Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa hivatások vasárnapjára írt üzenetéből idézve kezdte beszédét Linzenbold József esperes, plébános atya a húsvét utáni 4. vasárnap, a Jó Pásztor vasárnapjának ünnepén a kisvárdai Szent Péter és Pál-templomban: Isten a szívet nézi, és Szent Józsefben felismerte az atyai szívet, amely a napi rutin közepette képes életet adni. A hivatásoknak ugyanis ez a célja: minden nap életet adni és megújítani. Az Úr atyai és anyai szíveket szeretne megformálni, nyitott, nagy kezdeményezésekre képes szíveket, melyek nagylelkűek az önátadásban, együttérzőek a szorongások csillapításában, és rendíthetetlenek a remények megerősítésében. A papságnak és a megszentelt életnek nagy szüksége van ezekre a tulajdonságokra, különösen ma a járvány okozta kiszolgáltatottság és szenvedések idején, amely a jövőt és az élet értelmét illetően bizonytalanságot és félelmet keltett.”

Mindezek közepette, mindezzel együtt és mindezek mellett szól ma hozzánk Jézus a jó Pásztor – folytatta gondolatait József atya. A feltámadt Krisztus biztosít bennünket arról, hogy ma is velünk van. Ma is jó pásztor az a Jézus, akit megismerhetünk az evangéliumból.

Hogy milyen a jó pásztor? – tette fel a kérdést a plébános – elmondja önmagáról: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10,11). Nem is olyan régen volt nagypéntek, a húsvéti szent három nap, amikor a kereszt alatt állva, megrendülve szemlélhettük azt, hogy Jézus valóban az életét adja értünk. Valóban kész meghalni a szeretetért, azért, hogy megdicsőítse az Atyát, és megmutassa a világnak, hogy mindenkinek a szeretet útján kell továbbmenni, még akkor is, ha bele kell halni ebbe a szeretetbe.

A feltámadt Krisztus itt van minden szentmisében: a kenyérben és borban az ő élete van jelen. Láthatatlanul, de valóságosan. Azt akarja, hogy legyen részünk az Ő életéből, nekünk ajándékozta egész lényét, azért, hogy őáltala, ővele és őbenne élhessük életünket.

„Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem” (Jn 10,14) Tudjuk jól, hogy a jó pásztor ismer bennünket, újra és újra megszólít az ő igéin keresztül. Velünk van az imádságainkban, velünk van, amikor nevünkön szólít bennünket, mindegy, hogy hány milliárdan élünk a földön, az Isten név szerint ismer bennünket: „Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy!” (Iz 43,1)

Nekem szól az Ő szeretete – folytatta beszédét József atya – személy szerint nekem. Nagyon fontos, hogy mindannyian ismerjük az Urat, hiszen ha nem ismerjük, akkor hogyan fedezzük fel, hogy Ő megszólít bennünket, hogy Ő velünk van? Törekednünk kell, hogy egyre jobban megismerjük Őt. Találjuk meg a módját annak, hogy egyre mélyebb kapcsolatban legyünk vele. A jó pásztor azoknak jó pásztor, akik jól ismerik az Istent. Törekedjünk erre a mélyebb megismerésre.

Jézus nem egyedül végzi az ő küldetését, hogy gyermekeit összegyűjtse egy közösségbe, hanem meghív férfiakat és nőket, elkötelezett életformákat, élőket és elkötelezett világiakat egyaránt, hogy legyenek a szolgálatára. Legyenek segítségére a jó pásztornak. Azért imádkozunk, hogy legyen sok ilyen nagylelkű férfi és nő, akik odaállnak a jó pásztor mellé ebben a szolgálatban.

Imádkozzunk papi hivatásokért:

Jézus, örök főpap!

Tartsd meg papjaidat legszentebb Szíved oltalmában,

ahol senki sem árthat nekik.

Őrizd meg szeplőtelenül fölkent kezüket,

melyekkel naponta érintik szent testedet.

Őrizd meg tisztán ajkukat,

mellyel kimondják az átváltozás szavait.

Őrizd meg tisztán és minden földi érdektől mentesen szívüket,

melyeket dicsőséges papságod magasztos pecsétje ékesít.

Növeld bennük az irántad való szeretetet és hűséget,

mentsd meg őket a világ mételyétől.

A kenyér és bor átváltoztatásának hatalmával együtt

add meg nekik a lelkeket átváltoztató erőt is.

Áldd meg munkájukat bő terméssel,

és ajándékozd nekik egykor az örök élet koronáját. Ámen.

A búzaszentelést, a vetések megáldásának szertartását is ezen a vasárnapon végzik az egyházközségekben. Ezt minden évben a Szent Márk napjához (április 25.) közeli vasárnapon tartják.

A búzaszentelés az emberi munka megszentelésének is az ünnepe. Rácsodálkozunk Isten titkára, amelyet a búzamag rejt, hogy tápláljon bennünket. Ehhez teszi hozzá az ember a munkáját, hogy fenntartsa a földi életet. Mindez persze arra is figyelmeztet bennünket, hogy a lelkünket is táplálni kell azzal a mennyei kenyérrel, az Eucharisztiával, amelyet maga Jézus Krisztus halála és feltámadása által hagyott nekünk, hogy minden benne hívőt elvezessen a tökéletességre, az örökkévalóságra.

Borus Lászlóné

sajtóapostol – Kisvárda

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye