Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2021. június 21-én hétfő reggel 14 fiatal hittanosunkkal reményekkel teli hangulatban vártuk a Nyíregyházára induló buszt. Hosszú előkészület és sok-sok bizonytalanság - /elsősorban a pandémia miatt/ - után végre elindultunk plébániánk első „ottalvós” táborába. A cél a Pest és Nógrád megye határán lévő Szendehely-Katalinpusztán található diáktábor volt.

Az utazás közel 8 órát vett igénybe, ami eléggé kivette az erőt belőlünk. Megérkezésünk után megtörtént a faházak kiosztása, kipakolás és egy kis pihenés. Kezdetben néhányan el sem tudták képzelni, hogy Wifi, gyenge mobilnet és térerővadászat közben hogyan lehet túlélni 6 napot és 5 éjszakát. Vacsora után megalkottuk a csapatokat, a játékos és egyéb közös tevékenységekhez. Gonzága Szent Alajos ünnepén esti igeliturgiát tartottunk, és jóleső érzés töltött el mindannyiunkat, hogy fiatalon milyen elkötelezetten lehet Istent szolgálni, és az Egyházzal együtt élni. Első napra már csak szabadprogram és pihenés következett ezek után.

Kedden bőséges reggeli után nekivágtunk a tábortól induló erdei-hegyi túraútvonalnak. A szakasz első néhány száz méterén nem a kijelölt útvonalon, hanem egy csalánnal és szúrós bokrokkal szegélyezett kis ösvényen vágtunk neki a közel 13 kilométeres szakasznak. Az elindulni nehéz igazsága, és a keskeny útról szóló példabeszéd elevenedett meg előttünk. A közösség ereje mindenkit átsegített a nehézségeken, lelkileg és fizikálisan is kezet nyújtottunk a lemaradóknak. Rockenbauer Pál emlékoszlopánál megpihentünk, és átelmélkedtük, hogy 1938-ban, az első Budapesten tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében adták át a magyarországi kéktúra teljes szakaszát, és mi most 2021-ben szintén a budapesti NEK évében járunk ugyanazon útvonalon. Közepesen nehéz terepen 1,5 órás séta után elértük a Magyarország tanösvényein található leghosszabb függőhidat. Nem szálltunk csónakba, de Jézus segítségével átjutottunk a túlsó partra. Fáradtság, tériszony és a hőség sem akadályozott meg céljaink elérésében minket. Visszaérkezés után ebéd, és megemlítem, hogy az étkezéseink is szenzációs élményt nyújtottak, hiszen a főzésen kívül minden tevékenység (ételosztás, terítés, mosogatás, takarítás) a mi feladatunk volt, amit 2-2 önkéntes egymást felváltva az Úrnak felajánlva nagy örömmel végzett. Aki nem fáradt el nagyon, azzal a Bikk-kúti pihenőig éjszakai túrát is tartottunk, amelyen megtapasztalhattuk, hogy az összetartozás milyen fontos része Isten velünk kapcsolatos tervének.

Szerda a pihenés és az asztalitenisz-bajnokság napja volt. Csütörtökön bebuszoztunk Vácra, ahol megtekintettük a „Fehérek-templomát” , az egykori ferences-templomot és a Bazilikát. Közös imádság után hűsöltünk a Duna-parton, majd megkóstoltuk a helyi fagylalt és sütemény-finomságokat. Idegenvezetéssel megtetekintettük a Memento Mori kiállítás, betekintést nyerhettünk Vác történelmébe, és temetkezési szokásaiba.

Pénteken ismét az imádság zarándoklattal egybekötött módját választottuk, megmásztuk a 652 m-es Naszály-tetőt. A hosszú túra után jól esett a pihenés, majd az esti liturgiában a lelki felüdülés is megérkezett. Táborunkat nem tudtuk tábortűzzel zárni a nagy hőség miatt, de a tűzrakóhely körül felelevenítettük a hét legszebb eseményeit, majd sötétedéskor készülődni kezdtünk a kora reggeli hazautazáshoz.

Nagyon emlékezetes hetet hagytunk magunk mögött, és bízom benne, hogy összetartó kis csapatunk valami nagyon szép közösség magja lesz a későbbiekben. Hazajövetelünk után sok-sok gratulációt kaptunk messengeren a tábor gondnokától, a velünk kapcsolatba került vendéglátóegységek munkatársaitól. Örvendetes volt számukra megtapasztalni azt, hogy mekkora szeretettel vagyunk egymás, és mások iránt is! Deo gratias!

Simon Szabolcs hitoktató

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye