Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A lepra betegségről részletesen olvashatunk a Leviták könyvének 13. fejezetében. A bibliai időkben a legszörnyűbb gyógyíthatatlan betegségnek számított. Az izommozgásokat koordináló mélyérzések kiesése miatt gyakoriak az ujjak, kezek, lábak, lábujjak elveszítése. A baktérium megtámadja az orrcsontokat, amelynek következtében az orrszövet eltűnik.

Ha valaki mégis meggyógyult, azt a halott feltámasztásához hasonlították. A betegség gyötrelme mellett a társadalom is elszigetelte a beteget, akinek önellátónak kellett lennie: nem léphetett az egészségesek közé, hanem a közösségen kívül kellett élnie. Letakart szakállal, és kibontott hajjal járt, és messziről kiabálta, hogy beteg  – fogalmazott Papp László egyeki plébános a leprás-ról szóló evangéliumi szakaszról tartott elmélkedésében (ld. Mk 1,40-45).

Jézus gesztusa, hogy megérinti őt, a gyógyítást szolgálja, de nem veszélytelen. A pandémia idején, amikor testi érintkezéseinket is nélkülözni kell, még inkább felértékelődik az érintés fontossága, amely képes életet adni, de negatív gesztusaink ölni is tudnak. Hány házasság szenved attól, hogy a házaspárok már nem érintik meg egymást, nincs gyöngéd simogatás, ölelés. Milyen sok gyermek szenved amiatt, hogy nincs, aki megölelje őket. Sokukat negatív érintésekkel mérgeznek, a simogatni tudó kéz inkább üti őket.

Amikor a szentségeket kiszolgáltatjuk, Jézusnak a gyógyító érintése jut el hozzánk. Ma is, amikor a betegek szentségében megkenjük szent olajjal azokat, akik Jézus gyógyító segítségét kérik, Ő érint meg, ahogyan tette ezt a leprással is, akit senki sem mert megérinteni. A kiközösített, lenézett, elkülönülten élő leprással együtt mi is oda borulunk Jézushoz: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” (Lk 5,12).

Vajon miért hangzik el Jézus ajkáról újra és újra a hallgatási parancs, amikor egy beteget meggyógyít? És ennek ellenére a gyógyult elmegy és híresztelni kezdi, amit Jézus tett vele.

Hogyan hallgathatna az, aki kiszabadult a halálos betegség fogságából, visszatérhet az emberek közé, és újra ember lehet? Hát lehet ezt az örömöt nem megosztani másokkal? Akkor miért ez a hallgatási parancs?

Azért, mert Isten Fia nem csodadoktor akar lenni a földön, hanem azért jött, hogy hitet támasszon, és az emberek lelkét gyógyítsa.

A csodaváró hit, a jeleket váró hit nem igazi hit, nem elégséges válasz Isten közeledésére. Ha a testi gyógyulásokat látjuk, vegyük észre, hogy Jézus milyen gyógyulást, szabadítást adhat és akar adni nekünk.

Mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Jézus a mi életünkben tett, nem szabad elfelejtenünk. Személyes hit-tapasztalatainkat kell megosztani másokkal – zárta gondolatait a plébános.

A prédikációt követően a betegek szentségének kiszolgáltatása következett.

PlebaniaTeam

Fotó: Pappné Fekete Mónika

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye