Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Mi, katolikusok úgy is köszönthetnénk egymást advent első vasárnapján, hogy: boldog új évet, hiszen elkezdődik az új egyházi év, készülődünk, hogy a hozzánk érkező Urat be tudjuk fogadni a szívünkbe, az életünkbe – köszöntötte a híveket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök november 28-án, advent első vasárnapján a debreceni Szent Anna- székesegyházban bemutatott szentmisén.

A főpásztor emlékeztetett a 2023-as püspöki szinódusra és az addig tartó kétéves folyamatra, amelynek sikeréért, kegyelmi ajándékaiért a hívek közösen imádkozzák a szinódusi imát advent első vasárnapjától kezdődően minden szentmise végén a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye templomaiban.

A főpásztor homíliájának bevezető gondolataiban az ószövetségi olvasmányra utalt (ld. Jer 33,14-16), ahol arról hallottunk, hogy Isten megígéri, teljesíti mindazt a jót, amit a próféták Isten ígéretéről megjövendöltek.

„A választott nép fiai gyakran szembesültek azzal, hogy nem tudják magukat megvédeni, megváltani, szükségük van az isteni közbeavatkozásra, és Isten megígéri, hogy beteljesíti ígéretét, elvezeti őket abba a városba, aminek a neve „Az Úr a mi igazságunk”. Isten az igazság, Ő az, Aki teljesíti mindazt, amit megígért” – fogalmazott a püspök atya, majd a hívekhez intézett kérdéseiben az Isten iránti bizalomra, az ősbizalomra, őstudásra irányította a figyelmet:

„Mit ígért nekünk az Isten? Hogy könnyű lesz az életünk, nem kell szenvednünk, áldozatot hoznunk szeretteinkért? Nem. Kereszthordozást, nehéz életet ígért, de megmondta, hogy velünk lesz a világ végéig. Hiszünk-e Isten ígéreteiben, rá merjük-e bízni az életünket, meg van-e bennünk az az ősbizalom, amivel születtünk?

Amikor megszületik egy kisgyermek, mit érez, miben növekszik, milyen hatások érik? Ha egészséges családban nőhet fel, megérzi azt a benne lévő ősbizalmat, őstudást, hogy: szeretve van, szeretik a létét. Ezt még nem tudja, de felfogja, érzi, és ebbe nő bele, erre alapszik a hite, hogy amikor majd kinyílik az értelme, rádöbben arra, hogy a szeretet forrása az Isten, Aki a szülein keresztül szereti őt.

A „szeretve vagyok” őstudás annak a feltétel nélküli isteni szeretetnek a gyümölcse, amit Istentől kapunk. Nem a tulajdonságaimért szeret Isten, hanem a létemet szereti, azt, hogy vagyok.

Erre a szeretetre vágyik minden ember tudva és tudatlanul, ez teszi igazán boldoggá. Viszont, ha ezt a szeretetet nem találja meg, akkor sérül. Nehéz meggyógyítani ezeket a sérüléseket.”

Advent, az újrakezdés időszaka arra is alkalmat ad, hogy először is bocsánatot kérjünk Istentől, hogy nem tudtuk az Ő szeretetét megfelelő módon képviselni embertársaink, családjaink felé, hogy nem úgy szerettük őket, ahogyan az Isten szereti őket – hangsúlyozta a főpásztor, majd a bűn természetéről szólt, amely nem csupán egy rossz cselekedet, hanem egy Isten nélküli életállapot:

„Vannak az életemnek olyan részei, amibe nem akarom beengedni Istent. Bár imádkozok, templomba járok, gyakorlom a vallásomat, jó ember vagyok, de bizonyos dolgokba ne szóljon bele az Isten, Aki azt várja tőlünk, hogy mindig őrá figyeljünk, vele legyünk élő kapcsolatban.

Vegyük figyelembe a belső sugalmazásokat, cselekedjünk a lelkiismeretünk szerint és ráérzünk annak hullámhosszára, hogy árad felénk a feltétel nélküli szeretet, rajtunk keresztül pedig eljut másokhoz, a ránk bízottakhoz.

Az ősbizalom, az ősszeretet, a szeretet létezése az, amit meg kell tanulnunk, képviselnünk kell. Nem csak emberi, hanem isteni szeretettel kell egymást szeretni, de ezt csak úgy lehet, ha egy pillanat sem telik el Isten nélkül.

Adventben elindulunk Isten felé, teszünk egy lépést, áldozatot hozunk, önmegtagadást vállalunk és rádöbbenhetünk, hogy Isten boldogan rohan felénk. Ő sokkal nagyobb utat tesz meg, hogy velünk találkozhasson. Mi talán csak néhány lépést, km-t teszünk meg azért, hogy vasárnap szentmisén vegyünk részt, de Isten minden pillanatban kopogtat a szívünk ajtaján. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20).

Nagy lakomára, szeretetvendégségre hív bennünket Isten a szentmisében is. Advent ennek az ideje, hogy újra felfedezzük az Istennel való élő szeretetkapcsolatunknak az örömét, reménységét, és újra rábízzuk magunkat. Kérjük Őt megerősödött hittel, reménységgel szeretettel, hogy ne csak karácsonykor, hanem életünk minden napján szülessen meg bennünk az a szeretet, amivel Ő szeret, hogy egymást feltétel nélküli szeretettel tudjuk szeretni. Ez a szeretet tesz bennünket boldoggá.

Ebben a nehéz időszakban hol keressük a biztonságot, miben bízhatunk? Személyes sikereinkben, gazdagságunkban, hatalmunkban? Egyáltalán nem. Abban az őstudásban, ősi meggyőződésben – amit talán édesanyánk méhében is érezhettünk –, hogy az Isten engem végtelenül szeret közvetlenül és embertársaimon keresztül.

Legyen bennünk ez a készség, ezt munkáljuk ki az adventi kegyelmi időszak során, hogy mi is ezzel a feltétel nélküli isteni szeretettel tudjuk egymást szeretni, és így legyen mindannyiunk számára boldog a karácsony” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szinódus imája:

Előtted állunk, Szentlélek,

a te nevedben gyűltünk össze.

Egyedül te vezess minket,

lelj otthonra a szívünkben;

taníts minket a követendő útra,

és arra is, miként járjunk rajta.

Gyengék és bűnösök vagyunk;

ne hagyd, hogy zűrzavart szítsunk.

Ne engedd, hogy a tudatlanság

tévútra vezessen bennünket,

vagy hogy az elfogultság befolyásolja cselekedeteinket.

Add, hogy megtaláljuk benned az egységet,

hogy együtt haladhassunk az örök élet felé,

és ne térjünk el az igazság útjától,

sem attól, ami helyes.

Mindezt tőled kérjük, aki mindenütt

és minden időben munkálkodsz,

az Atyával és a Fiúval egységben,

mindörökkön örökké. Ámen.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye