Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési és szociális intézményeinek vezetői, gazdasági szakemberei részére tartottak tanév eleji értekezletet 2018. augusztus 30-án, Debrecenben, az egyházmegye püspöki hivatalában. A vezetőket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte, majd Molnár Katalin EKIF főigazgató és Béres Nándor, az egyházmegye gazdasági igazgatója tartott tájékoztatót.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban köszönetét és háláját fejezte ki Megyesi Máriának, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola vezetőjének az eltelt 25 év vezetői munkájáért, amely idő alatt fantasztikusan megalkotta, felépítette a nyíregyházi katolikus intézményt. Megyesi Mária nyugdíjba vonulása előtti utolsó tanévét kezdi az intézményében, így az egyházmegye pályázatot ír ki a nyíregyházi intézményvezetői állás betöltésére.
Palánki püspök atya gazdasági vonatkozású változást is jelentett be. Fenntartói utasításra, a plébániák szerződéskötéséhez hasonlóan, a köznevelési és szociális intézményeket érintő beruházási, felújítási szerződéseket a továbbiakban — 2018. szeptember 1-től — az egyházmegye hagyja jóvá. Ezután a főpásztor örömmel konstatálta, hogy a 2016 decemberében kapott állami támogatásból rövid idő alatt 10 projekt valósult meg az egyházmegyében, amely során iskolák újultak meg, új épületrésszel, tornacsarnokokkal gazdagodtak, óvodát alapítottak, építettek, épültek. A főpásztor hangsúlyozta, ez után következik az épületek teleimádkozása, a hétköznapi helytállás, amelyben a legfontosabb feladat Istentől, a forrástól kapott szeretet továbbadása.

Béres Nándor, az egyházmegye gazdasági igazgatója tájékoztatást nyújtott a jelenléti ívek vezetésének új rendjéről, a várható ÁSZ vizsgálatokra való eredményes felkészülés érdekében elvégzendő feladatokról; a 2018. szeptember 1-je után kötött beruházási, szolgáltatási, eszköz ill. anyagbeszerzési szerződések fenntartói jóváhagyásának menetéről; a meglévő Szabályzatok aktualizálásáról; az egyházmegyei intézmények biztosításához kért új adatokról; a közüzemi díjak havonkénti vezetési rendjéről. Végül informálta a magasabb vezetőket az elkészült Hitoktatási Szabályzatban megfogalmazottakkal kapcsolatban.

Az intézményvezetői értekezleten elfogadásra került a 2017/2018. tanév szakmai munkájának fenntartói értékelése, amelyet Molnár Katalin főigazgató készített az intézményi beszámolók és a záró tantestületi értekezleteken hallottak alapján.
Az új tanév kiemelt feladatai között szerepelnek: a szülők bevonása a lelki életbe, a lelki programokba; a fenntartói stratégiai tervben megfogalmazottak teljesítése; digitális módszertani kultúra fejlesztése; OKM eredmények javítása (ahol szükséges); a képességek szabad kibontakoztatása a felzárkóztatás és a tehetséggondozás eszközeivel; Élménypedagógia – élményiskola megvalósítása; érzelmi intelligencia erősítése a diákok és a felnőttek körében is a lemorzsolódással érintett tanulók számának csökkentése; a tanulói mulasztások csökkentése (ahol szükséges); a főigazgató által különösen is hangsúlyozott vonzó intézmények működtetése.
Minden intézményvezető megkapta Molnár Katalin által elkészített 2018-2019. tanévre vonatkozó egyházmegyei helyi rendet, amely dokumentum segíti a feladatok megnevezésével és a határidők pontos megjelölésével az intézményvezetők munkáját.

Az intézményvezetők és gazdaságvezetők szakmai megbeszélése után kötetlen beszélgetéssel és ebéddel zárult a rendezvény.

Molnár Katalin főigazgató
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018. 06. 16-án az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben tanévzárásra, hálaadásra gyűltek össze a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatói.

Felföldi László atya köszöntötte a megjelenteket, majd összegezte, értékelte a mögöttünk lévő tanévet, s felvázolta az előttünk álló feladatokat. Az idei tanév sok változást is hozott. Például a katekéták az egyházmegye alkalmazottai lettek, bevezetésre került a Bellarmin hitoktatás nyilvántartó rendszer.

A nap első részében három csoportban zajlottak a megbeszélések. Major Dorina, Tóthné Bakai Berta és Felföldi László atya koordinálásával a katekéta identitásáról beszélgettünk, összegeztük a mögöttünk lévő tanév sikereit, kudarcait és az ezekből eredő, előttünk álló feladatokat. Így már a következő tanév programjaira, képzéseire is előkészültünk.

Délben Palánki Ferenc püspök atya hálaadó szentmisét, Te Deum–ot mutatott be a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Szentbeszédében összefoglalta a hitoktató feladatait, ami nem csak a tananyag megtanítása, hanem a hit átadása, az öröm, szeretet, jóság növelése, és több mint óraadás. A hitoktató Isten eszköze és országának magvetője ezért magatartásában mindig a hitelességre kell, hogy törekedjen. A találkozó végén Felföldi atya megköszönte az őszinte gondolatokat, és a közösen elköltött ebéd után házi feladattal engedte útjukra a hitoktatókat, ami a következő címszavakkal foglalható össze:

- kapcsolat az Istennel (ima, szentségimádás),

- személyes kapcsolatok és jelenlét az iskolákban,

- közösségformálás.

„Hálát adunk minden hittanos gyermekért, és a tanév minden szép és nehéz pillanatáért. Add, hogy azt a jót, amit elkezdtél a gyermekekben, jó munkatársaidként teljesebbé tudjuk tenni életükben! Ámen.”

Kovácsné Török Tímea

hittanár

A tartalomból:

„Isten országa öröm” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezérgondolatában többek között azt hangsúlyozza, hogy a kereszténység az öröm, a kitárt szívek vallása, nem könnyed vígság, hanem legyőzött szomorúság.

„Az örömöt választottam” — Az öröm nem egy múló életérzés, hanem létöröm, lehetőség egy boldogabb éltre. — Molnár Katalin EKIF főigazgató gondolatai.

„Találkoztál már az élő Jézussal?” Tokodi László OP gondolataiban az Oltáriszentség közelségéről beszélt. „Jézus Krisztus most halt meg, és én ott vagyok, láthatom Őt, egyesülhetek a szenvedésével.”

„Facet to Face a 21. századi ambó előtt” – de hogyan? Erről beszél Tokodi László OP a „Szólj be a papnak”című vitafórum egyik kezdeményezője.

„Mintha csak álmodnék!” — Taskó Rodrigó fiatal debreceni vállalkozó a megtéréséről, mély istenkapcsolatáról tesz tanúságot.

„A mintha elegáns jelenléte a világban” — Barsi Balázs OFM ferences szerzetes többek között arról beszél, hogy a kereszténynek úgy kellene élnie a világban, „mintha” nem is élne. Ez maga az életszentség. Továbbá arról is kifejti gondolatait, mit tegyen a szenvedő ember, ha már nem tud imádkozni?

Ajánljuk „Az öröm útja” húsvét utáni stációit, amelyről az emberek általában megfeledkeznek. (Barsi Balázs OFM gondolatai). Ehhez kapcsolódik Kovács Ágnes gondírása is, aki korábbi hitoktatási élményeit osztja meg arról, hogyan táncoltak a gyermekek a feltámadás hírére.

Boldoggá avatják Brenner János vértanú papot — A boldoggá avatásra hívja a híveket üzenetében Székely János szombathelyi megyéspüspök.

Az Örömhír kapható az egyházmegye római katolikus templomaiban és plébániáin. Az egyházmegyén kívüli megrendeléseket az Öröm-Hír Szerkesztősége postai úton teljesíti.

Öröm-Hír Szerkesztőség
4024 Debrecen, Varga u. 4.
30/240-1482
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Harminc évvel ezelőtt járt Egyeken Barsi Balázs atya, amikor Radics Dávid, Egyekről származó ferences szerzetes-pap újmiséjén volt ünnepi szónok. 2018. március 13-án, az egyeki Szent József Plébánia jubileumi évében látogatott el ismét a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye legnyugatibb településére, hogy húsvéti készületükben segítse a plébánia híveit és a katolikus óvoda és iskola tanárait, pedagógusait.

A találkozást megelőzően huszonegy kérdést fogalmaztak meg az óvónők, tanárok, hívek, így a három elmélkedés ezen kérdések köré csoportosult. Hogyan lehet Jézus korunk emberével való érintkezés eleven közege? Mit jelent hinni? Mit jelent embernek lenni? Hogyan tudjuk a hitet közvetíteni mások felé? Balázs atya egyszerűen, közérthetően, a lelki mélységek megmutatásával válaszolt, rámutatva a keresztény felelősségre, hogy hitelesen csak az tud Krisztusról beszélni, aki eleven kapcsolatban van vele. A határ hívő és nem hívő között bennünk húzódik. A mai emberben van-e valami jó, amit fel tudunk vállalni? Szent Ferenc saját szívében találkoztatta az akkori világ vágyait Isten világával. Egy plébánián, katolikus óvodában és iskolában fel kell fedezni azt a lelki mélységet, hogy a megkereszteltek között testvéri közösség van – ez válasz lehet a globalizmusra – de ez a testvériség abból fakad, hogy ugyanaz az isteni természet áramlik bennünk. A mai világ is vágyik a szeretetre, de Isten nélkül nem tudunk szeretni. Folytatva a kérdések megválaszolását, arra a kérdésre, hogyan kell értelmezni a Szentírás azon mondatát: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,16) – kifejtette a keresztség három formáját. (vízkeresztség, vérkeresztség, vágykeresztség). A hitet tudni is kell, ezért nagyon fontos a komolyan vett hitoktatás, ahol nem folyton játszanak, hanem átadják a hit tartalmát. Az embereket csak akkor tudjuk Istenhez közelebb vinni, ha mi befelé leszünk jobb keresztények. Minőség hoz csak mennyiségi változást és nem fordítva. Amikor a szentek szentté váltak, akkor váltak igazán emberré. Küzdelmeink, gyónásaink, szentmiséink által válunk igazán emberré. Napjainkban, amikor az emberi alapokat akarják lerombolni, világosan látni kell, hogy a szabadság nem a jó és rossz közötti választást jelenti, hanem azt, hogy szabadon választom Istent! Ezért természetünkké kell válnia annak a hatalmas tettnek, amit Húsvét éjszakáján tesz az Egyház: ellent mondani a bűnnek. Reggeltől estig szabadságharcot kell folytatni saját magunk ellen. A kérdések között voltak pedagógiai kérdések is. Balázs atya tanárként, majd novícius mesterként, biblikus teológiai műveltségével olyan szakértelemmel osztotta meg tapasztalatait, ami eligazodást jelentett a lelki nap résztvevőinek abban a szellemi útvesztőben, amiben élünk. A hiteles és jó pedagógus nem valahová, hanem valakihez akarja elvezetni a tanítványát. Jézus pedagógiája milyen volt? A célja az, hogy elvezessen bennünket az Atyához. Így a keresztény pedagógia végén Isten van. Mivel az én-em kapcsolatban van a másikkal, és kapcsolatban van Istennel, meg kell tanulnunk elmélyíteni ezt a kapcsolatot. Nem kell félni a követelményektől, és inkább vonzani kell, mint taszítani. Pozitív projekciókkal bele kell látni abba a diákba a jót (amit talán még maga sem lát), úgy vezetni őket, hogy se a siker, se a sikertelenség ne törje le. A kisebb örömöktől el kel vezetni őket a végtelen örömre. Jézus ezt tette, mint a legkiválóbb pedagógus. S ahogyan Jézus imádkozott értünk, a pedagógusnak is imádkozni kell a tanítványaiért. Elképzelhetetlen, hogy a hívő pedagógus nem szólja el magát spontán, megvallva diákjai előtt a hitét. Rá kell vezetni őket arra, hogy a lelkiismeret emberei legyenek. Csodálatos hivatása van a pedagógusnak. Mert amikor a gyermek kiszakad édesanyja biztonságot adó szeretetéből a szülés által, új módon tapasztalja meg ennek a világnak tágasságát. Ebbe kell bevezetni a gyermeket. Óriási felelőssége van ezért az óvodának, ahol az édesanya szeretetével kell szeretni azokat a kicsinyeket. Nem a tulajdonságaik miatt, hanem úgy, ahogy Isten szeret minket: feltétel nélkül. Az óvoda tehát a családi közösség biztonságát kell, hogy megteremtse a gyerekek számára. Nem kell szorongani attól, hogy a végső kérdésekről is szóljunk előttük, hogy katolikus identitásunkat felvállaljuk.

A második elmélkedést követően a napközi imaórával folytatódott a lelkigyakorlat, a délutáni harmadik részben pedig az egyéb kérdések megválaszolásával. Így megtudtuk azt, miért Balázsnak hívják, hogyan választ a szerzetes nevet. Mi a cölibátusnak, mint életformának az értelme, és szó volt napjaink aktuális helyzetéről a migrációról is. Könyvajánlása között szerepelt Dávid Katalin nemrég megjelent könyve: Egy katolikus a migrációról címmel.

A lelki nap igazi ünnep volt, a kölcsönös szeretetet légkörében Balázs atya szolgálata által mindannyian megtapasztaltuk Isten szerető jelenlétét. A nagyböjti lelki napra Juhász Imre újfehértói plébános úr közel ötven hívével jött el Egyekre, megtisztelt bennünket Dr. Berkes László mezőkövesdi plébános úr és Medvegy János atya is. A Szent István Rádió munkatársai pedig hangfelvételt készítettek, amelyet az egyeki plébánia honlapján hamarosan meghallgathatnak.

PlebaniaTeam

fotó: Papp Ágoston

Hálaadó szentmisét mutatott be Ternyák Csaba egri érsek püspökké szentelésének 25. évfordulóján, január 6-án, vízkereszt ünnepén az egri bazilikában. Az érsekkel koncelebráltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai.

A szentmise kezdetén Csizmadia István kanonok, a bazilika plébánosa jelentette be, hogy az ünnepi alkalomból Ferenc pápa is köszönti a főpásztort. A Szentatya levelét Monsignore Germano Fenemonte, a Magyarországi Apostoli Nunciatura ideiglenes ügyvivője olvasta fel, amit Ficzek László általános helynök magyar nyelven is ismertetett.

Ferenc pápa levelében nagy szeretettel fejezte ki jókívánságait Ternyák Csaba szolgálatáért. Mint írta: „Teológiai doktorként szolgálatodat az Egyház javára fordítottad, nagy jelentőségű feladatokat végezve mind a Magyar Püspöki Konferencia titkáraként, mind a Pápai Magyar Intézet rektoraként; emberi és papi tulajdonságokkal valamint ügyintézésben való jártassággal megáldva. Téged Szent II. János Pál pápa 1992 Karácsony vigíliáján esztergomi segédpüspökké és eminentianai címzetes püspökké, majd 1997-ben érsekké és a papi kongregáció titkárává nevezett ki, amellyel az apostoli szék valamint az egyetemes egyház szolgálatára hívott. Érdemekben gazdagon, 2007 óta az egri egyházmegye hívőközösségének minden buzgósággal megáldott és mindmáig állhatatos pásztora vagy, aki püspöki feladataidat hozzáértő lelkülettel teljesíted, annak az okos szolgának a példájára, akit az Úr minden java fölé rendelt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciánál különböző feladatokat vállaltál, hogy a papok életének formálását és a papi hivatást segítsd. Ebből az odaadó tevékenységből is látjuk szolgálatoddal való »eggyéválásodat.«

Amikor tehát gratulálunk Neked, Tisztelendő Testvérünk, az Úr szőlőjében végzett tevékenységedért, kérjük, fogadd el igehirdető szolgálatodért, mindnyájunknak imáját. Amikor az Urat szólítjuk, hogy tegye évfordulód napját nagyon boldoggá, adja meg Neked, hogy az evangélium igazsága szerint hűségben járva, Krisztust jelenvalónak érezd, és a lelkek javáról imádsággal, szentbeszéddel és szeretettel gondoskodjál” – áll a pápai levélben.

Veres András, győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szintén méltatta Ternyák Csaba szolgálatát. Veres András utalt rá, hogy a főpásztor püspöki címerében megörökítette a napkeleti bölcsek érkezését Jézushoz. A bölcseknek a csillag mutatta meg az utat az Üdvözítő jászolához. Mint mondta: az embereknek egyre nagyobb szükségük van arra, hogy megtalálják az Üdvözítőhöz vezető csillagjukat. Azt kívánta, hogy az ünnepelt legyen egyházmegyéjében minden papnak és általuk minden hívőnek az Üdvözítő felé mutató csillaga.

Ternyák Csabát Löffler Erzsébet, a főszékesegyház képviselőtestületének elnöke is köszöntötte; sok kegyelmet és jó egészséget kívánva további főpásztori szolgálatához.

A hálaadó szentmise kezdetén Ternyák Csaba köszönetet mondott Istennek, hogy megajándékozta a papi hivatás kegyelmével. Kifejtette, hogy hálával gondol Szent II. János Pál pápára, aki meghívta a püspöki életre. Szent II. János Pálban mindig példaképet, követendő embert, nagyszerű papi stílust ismert fel. Vonzó egyénisége olyan példa volt, amit szeretne követni. A főpásztor Benedek pápának is köszönetét fejezte ki, aki az egri érseki tisztségre kinevezte. Szintén hálásan gondolt Ferenc pápára is, hogy levéllel köszöntötte a jubileumán. 

Homíliájában Erdő Péter bíboros, prímás elmondta, hogy a II. világháború után Ternyák Csaba volt az első magyar püspök, akit maga a pápa szentelt püspökké. Mint elmondta: „Hálát adunk azért a küldetésért, amelyet Ternyák Csaba kapott a szentelésben.”

A bíboros rámutatott: Ternyák Csaba a püspöki konferencia titkáraként egész egyházi életünk újjászervezését segítette a kilencvenes években. A második pápalátogatás után egy évvel, 1997-ben kapott címzetes érseki kinevezést, ekkor lett a pápa közvetlen munkatársa, mint a papi kongregáció titkára a római kúriában. Ezután tíz év római szolgálat következett. Ternyák Csaba személyében magas beosztású főpap került a pápa környezetébe, aki ottani munkájával hasznosította hazai tapasztalatait, másrészt segítette a világegyházat.

A bíboros méltatta Ternyák érsek hitoktatás, oktatás és nevelés terén végzett tevékenységét. Ugyancsak elismeréssel szól az Egri Főegyházmegyében végzett munkájáról, az Érseki Látogatóközpont kialakításáról, a roma pasztorációról, az egyházmegyei találkozók szervezéséről. Erdő Péter beszéde végén így fogalmazott: „Kísérje Csaba érsek szolgálatát Isten áldása és szentelő püspökének, Szent II. János Pál pápának segítő közbenjárása.”

A kisebbségi katolikus lét mindennapjairól, a szatmári végeken szolgáló katolikus pap örömeiről és nehézségeiről tett vallomást Bökő Péter, Fehérgyarmat plébánosa.

A jubileumi készületet ébren tartó előadások tizedikén a egyeki Szent József plébánia közösségi terme ismét megtelt október 18-án, 5 nappal a Fatimai jelenés századik évfordulója után. Péter atya a tanúságtételt műhelymunkával fűszerezve tartotta meg őszinte, a hétköznapok keresztjeit nem leplező, megkapó előadását.

Elsőként a szórvány fogalmát határozta meg a jelenlévők segítségével. Közösen egy olyan definíciót alkottunk, mely szerint a szórvány egy olyan helyzet, amelyben az ember visszaszorul, valamilyen módon szűkülnek a keretei. Történeti felvezetőjében az 1804 –es évtől napjainkig villantotta fel az egyházmegye tündöklését és viharos időszakait. 1993-tól lesz a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye része. 2013-ban megjelent egyházmegyei sematizmus adatai szerint a szatmári esperesi kerület több mint 100 ezer lakosából alig 15 ezer a katolikus. Jellemző a szórványra, hogy túlsúlyosan református. Nagy a kontraszt, hiszen a református testvéreknél településenként van önálló lelkész. Van olyan idilli helyzet is, mint Fehérgyarmaton, ahol több aktív lelkész szolgálja gyülekezetét. Elvárások, igények területén hasonlókat kívánnának katolikusaink is, melyek a lehetőségek, körülmények tényében, természetesen, nem megvalósíthatóak. Péter atyának a szomszédos Polgár település szülöttének, mint a templom árnyékában felcseperedettnek, normális valóság volt katolikusnak lenni.

Feladatának végzése során óriási kihívás volt számára többek között az a tény, hogy nem volt megtapasztalható szolgálati helyén az aktív megjelenés az alapsejt, a család szintjén a vegyes házasságoknak köszönhetően nem mindig bizonyul szilárdnak. Hitoktatás területén az elaprózódás általános. Kis fős közösségekben valósítható meg a pasztorációs munka. Jellemző a hívekre, hogy ragaszkodnak saját kápolnáikhoz, ott szeretnének a vasárnapi szentmisén részt venni: ez a tény szintén az elaprózódást növeli. Meg kell küzdeni nap, mint nap a pesszimizmussal, a beletörődéssel is.

Számos programot szervezett a közösségépítés szent feladatán ügyködve: pl. Szkólát, Bibliaórát, Alfa-kurzust, Felnőtt katekézist, Családi napot, Kereszt-kérdések alkalmait, zarándoklatot, Szentjánosbogár tábort, Verbita városmissziót, 200 éves jubileumi évfordulót, a teljesség igénye nélkül. Ezek a rendezvények mind lehetőségek arra, hogy a hívek elmélyüljenek, visszacsalogassák jobbik énjüket, s hogy ne bújjanak el önmaguk és a jó Isten elől. Rendületlenül teszi a dolgát Péter atya és bízik abban, hogy egyre több szíveket talál a plébániáján is Isten, amelyek nyitottak az Ige befogadására.

Felnyitotta tekintetünket ideális helyzetünkre, és kérte becsüljük meg azt.  Dobbanjon együtt a szívünk egyházközségünkért és nyilvánuljon meg a közös gondolkodás tettekben! Adjuk át életünket Krisztusnak, s ha befogadtuk Őt, legyünk láthatóan katolikusok, akik embertől- emberig sugározzák át Krisztust hitelesen.

Az előadás folytatásaként egy úti beszámoló csodás élményét osztották meg velünk a Fatimai zarándokok. Házigazdánk, Papp László atya, Bökő Péter atya és Zsatkuné Mónika abban a kegyelemben részesültek, hogy személyesen ott lehettek Fatimában a centenáriumon. Odavitték a mi imaszándékainkat is. Vágyakozva, várakozva tekintettünk elé, hogy vajon mi lett a sorsa megfogalmazott hálánknak, kérésünknek. Természetesen jó helyre kerültek: égő tömjénfüstként szálltak fel mennyei édesanyánkhoz, amint azt megtudtuk.

A szeretetvendégség idejére minden szinten elfáradtunk és csordultig töltekeztünk a látottakkal és hallottakkal. Azért a finomságoknak, mint például a diótortának, még találtunk egy kis helyet!

Farkas Éva tanító

Fotó: Papp Ágoston 

A Kaposvári Egyházmegye püspöki hivatalának dolgozói látogattak el a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központjába Varga László kaposvári megyéspüspök atya vezetésével 2017. augusztus 23-án. A két egyházmegye egyidős, hiszen mindkettőt 1993-ban alapította Szent II. János Pál pápa.

Varga László püspök atya — akit ebben az évben május 13-án szenteltek a Kaposvári Egyházmegye püspökévé — munkatársaival azért látogatott el a debreceni hivatalba, hogy egyházmegyéjének átszervezéséhez tapasztalatokat gyűjtsön.  A szintén fiatal Kelet-magyarországi egyházmegye szervezeti felépítése az elmúlt 20 évben már megtörtént, amely folyamos fejlődésen megy keresztül akár a gazdasági, akár a köznevelési, szociális intézményeinek, plébániai hálózatának vonatkozásában.   

Varga László püspök atya többek között az egyházmegye szervezeti felépítéséről és az ezekben felmerülő nehézségekről, célokról kérdezett, amelyre főként Palánki Ferenc megyéspüspök válaszolt. A debreceni főpásztor akár az iskolaátvételeket, akár más területeket érintő válaszában azt hangsúlyozta, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyében az elültetett mag, a gyümölcs lassan ugyan — amely néha fájdalommal is jár —, de kezd beérni. A 20-24 éves oktatási intézményeknél már több papi hivatás született, az ifjúság-pasztoráció is kezd megerősödni, a hitoktatás rendszere is lassan stabilizálódik, egy-egy területen működő továbbképzések, lelkiségi mozgalmak is ismertté vállnak, és a plébániai hálózat is kialakult.

A közös eszmecsere a két egyházmegye — a sajtóiroda, EKIF iroda, gazdasági iroda — ugyanazon szakterületek munkatársainak kötetlen beszélgetésével zárult.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dr. Békési Sándor címzetes apát, címzetes főesperes, nyugalmazott plébános, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papságának nestora (legidősebb tagja) volt. Hosszú papi évei alatt minden szolgálati helyén megbecsülést szerzett. 2017. február 25-én életének 96., áldozópapságának 73. évében szentségekkel megerősítve hazatért Urához és Istenéhez a Fejér Megyei Szent György Oktató Kórházban.

Békési Sándor 1921-ben Nagykállóban iparos családban született. A mindennapi ministrálás élménye, az imádságos, vallásos öt gyermekes családi élet már hétéves korára kimondatta vele a papi hivatás iránti vágyat.  Nagykállói tanulmányai után az egri ciszterci gimnáziumban tanult 1936-40-ig.

„Áldom az Istent, hogy megismerhettem őket, mert amikor ‘36-ban édesapám meghalt, a tanárok szinte gondomat viselték.  5-en voltunk testvérek.”

1940-ben leérettségizett, és Budapesten végezte el teológiai tanulmányait. „1946-ig voltam Pesten, ott ért a háború is, a szemináriumban tanuló 70-80 papnövendéknek az óvóhelyen tartották az előadásokat.”

1944-ben az orosz hadsereg közeledése miatt december 24-én pappá szentelték Budapesten. Először Kisvárdára került hitoktatónak, majd ’48-ban Miskolcra. 

„1948 a fordulat éve volt, az idős emberek ezt jól tudják. Akkor még hatezer katolikus papja volt az országnak most csak kettőezer. A tizenegyezer szerzetesi hivatásból ezer-ezerötszáz maradt. Államosították az iskolákat, feloszlatták a szerzetesrendeket. Miskolcon az egyik hittanórán tett ártatlan kijelentésemért demokrácia- és államellenességgel vádoltak, és elhelyeztek közel húsz évre egy távol eső helyre, Kékcsére. Akartam hinni azt, hogy „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,10). Soha nem zúgolódtam. A püspök úrnak engedelmességet ígértem; ott volt jó, ahová küldött. Következő állomásom Kállósemjén volt, és végül Ajakra kerültem. Ajakon 28 évet töltöttem. Innen Győrbe, majd a nyugdíjas éveimben Budapestre mentem, ahol aktív lelkipásztori szolgálatot végzek.”

20 kg prédikáció

Békési Sándor atya legfontosabb feladatának tartotta a prédikálást, a hitoktatást és a hívekkel való személyes kapcsolatot.

„1971-ben, amikor Ajakra kerültem, abban a papszegény világban az egyházközség az elsők között állt. A 2500 lelkes katolikus közösség 60 év alatt 13 papot adott. A papnak fel kell tennie a kérdést: Hiteles pap-e? Meg van-e elégedve vele Jézus, a főpásztor? Legfőbb kötelességem mindig a prédikálás volt. Prédikációim  súlya 20 kg.  Soha nem álltam ki a hívek elé felkészületlenül. A második legfontosabb feladatomnak a hitoktatást tartottam. Legalább 100 prédikációt intéztem a hívekhez arról, hogy miért fontos a hitoktatás, és rendszeresen beszámoltam, hogy milyen munka folyik ott.  A papnak ennél fontosabb munkája nincsen.”

Jobban ismerte a híveit, mint ők egymást. Házszenteléskor december végétől február első hetéig minden házba bement, és elbeszélgetett az emberekkel. A szobája falára ki volt függesztve, ki melyik utcában lakik, és kik járnak a templomba.

Az Isten a tenyerén hordott engem, mert sok mindentől megmentett. 1939-ben az orvosom azt mondta, annyira gyenge a szívem, hogy nem javasolja a papi hivatást.  De én pap akartam lenni, és lám, a vasmisémet végzem. Optimista vagyok? Igen! Rövid távú? Nem, hosszú távú. A pokol kapui nem vesznek erőt az egyházon! Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.  Tessék ezt elhinni! Sok mindent kibírt már a magyar nép, a jó Isten továbbra is velünk lesz.” (Elhangzott: Ajakon, 2009. szeptember 20-án, szolgálatának 65 évéért mondott hálaadó szentmiséjén.)

Temetése március 18-án, szombaton lesz Budapesten a Szent Vince templomban (IX. kerület Haller utca Mester utca kereszteződése; GPS: 47.475693 N, 19.078348 E). 11:00-kor mutatjuk be érte az engesztelő szentmisét, majd hamvait a templom urnatemetőjében helyezzük örök nyugalomra a feltámadás hitében. Nyugodjon békében!

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Egyek, 2016. december 11.

Mit ad neked a hit? Ezzel a kérdéssel kezdődött Gaudete vasárnap az elsőáldozásra készülő gyermekek befogadási és bemutatási szertartása az evangéliumot követően. Szüleik, keresztszüleik, az általuk választott kezeseik és az őket támogató tanárok, illetve az egyházközség hívő népe előtt mutatkoztak be és ígérték meg, hogy Krisztusra bízzák életüket minden nap, teljes szívvel hisznek benne és rálépnek arra az útra, amelyet Krisztus mutat számukra.

Föl kell tennünk a kérdést: vajon a keresztény hit számunkra ma is olyan, mely átformálja és hordozza az életünket? „Performatív-e” számunkra – olyan üzenet-e, mely az egész életet újjáformálja, vagy már csak „információ”, amelyet időközben mellőztünk, és úgy tűnik, az új információk túlhaladják? – így fogalmazza meg a mai égető kérdést a hittel és az ebből fakadó reménnyel kapcsolatban XVI. Benedek pápa. Annak a párbeszédnek a klasszikus formájából indul ki, amellyel a keresztelés szertartása megnyitotta az utat az újszülött befogadására a hívők közösségébe és a Krisztusban való újjászületésére. A pap először a gyermek nevét kérdezte a szülőktől, majd további kérdéseket tett fel: „Mit kívánsz az Egyháztól?” Válasz: „A hitet.” „És mit ad neked a hit?” – „Az örök életet.” E párbeszéd szerint a szülők a gyermek számára a hithez való hozzájutást keresték, a közösséget a hívőkkel, mert a hitben az „örök élet” kulcsát látták. Mint egykor, ma is erről van szó a kereszteléskor, a kereszténnyé váláskor. Nemcsak a közösségbe való beiktatás aktusa, nem egyszerűen fölvétel az Egyházba; a szülők a keresztelendő számára ennél többet várnak: azt tudniillik, hogy a hit, amelyhez az Egyház testi mivolta és szentségei is hozzátartoznak, életet ajándékoz neki – az örök életet. A keresztény üzenet nem csak „informatív”, ‘tájékoztató’, hanem „performatív”, ‘átalakító’ volt – azaz az evangélium nem csak valami tudható dolog közlése; hanem olyan közlés, mely tényeket hoz létre és megváltoztatja az életet.
A jelöltekhez intézett kérdéseket követően a plébános megjelölte őket az Üdvözítő szent jelével a kereszttel, mondván: „Fogadd a kereszt jelét homlokodra: Krisztus maga erősít meg téged szeretetének jelével. Törekedjél őt megismerni és követni!” Szüleik és kezeseik is hasonlóképpen tettek, ezzel is kifejezve a közösség előtt, hogy támogatni fogják a gyermekeket az üdvösség felé vezető úton.
A most bemutatott fiatalok az iskolai hitoktatás mellett a plébánián is készülnek szentgyónásukra és az elsőáldozásra, ami a kettős jubileumra felkészítő évben, 2017. május 28.-án vasárnap lesz.

fotó: Papp Ágoston

A Jelenések könyve 3,20 „Az ajtóban állok” mottó hívta idén a XI. Nemzeti Kateketikai Kongresszusra a Kárpát medence magyar nyelvű egyházmegyéinek 180 képviselőjét Balatonalmádiba. A találkozó témája a szülőkkel és a tantestülettel való kapcsolattartás volt. A jelen lévő papok és hittantanárok dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök, az MKPK Hitoktatási Bizottság elnökének biztató és buzdító szavait követően több előadást hallgathattak meg neves és tapasztalt előadóktól, valamint számos jól működő példát is megismerhettek. A házigazdák részéről dr. Márfi Gyula érsek a november 24-26. között megrendezett programon több esetben is jelenlétével és megnyerő stílusával támogatta és megerősítette a kateketikai munkát folytatókat. A szakmai továbbképzés mellett lelkiekben is gazdagodhattunk, hiszen az imádságos hátterünk is megvolt.

Az egyházmegyénket képviselő 2 pap és 10 hitoktató a konferencián szerzett számos értékes gondolat mellett saját hitoktatói közösségüket is megerősítő és még jobban összetartó szándékkal érkeztek haza. 

Gerhes József

ifjúsági irodavezető, hittanár