Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Hitoktatási továbbképzési napokat tartottak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye katekétái számára augusztus 23-24. között a Nyíregyháza-Borbányán található egyházmegyei lelkigyakorlatos házban.

A kétnapos továbbképzésen egy új szemléletű hitoktatási formával ismerkedhettek meg a jelenlevők: a karmelita szemlélődő hittannal, amely egy kontemplatív hitoktatási mód. Előadók voltak: Csillag Éva hitoktató, Csillag Péter állandó diakónus és segítőik: Farkas Furmen Bernadett, G. Németh Blanka és Mészáros Fekete Márta.

Ez a francia kateketikai lelkiség és módszer, egy új lehetőség, amely a gyermekeket a belső összeszedettségben bensőséges kapcsolatra segíti Istennel, hogy személyes kapcsolatba kerüljenek vele.

Értékválságba került korunkban ez a módszer lehet az egyik út, amelyen elindulhatunk az Isten felé. Boldog Marie-Eugéne karmelita atya gondolata a kiindulópont: „Korunk szomjazik és éhezik Istenre. Ezt az Isten utáni éhséget nemcsak a lelkekből és a szemekből érezzük, de érzékelhető magukon a hallgatókon is, amikor Istenről szólunk hozzájuk. Mert Önök éppoly jól tudják, mint én, hogy mit várnak tőlünk: azt, hogy beszéljünk Istenről…”

Annak a minden keresztény emberre vonatkozó feladatnak, hogy tanúságot tegyen a hitéről és hirdesse az evangéliumot, a leggyümölcsözőbb módja, ha a Szentlélek segítségét kérjük és vezetésére bízzuk magunkat, ahogyan Boldog Marie-Eugéne atya mondta halála előtt: „A magam részéről én a Szentlélek ölelésébe megyek.” Ebbe az ölelésbe kell bevonnunk a tanítványainkat is.

Ez a kateketikai módszer a Szentírás és üdvtörténet szereplőit és történeteit rövid énekkel bevezetett imádságos csendben mutatja be. Érzékszervek által befogadható tapasztalatokkal ágyaz meg az ismeretek átadásának, ez segíti a résztvevőt a tudás elsajátításában is. A csendes, nyugodt, imádságos légkör készíti elő a szív és lélek talaját a befogadásra. A történetek megjelenítésére használt sziluettek segítségével bontakozik ki a szemünk előtt a történet, feliratokkal kiemelve azokat a gondolatokat, amelyeket szeretnénk hangsúlyozni az adott foglalkozáson. Nagyon személyes hangvételű, de ugyanakkor az értelmi magyarázatot sem nélkülöző tanítást ad, ahogy Boldog Marie-Eugéne atya mondta: tevékenység és szemlélődés szép egységben.

Köszönjük Évának, Péternek és segítőiknek a tanúságtevő, közvetlen, szeretetteljes jelenlétet, ami több volt egy továbbképzésnél. Tóth László atya szavaival élve lelkigyakorlatos két napot töltöttünk el együtt, amely tele volt örömmel és ajándékokkal.

Köszönjük Palánki Ferenc megyéspüspök atyának, hogy lehetővé tette számunkra, hogy az előadók meghívásával megismerkedjünk ezzel a módszertani lehetőséggel. Az új módszer, új szemlélet, választható út és lehetőség új lendületet adhat nemcsak a hitoktatásban, de a személyes életünkben is.

Fotó: Kardos György

Kovácsné Török Tímea

hitoktató

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Krisztus vére, részegíts meg engem, hogy az első szerelemnek ebben a mámorában mindig megmaradjak!” – Beszélgetés a gyémántmisés Varga János atyával

A 85. éves Varga János nyugalmazott plébánost 1961-ben szentelték pappá, egy olyan évben, amikor a kommunista hatalom 64 papot börtönzött be. A Katolikus Egyház elleni támadásokban számos lelkipásztort, szerzetest és apácát hurcoltak meg. Tiltott volt a hitoktatás, a szentmiséket megfigyelték, és feljelentették az ott megjelenő pedagógusokat, állami alkalmazottakat, akik csak titokban járulhattak a szentségekhez is. A papoknak, szeminaristáknak békegyűlésen kellett részt venniük, és aki ezt megtagadta, a szemináriumból is eltanácsolták. Abban az időben úgy tűnt, hogy az Egyháznak nincs jövője, legalábbis emberi számítás szerint. Az egyházüldözés tombolt, és János atya családja már tudta, mit jelent a börtön, éppen ezért nemcsak ők, hanem az egész falu is ellenezte a papi hivatás melletti döntését. Isten vonzása azonban mindent felülírt.

Varga János atyával otthonában, a nyíregyházi főplébánia régi épületében beszélgettünk Isten vonzásáról, emlékekről, a 60 év alatt változó Egyházról.

– János atya, nemcsak ezekben a hónapokban, de írói tehetségednek köszönhetően évek óta tart az emlékezés ideje, a nyolc megjelent könyvedben kiírtad magadból a szenvedést, újraélted az örömöket, elmélkedtél Isten üzenetén. Az „Életem” című kötetedben megelevenedett gyermekkorod, a hivatásválasztás nehézségei. Az is érzékelhető, mit is jelenthetett számodra Isten mindenekfölötti vonzása, kiszakítva téged az anya öleléséből, szerelemből, szembe menve az apa féltő szigorával, de szólsz a szeminárium ridegségéről is, amely már később inkább jelentette számodra az otthont, mint a szülői ház.

– A szívem majd megszakadt, amikor átléptem a házunk küszöbét és elindultam Tiszakerecsenyből a konkurzusra – felvételire – az Egri Szemináriumba. Anyám kezét úgy kellett magamról lefejtenem, nagyon fájt, hogy döntésemmel ekkora fájdalmat okozok neki. Azt mondta, ha elmegyek, azt nem fogja kibírni. Már nem vitatkoztak velem, csak mindannyian zokogtak. A faluban is arról beszéltek, hogy elment az eszem. Oláh tanár úr (osztályfőnököm) is eljött hozzánk, és elmagyarázta édesapámnak, hogy ostobaság a papságot választani, amikor az Egyháznak nincs jövője. A szentelésem évében 64 papot zártak börtönbe. Édesapám nagyon féltett, mert tudta, mit jelent ártatlanul börtönbe kerülni. Bezzeg József atya kísért el a konkurzusra, és látta rajtam, hogy szinte magamon kívül voltam.

– Mi volt az az erő, ami minden tiltás ellenére vonzott?

– Olyan érzés volt, mint amikor a mágnes vonzza az anyagot. Nem tudod az irányát megváltoztatni, egyszerűen húz magához, és semmit nem tehetsz. Szenvedtem a családomnak okozott fájdalom miatt, mégis mennem kellett.

Mindig is szerettem ministrálni, iskolába járni, barátságokat kötni. Gyermekkoromban, ha megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, azt válaszoltam: református tábori lelkész. Édesanyám és testvéreim is reformátusok voltak. Nagyapám halála után senki se vitt a katolikus templomba, így édesanyámmal a református templomba jártam, mignem a szerzetesrendek feloszlatása után a faluba érkezett egy szalézi: Bezzeg József atya. Énektanár volt a nyergesújfalui gimnáziumukban. Rácsodálkoztam a papi életére, mindent a hivatásának rendelt alá és nagyon szegényen élt. A szalézi szerzeteseknek különleges karizmájuk van a fiatalok neveléséhez.

Talán akkor született meg bennem a szándék, hogy tényleg „lelkész” leszek, de olyan, mint ő. Majd elvégeztem a gimnáziumot és közben szerelmes lettem.

Közeledett a felvételi ideje, Bezzeg atya sürgetett, mert el kellett küldeni a kérelmet és az okmányokat a felvételihez. Ettől a kérdéstől már előre féltem. Tudtam, hogy nehéz döntés lesz. Ezt kedvesemmel is meg kellett beszélnem. Eléggé szeretett ahhoz, hogy lemondjon rólam. Nem csak szép volt, hanem okos is, meg mélyen hívő vallásos ember. Azt mondta: harcolna értem egy életen át, de hát … az Istennel? Ebben a küzdelemben csak ő veszíthet. Tisztában volt a dologgal, mert nagybátyja is katolikus pap volt. Fájdalmas szakítás volt, de nekem ez egy nagy lökést adott a döntésben.

"Olyan volt ez, mint amikor az édesanyák, útban a haláltáborok felé, látszólag eldobták maguktól gyermekeiket, hogy nekik életük legyen. Ha ő le tud mondani rólam, miért ne mondanék le én is önmagamról, Krisztus kedvéért?"

Édesanyám nem tudta elviselni, hogy a fia katolikus pap lesz. Pedig ő is nagyon szeretett. Édesapám sem járult hozzá, mert féltett. Négy lánytestvérem nem tudta, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek.

Negyvenhárman jelentkeztünk a szemináriumba, és 38 főt vettek fel, köztük engem is. Akkor még válogathattak a tanáraink.

Amikor hazaérkeztem a felvételiről senki nem szólt hozzám, heteken keresztül olyan volt az otthonunk, mint egy siralomház. Nagyon fájt, hogy mindezt én okoztam. De szépen lassan hallgatólagosan mégis elfogadták az utamat és segítettek a szükséges holmikat összeszedni. Szegények voltunk, addig még pizsamám sem volt, egy pár cipővel és egy bakanccsal indultam el, a testvéreim belehímezték a 30-as számot a holmiijaimba, hogy a mosodában ne keveredjenek össze. Elindulásom olyan volt, mint egy temetés, mindenki sírt és senki nem kísért el. Leírhatatlan kínt éltem át.

Édesapám pár nappal előbb egy kölcsönkért (Amerikából származó) fémpántos faládában) vonatra adta csomagomat, de engem nem vitt magával az állomásra. Egyedül kellett elindulnom a szemináriumba is. A Tiszán, egy ladikon vitt át a révész. Akkor ott sok minden megfordult a fejemben…, de édesanyámnak nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni.

– A szeminárium hagyományai, nevelési szokásai is változhattak ennyi év után. Milyen volt akkor ott az élet?

– Az elsősöknek gyakran volt un. „opus humile” (alázatossági gyakorlat), amely krumplihámozásból, meg udvartakarításból állt. Ősszel mi szüreteltünk, hordót mostunk, préseltük a szőlőt, de a hordókat már a felsőévesek töltötték meg. Havonta egyszer pedig bor is került az asztalra a vasárnapi sütemény mellé.

Este a nagy közös hálóban aludtunk. Ébresztő után rövid gimnasztika és mosakodás, fürdés csak minden második szombaton volt. A kedvesnővérek minden héten mostak ránk.

A felsőbb évesek csomagjait mi szállítottuk be a vasútállomásról. Volt a háznak egy szamara kis szekérrel, ezzel nyargaltunk végig a városon. Élveztük. A kispapok mindig jókedvűek voltak, megtelt a ház nevetéssel. A házirend szerint nem akkor tanultunk, amikor kedvünk volt, hanem amikor elő volt írva. Így jutott idő mindenre, hetente egyszer még kirándulásra is.

Egy héten háromszor is kimehettünk másfél órára a városba, ebéd után, kettesével. A felsőbb éves duktor írta elő a sétapárokat, amihez igazodnunk kellett. A levélírásnak is megvolt az ideje. A prefektus figyelmeztette az elsőéveseket, hogy írjanak levelet a szüleiknek és nyugtassák meg őket, hogy minden rendben van. Én is írtam, de tudtam, hogy ettől nem fognak megnyugodni. Az elsőévesek a levelet nyitott borítékban adták át a prefektusnak, aki még azt is ellenőrizte, megfelelő-e a levél formája, és akárkinek sem írhattunk. Voltak korlátozások.

Akkoriban még a nagy ünnepeket is a szemináriumban töltöttük, és csak a papszentelés után, a tanév végén mehettünk haza. A nyár elején a legjobb programokat a primíciák adták. Ilyenkor egy-egy újmiséshez elmentünk néhányan, és pár napig ott maradtunk vendégségben. A nyár végén már alig vártuk, hogy, visszamehessünk, mert azért nekünk ott volt a legjobb. Elmondhatom, hogy életem legszebb, összefüggő öt esztendejét a szemináriumban töltöttem el. Lassan-lassan a családom is elfogadta a választásomat, mert látták rajtam, hogy boldog kispap vagyok.

— A papszentelés évében viszont elbizonytalanodtál.

— Hát igen. A szubdiakónátus – szentelés előtti – lelkigyakorlaton nagyon szíven találtak a pusztadobosi plébános szavai. Azt mondta, hogy a pap élete hasonlít a fenyőfához, amely egyenes gerincű, égmagasságú, viharokban orgonaszavú, gyümölcstelen sorsú, de lombját sohasem hullatja. Majd hozzátette: egy ferdén rakott oszlop előbb-utóbb eldől. Ez vágott engem igazán mellbe. A lelkigyakorlat végére annyira elbizonytalanodtam, hogy bementem a rektor atyához tanácsot kérni. Döntésképtelen voltam. Féltem, hogy rossz pap leszek és el fogok kárhozni. Nem mertem vállalni a végleges elkötelezettséget. Megértéssel volt irántam és ígérte, hogy továbbítja a főpásztorhoz. Ő sem firtatta a dolgot. Mindezek ellenére nagyon szenvedtem, hogy nem állhatok ott a kispaptársaim között. Az igazi okot nem mondhattam el a szüleimnek, és a kispapok sem tudhattak róla. Néhány hónap múlva viszont behozhattam a lemaradást. Esztergomban lettem szubdiakónus, aztán már a társaimmal haladtam tovább. Így lettem tehát pap, Isten hívására válaszoltam, aki próbatétel elé állított, de cserben nem hagyott. Vallásos tanárnőm egy Szent Ágoston idézettel bocsátott el:

„Akit az Isten a kezébe vesz, ne próbáljon más utakon járni. Engedje, hogy Isten a tenyerén hordozza, és legyen benne biztos, hogy a legnagyobb nehézségen is átsegíti.”

Az első szentmisém a plébánia udvarán volt. A nyári napsütéstől felforrósodott a kehely, benne a bor. Áldozáskor, mint izzó parázs égette a nyelvemet, ajkamat, torkomat, átjárta minden porcikámat. Amikor kiürítettem a kelyhet, ezt imádkoztam:

„Krisztus vére, részegíts meg engem, hogy az első szerelemnek ebben a mámorában mindig megmaradjak!”

— Megmaradt ez a mámor?

— Soha nem bántam meg, hogy a papi hivatást választottam.

— Az ember életének utolsó szakaszában egyre nagyobb bölcsességgel tekint vissza, értékeli az éveket. A 60 év papi szolgálat után kikkel, milyen élethelyzetekkel találkozol az emlékezés óráiban?

– A hat évtized alatt velem együtt az Egyház is alakult. Már tudjuk, hogy új utakat kell találnunk, de még mindig keressük azokat. 60 év elég nagy időszakot képes átfogni. Magam is sok mindennel próbálkoztam, ami vagy sikerült, vagy nem. A legszívesebben gondolok, az a nyári táborozásokra. Az átkos korszak vége felé, a 80-as években, nyaranta három turnusban is fogadtuk a szatmári gyermekeket kezdetben Szatmárcsekén, majd a gulácsi Tisza part vadregényes, a világ zajától elzárt csöndjében, titokban, nagy kockázatot vállalva. Senki sem tudta, hogy ott vagyunk, csak a szülők, kik gyakran ellátogattak hozzánk.

A gyerekeket négyágyas sátrakban helyeztük el, amit a szatmári papok felajánlásaiból szereztünk be. Velük együtt mi is szegények voltunk, de nem kértünk pénzt a táborozásra, egyszerű körülményeket, de sok örömteli napokat, lehetőségeket teremtettünk számukra. A szegény ember néha gazdagabb. Van benne igazság. Most a jóléti világban már nem tudnánk ezt megvalósítani.

Szent Pál apostolt Korinthusban gazdag kultúra, sport, tudomány filozófia fogadta. Büszkék is voltak rá, az apostolt is elkápráztatta. Mégis azt mondta nekik: mindezeken túl én különb utat mutatok nektek. (Ekkor írta meg „A Szeretet himnuszát” (1Kor 13). Mi is így ideologizáltuk meg a táborozásokat, mondván, az iskolában megszerzett ismereteken, tudományokon túl mi különb utat mutatunk a fiataloknak.

— Milyen különb utakra gondolsz?

— Az együvé tartozásnak, a barátságnak, a közösség élményének a megtapasztalását. Nem hozhattak magukkal semmilyen hangtechnikai eszközt, ami elvonta volna a figyelmüket és éppen olyan magányosak lettek volna, mint otthon. Szép barátságok köttettek, szerelmek születtek. Másik célunk pedig az volt, hogy tudják megosztani egymással a bennük feszülő gondolatokat: nehézségeiket, örömeiket. Azt tapasztaltuk, hogy a szülők nem beszélgetnek a gyermekeikkel, pedig a gyereknek is vannak problémáik. Hagytuk tehát, hogy a reggeli szentmise után annyit beszéljenek, amennyit csak bírnak. Igyekeztünk közöttük nyitott fülekkel járni. Nem a kíváncsiság hajtott bennünket, hanem a délutáni közös beszélgetés témáit kerestük. Ezek a hetek mindenki számára felejthetetlen élményt jelentettek.

– A 60 év papi szolgálat egy kort ölelt fel. Az átkos kor keresztényüldözése után a puha diktatúrán keresztül eljutottunk a 90-es évek szabad vallásgyakorlásáig, majd eltelt harminc év, és ismét érdekes egyházképpel találkozhatunk. Merre halad az Egyház?

– „Ecclesia semper reformanda.” Folyton változáson megy keresztül. A 60-as években még nem kíméltük magunkat, nem sajnáltuk a fáradságot. Tircsi István atyával, jánkmajtisi elődömmel kerékpárra ültünk, és a 8 fília minden katolikus családjának otthonába ellátogattunk, ahol engem bemutatott. Ma már erre nincs idő. Rohanunk, de merre?

Ma az Egyház már nem nagy csorda, konda, hanem kisded nyáj. Önálló személyként, családokként, közösségekként kapcsolódunk az Egyházhoz. Véleményem szerint a papnak ezekben a közösségekben kellene élnie. Manapság nem lehet úgy pasztorálni, mint régebben. Szép, hosszú prédikációkra nem figyelnek az emberek. Nem lehet Jézus Krisztusról, csak úgy, „általában” beszélni, a Vele való találkozáson kell munkálkodni.

Az evangélium az életről kell, hogy szóljon. Szóba kell állni az emberekkel. Személyes kapcsolatot kell kiépíteni és fenntartani velük. Nem kell félni, ha a plébánia nyitottá, közösségi térré válik. Nem szabad elszigetelődni, és csak a szentmisékre, hittanórákra és más ájtatosságra korlátozni az örömhír terjesztését. Jézus az emberek között élt, és az adott nehézségre válaszolva tanított, gyógyított, vígasztalt. Nekünk is ez a dolgunk.

Véleményem szerint az Egyház – a mai formájában – a megsemmisülés felé tart. Két dologra gondolok most: a papképzésre (nevelésre), és a hívek gondozására. Mindenki elkényelmesedett, pedig az élet számtalan lehetőséget tár elénk. Csak a hívekre kellene koncentrálnunk, de sok esetben a materiális fejlődéshez, megújuláshoz szükséges anyagi források előteremtésén túl a célunk a haszon és a kényelem. Az emberek látják ezt, és elutasítják.

Kisded nyájat kell felépítenünk. A tömeget a tömegtájékoztatási eszközök – kényelmet kínálva – viszik az individualizmus irányába mi már nem tudjuk pasztorálni. Ha nem ismerjük fel az idők jeleit, ha azt a kevés, de hűséges embert nem tudjuk közösségbe szervezni, s a tömegtájékoztatás eszközeivel sem tudunk rendelkezni, akkor eljár felettünk az idő. A mi küldetésünk ugyanaz: a megváltás szolgái lettünk. Nekünk nem a művészetről, a sportról kell himnuszokat zengedezni, hanem az Evangéliumról. Krisztus ennek a szolgálatára hívott meg bennünket. Ha az igehirdetésünk nem ebből áll, akkor minden szavunk „csak zengő érc, vagy pengő cimbalom.”

– Tanulságos következtetéssel találkoztam a napokban az interneten. A dubai Rashid al Maktoum sejk az országa jövőjére irányuló újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Nagyapám tevével járt, apám tevével járt, én Mercedes-szel járok, a fiam Land Rover-t hajt, az unokám is Land Rover-ben fog ülni, de a dédunokámnak újra meg kell járatnia a tevét.

„Miért?” — kérdezte a riporter. „A nehéz idők erős embereket nevelnek, az erős férfiak könnyű időket teremtenek. A könnyű idők gyenge embereket, a gyenge emberek nehéz időket teremtenek és a nehéz idők újra erős embereket nevelnek” – hangzott a válsz.

— Sub pondere crescit palma – Teher alatt nő a pálma. Amikor a kommunizmusban

súlyos teher alatt éltünk, akkor jobban tudtuk az Egyházat szolgálni. A gazdagság nemcsak a hívekre, hanem papokra is hatással van. Elkényelmesedtünk. A harmadik világ országaiban, Afrikában és a Közel-Keleten, ahol keresztényüldözés van, a keresztények vére termi a hitet.

Mielőtt felszentelik a papokat, legalább egy évet misszióban kellene eltölteniük. Első főnököm Brazíliába szeretett volna menni misszióba. Püspöke azt mondta: nálunk is van Brazília. Akiket a pénz motivál, más foglalkozást választanának maguknak, mert világ jobb körülményeket kínál. Azok, akiket a krisztusi hit kötelez, és igazi elhivatottságuk van, „Brazíliában” is megmaradnának a hivatásukban.

Boldog Scheffler János püspök vértanú, 1942-52-ig vezette a Szatmári Egyházmegyét, három sarkalatos pontot hagyott örökül a papjainak: legyenek hűségesek a kevésben is; ne legyenek gazdagabbak, mint a hívek, akik körében élnek, mert akkor hiteltelen lesz az igehirdetésük; legyenek egymásnak testvérei, barátai, mutassák meg a világnak, hogy ők tudják egymást szeretni.

– Nyugdíjas éveidet Nyíregyházán a főplébánia régi épületében töltöd.

– Nem unatkozom, minden nap írok valamit és szentmisét mutatok be a házi oltáron. Egészségi állapotom már nem engedi, hogy bárhová is menjek. Van tennivaló itthon is, magamnak főzök, a karitász munkatársai segítenek a bevásárlásban, elkísérnek a kórházba kezelésekre és vizsgálatokra. Nagyon köszönöm a segítségüket.

– Korábban megismerhettük a hobbidat is, szenvedélyes falióra-gyűjtő voltál. Különleges óráid az idő múlását is jelezték, mára már csak egy maradt, a szenvedély is alábbhagyott.

– Az ember apránként hal meg. Három infarktusom volt, most is küzdök egy betegséggel, de a halál első szele akkor csapott meg, amikor nyugdíjaztak. Nehezen viseltem el. Ibrányban szolgáltam és onnan elköltözve meg kellett szabadulnom az óráktól, a bútorgyűjteményektől. Később még volt lehetőségem, a nyíregyházi társszékesegyházban szolgálni néhány évig. Amikor ez is megszűnt, akkor szembesültem ismét az elmúlással. Ebbe lelkileg belebetegedtem, és azóta az erőnlétem láthatóan fogy. Két szemműtét következett, rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a hangszálamon, a több mint harminc sugárkezelés megviselt.

Ez az utolsó stádium az életemben, de már megbékéltem mindennel. Alapjában nem félek, a harmadik találkozás már az igazi lesz, mert az ember apránként hal meg.

– Hogyan gondolsz a nagy találkozásra?

Papi jelmondatom még az aranymisén is megmaradt „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem.” Most a taizéi változaton elmélkedek: „Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem.” Úgy gondolok Istenre, mint Atyámra, aki hozzám mindig nagyon irgalmas volt. Volt is mit megbocsájtania. Nem úgy szeret, ahogyan én szeretem Őt, hanem túláradó kegyelemmel. Nem érdemem szerint, hanem azon felül. Ott lesz, Aki meghalt értem, hogy életem legyen, az Édesanyja, aki az én Anyám is, és mindazok, akik szerettek. A szentek sokaságát már nem is említem. Éppen ezért nem félek ettől a nagy találkozástól.

Az otthonomban bemutatott szentmiséken már most is kettesben lehetek az Úrral. Ezt az élet különleges ajándékának tekintem. Csak Ő és én. Van, hogy elidőzöm az Eucharisztia jelenlétében. Már mindent átbeszéltünk, csak ennyit mondok: Én Uram, én Istenem…

Varga János 1937. március 22-én született Tiszakerecsenyen.1961. június 18-án szentelték pappá Egerben.

Szolgálati helyei: kisegítő lelkész – Szerencs 1961; káplán – Jánkmajtis 1961-65, Aporliget 1965-72, Tiszaszalka 1972-79, plébános – Nagyecsed 1979-95, Ibrány 1995-2013, nyugállományban van 2013-

Esperes (szatmári kerület) 1989-1995; címzetes kanonok 1997; esperes (nyíregyházi kerület) 2001-08; szabolcsi főesperes 2008-2013 címzetes apát 2011.

Megjelent kötetei: Életem (2016), Helytörténet – Tiszakereseny, Nagyecsed, Ibrány (2016), Ízelítő (2016), Ízelítő II. (2017), Ízelítő III. (2019), Apostoli tanítás (2019), Mezgerélés (2021).

Szerkesztés alatt: A túláradó kegyelem, Okulásunkra írták meg

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye életében hagyománynak számít, hogy a hitoktatók a tanév végén más-más helyszínen adnak hálát az elmúlt év szolgálatáért, eredményeiért. Az idei összejövetelt június 19-én, Baktalórántházán, a Dégenfeld-kastély dísztermében tartották.

A megnyitó beszédet Tóth László egyházmegyei hitoktatási referens mondta, majd ezt követően Nagy Lajos Baktalórántháza polgármestere köszöntötte a katekétákat. A tanévzáró ünnepség meghívott előadója pedig dr. Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, kateketikai és ifjúsági referens volt. 

Serfőző Levente atya az előadását azzal kezdte, hogy a jelenlévő katekéták erre az alkalomra mindazt magukkal hozták, ami a szívükben van, ami általuk történt a tanév során. E rendkívüli helyzetben nem volt könnyű a helytállás. Sokan mondják, hogy már nem leszünk ugyanolyanok, mint a járvány előtt. Ez egy vissza-visszatérő szlogen. Nekünk azonban sokkal jobbnak kell lennünk, mint amilyenek voltunk: „Mi vagyunk Istennek a hangja, az arca, Akit megmutatunk, Akiről beszélünk és közel viszünk az emberekhez. Ez a viharos időszak nagyon sok mindenre megtanított minket, főként a személyes kapcsolatok megbecsülésére figyelmeztetett. Újra kell építeni a kapcsolatokat, és ehhez személyes jelenlétre van szükség. Ferenc pápa úgy fogalmaz ezzel kapcsolatban, hogy az egyháznak kilépő egyházzá kell válnia. Nekünk (katekétáknak) kell felvenni a vízzel teli korsót és azt mondani, hogy van víz, és ha ezt a vizet iszod, akkor nem leszel olyan szomjas, mint voltál” – fogalmazott a helynök atya.  

Az előadás második felében a jelenlévők gyakorlati feladatokat oldottak meg. Le kellett írniuk, hogy a hitoktató és az egyházközség mit nyert és mit veszített a Covid-19 világjárvánnyal. Valamint négy-öt fős kis csoportokban arra keresték közösen a választ, hogy mi az, amit az elmúlt másfél évből megtartanának, elengednének, vagy megragadnának. A csoportos munkát rajzos munkával folytatták, majd ezt követően minden csoportból egy személynek ismertetni kellett a csoport álláspontját a témával kapcsolatban.

A felszólalók között voltak olyanok, akik arról beszéltek, hogy az online tér sok új lehetőséget hozott: pl. nem szükséges a személyes konzultáció egy továbbképzés során, mert ehhez sokat kell utazni, és ez anyagilag is és fizikálisan is megterhelő.    

A nap programja az ebéd elfogyasztásával folytatódott, majd ezt követően a résztvevők tárlatvezetésen vehettek részt, ahol megismerkedhettek a Dégenfeld-kastély történetével.

A programot szentmisével zárták. A misén a szentbeszédet  dr. Serfőző Levente mondta, melynek központi gondolatában – Szent Pál apostol kifejezését alkalmazva – az erőségről és a gyengeségről beszélt.

Isten az ember szívébe írta magát, és úgy teremtett meg minket, hogy bennünk van az Ő arca és az emberi gyengeségünk is. Ő így szeret, így hívott meg bennünket. Ha Isten így szeret engem, akkor nem szabad félni a gyengeségektől. Nem szabad szégyellnünk azt, hogy nem vagyunk mindenben jók, és nem minden sikerül. Vannak bűneink, és ezek nem is kicsi bűnök, amelyekkel sokszor nem is tudunk mit kezdeni. Az az igazán erős ember, aki mindezekkel szembe tud nézni.

A program szervezői megköszönik Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspöknek a támogatást és Lázár István atyának azt, hogy házigazdája volt ennek az eseménynek.  

Laskai Miklós sajtóapostol, hitoktató

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegy

Ballainé Puhl Mária, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatója iskolai nevelő-oktató munkája elismeréseként rangos városi kitüntetést kapott.

Újfehértó Város Önkormányzata Képviselő-testületének javaslatára az Újfehértó Város Önkormányzat polgármestere az iskolai nevelő-oktató munkában, a tehetséggondozás területén nyújtott kimagasló teljesítményének, valamint magas fokú pedagógiai és szakmai felkészültségének elismeréseként a szakmai életút alapján Ballainé Puhl Mária Magdolna részére Porzsolt István Pedagógiai Díjat adományozott a Város Napja alkalmából, 2021. április 28-án. A díj ünnepélyes átadására később kerül sor.

Az egyházmegye nevében is gratulálunk Ballainé Puhl Máriának az elismerésért, életére, további szolgálatára Isten áldását kérjük!

A kitüntetett pedagógussal munkatársunk, Zsirosné Seres Judit sajtóapostol beszélget.

– Az Újfehértó Város Önkormányzata Képviselő testülete 2021-ben önnek adományozta a Porzsolt István Pedagógiai Díjat. Milyen érzésekkel fogadta a megtisztelő elismerést?

– Természetesen örülök a díjnak, ugyanakkor váratlanul, meglepetésként ért. Városunkban öt óvoda, négy általános iskola és egy középiskola is működik, ahol minden pedagógus keményen dolgozik. Megtiszteltetés számomra, hogy én kaptam ezt a kitüntetést egy óvodapedagógussal együtt. Mindenkinek jól esik, ha elismerik a munkáját. Hálás vagyok azoknak, akik felterjesztettek erre a szép díjra. Köszönöm szépen iskolánk vezetőinek az elismerést. Igyekszem azt a néhány évet, ami még a nyugdíjazásig hátra van, továbbra is lelkiismeretesen végigdolgozni.

– Elsősorban a pedagógiai munkájáért kapta az elismerést. Beszélne a hivatásszeretetéről, miért választotta élethivatásnak a pedagógus pályát?

– Egyszerű, vallásos családból származom, ahol a becsületes munka, az Istenbe vetett hit jelentette az értékrendet. Szüleim erejükön felül dolgoztak, hogy testvéreimmel a képességünknek és érdeklődésünknek megfelelő szakmát választhassunk. Példát mutattak tiszteletadásban, kitartásban, segítő szeretetben. Édesapám a MÁV-nál dolgozott, édesanyám pedig dajka volt egy helyi óvodában. Eleinte csak álomnak tűnt számomra, hogy titkon remélt vágyam egyszer csak beteljesül, és tanító lehetek. A gimnáziumban olyan osztályfőnököt kaptam, aki első perctől fogva reálisnak látta ezt a célt, és biztatott.

„Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, és nagyobb jótétemény, sem mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud.” Móricz Zsigmond idézetével indított el a felnőttkorba. Ez a gondolat még most is vezérfonal az életemben.

– Az iskolában végzett szakmai feladatok mellett, különleges megbízatást kapott hitoktatóként az újfehértói római katolikus egyházközségben. Családja férfi tagjai, az édesapja és a testvére évtizedeken át kántorként szolgáltak itt Újfehértón és a filiákban. Az egyház melletti elköteleződés egyértelmű volt az ön számára?

– Ahogy már említettem, a családi háttér meghatározó volt számomra. Az általános iskolában annak idején én is hittanos voltam, de többnyire csúfolódás, lenézés érte azokat a gyerekeket, akik templomba, hittanra jártak. A pályám kezdetén, amikor tanítóként összeírtuk a hittanra jelentkezőket, az volt az elvárás, hogy próbáljuk lebeszélni a szülőket. Nekem ez nagy lelki fájdalmat okozott, nem is tudtam megtenni. Egy pedagógus templomi esküvője is ritka dolognak számított, ugyanakkor mindenkinek egyértelmű volt, hogy mi nem fogunk „bujkálni”.

A rendszerváltással egyidejűleg megindultak a hitoktatásra felkészítő tanfolyamok. Magától értetődő volt, hogy nekem ott a helyem. Isten személyes meghívását éreztem a szívemben, lelkemben. Az akkori plébánosunk, Balog Gyula atya örömmel fogadta, hogy három kisgyerek mellett elkezdek egy ilyen iskolát, mely a péntek estéket foglalta le. A város három iskolájában kezdtem hitoktatni már a tanfolyam első évétől. A GYES alatt így kapcsolatban maradhattam tanulókkal, kollégákkal. Örültem, hogy a hittanórák most már szabadabban, biztonságosabban folyhattak az iskolákban, de nehézségek azért mindig akadtak. Általában az utolsó órákat kaptuk, amikor a gyerekek már fáradtak voltak. Előfordult, hogy nem akadt szabad terem. Ezt is megoldottuk. Közel volt a plébánia, átsétáltunk oda. Plébánosunk meleg helyiséget biztosított számunkra. Ezek az első élmények nemcsak nekem, de első hittanosaimnak is feledhetetlen élmények maradtak. Matricákkal, édességekkel ajándékoztam meg a gyerekeket minden alkalommal.

– Az Örömhír átadása egy életen át tart?

– Amikor megtapasztalunk valami szép dolgot az életünkben, az a természetes, hogy meg szeretnénk osztani másokkal is. Így vagyok a hittel, a keresztény értékrenddel is. Nem könnyű a „keskeny úton” megmaradni. A hittanos évek elején sokszor küzdöttem azzal a ténnyel is, hogy a gyerekek nem ismerték a templomba járást, a szentmisét, sőt magát a templomot mint épületet sem. Hiába ott volt a tananyagban, szemléltetés nélkül nem sokat ért a tudás. Ezt a helyzetet úgy oldottam meg, hogy egy-egy hittanórát a templomban tartottam. Ott tanulták meg a gyerekek gyakorlatban, hogyan kell keresztet vetni, térdet hajtani a szentségi Jézus előtt. Rengeteget meséltem nekik az életből vett példákkal.

Igyekszem megérteni problémáikat, örömeiket. Hitemről, vallásomról mindig örömmel beszélek. Igyekszem a szülőkkel is megértő lenni, partnerkapcsolatot létesíteni.

Azt gondolom, akkor, amikor lehetővé vált, hogy katekéta képzésre lehet jelentkezni, Isten akaratát fedeztem fel ebben az igenemben is. Nagyon jó érzés, amikor megtapasztalom, hogy a gyerekek szeretik a hittant, vágynak az órára. 

– A hitoktatás küldetésnek és missziónak számít?

Misszió. Egyre inkább nyilvánvaló ez a tény. Hiába van most már a hittanóra a délelőtti tanórák között, annyi az alternatíva a gyerekek előtt, hogy nehéz őket „kihalászni”. Amíg évekkel ezelőtt azon kellett gondolkodni, hogy mennyi turnust indítsunk nyári táborozásra, most örülünk, ha egy csapat összejön. Juhász Imre plébános úr is számtalan programot szervez gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mégis sokszor tapasztaljuk az érdektelenséget.

A szülők örülnek, ha a hitoktatást levesszük a vállukról, de mi egyedül kevesek vagyunk. A személyes példamutatás sajnos a legtöbb családból kimarad. A hitélet gyakorlása egyre jobban háttérbe szorul a családok életében. Nagyon oda kell tennünk magunkat, ami egyre nehezebb. Fontos, hogy megtaláljuk az arany középutat, hogy ne kérjünk a családoktól túl sokat, de keveset se.

– Hogyan tud ön értékes maradni egy fiatal számára?

„Akit az istenek szeretnek, örökké meghagyják gyereknek”. Ezt a Heltai Jenő idézetet is a gimnáziumi osztályfőnökömtől kaptam, negyven évvel ezelőtt. Nem a legkeresztényibb gondolat, hiszen egy Isten van, de rátapint a lényegre. Jézus pedig így fogalmaz: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be Isten országába”. Lélekben szeretek fiatalnak maradni. Akkor eggyé tudok válni az elsős gyerekkel is és a gimnazista korúval is.

Mint mindig, a példamutatás is fontos. A közös élmények megélése, a személyes meghívás egy-egy plébániai programra, akár szentmisére is. A szentmise látogatásért matricákat ajándékozok a gyerekeknek, az alsósoknál még ez is motiváló hatással van a miselátogatásra. Az egyre elfoglaltabb szülők szívesen fogadták, amikor felajánlottam nekik, hogy autóval elhozom a kisebbeket egy-egy keresztúti ájtatosságra, májusi litániára.

– Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy hiteles találkozásra van szükség a fiatal generációkkal. A hitoktató világi szolgálatára nagyobb hangsúlyt helyez, felelőssége is nagyobb.

– Nagy felelősség, ugyanakkor megtisztelő feladat, hogy Isten számít rám az atyák munkájának segítésében. A hosszú évek alatt mindig igyekeztem papjainkkal a legjobb munkakapcsolatot kialakítani. Úgy érzem, sikerült is. Sajnos egyre kevesebb a papi hivatás. Palánki Ferenc püspök úr egy éve elindított egy imaláncot a papi hivatásokért. Mint hitoktatónak, fontosnak tartottam a csatlakozást.

– Mennyire segítője a plébánosnak, hogyan tudják munkatársaival együtt Jézushoz vezetni a fiatalokat?

– Közös programok szervezésében, lebonyolításában tudunk hitoktató társaimmal plébánosunknak segíteni. Számos nyári tábor, családi nap, kézműves foglalkozás van a hátunk mögött évtizedek óta. A harangodi Egyházmegyei Gyermeknapon már jó néhány éve ott vagyunk, ott a hittanosok megtapasztalhatják a közösség erejét. Minden tanév végén meghívjuk a város hittanosait a plébániára, a templomba, ahol éneklünk, imádkozunk, játszunk, vetélkedünk. Az atyák ötleteinket, javaslatainkat örömmel fogadják.

Jelenleg hárman hitoktatunk az egyházközségben. Perényi Ágnes és Kristófné Szemán Ilona főállásban hitoktat. Fiatalabbak, és nagyon lelkesek. Nagyon jó munkakapcsolat van közöttünk, sokat tanulunk egymástól. Megosztjuk örömeinket, nehézségeinket. A továbbképzéseket, lelkigyakorlatokat szívesen látogatjuk. Mivel nekem a fő állásom nem mindig biztosítja az ezeken való részvételt, nyugodtan számíthatok rájuk, katekétákra abban, hogy beszámoljanak az ott elhangzottakról.

– Éveken át megtartotta a lelkesedést a hívatásával, a hítoktatással kapcsolatban. Honnan az erő?

– Istené a dicsőség, nélküle semmi vagyok. A hit ajándék, amiért hálás vagyok szüleimnek, az atyáknak, akik segítettek életem során. A szentmise, az imádságok, szentségekhez való járulás, a jócselekedetek segítenek, segítettek.

– A családja, a férje, a gyermekei Ön mellett állnak, keresztény életükről folyamatosan tanúságot tesznek.

– A keresztényi erkölcs a minta életemben. A családomnak is ezt adtam át, legjobb tudásom szerint. Négy gyermekünk közül ketten a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban végeztek. A szentségekhez való járulás természetes volt minden gyermekünk számára. Még csak egyikőjük él szentségi házasságban, itt már van két unokánk is. Bízunk benne, hogy a többiek is ezt az utat fogják követni. Az ima az, amivel én támogatni tudom gyermekeimet. Azt is el kell fogadnom, ha ők nem azt az utat járják be, amit én szeretnék. A Szent Mónika Közösségnek van egy napi imája, amit értük, az unokákért mondok el. Ez nem azt jelenti, hogy a hosszú évek során mindig minden tökéletesen ment. Természetesen mindannyian követtünk el kisebb-nagyobb hibákat, bűnöket. A megbánás, megbocsátás, elfogadás erényének gyakorlása tesz igazzá és hitelessé minket is az emberek előtt.

– Az egyházközségen belül működő Fokoláre Mozgalom tagja. A mozgalom katolikus keresztény értékeket képvisel. Milyen feladata van a közösségben?

– Még gimnazista koromban ismertem meg a Fokoláre mozgalmat. Hitem elmélyülését ennek a közösségnek köszönhetem. Plébániánkon kis Életige-kör működik, ahol az adott hónapra javasolt szentírási gondolatot elmélkedjük át, lelki vagyonközösségbe téve a megélt tapasztalatokat. A csoport civil felelőse vagyok. Ha lehetőség van rá, szívesen kapcsolódunk be országos, illetve területi fokoláros lelkigyakorlatokba. Nagy élmény volt számunkra, amikor néhányan eljutottunk Rómába, a lelkiség központjában tartandó kongresszusra.

– A képviselő-testület munkáját is segíti. Miben tudja támogatni az egyházközség nagy közösségét?

– Mint egyháztanácstag, a felelős döntésekben segítjük plébánosunk munkáját, ötleteit. A nagyobb események szervezésében – templombúcsú, elsőáldozás, bérmálkozás, Úrnapja –segítünk. Az éves zárszámadás-költségvetés megbeszélése, elfogadása is ilyen nagyobb feladat a tagok számára. A jegyzői feladatot én kaptam ebben a ciklusban.

– Az erdélyi magyarsággal szoros kapcsolatot tart fent a család.

– A nemzeti identitás megélése jellemzi családunkat. Férjem édesanyja székely asszony volt, eleinte természetesen a rokoni szálak fűztek minket az erdélyi emberekhez. Megismertük az ottani emberek természetszeretetét, egyszerűségét, istenhitét. Igazi testi-lelki feltöltődés számomra, ha ott lehetek. Számomra a természet Isten szeretetének, csodájának a megnyilvánulása. Ezt az élményt köszönhetem elsősorban Erdélynek, de bármelyik magyarországi szép tájnak is. Vendégházunkban ­– mely Csíksomlyó mellett található – már több magyarországi vendégnek adhattuk át ezt a felemelő érzést.

– Hogyan készül az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra? Fontosnak tartja, hogy részt vegyen ezen a rendezvényen?

– Ez a Kongresszus egy olyan esemény lesz keresztény életünkben, ami az ember életében a ritka alkalmak közé tartozik. Az Egység – amiért Jézus is imádkozott – itt, hazánkban megvalósul szeptemberben. Ki lehet ezt hagyni? Ha csak egy napon is, szeretnék ezen a szép ünnepen részt venni. Óhatatlanul is a fülembe cseng Jézus Főpapi imájának egyik szép gondolata: „Legyenek mindnyájan egy…”

***

Szakmai életút

Ballainé Puhl Mária Magdolna 1983-ban szerzett általános iskolai tanító-népművelő diplomát a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán.

Már ebben az évben állást kapott régi iskolájában, az Újfehértói Általános Iskolában, ahol azóta is töretlen lendülettel és odaadással végzi munkáját. Azt a munkát, amely titkon remélt gyerekkori álma volt, s amely a hivatásává vált.

Igazi TANÍTÓ, aki mindig arra törekszik, hogy osztályai jó közösséggé kovácsolódjanak, diákjai olyan tudás birtokába kerüljenek, mellyel az életben boldogulni fognak, és sikeresek lehetnek.

A gyerekekkel szemben mindig toleráns, elfogadó, szeretetteljes. Személyisége kivívta a szülők és kollégái megbecsülését, akik bármikor bizalommal fordulhatnak hozzá. Magánélete is példamutató, hiszen négy gyermeket nevelnek a férjével.

A hit és a vallás mindig is fontos szerepet játszott az életében: hároméves teológiai, hitoktatói tanfolyamot végzett a GYES évei alatt, így hittanórákat is tart diákjainak.

Fontosnak tartja a szakmai megújulást, és igyekszik a kor kihívásainak megfelelni, ezért számtalan továbbképzésen és tanfolyamon vett részt.

Munkája elismerésének tartja, hogy a közalkalmazotti tanács tagjává választották, és 2016-tól az alsós munkaközösség vezetője. Ballainé Puhl Mária Magdolna közvetlen, megragadó személyisége mindannyiunk számára példaértékű.

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Fotók: családi magánarchívum

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagykálló-Harangod, a békés, csöndes, tóparti, 75 hektáros, dimbes-dombos, erdős, ligetes táj ismét benépesül a Debrecen-Nyiregyházi Egyházmegye hittanosaival, hitoktatóival, papjaival június 12-én, szombaton, amelyet – immár 15. alkalommal – rendeznek meg. A gazdag programokkal teli találkozó hagyományként van jelen az egyházmegye életében a legkisebbek szórakoztatására.

A szervezők 2021. június 06-ig fogadják a jelentkezéseket – a plébániákon keresztül – a gyermeknapra, amely ismét színes programmal várja a 3-8. osztályos gyermekeket:

9³⁰ Köszöntés, ráhangolódás

10⁰⁰ Akadályverseny plébániai csapatok részvételével

11³⁰ Ebédidő

12⁰⁰ Válassz és játssz! (Máltai játszóház: origami, óriástársas, arcfestés, viking sakk, – Cserkészek: természetes anyagokból készült érdekes játékok: méta, ördöglakat, hernyótalp, - Kreatív foglalkozások, - Lovaglás (póni lovak), labdajátékok …

14³⁰ „Járjuk a tábort” – énektanulás, felkészülés a szentmisére

15⁰⁰ Szentmise, eredményhirdetés

16⁰⁰ Hazautazás

Kardos György főszervező az alábbi információkat szeretné megosztani a jelentkezőkkel:

A résztvevők névsorát – a plébániákra már kiküldött csoportos jelentkezési lapon – és az 1 000 Ft részvételi díjat a lelkipásztorok, hitoktatók – plébániai szinten – gyűjtik össze. A jelentkezési lapokat várják a következő címre: Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet, Kardos György, 4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 4. vagy e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

A részvételi díjak befizetése a regisztrációs pultnál személyesen a helyszínen lehetséges a rendezvény napján 9 órától a terület bejáratánál Gerhes József egyházmegyei hitoktatási koordinátornál.

A szervezők kérik a kísérőket, szervezőket, hogy regisztráció után a rájuk bízott gyerekekkel a kezdő időpontig, 9.30-ig foglalják el a csűrben a helyüket!

A találkozó megszervezése és biztonságos lebonyolítása érdekében kérik a határidő betartását.

A délelőtti versenyeken szeretnének minden gyermeket aktivizálni, ezért a csoportos jelentkezési lapokat úgy alakították ki, hogy azok egyben a csapatlapokként is szolgálnak az akadályversenyhez.

– Ebédről, uzsonnáról, folyadékról mindenki maga gondoskodjon, továbbá javasolják az időjárásnak megfelelő, sportos öltözék viselését, valamint szükség esetén esőkabátot.

– A rendezvény központi bázisa a csűr, mely védelmet biztosít az erős napfény vagy az esetleges csapadék ellen is.

– A résztvevő gyerekekért az őket kísérők (plébános, hitoktató, szülők) vállalják a felelősséget.

– Az utazást a plébániák helyi szinten szervezik, ez jelentheti azt is, hogy több plébánia összefogva indíthat buszt. Tömegközlekedéssel a helyszín nehezen megközelíthető.

A hatályos járványügyi előírásokat a gyereknap lebonyolításakor teljes mértékben betartják. Ebben kérik az atyák, hitoktatók szíves együttműködését.

Kérik továbbá, hogy induláskor gyűjtsék össze az aláírt szülői nyilatkozatokat. Az indulás előtt minden gyermek testhőmérsékletét mérjék meg, beteg gyermekkel ne induljanak el.

A gyermekek szájmaszkot és amennyiben megoldató kézfertőtlenítőt is hozzanak magukkal.

A szervezők igyekeznek mindent megtenni a rendezvény biztonságos lebonyolításért. Idén is jelen lesz a mentőszolgálat.

Az utazással és a találkozóval kapcsolatban felmerülő kérdésekkel, nehézségekkel, bizalommal fordulhatnak Kardos György (30/ 527-3621) szervezőhöz.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye                                                                                                      

Vidám, családias hangulatban telt a Szent József, az apai szív című egyházmegyei rajzverseny díjkiosztó ünnepsége május 6-án Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a területén élő óvodás és általános iskolás korú gyermek részére életkor szerinti öt kategóriában hirdette meg a rajzpályázatot a Szent József-év alkalmából. A felhívásra 345 gyermek mélyült el Szent József alakjának üzenetében az ábrázolás különböző technikáival megjelenítve azt. A beérkezett alkotásokat az elmúlt héten értékelték a zsűri tagjai: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Németh István, a Római Biblikus Intézet hallgatója, a nyíregyházi főplébánia káplánja; dr. Valikovics Ferencné, a Szent Imre Katolikus Gimnázium művészettörténet, vizuális kultúra tanára;  Schmiedné Mohácsi Tímea, a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola rajz és vizuális kultúra tanára.

Az ünnepélyes alkalomra Palánki Ferenc megyéspüspök, a rendezvény házigazdája, valamint Tóthné Bakai Berta és Gerhes József egyházmegyei hitoktatási koordinátorok várták a versenyzőket, felkészítő tanárokat, hitoktatókat, szülőket, iskolalelkészeket.

 Gerhes József egyházmegyei koordinátor köszöntő gondolataiban elmondta, a rajzverseny a Ferenc pápa által meghirdetett – 2020. december 8-tól, 2021. december 8-ig tartó – Szent József-év programsorozatába kapcsolódott be, amelyen a gyermekek szabadon választott technikával jelenítették meg Szent József alakját, mint a szent engedelmesség, a családi gondoskodás, a szerény alázatosság, az apai szív példaképét.

A zsűri tagjai művészi megjelenítésekkel, részletekben gazdag, kifejező, érdekes, kreatív megoldásokkal is találkoztak. A szakmai szempontokon kívül teológiai aspektusból is értékelték az alkotásokat. Azon túl, hogy Szent Józsefről kevés ismeretünk van, a gyermekek ezt a keveset is továbbgondolták kifejezve az igaz, a jó embert, az apa-gyermek kapcsolatban fellelhető pozitív feszültség mély kacsolódási pontjait.

Palánki Ferenc megyéspüspök a díjkiosztó ünnepséget megnyitó gondolataiban a Szent József-évre irányította a figyelmet, amely középpontjába állítja a családok védőszentjét, azzal a céllal, hogy ebben a zűrzavaros világban a biztos pontot a családban, az apa személyében találjuk meg. Az édesapa a gondoskodást, gondviselést, biztonságot jelenti, az édesanya pedig a szerető szívet. Isten szándéka szerint a házasságban a két szív egymást kiegészíti, mind a ketten a biztonság és szeretet forrásai lesznek.

A főpásztor elismeréssel szólt a gyermekek munkáiról, amelyek ötletgazdag technikával a legkülönbözőbb aspektusból világítanak rá az apa családban betöltött szerepére, a jóságára, szeretetére. Az ábrázolásokban mindez felfedezhető volt: mint ahogyan Szent József átöleli a Kisjézust, az édesapa úgy öleli át gyermekét. Ebben a szeretet áramlásban lett szent a szent család, és ha ezt a példát követjük, akkor reményeink szerint a mi családjaink is szentek lesznek, vagyis otthont adnak az igazi szeretetnek és forrásának, Jézus Krisztusnak.

A püspök atya utalt azokra az alkotásokra is, amelyeken a gyermekek az alvó Szent Józsefet ábrázolták. Ferenc pápa íróasztalán is található egy alvó Szent József-szobor, amely azt fejezi ki, hogy álmában kapta Isten üzenetét arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie. A Szentatya a nehezebb ügyeket leírja egy cetlire és a szobor alá helyezve kéri Szent Józsefet, hogy aludjon rá egyet. Így sikerül meghoznia a jó döntéseket.

Ferenc pápa a Szent József-évvel a szolgálatra is ráirányítja a figyelmet. Szent Józsefnek is volt egy álma, családra vágyott, de Isten közbeszólt, és a Fiát bízta a gondoskodására. Ez lett Szent József szolgálata. Nem az álma teljesült tehát, de a valóság: amit Isten tervezett számára az sokkal szebb. A Szentatya így fogalmazott, Szent József Isten szeretetének a kinyújtott keze volt.

A püspök atya nagy örömét fejezte ki azért is, mert a beérkezett 345 pályamunka legalább ennyi család részvételét, együtt gondolkodását jelentette ebben a munkában. A gyermekek otthonaikban készítették el a rajzokat, átbeszélve a szülőkkel, testvérekkel a technikákat, ötleteket, gondolatokat. „Nagy öröm van a szívemben, mert mindez azt is igazolja, hogy az apa szerepe a családok hétköznapjainak, ünnepnapjainak a középpontjában van. A pályamunkák beérkezésének, határideje Szent József a munkás emléknapjára, anyák napjához közel eső napra esett. Így kaptuk meg egyszerre a rajzokban is az anyaság, az apaság és a család szépségét. Segítsük továbbra is az egyházmegye családjait, hogy az apák apai szívvel, az anyák anyai szívvel tudják egymás és legdrágább kincsüket a gyermekeiket szeretni” – fejezte be megnyitó gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

Ezután következett a díjak átadása, majd a főpásztor vezetésével a jelenlévők közösen elimádkozták a Szent József-litániát, és megtekintették a díjazott alkotásokból rendezett kiállítást.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Óvoda:
1. Bige Zoé Veronika – Mátészalka
2. Káplár Kamilla – Hajdúbagos
3. Oláh Veronika – Mátészalka

Különdíj:

Molnár Júlia – Ajak

Lukács Barbara – Debrecen

1-2. osztály:
1. Fülöp Csenge – Nyíregyháza
2. Hegedűs Nelli – Napkor
3. Ésik Teodóra – Nyírkarász

Különdíj:

Balla Gréta – Ajak

Mikó Tibor Patrik - Demecser

3-4. osztály:
1. Papp Janka – Egyek
2. Benedek Dorka – Berettyóújfalu
3. Gorgyán Noel –Nagykálló

Különdíj:
Sinka Ádám – Nyíregyháza

Jaczkó Ábel – Nyíregyháza

Szűcs Regina – Nyíregyháza

5-6. osztály:
1. Nagy Zoltán – Egyek
2. Orosz Zoé - Kisvárda
3. Horváth Evelin – Penészlek

Különdíj:

Török Fábián Tamás – Nyíregyháza

Dalanics Hanna – Geszteréd

7-8. osztály:
1. Marsa Dorina – Nyírtelek
2. Nagy Leticia – Pócspetri
3. Zagyi Renáta – Napkor

Különdíj:

Bartku Zsuzsanna – Mátészalka

Deák Terézia – Kisvárda

 Az egyházmegyei rajzverseny díjkiosztó ünnepsége felvételről megtekinthető a társszékesegyház You-Tube csatornáján is:

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye „SZENT JÓZSEF – AZ APAI SZÍV” címmel hirdetett rajzpályázatot az egyházmegye területén élő óvodás és általános iskolás korú gyermek részére Szent József-év alkalmából. A felhívásra 300 gyermek mélyült el Szent József alakjának üzenetében, az ábrázolás különböző technikáival megjelenítve azt. Az ünnepélyes eredményhirdetés tervezett időpontja a járványügyi helyzet miatt Szent József ünnepéről áttevődött Munkás Szent József emléknapjához közel eső napra. A díjakat Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a rajzverseny fővédnöke, a zsűri elnöke fogja átadni a zsűri további tagjai, a díjazottak, szülők, felkészítő tanárok, hitoktatók jelenlétében május 6-án, 15,30-kor Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya Főplébánián.

A rajzversenyre beérkezett alkotásokat április 29-én a nyíregyházi főplébánián értékelték a zsűri tagjai: Palánki Ferenc megyéspüspök; Németh István, a Római Biblikus Intézet hallgatója, a nyíregyházi főplébánia káplánja; dr. Valikovics Ferencné, a Szent Imre Katolikus Gimnázium művészettörténet, vizuális kultúra tanára;  Schmiedné Mohácsi Tímea, a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola rajz és vizuális kultúratanára.

A jelenlévőket Gerhes József hitoktatási koordinátor köszöntötte, aki elmondta, korcsoportonként (óvodás korosztály, 1-2., 3-4., 5-6., 7-8. osztályos tanulók) öt alkotást díjaznak, az első három helyezettet valamint két különdíjas rajzot, amelyeket az ünnepélyes díjátadáshoz kötött kiállításon is meg lehet majd tekinteni. Az egyházmegyei hitoktatási koordinátor a rajzpályázat meghirdetésekor meghatározott témajavaslatokról is tájékoztatta a jelenlévőket: Hogyan látod Szent Józsefet, mint apai példát? Mit jelent Szent József Ferenc pápának és mit jelent neked? Szent József csendes életének fontos pillanatai.

Az öt korcsoportban versenyző gyermekek szabadon választott technikával jelenítették meg Szent József alakját, mint a szent engedelmesség, a családi gondoskodás, a szerény alázatosság, az apai szív példaképét. A zsűri tagjai művészi megjelenítésekkel, rajzilag és témában is részletekben gazdag, kifejező, érdekes, kreatív megoldásokkal is találkoztak. A szakmai szempontokon kívül teológiai aspektusból is értékelték az alkotásokat. Azon túl, hogy Szent Józsefről kevés ismeretünk van a gyermekek ezt a keveset is továbbgondolták kifejezve az igaz-, a jó embert, az apa-gyermek kapcsolatban fellelhető pozitív feszültséget mély kacsolódási pontokat.

Minden szempontot figyelembe véve a zsűri tagjai a következőképpen döntöttek:

Óvoda:
1. Bige Zoé Veronika – Mátészalka
2. Káplár Kamilla – Hajdúbagos
3. Oláh Veronika – Mátészalka

Különdíj:

Molnár Júlia – Ajak

Lukács Barbara – Debrecen

1-2. osztály:
1. Fülöp Csenge – Nyíregyháza
2. Hegedűs Nelli – Napkor
3. Ésik Teodóra – Nyírkarász

Különdíj:

Balla Gréta – Ajak

Mikó Tibor Patrik - Demecser

3-4. osztály:
1. Papp Janka – Egyek
2. Benedek Dorka – Berettyóújfalu
3. Gorgyán Noel –Nagykálló

Különdíj:
Sinka Ádám – Nyíregyháza

Jaczkó Ábel – Nyíregyháza

Szűcs Regina – Nyíregyháza

5-6. osztály:
1. Nagy Zoltán – Egyek
2. Orosz Zoé - Kisvárda
3. Horváth Evelin – Penészlek

Különdíj:

Török Fábián Tamás – Nyíregyháza

Dalanics Hanna – Geszteréd

7-8. osztály:
1. Marsa Dorina – Nyírtelek
2. Nagy Leticia – Pócspetri
3. Zagyi Renáta – Napkor

Különdíj:

Bartku Zsuzsanna – Mátészalka

Deák Terézia – Kisvárda

Gratulálunk a díjazottaknak!

Köszönetünket fejezzük ki minden pályázaton részt vett gyermeknek, szüleiknek, pedagógusaiknak, hitoktatóiknak egyaránt, hogy ebben a nehéz időszakban a szakmai támogatottság és pedagógus jelenléte nélkül jelentkeztek az egyházmegye felhívására.

Az ünnepélyes díjátadás időpontja tehát: 2021. május 6. 15.30., Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya Főplébánia

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kettős jubileumot ünnepel idén a magyarországi domonkos közösség: Szent Domonkos halála és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából. A debreceni rendházban élő domonkos közösség plébániai feladatokat is ellát, ahol Górski Jacek OP plébános vezetésével Major Pius, dr. Leszkovszki Pál, Tokodi László domonkos atyák és Dezse Péter domonkos testvér szolgálnak.

Gyógyszerkutató orvos, zenetanár, építőmérnök, banktisztviselő, lengyel kultúrából érkező domonkos atyák változatossá, színessé teszik a debreceni közösség életét.

Az ÖRÖM-HÍR 2021. húsvéti számában is megjelent – domonkos atyákat, domonkos testvért bemutató – interjúkat olvashatjuk az egyházmegye honlapján.

ÉletÖröm Szent Domonkos Családi Fesztivál, 2019 május 25., Debrecen, Nagyerdei Kultúrpark

Dezse Péter domonkos szerzetes-testvér 1971-ben született Szombathelyen, ő az egyedüli a debreceni közösségben, aki az egyházi rend szentségében még nem részesült.

Hivatásának születésében meghatározó fordulópont volt a halállal való találkozás megrendítő élménye és az a lelki megpróbáltatás, amely egy nagy szerelem véget érésével járt. Ezen lelki szenvedésekkel 23 éves korában, 1994-ben találkozott. Bár nem tudta elfogadni édesapja korai halálát, később mégis a Gondviselő Isten különös kegyelmeként élte meg azt, hogy bár távol került a szülői háztól, édesapjával ritkábban találkozott, halálakor mégis vele lehetett. Mint mondja, akkor még nem volt része hasonló tapasztalásban. Megrendítő kegyelemként, misztériumként élte ezt át, és attól kezdve nyitottabb lett a transzcendensre.

Beleszületett a vallásos életbe, a keresztelés, az elsőáldozás és a bérmálkozás a megszokott időben történt az életében. Pannonhalmi diákként erdőmérnöknek készült, majd a Nemzeti Bankban dolgozott.

Édesapja halála után a család egyik régi hitoktató ismerőse meghívta őt a szombathelyi Szent Norbert-templomba szentségimádásra. Akkor, ott a domonkos nővérek zárdatemplomában történt benne a nagy áttörés, már tudott megbocsátani Istennek és elengedte édesapja elvesztése miatti háborgó fájdalmát. Bár hiányzott neki az édesapja, de béke költözött a szívébe.

A csütörtök esti szentségimádást a domonkos nővérek vezették, és a hivatásokért imádkoztak. Ott maradt az ifjúsági közösségben, bekapcsolódott a plébániai életbe, barátokat szerzett. Péter testvér elmondta, olyan fiatalok jártak a közösségbe, akik friss megtérők voltak, gyerekkorukban nem találkoztak a hittel, így más volt az atmoszférája a közösségnek.

Krízishelyzetben közösségre talált, majd néhány év múlva kérte felvételét a domonkos szerzetesrendbe, 5 évvel később pedig már örökfogadalmasként egy nagyobb közösségbe, az domonkos szerzetesek közösségébe is befogadták.

Teológiai tanulmányait a krakkói szemináriumban végezte, de felszentelésére nem került sor. 2006-ban érkezett Krakkóból Magyarországra, Debrecenben, majd Szentendrén szolgált, három éve pedig, ismét a debreceni közösség tagjaként, legfőképpen a közösség szolgálata határozza meg az életét. A hitoktatás és liturgikus szolgálatok mellett a hétköznapi ügyintézések, a bevásárlás nem kis fáradalmából is kiveszi a részét.

Péter testvér mindig jelen van a szerzetes közösség, és az egyházközség életében. Sietős feladatai között mindig van pár jó szava az emberekhez.

A plébánia ifjúságával szoros kapcsolatot ápol, több hittanfoglalkozást, baba-mama klubot, meglátogat, részt vesz a gyermekek életében a táborokban. Az ifjúsággal együtt tölti legtöbb idejét. A fiatalok jól ismerik, ragaszkodnak hozzá, a ministránsokat is ő terelgeti. Szeretik a humorát és a jó kedélyét. Szép énekével hozzájárul a liturgiák, vagy éppen a Taizéi imaórák emelkedettségéhez. A plébánia Hírlevelében vagy más domonkos fórumokon megjelent írásai is jó fogadtatásra találnak.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából állami díjakat adományozott egyházi személyeknek.

Palánki Ferenc, egyházmegyénk főpásztora mások mellett a Magyar érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült több évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a papnövendékek szellemi és lelki felkészítését szolgáló nevelői tevékenysége elismeréseként.

Főpásztorunk egyház- és nemzetszolgáló küldetésének, valamint személye ilyen formában is megnyilvánuló nagyratartásának és megbecsülésének elismerése hozzon százszoros termést Isten szántóföldjének (vö. 1Kor 3,9) debrecen-nyíregyházi parcelláján. Ad multos annos!

Apostolutódnak kijáró tisztelettel gratulálunk kitüntetéséhez egyházmegyénk papsága és hívei nevében - fogalmazott köszöntő gondolataiban dr. Krakomperger Zoltán általános helynök.

Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünk alkalmából további egyházi és világi személyeknek adományozott állami díjakat.

Széchenyi-díjat adományozott mások mellett Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során az egyetemes és a magyar művészettörténet területén folytatott kiemelkedő színvonalú munkája, mély hivatástudatát megfellebbezhetetlen szakmai tudással ötvöző, könyvek, publikációk és ismeretterjesztő előadások sorát felvonultató életműve elismeréseként dr. Prokopp Mária művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritája részére; Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során az ókori, illetve középkori magyar történelem írott forrásainak kutatása, feltárása és kiadása területén végzett értékőrző munkája, valamint a nemzetközi tudományos együttműködés keretében megvalósuló, A magyarországi középkori latinság szótára című kötet elkészítésében vállalt kimagasló szerepe elismeréseként dr. Szovák Kornél Fraknói Vilmos-díjas klasszika-filológus, középkorkutató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézete Medievisztika Tanszékének egyetemi docense részére.

Magyar érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a bánsági és partiumi történelmi régiókban élő magyarság körében végzett lelkipásztori szolgálata, valamint identitásuk, illetve kulturális örökségük megőrzésében vállalt szerepe elismeréseként Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke részére;

a diaszpórában élő magyar nemzettársaink anyanyelvű hitéletének biztosítása, valamint a keresztény értékek továbbadása érdekében végzett több évtizedes, odaadó szolgálata elismeréseként dr. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom–budapesti segédpüspök, a Magyar Diaszpóra Tanács Egyházi és Cserkész Szervezetek Regionális Ülésének társelnöke részére; 

a katolikus egyház társadalmi tanítását valóra váltó, a roma kisebbséget önzetlenül felkaroló lelkipásztori szolgálata, valamint a magyarországi vallási felekezetek közötti párbeszéd elmélyítésében vállalt szerepe elismeréseként dr. Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke részére;

több évtizedes, odaadó lelkipásztori szolgálata, kiemelkedő egyházdiplomáciai szerepe, valamint a katolikus nevelés érdekében végzett munkája elismeréseként dr. Ternyák Csaba metropolita, az Egri Főegyházmegye érseke részére.

Magyar érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a pedagógusképzés iránti elkötelezettsége, valamint elhivatott oktatói és kimagasló színvonalú oktatásirányítói tevékenysége elismeréseként dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Oktatási Hivatal korábbi elnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt helyettes államtitkára részére; az Egri Főegyházmegye és a helyi közösségek szolgálata, különösen a szegények felkarolása iránt elhivatott lelkipásztori pályája, valamint keresztény kulturális szervezőtevékenysége elismeréseként Mikolai Vince pápai prelátus, címzetes prépost, főszékesegyházi kanonok, a Miskolc-Diósgyőr Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat létrehozásában, illetve a hátrányos helyzetűek, a fiatalok és a családok felkarolásában vállalt szerepe, valamint a görögkatolikus egyház értékeit a hazai és határon túli magyar közösségekben képviselő szolgálata elismeréseként dr. Seszták István Pál, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke részére; a biológiai motiváltságú vizuális érzékelőkkel kapcsolatban folytatott, nemzetközi szinten is elismert kutatási tevékenysége, valamint az egyetemi oktatás és a doktori képzés területén végzett kiemelkedő munkája elismeréseként dr. Zarándy Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet tudományos tanácsadója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának egyetemi tanára részére.

Magyar érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett több évtizedes papi szolgálata során a Magyarországon élő horvát nemzetiség lelkipásztori ellátása, valamint a hitoktatás és a közösségépítés területén végzett munkája elismeréseként Bacsmai László, a Mohácsi Esperesi Kerület esperese, a Mohácsi Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a hazai katolikus felsőoktatásban, mindenekelőtt a papnevelésben betöltött kiemelkedő szerepe, valamint Balatonkenesén, illetve a környékbeli településeken végzett több évtizedes, példaértékű lelkipásztori szolgálata elismeréseként dr. Balázs Pál címzetes apát, nyugalmazott plébános, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola volt rektora részére; 

a Magyar Katolikus Egyház szolgálatában végzett magas színvonalú jogászi munkája, az egyházi szervezetek és a civil szféra jogi kereteinek kialakításában vállalt szerepe, valamint a hazai média és hírközlés területén végzett emberjogi tevékenysége elismeréseként dr. Bodonovich Jenő ügyvéd, volt média- és hírközlési biztos, az Országos Katolikus Rádió Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi jogi képviselője részére; négy évtizedes lelkipásztori szolgálata során a hátrányos helyzetű, állami gondozott gyermekek, illetve fiatalok felkarolása, nevelése és hitoktatása érdekében végzett odaadó munkája elismeréseként Galsi János római katolikus lelkipásztor, az ajaki Nagyboldogasszony Plébánia lelkésze részére; a belgiumi, hollandiai és luxemburgi diaszpórában élő magyarság összefogása iránt elkötelezett lelkipásztori, tanítói és közösségépítő szolgálata elismeréseként Havas István Zoltán, a Brüsszeli Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora részére; a Gyulafehérvári Érseki Levéltár korszerű nyilvántartó rendszerének kidolgozásában, valamint a szamosújvári katolikus templom felújításában vállalt szerepe elismeréseként Küsmődi Attila, a szamosújvári Alkantarai Szent Péter Plébánia plébánosa részére; a magyar görögkatolikus közösségeket évtizedek óta szolgáló lelkipásztori tevékenysége, valamint szépirodalmi témájú ismeretterjesztő írásai elismeréseként dr. Legeza József, a Budapest-Újpesti Görögkatolikus Parókia parókusa, a Görögkatolikus Szemle havilap egyik alapítója részére; közel öt évtizedes lelkipásztori szolgálata, kiemelkedő egyházközség-szervezői tevékenysége, a miskolci egyetemi hitoktatói képzés elindítása, valamint az Egri Főegyházmegye érdekében végzett odaadó mukája elismeréseként Mándy Zoltán Pál pápai prelátus, címzetes apát, főszékesegyházi kanonok, a Horti Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; 

a határon túli magyarság körében végzett elkötelezett szolgálata, valamint a hazai görögkatolikus hívők összefogását szolgáló, kiemelkedő közösségépítő munkája elismeréseként Orosz István görögkatolikus pap, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója részére; az újonnan alapított egyházmegye intézményi rendszerének kialakításában és bővítésében vállalt szerepe, több mint két évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a papi hivatást népszerűsítő, nagy hatású hittanári munkája elismeréseként dr. Papp Tibor görögkatolikus pap, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke részére; a maradandó közösségek létrehozása, valamint az egyházi épületek fejlesztése és igényes felújítása iránt elhivatott, több évtizedes lelkipásztori és tanítói szolgálata elismeréseként Pásztor Bazil Tibor nyugalmazott görögkatolikus esperes-parókus, a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend káplánja részére; több évtizedes egyház-, illetve közösségépítő munkája, valamint a kapuvári keresztény szellemiségű oktatás és nevelés intézményi kereteinek kialakításában vállalt szerepe elismeréseként Radó Tamás, a kapuvári Szent Anna Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a temesvári magyar katolikus közösség körében végzett példaértékű szolgálata elismeréseként Szilvágyi Zsolt püspöki helynök, a Temesvár-Józsefváros Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a Budaörsön élő német kisebbség hagyományainak ápolása, illetve a település katolikus templomának és szakrális emlékeinek megóvása érdekében végzett, a rábízottakat több mint hat évtizede elkötelezetten szolgáló lelkipásztori tevékenysége elismeréseként Varga János kanonok, főesperes, a budaörsi Nepomuki Szent János Plébánia plébánosa részére; a környezetjog, illetve -politika területén végzett több évtizedes, magas színvonalú kutatói-oktatói munkája, valamint a teremtett világ védelmének fontosságát hirdető, szemléletformáló tudományos pályafutása elismeréseként dr. Zlinszky János szakbiológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének egyetemi docense, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Környezetjogi és Versenyjogi Tanszékének egyetemi docense részére.

Magyar arany érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a hátrányos helyzetű gyermekek oktatása és tehetséggondozása érdekében kreatív pedagógiai módszerek alkalmazásával végzett munkája elismeréseként Barta József István, az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője részére; a mohácsi csata egykori helyszínének kutatása során végzett fáradhatatlan munkája, valamint jelentős nemzetközi régészeti feltárásokban vállalt szerepe elismeréseként dr. Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum főmuzeológusa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészetés Társadalomtudományi Kar Régészettudományi Intézete Roncsolásmentes Régészeti Tanszékének adjunktusa, megbízott tanszékvezetője részére; az erdélyi magyar fiatalok nevelése, illetve identitásának megőrzése érdekében végzett odaadó munkája elismeréseként Simó Gáspár, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum lelki igazgatója, a Romániai Magyar Cserkészszövetség római katolikus lelkivezetője részére; a Magyarországon élő ruszin közösség összefogásában, illetve képviseletében vállalt szerepe, valamint kultúrájának ápolását és széles körű népszerűsítését szolgáló tevékenysége elismeréseként Szónoczki János Mihály, a Miskolci Egyházmegye nyugalmazott görögkatolikus papja, a Magyarországi Ruszinok/Rutének Országos Szövetségének elnökhelyettese részére; a hamiltoni magyar katolikus közösség körében, illetve az észak-amerikai magyar cserkészet keretein belül végzett nyelv-, kultúra- és hagyományőrző tevékenysége elismeréseként Szőke Zsigmond Zsófia, a hamiltoni Arany János Magyar Iskola igazgatója részére; 

a keresztény értékrenden, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztésén alapuló organikus pedagógiai módszer képviselőjeként végzett kiemelkedő tudományos és oktatói munkája elismeréseként Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola főiskolai docense, a Keresztény Neveléstudományi Kutatóműhely vezetője részére. 

Magyar ezüst érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a Magyar Katolikus Egyház és a média világa közötti kommunikáció koordinálása terén végzett színvonalas munkája elismeréseként Fritzné Tőkés Éva sajtóreferens, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának vezetője részére; közel négy évtizedes pedagógusi pályafutása, valamint a nehéz sorsú diákok körében folytatott tehetséggondozó tevékenysége elismeréseként dr. Kissné Jankovics Rozália, a Dabas-Sári Szent János Katolikus Általános Iskola tanára részére; közel három évtizeden át odaadóan végzett intézményvezetői munkája elismeréseként Veisz Endréné, a pápai Szent Anna Római Katolikus Óvoda nyugalmazott vezetője részére.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) március 2-án megtartotta tavaszi rendes ülését, amelyre a járványhelyzetre tekintettel ezúttal is videókonferencia keretében került sor.

A Konferencia immár hagyományos módon az idei nagyböjtben is tartósélelmiszer-gyűjtést szervez Tartós szeretet címmel. A hívek tartós élelmiszer felajánlásaikat elhelyezhetik a templomokban az erre kijelölt helyen március 7. és 14. között. Az idei évben is lehetőség nyílik arra, hogy az egyházmegyei karitászközpontokban és adománypontokon is leadhassák felajánlásaikat. Az idén alapításának 90. és újjászervezésének 30. évfordulóját ünneplő Katolikus Karitász munkatársai a szokásos módon juttatják majd el a családokhoz az adományokat.
Ferenc pápa az idei nagyböjti üzenetében így tanít bennünket: „A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1–18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.” Csatlakozva a Szentatya szavaihoz, lehetőségeinkhez mérten segítsük rászoruló embertársainkat.
A Testület továbbra is támogatja a Katolikus Karitász munkáját, amelynek keretében más nagy segélyszervezetekkel, kisebb alapítványokkal és egyházi szervezetekkel együtt bekapcsolódik a Kormány hátrányos helyzetű településeket érintő felzárkóztatási programjaiba.

A Magyar Katolikus Egyház az idei évben is igyekszik majd segíteni az adózók tájékozódását az 1%-os kampány során. Adója 1+1 százalékáról bárki jogosult rendelkezni, aki személyi jövedelemadó-bevallást ad le. Ezt a rendelkezést megteheti az 20EGYSZA nevű nyomtatvány kitöltésével, illetve az eszja.nav.gov.hu oldalon. A 2018. évben benyújtott, bevett egyház technikai számára szóló nyilatkozat újabb nyilatkozat beadásáig, vagy a nyilatkozat visszavonásáig érvényes, azt a 2021. évben is figyelembe veszi a NAV.
Kérjük, abban az esetben is tegye meg felajánlását a Magyar Katolikus Egyháznak, ha személyi jövedelemadója bizonyos kedvezmények miatt nulla forint (pl. családi adókedvezmény). Az állam ugyanis a felajánlók számánál ezeket a rendelkezéseket is figyelembe veszi. Az egyházaknak biztosított kiegészítő támogatás felosztása ugyanis a rendelkezők száma alapján történik, amelybe a nulla forintról szóló felajánlás is beleszámít.

A püspökök döntöttek a Központi Papnevelő Intézet (KPI) spirituálisának (lelkiigazgató) személyéről. A döntés értelmében a pozíciót újabb öt évre Főtisztelendő Száraz László, a KPI jelenlegi spirituálisa tölti be.

A püspökök testülete foglalkozott a szakképzett gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök kinevezésének lehetőségével a katolikus köznevelési és szakképző intézményekben
A jelenlegi törvényi szabályozás szerint nem kötelező gyermekvédelmi felelősöket kinevezni a köznevelési intézményekben, így országosan is előremutató kezdeményezés, hogy valamennyi katolikus nevelési intézményben hosszabb távon megvalósuljon a gyermekvédelmi szempontú szervezetfejlesztés, valamint a gyermekvédelmi protokoll kialakítása.
A kezdeményezés elengedhetetlen közreműködői lennének a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök. Ennek elősegítésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Vitéz János Tanárképző Központja a Püspöki Konferencia fenntartásában működő Katolikus Pedagógiai Intézettel együttműködésben gyermek- és ifjúságvédelmi képzést indított 2019-2020-as tanévtől.

A Római Misekönyv legújabb magyar nyelvű fordításának nyomdai előkészítő munkálatai elkezdődtek, és várhatóan a plébániákra történő kiszállítás 2021. második felétől valósulhat meg.

A Konferencia korábban döntött arról, hogy az idei Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvénysorozat a Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) hetében és annak keretében valósuljon meg. Az idei programok szeptember 8-án, 9-én és 11-én kerülnek megrendezésre, amely napokon a látogatók teremtésvédelmi és cigánypasztorációs fakultációkon vehetnek részt, valamint a NEK Családi napján találkozhatnak a közösségek képviselőivel is.

Január 10-én Ferenc pápa közzétette Spiritus Domini (Az Úr Lelke) kezdetű apostoli levelét motu proprio formájában, amellyel kánonilag lehetővé teszi a nők részvételét a lektorátus és az akolitátus liturgikus szolgálatában, továbbá módosítja a lektor és akolitus avatás szertartásának szövegét. A Konferencia ennek megfelelően módosította a vonatkozó szabályozást.

A Testület meghallgatta Udvardy György érsek tájékoztatóját a digitális hittan tananyag fejlesztéséről. Folytatódik a segédanyag összeállítása, amely az Országos Hitoktatási Bizottság honlapján már elérhető, feltöltése folyamatos. A tervek szerint a készülő digitális oktatási felületen a hittan tananyag is helyet kap a fejlesztések előrehaladtával, amely nagymértékben megkönnyíti majd a hitoktatók adminisztrációs terheit is.
A Katekézis Általános Direktóriumának fordítása megtörtént, a magyar nyelvű kiadás húsvétra várható.

Kiemelten fontosnak tartjuk elmondani, hogy a jelenleg érvényes, az állami járványügyi előírásokkal összhangban hozott országos egy egyházmegyei rendelkezéseink továbbra is érvényben vannak.
Az oktatási, szociális és egészségügyi intézményeink mindenben követik az állami szabályozást. Mindenhol felelősen figyeljünk különösképpen a védőtávolság megtartására, a maszk viselésére és a megfelelő fertőtlenítésre.
Továbbra is nyomatékosan kérjük, hogy aki betegnek érzi magát, önmaga és mások védelmében érezze lelkiismereti kötelességének, hogy mielőbb orvoshoz forduljon, és ne menjen közösségbe. Idősebb, veszélyeztetett, illetve beteg testvéreink, továbbá azok, akik kötelességüket teljesítik, beteget ápolnak, nagyon idős vagy veszélyeztetett személlyel laknak együtt, hatósági karanténban vannak, jogosan félnek a közösségben való megjelenéstől, ezért mentesülnek a szentmisén való személyes részvétel kötelezettsége alól. Őket továbbra is határozottan kérjük, hogy maradjanak otthon. Folyamatosan figyeljük a járványügyi helyzet rosszabbodását, és a helyzetet – járványügyi szakemberekkel együttműködve – értékeljük.

Az idei Nagyböjtben az önmegtagadást most egészen különös módon tudjuk megélni, hiszen a járvány miatt átalakult az életünk. Nagyböjti lemondásainkat ajánljuk egész hívő közösségünkért, különösen azokért, akik a járványban érintettek, továbbá különösen is kísérjük imáinkban hálatelt szívvel azokat, akik az élet különböző szektoraiban, az egészségügyi, a szociális szférában, valamint a mindennapi élet sok más területén most is értünk dolgoznak. Segítő szeretettel figyeljünk idősebb és veszélyeztetettebb embertársainkra. A Húsvét ünnepére készülve buzdítunk mindenkit arra, hogy hittel és lélekben, egyénileg és családban is méltó módon ünnepeljük meg Megváltásunk titkát. Kiemelten legyünk figyelemmel a járványügyi előírásokra és felelősen tartsuk be azokat.

Budapest, 2021. március 3.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye