Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Templombúcsút tartottak a nyíradonyi Szent György római katolikus templomban április 24-én, szombaton. Az ünnepi szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, amelyet a település lakosaiért, az egyházközségért, de különösen a közelmúltban, ez év március 8-án elhunyt Sárközi Balázs, Nyíradony plébánosa lelki üdvéért ajánlotta fel. A főpásztor kérte a híveket, hogy a hivatások világnapja előestéjén együtt adjanak hálát Balázs atya papi hivatásáért, és imádkozzanak újabb papi és szerzetesi hivatásokért.

A búcsúi szentmisén jelen voltak Dr. Törő András, a Püspöki Hivatal irodaigazgatója és Tóth László kerületi esperes, a debreceni Megtestesülés-templom plébánosa – akik ideiglenesen látják el az egyházközség lelkipásztori szolgálatát,  valamint Papp Miklós nyíradonyi görögkatolikus parókus.

Az egyházközség ünneplő közösségével együtt imádkozott Tasó László országgyűlési képviselő, Nyíradony szülötte és Tasó Béla, Nyíradony polgármestere is.

Szent Györgyről nem sokat tudunk, de azt igen, hogy az egész életét odaadta Krisztusért, és meghalt a hitéért. Kérjük az ő közbenjárását, hogy mi is tudjunk élni Krisztusért a hétköznapokban, életünk minden napján – kezdte elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Keresztények, krisztusiak, Krisztus követői vagyunk. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24). Nagyon szeretjük, szeretnénk követni a megdicsőült, dicsfényben úszó, csodákat tevő Krisztust, aki arra is képes, hogy öt kenyérből és két halból jóllakasson 5000 embert. Az emberek királlyá akarták Őt tenni, de Jézus áthalad közöttük és elmegy. Nem akar király lenni, nem akar evilági sikereket. Azt tanította: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja”. (Mt 16,25). Szent György vértanú merte odaadni az életét.

Számunkra az a kérdés, hogy rálépünk-e erre az életadó útra. „Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt” (ApCsel 2,28). Az élet útját Ő mutatja meg, és ez nem más, mint a szeretet útja. A szeretet mindig szenvedéssel jár, éppen ezért aki szeret, annak vállalnia kell az áldozatot, a szenvedést. Az élet útját mutatta meg Jézus. Vajon rá tudunk-e lépni a szűk ösvényre, a keskeny útra, mely a kálváriához, az élet teljes odaadásához vezet? Azt is tudnunk kell, hogy minden keresztút végállomása a feltámadás.

Előbb-utóbb mindenki találkozik a kereszttel, de nem mindegy, hogyan állunk hozzá, hogyan vesszük fel. Szeretnénk letenni, eltávolítani magunktól, jó lenne mindig sikeresnek, gazdagnak lenni, az emberek csodálatát magunkon tudni. De ne felejtsük el, hogy vannak olyan utak, melyek egyenesnek és biztosnak látszanak, mégis a halálba vezethetnek. Ez pedig a megalkuvás, az önzés útja, amikor az ember a saját érdekeit nézi, és nem figyel másokra.

Vannak nagyon vonzó utak is. Itt nem arról van szó, hogy az ember ne használja föl a képességét, tehetségét, és ne fussa végig azt a pályát, amit Isten az ő számára kijelölt. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy kiért élünk. Papként, családapaként, családanyaként, testvérként, vagy bármilyen más szolgálatban nem önmagunkért, hanem másokért élünk. Meg kell tanulnunk különbséget tenni az isteni kegyelem útja és az evilági út között. Isten kegyelmével együtt kell járni a világ útjain, de soha nem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi, emberek az örök életre vagyunk hivatva.

Gárdonyi Géza egyik könyvének címe: Földre néző szem, égre néző lélek nagyon kifejezően arra utal, hogy életünk útján mindig nyitott szívvel-lélekkel az ég felé tekintve kell járnunk, és közben úgy dolgoznunk itt a földön, hogy mindig figyeljünk Isten jelenlétére, kegyelmére, szeretetére. Kövessük Jézust, az első igazi vértanút, aki testét és vérét szeretetből most is odaadja nekünk. Követésével ilyen értelemben mi is vértanúk lehetünk, ha az életünket a történelem egy pontjában, vagy egész életünkben minden nap odaadjuk mások szolgálatára. Barsi Balázs ferences szerzetes egyik alkalommal így fogalmazott: csak vértanúk üdvözülnek. Kétféle vértanúság van: a szeretetből mindennap meghozott áldozat útja, és azok útja, akik a keresztényüldözés során életüket áldozzák hitükért.

Aki rátalál az igazságra, az nem tehet mást, csak a szeretet útját tudja járni. Szent György katona és szent volt. A legenda szerint legyőzte a sárkányt, és ezzel bennünket arra tanít, hogy nekünk is le kell győznünk a sátánt. Nem a másik embert, hanem elsősorban saját magunk önzését, szeretetlenségét, közömbösségét, a jócselekedet elhanyagolását, a rendezetlen indulatainkat, a bosszúvágyunkat. Ha ezeket mind-mind legyőzzük, akkor Krisztus győz bennünk, és képesek leszünk nyitottak lenni mások szolgálatára.

„Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért” (Mt 20,28). Ezt kell megértenünk, felfognunk, és ehhez szükségünk van a kegyelem erőforrásaira, a bűnbocsánat szentségére, amely segít, hogy éberséggel figyeljük a lelkünk mozgásait, rezdüléseit, jobban megismerve önmagunkat, reagálásunkat bizonyos helyzetekre. Tudunk-e megbocsájtóak lenni, mint ahogyan az Úr megbocsát nekünk? „Bocsájtsd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek….” Az Eukarisztia szentsége pedig táplálja bennünk a jót, az igazat, az isteni életet.

Mi keresztények, krisztusiak, Krisztust szeretnénk követni. De ehhez vállalnunk kell a szeretet, a kereszt útját, annak minden állomását. A megaláztatást, olykor a meg nem értést, vagy a visszautasítást, vállalnunk kell, hogy megmutassuk a szeretetünket. Így leszünk igazán vértanúk, Isten szeretetének hiteles tanúi. Jézus nemcsak vértanú volt, hanem Isten szeretetének, győzelmének a hiteles tanúja. Ő megmutatta, hogy a szeretet legyőzhetetlen. A legfontosabb példaképünk Jézus.

Az egyházközség védőszentje is példaként áll a hívek előtt, amely nem feltétlenül azt jelenti, hogy olyanná kell válnunk, mint ő, hanem, hogy olyanok legyünk, amilyennek lennünk kell, amilyennek Isten elgondolt. A példakép életével arra mutat rá, hogy ami neki sikerült, az nekünk is sikerülhet.

Ne csak álmodozzunk a sikerekről, hanem legyünk igazán nagyra vágyók! Az igazán nagy pedig az üdvösség. Vágyakozzunk a szeretetközösségre, az üdvösségre, arra, hogy az isteni kegyelemmel együtt működve a szeretet útját járjuk, amely bár sok áldozattal jár, a vége mégis a feltámadás, az örök élet – fejezte be a szentmise homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye