Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A korábban bemutatott szimbólumok (bárány, galamb, hal, pelikán) arról tanúskodnak, hogy a keresztény művészet felhasználja a természeti jelenségek ember által megismerhető, reális tulajdonságait a láthatatlan, transzcendens valóság érzékeltetésére. Ugyanezt a módszert használta Jézus is a példabeszédeiben.

A kereszténység már az első századtól -- az apostolok missziós tevékenysége révén -- fokozatosan kilép a közel-keleti (zsidó) kultúrából és egyre inkább az európai görög-római műveltségbe ágyazódik be. Ennek a korai inkulturációnak nyomait őrzik azok a keresztény szimbólumok, amelyek nem a reális természeti jelenségeket, hanem a görög-római mitológia lényeit használják fel krisztusi tartalmak megjelenítésére. Ilyen ősi szimbólumnak tekinthetjük a városunk és a református egyház címerében szereplő főnixmadarat is.

A főnix mondája az ókori Egyiptomból a görög Hérodotosz nyomán került az európai kultúrába. A vörös-arany tollú tűzmadár, a főnix mítosza azonban még évezredekkel régebbi, talán az ősi Kínából származik, ahol egy 7400 éves régészeti lelet igazolja, hogy a madarak királyának és a kegyelem jelképének tartották, és hittek földi létezésében. Az óegyiptomi Halottak könyve Ré napistennel kapcsolatban említi ezt a csodálatos madarat. A főnix-mítosznak még számos változata van, terjedésének minden szakaszát nem is lehet kimutatni. Még az ógörög irodalom is többször dolgozta fel, eltérő elemekkel. Sőt, a főnix „feltámad” Shakespeare Viharjában éppen úgy, mint korunk népszerű regényében, a Harry Potterben.

Hozzánk azonban a keresztény értelmezés áll a legközelebb. A korábban bemutatott pelikán szimbólumhoz hasonlóan a főnix mondája is szerepel a kb. Kr. u. 200-ból származó természetismereti és vallási iratban, a Physiologusban. Az ebben leírt monda szerint a főnix egy pompás indiai madár, amely ötszáz évenként Libanonba repül, hogy az ottani cédrusok illatát magába szívja, majd így megtisztulva folytatja útját Egyiptomba, a Napvárosba (Héliopoliszba), ahol egy oltárra fészkel, ahol a Nap tüzétől lángra lobban és porrá ég. Másnap a pap a hamuban egy férget talál, aminek szeme láttára szárnya nő, a harmadik napra pedig visszanyeri eredeti alakját és hazarepül Indiába. A Phyisiologus ezt a mondát Krisztusra vonatkoztatja: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” (Jn 10,17-18) Az ókori irat tehát a főnix fogalmához társítja Krisztus önfeláldozását és harmadnapi feltámadását.

A Biblia természetesen nem említi a főnix motívumot. Az Apostolok cselekedeteiben (27,12) szereplő Főnix egy krétai kikötőváros neve, ahol Szent Pál római útját megszakítva a telet töltötte. A név görögül föniciait, azaz bíborvöröset jelent.

Mivel a főnix nem valódi élőlény, hanem több népi kultúra mitológia madara, ezért szimbólumként is különféle alakban ábrázolták. Ismerünk fácánhoz, lúdhoz vagy sashoz hasonló ábrázolást is, de a gólya (Egyiptom) vagy a páva (Kína) alak is előfordul. Ókeresztény szimbólumként dicsfénnyel (Nap) jelenik meg, ezzel is utalva a Krisztus jelentésre.

A többféle főnix-monda egyes elemei keveredtek, az újabb korokban kivesztek a köztudatból, a szimbólum profanizálódott, mára inkább csak az örök életerőt, a hamvaiból új életre kelést jelenti. Ilyen értelemben válhatott -- a tűzvészek után mindig újjáépülő -- Debrecennek is jelképévé. Nekünk azonban a címerben is a feltámadt Krisztust jelenti, akárcsak a városunk másik címerállata, a bárány is.

Ez és a hasonló, sűrített jelentésű szimbólumok elvezetnek minket a keresztény kultúra gazdagságának és egyházunk két évezredes inkulturációjának felismeréséhez és tiszteletéhez.

Keresztesné Várhelyi Ilona muzeológus, irodalomtörténész

A cikk megjelent az Öröm-hír húsvéti számában

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye