Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét.

A katolikus egyház január 6-án ünnepli vízkeresztet, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét. 

Vízkereszt ünnepén a templomokban vizet szentelnek, amelyből vihetnek a hívek, hogy imádság kíséretében meghintsék vele otthonukat. A debreceni Szent Anna-székesegyházban dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, a székesegyház plébánosa mutatott be szentmisét, amelyben vizet szentelt, majd az újonnan megáldott szenteltvízzel megáldotta a híveket.

Az alábbiakban dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök atya homíliáját tesszük közzé:

Az ünnep tartalma az a hitigazság, hogy a Betlehemben Szűz Máriától világra született Jézus nemcsak Izrael Messiása, hanem minden más nép végérvényes üdvhozója, azaz mindenki Megváltója. A mennyei Atya mindenkit meghívott Jézushoz az általa meghozott üdvösségre, amelynek jele és eszköze az egyház, azaz egyúttal arra is meghívottak vagyunk, hogy egymással egyházat, Isten új szövetségi népét alkossuk. Ennek a hitigazságnak fel- és elismerését közli Szent Máté evangélista a napkeleti bölcsek útnak indulásával és megérkezésével Betlehembe a kisded Jézushoz — az elbeszélő teológia műfajának felhasználásával.

Az ünnep elnevezése Urunk megjelenése (gör.-lat. Epiphania Domini). Az antik hitrege szerint hellén istenek is megjelentek a földön, földi látogatásaikat epiphaneia-nak, megjelenésnek, kinyilvánításnak nevezték. Jézus korában az epiphania domini azt az eseményt jelentette, amikor a császár meglátogatta birodalma városainak egyikét, ahol illendő tisztelettel fogadták.

A napkeleti bölcsek fel- és elismerték a Mária ölében ülő gyermek Jézus valódi nagyságát. Csatlakozzunk mi is a bölcsekhez! Hódoljunk Krisztusnak, Messiásunknak és Megváltónknak!

Az ószövetségi olvasmányból (Iz 60,1-6) elénk tárul Izajás próféta látomása a népek zarándoklatáról Sionba. Ők Isten elismerésével megvalósítják a mindenkinek szóló békét — Izrael határain túl is.

A fény a Bibliában Isten hatalma és dicsősége kinyilvánulásának, valamint a történelembe vagy az egyes ember életébe történő megmentő közbelépésének szimbóluma.

A babiloni fogság idején a benső sötétségben eltöltött esztendők után Izrael népe maradékának újból van reménye, mert a szövetség Istene megígérte, hazavezeti népét. A Föld népei csodálattal eltelve Izraelbe mennek, hogy ajándékaikkal hódoljanak Izrael szabadító Istenének, aki egyben a mi Istenük is.

Az olvasmány örömhimnuszban hirdeti, hogy mindenki meghívást kapott arra, hogy egészen közel kerüljön az Izraelben felragyogott Világossághoz, aki Jézus Krisztus.

            Az olvasmány erőteljes felhívás a kivonulásra mindenféle zárkózottságunkból, hogy fel- és elismerjük annak a Fénynek ragyogását, aki megvilágosít minden embert. Isten megtestesült Igéje „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9).

Krisztus az életünkben a minket elkísérő és üdvösségre vezető világosságunk. Amilyen mértékben meggyökerezik benne az egyes ember és az egyház egész közössége, azaz amilyen mértékben engedi önmagát a hit világosságába vonni önmagát, olyan mértékben árad el rajta az isteni élet. Szükségünk van az isteni élet értelmünket és akaratunkat átható tiszta fényére, hogy a hívek közösségében betöltsük küldetésünket: megváltott életünkkel tükrözzük vissza Krisztus világosságát. „Joggal hasonlít az Egyház a holdhoz; nem saját fényétől ragyog, hanem Krisztus fényében; ragyogását az igazságosság napjától veszi, ezért vallhatja: nem én élek, hanem Krisztus él énbennem." (Szt. Ambrus)

Az ünnep evangéliuma (Mt 2,1-12) bemutatja, ahogyan újszövetségi szempontból valóra vált az elhangzott olvasmány látomása. Máté történelmi adatokkal és bibliai idézetekkel támasztotta alá, hogy a Krisztus-eseményben beteljesedtek az ószövetségi ígéretek. Ebben az összefüggésben kapott helyet a napkeleti bölcsek látogatása a gyermek Jézusnál. Az egykori Óperzsa Birodalom központi területéről Jeruzsálembe történő elindulásukban elkezdett valóra válni Izajás próféta látomása. A bölcsek jelképezik a Föld minden részén élő emberek útra kelését, hogy Krisztushoz eljussanak, és elismerjék Őt Megváltójuknak. A bölcsekkel megkezdődött a pogány (Izraelen kívüli) népek zarándoklata Jézus Krisztushoz, és ez tart az egész történelmen keresztül.

Krisztusban az egész emberiség megtalálja egységét. Nemzeti, nyelvi és kulturális alapon Krisztus nem tesz különbséget. A mennyei Atya különbségtétel nélkül meghívta a Föld minden népét meghívta a messiási üdvösségre, amelyet megtestesült Egyszülöttje hozott el nekünk, és tett annak részesévé.

Az üdvösségre szóló meghívás követésének gyümölcse Jézus Krisztus egyháza. Krisztus zsidókból és pogányokból híva meg népét, hogy együtt alkossák Isten új népét. „Ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magába minden embert, s nem egyszer kisded nyájnak tűnik, az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség nagyon erős hajtása. Krisztus, aki ezt a népet az élet, a szeretet és az igazság közösségévé alapította, eszközként is fölhasználja mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául és a föld sójául." (Lumen Gentium, 9; vö. Mt 5,13-16).

A bölcsek nem nyugodtak addig, amíg el nem jutottak üdvözítő Jézusukhoz. Igazán élni csak ezért és így érdemes! Hagyjuk szabadon szívünket és értelmünket Isten távlatainak! A mágusok bemutatták az egész emberiség válaszát Jézus születésének fogadására. Tartsunk a mágusokkal! - fejezte be beszédét Krakomperger Zoltán általános helynök.

Fotó: Szabó Dávid

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye