Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyszombaton az esti vigília-szertartással kezdetét vette a Katolikus Egyház legnagyobb ünnepe, a Húsvét, amely a kereszténység örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a húsvét vigília szentmisét mutatta be nagyszombaton – hívek jelenléte nélkül – a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A szentmisén részt vettek: dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, dr. Törő András, a Püspöki Hivatal irodaigazgatója, Markovics Balázs káplán atya és Kiss Miklós atya. A szertartást a Debrecen Televízió felvételről közvetíti húsvétvasárnap 11.30-tól, amelyen online is részt vehetünk a dehir.hu-n, az egyházmegye You Tube csatornáján és facebook oldalán keresztül.

A nagyszombat esti liturgia egy gyönyörű felütéssel veszi kezdetét. A végtelen sötétségben és csendben felhangzik a Húsvéti Örömének, az Exultet. Ennek a csodálatos ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma.

A húsvéti gyertya fénye belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke után kezdődött az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végigvezetnek minket az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, meghívva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium: "Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt” (Mk 16,6).

Ezután következett Palánki Ferenc megyéspüspök szentbeszéde, amelyet az alábbiakban közlünk.

Minden alkalommal, amikor olvassuk az evangéliumot, Jézus tanítását, történetét, felötlik benne egy kifejezés, egy szó, egy megjegyzés, ami rezonál bennünk. Idén, a húsvéti vigília ünnepére készülve Márk evangéliumából (ld. Mk 16, 1-7) az előttetek ment kifejezés ragadta meg a figyelmem.

Ha körülnézünk a világban, az üres templomban, ránk telepszik a sötétség, a félelem, a bizalmatlanság és közben azt olvassuk az evangéliumban, hogy Jézus mindezen átment. Előttünk megy, jár és szól hozzánk: ne féljetek!

Szent II. János Pál pápa hányszor és hányszor ismételte Jézusnak ezt a mondását: ne féljetek, legyetek a remény emberei.

Ferenc pápa idei nagyböjti üzenetében arról beszél, hogy újítsuk meg a hitünket, a reményünket és a szeretetünket:  „A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény „élő vizéből”, és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk.”

Milyen ez az új ember? A szentleckében, a Rómaiakhoz írt levélből hallottuk: „tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban” (Róm 6,11). Ferenc pápa így folytatja: „De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.”

Ez nekünk, rólunk szól! Akármilyen nehézségek, problémák, gondok, betegségek vesznek körül, nem szakíthat el bennünket senki és semmi Krisztus szeretetétől. A közelmúltban a COVID betegségből meggyógyult papok Jézus Krisztusba vetett hitük mellett tettek tanúságot a televízióban, ahol Barsi Balázs ferences atya így fogalmazott: semmi és senki nem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől.

Mi a reményünket Krisztusba vetjük, aki feltámadt, él, nekünk ajándékozza a saját életét és mindig érezzük az élő jelenlétét. Ez nem jelenti azt, hogy nem ér bennünket megpróbáltatás, nehézség, hanem azt, hogy bármilyen sötét is a világ, az Ő fénye, a húsvéti gyertya fénye beragyogja az életünket. Ehhez valóban meg kell újítani a hitünket, a reményünket és a szeretetünket. Térjünk vissza újra és újra a hitünk alapjához, amely szerint Jézus Krisztus élete nem egy múltbeli színes történet, hanem Ő ma is élő személy, az Isten Fia, akivel nap mint nap együtt élünk, együtt járjuk életünk zarándokútját, hatékony segítséget kapva, amikor eláraszt bennünket kegyelmével. Sőt azt ígérte: ha szerettek engem én is szeretni foglak benneteket, és Atyámmal lakást veszünk nálatok.

Bennünk akar lakni az Isten! Ezzel a meggyőződéssel, hittel élhetjük az életünket, ebből a hitből fakad az, hogy az örök jövőbe vetett remény emberei lehetünk.

Az Úr Jeremiás próféta által mondja: „reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11), ez a jövendölés teljesedett be Jézusban, mert az Ő feltámadásával kaptuk meg ezt a reményt és a jövőt. Ferenc pápa így fogalmaz: „A történelem nem zárul le a hibáinkkal és a bűneinkkel, hanem Isten megújít bennünket, hogy részünk legyen ebben az örök jövőben.”

Legyünk tehát a remény emberei, akik a hitükből élnek. Mit jelent ez? Megkaptuk Krisztus reményét, aki életét adta értünk a kereszten, és aztán feltámadt. „Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen, tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való tisztességes életeteket becsmérlik, rágalmaikkal szégyent valljanak” – idézi Ferenc pápa Péter apostol levelét (1Pét 3, 15-16). Így lehetünk a remény emberei.

Amikor megtapasztaljuk, hogy mit is jelent a sötétség, a félelem, az Istentől elszakadt élet, rádöbbenhetünk arra, hogy az az igazi sötétség, amikor valaki bűnben él.

Sokszor azt gondoljuk, ha saját kezünkbe vesszük az irányítást, akkor majd minden rendbe jön. Sokan úgy élnek, hogy az életük önmagukról szól. Ez az igazi sötétség. Akkor nyerjük el a világosságot, az igazi fényt és kezdünk élni a szeretet szerint, amikor rádöbbenünk arra, hogy az élet Krisztusról szól és általa az embertársainkról, akiknek merjük odaadni az életünket a szeretetben. Ezen a fejlődésen kell átmennünk mindanyiunknak. Ez a hit útja.

Húsvét éjszakáján ismét döntenünk kell Jézus Krisztus szeretete mellett, a hit útját járva, a reménység embereiként. Ha ezt eldöntjük, akkor a keresztségi ígéreteink, fogadalmaink megújításában hitelesek leszünk, és megkapjuk azt a kegyelmet, hogy Isten lakóhelyeivé, hiteles tanúivá válhatunk itt a földön.

Jézus hozzánk is így szól: Ne féljetek! A prófétája által: „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy” (Iz 43,1).

Isten lefoglalt bennünket, hogy nekünk ajándékozza saját magát és az örök életet. Ez húsvét örömhíre mindannyiunk számára, eszerint kell berendezni életünket és megtapasztaljuk, hogy senki és semmilyen baj, betegség sötétség nem szakíthat el Krisztustól, az örök világosságtól – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

A húsvéti szertartáson megtörtént a keresztvíz megszentelése, a keresztségi ígéret megújítása, majd a szentmise a szokott rend szerint folytatódott és szentségi áldással fejeződött be.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye