Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hívei egész napos szentségimádással csatlakoztak a Budapesten éppen most – szeptember 5-12-ig – zajló 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (NEK).

 Az egyházközségek hívei szeptember 9-én, csütörtökön a szentségimádás után ünnepi szentmisében adtak hálát a köztünk élő Krisztusnak. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki az első naptól kezdődően részt vesz a kongresszuson, erre az alkalomra hazautazott, és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya is.

Ferenc püspök a szentmise homíliájában elmondta, a NEK minden napja egy-egy tematikus nap is egyben. Az ötödik nap a reménységről szól, amely az előadások, homíliák, közös imádságok, tanúságtételek központi gondolata is. A főpásztor is erre irányította a jelenlévők figyelmét:

A keresztény reménység nem más, mint a bizalom, a ráhagyatkozás, hogy meghalljuk az isteni szót, kijelentést, amit már az Ószövetségben olvashatunk: „reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Fel tudjuk-e fogni Istennek ezt az üzenetét?

„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A NEK szlogenje újra és újra elvezeti a szívünket arra, hogy rácsodálkozzunk, mindennek a forrása a teremtő Isten, aki nekünk létet ajándékozott és megosztotta velünk annak örömét. Ő a létezés forrása. Amikor rátekintünk az Eucharisztiára, azt mondhatjuk, hogy minden általa és érte teremtetett, és benne áll fönn.

A tudomány a legapróbb lényektől a leghatalmasabb létezőkig vizsgálja az életet. A teremtett világban az ember az egyetlen, aki rá tud döbbenni arra, hogy létezik, van. Isten az élet forrása, bennünket nemcsak a léttel, hanem a tudatos élettel is meg akar ajándékozni.

Ő kiárasztja lelkét: „Kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét” (Zsolt 104,30), és nemcsak a biológiai életet, hanem – azáltal, hogy tudatot, értelmet adott – halhatatlan lelket is ajándékozott, mert Ő az örök életnek is a forrása.

Nagy baj az, amikor az ember sajt magát állítja középpontba, és elfeledkezik életének igazi középpontjáról, Istenről.

Az emberrel foglalkozó tudomány neve antropológia. Az antroposz szó jelentése: ember, aki képes fölfelé nézni.

Amikor letérdel az Oltáriszentség előtt, alázatosan imádja a jelenlévő Krisztust, akkor a szíve fölfelé kezd nézni. Akkor ember igazán az ember, ha tudja, hogy örökéletének forrása az Isten, és Tőle alázattal kéri azt. A Vele való kapcsolat Neki köszönhető, és nem a jócselekedeteinkért elvárt jutalomért van.

Sokan megtagadják a létezését, ha nem elvárásaiknak megfelelően alakul az életük. Már nem Isten felé néző, hanem saját magát az Ő helyébe állító létezővé válik, elveszítve az örök életét.

„Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Mk 8,35). Az ember a szeretetből meghozott áldozatokkal elveszíti az életét, cserébe megnyeri az örök boldogságot.

Ahhoz, hogy ezt az ember belássa, elsősorban hitre van szüksége, amely szintén Istentől kapott ajándék.

A hitnek három összetevője van: az ismeretanyag, az emberi akarat és az isteni kegyelem. Az ismeretanyag önmagában még nem elég, szükséges, hogy akarjunk Isten felé fordulni, aki ajándékozó jóságával, kegyelmével vár bennünket, és az örök életbe, vagyis a Vele való szeretetkapcsolatra hív.

Amikor letérdelünk az Oltáriszentség elé, akkor nem bálványimádást végzünk, hanem azt az Istent imádjuk, aki végtelen alázatában beletestesült egy darab kenyérbe, hogy tápláljon minket.

A hit szilárd bizalom abban, amit nem látunk, csak remélünk. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, de ez nem igaz. A reménynek nem az a természete, hogy meghal, hanem, hogy beteljesedik. Ha erre rádöbbenünk, akkor szeretettel tudunk válaszolni, mert Isten a szeretetnek is forrása, Ő maga a szeretet, Aki nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk.

Sok mindent kapunk Istentől minden nap, de sokszor elmegyünk ajándékai, például egy szép virág mellett, anélkül, hogy rácsodálkoznánk, vagy a másik ember mellett anélkül, hogy szeretettel rámosolyognánk, és elmegyünk az élet mellett, amelyet Isten adni akar nekünk.

Mire is jó az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus? Személy szerint mindenkit megajándékoz. Ezért fontos, hogy akik nem jutottak el Budapestre, azok lélekben kapcsolódjanak a világméretű keresztény találkozóhoz, hogy megmutassuk, egyek vagyunk a krisztusi hitben, hogy megvalljuk, itt van közöttünk az Úr az Oltáriszentségben és teljesíti ígéretét: „veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,8).

Az Eucharisztia hálaadást jelent. Amikor letérdelünk az Oltáriszentség előtt, akkor vagyunk igazán emberek, mert rácsodálkozunk Istenre, aki minden szépnek, a jónak, igaznak, szeretetnek a forrása. Hálaadásunkban válaszolunk erre a szeretetre, és megköszönjük ajándékait – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye