Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus, minden forrásom belőled fakad, te vagy a lét forrása. Mindent általad és érted teremtett az Atya és benned állt fel minden. Köszönjük neked a létezés ajándékát!

Jézus, Te vagy az élet forrása, kiárasztod lelkedet, és minden életre kél, megújítod a föld színét. Köszönjük neked a földi élet ajándékát, hogy megosztottad velünk földi életünket, és azért jöttél, hogy életünk legyen és bőséggel legyen!

Jézus, Te vagy az isteni élet, az örök élet forrása, a mi örök életünkért halálra adtad magad. Köszönjük neked a megváltás kegyelmét az örök élet ajándékát!

Jézus, te vagy a hit forrása, hiszen annak van örök élete, aki hisz benned, és te feltámasztod az utolsó napon. Köszönjük neked a hit ajándékát!

Jézus, Te vagy a remény forrása, bizalommal rád hagyatkozunk, hiszen te reményt és jövőt adsz nekünk, örök jövőt, örökké valóságot. Köszönjük neked a remény ajándékát!

Jézus, te vagy a szeretet forrása, mert Te magad vagy a szeretet. Add, hogy a Te feltétel nélküli szereteteddel szeressük egymást! Köszönjük, hogy megtanítasz minket szeretni!

Jézus, Te vagy az öröm forrása. Ha megtartjuk parancsaidat, a Te örömöd lesz bennünk, és ezáltal örömöd teljes lesz. Köszönjük neked az öröm ajándékát!

Jézus, köszönjük, hogy itt vagy velünk a kenyér színe alatt és kínálod magad nekünk. Táplálj minket, tápláld bennünk a létezés, az élet, a földi és az isteni élet, a hit a remény és a szeretet örömét és áld mg minket, hogy hiteles és hűséges tanúid legyünk! Ámen

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK ifjúsági referense imádsága indította útra azt a 12 000 fiatalt, akik a 2021. szeptember 5-12-ig tartó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében megrendezett Forráspont Estre érkeztek szeptember 10-én, Budapestre, a Papp László Budapest Sportarénába. Ezen alkalmon az egyházmegyénk köznevelési intézményeiből is több száz fiatallal találkozhattunk.

Valódi feltöltődést jelentett a zenés dicsőítéssel – a Forráspont Band, Vizy Márton vezetésével és a 4 Akkord Show Kórus közreműködésével – tanúságtételekkel, szentségimádással, vizuális és akusztikus élménnyel teli találkozó, ahonnan maradandó élményekkel térhettek haza a fiatalok otthonaikba, iskoláikba, ahol átadhatják az itt szerzett élményeket, Jézus Krisztus üzenetét.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya a NEK- rendezvényen a vele készült interjúban így fogalmazott: „a fiatalok nem rosszak, bennük is ott van a lelkesedés, a tűz, a hit, nyitottak és tele vannak kérdésekkel. Ha megtalálják a kérdéseikre a választ, akkor a szívük is tele lesz örömmel, amit képesek továbbadni. A fiatalok pasztorációja egyik fiataltól a másikig tart. Ferenc pápa alapgondolata, hogy egy fiatal tud meghívni egy másik fiatalt az Egyházba. Ha belegondolunk, hogy Jézus 12 emberrel mit ért el a világban, most 12 ezer fiatal lesz, akiknek ha valamit tudunk adni, akkor rajtuk keresztül reményeink szerint a világnak, Magyarországnak tudunk adni”.

Az örök élményt adó est Ákos koncerttel kezdődött. Az énekes erre az alkalomra azokból a dalaiból válogatott, amelyek Istenről, hitről, szeretetről szólnak.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ifjúsági programjának keretében immáron harmadik alkalommal hívja a 15 és 30 év közötti fiatalokat Forráspont című eseményére.

Az est házigazdái: Kállay Kati és Tóth Márton voltak.

Tanúságot tettek megtérésükről: Sophia Kuby, az European Dignity Watch (Európai Méltóságőrző), az egyik legismertebb élet- és családbarát európai szervezet vezetője, akinek a megtérésében jelentős szerepe volt az Eucharisztiának, valamint Proszenyák Róbert, az Édesapák Imái közösség magyarországi koordinátora.

Az est szentségimádással ért véget Palánki Ferenc megyéspüspök atya vezetésével. Szolgálatot végeztek egyházmegyénk kispapjai: Szabó Gábor diakónus, Hágen Pál Tamás, Novák Lajos, Gyarmati Valentin, Lestál Balázs és Tatár Bálint kispapok.

Az eseményről a képriportot Szabó Dávid készítette.

 A Forráspont Est itt újranézhető:

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2021. szeptember 5-12-ig rendezik Budapesten. A nemzetközi keresztény találkozó nyitó – elsőáldozással egybekötött – szentmiséje utáni hétköznapokon, hétfőtől péntekig – a Hungexpón – minden egyes nap főpásztori vezetésű ünnepi Laudessel kezdődött, majd neves előadók, bíborosok, püspökök, teológusok, nemzetközileg elismert személyek, lelkiségi mozgalmak vezetői előadásokat, katekéziseket, tanúságtételeket tartottak, gazdagítva a nemzetközi eseményt. A délelőttök az Eucharisztia méltó ünneplésével, felemelő ünnepi szentmisékkel zárultak, amelyeken több száz lelkipásztor – bíborosok, érsekek, püspökök, papok és több ezer zarándok volt jelen. A szentmisék főcelebránsa minden alkalommal egy-egy bíboros volt, az asszisztenciában pedig az ország szemináriumainak kispapjai szolgáltak.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kispapjai a keddi szentmisén, illetve a Forráspont Est szentségimádásán végeztek szolgálatot.

Szabó Gábor fődiakónusként a keddi szentmise főcelebránsa: Jose Serofia Palma, a Fülöp-szigeteki Cebu érseke mellett szolgált. Az alábbiakban Gábort arról kérdeztük, hogy ez az életre szóló élmény, szolgálat és a kongresszuson való jelenléte hogyan hat a hivatására.

– A hívek sorában bennünket nagy büszkeséggel töltött el Palánki Ferenc megyéspüspök atya és egyházmegyés papjainak állandó jelenléte, a kispapjaink, diakónusunk szolgálata a nemzetközi eseményen. Milyen érzés volt Cebu érseke mellett szolgálni?

– Nagy megtiszteltetés volt számomra. Gyermekként, amikor a családomban elhangzott a püspök, bíboros, pápa kifejezés, mindig elképedve hallgattam, és ezen személyek nagysága jelent meg előttem. Soha nem gondoltam, hogy kezet foghatok majd egy püspökkel, bíborosok, érsekek, püspökök társaságában veszek részt nemzetközi eseményen, és mindezen élmények csúcsaként jelen lehetek a Ferenc pápa által vezetett záró szentmisén, szeptember 12-én a Hősök terén, amelyre közel 90 ezer zarándokot várnak.

A keddi szentmisén vezető diakónusként szolgálhattam. Itt elsősorban azt emelném ki, hogy nagyon büszke vagyok a kispaptársaimra, fantasztikus volt, hogy együtt szépen, méltóságteljesen szolgáltunk, ez sokat jelentett számomra. A cebui érsek atya melletti szolgálat engem elsősorban az alázatosságra szólít fel. A diakónusszentelés után népszerűvé válik az ember, egyre többen felkeresnek, dicsérnek, kiemelnek. Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, hogy Krisztus a középpont az életünkben. A cebui érsek atya jelenléte olyan alázatosságot sugárzott, amelyre mindig emlékezni fogok. Végtelen egyszerűségére mutatott az is, amikor mellette állva hallottam, hogy az Eucharisztia vétele után kicsit dúdolta a kórussal az éneket, kezének finom, észrevétlen mozdulataival még irányította is a kórust. A maga egyszerűségében megszólított, a szentmise előtt angol nyelven beszélgettünk. Az alázatossága, a kicsinyekhez való lehajlása megmutatta Krisztus arcát, nekem ez irányt adott abban, hogy mire kell törekednem.

Ezen a napon a reggeli dicséretnél, a Laudesen is szolgáltunk, a szertartást Ternyák Csaba érsek úr vezette, ahol mellékdiakónus voltam. A Forráspont Esten, a Papp László Sportarénában szintén diakónusként szolgálhattam püspök atya mellett a kispaptársaimmal: Hágen Pál Tamás, Novák Lajos, Gyarmati Valentin, Lestál Balázs, Tatár Bálint asszisztenciájával bemutatkozhatott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye.

Az élményeket nagyban gazdagítja Palánki Ferenc püspök atyával való találkozásunk, aki büszkén tekint ránk – ahogyan ő mondja – fiaira, az egyházmegyés kispaptársaimra e világeseményen. Mindig keresi a tekintetünket, és mosolyával bátorít, buzdít bennünket. Ezek nagyon jól esnek nekünk, érzékeljük az összhangot, a közvetlenséget a részéről. Ezen az ünnepi szentmisén is figyelt, ahogyan szolgálok, keresett a tekintetével, és összemosolyogtunk.

– Ez a kontakt sokat jelenthet a papi hivatásod erősödésében.

– Diakónusként több lehetőség van a vele való párbeszédre, nagyon felemelő hogy a püspök atya munkatársa lehetek. A papi út sok mindent tartalmaz, problémákat emlegetnek, de erről még nincs tapasztalatom. Most e találkozás során az fogalmazódott meg bennem, hogy a mosoly híd a másik emberhez. Ha szomorú vagyok, vagy örömömet szeretném vele megosztani, tudom, hogy bátran fordulhatok püspök atyához. Ebben a mosolya is megerősít. A jelenlévő egyházmegyés papok: Törő András, Papp László, Bökő Péter, Sziklai Dávid atyák is mosolyogtak rám a szertartás alatt, és ez sokat jelentett nekem. Ez nem érzelgősséget jelent a részemről, hanem azon egyszerű racionalitásra mutat rá, hogy mi egy akolhoz tartozunk, együtt dolgozunk, egy közös utat járunk. Ez nekünk, a papi hivatás előtt állóknak nagyon sokat jelent, és megerősít.

– Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az ember életében jó esetben egyszer vehet részt. Most hazai földön erre sokunknak lehetősége volt. Mit jelent ez számodra?

– Nagy elvárásokkal és egy kicsit félve érkeztem. Mi otthonról nehezen láttuk át a szervezőmunkát, sok mindent nem értettünk, sajnáltam a szervezőket, de itt már profizmussal találkoztam. Annyira jó! Mély alázatosságot is tapasztalok. A segítők, önkéntesek, munkatársak mindenkire mosolyognak, mindent megtesznek értünk. A felemelő, gyönyörű szentmisék az Egyházat mutatják. Kedd reggel az imádságra hívással kezdtük a reggeli zsolozsmánkat: „Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!” (Zsolt 24,7) Ezek a sorok azt a gondolatot ébresztették bennem, hogy ez a rendezvény most Magyarország kapuja, beengedi más ország keresztényeit, összegyűjti sajátjait, amit termelt a magyar föld: a királyaink, püspökeink, papjaink, amit Isten kegyelme létrehozott. Ide betérhet az Isten, mert közösségben, köztünk lakozik. Jelenleg ezt élem meg.

Amikor minden nap magamhoz veszem az Eucharisztiát a szentmisében, körbenézek, és azt látom, mindannyian ugyanazt a Krisztust vettük magunkhoz, tehát mi egyek vagyunk, így a mi lelki kapunk is feltárul, és teret engedek a dicsőség Királyának. Ha bevonul, megkérdezem magamtól, ki a dicsőség Királya, mi köze van az életemhez? A válasz a bizalom, és az, hogy egyszerűen benne van az én életemben. A megtérésemnél is az Eucharisztiában találtam meg a bizalmat, most az Eucharisztikus Kongresszuson ez megerősödött bennem, és arra bátorít, hogy nehéz vagy örömteli körülmények között, a hétköznapokban is bízzak. Talán a szeretetnek a magasztos szintje az, hogy én bízhatok. Tapasztalom, hogy szeretni nehéz a gondterhelt időkben, bízni viszont könnyebb, és ez elvezet a szeretethez, ami nem más, mint az Eucharisztia, a bizalom forrása. Ez egy hatalmas üzenet a világ, Magyarország számára: emeljük fel a fejünket, magunkat a szigetünkből és váljunk nyitott kapukká.

Ferenc pápa azt hangsúlyozza, hogy lépjünk a templom kapuin kívülre, vagyis lépjünk ki a mi kis templomunk belső köréből, a vigasztalanság, szomorúság, gyász, a magamnak való kereszténységből, nyissam ki az ajtómat és hagyjam, hogy más betöltse.

Fotó: Szabó Dávid

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hívei egész napos szentségimádással csatlakoztak a Budapesten éppen most – szeptember 5-12-ig – zajló 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (NEK).

 Az egyházközségek hívei szeptember 9-én, csütörtökön a szentségimádás után ünnepi szentmisében adtak hálát a köztünk élő Krisztusnak. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki az első naptól kezdődően részt vesz a kongresszuson, erre az alkalomra hazautazott, és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya is.

Ferenc püspök a szentmise homíliájában elmondta, a NEK minden napja egy-egy tematikus nap is egyben. Az ötödik nap a reménységről szól, amely az előadások, homíliák, közös imádságok, tanúságtételek központi gondolata is. A főpásztor is erre irányította a jelenlévők figyelmét:

A keresztény reménység nem más, mint a bizalom, a ráhagyatkozás, hogy meghalljuk az isteni szót, kijelentést, amit már az Ószövetségben olvashatunk: „reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Fel tudjuk-e fogni Istennek ezt az üzenetét?

„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A NEK szlogenje újra és újra elvezeti a szívünket arra, hogy rácsodálkozzunk, mindennek a forrása a teremtő Isten, aki nekünk létet ajándékozott és megosztotta velünk annak örömét. Ő a létezés forrása. Amikor rátekintünk az Eucharisztiára, azt mondhatjuk, hogy minden általa és érte teremtetett, és benne áll fönn.

A tudomány a legapróbb lényektől a leghatalmasabb létezőkig vizsgálja az életet. A teremtett világban az ember az egyetlen, aki rá tud döbbenni arra, hogy létezik, van. Isten az élet forrása, bennünket nemcsak a léttel, hanem a tudatos élettel is meg akar ajándékozni.

Ő kiárasztja lelkét: „Kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét” (Zsolt 104,30), és nemcsak a biológiai életet, hanem – azáltal, hogy tudatot, értelmet adott – halhatatlan lelket is ajándékozott, mert Ő az örök életnek is a forrása.

Nagy baj az, amikor az ember sajt magát állítja középpontba, és elfeledkezik életének igazi középpontjáról, Istenről.

Az emberrel foglalkozó tudomány neve antropológia. Az antroposz szó jelentése: ember, aki képes fölfelé nézni.

Amikor letérdel az Oltáriszentség előtt, alázatosan imádja a jelenlévő Krisztust, akkor a szíve fölfelé kezd nézni. Akkor ember igazán az ember, ha tudja, hogy örökéletének forrása az Isten, és Tőle alázattal kéri azt. A Vele való kapcsolat Neki köszönhető, és nem a jócselekedeteinkért elvárt jutalomért van.

Sokan megtagadják a létezését, ha nem elvárásaiknak megfelelően alakul az életük. Már nem Isten felé néző, hanem saját magát az Ő helyébe állító létezővé válik, elveszítve az örök életét.

„Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Mk 8,35). Az ember a szeretetből meghozott áldozatokkal elveszíti az életét, cserébe megnyeri az örök boldogságot.

Ahhoz, hogy ezt az ember belássa, elsősorban hitre van szüksége, amely szintén Istentől kapott ajándék.

A hitnek három összetevője van: az ismeretanyag, az emberi akarat és az isteni kegyelem. Az ismeretanyag önmagában még nem elég, szükséges, hogy akarjunk Isten felé fordulni, aki ajándékozó jóságával, kegyelmével vár bennünket, és az örök életbe, vagyis a Vele való szeretetkapcsolatra hív.

Amikor letérdelünk az Oltáriszentség elé, akkor nem bálványimádást végzünk, hanem azt az Istent imádjuk, aki végtelen alázatában beletestesült egy darab kenyérbe, hogy tápláljon minket.

A hit szilárd bizalom abban, amit nem látunk, csak remélünk. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, de ez nem igaz. A reménynek nem az a természete, hogy meghal, hanem, hogy beteljesedik. Ha erre rádöbbenünk, akkor szeretettel tudunk válaszolni, mert Isten a szeretetnek is forrása, Ő maga a szeretet, Aki nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk.

Sok mindent kapunk Istentől minden nap, de sokszor elmegyünk ajándékai, például egy szép virág mellett, anélkül, hogy rácsodálkoznánk, vagy a másik ember mellett anélkül, hogy szeretettel rámosolyognánk, és elmegyünk az élet mellett, amelyet Isten adni akar nekünk.

Mire is jó az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus? Személy szerint mindenkit megajándékoz. Ezért fontos, hogy akik nem jutottak el Budapestre, azok lélekben kapcsolódjanak a világméretű keresztény találkozóhoz, hogy megmutassuk, egyek vagyunk a krisztusi hitben, hogy megvalljuk, itt van közöttünk az Úr az Oltáriszentségben és teljesíti ígéretét: „veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,8).

Az Eucharisztia hálaadást jelent. Amikor letérdelünk az Oltáriszentség előtt, akkor vagyunk igazán emberek, mert rácsodálkozunk Istenre, aki minden szépnek, a jónak, igaznak, szeretetnek a forrása. Hálaadásunkban válaszolunk erre a szeretetre, és megköszönjük ajándékait – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Rendkívüli hangulat uralkodik Budapesten, a szeptember 5-12-ig tartó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Több ezer ember, nemzetek keresztényei: főpásztorok, papok, civilek pünkösdi tapasztalatot élnek meg, együtt tesznek tanúságot keresztény hitükről, és élik meg a Jézussal való találkozás örömét.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya az első naptól kezdve jelen van a világeseményen. A főpásztorral a rendezvény hétköznapjainak központi helyszínén, a Hungexpón beszélgettünk a keresztény találkozó hangulatáról, kegyelmi ajándékairól, és arról, hogy az egyházmegyéje hogyan kapcsolódik a világméretű eseményhez.

– Püspök atya, hogy érzi magát itt a rendezvényen?

– Otthon érzem magam, mert az Egyházban vagyunk. Egy igazi egyház-tapasztalatot élek meg.

Sok ország zarándokait, püspökeit, papjait fogadja Magyarország ezekben a napokban. Mindenki mosolyog, figyel a másik emberre, segít abban, hogy minél jobban sikerüljön megélni a találkozót. Fantasztikus érzés kerít a hatalmába mindannyiunkat. A jól sikerült szervezést, a világméretű kongresszus profi megjelenését, gördülékenységét megtapasztalva a külföldi vendégek gratulálnak a magyar népnek.

– Az embert valóban ámulatba ejti a több ezer résztvevős nagyrendezvény koordinálása, az emberileg szinte lehetetlennek tűnő szervezőmunka megoldása, sehol nincs várakozási idő, naponta közel húsz, kisebb-nagyobb program segít a Jézussal való találkozás – a rendezvény fő üzenete – megvalósulásában.

– Elsősorban a Jóistennek kell megköszönni, hogy a koronavírus-járvány ellenére megrendezhettük az Eucharisztikus Kongresszust. A környező országokban erre nem kaptak volna engedélyt, éppen ezért maga az is óriási öröm, hogy rajtunk keresztül kapta a világ ezt az ajándékot, a világméretű találkozót.

Minden olajozottan működik, a programok egymásutánisága, egymásra épülése, az előadók nagyszerűsége, hitelessége, a résztvevők nyitottsága, bátorsága az elköteleződésre, mind-mind a találkozó sikerességét igazolja. Annyi jó dolog ér bennünket, hogy elmondhatom, itt is otthon érzem magam, az Egyház közösségében.

A Fülöp-szigeteki 51. Eucharisztikus Világkongresszuson Magyarországot képviselő küldöttség tagjai közül balról: Tarcsay Péter, Soltész Miklós, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár; Mohos Gábor, esztergom-budapesti segédpüspök; Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek; Palánki Ferenc, debrecen–nyíregyházi megyéspüspök; Monostori László teológiai tanár, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

– Püspök atya 2016-ban a magyar delegációval együtt részt vett a Fülöp-szigeteki Cebu városában rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Visszajönnek az emlékek?

– Igen, a nyitószentmisén újraéltem a cebui elsőáldozás hangulatát, ahol áldoztathattam a csillogó szemű fiatalokat. A konferencia délelőtti programjai: előadások, katekézisek, tanúságtételek gyakorlatilag hasonló módon történtek, mint Budapesten, ugyanazt élem át most. A Fülöp-szigeteken is otthon éreztem magam az Egyház közösségében. Tegnap Esztergomba utaztunk, és közben hosszan beszélgettem Jose Serofia Palma cebui érsek úrral az ottani változásokról, felidézve az öt évvel ezelőtti élményeket is, megmutatva a cebui konferencián készült fényképeket, videókat. Ő a járvány miatt csak két munkatársával érkezett hozzánk, eredetileg 15-en tervezték az ideutazást.

– Már az első napokban megtapasztalhattuk a hit egyre jobban mélyülő útjának különlegességét. Ránk is hasonló kegyelmi ajándékok várnak, mint amit a püspök atya megélt a cebui konferencián?

– Az ember új lendületet kap a hite megélésében. A Covid és a világban bennünket körülvevő folyamatok sokszor negatív hatást gyakorolnak ránk, és úgy érezzük, hogy csak küszködünk, nincs kiút, reménytelen a jövő. Jézus türelmesen vár bennünket az Eucharisztiában, hogy válaszoljunk a hívására. „Reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Jézus bátorít és arra hív, hogy bízzunk benne. Ez az, ami reményeim szerint sokat jelent és ad majd az ittlévőknek és azoknak is, akikkel a résztvevők találkoznak. A nemzetközi esemény megtermi a gyümölcsét, ami elindul az Isten szívéből, és mint mag eljut az emberek szívébe, hogy gyümölcsöt teremjen. Ez az a forrás, amely a kongresszus alapgondolata is: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Az Eucharisztia keresztény életünk forrása és csúcsa, erre kell rácsodálkozni, meríteni belőle, engedni, hogy az én szívembe is belépjen és túlcsordulva átlépjen a másik ember szívébe. Ezek azok a remények, amelyek bennem is élnek, és talán sokak élete, hite, Istennel való kapcsolata meg fog újulni.

– Bennünk, világi résztvevőkben is megfogalmazódott a kongresszuson eddig elhangzott előadások, tanúságtételek hatására a vágy a Jézussal való mélyebb találkozásra. Valóban érdemes „mindent feltenni egy lapra”, az Isten országára, hiszen a százszorosát kapjuk vissza.

– A rendezvény előtt sokan dilemmáztak a részvételt illetően, visszahúzó erők, feladatok akadálya, fontos dolgok megtétele tartott vissza sokakat attól, hogy jelen legyenek ezen a nagy eseményen. Fontosak a feladatok, de ha az ember ezeket átlépi és tudatosítja magában e találkozó rendkívüliségét és azt, hogy életében ilyen eseményen jó esetben csak egyszer vehet részt, meghozva ezt az áldozatot, megdöbben, hogy mekkora kegyelmeket kap.

Ha a kényelmi szempontokat le tudnánk győzni, akkor akár egy-egy vasárnapi szentmisén, életünk minden napján, minden percében, a másik emberen, az imádságon, a szentségimádáson keresztül is találkozhatnánk Jézussal. Nem figyelünk arra, hogy időt szánjunk, kilépjünk a mai világból, a rengeteg nehézségből és végre meghalljuk Isten szelíd hangját, aki mindennap szólni akar hozzánk.

– A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében talán sok ember szívében létrejön ez a találkozás, akik a kongresszushoz szentségimádással csatlakoznak.

– A kongresszus ideje alatt csütörtökön egyházmegyénk templomaiban egész napos szentségimádást tartanak, amely ünnepi szentmisével zárul. Erre az alkalomra hazautazok és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban részt veszek a szentmisén.

– Hazavisz egy kis kegyelmet az otthoniaknak.

– A megélt élményekből viszek az otthon maradt híveknek. Szerettem volna, ha ez az emlékezetes esemény a legkisebb faluban is emlékezetes maradna azáltal, hogy lélekben bekapcsolódnak. Nagy öröm tölti el a szívemet, hogy szeptember 12-én, a záró szentmisére egyházmegyénkből 49 busszal érkeznek zarándokok. Ez nagyszerű dolog.

Erre az alkalomra 75 ezer ember regisztrált. Országunk lakosságához képest véleményem szerint ez szép szám, mégis vannak, akik megjegyezték, hogy kevesen leszünk. Minden negatív vélemény ellenére szeretnénk megosztani az örömünket azokkal is, akik magukat kívülállóknak érzik.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya Fábry Kornél atyával a NEK titkárságának főtitkárával

– NEK csúcspontja, a statio orbis szentmise – a városért és a világért bemutatott szentmise. A liturgiát Ferenc pápa vezeti. Püspök atya szorgalmazta, hogy a hívek vasárnap ezen a szentmisén vegyenek részt.

A statio orbis azt jelenti, hogy megáll a világ, Magyarország, ez a kicsiny nép a világ figyelmének középpontjába kerül. Kiemelkedő esemény lesz annál is inkább, mert Péter utóda jön el. Ez egyrészt azért fontos, mert mi attól vagyunk katolikusok, hogy a pápát elismerjük főpapunknak, másrészt pedig, hogy Péter utóda és a püspökök az egyház tanítóhivatalát alkotják, amely őrzi a hitletéteményt, ebből merít mindenki, és mi együtt mutatunk rá a köztünk lévő Krisztusra az Oltáriszentségben. Ez óriási ajándék! A pápa látogatása is rendkívülinek számít, hiszen több évet kell várni arra, hogy egy-egy országba ellátogasson, valamint a római katolikus Egyház vezetője a szokással ellentétben vesz részt a záró szentmisén.

Amikor egy egyszerű falusi templomban a vasárnapi vagy a hétköznapi szentmisén részt veszünk, ugyanaz a Krisztus van jelen, de „Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!” (Zsolt 89. 16). Mi tudunk, meg akarjuk ünnepelni a köztünk lévő Krisztust, és külön ajándék számunkra, hogy Krisztus földi helytartója is jelen lesz ezen a szentmisén.

– A NEK egyik kiemelkedő eseménye az Ákos koncert és Forráspont Ifjúsági Est. Püspök atya, mint az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke a program összeállításában, szervezésében is részt vett.

– A Papp László Budapest Sportarénába, 12 000 fiatalt várunk, teltház lesz, sajnos sokan vannak a várólistán, mert nem férnek be a sportcsarnokba. Óriási az érdeklődés ezen program iránt. Hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy megszervezték a találkozót, és ennyi fiatalt meg tudtunk szólítani. A fiatalok nem rosszak, bennük is ott van a lelkesedés, a tűz, a hit, nyitottak és tele vannak kérdésekkel. Ha megtalálják a kérdéseikre a választ, akkor a szívük is tele lesz örömmel, amit képesek továbbadni. A fiatalok pasztorációja egyik fiataltól a másikig tart. Ferenc pápa alapgondolata, hogy egy fiatal tud meghívni egy másik fiatalt az Egyházba. Ha belegondolunk, hogy Jézus 12 emberrel mit ért el a világban, most 12 ezer fiatal lesz, akiknek ha valamit tudunk adni, akkor rajtuk keresztül reményeink szerint a világnak, Magyarországnak tudunk adni.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Zenészek, írók, közösségek, játékok, párkapcsolati sátor és sok más program kikapcsolódásra, elmélyülésre, találkozási lehetőségre hívja a látogatókat.

A nagyszínpadon és a kamaraszínpadon fellépő előadók, meghívott vendégek a produkción kívül beszélnek majd hitükről, Istennel való találkozásukról.

Elfogadta a szervezők meghívását mások mellett: Szalóki Ági, Lackfi János és Dr. Csókay András NEK hírnökök, Sillye Jenő, Mező Misi és az Euchariszt Együttes, a Kaláka Együttes. Hallhatják majd Hodász András atyát, Göttinger Pál színházrendezőt az Irish Coffee zenekarral és Berecz Andrást is.

A kamaraszínpadon és a sátrakban az eseményt szervező Családok Jézusban Közösség és a Katolikus Társadalmi Napok hivatásának és feladatának megfelelően két téma kap hangsúlyosabb szerepet: a párkapcsolat és házasság, valamint a tágabb értelemben vett teremtésvédelem és társadalmi fogékonyság.

A meghívott szerzetesrendek és közösségek több mint hetven sátorban mutatkoznak be és kínálnak interaktív programokat minden korosztálynak. Az érdeklődőket párkapcsolati sátor, imasátor, Meghallgatlak-sátor, kerekasztal-beszélgetés, szabadulószoba, a gyerekeknek LEGO sátor, kézműves foglalkozások, néptánc, ugrálóvár várja. Előadások hangzanak el a nap folyamán cigánypasztorációról, hivatásról, párkapcsolatról. Természetesen gyónási lehetőséget biztosítunk.

13:00 órakor egy élőképet formáznak meg a résztvevők közreműködésével: az Oltáriszentséget, benne az IHS betűkkel. Ezzel azt hirdetjük, hogy Jézus ma is jelen van a világban.

Az esemény végén egy nagyszabású dicsőítő zenélés lesz a nagyszínpadon, majd a résztvevők Székely János püspök atya vezetésével közös menetben vonulnak a Kossuth térre, az ünnepi szentmisére és az azt követő eucharisztikus gyertyás körmenetre.

További részletek a programban, a www.nekcsaladinap.hu weboldalon vagy a Katolikus Társadalmi Napok facebook oldalán olvashatók: https://www.facebook.com/katolikustarsadalminapok

Forrás: NEK sajtószolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az alábiakban a Főnix Rendezvényszervező Kft sajtóközleményét olvashatjuk.

A Szent Korona és a „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7), az Emberi Erőforrások Minisztériumának virágkocsija tekinthető meg szeptember 6. és 12. között a budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén Mátyás Templom előtt.

Bódor Edit, a Debreceni Virágkarnevál főszervezője elmondta, nagy megtiszteltetés Debrecen városa számára, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programkínálatában helyett kapott két virágkompozíció is.

Az egyik alkotás, az Emberi Erőforrások Minisztériumának virágkocsija már a nevében hirdeti a világméretű katolikus ünnepségsorozat mottóját a „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A Pikó Sándor képzőművész és Szabó Erzsébet virágdesigner által megálmodott virágkocsi is azt hirdeti, hogy egyre jobban felismerje mindenki, mennyire szereti Isten a világot. Isten szeretetének ugyanis egyik legnagyobb jele a találkozó középpontjában álló Eucharisztia, ami mindennapos valóságos találkozást enged az Istennel. Az Eucharisztia tulajdonképpen Jézus valóságos Teste és valóságos Vére a kenyér és a bor színe alatt, az évek során számos csoda kötődik az Eucharisztiához, az egyik legismertebb a magyarországi Bátán történt, amikor egy átváltoztatott ostya vérezni kezdett. Ezen a virágkompozíción ez próbál megelevenedni: fontos az, hogy egy világméretű találkozót a Szent István által Mária oltalmába ajánlott országban rendeznek meg. Mária életének pedig a középpontjában az Isten volt, ezt szimbolizálja az Eucharisztia, amelynek piros színe a bátai csodára emlékeztet. (Tervező és szobrász: Pikó Sándor és Nádasdi Róbert, virágdizájn: Szabó Erzsébet, statikus: Kiss Péter)

A másik virágkocsi a Szent Korona, amely a magyarok legfontosabb nemzeti ereklyéjét, a magyar államiság jelképét jeleníti meg.

Szent István király intelmeinek bizonysága szerint a Szent Korona jelenti az országot, a királyságot, a király, a hitet, az egyházat, az uralkodói tulajdonságokat és az erényeket. Fiának, Imre hercegnek azt írja, hogy „az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját”. A kompozíció a koronázási jelvényekkel – az országalmával és a jogarral – teljes. A 40. Debreceni Virágkarnevál óta hagyománnyá vált, hogy magyarországi és határon túli városok fogadják a virágkocsit: a Szent Korona tiszteletét tette már Budapest, Balatonfüred, Pécs, Eger, Nagyvárad, Cegléd, Kecskemét, Székesfehérvár, Gyula, Tiszafüred városában. A kompozíció rendszeres vendég Esztergomban, ahol Nagyboldogasszony napján Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek áldja meg. A virágkocsi – a Szent Korona nemzetegyesítő küldetését beteljesítve – a nyugati országrésztől egészen Székelyföldig bejárta tehát a Kárpát- medencét, hirdetve a magyarok összetartozását.

Debrecen város külön ajándékaként a Mátyás Templom előtti téren szeptember 8-án, szerdán 18.30-tól koncertet ad a Karaván Família és a Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola kórusa, Nemes József karnagy vezetésével.

Forrás: Kerekes Sándor s.k. kommunikációs vezető/ Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson napról napra egyre nagyobb számú részvevővel kezdődnek a programok. A Hősök terén bemutatott nyitó szentmisén közel 20 ezer hívő ember ünnepelt, a Hungexpo területére koncentrálódó napi nagyrendezvényeken szintén több ezer ember mélyül el a Jézussal való találkozás örömében. A nemzetközi konferencián különleges előadások, tanúságtételek, ünnepi szentmisék, párhuzamosan fotó fakultatív programok, valamint a főváros különböző helyszínein, templomaiban a kongresszust kísérő szintén nagyrendezvények, koncertek vezetik a zarándokokat egyre közelebb az Eucharisztiához.

Napról napra újabb és újabb ismerős arcokat fedezhetünk fel, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területéről is érkeznek papok, hívek a nemzetközi keresztény találkozóra. Palánki Ferenc, egyházmegyénk püspöke is részt vesz a kongresszuson, a főpásztorral ma fogunk beszélgetni. Papp László egyeki plébános is a nyitó szentmisétől kezdve jelen van a nemzetközi eseményen. A plébánost a szünetben többek között arról kérdeztük, hogy papként mit jelent számára a találkozó.

– Számomra nem volt kérdés az egész kongresszuson való részvétel. Bökő Péter püspökladányi plébános és Sziklai Dávid rakamazi káplán atyák, egyházmegyés paptársaim társaságában is megoszthatom a napi élményeimet.

A részvételemnek a különleges oka az, hogy pap vagyok, aki az Eucharisztiával a legbelsőségesebb kapcsolatban lehet. Amikor bejelentették, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten rendezik meg, már akkor megszületett bennem az elhatározás, hogy az elejétől a végéig jelen leszek a világeseményen. Papként felfrissítem az ismereteimet, megerősödök a tapasztalatokban, táplálkozok a jelenlét élményéből, hogy mindezt beépítve a magam életébe átadjam a rám bízottaknak is.

– Az előkészületi évek is segítettek abban, hogy megfelelő lélekkel vegyünk részt a nagy eseményen. 

– A készületet is ugyanilyen fontosnak tartottam. Amikor meghirdették a világméretű szentségimádási alkalmakat, mi, az egyeki egyházközség is csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Kicsit fájdalmas tapasztalatként éltem meg azt, hogy a sok-sok hirdetés ellenére az alkalmakon kevesen vettek részt, nagyfokú passzivitást tapasztaltam, annak ellenére, hogy nálunk minden közösségi megmozdulás, program nagy népszerűségnek örvend. Igazán nem értettem az okát. Mindettől független a kongresszuson való részvételi szándékomtól nem tántorított el, amely számomra egyben egy nagy lelkigyakorlat is.

Elsősorban tehát magam miatt vagyok itt. A hétfői szentmise homíliájában Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke egyik gondolata szíven ütött. Azt hangsúlyozta, hogy nemcsak az a fontos, hogyan mutatom be a szentmisét, hanem, hogy utána hogyan élek. Azt szoktam mondani, jó, ha egy pap sok mindenhez ért, de mi mégis csak a liturgia szakavatottjai vagyunk. Minden szakmának megvan a maga mestere, de nekünk, papoknak a liturgia a területünk. Viszont vigyáznunk kell arra, nehogy abba a hibába essünk -ahogy a magyar mondás is kifejezi -,  „Suszternak nincs jó cipője, ácsnak rossz a kerítése”. Tudnunk kell tehát úgy élni a szentmiséből, ahogyan egy papnak élnie kell.

Mindenekelőtt tehát a magam épülése a cél, hogy az a tűz, vágy, amely közel 20 évvel ezelőtt a pappá szentelésemkor lángra lobbant, megszületett a szívemben, ne aludjon ki, valamint újra és újra lángra lobbanjon. Időnként meg kell tehát állni, táplálkozni, tanulni egymás hitéből.

A közmédiában a kongresszust megelőző héten egy nyolc részből álló 7-8 perces adásban a szentmise titkáról beszélgettek. Barsi Balázs OFM atya az első részben mondta, sokan azért panaszkodnak, hogy mennyire unalmas a szentmise, nem értik a liturgia egyes részeit. Balázs atya ott kifejtette, sok szentmisén kell részt venni, hogy egy az én szentmisém legyen, ami megérint, nekem szól és felforrósítja a szívemet. Ehhez a szentmiséken nekem is oda kell tennem magam, hogy Isten beépüljön az életembe. Az a tapasztalatom, hogy a külső keretek segítenek a misztérium közelében maradni. Ezt pedig nem nekem kell kitalálni, rögtönözni, hanem az előírt mozdulatokkal, intencióval, beleértve a szentmise szándékot is, úgy álljak, oda, hogy majd nekem is legyen istenélményem.

Itt a kongresszuson a maga méltóságával, összeszedettségével minden a helyén van, és a szentmisére irányul. Ezek a keretek megkönnyítik a találkozást. A hétköznapi életben is egy találkozásra készülve, megteremtem a szükséges körülményeket ahhoz, hogy megszülessen a találkozás élménye. A külső intenzíven visszahat a belsőre, ha megteremtjük a méltó külsőséget a bensőnk is ünneplőbe öltözik, boldogságot, örömet tapasztalhatunk meg.

– Reggel 8:45-től egészen este 10 óráig számtalan előadás, program segít ebben az elmélyülésben. A döntés is nehéz, hiszen vannak párhuzamosan futó fakultatív programok.

– Az ember a saját igényének megfelelő lehetőséget választja, éppen ezért az elmélyülés saját szintünkhöz mért.

Tegnap az egyik fakultációt Damian Stayne, a Cor et Lumen Christi katolikus karizmatikus közösség alapítója tartotta. Előadásában rácsodálkoztam arra, hogy Jézus nevének mekkora ereje van. Ha beszélgetésben Jézus nevét hittel megemlítem, akkor ott megváltozik valami. Elkoptatjuk a szavainkat és Jézus neve is elkophat egy papnak az ajkán. Akkor most legyen újra íze Jézus nevének az ajkamon, a szívemben, hogy úgy tudjak beszélni róla, mint kedvesemről, szerelmemről, kincsemről! Ezek mind-mind hatalmas töltést adnak. 

Mindennek a megélésében a háttérben segít az a profizmus amivel itt találkozunk. E monumentális rendezvény megszervezése emberileg szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Köszönjük minden egyes munkatársnak, önkéntesnek a munkáját, a háttérimákat, amelyek tartják a rendezvényt. A világ ránk figyel, és büszkék lehetünk önmagunkra, keresztény hitünkre.

– Éppen ma, Louis Raphael Sako bíboros, bagdadi érsek atya előadásában arról beszélt, hogy míg a kereszténység bölcsőjében, Közel-Keleten az üldöztetést elszenvedő keresztények – akik a vértanúságig harcolnak a hitükért –, büszkék a kereszténységükre, addig a nyugati világ embere sokszor szégyelli azt megvallani.

– Igen ezt mi is tapasztaljuk, az elmúlt évben sok szenvedést okozott a járvány, de ez sem volt elég sokaknak. Az emberek hite nem megerősödött, hanem eltávolodtak az Egyháztól. Pontosan ezért is vagyok itt, hogy tegyek ez ellen, hogy a tűz ne csak az én szívemben lobbanjon fel.

– A harmadik nap vége felé járunk, és mindannyian tapasztaljuk az út egyre nagyobb mélységét.

– Már a nyitó szentmisén hálatelt szívvel mondtam köszönetet azért, hogy papként lehettem jelen. Pünkösd élményeként hatott rám az, hogy több száz lelkipásztorral együtt ünnepeltük a Jézussal való találkozást. Megélhettük, megmutathattuk a világnak az Egyház erejét, lendületét. Sokan azt mondják nincs jövője az Egyháznak, de ez nem így van.

Minden egyes nap ajándék a nemzetközi világeseményen. Csak kifejezetten Jézussal foglalkozhatok, semmilyen hétköznapi gond, egyéb feladat nem vonja el Róla a figyelmem. Ez egy utazás a nyitó szentmisétől a Stacio Orbit záró pápai szentmiséig. A számtalan gazdag programokkal teli hét csak segít az út egyre mélyebb megélésében.

A NEK programjairól a közmédia csatornáin, a Magyar Kurír oldalán, a NEK You Tube felületén folyamatos tájékoztatást kaphatunk.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Képriport a keddi előadásokról, szentmiséről

Megkezdődött az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK). „Közösségünk felemeli tekintetét, látóhatárát az isteni Eucharisztiához, és Krisztus szívéhez igazítja” – fogalmazott Angelo Bagnasco bíboros homíliájában ezen a hármas ünnepen – megnyitó, elsőáldozás, Venci Sancte – szeptember 5-én a Hősök terén. A világesemény előtt nagyszabású zenés-táncos műsorral várták a résztvevőket.

Elsőáldozók az ország minden részéből, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye katolikus iskoláinak diákjai, szemináriumok papnövendékei, több mint háromszáz pap, száz püspök, állami életünk jeles képviselői és hívők sokasága ünnepelt együtt a Hősök terén, a NEK Titkárságának tájékoztatása szerint közel húszezren vettek részt a megnyitón.

A Hősök tere két oszlopcsarnokának ölelésében felállított oltár, a téren 8000 fehér szék, egyenpólóba öltözött önkéntesek, 800 fős kórus a számára felállított tribünön – az ünneplő közösség belakta a teret. A 13 órától folyamatosan érkező résztvevőket a NEK hírnökeinek tanúságtételei készítették fel a szentmisére. Szikora Róbert és Baricz Gergő zenész, énekes, dalszerző énekkel köszöntötték a közönséget.

Lackfi János tanúságtételét a rá jellemző humor és a fiatalság számára ismerős nyelv hozta közel a diáksághoz. „Isten velünk volt az elmúlt 30 évben, mi nem küldtük el, és egyre közelebb jött” –  a népszerű költő, író, műfordító családja életének csodáiról beszélt, mely megerősítette benne azt a meggyőződést: Bár hihetetlen az a kapacitás, hogy Isten szeretete mindenkire személyesen ki tud terjedni, de működik. Fontos, hogy mi is keressük őt, hogy elcsendesedjünk, itt és most közösségként, de egyénileg is. Más minőségű élet, béke és reménység vár ránk, ha beengedjük őt mindennapjainkba.

A készület alatt a 2018-ban egyházi fenntartásba került Weiner Leó Katolikus Zeneiskola AMI és Zeneművészeti Szakgimnázium Prima Primissima díjjal kitüntetett fúvószenekara játszott, és Rákász Gergely orgonált.

Magyarország, Mária országa címmel Káel Csaba rendezésében a Kárpát-medence magyarságát és keresztény hagyományait bemutató előadással lépett színpadra a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.

Megszólalt a Szentlelket hívó ének, megkezdődött a bevonulás. Hosszú sorban léptek az oltárhoz a koncelebárló püspökök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, külhoni főpásztorok és a világ különböző részeiből érkezett vendégek. A papnövedékek felvezetésével vonult be Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása és Angelo Bagnasco bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke, a szentmise főcelebárnsa és szónoka.

A szertartáson koncelebrált Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa; Alfredo José Espinoza Mateus, Quito érseke; Aurel Perca, Bukarest érseke, a Román Püspöki Konferencia elnöke; Baltazar Enrique Porras Cardozo bíboros, a venezuelai Mérida érseke; Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antiochiai pátriárkája; Charles Gabriel Angela Palmer-Buckle, a ghánai Cape Coast metropolita érseke, a Ghánai Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke; Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Québec érseke; Jean-Claude Hollerich bíboros, Luxemburg érseke, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának elnöke; Jose Serofia Palma, Cebu érseke; Youssef Absi melkita görögkatolikus pátriárka; Joseph Marie Ndi-Okalla, Mbalmayo püspöke; Matthias Kobena Nketsiah, Cape Coast nyugalmazott érseke; Michael Louis Fitzgerald bíboros, nyugalmazott nuncius; Piero Marini, a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának egykori vezetője, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke; Valerian Okeke, Onitsha érseke, metropolita; Szvjatoszlav Sevcsuk ukrán nagyérsek.

A szentmisén a katolikus iskolák összkara – közel 800 fő –: a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, a váci székesegyházi kórusiskola, a Szent Angéla Énekes Iskola, a Pannonia Sacra, a szentendrei Szent András kórus, a budapesti Pál Apostol kórus, a székesfehérvári ciszterci leánykar, az Egyetemi Templom Don Bosco Kórusa, a szolnoki Csillagfény Gyermekkórus énekelt. Zenekari kíséretet a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium zenekara adott.

Erdő Péter a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megnyitó köszöntőjében így fogalmazott: „Hálát adok az Isteni Gondviselésnek, hogy a mai napon megnyithatjuk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A tavalyi halasztás után átérezzük, hogy az életünk nem pusztán a saját igyekezetünkön múlik. Köszönjük az Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságának segítségét és munkáját, és Piero Marini érsek úr munkáját, a magyarországi szervezők hősies helytállását, a magyar társadalom minden segítségét.

Ezekben a napokban különösen is átérezzük, hogy Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az Egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az Eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik. Krisztus Urunk! Légy velünk! Adj erőt és világosságot küldetésünkhöz a mai világban! Add, hogy veled éljünk itt a földön és majd az örökkévalóságban!”

Erdő Péter olaszul is köszöntötte Angelo Bagnasco bíborost, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökét, aki „elvállata, hogy mai szentmisénket vezeti, és homíliájával bátorítja elsőáldozó testvéreinket és katolikus iskoláinkat. Szeretettel köszöntöm az elsőáldozókat, szüleiket, hitoktatóikat, lelkipásztoraikat, akik felkészítették őket az első szentgyónásra és az elsőáldozásra”.

Magyarország prímása köszöntötte Hilarion Alfejev volokalamszki metropolitát, a moszkvai patriarkátus képviselőjét. „Adja Isten, hogy Kelet és Nyugat keresztényei együtt imádkozzanak és dolgozzanak, hogy hiteles legyen tanúságtételünk az egész világ előtt” – fogalmazott Erdő Péter bíboros.

Angelo Bagnasco szentbeszédében köszönetet mondott a magyar Egyháznak, hogy vendégül látja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.

„Senki sincs egyedül egy ellenséges világmindenség közepén” – fogalmazta meg az Egyház üzenetét. „Egyetlen ember sem láthatatlan, azok sem, akik érzik a kereszt súlyát, akik sírnak, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hazájuk, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt, mert mindannyiunk atyja Isten, közel van hozzánk, kopogtat minden szív ajtaján. Osztozik az emberi sorsban, és felemel bennünket a Szentháromsághoz. Életünk világossága Krisztus, aki nem halt meg, ő a világ megváltója, az örök élet kenyere, aki az Eucharisztia által átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön.”

A bíboros így szólt az elsőáldozókhoz: „Ti vagytok az Egyház tavasza. Mi, felnőttek a szeretet üzenetét hozzuk számotokra. Amikor magatokhoz veszitek Jézust az Oltáriszentségben, az Úr betér szívetek hajlékába, és veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket.”

A szónok köszöntötte a katolikus iskolába járó fiatalokat. Arról beszélt nekik, hogy Isten nem ellensége a szabadságnak, a hit pedig nem a tiltások sorozatát jelenti, hanem egy hatalmas „igen” az örömre, még akkor is, ha elkötelezettséget kíván. A hit nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmet, és az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen.

Elmondta a fiataloknak: „Mi, felnőttek aggodalommal figyelünk benneteket, az igazság és a jó útján indultok-e el. Vállaljatok-e a szeretet küzdelemmel járó útját?” Figyelmeztette őket: „A dolgok hamar elkopnak, az emberek megöregszenek. Tudnotok kell, az élet nem attól szép, hogy nincsenek benne megpróbáltatások, nehézségek, tévedések, de nem is akkor, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesztek, hanem akkor, ha hasznosak lesztek. Az Egyháznak szüksége van rátok, a fiatalságotokra, a lelkesedésetekre. Nektek viszont szükségetek van Jézusra.”

Bagnasco bíboros köszönetet mondott Ferenc pápa nevében is a paptestvéreknek. Szolgálatukat méltatta: Ti vagytok ott az élet minden határhelyzetében, a városokban és a falvakban, a hegyekben, szigeteken, a síkságokon és a pusztákon. Hordozzátok Jézus szavait, az evangélium fényét, az Eucharisztia erejét, az Egyház egységét. Ti vagytok Isten szeretetének, a jövőnek hírnökei. „Az Egyház nem tud számotokra nyugalmas életet biztosítani, de Krisztussal együtt azt mondja: Ne féljetek!”

„Most pedig közösségünk felemeli tekintetét, és látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja. Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron, és velünk marad mindennap, a világ végezetéig. Az Egyház nem hirdet és nem imád más nevet, csak Jézus Krisztusét. Emlékezzetek rá: arca az evangélium, jelenléte az Eucharisztia” – buzdított és bátorított Bagnasco bíboros.

A homíliát követően Udvardy György érsek vezetésével megújították keresztségi fogadalmukat az elsőáldozók, mintegy 1200 gyermek erősítette meg Krisztus melletti elkötelezettségét a világesemény szentmiséjén.

Az egyetemes könyörgések angolul és olaszul hangzottak el, népviseletbe öltözött fiatalok és cserkészek vitték az oltárhoz az adományokat.

A szentáldozás előtt Horváth Zoltán, a liturgia szertartásfelelőse szólt a gyerekekhez. „Ez lesz első találkozásotok Jézussal, aki meghalt értünk és megváltott minket. Loyolai Szent Ignác szavaival buzdítalak benneteket, hogy legyen ez az első alkalom szentáldozásaitok kezdete!”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitóján részt vett Áder János, Magyarország köztársasági elnöke; Schmitt Pál, Magyarország korábbi köztársasági elnöke; Varga Zs. András, a Kúria elnöke; Polt Péter legfőbb ügyész; Lévai Anikó, a kormányfő felesége, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere; Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter; Nagy István agrárminiszter; Czine Ágnes, az Alkotmánybíróság tagja; Hörcherné Marosi Ildikó, az Alkotmánybíróság tagja; Márki Zoltán, az Alkotmánybíróság tagja; Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke; Tarlós István, Budapest korábbi főpolgármestere; Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke; Kozma Ákos, az Alapvető Jogok Biztosa; Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya; Kubatov Gábor országgyűlési képviselő és Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila  (https://www.magyarkurir.hu/hirek/megkezdodott-nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-sok-ezer-ember-unnepelt-egyutt-hosok-teren )

Magyar Kurír

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó rendezvényén, a hármas ünnepen – megnyitó, elsőáldozás, Venci Sancte szentmise – szeptember 5-én a Hősök terén 1200 elsőáldozó járult először az Oltáriszentséghez. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből 21 elsőáldozó készült a nagy pillanatra. Az elmúlt évre tervezett rendezvényre 250 gyermek jelentkezett az egyházmegyénkből a közös elsőáldozásra.

A NEK nyitó rendezvényéről a szentmiséről képriportot közlünk, valamint A NEK sajtóosztályának sajtóközleményét olvashatjuk.

A kapcsolódó sajtóközlemény:

Hármas ünneppel kezdődött vasárnap az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten, a Hősök terén. Mintegy nyolcvan országból érkeztek zarándokok a katolikus közösség egyik legnagyobb, négyévente megrendezett találkozójára. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg a kongresszust, de a szervezők a világjárvány miatt annak elhalasztására kényszerültek.  

Magyarország 83 év után, másodszor rendezi meg a katolikus világeseményt, amelynek megnyitó ünnepsége az esztergom-budapesti főegyházmegye katolikus iskoláinak tanévnyitó Veni Sancte szentmiséje is volt.  

1200 fiatal ugyanezen az eseményen járult első alkalommal a szentáldozáshoz. A félórás nyitóünnepség a Magyarország, Mária országa címet viselte. A Kárpát-medence keresztény néphagyományait bemutató műsorban 300 néptáncos és hagyományőrző művész a magyarság, a néphagyomány és a keresztény vallás különleges viszonyát, ezer évre visszanyúló gyökereit mutatta be.  

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott a Gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust. Köszönetet mondott a szervezőknek, a magyar társadalomnak és az Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságának. Erdő Péter az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: „Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az Egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az Eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik.” 

A nyitó szentmise főcelebránsa, Angelo Bagnasco bíboros, Genova emeritus érseke, az Olasz Püspöki Konferencia korábbi elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt.  

Homíliájában azt mondta, „a mi hangunk gyenge”, de évszázadok hangja visszhangzik benne és vértanúk kiontott vére teszi élővé. „A mai szentmisével azt üzenjük, hogy minden gyengeségünk és bűnünk ellenére az Egyházban ott ragyog Krisztus világossága.”  

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke hozzátette, a Szentlélek felerősíti a hívők hangját és így szól a modern emberhez: „nem vagy egyedül egy ellenséges világmindenség közepén.” A bíboros köszöntötte az elsőáldozókat és azzal biztatta őket: Jézussal olyan barátra találtak, aki soha nem árulja el őket.  

A katolikus iskolák diákjaihoz is szólt Angelo Bagnasco. Kiemelte, hogy olyan közegben tanulhatnak a fiatalok, amely nem előítéletes a vallással, a kereszténységgel szemben. „Manapság a gondolkodás gyenge voltáról szokás beszélni, és ebből a gyengeségből származnak a hit nehézségei is. A hit ugyanis nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmet. Az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen” – mondta az olasz bíboros. Arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy nem attól lesz szép az életük, ha az nélkülözi majd a tévedéseket, a nehézségeket, de nem is attól, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesznek, hanem attól, ha hasznosak. „Az egyháznak szüksége van rátok, Nektek viszont szükségetek van Jézusra.”  

Angelo Bagnasco külön szólt a papsághoz is, akik szétszóródva a világban hordozzák Jézus, a jó pásztor szavait. Köszönetét fejezte ki a papoknak, akik, ahogy fogalmazott: „Isten szeretetének hírnökei, a Lélek prófétái az anyagiasság világában, az élő Hagyomány örökösei és a jövő hírnökei az eltévelyedett világban.” 

A bíboros végül a közösséghez szólt, amely most tekintetét, látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja. „Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: ti mindnyájan, akik érzitek a kereszt súlyát, akik sírtok, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hangotok és hazátok, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt... kapjatok erőre, közel van az Úr, kopogtat minden szív ajtaján, amely megnyílik előtte. Ő nem csak azért jött a világba, hogy osztozzon az emberi sorsban, hanem főként azért, hogy felemeljen bennünket a Szentháromsághoz. Hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron és velünk marad minden nap, a világ végezetéig.” 

Szeptember 6-tól a kongresszus eseményei a Hungexpón folytatódnak.  

A NEK sajtóosztálya

Fotó: Szabó Dávid

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye