Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A járványhelyzetre való tekintettel a tavaszihoz hasonlóan online rendezték meg október 3-án az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót is. A rendezvény központi gondolata Szent János apostol első leveléből való volt: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1)

Mit jelent Isten gyermekének lenni? Mi a keresztény identitás? Erről szóltak az idei őszi nagymarosi találkozó előadásai.

Az online résztvevőket Balázs András Dunakeszi-Fő és Dunakeszi-Alag plébános-helyettese és Földváry Katalin szociális testvér köszöntötte.

Emlékezzetek meg imáitokban a koronavírus-járvány által sújtott emberekről – kérte Katalin testvér, András atya pedig arról tájékoztatta a fiatalokat, hogy az online imafalra várják a személyes imaszándékokat, amelyeket majd Marton Zsolt váci megyéspüspök ajánl fel a találkozót záró szentmisében.

Várták az érdeklődők kérdéseit is, amelyekre a Kérdezz-felelek fakultáción válaszolt Hugyecz János gödöllői plébános, a nap főelőadója, Farkas László és Brückner Ákos Előd atya.

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó napindítóját helybeli hívő fiatalok és a Boanergész zenekar tartották a nagymarosi templomban.

Dobszay Benedek OFM, a találkozó szervezőinek vezetője arról beszélt, hogy „a járvány okozta krízisben is itt marad velünk az Úr”. – A krízis ugyanakkor alkalmat ad átgondolni, kik vagyunk. Önazonosságunkban meg kell erősödnünk, erről szól a találkozó választott mottója is. Mi, keresztények nagy gazdagság letéteményesei vagyunk – folytatta a ferences szerzetes –, Isten gyermekeivé lettünk a keresztségben, ezt kell most átgondolnunk a Szentlélek segítségével, azért, hogy jól legyünk jelen keresztényként a krízisben.

A találkozó „mini tanúságtételekkel” folytatódott. Horváth Sarolta, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hallgatója, Nagy Bálint jezsuita szerzetes, Nagy Lajos és családja (felesége, Kata és lánya, Orsi), valamint Horváth Olga kismarosi ciszterci apátnő felvételről beszéltek küldetésről, hivatásról, elkötelezettségről, valamint személyes istentapasztalatukról.

A tanúságtevők hangsúlyozták,

a keresztény élet megajándékozott lét, válasz az Úr szerető közeledésére, hiszen először is ő mondott igent ránk, ő gyógyítja sebeinket, s mi megoszthatjuk vele örömeinket.

Tanúságot tettek a találkozó moderátorai is. – Azt tapasztalom, Isten nap mint nap dönt mellettünk – mondta Földváry Katalin SSS, Balázs András atya pedig arról beszélt, hogy fiatal lelkipásztorként az önazonosságát meghatározza az, hogy eszközként használja őt az Úr a szentmisében, a gyóntatásban; szeret sportolni, kerékpárral közlekedni, valamint ikonfestéssel is foglalkozik, s ami a legfőbb, boldognak érzi magát a hivatásában.

Hugyecz János gödöllői plébános (az aktuális Nagymarosi levél megfogalmazója) előadása kezdetén felolvasta a mottóul szolgáló Szent János-i idézet folytatását: „Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.” Hozzátette, mindezt a szeretett tanítványtól, Jánostól tudjuk, de a jó hír az, hogy mi is szeretett tanítványok vagyunk.

Isten hatalmas, és ezt a teremtményeit szemlélve láthatjuk is, a semmiből hozta létre ezt a világot (Szent Iréneusz úgy fogalmaz: két karjával öleli át a világot, ez a két kar pedig a Fiú és a Szentlélek). Ugyanakkor Isten szeret is minket. A kérdés, hogy mindez megváltoztatja-e az életünket. Szemléljük a mennyei Atya szeretetét, és ebben a szeretetben fedezzük fel újra, hogy kik vagyunk valójában! – mondta Hugyecz János. – Az idők jelei arra utalnak, hogy ezt egyre inkább át kell gondolnunk.

XVI. Benedek pápa keményen fogalmazott első németországi útján: „Elvesztettétek a misztérium iránti érzéketeket”. Persze a lét, a világ és életünk szent titkával (misztérium) találkozni ma nem könnyű, a lárma, a zaj eltereli a figyelmünket (ez a Perben az ördöggel című filmben is elhangzott) – mondta az előadó, és felidézte egy élményét, amikor kispapként találkozott a csendben az Úr hangjával, egy dal formájában, sokára kapva meg a választ a kérdésére.

Igen, a csend kínzó lehet, de a fájdalmas várakozásra szükség van azért, hogy mélyen belénk vésődhessen Isten hangja

– hangsúlyozta a gödöllői plébános. – Értékelnünk kell Istennel való kapcsolatunkat, ennek a jele, ha elmélyülünk az imádságban, a Szentírás olvasásában, a szolgálatban, ha harcolunk a bűn ellen (a gyónással).

Hugyecz János atya a továbbiakban az istenfélelem ajándékáról beszélt. Johannes Hartl teológus, az Imádság Háza mozgalom alapítója nyomán megfogalmazta: az imádás egyedül a Teremtőnek jár ki, s ez azt is jelenti, hogy engedem, öleljen át az Isten. Ez a megrendültség – amit Szent János apostol a Jelenések könyve tansága szerint Patmoszon átélt – olyan istenfélelem, ami a Szentlélek ajándéka. Leborulás az Úr lábaihoz, akinek megdöbbentő a válasza: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó”.

Istenképünket tisztítja, ha a tékozló fiú történetéből arra a jelenetre gondolunk, amikor az atya azt mondja az idősebb fiúnak: hiszen mindenem a tiéd – folytatta az előadó. – Erre mondja Bíró László püspök: „mi, keresztények többszörösen előnyös helyzetben vagyunk”. Varga László kaposvári püspök pedig: „aranyhegy tetején üldögélő koldusok vagyunk”.

A lelkipásztor leszögezte, meggyőződése, hogy a mostani járványhelyzetben Isten megmentés-terve meg fog valósulni azok számára, akik kinyitják a számára lelkük ajtaját, amin szüntelen kopogtat. 

Visszatérve az alaptémához Hugyecz János hangsúlyozta: Isten gyermekei vagyunk, a Fiú barátai, testvérei és a Szentlélek templomai. Feladatunk van a világban, szeretnünk kell embertársainkat! A Szentlélek ereje, új pünkösd szükséges ahhoz, hogy az új evangelizáció megvalósulhasson, most, a járvány idején, sok-sok kis „emeleti teremben”, mint az apostolok idejében.

Az új együttlét pedig új imát jelent, lángolást, kitartást és elsősorban az Úrnak való engedelmességet – mindannyiunk számára. Hiszen a szentté válás minden keresztény számára „alapfelszereltség”, nem luxus – emelte ki az előadó, végül rámutatott: ha meg akarjuk tudni, hogy kik vagyunk és mi a feladatunk, rendszeresen találkoznunk kell az Úrral, illetve a közösséggel, ahova tartozunk, az egyházzal.

A gödöllői plébános Robert Sarah bíborost is idézte, aki a Genezáreti-tavon történt ismert jelenetre utalt:

ott „alszik” Jézus a mi életünk csónakjában is, hát ébresszük fel őt és kérjük a segítségét!

A főelőadás után szentségimádás következett, majd a fakultációk keretében az online résztvevők találkozhattak Kerényi Lajos piarista szerzetessel; a Kérdezz-felelek programban Hugyecz János, Farkas László és Brückner Ákos atyákkal; Törőcsik Júlia szociális testvér pedig a szentlelkes életről tartott online műhelyt több rendtársával együtt.

Ez utóbbi alkalmon elhangzott: mindenki meghívást kapott arra, hogy „szentlelkes” ember legyen, olyan, aki lélekben kiüresedve teret enged Istennek, mintegy a világra szüli Jézust azáltal, hogy engedi, az Úr cselekedjen általa.

A fakultációk után ismét mini tanúságtételek következtek, ezúttal arról, hogyan vagyunk jelen a világban keresztényként, Isten országát képviselve. Gállné Busai Barbara (Szent András evangelizációs iskola) arról beszélt, hogy a mai embernek leginkább a szerető figyelemre van szüksége, ezt nem könnyű megvalósítani, pedig nagy ajándék az egymásra figyelő beszélgetés.

Várszegi Asztrik OSB az életét elkísérő, segítő szentírási részről, az 1Kor 1,26-ról beszélt: „Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberileg bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő.” A nyugalmazott pannonhalmi főapát rámutatott: Isten a kicsinyeket, a gyöngéket, a semminek látszókat hívja meg, hogy általuk vigye véghez az akaratát.

Sillye Jenő az idős emberek magányáról, elszigeteltségéről beszélt a járvány idején. Az ismert evangéliumi jelenetre utalva azt mondta, ne féljünk kérni – a viharban, nehézségeink közepette ordítozva is akár – az Urat, aki ott „alszik” életünk csónakjában.

Földváry Katalin SSS kifejtette, akkor hallhatjuk meg Isten hangját, ha igyekszünk napi kapcsolatban lenni vele, ha megosztjuk vele az életünket.

A találkozó szentmiséjének főcelebránsa Marton Zsolt váci megyéspüspök volt, aki püspöksége előtt tizenhárom éven át szolgált a nagymarosi szervező stáb tagjaként.

Homíliáját a következő szavakkal kezdte a főpásztor: „Nagy ajándék, hogy együtt lehetünk. Se maszk, se vírus nem akadály Krisztus számára, a Szent János-i mottó aktuális: Isten gyermekei vagyunk.”

Az Úr arra hív, hogy boldogok legyünk, akár férjként, feleségként, papként, szerzetesnővérként – folytatta a püspök –, de a mai világ mintha ki akarná húzni a lábunk alól a talajt, pesszimista hangok, összeesküvés-elméletek terjednek, vagy éppen a felelőtlenség. Kérdés, hogy ebben a helyzetben mi Isten gyermekének a feladata.

Marton Zsolt Szent Ferenc életpéldáját hívta segítségül e kérdés megválaszolásához. – Szent II. János Pál pápa úgy fogalmazott, a szeretet és a halál civilizációja küzd egymással. Ez mindenkor így volt, Ferenc korában is. Mondják, ma nem szentekre, inkább üzletemberekre volna szükség. Pedig a szentek építik a szeretet kultúráját krisztusi radikalitással, ahogy Ferenc is tette – folytatta a váci főpásztor. – A küzdelmet elsősorban önmagunkban kell megvívnunk, ahogy Ferenc is vívta,

önteltség helyett kicsinnyé kell lennünk, hogy Isten tölthessen be minket.

Szent Ferencet a szegénység, a béke és a teremtett világ szeretete jellemezte. Követhetjük őt abban, hogy nem építgetjük tovább az önzés, a fogyasztás civilizációját, hanem megpróbáljuk közvetlenül szeretni a másik embert: nem távolról, hanem vele szembenézve. Ítélkezés helyett dicsérettel szeretni, elfogadni a másikat, akkor is, ha ez érzelmileg nehéz, ez ma a szeretet kultúrájának építése – szögezte le Marton Zsolt.  Hozzátette: „szembe szeretni a másikat”.

Szent Ferenccel kapcsolatban felolvasta a püspök a Tégy engem békéd eszközévé kezdetű imádságot, majd Böjte Csaba OFM ismert mondását kölcsönvéve, továbbgondolva hangsúlyozta:

próbáljuk a szidás helyett jóvá szeretni a világot, s akkor a másik emberek számára is Isten gyermekeivé válunk, nem csak mi valljuk magunkat annak.

A szentmise végén Dobszay Benedek OFM a szervezők vezetőjeként megköszönte Marton Zsolt püspök és Hugyecz János atya szolgálatát, illetve az új nagymarosi plébános, Csáki Tibor vendégszeretetét. A ferences szerzetes minden részt vevő, valamint online jelen lévő fiatal imáját kérte a jövő tavaszi személyes találkozásért.

Az országos járványügyi intézkedéseknek megfelelően és a nagymarosi találkozóval összhangban a Gyerekmaros hagyományos formában idén ősszel is elmaradt. A szervezők remélik, jövő tavasszal már nem lesz akadálya a személyes találkozásnak.

Forrás: Körössy László/Magyar Kurír

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye