Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ünnepi szentmisével és konferenciával zárta a Hit évét november 23-án Debrecenben, amelyen az egyházmegye papsága, lelkipásztori kisegítők, akolitusok, hitoktatók, és az egyházi iskolák tanárai vettek részt.
Az ünnepi koncelebrált latin nyelvű szentmisét Alberto Bottari de Castello magyarországi apostoli nuncius mutatta be a Szent Anna székesegyházban.
A hit ajándék, ugyanakkor feladat számunkra, hogy azt megértsük, befogadjuk és életünk alapjává tegyük. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a szentmise homíliájában elsőként felidézte azokat a programokat, amelyek a hit befogadásának és továbbadásának feladatával foglalkoztak a tematikus év során. A papság továbbképzései, lelkigyakorlatos programjai is e gondolatra összpontosultak. A plébániákon egy hetes programsorozatokat rendeztek a zarándokkereszt fogadására, amelyet a Hit éve megnyitásakor indítottak el az egyházmegyében. A kereszt végigjárta az egyházmegye minden plébániáját mintegy jelezve azt, hogy a hit által Krisztus és az Egyház jár közöttünk és meglátogat bennünket ott, ahol a mindennapi életünket éljük. A kereszt utolsó állomásaként a Szent Anna székesegyházba, a végleges helyére érkezett, bezárva ezt a körutat.
A zarándokkereszten a Hit éve logója látható, amit „Hűség Krisztushoz, hűség az Egyházhoz" felirat kísér. A püspök atya kiemelte: Krisztus az Egyházon keresztül érint meg bennünket, Őt, az Egyházon keresztül ismerjük meg, hozzá az Egyházon belül, az Egyházzal tudunk hűségesek lenni, amely hirdeti az evangéliumot, kiszolgáltatja a szentségeket, valamint feladatot, hivatást ad, hogy az evangélium szerinti életet éljük.
A főpásztor emlékeztetett az egyházmegye alapításának 20. évfordulójára is, amelyet szintén a Hit évében ünnepeltek, és megalapításáért az egyházmegye hívei Rómában, Boldog II. János Pál pápa sírjánál is hálát adtak. Ennek a jubileumi évnek az emlékeként új templomot is építettek Nyíregyházán, amelyet hamarosan felszentelnek.
A Hit éve bezárásának ünnepén (Nem kell: Ezen az ünnepen) az Egyházban szolgálatot vállaló világi munkatársak voltak jelen, olyan emberek, akik az evangélium továbbadásának felelősei, küldöttei. A főpásztor kérte a Jóisten kegyelmét, hogy e munkatársak bátran, elkötelezett módon, teljes odaadással vihessék tovább az evangélium üzenetét.
A szentmisét követő ünnepi konferencián Alberto Bottari de Castello magyarországi apostoli nuncius és Labanc Zsolt SP piarista tartományfőnök az új evangelizáció kérdéseiben tartottak előadást a Szent József Gimnáziumban.
Mi a hit? – tette fel a kérdést Alberto Bottari de Castello magyarországi apostoli nuncius. Ez Isten ajándéka, az első a teológiai erények közül, képesség arra, hogy azokat a dolgokat meglássuk, amelyek nem láthatóak. Könnyebb beszélni konkrét, látható dolgokról, mint azokról, amelyek nem láthatóak.
A nuncius atya a papi szolgálata során Afrikában, Japánban, és az Amerikai Egyesült Államokban szerzett tapasztalatairól is beszámolt. 3 évet szolgált Washingtonban a nunciatúrán mint titkár, és látta, milyen termelésközpontú az amerikai társadalom élete, amelyet valóságos tudomány vesz körül a tekintetben, hogy az minél hatékonyabban működjön. Felmerül a kérdés, hogy mi alkalmazhatjuk-e ezeket a technikákat a hit terén. A hit kérdésében egyedül az üzenet számít, amely alkalmas annak, akinek szól. Ezt az üzenetet tiszteletben kell tartanunk és elsősorban az a feladatunk, hogy megismerjük annak tartalmát.
A hit bizalom
Ezen túl tudnunk kell, hogy ki az, aki hozzám szól. A hit héber nyelvben bizalmat jelent. Tudnom kell ki az, akire hagyatkozhatom, akiben megbízom. A nuncius atya elmesélt egy, fiatal papi életében történt esetet, amelyben megértette, hogy mit jelent számára a hit.
A történet szerint tűz ütött ki egy családi házban, ahol bennrekedt a gyermek. Az égő ház előtt álló apa arra biztatta a gyermekét, hogy ugorjon ki az ablakon, ő majd elkapja. A gyermek félt, mert a füsttől nem látott semmit, még az édesapját sem. Az édesapa továbbra is bátorította, nem baj, hogy nem látja őt, csak bízzon benne és ugorjon, mert különben nem tud megmenekülni. A gyermek bár nem látta, de bízott az édesapjában és az apa karja megmentette őt.
A hit bizalom az Atyában, aki szól hozzánk, és talán nem látjuk, de Isten bátorít és megment bennünket. Amikor tehát a hitről beszélünk, nemcsak annak tatalmáról, hanem a bizalomról, az élményről, az eleven kapcsolatról, az Atya iránti szeretetről kell beszélnünk. A Hit évének a lényege, hogy észrevegyük és újra felfedezzük azt a gazdagságot, amink van, és életünk részévé tegyük.
Kihívás a katolikusoknak
A pápai nuncius több mint egy évtizeden át dolgozott misszionáriusként Kamerunban. Afrika középső részét a katolikus egyház misszionálta, míg az ország északi részéről muzulmán területek, délről pedig protestáns vidék veszi körül. A katolikusok számára az együttélés itt kihívás. Ez a kihívás a katolikusok számára Magyarországon is megtapasztalható, hisz itt is vannak protestáns területek. Megkérdezhetjük önmagunktól, ismerem-e az én a saját hitemet, hogy felkínáljam azt az itteni embereknek.
Afrika után 2005-1011-ig Japánban töltött nunciusi szolgálata idején azt tapasztalta, hogy 2000 év után is vannak, akikhez még nem jutott el az evangélium üzenete. A több ezer éves Japán kultúrát a természet szeretete, az emberek iránti tisztelet jellemzi, de Krisztusról semmit nem tudnak. Felmerült benne a kérdés, hogyan beszélhet azoknak az embereknek Krisztusról, ahol a lakosság 1 százalékát sem éri el a keresztények száma. Mennyi munka van még előttünk, amit meg kell tennünk! – fogalmazott a nuncius atya, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hit évének lezárásakor a hálaadás mellett lelkiismeretvizsgálatot is kell tartanunk, hogy hogyan éltem meg a hitnek ezt az évét.
A Hit éve csak most kezdődik – tette hozzá –, most látjuk meg, hogy hogyan válik élővé mindaz, amit megalapoztunk. Innen indul az új evangelizáció feladata is. Mindannyiunknak hirdette valaki a hitet, mert mi sem találkoztunk Krisztussal. A holnap tőlünk kapja meg a hit hirdetését.
Az előadást fordította: Főtisztelendő Dobos András titkár Apostoli Nunciatúra
Labanc Zsolt SP piarista tartományfőnök a fiatalok hitre neveléséről tartott előadást.
A nevelőnek először is önvizsgálatra van szüksége ahhoz, hogy a fiatalokat segíteni tudja a hitükben. Kérdéseket kell megválaszolni: Mit jelent hívőnek lenni? Hol jelenik ez meg az életemben? Hogyan alakult az én hitem, mi az én hitem története? Hogyan mélyült, hol voltak a fordulópontok? Hallatlan nagy kincs, ha hívő családba születünk, de ettől még nem leszünk hívők. A hithez személyes döntésre van szükség. Fontos tehát önmagunkba nézni, megválaszolni ezeket a kérdéseket, mert azt fogjuk közvetíteni a fiataloknak, amit magunk is megéltünk.
A továbbiakban a piarista szerzetes a hit alappilléreit emelte ki, amelynek ismerete, az abban való elmélyülés elengedhetetlen a fiatalok hitre neveléséhez.
Mit jelent hívőnek lenni?
A legfontosabb a hitnek egzisztenciális megélése, az, amikor rábízom magam az Istenre. Ez a bizalom: bár nem tudjuk mi vár ránk, de bízunk az Istenben. A transzcendenssel való kapcsolat a legmélyebb pontja a hitnek. Labancz Zsolt atya kihangsúlyozta a közösségi létformának a jelenlétét is, mert keresztény hit nincs közösség nélkül. A közösség, mint konkrét valóság, az a hely, ahol meg tudjuk osztani a hitünket, ahol együtt olvassuk a Szentírást, közösen tudunk Isten felé fordulni.
Hitből fakad az a vágy is, hogy megismerjük, értelmünkkel is felfogjuk ennek a gazdagságát, megismerjük az Istent, az Egyház történetét és a hit igazságait, de mindez nem merítheti ki a hitre nevelést.
Hogyan tovább?
A piarista tartományfőnök atya lehetőségeket is felvázolt a hitre neveléshez. Mindenekelőtt kiemelte, hogy fel kell frissíteni a gondolkodásunkat. Nem elég, ha csak az eddig megszokott programokat: lelkigyakorlatokat, ifjúsági találkozókat stb. szervezünk. Ebben a környezetben segít az, ha két területre felosztjuk a hitre nevelés világát. Humanizálásra, amely az emberi alapokra való építkezés, az emberség bontakozásának a segítése, valamint az evangelizálásra, amely már kifejezett meghívás a keresztény életre. Ez a kettő összekapcsolódik, mert minél emberibbekké válunk, annál keresztényebbé is válunk. A kereszténnyé válás pedig mindig növel bennünket az emberségünkben is.
Kreatív hűség
A szerzetesatya végül bátorította a résztvevőket arra, hogy legyenek kreatívabbak. A hitoktatásban nagy kreativitásra van szükségünk ahhoz, hogy megismerjük a fiatalok valóságát, hogy növekedjünk mi magunk abban, amit hitnek nevezünk; az Istenre hagyatkozásban, a hívő keresztény életünkben és e kettőt hozzuk egységbe nagy-nagy kreativitással, teremtő erővel, amely a Szentlélektől jön. Ő az, aki utat tud mutatni abban, hogy mire van szükségük a fiataloknak. Keressünk új utakat!
Az előadás végén Labanc Zsolt tartományfőnök Ferenc pápát idézte, aki az argentin püspöki karhoz intézett levelében fejtette ki, hogy az Egyház könnyen magába tud zárulni, de ő olyan egyházat szeretne, amely megnyílik, és elmegy az emberekhez. Ha az egyház azt vállalja, hogy kilép önmagából, akkor ugyanaz történhet vele, ami történik velünk, amikor kilépünk az utcára. Elképzelhető, hogy balesetet szenvedünk. A Szentatya erre azt mondja, hogy Ő ezerszer inkább szeretne egy balesetet szenvedett Egyházat, mint egy magába zárkózott Egyházat.
Merjünk tehát bátran lépni, a hitünket felkínálni a fiataloknak.
(Az előadásokról részletesebben az Öröm-Hír karácsonyi számában olvashatunk.)