Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus elmegy a Jordán folyóhoz, megkeresztelkedik, és ezzel megszenteli a vizet, a keresztség anyagát. Amikor megkeresztelkedtünk, Jézus kegyelméből Isten gyermekei lettünk. Tudunk-e Isten gyermekeihez méltó módon élni?

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök január 10-én, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén a Mk 1, 7-11 evangéliumi szakaszról elhangzott elmélkedését olvashatjuk.

Keresztelő Szent János előkészíti Jézus útját, meghirdeti az Úr érkezését, és bűnbánatot tartat azokkal, akik odamennek hozzá a Jordán folyóhoz. Meghirdeti az Úr eljövendő hatalmát – úgy is fogalmazhatjuk –, félelmet kelt az emberekben, hiszen figyelmeztet a megtérésre. Amint mondja, olyan hatalommal érkezik Isten, hogy „Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját” (Mk 1,7).

Az emberek félve mennek hozzá és megkeresztelkednek, bemerítkeznek, amely eltérően a mi keresztelkedésünktől egy bűnbánati cselekmény volt, egy szándék kimutatását jelentette. A mi keresztségünk egészen más, mert ez már a megváltás utáni keresztség, amely eltörli az áteredő és minden személyes bűnt. Keresztelő János idején az emberek azt fejezték ki, szeretnének megtérni, az életüket megváltoztatni, hogy Istennek tetszőbbek legyenek. Ekkor eljött Jézus, és Ő is beállt a bűnösök közé, amely ellen Keresztelő János tiltakozik, hiszen ő nem azt hirdette, hogy a jóságosan köztünk megjelenő Jézus felemeli a bűnösöket, hanem azt, hogy „Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti” (Mt 3,12).

De Jézus „a megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el” (Mt 12,20). Ő a tereken nem kiabált, nem veszekedett, hanem szelíd szeretettel beállt a bűnösök közé. Nem azért, hogy bűnbánatot tartson, hanem hogy magára vegye a bűneinket és fölvigye a keresztre. Ezért mondja Keresztelő János: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29).

Ezek jelképes cselekedetek. Nemcsak azok bűnét vette magára, akik akkor ott bemerítkeztek, hanem minden kor minden emberének a bűnét. Ez az igazi meghívás a megtérésre. Örömhír, evangélium számunkra az, hogy megváltozhatunk, mert nem az ítélő Krisztus, egy király, egy harcos jött el, hanem a szelíd, szeretettel teljes Isten, aki azt hirdeti, hogy megszabadulhatunk a bűneink rabságából. Kisdedként, csecsemőként egyszerű emberekre bízta rá magát, hajléktalanként született, hiszen nem kaptak szállást, majd Heródes elől menekült, végül egyszerű munkásemberként élt, közösséget vállalt velünk. Benne találkozott az Isten és az ember, vagyis beemelte emberségünket a Szentháromság szeretetközösségébe. Micsoda kegyelem ez! Mindannyian egy szeretetközösségbe kaptunk meghívást, amelynek a földi közössége nem más, mint az Anyaszentegyház.

Az Egyház nemcsak a papok közössége. Sajnos sokan e közösségről úgy beszélnek, mintha kívülállók lennének, pedig a keresztségünk óta mindannyian Isten gyermekeiként, Jézus Krisztus testvéreiként, a Szentlélek templomaként, a mennyország örököseiként ennek a szeretetközösségnek vagyunk a tagjai. Amikor halljuk, hogy az Egyház egy-egy tagja bűnt követ el, vagy méltatlan módon él, akkor azt nem kívülről nézzük, és nem botránkozunk meg rajta, hanem fájdalmat érzünk. Mert az Egyház, vagyis a mi Anyánk testén esett seb. A saját bűneinkre is így kell tekintenünk.

Jézus engem is meghívott a megtérésre. Ne a másik bűnére nézzek, és amiatt sajnálkozzak, hanem arra, hogy én is távol kerültem tőle, fájdalmat okoztam neki, bántottam, elárultam, megtagadtam, elhagytam, megkínoztam.

A megtérés első lépése tehát a beismerés, amely úton el tud az ember indulni. Ennek a hátterében az áll, hogy az ember belemerítkezik az isteni kegyelembe, és amikor feljön, felnéz, látja a megnyílt eget, hallja az Isten hangját: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Mk 1,11). Akármilyen bűnös vagy, akármilyen az életed, én szeretlek téged. Az Ószövetségben is olvashatjuk: „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki” (Iz 42,3).

Sokszor a mi életünk, hitünk is ilyen pislákoló mécses, amit Isten nem elfújni akar, hanem felszítani. Egy megrepedt nádszál mire jó? Semmire. De az Isten senkire nem mondja azt, hogy te semmirekellő vagy, hanem úgy szól, hogy fontos vagy, a te életed is számít nekem.

Szent II. János Pál pápa, az Átlépve a remény küszöbén című könyvében írja, hogy a Mennyei Atya mindannyiunkhoz személy szerint szól, mondván, jó hogy vagy, akarom, hogy legyél, mert szeretlek téged.

Urunk megkeresztelkedésének ünnepe erre tanít, hogy Isten szeretete elérkezett a földre, és lehetőséget biztosít a megtérésre, az újjászületésre. Induljunk el tehát hivatásunk teljesítésének útján azzal a meggyőződéssel, hogy Isten szeretett fiai vagyunk.

Kedves Szülők! Hogyan engeditek útjukra gyermekeiteket? Vigyázz magadra, ne tégy rosszat, neked ez nem fog sikerülni, te ezt nem fogod tudni? Egészen másként szól az, amikor azt mondjuk: Bátorság! Fog ez neked sikerülni! Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, bármi is történik veled.

Ezzel az isteni szeretettel szeressétek gyermekeiteket, és szeressük egymást. Hasonlítsunk Jézusra, és induljon az új esztendő annak tudatával, hogy Isten így szól hozzám: Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Mindenható Urunk Istenünk! Álld meg ezt a házat, lakjék benne egészség, tisztaság és a lélek legyőzhetetlen ereje, töltse el alázat, jóság, szelídség, engedelmesség és hálaadás. Legyen rajta mindenkor az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek áldása.”

Ezekkel a szavakkal kezdte a házszentelés szertartását Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalában a munkatársai jelenlétében.

A főpásztor lelki útravalóval is ellátta a dolgozókat. Hangsúlyozta, hogy a Vízkeresztkor elhangzó evangélium szakasz (ld. Mt 2,1-12) évenként visszatérő történetében mindannyian benne lehetünk.

A bölcsek észrevették a jelet. Vizsgálták a csillagokat, az eget, a világmindenséget, és meglátták a jelet, amely elindulásra késztette őket. Nagy utat tettek meg, hogy találkozzanak Istennel.

„Bölcsek jöttek napkeletről” (Mt 2,1) olvassuk az evangéliumban. Nem tudjuk hányan voltak  – az ajándékok: az arany, a tömjén és mirha  számából következtethetjük, hogy hárman lehettek –  éppen ezért ennek az az üzenete számunkra, hogy mi is csatlakozzunk a bölcsekhez és vegyük észre Isten jeleit a saját életünkben. Ha felfogtuk, hogy mit vár tőlünk Isten, akkor el tudunk indulni, hogy találkozhassunk Vele.

A bölcsek a találkozás után más úton tértek vissza otthonukba. Ez arra mutat, hogy ha Istennel találkozunk, megváltozik az életünk, más emberek leszünk, és ezáltal jobbá tudjuk tenni a világot.

Mi, akik egy közösségben, egy célért, Isten országáért, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéért dolgozunk, az a feladatunk, hogy olyan emberként járjuk életutunkat, mint akik már találkoztak Istennel, és újra meg újra találkozni akarnak Vele, hogy erőt merítve tudjanak tanúságot tenni az Ő jelenlétéről.

A keresztény ember arra törekszik, hogy az élettere, az otthona, az eszközök, amelyeket használ, megszentelt, Istenhez tartozó legyen. Amikor megszenteljük a közös otthonunkat, a munkahelyünket, szeretnénk mi is megtapasztalni, hogy a közös munka révén Istennel találkozunk, hogy más, jobb emberekké váljunk.

Az útravaló gondolatok után a főpásztor szenteltvízzel meghintette és megáldotta a hivatal irodáit lakóházként, munkahelyként, az egyházmegye központjaként, tudva azt, hogy a világmindenség központja egyetlen kisdarab kenyérben, az ostyában itt van közöttünk. Őrá figyelünk, belőle akarunk táplálkozni, élni és mindenkinek Őt hirdetni.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021. január 6-án szentmise keretében emlékeztünk meg Vízkereszt ünnepéről általános iskolásainkkal. A középiskolások online kapcsolódtak be a szentmisébe.

A szentmisét követően az osztálytermekben fogadtuk Bákonyi János atyát és asszisztenciáját, hogy a hagyományokat követve szentelje meg intézményünk helyiségeit, ahol a tudományokat elsajátítjuk, lelkiekben építkezünk, testünket sporttal felüdítjük, közös étkezéseinkre összegyűlünk. A középiskolásoknak sincs okuk aggodalomra, mert ha majd visszatérnek az osztálytermi oktatásba, láthatják a 20+C+M+B+21 (Christus Mansionem Benedicat!, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot!) felíratot az ajtófélfákon. Ez biztos jele annak, hogy az iskolalelkész és asszisztenciája tömjénfüsttel, szenteltvízzel, de legfőképp imádsággal kérte a Jóisten áldását az osztályközösségekre.

Óvodásaink a megszokott óvodai környezetükben vehettek részt szentmisén, gitárkísérettel, tiszta szívvel és nagy lelkesedéssel énekeltek az Úrnak, majd a Vízkereszthez kapcsolódó Erasmus+ projekthetük alkotótevékenységeibe merültek.

A szentmisén a mai evangéliumot értelmezve Boda László erkölcstan professzor gondolataira hivatkozott Bákonyi János atya, amikor homíliájában kiemelte, hogy a napkeleti bölcsek példájára mindenki a saját hivatása körében ismerheti fel az Isten hívó jelét.

A lelkivezetőnk személyes élményként elevenítette fel, hogy 2016-ban, a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón Ferenc pápa több kérdést tett fel a fiataloknak. Bákonyi atya is feltette ezeket a kérdéseket közösségünknek: Így kérdezlek Benneteket: Ti alvó, bamba és eltunyult fiatalok akartok lenni? Azt akarjátok, hogy mások döntsenek a jövőtökről? Szabadok akartok lenni? Ébren lévők akartok lenni? Akartok küzdeni a jövőtökért?

János atya arra biztatott bennünket a válaszaink, a nemek és igenek megvallása kapcsán, hogy ne csak szóban, hanem cselekvésben, tettekben is képviseljük a megvallott értékeket.

Majd azt kívánta, értelmesen, a jeleket felfogva, olvasva, értelmezve és aszerint cselekedve legyen bennünk bátorság, hogy hivatásunkat, tanulásunkat, gyermekségünket úgy éljük meg, hogy ez jel Istentől, amely által eljutunk az üdvösségre.

Kaszásné Tóth Judit intézményvezető

Kisvárda - Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Őszentsége Ferenc pápa 2020. november 18-án Mons. Felföldi Lászlót pécsi megyéspüspökké nevezte ki. Az új főpásztor püspökké szentelésére és beiktatására 2021. január 6-án, Urunk megjelenése (Vízkereszt) ünnepén 10.30 órakor kezdődő szentmisén került sor a Pécsi Székesegyházban.

Az eseményen különleges módon ünnepelt az Egyház, mivel a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések csak korlátozott módon tették lehetővé a Székesegyházban való jelenlétet. A hívek otthonaikból, az EWTN Katolikus Televízió közvetítése révén vagy az egyházmegye digitális felületein követhették a rendkívüli alkalmat. Az ünnep hangulatát lelkiekben az a tény is fokozta, hogy Pécs városa 95 év után adott újra otthont püspökszentelésnek.  

A szentmisén az evangélium felolvasását követően Szép Attila püspöki irodaigazgató ismertette a pápai kinevező okiratot, a pápai bullát. S.E.R. Mons. Michael August Blume SVD alessanói c. érsek, Magyarország apostoli nunciusa egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni.

Ferenc püspök, Isten szolgáinak szolgája szeretett fiának, Felföldi Lászlónak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjának és ugyanott jelenlegi általános helynöknek, kiválasztott pécsi megyéspüspöknek: üdvözlet és apostoli áldás!

Remélve, hogy amit Krisztus az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt, növeli szeretetünket (vö. Római misekönyv, Évközi 33. vasárnap, áldozás utáni könyörgés), az Úr iránti mély tiszteletben szüntelen örvendezzünk és vigadozzunk az Úrban, hívén abban, amit most még nem látunk, hogy majd mielőbb lássuk, amit nem láthatunk. Erre a biztatásra támaszkodva és a pásztori buzgalom szándékától megerősítve, atyai szeretettel fordítjuk figyelmünket a pécsi nyáj lelki szükségleteire, amely ez idő szerint üresedésben lévén új pásztorra és az egyházmegyei élet irányítójára vár azt követően, hogy a korábbi elöljárója, tiszteletre méltó testvérem, Udvardy György a veszprémi metropolitai székbe lett áthelyezve. Rólad tehát, szeretett fiam, úgy gondoljuk, hogy alkalmasnak látszol arra, hogy ellásd ezt a feladatot, aki, miután a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyebeli szolgálataidban mostanáig gyakorlatot szereztél, az ügyek intézésében való jártasságnak, valamint az emberi és papi jó tulajdonságoknak a kitűnő felkészültségével olyannyira rendelkezőnek mutatkoztál.

Ezért hát, miután meghallgattuk a Püspöki Kongregáció tanácsát, apostoli hatalmunknál fogva megteszünk téged pécsi püspöknek, megadva ezzel az ehhez tartozó jogokat és rád róva az ennek megfelelő kötelességeket. A liturgikus szabályokat betartva a püspökké szentelést [Róma] városán kívül bárhol, bármely katolikus püspöktől fogadhatod; előbb azonban tégy hitvallást, valamint nekünk és utódainknak szóló hűségesküt az egyházi törvény szabályai szerint.

Ezeket a feladatokat elfogadva, kedves fiam, legyen gondod arra, hogy Isten segítségével állandó figyelmes tanulmányozója légy a szabadság tökéletes törvényének (vö. Jak 1,25), hogy a rád bízott hívők, téged követve, az ige tevékeny megvalósítóivá, és ne csak – önmagukat becsapva – hallgatóivá kívánjanak válni, és szilárdan ragaszkodjanak Krisztus irgalmának parancsaihoz.

Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr 2020. és pápaságunk 8. évében, november hó 18-án.

Ferenc

A pápai bulla ismertetését főszentelő homíliája követte.

Erdő Péter bíboros esztergom - budapesti érsek, metropolita beszédében kiemelte, Urunk megjelenésének ünnepén, Vízkereszt napján püspökszentelésre gyűltek össze a hívek. Majd utalva az evangéliumra, megemlítette, a napkeleti bölcsek látogatásának történetét az Egyház ősidők óta a saját küldetésének képét fedezi fel. „A távolról érkező napkeleti bölcsek meglátták Jézus csillagát. Hogy ez a tavaly emlegetett konstelláció volt-e, a Szaturnusz és a Jupiter együttállása, vagy annál is különösebb jelenség, azt nem tudjuk. De az biztos, hogy Jézus személyében nemcsak a Máté-evangéliumban szereplő bölcsek, hanem az agg Simeon is, aki Lukács evangéliumában veszi karjába a gyermek Jézust, meglátta azt a világosságot, amely minden nép számára felragyog. Mert Krisztus világosság a nemzetek megvilágítására és dicsőség a választott népnek (vö. Lk 2, 31-32).”

Bíboros úr továbbá hangsúlyozta annak fontosságát, hogy figyeljük a jeleket, ugyanakkor ne csillagjós módjára, hanem szeretettel tanulmányozzuk az idők jeleit. Végül Szent Péter apostol, a Pécsi Egyházmegye védőszentjének közbenjárást kérte az új püspök atyáért, az egyházmegye egész közösségéért és egész Egyházunkért.

A prédikáció után a mindenszentek litániájának énekelésével folytatódott a szentelési szertartás, mely alatt a felszentelendő a földre borulva imádkozott. A püspökszentelés további mozzanata a szentelők kézrátétele, a felszentelő ima elmondása, a fej megkenése, az evangéliumos könyv, a gyűrű, a mintra és a pásztorbot átadása volt. Végezetül járványhelyzetre való tekintettel a felszentelő püspökök és a papság ez alkalommal meghajlással köszöntötték Felföldi László pécsi megyéspüspököt.

A szentelési szertartást az Eucharisztia liturgiájának ünneplése követett. Az áldozás után, miközben az ünneplő közösség a Te deumot énekelte, Felföldi László püspök úr a templomtérben levő hívekhez vonult és megáldotta őket.

Dr. Kvanduk Frigyes általános helynök köszöntő beszéde

Excellenciás és Főtisztelendő Megyéspüspök Úr!
László atya!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Pécsi Egyházmegye és a paptestvérek nevében, mint az Őszentsége Ferenc pápa által kinevezett új megyés főpásztort.

Országunk egy távoli részéből érkezett hozzánk, egy ősi kegyhely közelében- Máriapócs- formálódott gyermekkora, most pedig egy másik kegyhely –Máriagyűd- közelében veszi át az egyházmegye életének vezetését. Ez az imádsággal átszőtt hely a Pécsi Egyházmegye különös kincse a Bátai Szent vér kegyhellyel együtt, amelyekre sok minden más feladat mellett nagy gondja volt elődjének, György püspöknek. Köszönet érte és minden más az Egyházmegyéért hittel és nagy odaadással végzett szolgálatért.

Az első századok egyházának különös tapasztalata volt Kis-Ázsiában, de az egész Mediterránemuban, hogy az utazó keresztények mindenhol testvérre és otthonra találtak. Szeretet és hit éltette a találkozásokat. László atya egy sokfelekezetű világból jön egy soknemzetiségű egyházmegyébe. Ez gazdagságot jelent és feladatot is: Szívből megérteni a másikat, felfogni a különböző kultúrájú rétegek értékeit. Bizonyosan nagy tapasztalata van e téren s erre a segítségére szüksége is van az itt élő hívek közösségének: Szükséges, hogy erőteljesebben egymásra találjunk Jézus Krisztusban a Szentlélek révén.

László atya életét hosszú időn keresztül formálta egyházmegyéje hivatali szolgálatával együtt a Plébániai élet feladata. Amely megnyilatkozott a közösségek valamint a családok lelki életének segítésében. Egyik nyilatkozatában megdöbbentő egyszerűséggel fejtette ki, hogy a családoknak nincs alternatívája. Mindebben azt is felfedezhetjük, hogy a Jó Isten szeretete sem váltható le semmivel. Segítsen mindannyinkat ezen az úton és hiszem, hogy ezt az életet kis jó akarattal bárki felismerheti és támogatni tudja.

László atya! Segítsen a Jó Isten és mi melletted vagyunk!

Dr. Czopf László (családapa, orvos, egyetemi oktató) köszöntője az egyházmegye világi hívei nevében

Excellenciás Püspök atya!

A Pécsi Egyházmegye hívei, az itt élők nevében szeretettel, bizalommal és örömmel fogadjuk egyházmegyéjében.

Hálásak vagyunk a Szentléleknek, a szentatyának a döntésért, és imádkozunk a Debrecenben, Nyíregyházán és Józsán hagyott testvérekért. Tudjuk, hogy a Szentlélek ott fúj, ahol akar, ennek ellenére nem kapkodó, nem irracionális. Ha történik is elszakadás, veszteség, fájdalom, történnie kell áldásnak, ajándékozásnak, kárpótlásnak is.

Hasonlókat érzünk most Udvardy György érsek atyával kapcsolatban, aki közénk tartozik, akinek Istenbe vetett bizalma abban is megnyilvánul, hogy bízik bennünk, sokat imádkozott és dolgozott értünk, de küldetése most Veszprémbe szólítja.

Imádkozunk László püspök atya családjáért Geszteréden és máshol, hogy ez az új feladat, költözés – a távolság, elszakadás ellenére – új áldást is jelenthessen számukra. Köszönjük Istennek, hogy megalapozták László püspök atya Istenbe vetett hitét és emberi életünk iránti optimizmusát, melyre épülhetett papi hivatása, emberekhez küldetése és a mai nap is.

A nagy ünnepeket várakozás előzi meg. A karácsony előtt ott az advent, húsvét előtt a nagyböjt. Kell ez ahhoz, hogy átélhessük a találkozás örömét, az ünnep személyes élménnyé váljon.

Erre a mai ünnepre 16 hónapig vártunk, közösen és egyénenként imádkozva leendő püspökünkért.

Az egyik ima így hangzott: Küldj olyan főpásztort egyházmegyénkbe, aki életszentsége miatt kedves lesz előtted, nekünk pedig éber gondoskodásával javunkra válik.

Ahogy azt püspök atya is tapasztalta, a magvető munkájának eredménye nagyban függ a termőföld, a talaj minőségétől. A magvető, a földműves Jézus, és nevében a püspök. Néha a talaj nem tudja magáról pontosan, hogy milyen is ő, de egy biztos, a mag, amire mindnyájan várunk, az az örömhír magja.

Miután a mai napon alázattal elfogadta a Szentlélek meghívását erre a feladatra, és megkapta a szükséges kegyelmet, szeretettel hívjuk személyes találkozásokra egyházmegyéjének híveivel, családjaival, közösségeivel, intézményeivel, az egyházmegye területén élő összes emberrel, világi szervezetekkel és nemzetiségekkel is. Herzlich willkommen! Dobrodošli! Isten hozta közöttünk!

Megismertük a szeretetet. Igen, Isten szeretetét a világon, az embereken keresztül.

Püspök atya szavaival: Szeretni csak az tud, aki békében és örömben él.

Békében önmagával, elvárásaival, céljaival, lehetőségeivel, közvetlen környezetével és békében embertársaival, a világgal. Különben olyan az élet, mint az elrontott étel, minden benne van, de valahogy mégis ehetetlen.

Nagy bizalommal mondom: mindnyájan szeretnénk, hogy ehető legyen, és szeretnénk ehhez személyesen, egyházközségeinken és közösségeinken keresztül hozzájárulni.

Köszönöm szépen.

Dr. Udvardy György érsek elköszönő beszéde

Apostoli Nuncius Úr! Eminenciás Bíboros Úr, Érsek és Püspök Urak! Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Testvérek! Kedves László Püspök Atya!

2011. Húsvéthétfőjén, a Feltámadott Krisztus reménységével és bátorságával köszönthettem a Pécsi Egyházmegye papságát és híveit, azzal a meggyőződéssel, hogy az Egyházam küldött ide, az Evangélium hirdetésére. Néhány hónap híján tíz évig szolgálhattam Isten szent népét ebben az egyházmegyében. Boldog voltam itt, köszönöm egyházamnak, hogy itt lehettem.

Köszönet és hála van bennem az Egyházmegye papjai felé, hogy az ige- és a szentségek szolgálata révén éltetik a reményt a fiatalokban, a családokban, az idősekben, a szenvedőkben, a szegényekben, a plébániaközösségek híveiben. Köszönöm, hogy a közös képzésekben, a közös imádságban mindinkább alkalmasabbakká akartunk válni az egyházmegye jelen – nem könnyű – körülményei között a szentelésből fakadó küldetésünk teljesítésére. Köszönöm ebben Mayer Mihály nyugalmazott püspök úr egységet szolgáló segítségét.

Köszönet és hála van bennem, hogy az Egyházmegye katekétáival, a katolikus iskolák-intézmények pedagógusaival, munkatársaival, a szülőkkel együtt járhattuk a Krisztus és egymás szeretetében a növekedés útját, hogy az itt élő népnek élete legyen. Fölragyogtatva a Krisztusban megismert teljes embert, segítséget és eszközöket adva gyermekeinknek szívébe és kezébe, a Krisztus teljességére való növekedéshez. 

Ugyanígy köszönetemet fejezem ki az idősotthonok vezetőinek, munkatársainak együttműködő szolgálatukért; az egyházmegyei karitatív szervezetek és csoportok szegényeket segítő, az isteni irgalmasságot, szolidalitást, a gondoskodás kultúráját építő tevékenységükért. 

Jó volt együtt dolgozni – és köszönöm – a közjó érdekében a városok, – kiemelten Pécs városa – a települések önkormányzataival, az állami szervek és hatóságok vezetőivel és munkatársaival. A tudomány és a keresztény kultúra megőrzése, művelése, erősítése érdekében az Egyetem vezetésével, oktatóival, a tudományok képviselőivel, azokkal, akik a Szentlélek inspirációitól vezetve végzik mindennapi munkájukat, kutatásaikat oktatói tevékenységüket. Köszönetet mondok Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolánk munkatársainak, hogy a hittudomány művelésével, különböző fórumokon való megjelenítésével, mintegy értelmezési alapját adják az istentkutató-, istentkereső ember tevékenységének.

Köszönöm az Egyházmegyében élő, szolgálatot teljesítő szerzetes közösségek jelenlétét és karizmáik megjelenítését munkájuk, imádságaik során.

Nagyon hálás vagyok, hogy a két jelentős ősi kegyhelyet – Máriagyűd, Báta – sikerült felújítani, és a hívek, zarándokok lelkipásztori szolgálatába állítani. Éljetek ezekkel az ajándékokkal!

Nagy hálával mondok köszönetet az Egyházmegyei Hivatalban minden pap és világi munkatársamnak. Jó volt együttműködni, megtalálni és kialakítani a lelkipásztori munkát segítő adminisztratív, gazdasági, evangelizáló srtuktúrát. Magam sokat tanultam ennek során, és remélem, hogy munkatársaimnak sikerült átadni ezen a területen is egyházunk biztos, de szüntelenül megújuló lelkületét. Az ebben való bizakodásomra ad okot az a tény is, hogy a közel másfél éves – a személyes kapcsolatot sokszor nélkülöző időszakban is – biztosították a stabil működést. Ezt külön köszönöm!

Nagyon hálás vagyok a közös ünnepekért, a liturgikus alkalmakért, különösen azokért, melyeknek ebben a gyönyörű, megújult székesegyházban lehettünk részesei. Köszönöm mindenki szolgálatát!

Nem sikerült minden elgondolásomat maradéktalanul megvalósítani. Maradtak hiányosságok, voltak rossz döntéseim, vannak mulasztásaim. Leginkább azok állnak előttem, amikor nem időben, nem határozottan figyelmeztettem, vagy cselekedtem.                   

Szigorú, olykor fájdalmas döntéseket is kellett hoznom. A megkülönböztetés ajándékát kérve sem volt minden esetben egyszerű világosan ítélni és cselekedni. Döntéseimben mindig az Egyházunk közjavát, növekedését és egységét, a törvényességet tartottam szem előtt. Így gondolok azokra az esetekre is, amikor ugyan népszerűnek látszó, ámde káros gondolkodást vagy magatartást kellett távol tartani Egyházunk közösségétől.

Ha valakit az elmúlt években megbántottam – nem állt szándékomban – bocsánatot kérek! Ha valaki – akarva-akaratlanul – kárt okozott Egyházamnak, személyemnek, megbocsátok. Senkivel kapcsolatban nincs harag a szívemben.

Köszönöm, hogy itt szolgálhattam!

Készséges akarattal fogadtam Szentatyánk, Ferenc pápa döntését, a Veszprémi Főegyházmegye élére történő kinevezésemet. Isten a jövőt bizonyosan Veszprémben készíti az egyházmegye számára és számomra is. Az eddig eltelt időszakban ennek máris számtalan konkrét jelét tapasztalhattam meg, amiért már most nagyon hálás vagyok.

Az elmúlt másfél év sok mindenben tanított, erősített: bizalom, napi helytállás, szabadság, elengedés, alku helyett az isteni áldás ereje. Isten mindent kér és mindent ígér – ezt élem át munkatársaimmal együtt minden nap a hitben, ráismerő örömmel.

Imádkozzatok értem, hogy a lehetőségeket jól használjam fel, és örömmel építsem Isten Országát a Veszprémi Főegyházmegyében. Az imáitokat, felajánlásaitokat hálásan köszönöm!

Kedves László Püspök Atya!

Az imént elnyert szentelésben Krisztus a maga életére, teljes életére hívott meg Téged. Legyél boldog, „jópásztor” püspök! A magad karizmáival, a derűddel, az Isten- és emberszereteteddel legyél áldása ennek a földnek és ennek a népnek itt, Isten pécsi Szentegyházában. „A föld jó!” – mondotta itt Veres András püspök úr 2011. április 25-dikén. Püspök úr, Te pedig azt nyilatkoztad nemrégiben: „Nem az ember, hanem a föld dönti el, hogy mit és hogyan terem.”. Áldásos szolgálatod révén a „jó föld” teremjen sok jó gyümölcsöt, amiben a papság, a hívek és Te is örömödet leled. Áldást kérni, áldást adni, áldássá lenni áldozattal jár, a Te személyes áldozatoddal! De csak ebből fakad remény és jövő. Szolgálatod által jöjjön közelebb az Egyházmegye minden hívéhez az évekkel ezelőtt választott szentírási gondolat ígérete: „Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29, 11)

Isten áldjon püspöki szolgálatodban! Isten áldja az Egyházmegyét!

Végül Felföldi püspök atya mondott beszédet.

Felföldi László beszéde kezdetén kiemelte a Pécsi Egyházmegye és Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye híveit, akik a járványhelyzetre való tekintette online, a média segítségével kapcsolódtak az ünnephez. Majd külön szeretettel köszöntötte szülőfalúja, Geszteréd hívőközösségét, illetve a Nyíregyházán és Debrecenben élőket, akiket az előző évtizedekben hálával szolgált. Ezt követően kifejezte köszönetét Dr. Udvardy György veszprémi érsek számára, aki bizalommal, baráti segítséggel adta át számára az Egyházmegyét. „Köszönöm a közel tíz év áldozatos munkáját, és ígérem, igyekszem minden erőmmel és tudásommal méltón folytatni a munkát, dolgozni az Úr szőlőskertjében. Kívánom, hogy a Veszprémi Egyházmegyében szolgálatod gyümölcsei örömmel erősítsék szívedet. […] Ebben a hivatásban én ma ültem be az iskolapadba. Még minden ismeretlen, még nagyon sok kérdésem van. Még segítségre szorulok, itt a Pécsi Egyházmegyében a Te segítségedre is.”

Felföldi László pécsi megyéspüspök kiemelte továbbá, szívből jövő üzenettel szeretne szólni a vele együtt ünneplő közösséghez, majd a „barátság, kenyér, béke” szavait kiemelve János evangéliumának tizenötödik fejezetéből idézve hangsúlyozta: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ez az én parancsom: szeressétek egymást!” (Jn 15,15-17) Ezt követően kitért a járványhelyzet nehézségeire, amelyek megtanítanak bennünket a küzdelemre. „Mert a vírus harca ellenünk, nem maszkon, nem a védőoltáson dől el, hanem a szervezetünk ellenálló képességében. Az egészség valójában a vírusok és bacilusok kiegyensúlyozott harca bennünk, értünk. Itt és most ez a küzdelem ránk vár. Nem a miértekre kell választ találnunk, hanem a hogyant kell Krisztus akarata szerint megválaszolnunk és megvalósítanunk.”

Köszöntőbeszéde végén a jelenlévő Főtisztelendő Atyákhoz szólt. „Kezdjük el, barátsággal, Isten, önmagunk és egymás felé. Legyen a szívünkben mindig egy szelet tápláló kenyér és legyünk nagyon erősen felvértezve a küzdelemre, hogy a gonosz erők vírusai ne tudjanak legyőzni bennünket” – mondta, végül Szent Pál apostol Efezusiakhoz írt levelét idézte: „Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát.” (Ef 6, 13-19)

Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981). Ezt követően felvételt nyert az Egri Főegyházmegye papnövendékei közé, 1981 és 1986 között Egerben végezte filozófiai és teológiai tanulmányait.

1986. június 21-én szentelték pappá az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Újfehértón (1986–1988) és Egerben (1988–1990) szolgált segédlelkészként, majd a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye létrehozása után Nyíregyházán volt segédlelkész (1990–1996), püspöki titkár (1996–1998), irodaigazgató-helyettes (1998–2009), plébános a Debreceni Megtestesülés Plébánián (2003–2017), pasztorális helynök (2003–2015), a debreceni esperesi kerület esperese (2007–2017).

2015-től a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke. 2017-től az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet vezetője, a hitoktatás feladatának és az akolitusok csoportjának koordinátora, valamint a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa.

Díjai, kitüntetései: pápai káplán 2000-ben; címzetes prépost 2011-ben. A debreceni városvezetés 2013-ban „Pro Urbe” díjban részesítette, 2016-ban pedig szülőfaluja díszpolgára lett.

A cikket a Pécsi Egyházmegye oldalán folyamatosan frissítik.

Fotó: Loósz Róbert, Lambert Attila

Forrás: Pécsi Egyházmegye

További fotók megtekinthetők a Pécsi Egyházmegye oldalán:

https://pecsiegyhazmegye.hu/aktualis

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét.

A katolikus egyház január 6-án ünnepli vízkeresztet, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét. 

Vízkereszt ünnepén a templomokban vizet szentelnek, amelyből vihetnek a hívek, hogy imádság kíséretében meghintsék vele otthonukat. A debreceni Szent Anna-székesegyházban dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, a székesegyház plébánosa mutatott be szentmisét, amelyben vizet szentelt, majd az újonnan megáldott szenteltvízzel megáldotta a híveket.

Az alábbiakban dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök atya homíliáját tesszük közzé:

Az ünnep tartalma az a hitigazság, hogy a Betlehemben Szűz Máriától világra született Jézus nemcsak Izrael Messiása, hanem minden más nép végérvényes üdvhozója, azaz mindenki Megváltója. A mennyei Atya mindenkit meghívott Jézushoz az általa meghozott üdvösségre, amelynek jele és eszköze az egyház, azaz egyúttal arra is meghívottak vagyunk, hogy egymással egyházat, Isten új szövetségi népét alkossuk. Ennek a hitigazságnak fel- és elismerését közli Szent Máté evangélista a napkeleti bölcsek útnak indulásával és megérkezésével Betlehembe a kisded Jézushoz — az elbeszélő teológia műfajának felhasználásával.

Az ünnep elnevezése Urunk megjelenése (gör.-lat. Epiphania Domini). Az antik hitrege szerint hellén istenek is megjelentek a földön, földi látogatásaikat epiphaneia-nak, megjelenésnek, kinyilvánításnak nevezték. Jézus korában az epiphania domini azt az eseményt jelentette, amikor a császár meglátogatta birodalma városainak egyikét, ahol illendő tisztelettel fogadták.

A napkeleti bölcsek fel- és elismerték a Mária ölében ülő gyermek Jézus valódi nagyságát. Csatlakozzunk mi is a bölcsekhez! Hódoljunk Krisztusnak, Messiásunknak és Megváltónknak!

Az ószövetségi olvasmányból (Iz 60,1-6) elénk tárul Izajás próféta látomása a népek zarándoklatáról Sionba. Ők Isten elismerésével megvalósítják a mindenkinek szóló békét — Izrael határain túl is.

A fény a Bibliában Isten hatalma és dicsősége kinyilvánulásának, valamint a történelembe vagy az egyes ember életébe történő megmentő közbelépésének szimbóluma.

A babiloni fogság idején a benső sötétségben eltöltött esztendők után Izrael népe maradékának újból van reménye, mert a szövetség Istene megígérte, hazavezeti népét. A Föld népei csodálattal eltelve Izraelbe mennek, hogy ajándékaikkal hódoljanak Izrael szabadító Istenének, aki egyben a mi Istenük is.

Az olvasmány örömhimnuszban hirdeti, hogy mindenki meghívást kapott arra, hogy egészen közel kerüljön az Izraelben felragyogott Világossághoz, aki Jézus Krisztus.

            Az olvasmány erőteljes felhívás a kivonulásra mindenféle zárkózottságunkból, hogy fel- és elismerjük annak a Fénynek ragyogását, aki megvilágosít minden embert. Isten megtestesült Igéje „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9).

Krisztus az életünkben a minket elkísérő és üdvösségre vezető világosságunk. Amilyen mértékben meggyökerezik benne az egyes ember és az egyház egész közössége, azaz amilyen mértékben engedi önmagát a hit világosságába vonni önmagát, olyan mértékben árad el rajta az isteni élet. Szükségünk van az isteni élet értelmünket és akaratunkat átható tiszta fényére, hogy a hívek közösségében betöltsük küldetésünket: megváltott életünkkel tükrözzük vissza Krisztus világosságát. „Joggal hasonlít az Egyház a holdhoz; nem saját fényétől ragyog, hanem Krisztus fényében; ragyogását az igazságosság napjától veszi, ezért vallhatja: nem én élek, hanem Krisztus él énbennem." (Szt. Ambrus)

Az ünnep evangéliuma (Mt 2,1-12) bemutatja, ahogyan újszövetségi szempontból valóra vált az elhangzott olvasmány látomása. Máté történelmi adatokkal és bibliai idézetekkel támasztotta alá, hogy a Krisztus-eseményben beteljesedtek az ószövetségi ígéretek. Ebben az összefüggésben kapott helyet a napkeleti bölcsek látogatása a gyermek Jézusnál. Az egykori Óperzsa Birodalom központi területéről Jeruzsálembe történő elindulásukban elkezdett valóra válni Izajás próféta látomása. A bölcsek jelképezik a Föld minden részén élő emberek útra kelését, hogy Krisztushoz eljussanak, és elismerjék Őt Megváltójuknak. A bölcsekkel megkezdődött a pogány (Izraelen kívüli) népek zarándoklata Jézus Krisztushoz, és ez tart az egész történelmen keresztül.

Krisztusban az egész emberiség megtalálja egységét. Nemzeti, nyelvi és kulturális alapon Krisztus nem tesz különbséget. A mennyei Atya különbségtétel nélkül meghívta a Föld minden népét meghívta a messiási üdvösségre, amelyet megtestesült Egyszülöttje hozott el nekünk, és tett annak részesévé.

Az üdvösségre szóló meghívás követésének gyümölcse Jézus Krisztus egyháza. Krisztus zsidókból és pogányokból híva meg népét, hogy együtt alkossák Isten új népét. „Ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magába minden embert, s nem egyszer kisded nyájnak tűnik, az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség nagyon erős hajtása. Krisztus, aki ezt a népet az élet, a szeretet és az igazság közösségévé alapította, eszközként is fölhasználja mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául és a föld sójául." (Lumen Gentium, 9; vö. Mt 5,13-16).

A bölcsek nem nyugodtak addig, amíg el nem jutottak üdvözítő Jézusukhoz. Igazán élni csak ezért és így érdemes! Hagyjuk szabadon szívünket és értelmünket Isten távlatainak! A mágusok bemutatták az egész emberiség válaszát Jézus születésének fogadására. Tartsunk a mágusokkal! - fejezte be beszédét Krakomperger Zoltán általános helynök.

Fotó: Szabó Dávid

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Isten akarata és az én akaratom aránya nem 50-50%. Ez nem „do ut des”, adok, hogy adj! Ez nem alku, hanem 100 és 100%. Vagyis: én is azt akarom, amit Isten. Keresem az Ő akaratát. Egy irányba, párhuzamba állítom az akaratomat az Övével. Nincs ennél szebb. Ez igazi művészet. Ez egy páros tánc.

Az alábbiakban Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkésznek a paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez szóló levelét olvashatjuk, amelyet az új esztendő kezdetén fogalmazott meg.

Kedves Főpásztorok és Atyák!

Az esztendő fordulóján, az új év elején ismét szükségesnek tartottam Hozzátok fordulni.

Karácsonyi levelem talán kicsit taxatív volt, most pragmatikusabb akarok lenni. Folytatnám a hitről írott gondolataimat, ott, ahol abbahagytam. Életjobbító szándékkal talán nem árt elgondolkodni, hol és hogyan állunk?

A hitem lényegét, tartalmát leginkább a rosszhoz való viszonyomban tudom lemérni. A gyermeki hit kérdez: miért engedi Isten? A kérdés mögött az áll, nekem nincs válaszom, könnyebb a felelősséget áthárítani. A serdülő hit lázad. Nem tudja az igazságtalanságot, szenvedést, betegséget és a halált elfogadni. A felnőtt hit küzd a rossz ellen, de nem tud mindent megváltoztatni. Kettős viszonyulás ez: amire hatok, jobbá teszem; amit nem tudok alakítani, belső békével elfogadom. „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.” (Assisi Szent Ferenc imája)

Az érett hit pedig tovább kérdez: mi a rossz? Mi egyáltalán a rossz? Elszakadni Istentől. A bűn a rossz, más semmi sem rossz, csak ha távol vagyunk Tőle. (vö. 2016. május 29-én a Betegek és gyógyítók búcsúján, Máriapócson elhangzott prédikációm)

Nem az a kérdés: Isten hol vagy? Miért nem segítesz? Hanem: én hol vagyok? Megteszem-e a dolgom az Istenért? Nem Ő tegyen meg értem valamit, hanem én Őérte! Pontosabban: nem is én Érte, hiszen Ő mindig velem van, hanem EGYÜTT! Ez túlmutat rajtunk. Nem rólunk szól. Mi is benne vagyunk, de itt nem mi vagyunk a rendkívüliek, hanem az Úristen. Nem mi vagyunk a főszereplők, talán csak a statiszták. A legtöbb és a legjobb, ami kihozható az életünkből, hogy engedjük átragyogni magunkon a Teremtő rendkívüliségét, kegyelmét. Én ezt hívom igazi alázatnak, spirituális érettségnek. Isten az ajándékait nem a polc tetejére rakta, hanem alulra, nem nyújtózkodni kell, hanem lehajolni érte.

Ha gyerekes lennék, várnám a csodát, nőjön ki újra a bal szemem. Ha serdülő hitem lenne, lázadnék, hogy miért nem látok rendesen, miért ért ez a sok megpróbáltatás, sok műtét, megannyi fájdalom. Felnőtt hittel küzdenék, talán erő felett, s megtanulnék beletörődni. De valami más kell! Sokkal több!  Élő kapcsolatba kerülhetünk Valakivel, aki hatalmasabb mindennél! Mi az Ő csodáinak a részeseivé válhatunk! Olyan ez, mint a teremtés, az alkotás, a művészet, az ihlet. Inspiráció és kreativitás. Érettség. Ahogy az Isten elgondolta, és én ezt tehetem, együtt Ővele. Aktív munkatársává választott, teremtőjévé lettem – Vele együtt – az én sorsomnak.

S ha már erről beszélek, hagy mondjam el – nem árt ismételgetni – , a hitetlen azt mondja: Isten akarata 0%, az én saját akaratom 100%. Sok hívő pedig úgy véli, „legyen meg a Te akaratod”, azaz Isten akarata 100%, az én akaratom 0%. Ezt nem tartom jónak! Nem Istenhez és nem emberhez méltó! Akkor mi a helyes? Közelíteni kellene, de nem üzletkötésre gondolok, nem az 50-50%-ra. Ez nem „do ut des”, adok, hogy adj! Ez nem alku. Hanem 100 és 100%. Vagyis: én is azt akarom, amit Isten. Keresem az Ő akaratát. Egy irányba, párhuzamba állítom az akaratomat az Övével. Nincs ennél szebb. Ez igazi művészet. Ez egy páros tánc.

A dolgokat csak az Isten szeretetének oldaláról tudom megérteni. Mert minden ebből fakad. Az én életem, a hivatásom, minden. S ez a szeretet találkozni akar azzal, akit szeret, azonosulni akar velem. A végtelen nagy szeretet és a nagy szenvedés átváltoztatja az embert. Meglátszik rajtunk, ha akarjuk, ha nem, mennyit vagyunk együtt ezzel a feltétel nélküli szeretettel, az Úristennel. Ő átformál. Engedem-e, akarom-e? Ez nem olcsó, ez nem kényelmes. Már nem lehetek a régi önmagam. Bele kell halni. Ez veszteségekkel jár. Ugyanakkor a legnagyobb nyereséggel.

Isten akaratának a keresése: ez egy élethosszig tartó feladat. S ennek az akaratnak a megvalósítása nem létezik tiszta múlt, elengedés, megbocsátás, igazi szabadság nélkül. Mint ahogy a jelenben hozott üdvösséges, jó döntések nélkül sem. (Erről beszéltem 2016. augusztus 14-én, Máriapócson, a Nagyboldogasszony napi búcsún a liturgia előtti 50 perces katekézisben)

Még egy gyakorlati szempont. Az erényes élet, az erénytan magától értetődően megkerülhetetlen e témában. A platonista szemlélet Horatiustól elhíresült un. „arany középútja” (aurea mediocritas) azt sejtetné velünk, hogy a fekete és fehér között a szürke lenne a követendő út. Számomra ez bárgyúság, naivitás, a lovak szemellenzője. Tapasztalatlanság és szűk látókör. Tudjuk, hogy az erények egyensúlyt jelentenek, mértéket, mértékletességet. A skolasztika óta ismert: „A túlzásba vitt erény már nem erény.” A túl sok is rossz, de a túl kevés is. Nekem az arisztotelészi „meszotész” (közép) fogalom tartalmasabb és mélyebb. (vö. Nikomakhoszi Etika), amely azt jelenti, tudok a feketéről, ismerem a fehéret is, de középen megyek, és ez nem a szürke.

Széles látókörű vagyok. Ismerem a végleteket, de én középen megyek, mert reális vagyok, életszerű. Ferenc pápa kifejezésével élve: „a pásztor legyen bárányszagú.” Látom a dolgokat, ismerem az életet és bölcs vagyok, kiegyensúlyozott. Ez a látásmód segítsen minket és ezzel a prudenciával tudjunk vezetni másokat is, a ránk bízottakat.

„A végtelen utáni vágyódásunk olyan vonzalom, melyet személyes meghívólevélként helyezett lelkünkbe az Isten. Elérhetetlenségével arra ösztökél, hogy szüntelenül Őt keressük és felnőjünk szent titkaihoz.” (Simon András)

Az új esztendőben Isten kegyelmét és érett hitet, bölcsességet kívánva, imádságos szeretettel köszönt Mindnyájatokat, örökké magasztalva az Urat:

Zsolt atya

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Geszteréden, a Szent Anna-templomban együtt ünneplik a hívek a település szülöttének, Felföldi László pécsi megyéspüspök püspökszentelési és megyéspüspöki beiktatási szertartását január 6-án, vízkereszt ünnepén. A geszterédi és a környező települések hívei kivetítőn keresztül online követik majd a Pécsi Székesegyházban 10.30-kor kezdődő szertartást, majd a szentmise végén szentáldozáshoz is járulhatnak.

Ugyanígy együtt ünnepelnek a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalában is László püspök korábbi munkatársai.

A világjárvány okozta veszélyhelyzet miatt a szertartáson kizárólag a meghívott vendégek vehetnek részt. A szentmisét a Pécsi Egyházmegye élőben közvetíti a weboldalán, YouTube-csatornáján és Facebook-oldalán, valamint ezt megosztva az egyházmegyénk facebook oldalán, így az események az otthon maradók is részesei lehetnek.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az elmúlt év egyértelmű tapasztalata, hogy az egyébként is online hangsúlyos kommunikációt, a virtuális kapcsolattartás népszerű formáit, valamit az információ közlés elektronikus világát felerősítette a járványhelyzet, amely korlátozta és korlátozza a személyes találkozások, mozgások lehetőségeit. Ebbe az online térbe, virtuális teendőkbe csöppent a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség is, ahol a munkatársak igyekezték folyamatosan megtalálni a kapcsolódási pontokat az olvasókkal, követőkkel.

Nem egyszerű feladat azonban felismerni, hogyan lehet közel hasonlóan eljutni az emberek szívéhez, lelkéhez a képernyőkön, kijelzőkön keresztül, mint testközelben. Éppen ezért tűzte ki célul a lelkészség, hogy egy online felmérés segítségével keresi a válaszokat, igényeket a lelki tartalmakat követők sorában:

Az online világ is olyan missziós terep, ahol ugyanúgy rendelkezésre állnak az eszközök ahhoz, hogy továbbadjuk a kereszténység örömét, Isten üzenetét. Itt is fel kell építenünk egy hidat Isten és ember között. Élnünk kell a lehetőségekkel, és meg kell tennünk mindazt, ami tőlünk telhető! Ezért fontos, hogy megismerjük az emberek igényeit, a legkézenfekvőbb utat a szívükhöz.

Ezt szolgálja az a néhány perces kérdőív, amely megtalálható a lelkészég oldalán (http://delelkes.dnyem.hu/online-segitseg/), amelyre folyamatosan várják minden online térben érdeklődő válaszát.

A felmérés további célja, hogy egy gondolat erejéig mindenki rendet tegyen az online háza táján, és tekintsen rá arra, hogy milyen tartalmakat, hogyan követ, illetve biztosan hasznosan bánik-e az idejével. Az év elején érdemes rendeznünk életünk ezen területeit is: kiiktatni a szükségtelent, és beemelni a jót. Bátorítunk tehát mindenkit erre a gyors revízióra, amely által a lelkészség munkája is gazdagodik az igények iránymutatásával.

Szilágyi Eszter

Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét. Adja meg nekünk, hogy lássuk kezdeményezését, a jeleket, amelyek által vezetni akar minket.

A katolikus egyház január 6-án ünnepli vízkeresztet, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét. A kereszténységben a 4. század elején vált vízkereszt napja liturgikus ünneppé, 312 és 325 között kezdett elterjedni először keleten, majd nyugaton. Vízkereszt ünnepén a templomokban vizet szentelnek, amelyből vihetnek a hívek, hogy imádság kíséretében meghintsék vele otthonukat.

Ekkor kezdődik meg a házszentelések időszaka is, amely a 15. századtól kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 20. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).

