Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Örömünnepet ült a debreceni Szent László Domonkos Plébánia közössége, hiszen a három hónapig tartó teljes belső felújítási munkálatok után, november 8-án újra birtokba vehették a templomot. Az ünnepi szentmisét bemutatta és az áldás szertartását végezte az ezüstmisés Kostecki Andrzej OP, a magyar tartományi vikariátus elöljárója. A jelen járványügyi helyzetre való tekintettel, az oltárszentelési (oltárkonszekrálási) szertartást tavasszal fogja végezni Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Lenyűgöző látvány fogadja a debreceni templomba betérőt. Az új bútorzatot kapott nagyobb terű szentélyben összhang uralkodik. A kőből készült oltár és ambó, az impozáns tabernákulum mellett a páratlan megoldással megjelenített feltámadt Krisztus a kereszttel ragadja magával a szemlélőt. A keresztről a mennyei dicsőségbe átlépő Krisztus a forma és a fény drámai hatásával az örök boldogság jelenlétének katartikus élményét nyújtja.

A szentmise elején dr. Velkey Ferenc képviselőtestületi elnök köszöntötte az ünneplő Górski Jacek plébános, dr. Leszkovszky Pál, Tokodi László domonkos atyákat és a híveket. A világi elnök elmondta, Jacek atya elképzelése valósult meg a felújítással és a feltámadt Krisztus megjelenítésével, amely abból az alapgondolatból született, hogy a keresztre feszített Krisztus áttöri a halál falát és élőként jelenik meg közöttünk. Míg ezer évig a feltámadt Krisztus élt a középpontban, majd újabb ezer évig a Megfeszített, most annak vágyát öntötték formába, hogy a harmadik évezredben mindkettő jelen legyen és megerősítsen bennünket abban, hogy nagypéntek a feltámadásban lett erős.

A szentély teljes berendezését tervezte és kivitelezte: Karol Badyna lengyel szobrászművész. A felújítás során a hangosítás, vízvezeték és a villanyhálózat korszerűsítése is megtörtént, valamint márványburkolatot kapott a templom egész belső tere.

Kostecki Andrzej atya a szentmise homíliájában a Példabeszéd a tíz szűzről evangéliumi szakaszról tanított (ld.: Mt25 1-13).

Az emberi butaságra nincs gyógyszer, kezdte beszédét a domonkos atya, utalva arra az öt szűzre, akik életük legnagyobb eseményét a vőlegényt, a boldogságot várták lámpásukkal, csakhogy abban nem volt olaj. Tudjuk, hogy az ő történetük nem happyenddel végződött, mert Jézus, a vőlegény azt mondta: „…nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12).

Kellemetlenek ezek a szavak, mert ők is várták a vőlegényt, és nem gondolták, hogy elutasítást kapnak. Nagyon közel voltak a boldogsághoz, csak egy lépés, egy ajtó választotta el őket attól, de az bezárult előttük.

A másik oldalról nézve talán valaki felteszi a kérdést: és mi van az egoista szüzekkel, akik nem segítették ki a balga szüzeket? Nem voltak egoisták. Vannak bizonyos értékek: bölcsesség, bátorság, testvéri szeretet stb., amelyeket nem lehet kölcsönadni.

Az ember mindig vár valamire, egy találkozásra, boldogságra, szeretetre, egy-egy eseményre, Istenre. A domonkos atya fontos kérdésekre irányította a figyelmet. Mi, keresztények igazán várunk Istenre? Hogyan várom én Őt személyesen? Más lesz-e az estém, a napom azért, mert a templomban Istennel találkoztam? Lehet, hogy viszem a lámpát, de kevés benne az olaj, vagy teljesen üres.

Tudjuk, hogy Isten eljön, közeledik a vőlegény, de talán reméljük, hogy ma még nem, és holnap sem, mert még nem vagyunk készen, fontos elintézendő dolgaink élveznek elsőbbséget, és nincs idő a helyes várakozásra.

Milyen az én felkészülésem az Istennel való találkozásra? Reggel és éjfél között van-e idő az imára, a testvéri szeretet gyakorlására? Vagy annyira elfoglalt vagyok, hogy nem fér bele a napomba?

Akár akarjuk, akár nem, eljön az Istennel való találkozás ideje. Egyesek számára ez menyegző lesz, a vőlegénnyel való örömteli esemény, míg másoknak a bíró előtt kell számot adniuk, aki azt fogja majd mondani: nem ismerlek benneteket.

Legyetek okosak, lámpásotok legyen teli olajjal – figyelmeztetett Andrzej atya. A templom is lámpa, amely kifelé mutatja fényét, és benne az olaj mi vagyunk. Hiába szép a magújult templom, a lámpa, de ha nincs benne olaj, akkor nem fog működni – fejezte be gondolatait Kostecki Andrzej OP atya.

A szentmise végén Foltin Ernő képviselőtestületi tag, Górski Jacek plébános nevében mondott köszönetet a Magyar Kormánynak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, a Domonkos-rend magyar közösségének, és egy nagyobb összeget felajánló névtelen adományozónak az anyagi hozzájárulásért, valamint mindazoknak, akik egyéb támogatásukkal, munkájukkal segítették a templom felújítását.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye