Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A gimnazisták körében évek óta hagyomány, hogy a nagyböjti lelki napra a saját maguk által megfogalmazott keresztúti elmélkedésekkel és imádságokkal készülnek az egy-egy állomást „vállaló” diákok a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban. Ilyenkor mindig tizennégy embert látunk és hallunk a kápolnában, viszont az ő munkájukat további „háttérmunkások” segítik: képeket és zenéket válogatnak, segítenek az elmélkedések megfogalmazásában, ha szükséges, egy-egy díszletet elkészítenek, az aula és az emeleti folyosók oszlopait „keresztútba öltöztetik”, és támogatják egymást. Az alábbiakban a keresztúti elmélkedéseket elkészítő diákok írását olvashatjuk.

A Keresztút minden évben másra tanít, másban erősít. Az állomásokon valamennyi keveset meglátunk a szenvedésből, amit Jézus értünk vállalt, és a saját életünk adott szakaszára kapott keresztünket felismerve azonosulni tudunk Vele. Megértjük, hogy Ő nem a szenvedéstől való megkímélést ígérte nekünk, hanem azt, hogy nem hagy bennünket egyedül szenvedni. Ő már elszenvedett mindent értünk, és az általunk megélt fájdalmakban is velünk van. Talán éppen az Ő jelenléte teszi ezeket elviselhetővé, és végül édessé és gyönyörűvé.
Az idei évben a Diákok Keresztútja is rendhagyóan alakult, mint annyi minden más az elmúlt néhány hétben. Biztos, hogy az érettségiző évfolyam számára különösen váratlan és lelkileg nehéz a mostani helyzet. Az iskolalelkészüktől és tanáruktól kapott bátorítás szerint a Szent Imrés végzős évfolyam, ha rendhagyó módon is, de nem hagyta Diákok Keresztútja nélkül az iskolaközösséget a járványveszély alatt sem. Egymással messengeren egyeztetve szervezkedtek, jelentkeztek az állomásokra és saját otthonukban elkészítették a videó felvételeket. Most is voltak háttérmunkások, akik egy-egy állomás megfogalmazásában, ötletében segítettek, illetve a képek és zenék összeállításában, a forgatókönyv megtervezésében és sok apró részletben. Igazi közösségi projekt ez most is, ebben a formában is.
Hogy milyen tapasztalat volt számukra a Diákok Keresztútjának megvalósítása a mostani körülmények között, maguk az idén végzős szentimrések számolnak be visszajelzéseikben, melyek közül néhányat idézünk, három kérdésre válaszolva.

Mit gondoltál, amikor hallottál ennek a rendhagyó keresztútnak a lehetőségéről?

„Jó dolognak tartottam, mert jó tenni a közösségért, és segített még jobban foglalkozni Krisztussal, az Ő áldozatával.”
„Kétszer vettem részt az iskolában Keresztúton és mindig nagy élmény volt. Így örültem neki, hogy bár rendhagyó lesz, de idén sem marad el.”
„Először meglepődtem az ötlet hallatán, de aztán megtetszett ez a kezdeményezés, mivel más lehetőségünk nem is nagyon volt a lelki feltöltődésre.”
„Örömmel töltött el mindazt látni, és hallani, hogy nagyon sok buzgó ember van az iskolában, aki még a pusztán virtuális lehetőségek megléte ellenére sem veszített a lelkesedéséből.”

Milyen volt részt venned akár állomást vállalóként, akár segítőként, vagy a társaiddal együtt imádkozóként?

„Jó érzés volt átélni, mivel a társaimmal valóban együtt gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk a legjobban kivitelezni a dolgokat. Volt egy mag, és azon kívül megkértünk másokat, hogy csatlakozzanak hozzánk. Nagy boldogság volt, amikor egy-egy ember visszajelzett, hogy segít, részt vesz.”
„Miközben írtam a szöveget, majd felolvastam, elcsendesedtem, és így sikerült erre a gyönyörű, fájdalmas majd pedig örömteli ünnepre hangolódnom!”
„Éreztem a közösség erejét, jó érzés volt látni társaimat.”
„Felemelő volt, hogy ilyen nehéz napokon is találtunk megoldást arra, hogyan lehetne ezt a misztériumot átadni.”
„Kicsit féltem, hogy elrontom, de örültem, hogy úgy sikerült, ahogy akartam.”
„Jó dolog volt részt venni benne. Először nem hittem, hogy összehozzuk, de sikerült.”
„Először megijedtem, hogy magam kell megírnom az állomásom. Azt gondoltam, írja meg helyettem más, én nagyon szívesen felolvasom. Aztán mégis leültem, és pár perc után jöttek a szavak maguktól is. Számomra ez a keresztút nagyon érdekes volt, jó értelemben. Minél többször olvastam el az állomásom, hogy aztán jól olvassam fel a videóban, annál inkább elgondolkodtam a szavakon. Jó volt hallani a társaim állomásait, hogy ők hogy éreznek, mit gondolnak.”
„Már tavaly és tavalyelőtt is részt vettem a keresztúton, nyilván idén más érzés volt. Örültem neki, hogy így is össze tudtuk hozni, egymástól kilométerekre.”
„Személy szerint engem nagyon nagy örömmel töltött el, hogy részt vehettem a Keresztútban, mint "állomást vállaló" személy. Próbáltam hitelesen átélni és magamévá tenni azt az állomást, amiről elmélkedtem, és nem csak kifelé sugározni mindazt.”

Mit adott neked ezt a Keresztút?

„Segített elmélyülni, jó volt hallani a nyelvünkön elhangzó elmélkedéseket, kis imádságokat. Nagyon közel állt a szívemhez.”
„Reményt.”
„El tudtam gondolkodni a keresztre feszítésen.”
„Megmutatta, hogy nehezebb időkben is össze tudunk tartani.”
„Egyrészt megmutatta nekem, hogy minden csak akarat kérdése. Másrészt azt is, hogy kezdjem el. Igaz, ezt még gyakorolnom kell, de tudatosította bennem, hogy nem halogatnom kell, és kifogásokat keresnem. Hanem elkezdeni, és utána menni fog. Ha pedig elesek, álljak fel, menjek tovább, kezdjem újra, és ne féljek segítséget kérni. Valamint a gyengeségeimet győzzem le.”
„Húsvét előtt jólesett, hiszen a kialakult helyzet miatt a böjtöm kicsit felborult, nem tudtam eljárni a templomba, így nagy feltöltődés volt.”
„A keresztút hozzá segített ahhoz, hogy lélekben még jobban rákészüljek a Húsvétra.”
A szentimrés diákok által készített Keresztút megtekinthető az intézmény honlapján, valamint itt: https://www.youtube.com/watch?v=Lg2vNKpgex0&t=802s .

A szentimrés diákok
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye