együtt élő az emberekkel. Vállalta elődei örökségét, nemzete és az egész emberi család előnyeit és terhét.

Vállalta az elmúlást is. Az emberléthez hozzátartozó elmúlást, és pedig gyalázatos, keserves módon. Ártatlan és igazságtalan kínszenvedése, kereszthalála Isten embert fölemelő örök szeretetének bizonyítéka lett.

Mindezt előkészítette. Születését, emberek szolgálatát, halálát hirdette róla a Bibliában őrzött, mintegy kétezer éves kinyilatkoztatás. Ő maga is megígérte értetlenül hallgató tanítványainak engesztelő szenvedését.

Az ember Megváltója, győzelmesen támad fel a sírból, hogy felajánlja nekünk is – akikre megannyi homály hullik és zavar – az öröm és a béke jókívánságait.

XXX

Húsvétkor ezt ünnepeljük, mint az érdemes életnek nagypénteken leáldozni látszó krisztusi fölragyogását. Ma lett kitörölhetetlen a föld történetéből a fejlődő világ csúcsán álló ember minden nemzedéke számára a beteljesülő örök élet igazsága. Jelenlegi helyzetünkben ez azt jelenti, hogy minden aggodalom ellenére túlcsordul bennünk az öröm. Krisztus megváltott bennünket! Olyan értékesnek tartott minket, hogy meghalt értünk, ráadásul akkor, amikor még bűnösök voltunk. Nincs okunk félni a jövőtől, mert tudjuk, hogy ő a jövő Ura is! Életünk jó kezekben van, amikor odahelyezzük Isten tenyerére. Ez Húsvét üzenete.

Az első Húsvét óta mi, a szívünk mélyén kiirthatatlan életvágyat őrző emberek, a föltámadt Jézus Krisztusra hivatkozva hirdetjük létünk közeledő beteljesülését, még most is, amikor otthonunk zárt ajtaja mellett üljük a Húsvétot. Emlékszem, amióta Nyírcsaholyba kerültem, a hívek mindig ezt mondták: „Na, atya, majd meglátja, milyen szép a húsvét itt Nyírcsaholyban.” Persze nem sejtettük, hogy ilyen őskeresztényi húsvétunk lesz 2020-ban, bezárva otthonunkba. Hiányozni fognak a kapcsolatok, a családi találkozások, a szokások, de mindezek ellenére fedezzük fel a bennünket szerető, értünk önmagát feláldozó Krisztust, aki feltámad a sírból, és Ő maga Isten fényévé válik, hogy megvilágosítson bennünket. Mint az a pillanat, amikor a felkelő nap fénye megtöri az éjszaka sötétségét, hogy az ember lássa az őt körülvevő világot, lássa önmagát.

Mennyire szükségünk van erre a pillanatra. Milyen gyakran reménytelen, üres a lelkünk. Milyen gyakran csalódottnak, talán becsapottnak érezzük magunkat. Milyen gyakran megfogalmazódik bennünk is a keserű vallomás: Mi azt reméltük… és mintha reményeink szertefoszlottak volna. Milyen gyakran csukva a szemünk, vagy legalább is homályos a látásunk, hogy nem ismerjük fel Jézus jelenlétét közöttünk. Nélküle valóban értelmetlen és tartalmatlan minden az életünkben. De van egy titokzatos pillanat, mely naponta ismétlődik, és naponta új reménnyel és bizalommal tölti meg a szívünket, a pillanat, amikor eloszlik minden félelmünk és zavarunk, mert felismerjük, hogy a Föltámadott velünk van.

Mert a föltámadott Jézus Krisztusba vetett hit átváltoztatja életünket: megszabadít a félelemtől, reményt ad, és eltölt Isten szeretetével, ami valódi értelmet ad a létezésünknek.

Ezért van szükség „az Isten által előre kijelölt tanúkra”, akik alkalmasak arra, hogy egyszerű, de hiteles bizonyságot tegyenek a föltámadás szelíd világosságáról.

Ma mi vagyunk ezek az előre kiválasztott tanúk családjainkban, otthonaikban, hogy vigyük húsvéti tapasztalatunk, a találkozás örömének hírét a családba, barátaink közé, munkatársainkhoz, megerősítve önmagunkat és őket is a boldog tapasztalásban, hirdetve nekik Húsvét örömét ebben a reményvesztett, szomorú, bezárt világában.

A világ éhes és szomjas erre a húsvéti örömre, erre a húsvéti világosságra, melyet a gonosz minden módon próbál elhomályosítani, és helyébe a maga hamisságát értékként felmutatni. Mindennél inkább szükség van ma a Húsvét reményben gazdag, mindennek értelmet adó világosságára. Először nekünk önmagunkban, azután általunk másokban. Ahogyan ezt XVI. Benedek pápa fogalmazza meg imádságában: „Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé.”

Ezt a húsvéti bizalmat kívánom mindenkinek!

Hajdú István plébániai-kormányzó, Nyírcsaholy

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye