Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Kettős öröm töltötte el a 180 éves pusztadobosi egyházközség híveinek szívét templomuk búcsúján, május 16-án. Megköszönték Nepomuki Szent Jánosnak, egyházközségük védőszentjének oltalmát, valamint Urunk mennybemenetelének ünnepén hálát adtak azért, hogy Jézus Krisztus megmutatta, hogyan juthatunk el az örök boldogságra. A búcsúi szentmisét Heidelsperger István mátészalkai plébános, esperes mutatta be a plébánia udvarán.

A szatmári esperesi kerület egyházközségeiben a templombúcsúkra nemcsak a kerület papjai, hanem a hívei is elzarándokolnak, megosztva egymással ünnepüket, erősítve a nagyobb közösségüket. Ezen alkalmakon túl említésre méltó egy másik különleges szatmári hagyomány is, amely során a kerület papjai hétről-hétre, más-más egyházközségben egész napos szentségimádásra jönnek össze, amelyek első órája a lelkipásztorok és a hívek közös imájával telik.

Heidelsperger István atya a szentmise homíliájának első részében az egyházközség védőszentjéről Nepomuki Szent Jánosról – a gyónási titok mártírjáról, Csehország védőszentjéről – beszélt, akinek születéséről nincsenek konkrét adataink. 1340-1350 között született, a halálának időpontja viszont ismert: 1393. március 20-án erőszakkal vették el az életét, amelyet ő már 1380-ban, pappá szentelésének napján felajánlott Jézus Krisztusnak.

Papi szolgálatát a prágai dómban kezdte, majd egyházjogot tanult a páduai egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora, és kinevezték a prágai érsekség általános helynökévé. Emberi kiválósága odáig jutatta, hogy a királyné őt választotta személyes gyóntatójává. Ez az óriási megtiszteltetés egyben terhet is jelentett számára, a féltékeny IV. Vencel cseh és német-római király miatt, aki feleségét hűtlenséggel vádolta, és bármennyire is szeretett volna tudomást szerezni a beszélgetésekről, a gyónási titok előtte is titok maradt mindvégig. A király ezen ok miatt és hatalmi célból kiinduló fondorlatos politikai tettei a prágai érsekség gyengítésére irányultak. IV. Vendel a jónak köntösébe bújva új püspökség megalapításával igyekezett hozzájutni az Egyház vagyonának nagy részéhez, a saját gazdasági hatalmát növelve.

Azonban a királyi terv az új püspök személyét illetően meghiúsult. Ebben nagy szerepe volt az érseki helynöknek, aki a király elképzelései ellenében az Egyházat Jézus Krisztus felé vezető apostolutódot választott. Ezen előzmények után az uralkodó az érseki helynököt elfogatta, megkínoztatta, megcsonkíttatta, majd a Károly-hídról a Moldva folyóba dobatta.

János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor.

Nincs ember, aki Prágában járva, a Károly-hídra lépve ne állna meg azon a helyen egy fohászra, ahonnan Nepomuki Szent Jánost a folyóba vetették – zárta gondolatait Nepomuki Szent Jánosról a szónok, majd a másik jeles alkalomról, Urunk mennybemenetelének jelentőségéről fejtette ki gondolatait, különleges aspektusból megközelítve azt.

István atya az emberiség jövőjéről beszélt, amelyet a tudomány oldaláról megközelítve az elméleti fizika kiválósága Stephen Hawking elmélete alapján tette. A tudós az Univerzum dióhéjban című könyvében arról értekezik, hogy az emberi fajnak nincs jövője a földön, és csak akkor lehetséges a fennmaradása, ha elhagyja ezt a bolygót, és talál valamilyen módot arra, hogy az univerzumban új lakóhelyet alakítson ki magának. Hawking hangsúlyozza, a föld az ember áldozatává válik, és kísérletek folynak arról, van-e esély a földön kívül az életre.

Hawking azt mondja, lesz az emberiségnek egy olyan gazdag rétege, akik megvásárolják majd ezen új lehetőséget, a tudóstársadalom pedig a tudásával fogja megváltani az utazását valahová.

Mi keresztények hová tartunk, hol az a hely, ahol vár ránk az új élet? – tette fel a kérdést István atya. A mi új otthonunk birtokbavételéhez nem szükséges a vagyon. Jézus Krisztus sokkal biztosabb utat ajánl nekünk, ha követjük Őt. A menybemenetel napján azt ünnepeljük, hogy haza vár bennünket. Ő maga mondja ezt: „… elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,3). Nem kell tehát félni, hogy nem lesz helyünk, pénzünk. Egyet ígért, otthonunk lesz abban az országban, ahol vár bennünket. „Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek” (Jn 14,4), „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,5).

Az is nyilvánvaló, hogy ennek a megmenekülésnek is ára van – hangsúlyozta István atya. Tennünk kell azért, hogy megmeneküljünk, kincset kell gyűjtenünk, amelyekkel majd fizetünk az új otthonunkért. De ezek a kincsek nem földi fizetőeszközök, hanem magunkban, a szívünk és lelkünk mélyén hordozott, Isten és egymás iránti szeretetből fakadó kincsek, áldozatok.

István atya az előttünk járó szentek példáját említette, akik megismertetik velünk ezen „fizetőeszközöket”: Nepomuki Szent János, Szent II. János Pál pápa, Kalkuttai Szent Teréz követendő példája segít, hogy figyelmünk a lényegre irányuljon, de előttünk áll azok áldozata is, aki napjainkban mutatnak példát az önzetlen szeretetre.

Ezen a napon azt is ünnepeljük, hogy van mennyország, ahová a test és lélek harmóniájában élő ember eljuthat, mert Jézus Krisztus nemcsak valóságos Istenként, hanem valóságos emberként foglal helyet a Mennyei Atya jobbján.

Mielőtt Jézus  felment a mennybe,  feladatot adott nekünk: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Segítsük embertársainkat, hogy ők is rátaláljanak erre az útra. Ha mi képviseljük Jézust itt a földön, embertársaink előtt, Ő is képviselni fog bennünket az Isten országában. Így válunk összetartozóvá, egymástól elválaszthatatlanná – fejezte be gondolatait Heidelsperger István atya.

A szentmise végén Mák Zsolt, az egyházközség plébánosa kihirdette, hogy e búcsútól kezdődően minden szentmise végén imádkoznak majd Hám János (1827-1957) szatmári püspök boldoggá avatásáért. Pusztadobos hálával adózik a szatmári püspöknek, hiszen neki köszönheti első templomuk építését (1841) és első papjuk kinevezését.

A búcsú befejezése előtt az egyházmegyei rajzverseny pusztadobosi hittanos résztvevőinek átadták a köszönő okleveleket. 

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye