Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A kisebbségi katolikus lét mindennapjairól, a szatmári végeken szolgáló katolikus pap örömeiről és nehézségeiről tett vallomást Bökő Péter, Fehérgyarmat plébánosa.

A jubileumi készületet ébren tartó előadások tizedikén a egyeki Szent József plébánia közösségi terme ismét megtelt október 18-án, 5 nappal a Fatimai jelenés századik évfordulója után. Péter atya a tanúságtételt műhelymunkával fűszerezve tartotta meg őszinte, a hétköznapok keresztjeit nem leplező, megkapó előadását.

Elsőként a szórvány fogalmát határozta meg a jelenlévők segítségével. Közösen egy olyan definíciót alkottunk, mely szerint a szórvány egy olyan helyzet, amelyben az ember visszaszorul, valamilyen módon szűkülnek a keretei. Történeti felvezetőjében az 1804 –es évtől napjainkig villantotta fel az egyházmegye tündöklését és viharos időszakait. 1993-tól lesz a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye része. 2013-ban megjelent egyházmegyei sematizmus adatai szerint a szatmári esperesi kerület több mint 100 ezer lakosából alig 15 ezer a katolikus. Jellemző a szórványra, hogy túlsúlyosan református. Nagy a kontraszt, hiszen a református testvéreknél településenként van önálló lelkész. Van olyan idilli helyzet is, mint Fehérgyarmaton, ahol több aktív lelkész szolgálja gyülekezetét. Elvárások, igények területén hasonlókat kívánnának katolikusaink is, melyek a lehetőségek, körülmények tényében, természetesen, nem megvalósíthatóak. Péter atyának a szomszédos Polgár település szülöttének, mint a templom árnyékában felcseperedettnek, normális valóság volt katolikusnak lenni.

Feladatának végzése során óriási kihívás volt számára többek között az a tény, hogy nem volt megtapasztalható szolgálati helyén az aktív megjelenés az alapsejt, a család szintjén a vegyes házasságoknak köszönhetően nem mindig bizonyul szilárdnak. Hitoktatás területén az elaprózódás általános. Kis fős közösségekben valósítható meg a pasztorációs munka. Jellemző a hívekre, hogy ragaszkodnak saját kápolnáikhoz, ott szeretnének a vasárnapi szentmisén részt venni: ez a tény szintén az elaprózódást növeli. Meg kell küzdeni nap, mint nap a pesszimizmussal, a beletörődéssel is.

Számos programot szervezett a közösségépítés szent feladatán ügyködve: pl. Szkólát, Bibliaórát, Alfa-kurzust, Felnőtt katekézist, Családi napot, Kereszt-kérdések alkalmait, zarándoklatot, Szentjánosbogár tábort, Verbita városmissziót, 200 éves jubileumi évfordulót, a teljesség igénye nélkül. Ezek a rendezvények mind lehetőségek arra, hogy a hívek elmélyüljenek, visszacsalogassák jobbik énjüket, s hogy ne bújjanak el önmaguk és a jó Isten elől. Rendületlenül teszi a dolgát Péter atya és bízik abban, hogy egyre több szíveket talál a plébániáján is Isten, amelyek nyitottak az Ige befogadására.

Felnyitotta tekintetünket ideális helyzetünkre, és kérte becsüljük meg azt.  Dobbanjon együtt a szívünk egyházközségünkért és nyilvánuljon meg a közös gondolkodás tettekben! Adjuk át életünket Krisztusnak, s ha befogadtuk Őt, legyünk láthatóan katolikusok, akik embertől- emberig sugározzák át Krisztust hitelesen.

Az előadás folytatásaként egy úti beszámoló csodás élményét osztották meg velünk a Fatimai zarándokok. Házigazdánk, Papp László atya, Bökő Péter atya és Zsatkuné Mónika abban a kegyelemben részesültek, hogy személyesen ott lehettek Fatimában a centenáriumon. Odavitték a mi imaszándékainkat is. Vágyakozva, várakozva tekintettünk elé, hogy vajon mi lett a sorsa megfogalmazott hálánknak, kérésünknek. Természetesen jó helyre kerültek: égő tömjénfüstként szálltak fel mennyei édesanyánkhoz, amint azt megtudtuk.

A szeretetvendégség idejére minden szinten elfáradtunk és csordultig töltekeztünk a látottakkal és hallottakkal. Azért a finomságoknak, mint például a diótortának, még találtunk egy kis helyet!

Farkas Éva tanító

Fotó: Papp Ágoston