Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Kapturné Biró Beáta, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda intézményvezető helyettese hosszan tartó, súlyos betegség után 2020. április 13-án visszaadta a lelkét a Teremtőnek.
Temetése római katolikus szertartás szerint szűk családi körben történik. A család, az iskola, a barátai, az egyházközség és az egyházmegye köznevelési intézményeinek közössége ősszel, szentmise keretében fog róla megemlékezni.

„Megrendülten, mély fájdalommal a szívünkben állunk. Felfoghatatlan számunkra, hogy Bea nincs többé. Igazgatóhelyettesként, pedagógusként, emberként pótolhatatlan űrt hagyott maga után intézményünk életében, hiszen annyira bíztunk benne, hogy visszatér közénk. Beának mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkire figyelt, törődött az emberekkel.
Emlékezzünk a mosolyára, önzetlen segítőkészségére, példaértékű emberi magatartására.
Bea, nyugodj békében!” – olvashatjuk a mátészalkai iskola facebook oldalán közzétett bejegyzésben.

Az Öröm-hír 2020. húsvéti számában Beával még egy bizakodó hangvételű interjút olvashatunk, amelyben hálás szeretettel gondol családjára, munkatársaira, barátaira, akik imáikkal kísérték őt testi-lelki szenvedéseiben. (Az interjú online itt olvasható a 22-23. oldalon: http://www.dnyem.hu/images/SitePics/OromhirUjsag/2020/%C3%96r%C3%B6mh%C3%ADr%202020%20tavasz.pdf  22-23. oldalon)

Beáta sokunk szívéhez közel állt. Hosszas telefonbeszélgetéseink, üzenetváltásaink az életbe vetett bizalomról, megerősítésről, Isten végtelen szeretetéről szóltak.
Elmenetele előtt egy héttel üzeneteinkben a mennyországról beszélgettem vele, idézve a szintén nagy szenvedését élő Laczkó Zsolt atya ehhez kapcsolódó gondolatát. A Zsolt atyával készült interjú szintén olvasható az Öröm-Hír 2020. húsvéti számában. A kérdés és a válasz így hangzott:

Csak a szenvedésen keresztül juthatunk el Istenhez?

„Én két dolgot szoktam emlegetni. A szenvedést és a szeretetet. Mindkettő Istenhez vezet. Gondoljunk csak a szentekre, kiket szoktak oltárra emelni? Leginkább a vértanúkat, akik vállalták a szenvedést, és életüket is feláldozták, illetve a hitvallókat, akik hősies módon gyakorolták a szeretetet. Most talán egy meghökkentő példát, példaképet említenék, a jobb latort. Nem szoktunk róla beszélni. Pedig nála a szenvedés és a szeretet összetalálkozik. Aranyszájú Szent János mondja: „A kereszt a mennyország kulcsa, Krisztus keresztje megnyitotta a mennyországot. Semmi sincs a kereszt és a Paradicsom között, hanem azonnal utána van a Paradicsom.”
„Nézzük meg, hogyan ment be a Paradicsomba a lator? Nem a kereszten való szenvedéssel-e? Mert bár megfeszítve volt gonosz tetteiért, de szívével együtt kezdett szenvedni Krisztussal, mondva: tetteinkhez méltó bért vettünk, de Ő semmi rosszat nem tett. És azonnal meghallotta az Úrtól: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban, és abban az órában eljutott a keresztről a Paradicsomba. Mi nem kételkedhetünk abban, hogy aki az Isten szeretetéért valamit eltűr hálaadással, már a mennyország ajtajánál áll: a kereszt és azonnal a mennyország. Így azt, amire Krisztus képes volt, megkapta a lator keresztje is: Krisztus keresztje megnyitotta a mennyországot, a lator szenvedése pedig bevitte őt a mennyországba.” (Rosztovi Szent Demeter)

 „Jaj de szép!”

Bea erre a gondolatra így válaszolt üzenetében, amely egyben a nekem szóló utolsó mondata volt: „Jaj de szép!” – Számomra ez a válasz olyan volt, mint egy örömteli felkiáltás, amely, túlmutatva a mérhetetlen szenvedésén, megvilágította előtte a végtelen szeretet, az örök boldogság békéjét, ahol „Isten lesz vele, letöröl szeméről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság” (ld. Jel 21,3-4).

Drága Bea! Beteljesedett földi életed után megérkeztél a végtelen Isten ölelő karjaiba. Kereszthordozásod véget ért Húsvét második napján, hirdetve a feltámadt Krisztus dicsőségét.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye