Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Meditációs hétvégén vettünk részt január 24-én Pócspetriben, a Fília Alapítvány lelkigyakorlatos házában

„Éhes kutyaként ugat
bensőmben a hiányod, Uram.
(Vajon elkushad-e egyszer
jóllakottan?)
Némán üvöltök utánad a ködben.
Az imalánc gyöngyei
könnyként peregnek.
De homlokodon már
zöldül a jerikói rózsa.”

A csúszós út és a sűrű köd ellenére is összegyűlt egy maroknyi hívő lélek Pócspetriben, hogy Tomka Magdolna SA és Ilyés Erika SA vezetésével a kontemplatív, meditatív imamódokkal ismerkedjenek.
A csendes hétvégét a János evangéliumából származó mottóval hirdették meg a nővérek - „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és életük teljes legyen…!”(Jn 10,10) – és valóban, a különféle imamódok mindegyike arra ösztönözte a résztvevőket, hogy teljességében szemléljék az Úr Jézust és saját életüket.

„Kulcsold át kezeiddel
két kezemet, Uram,
és tedd a kezembe a
kulcsot, mellyel
megnyitom énmagam
Tenmagadnak!”

A meditatív imaformák talán kissé idegeneknek tűnnek a nyugati keresztények számára, hiszen a megszokottól merőben eltérő jelenlétet igényelnek az imádkozótól. Tovább nehezíti a feladatot, hogy teljes elcsendesedést és lelassulást is kívánnak ezek az imák, ami a modern ember számára nem könnyű feladat. Manapság a lelkünk és az elménk már ahhoz szokott, hogy percenként új impulzushoz jut. Ezzel szemben a meditációhoz szükséges első lépés, önmagunk kiüresítése és megnyitása az Úr felé, a „túltöltött” elmétől erős koncentrálást igényel. Az imában a gondolkodás helyett át kell állnunk az észlelésre, hogy minden figyelmünket Istenre és Jézus Krisztusra fordíthassuk. A mindennapok talmi zsibvásárához szokott léleknek időbe telik ezt a koncentrált figyelmet elsajátítania.

„Ragyogj rám, Uram,
ahogy gyermekláncfű
magjaként feléd
emelkedem lágy
harmonikaszóba
kapaszkodva...”

A szemlélődő imához Magdolna és Erika nővér többfajta segítséget is felajánlott. Így a csendes hétvége résztvevői kipróbálhatták a tárgymeditációs, a szentírási szakaszhoz kapcsolódó meditációs, a tánc – és a képmeditációs imaformákat, de a hagyományos zsolozsmázásra és a téli táj szemlélésére is jutott idő. A nővérek nem irányítóként, hanem gondos kísérőként vettek részt a lelki úton, melyet minden résztvevő a saját tempójában járt be.

„Zsoltárspaletták alatt csendben
kúszott ránk az este.
Csak mi ülünk itt, Uram, te meg én.
S szívemet, e megfáradt bolondot
átmelegíti a pisla gyertyafény.”

A hétvége zárásaként a lelki napok elhívottjai 26-án, vasárnap a helyi római katolikus hívekkel együtt egy felemelő szentmisén vettek részt, ahol szentbeszédében Szenes István atya arra bíztatott mindenkit, hogy ne fáradjunk el Krisztus szemlélésében és keresztényként merjük magunk körül megvilágítani a világot.
Amennyiben bárki kedvet kap hasonló lelki programokhoz, keresse fel a Segítő Nővérek Kongregációjának nyíregyházi rendházának honlapját. ( https://segitonoverek.info/?page_id=202 )

(A cikkben szereplő versrészletek a szerzőnek a lelki hétvégén született inspirációi)

Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanár, sajtóapostol - Nyíregyháza

Fotók: Tomka Magdolna SA