Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe, de most különösen is az, hiszen üresek voltak a templomok, amely állapot már hetek óta tart. Ezen a napon Jézus kínszenvedésére, halálára és sírba tételére emlékezünk. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a nagypénteki szertartást Törő András püspöki titkárral együtt végezte április10-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A kántori szolgálatot Dobos Mihály kántor, karnagy végezte.

Ezen a napon a pap a vértanúságot, a mártírságot a szenvedést jelképező színe piros színű miseruhát visel, némán vonul az oltárhoz, majd leborul előtte. A földre borulás az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szóltak, majd elhangzott a Passió. A János evangélium (Jn 18,1 – 19,42) drámai módon idézte fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedésében a világban jelenlévő dolgok értelméről, a szeretet végső győzelméről beszélt: Értelmes dolog a szeretet, a család, a jóság, de önmagában értelmetlen a szenvedés, a halál, a járvány, a katasztrófa és így tovább. Sokan kérdezik, miért nem avatkozik közbe Isten a járvány idején. Az is gyakran elhangzik, hogy Jézus is átélte az elhagyatottságot, amikor felkiáltott a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el,…?” (Zsolt 22, 2).

Jézus imájával Istent magasztalta a kereszten

Jézus szenvedésének utolsó óráiban, a kereszten a 22. zsoltárt imádkozva Istent magasztalta. Abban az időben, amikor Jeruzsálemben éppen a húsvéti bárányokat vágták le, a papok a 22. zsoltárt énekelték, így magasztalták az Atyát: „Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe”(Zsolt 22,24-32).

Jézusnak a szenvedése nem hiábavaló, fájdalma nem értelmetlen

Az a Jézus szenvedett, akire az Atya kétszer is mondta: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Mk 1,11). Keresztje, szenvedése és halála szeretetből vállalt áldozat. Ő nem szenvedni szeretett, hanem bennünket szeretett.
Ferenc pápa március 27-én, az üres Szent Péter téren úgy fogalmazott, hogy egy beteg világban nem maradhatunk egészségesek. Ha egy bűnös világban élünk, szembe kell néznünk a halállal. Jézus szembenézett, legyőzte a halált, megtörte a bűn uralmát. Ő nem érezte, hogy elhagyta az Isten. Szeretetből hozta meg értünk az áldozatot, megváltott bennünket Ha nem lenne szenvedés a világban, azt mondhatnánk, hiszek a szeretetben. De van szenvedés és halál, ezért azt kell mondanunk a hitünk alapján, hogy mindennek ellenére hiszünk a szeretet végső győzelmében.

Jézus kereszthalála tökéletes áldozat lett, mert Ő lett az igazi bárány, Ő az, aki elvette a világ bűneit, és ezáltal új életet ajándékozott nekünk. Jézus azért halt meg, hogy teljesítse küldetését, kivezessen bennünket a bűn hatalmából, a halálon át az örök életbe.

Segítsen bennünket az Atya, hogy meglássuk az értelmetlennek tűnő dolgokban is az értelmet, amelyet a hit, a remény és a szeretet ad a szenvedésnek, a halálnak. Nekünk is szeretetből meghozott áldozatot kell véghezvinni egymásért, szeretteinkért, a ránk bízottakért, és nemcsak az életünk utolsó pillanatában, hanem minden nap, hogy hasonlítsunk Jézusra, és teljesíteni tudjuk a szeretet küldetését – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

A járvány miatt szenvedőkért, elhunytakért is imádkoztak

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következtek, lélekben a kereszt alatt állva – könyörögve az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. A tíz könyörgés után idén a járvány miatt külön egy tizenegyedik könyörgést iktatott be az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, amelyben megemlékeznek mindazokról, akik gyászolnak, a betegekről, és a halottakról.

A liturgia második fő része a kereszthódolat. Az idei évben sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban nem kerülhetett sor a hívek kereszt előtti hódolatára, fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudtak belekapcsolódni a liturgiába, amelynek utolsó mozzanata a szentáldozás szertartása volt.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzte a délután három órakor végzett keresztút. Ez az elmélkedés segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az elmélkedést dr. Krakomperger Zoltán plébános, Markovics Balázs káplán és Dobos Mihály kántor, karnagy végezték, amelyet az egyházmegye facebook oldalán keresztül követtek a hívek. Vágó: Szabó Dávid

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye