Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ars Sacra Debreceniensis címmel a katolikusok Debrecenbe való visszatérésének 300. évfordulója tiszteletére kiállítás nyílt április 10-én, Debrecenben a Belvárosi Galériában.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatával, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Hajdú-Bihar megyei csoportjával és a Debreceni Művelődési Központtal együttműködve a debreceni kötődésű képző-, ipar-, és fotóművészeket hívták meg a szakrális témájú kiállításra, amely címében is utal arra, hogy a tárlat tartalmilag nem felekezet-specifikus művekből áll, hanem debreceni és debreceni kötődésű művészek olyan alkotásaiból, melyek az emberi lét szakrális és transzcendens dimenzióit mutatják be.

A tárlatra 65 művész adta be munkáit, s csaknem kétszáz műből válogatta ki a zsűri a tartalmi és esztétikai szempontoknak leginkább megfelelő 92 alkotást, köztük a díjazásra érdemeseket.

A kiállítás megnyitója előtti sajtótájékoztatón Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök elmondta, 300 évvel ezelőtt a debreceni katolikus élet újjászületésekor egyben az a folyamat is elkezdődött, amelyben a katolikus vallás hozzájárult Debrecen kultúrájának, értékeinek a gazdagításához. A debreceni kötődésű művészek szakrális jellegű alkotásai is erre irányítják a figyelmet.

A főpásztor a szakralitás megfogalmazásához Babits Mihályt idézte az  „Örökkék ég a felhők mögött”  című hitvallásából: „…Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! …Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban, ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot... Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat…. Hiszem, hogy érdemes...

Végül a főpásztor hozzátette, a katolikus vallás jelenléte a városban a vallomásban is szereplő távolságra nyitást szeretné bemutatni. Különösen nagy jelentősége van ennek a mai világban, amikor a falak már nem a felekezetek között állnak, hanem az ember és a természetfölötti világ között, amelyek lezárják az embert. A művészet oldja ezeket a falakat és felnyitja az ember életét arra, ami több. A szakralitás valójában az ember fölötti, vagyis a természetfölötti többletet jelenti.

Kolomay Szabolcs Debrecen alpolgármestere a sajtótájékoztatón kifejezte, Debrecen hihetetlenül gazdag, kulturálisan sokszínű és egyben befogadó város. A katolikusok visszatelepülése óta együtt élnek a felekezetetek, egymást segítve, a város érdekeit szem előtt tartva olykor kompromisszumot kötve. A kiállításon bemutatandó művek jelképezik ezt az együttélést, amely a transzcendenciát is megjeleníti. Színvonalas munkák kerültek kiállításra, az alkotók nevei is fémjelzik, hogy mennyire komolyan vették a felhívást.

A téma lelkesítette a művészeket, folytatta dr. Nagy Márta művészettörténész, egyetemi docens, majd hozzátette, a kiállításon elhelyezett munkák három csoportra oszthatók:

A klasszikus értelemben vett szakrális munkák leginkább a liturgiát szolgáló templomművészetet, a magánájtatosságot, hitoktatást szolgáló tárgyai; a hagyományos keresztényikonográfiájú munkák, amelyek művészi kvalitásukból adódóan nevezhetőek szakrális tárgyaknak; valamint kevés számban a nem keresztény tematikával rendelkező, feltehetően az alkotóik által szakrálisnak nevezett munkák.

Végül Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója elmondta meglepetés volt számára a kiállítás iránti óriási érdeklődés. Az intézmény 9 közösségi házat és a Tímár Házat tartja fönn, feladatuk, hogy minden rendezvény egy adott közösség bevonásával egy nagyobb közösséget szolgáljon.  Ez jelen esetben a város katolikus közössége és az alkotóközösségét jelenti.

Ezután a kiállítást dr. Nagy Márta művészettörténész nyitotta meg, köszöntőt mondott Bosák Nándor, püspök és Komolay Szabolcs, alpolgármester. A kiállítást rendezte: Fátyol Zoltán festőművész.

A megnyitó végén a felajánlott díjak kerültek átadásra. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye két díjat ajánlott fel. A fődíjat Madarász Kathy Margit Textiltervező iparművésznek és Gyöngy Enikő ötvös, iparművésznek adományozta.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Monostory Viktória ikonfestőnek, és Kányási Holb Margit iparművésznek, a Debreceni Művelődési Központ díját Papp Károly grafikusművész  kapta. A díj nem más, mint a következő évadban a Belvárosi Galériában egy önálló kiállítás lehetősége.  A zsűri különdíjában Kustár Gábor szobrász részesült.

A zsűri tagjai voltak: Aknay János festőművész, dr. Nagy Márta művészettörténész, Fátyol Zoltán festőművész és dr. Várhelyi Ilona irodalomtörténész.

A megnyitón közreműködtek: Újhelyi Kinga Jászai-díjas színművész és a Debreceni Canto Armonico Énekegyüttes.

A kiállítás 2015. május 11-ig tekinthető meg hétköznapokon 10-18 óráig.

Kovács Ágnes

Kiállító alkotók:

AKNAY JÁNOS * ALMÁSY ALADÁR * ÁSZTAI CSABA * BÍRÓ ESZTER * BUKA LÁSZLÓ * BURAI ISTVÁN * D. KIRÁLY SÁNDOR * DR. MOLNÁRNÉ ÖTVÖS TÜNDE * DURUCSKÓ ZSOLT * E. LAKATOS ARANKA * ÉLES BULCSÚ * FÁTYOL ZOLTÁN * GÁL ANDRÁS * GONDA ZOLTÁN * GYÖNGY ENIKŐ * GYŐRI LÁSZLÓ * H. CSONGRÁDI MÁRTA * HORVÁTH BÍBOR * HORVÁTH ISTVÁN * KASSAI IMRE * KÁNYÁSI HOLB MARGIT * KISS ÁRPÁDNÉ * KOZMÁNÉ BŐDI ILDIKÓ * KURUCZ IMRE * KUSTÁR GÁBOR * LÁNG ESZTER * LÁSZLÓ ÁKOS * LUKÁCS GÁBOR * MADARÁSZ KATHY MARGIT * MAGYAR ZITA * MAKOLDI SÁNDOR * MAKOLDI SÁNDOR GYULA * MÁTHÉ ANDRÁS * MONOSTORY VIKTÓRIA * NURIDSÁNY ÉVA * OLÁH TIBOR * ÖTVÖS NAGY FERENC * PALOTAI ERZSÉBET * PAPP KÁROLY * PAPP TAMÁS JÁNOS * SUBICZ ISTVÁN * SULYOK GÉZA * SÜLI ISTVÁN * SZABÓ ANTÓNIA * SZILÁGYI IMRE * TAMUS ISTVÁN * TARNÓCZI JÓZSEF * TARSOLY ANDORNÉ * TORNAY KRISZTINA * TOROCZKAY ILONA * VELÉNYI RUDOLF * VINCZE LÁSZLÓ * WRÁBEL ERZSÉBET * ZIMÁNYI ALAJOS

November 7–8-án Debrecenben 320 pedagógus – köztük szerzetesnővérek és világi munkatársak a határon túli missziókból és a rend négy hazai iskolájából – vettek részt a Boldogasszony Iskolanővérek által szervezett nevelési konferencián – tájékoztatott Tornay Krisztina M. Petra iskolanővér. Lobmayer M. Judit tartományfőnöknő üdvözlőlevelében ismertette, milyen célokkal szervezték meg a Küldetéses ember iskolája című tanácskozást:

1. Erősödjünk meg identitásunkban, hogy mi együtt – Boldogasszony Iskolanővérek és világi munkatársak – Isten művében veszünk részt, küldetéses emberek vagyunk annak a karizmának őrzőjeként, melyet Boldog Terézia Gerhardinger hagyott ránk.

2. Előadások, műhelymunkák, beszélgetések által pillantsunk rá a mai kor kihívásaira, hogy a rend mindig megújulni kész lelkületéhez hűségesen mi is tudjunk új nevelési utakat keresni.

3. Közelebb kerülve egymáshoz erősítsük az iskolanővéri hálózatot, és ezáltal támogassuk egymást küldetésünk betöltésében. 

Az első napon három fő téma köré szervezték az előadásokat, ezek alapján a második napon tizenhat választható műhelyben foglalkoznak a következőkkel:

1. Spiritualitás, hitre nevelés, (újra)evangelizáció intézményeinkben,

2. Női és férfi identitás, és az ebbe való beavatás: a fiúk és a lányok nevelése,

3. A frontális oktatás alternatívája, szemléletváltás, módszertani innovációk.

A nyitó szentmisét Bosák Nándor püspök mutatta be, az első napot Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök előadása vezette be. Tágas horizontot nyitott, s hangsúlyozta a szerzetesi iskolák úttörő, élő és szabadon-kreatívan működő pedagógiai műhely voltának jelentőségét. Az iskolanővéri karizmát Lobmayer M. Judit mutatta be, Bártfay M. Zsuzsanna iskolanővér pedig a Svetits-gimnázium 118 éve eleven, megszakítás nélküli hagyományáról s ezzel együtt az innovációkról, a kihívások bátor megválaszolásáról beszélt. Tornay M. Petra bemutatta azt az utat, amely a minden kollégára kiterjedő dialógus és műhelymunka során ehhez a konferenciához vezetett és kialakította témáit, munkamódszerét. Minden tanítóblokkot vezetett egyéni és kiscsoportos reflexióval mélyítettek el, Hári M. Ildikó szupervizor vezetésével. Soltész Miklós egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntésében a szeretet szerepét emelte ki. Hangsúlyozta, hogy nevelni a személyiségével, a lelkével tud a pedagógus: ez embertől emberig hat, s ez a szabadidős foglalkozásokban talán még erősebb, mint a tanórán.

A debreceni nagytemplomi református gyülekezet – Szent II. János Pál pápára, kiengesztelő látogatására is hivatkozva levelükben – nagylelkűen átengedte a nagytemplomot arra az alkalomra, amelyen mindnyájan megújították elköteleződésüket Isten e művének, a küldetéses ember iskolájának.

A műhelyeket bevezető délutáni blokkban Katona György, a Nyugat-magyarországi Egyetem dékánja a mai gyerekek digitális világáról beszélt. Baráti M. Kinga az iskolanővérek eddigi módszertani innovációit foglalta össze. Kutatásaik eredményét bemutatva Márkus Zsuzsanna a magyarországi iskolanővéri intézmények diákjairól, Pusztai Gabriella pedig a felekezeti oktatásban részt vett egyetemi hallgatók közösségi és tanulmányi mutatóiról beszéltek. Végül Guba András SchP a fiúk férfivá érése szempontjából döntő szerepű férfibeavatás lehetőségeiről beszélt, a katolikus és piarista hagyományra támaszkodva. A második nap tizenhat műhelye között volt, amelyik az iskolanővéri lelkiségbe avatott be (Ivanics M. Andrea); a piarista és bencés hitoktatási modellt mutatta be (Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, Juhász Albin OSB); és voltak műhelyek, amelyek a jó gyakorlatokat mutatták be (Barátok útja, Szentjánosbogár). Imaformákat és ezek egymásra épülését mutatta be Laczkó Zsuzsa SJC tartományfőnöknő. A művészet és istenélmény kapcsolatáról Locker M. Margit, a hitre nevelés lélektani vonatkozásairól Csáky-Pallavicini Zsófia, a női és férfibeavatásról Tormay Zita beszélt a meséken keresztül. Guba András és Tornay M. Petra a katolikus hagyományon alapuló beavatásra helyezte a hangsúlyt. Karasszon Dezső orgonaművész egy zeneművet elemzett, bemutatva az irodalmi, spirituális, teológiai és zenei megközelítés integrált lehetőségét. Szászi Balázs saját élményű csoportdinamikát, Láng Judit a kooperatív módszert, Réti Mónika a felfedeztető tanulást, Zweegman Kocsi Magda pedig az INPP-módszert tanította. (INPP-módszer: az angol Institute for Neuro-Physiological Psychology által kidolgozott módszer a korukhoz és intelligenciájukhoz képest alulteljesítő gyermekek problémáinak beazonosítására és konkrét segítségnyújtásra személyre szabott gyakorlatprogrammal – A szerk.)

A tanácskozás közös záró reflexióval és szentmisével ért véget.

Forrás:Magyar Kurír

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ünnepi szentmisével és konferenciával zárta a Hit évét november 23-án Debrecenben, amelyen az egyházmegye papsága, lelkipásztori kisegítők, akolitusok, hitoktatók, és az egyházi iskolák tanárai vettek részt.
Az ünnepi koncelebrált latin nyelvű szentmisét Alberto Bottari de Castello magyarországi apostoli nuncius mutatta be a Szent Anna székesegyházban.
A hit ajándék, ugyanakkor feladat számunkra, hogy azt megértsük, befogadjuk és életünk alapjává tegyük. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a szentmise homíliájában elsőként felidézte azokat a programokat, amelyek a hit befogadásának és továbbadásának feladatával foglalkoztak a tematikus év során. A papság továbbképzései, lelkigyakorlatos programjai is e gondolatra összpontosultak. A plébániákon egy hetes programsorozatokat rendeztek a zarándokkereszt fogadására, amelyet a Hit éve megnyitásakor indítottak el az egyházmegyében. A kereszt végigjárta az egyházmegye minden plébániáját mintegy jelezve azt, hogy a hit által Krisztus és az Egyház jár közöttünk és meglátogat bennünket ott, ahol a mindennapi életünket éljük. A kereszt utolsó állomásaként a Szent Anna székesegyházba, a végleges helyére érkezett, bezárva ezt a körutat.
A zarándokkereszten a Hit éve logója látható, amit „Hűség Krisztushoz, hűség az Egyházhoz" felirat kísér. A püspök atya kiemelte: Krisztus az Egyházon keresztül érint meg bennünket, Őt, az Egyházon keresztül ismerjük meg, hozzá az Egyházon belül, az Egyházzal tudunk hűségesek lenni, amely hirdeti az evangéliumot, kiszolgáltatja a szentségeket, valamint feladatot, hivatást ad, hogy az evangélium szerinti életet éljük.
A főpásztor emlékeztetett az egyházmegye alapításának 20. évfordulójára is, amelyet szintén a Hit évében ünnepeltek, és megalapításáért az egyházmegye hívei Rómában, Boldog II. János Pál pápa sírjánál is hálát adtak. Ennek a jubileumi évnek az emlékeként új templomot is építettek Nyíregyházán, amelyet hamarosan felszentelnek.
A Hit éve bezárásának ünnepén (Nem kell: Ezen az ünnepen) az Egyházban szolgálatot vállaló világi munkatársak voltak jelen, olyan emberek, akik az evangélium továbbadásának felelősei, küldöttei. A főpásztor kérte a Jóisten kegyelmét, hogy e munkatársak bátran, elkötelezett módon, teljes odaadással vihessék tovább az evangélium üzenetét.
A szentmisét követő ünnepi konferencián Alberto Bottari de Castello magyarországi apostoli nuncius és Labanc Zsolt SP piarista tartományfőnök az új evangelizáció kérdéseiben tartottak előadást a Szent József Gimnáziumban.
Mi a hit? – tette fel a kérdést Alberto Bottari de Castello magyarországi apostoli nuncius. Ez Isten ajándéka, az első a teológiai erények közül, képesség arra, hogy azokat a dolgokat meglássuk, amelyek nem láthatóak. Könnyebb beszélni konkrét, látható dolgokról, mint azokról, amelyek nem láthatóak.
A nuncius atya a papi szolgálata során Afrikában, Japánban, és az Amerikai Egyesült Államokban szerzett tapasztalatairól is beszámolt. 3 évet szolgált Washingtonban a nunciatúrán mint titkár, és látta, milyen termelésközpontú az amerikai társadalom élete, amelyet valóságos tudomány vesz körül a tekintetben, hogy az minél hatékonyabban működjön. Felmerül a kérdés, hogy mi alkalmazhatjuk-e ezeket a technikákat a hit terén. A hit kérdésében egyedül az üzenet számít, amely alkalmas annak, akinek szól. Ezt az üzenetet tiszteletben kell tartanunk és elsősorban az a feladatunk, hogy megismerjük annak tartalmát.
A hit bizalom
Ezen túl tudnunk kell, hogy ki az, aki hozzám szól. A hit héber nyelvben bizalmat jelent. Tudnom kell ki az, akire hagyatkozhatom, akiben megbízom. A nuncius atya elmesélt egy, fiatal papi életében történt esetet, amelyben megértette, hogy mit jelent számára a hit.
A történet szerint tűz ütött ki egy családi házban, ahol bennrekedt a gyermek. Az égő ház előtt álló apa arra biztatta a gyermekét, hogy ugorjon ki az ablakon, ő majd elkapja. A gyermek félt, mert a füsttől nem látott semmit, még az édesapját sem. Az édesapa továbbra is bátorította, nem baj, hogy nem látja őt, csak bízzon benne és ugorjon, mert különben nem tud megmenekülni. A gyermek bár nem látta, de bízott az édesapjában és az apa karja megmentette őt.
A hit bizalom az Atyában, aki szól hozzánk, és talán nem látjuk, de Isten bátorít és megment bennünket. Amikor tehát a hitről beszélünk, nemcsak annak tatalmáról, hanem a bizalomról, az élményről, az eleven kapcsolatról, az Atya iránti szeretetről kell beszélnünk. A Hit évének a lényege, hogy észrevegyük és újra felfedezzük azt a gazdagságot, amink van, és életünk részévé tegyük.
Kihívás a katolikusoknak
A pápai nuncius több mint egy évtizeden át dolgozott misszionáriusként Kamerunban. Afrika középső részét a katolikus egyház misszionálta, míg az ország északi részéről muzulmán területek, délről pedig protestáns vidék veszi körül. A katolikusok számára az együttélés itt kihívás. Ez a kihívás a katolikusok számára Magyarországon is megtapasztalható, hisz itt is vannak protestáns területek. Megkérdezhetjük önmagunktól, ismerem-e az én a saját hitemet, hogy felkínáljam azt az itteni embereknek.
Afrika után 2005-1011-ig Japánban töltött nunciusi szolgálata idején azt tapasztalta, hogy 2000 év után is vannak, akikhez még nem jutott el az evangélium üzenete. A több ezer éves Japán kultúrát a természet szeretete, az emberek iránti tisztelet jellemzi, de Krisztusról semmit nem tudnak. Felmerült benne a kérdés, hogyan beszélhet azoknak az embereknek Krisztusról, ahol a lakosság 1 százalékát sem éri el a keresztények száma. Mennyi munka van még előttünk, amit meg kell tennünk! – fogalmazott a nuncius atya, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hit évének lezárásakor a hálaadás mellett lelkiismeretvizsgálatot is kell tartanunk, hogy hogyan éltem meg a hitnek ezt az évét.
A Hit éve csak most kezdődik – tette hozzá –, most látjuk meg, hogy hogyan válik élővé mindaz, amit megalapoztunk. Innen indul az új evangelizáció feladata is. Mindannyiunknak hirdette valaki a hitet, mert mi sem találkoztunk Krisztussal. A holnap tőlünk kapja meg a hit hirdetését.
Az előadást fordította: Főtisztelendő Dobos András titkár Apostoli Nunciatúra
Labanc Zsolt SP piarista tartományfőnök a fiatalok hitre neveléséről tartott előadást.
A nevelőnek először is önvizsgálatra van szüksége ahhoz, hogy a fiatalokat segíteni tudja a hitükben. Kérdéseket kell megválaszolni: Mit jelent hívőnek lenni? Hol jelenik ez meg az életemben? Hogyan alakult az én hitem, mi az én hitem története? Hogyan mélyült, hol voltak a fordulópontok? Hallatlan nagy kincs, ha hívő családba születünk, de ettől még nem leszünk hívők. A hithez személyes döntésre van szükség. Fontos tehát önmagunkba nézni, megválaszolni ezeket a kérdéseket, mert azt fogjuk közvetíteni a fiataloknak, amit magunk is megéltünk.
A továbbiakban a piarista szerzetes a hit alappilléreit emelte ki, amelynek ismerete, az abban való elmélyülés elengedhetetlen a fiatalok hitre neveléséhez.
Mit jelent hívőnek lenni?
A legfontosabb a hitnek egzisztenciális megélése, az, amikor rábízom magam az Istenre. Ez a bizalom: bár nem tudjuk mi vár ránk, de bízunk az Istenben. A transzcendenssel való kapcsolat a legmélyebb pontja a hitnek. Labancz Zsolt atya kihangsúlyozta a közösségi létformának a jelenlétét is, mert keresztény hit nincs közösség nélkül. A közösség, mint konkrét valóság, az a hely, ahol meg tudjuk osztani a hitünket, ahol együtt olvassuk a Szentírást, közösen tudunk Isten felé fordulni.
Hitből fakad az a vágy is, hogy megismerjük, értelmünkkel is felfogjuk ennek a gazdagságát, megismerjük az Istent, az Egyház történetét és a hit igazságait, de mindez nem merítheti ki a hitre nevelést.
Hogyan tovább?
A piarista tartományfőnök atya lehetőségeket is felvázolt a hitre neveléshez. Mindenekelőtt kiemelte, hogy fel kell frissíteni a gondolkodásunkat. Nem elég, ha csak az eddig megszokott programokat: lelkigyakorlatokat, ifjúsági találkozókat stb. szervezünk. Ebben a környezetben segít az, ha két területre felosztjuk a hitre nevelés világát. Humanizálásra, amely az emberi alapokra való építkezés, az emberség bontakozásának a segítése, valamint az evangelizálásra, amely már kifejezett meghívás a keresztény életre. Ez a kettő összekapcsolódik, mert minél emberibbekké válunk, annál keresztényebbé is válunk. A kereszténnyé válás pedig mindig növel bennünket az emberségünkben is.
Kreatív hűség
A szerzetesatya végül bátorította a résztvevőket arra, hogy legyenek kreatívabbak. A hitoktatásban nagy kreativitásra van szükségünk ahhoz, hogy megismerjük a fiatalok valóságát, hogy növekedjünk mi magunk abban, amit hitnek nevezünk; az Istenre hagyatkozásban, a hívő keresztény életünkben és e kettőt hozzuk egységbe nagy-nagy kreativitással, teremtő erővel, amely a Szentlélektől jön. Ő az, aki utat tud mutatni abban, hogy mire van szükségük a fiataloknak. Keressünk új utakat!
Az előadás végén Labanc Zsolt tartományfőnök Ferenc pápát idézte, aki az argentin püspöki karhoz intézett levelében fejtette ki, hogy az Egyház könnyen magába tud zárulni, de ő olyan egyházat szeretne, amely megnyílik, és elmegy az emberekhez. Ha az egyház azt vállalja, hogy kilép önmagából, akkor ugyanaz történhet vele, ami történik velünk, amikor kilépünk az utcára. Elképzelhető, hogy balesetet szenvedünk. A Szentatya erre azt mondja, hogy Ő ezerszer inkább szeretne egy balesetet szenvedett Egyházat, mint egy magába zárkózott Egyházat.
Merjünk tehát bátran lépni, a hitünket felkínálni a fiataloknak.
(Az előadásokról részletesebben az Öröm-Hír karácsonyi számában olvashatunk.)

Iskolát vett át a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a 2013/14-es tanévtől kezdődően Nyírbátorban. A Báthory István Katolikus Gimnázium és Szakközépiskolában 47 pedagógus 602 tanulóval kezdi az oktató-nevelő munkát.
Az intézmény tanévnyitó ünnepségen, amelyet a Kelemen Didák Lelkigyakorlatos és Közösségi Ház díszudvarán tartottak a református és görög katolikus felekezetek képviselői is részt vettek.
A tanévnyitó kezdetén Babály András, a Nyírbátori Római Katolikus Minorita templom plébánosa, az iskola lelki vezetője elmondta, történelmi órának lehetünk részesei, hiszen közel 100 évvel ezelőtt a minorita rend elindított egy algimnáziumot ebben a városban.
Bosák Nándor püspök atya az iskola megáldása előtt az országalapító Szent István királyra utalt, aki államiságot, otthont és helyet adott a magyarságnak az európai kultúrában, bekapcsolta népünket a Krisztusban hívő emberek közösségébe. A főpásztor felhívta jelenlévők figyelmét arra, hogy az egyházmegye az iskola átvételével felelősséget vállal abban, hogy az intézmény egyre jobban betölthesse feladatát, rendeltetését. Az iskola feladata, hogy a fiatalokat felkészítse, ellássa mindazzal a szellemi és erkölcsi tudással, ismerettel, amely alkalmassá teszik őket arra, hogy az életben megállják a helyüket. A püspök atya kihangsúlyozta, hogy az Egyháznak évezredes tapasztalata van a nevelésben, az értékek továbbadásában, az értékes életre való felkészítésben, ezt az értéket, gazdagságot kínálja fel az intézménynek. Majd kérte a diákokat, hogy nyitott lélekkel fogadják mindezt és bátorította a szülőket, hogy legyenek meggyőződve arról, hogy az intézmény a lehető legtöbbet teszi majd a diákok testi-lelki fejlődéséért.
Rácz Tiborné az intézmény igazgatója tanévnyitó beszédében elmondta, nagy várakozással tekint az új tanévre. Az igazgatónő a Katolikus Etikai Kódex sorait idézve kiemelte: „Az iskola azzal válik katolikussá, hogy az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világlátásban és ezt ki is jelenti. A katolikus iskola nem csupán ismereteket nyújt, hanem értékeket közvetít, a keresztény világlátás alapján adja át kritikusan és módszeresen a műveltséget, ezáltal munkálkodik a személyiség kiteljesítésében."
Rácz Tiborné örömmel fogadta ezt az új lehetőséget és biztosította Bosák Nándor püspök atyát afelől, hogy nyitott szívvel és lélekkel kezdik meg a tanévet a katolikus intézményben. Majd hozzátette, ezen az úton a múlt azon értékeit, hagyományait is tovább viszik, amelyek meghatározták a közösség arculatát. A tanév során az intézmény valamennyi tanulója, felekezetének megfelelő hitoktatásban részesül. A diákokhoz szólva elmondta, ebben, tanévben már kívül belül felújított falak között folytathatják tanulmányaikat, és kérte őket, hogy belső igényességgel végezzék a munkájukat.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt ettől a tanévtől kezdődően immár 6 intézményben folyik oktató-nevelő munka: Debrecenben, Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán, Egyeken és Nyírbátorban. Ettől a tanévtől kerül fenntartása alá az egyetemista fiúk számára működő Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium is, amelynek felújítás utáni átadása a közeljövőben fog megtörténni.

Dr. Békési Sándor címzetes apát, címzetes főesperes, nyugalmazott plébános, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye legidősebb, legtekintélyesebb tagja, nestora — hosszú papi évek állomásain mindenütt megbecsülést szerzett. Példaadó papi életet élt. Szolgálatának 65 évéért mondott köszönetet együtt az ajaki és a környékbeli egyházközségek híveivel, az ajaki felekezetek, a helyi önkormányzat, közösségek képviselőivel 2009. szeptember 20-án Ajakon hálaadó szentmisén.
Békési Sándor Nagykállóban 1921-ben iparos családban született. A mindennapi ministrálás élménye az imádságos, vallásos öt gyermekes családi élet már hétéves korára kimondatta vele a papi hivatás iránti vágyat. Nagykállói tanulmányai után az Egri ciszterci Gimnáziumban tanult 1936-40-ig.

„Áldom az Istent, hogy megismerhettem őket, mert amikor '36-ban édesapám meghalt a tanárok szinte gondomat viselték. 5-en voltunk testvérek."

1940-ben leérettségizett, és Budapesten végezte el a teológiai tanulmányait. „1946-ig voltam Pesten, ott ért a háború is, a szeminárium 70-80 papnövendékének tanult az óvóhelyen tartották az előadásokat."

1944 az orosz hadsereg közeledése miatt december 24-én pappá szentelték Budapesten. Ha a teológiai tanulmányait is beleszámítjuk mintegy 70 év szolgálatot köszönhetünk Békési atyának. Innen Kisvárdára került hitoktatónak, majd 48-ban Miskolcra.

„1948 a fordulat éve volt, az idős emberek ezt jól tudják. Akkor még hatezer katolikus papja volt az országnak most csak kettőezer. A tizenegyezer szerzetesi hivatásból ezer-ezerötszáz maradt. Államosították az iskolákat, feloszlatták a szerzetesrendeket. Miskolcon az egyik hittanórám tett ártatlan kijelentésemért demokráciaellenességgel, államellenességgel vádoltak, és elhelyeztek közel húsz évre egy távol eső helyre, Kékcsére. Akartam hinni, azt, hogy „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa" (Mt 5,10). Soha nem zúgolódtam. A püspök úrnak tett engedelmességre esküt tettem, ott volt jó, ahová küldött. Következő állomásom Kállósemjén volt, és végül Ajakra kerültem. Ajakon 28 évet töltöttem. Innen Győrbe kerültem, majd a nyugdíjas éveimben Budapestre kerültem, besegítek az atyáknak, jelenleg is aktív szolgálatot végzek.

20 kg prédikáció

Békési Sándor atya prédikációjában kihangsúlyozta a pap legfontosabb feladatát: a prédikálást, a hitoktatást, és a hívekkel való személyes kapcsolatát. Ajaknak a mai napig háromszáz fő hittanosa van.

„1971-ben amikor Ajakra kerültem abban a papszegény világban az egyházközség az elsők között ott állt. A 2500 lelkes katolikus közösség 60 év alatt 13 papot adott. Fel kell tenni a kérdést: Hiteles pap vagy-e? Meg van-e elégedve veled Jézus, mint a főpásztor? Legfőbb kötelességem a prédikálás volt. 20 kg a súlya a prédikációimnak. Soha nem álltam ki a hívek elé felkészületlenül. A második legfontosabb feladatom a hitoktatás volt. Legalább 100 prédikációt intéztem a hívekhez arról, hogy miért fontos a hitoktatás és rendszeresen beszámoltam, hogy milyen munka folyik ott. A papnak ennél fontosabb munkája nincsen."

Jobban ismerte a híveit, mint ők egymást. Házszenteléskor december végétől február első hetéig minden házba bement és elbeszélgetett az emberekkel. A szobája falára ki volt függesztve ki melyik utcában lakik, és kik járnak a templomba.

Az Isten a tenyerén hordott engem, mert sok mindentől megmentett. 39-ben azt az orvosom azt mondta, annyira gyenge a szívem, hogy nem javasolja a papi hivatást. De én akartam pap lenni, és lám a vasmisémet végzem. Optimista vagyok? Igen! Rövid távú? Nem hosszú távú. A pokol kapui nem vesznek erőt az egyházon! Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Tessék ezt elhinni! Sok mindent kibírt már a magyar nép a Jóisten továbbra is velünk lesz."

A szentmise után elsőként Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök atya hálát adott a Jóistennek Békési Béla életéért, tehetségéért, a papi hivatásáért, majd Dr. Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora az ajakról elszármazott papok és közülük annak az öt papnak a nevében mondott köszönetet, akik Békési atya szolgálata alatt választották a papi hivatást. Arra kérte a vasmisés plébánost, hogy imádkozzon az egri szeminárium kispapjaiért, a papi hivatásokért.

Aki lustálkodik, az rozsdásodik

Kerekes Miklós ajaki polgármester Békési Sándor plébános gyakran idézett közmondását idézte: „Aki lustálkodik, rozsdásodik". A polgármester kiemelte a plébános közéleti tevékenységét is. Önkormányzati képviselőként neki köszönhető, hogy a rendszerváltozás után az első települési címerben helyet kapjon a kereszt. A polgármester olyan sikeres embernek tartja a nyugalmazott plébánost, aki alázatos, hasznára van kétkezi munkája által környezetének. Kerekes Miklós polgármester az önkormányzat nevében egy 101 éves latin nyelvű misekönyvet nyújtott át az ünnepeltnek.

Majd a felekezetek, közösségek képviselőinek köszöntő beszédei hangzottak el, amelyek megérdemelnének egy-egy külön bekezdést, hiszen személyes élményeket, együtt töltött éveket szólaltattak meg.

Békési Sándor atya, a jó Isten áldja meg, és éltesse sokáig!

Kovács Ágnes
sajtóiroda

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye világi katekétái évente két alkalommal kötelező továbbképzésen vesznek részt Nyíregyházán az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben (ELI). A 2007. október 16-i találkozó témája az elmúlt alkalmakhoz hasonlóan a 2006-ban megjelent A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma volt. A 2006/2007-es tanévtől kezdődően az egyházmegye katekétái a katekizmusról tartott előadások során fejezetenként átelmélkedik annak tartalmát, amely segít megértetni, mélyíteni a nehezebben körülírható fogalmak jelentését is. Az előadók a dokumentummal a katolikus hit teljességét kívánják bemutatni, elkerülve az Egyház tanításának hibás és töredékes, szűkítő értelmezését.
Mindezt az egyházmegye lelkipásztorai élményszerű előadásai segítik elő. Ez alkalommal Tóth László atya az erkölcsi kérdéseket vizsgálva érintette a soron következő fejezetet.

Kiemelte, hogy az erkölcsi törvényeket legalább olyan szigorúsággal kellene mérvadónak tartani, mellette dönteni és emberi természetünkből következve hagyni, hogy az bekövetkezzen, mint ahogyan a fizikai törvények, azok természetéből adódóan bekövetkeznek. Az erkölcsi törvényekhez való hozzáállásunk következménye a lelkiismeret, amelyek mint az Isten által emberi szívbe írt szavak nevelése, formálása rajtunk múlik.

A következő rész témájában a 10 parancsolat címmel Kerekes László nyíregyházi káplán foglalta össze gondolatait. László atya megtérése előtti időből hiteles életízű példákkal élményszerűen mutatta be az Isten és az ember kapcsolatának természetszerűségéből adódóan örök, betartandó törvényeket. Kiemelte, hogy a világot Isten teremtette, amiből következik, hogy a világ csak teremtmény nem Isten, tehát egzisztenciálisan nem bízhatjuk az életünket a világra, valamire, egyedül csak az Istenre.

A Kompendiumról szóló továbbképzések során a katekéták nem csak előadást hallhatnak, hanem számonkérésnek is eleget tesznek az Egyház hitének alapvető, lényeges elemeit tartalmazó dokumentum fejezeteiből.

A nap során a katekétáknak lehetőségük volt megismerni a Kartográfia Tankönyvkiadó által kiadott – a katolikus biblia fordításához igazodó – Újszövetség valamint Ószövetség című részletes térképeket. Ezt követően a közelgő Biblia évhez kapcsolódóan javaslatok születtek, hogy milyen módon és formában lehetne elérhetővé és ismertté tenni a bibliaismeret elmélyítését is segítő térképeket a hittanos gyermekek számára.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében ebben az évben a katekéták munkáját segítő koordinátorok, felelősök kapcsolódtak be a hitoktatók szolgálatát segítő feladatok, találkozók szervezésébe. A tervek szerint a koordinátorok évente 2-2 lakalommal regionális találkozókat szerveznek egy-egy adott területen (Debrecen és Nyíregyháza helyszíneken) mentálhigiénés szakember, pszichológus, szakpedagógus irányításával, közösségépítő feladatok, játékok beiktatásával, azzal a céllal, hogy erősödjön a katekéták közössége.

Az egyházmegyei hitoktatásban jelenleg hatvanegy lelkipásztor és száz fő világi hitoktató szolgál.

Kovács Ágnes
sajtóiroda

Kihez jut el az üzenet, és hogyan? Elég-e a szószékről hirdetni? Hogyan válik élővé a 800 éve született Árpádházi Szent Erzsébet alakja, üzenete? Ha adunk, s nem várunk cserébe, ha megszólítunk, reménykedve a nyitottságban, de alázattal elfogadjuk azt is, ha visszautasítsanak. Mert eleinte mindannyian bizalmatlanok vagyunk, az is, aki ad, de az is, akinek adnak.
A polgári hívek a Szent Erzsébet Jubileumi-év kezdetén, rózsamissziós útjukon mindezt megtapasztalhatták. Az egyházközség tagjainak gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt egész hétre akadt tennivalója a plébánián. Míg az ifjabbak műsorral készültek, a nagymamák süteményeket sütöttek, vagy az utcákat járták, hogy személyesen megszólíthassák szomszédaikat, a templomba nem járó embereket. Volt, aki a 2000 darab rózsa elkészítésében segített.

"A szív nem ott él, ahol van, hanem ott, ahol szeret." – Az elkészített rózsák szárain elhelyezett egy-egy szentírási mondattal a már több alkalommal kezdeményezett igemissziós útjuknak is eleget téve „hirdette az Evangéliumot" a polgári egyházközség.

...nem kérünk, hanem adunk...

Miután Linczenbold Levente plébános a szentmisén megáldotta a 20 ezer darab – jubileumi évet hirdető, Szent Erzsébet életútjának rövid ismertetését tartalmazó – 2007-es kártyanaptárt, az imaközösségek, ifjúsági csoportok elindultak missziós útjukra. Rózsákkal megrakott kosarakkal, Szent Erzsébet naptárral a kezükben, elvitték a magyar királylány szolgáló szeretetének, példamutató életének üzenetét az utazókhoz a buszmegállóba és a vasútállomásra, a város különböző intézményeinek dolgozóihoz, de a forgalmas M3-as autópálya polgári kivezető szakaszához is eljutottak a polgárőrök kíséretében.

Sok bizalmatlansággal kellett megküzdeni azoknak, akik kimentek az utcára. Mindenki azt gondolja, egy idegen azért szólítja meg, mert kérni akar valamit, így előfordult, hogy szóra sem méltatták a rózsával közeledő embereket gondolván, nem akarják azt megvásárolni. Amikor látták, hogy semmit nem kell adniuk cserébe, volt, aki bocsánatot kért a bizalmatlanságáért. Levente atya egy olasz rendszámú terepjáró utasainak is átnyújtotta a rózsákat, akiknek – beidegződött reakcióként – az első mozdulatuk a pénztárcájukhoz vezetett... Megszoktuk, hogy mindenért fizetnünk kell. Lassan már egy mosolyért is feszélyezve érezzük magunkat, ki nem mondva: „ne tedd, nincs mit adnom cserébe".

Selypes-köz

A forgalmas zajos kisvárosból lóháton, autóval hamar kiér az ember a kertségekbe a tanyákra. Péntek délután a Polgári Hagyományőrző Lovas Egyesület tagjai, akik rendszeresen bekapcsolódnak az egyházközség programjaiba ezúttal is jó szolgálatot tettek. A lovasok Murvai Zsolttal, az egyesület vezetőjével az élen felsorakoztak a Nagyboldogasszony templom előtt, majd a sárga rózsákat huszár és csikós ruhájukra tűzve útnak indultak a tanyán élőkhöz Lengyel József atya kíséretében. Az idős emberek hálásak voltak a figyelmességért. A békés tanyavilág vonzza az embert, megirigyelve az ott lakókat, de amikor látja a meghatódott gazda könnyes szemét, aki vágyakozva néz a messziről látható templom tornya felé, tudjuk jól, hátránya is van a messziségnek. Selypes-köz 10 km-re helyezkedik el Polgártól, ami egy idős ember számára nagy távolságot jelent ahhoz, hogy rendszeresen eljusson akár a templomba is.

Plébániai Esték

Szent Erzsébet hetében a polgári egyházközség fiataljai, aktív munkatársai esténként 60-70 vendéget fogadtak a plébánián. Azokat hívták, akik a közjóért tesznek. A pedagógusok, rendőrök, tűzoltók, polgárőrök, közlekedésben, egészségügyben dolgozók, a városgondnokság, temetkezési vállalat dolgozói, önkormányzati intézmények dolgozói a szeretetvendégség előtt, meghívott előadók értékes előadásait hallhatták, valamint a tiszagyulaházi és a tiszadobi amatőr színjátszók csoportja Szent Erzsébet életét feldolgozó műsorát tekinthették meg. Ezen a héten a római katolikus plébánia a helyi önkormányzattal közösen minden nap 50 fő megebédeltetését is vállalta. Ebben az évben a többgyermekes családokat várták.

A Szent Erzsébet hét a jubileumi év nyitánya volt Polgáron. Linczenbold Levente plébános véleménye szerint a meghirdetett jubileumi év nem egy vasárnapra szól. Fontosnak tartja, hogy az egész éves programjukat erre a gondolatra építsék, amit a már elkészült éves lelkipásztori terv is bizonyít. Havonta más-más, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit dolgozzák fel a liturgiában, aktívan bekapcsolva a híveket, valamint a hitoktatás anyagának is ez lesz a koncepciója.

A Szent Erzsébet-hét végén, Levente atyával beszélgetve a „nem kérünk, hanem adunk" rózsamisszió tapasztalatairól felmerült bennünk a kérdés. Talán ha gyakran adnánk, és nem kérnénk, az emberek nyitottabbakká válnának? Elhinnék-e, hogy megváltozhat a világ? Miért gondoljuk, hogy a világ csak egy irányba haladhat, az önzés, az individuum világába? Mindenki tudja azt, hogy ez rossz. Mégsem fordulunk vissza, pedig megtehetnénk.

Kovács Ágnes
sajtóiroda