Vízkereszt hagyományos elnevezése, az epifánia a görög epiphaneia, megjelenés szóból származik, a Szentírásra utal vissza. Az Ószövetségben Isten különféle módokon nyilvánítja ki önmagát az embereknek, ahogy megjelenik Mózesnek az égő csipkebokorban vagy a tűzoszlop képében, vagy ahogy prófétái által szól hozzánk. Az ószövetségi ígéretek Jézus Krisztusban teljesednek be, amikor Isten emberré lesz. A latin kifejezés is erre utal: Epiphania Domini, magyarul: az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése. Vízkereszt ünnepe emlékeztet minket arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent közöttünk és elhozta nekünk az üdvösséget. A keleti egyházakban ezért sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe.

Vízkeresztkor ünnepeljük a napkeleti bölcsek, vagy népiesen a háromkirályok érkezését. Az evangélium bölcseknek nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Az ünnep először is arra emlékeztet, hogy a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre. Máté evangéliumában olvassuk: „íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2,1), akik a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Júdeába, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az igaz Istennek és mirhát a szenvedő Emberfiának, a Messiásnak. Az ajándékok előrevetítik Jézus titulusait, amelyekkel az evangéliumban találkozunk. A királynak kijáró tisztelet jeléül aranyat hoznak neki, hiszen Jézus királyi sarj, Dávid király leszármazottja (Mt 1,1). Második eljövetelekor királyi dicsőségében fog megjelenni, ő a Királyok Királya és Urak Ura (Jel 19,16). A második ajándék, a tömjén leginkább a főpapnak kijáró papi ajándéknak számított. A Zsidókhoz írt levél nevezi Jézust főpapnak (Zsid 4,14). A harmadik ajándék, a mirha, amely több alkalommal is megjelenik a Bibliában, akár illatszerként (pl. Eszt 2,12), akár orvosságként (pl. Ter 37,25–27), a fájdalom enyhítésére is szolgált. Jézusnak a kereszten ezt akarnak adni: „Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el” (Mk 15,23). Jézus halála után a bebalzsamozásához is ezt az anyagot használták (Jn 19,39). Jézus tehát király, főpap és a szenvedő Emberfia, a Messiás is.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13–17) szerint Jézus elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte őt. Ekkor a mennyei Atya szózata kinyilatkoztatta a Fiút: „És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik«” (Mt 3,17), és a Szentlélek galamb képében alászállt Krisztusra. Ebben a jelenetben a teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát az emberiség előtt.

Az Egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet kap. Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap. Innen származik az ünnep közismert elnevezése. Ezt a szent hagyományt őrzi a bizánci egyház is, mégpedig kettős formában. Vízszentelés ugyanis nem csupán az általában január 5-én, nagy alkonyati zsolozsmával egybekötve végzett Szent Bazil Liturgiája végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-ai Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban a templomokban történik, január 6-án néhány pap és a püspök a folyókhoz is kimegy, hogy megszenteljék azok vizét, ezáltal még inkább bekapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megvalósuló eseménybe. „Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt” – hangzik a vízszentelési sztihira.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1–12). Jézus ezzel a cselekedettel kinyilvánította isteni erejét: „Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Ebben a csodában Isten megmutatja dicsőségét, hogy az embereknek segíteni akar, meg akarja menteni és végül meg akarja váltani őket.

Az ünnepen és azon túl is fordítsuk szívünket a megjelenő Isten felé, hogy megláthassuk életünkben kegyelmi ajándékait!

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1-12). Jézus ezzel a cselekedettel kinyilvánította isteni erejét: „Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Ebben a csodában Isten megmutatja dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja menteni és végül meg akarja váltani őket.

Az ünnepen és azon túl is fordítsuk szívünket a megjelenő Isten felé, hogy megláthassuk életünkben kegyelmi ajándékait!

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíergyházi Egyházmegye

Felföldi László pécsi megyéspüspök címere

Felföldi László pécsi megyéspüspök – egyházmegyénk korábbi általános helynöke, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház volt plébánosa –, püspökké szentelése és a beiktatási szentmise 2021. Január 6-án, szerdán, Vízkereszt ünnepén 10.30-kor kezdődik a Pécsi Székesegyházban.

A főszentelő lesz Erdő Péter bíboros, a társszentelők pedig: Michael August Blume érsek, apostoli nuncius és Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök.

A világjárvány okozta veszélyhelyzet miatt a szertartáson kizárólag a meghívott vendégek vehetnek részt. A szentmisét a Pécsi Egyházmegye élőben közvetíti a weboldalán, YouTube-csatornáján és Facebook-oldalán, valamint ezt megosztva az egyházmegyénk facebook oldalán, így az események az otthon maradók is részesei lehetnek.

Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban az egyházközség hívei kivetítőn keresztül követhetik a szertartást, amelynek végén szentáldozáshoz is járulhatnak.

Imádkozzunk László püspökért, hogy szolgálatában a Pécsi Egyházmegye egész közösségét a szeretetben gyűjtse egybe és vezesse!

Őszentsége Ferenc pápa 2020. november 18-án Mons. Felföldi Lászlót, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát a Pécsi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki.

Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs - Szatmár - Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981). Ezt követően felvételt nyert az Egri Főegyházmegye papnövendékei közé, 1981 és 1986 között Egerben végezte filozófiai és teológiai tanulmányait.

1986. június 21-én szentelték pappá az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Újfehértón (1986–1988) és Egerben (1988–1990) szolgált segédlelkészként, majd a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye létrehozása után Nyíregyházán volt segédlelkész (1990–1996), püspöki titkár (1996–1998), irodaigazgató-helyettes (1998–2009), plébános a Debreceni Megtestesülés Plébánián (2003–2017), pasztorális helynök (2003–2015), a debreceni esperesi kerület esperese (2007–2017).

2015-től a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke. 2017-től az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet vezetője, a hitoktatás feladatának és az akolitusok csoportjának koordinátora, valamint a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa.

Díjai, kitüntetései: pápai káplán 2000-ben; címzetes prépost 2011-ben. A debreceni városvezetés 2013-ban „Pro Urbe” díjban részesítette, 2016-ban pedig szülőfaluja díszpolgára lett.

Felföldi László pécsi megyéspüspök címerének szimbólumaiban egyaránt megmutatkoznak a gyökerei és az új egyházmegye közössége felé irányuló nyitottsága.

A püspöki címerben látható Geszteréd címerében található kalász és a hal, valamint Pécs – mint bortermelő terület – szimbóluma, a szőlőfürt, amelyek azon túl, hogy László püspök életében a múlt és a jelen összekapcsolására mutatnak rá, mindkettő (a kalász és a szőlőfürt) az Eucharisztia szimbólumai. A hal szintén a kereszténységre utaló ábrázolás.

A máriás lelkiségre mutató Mária-monogram a piarista gimnázium címerének is fő motívuma. László püspök papi hivatásának gondolata a kecskeméti piarista gimnáziumi évek alatt érlelődött.

„Megismertük a szeretetet” (1Jn 4,16). püspöki jelmondatának üzenetéről bővebben olvashatunk a László püspökkel készült portréinterjúban, amely az Öröm-hír egyházmegyei újság karácsonyi számában, valamint az egyházmegye oldalán is meggjelent: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3241-a-fold-dont-nem-en-beszelgetes-felfoldi-laszlo-kinevezett-pecsi-megyespuspokkel

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye