Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Buczkó József sokoldalú ember: etnográfus, muzeológus, földrajz-rajz szakos tanár, a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény volt igazgatója, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésnek és Hajdúnánás képviselő-testületének tagja, a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség világi elnöke. Nem utolsósorban pedig újfehértói születésű. Beszélgetés közben szóba került a hivatása, családja, kutatásai, könyvei, tanulmányai, kapcsolatai, emberszeretete. A múlt, a jelen és a jövő. Izgalmas beszélgetésünkben arra is választ kaptam, hogy milyen az istenkapcsolata.

• Mint hívő ember, készített már számvetést az eddigi életéről,?

Igen. Ha visszanézek az életemre, tele van elégedetlenséggel. Ezen is, vagy azon is lehetne javítani, különösen abban a tekintetben, hogy mindig viaskodtam önmagammal. A Jóistentől három talentumot is kaptam: a festészetet, a kovácsolás művészetét és a tudományos munkát. Kérdés volt számomra, hogy meg tudok-e felelni valamelyikben a Jóistennek. Néhány évvel ezelőtt elmeséltem egy főiskolai osztálytársamnak, hogy engem mindig ez a kétkedés gyötör. Ő azt mondta, hogy nem kell ezen viaskodni önmagammal, mert a Jóistennek a három egy és ugyanaz. Ugyanannak a nagy talentumnak a háromféle megnyilvánulása. Ez a válasz megnyugtatott. Sokszor lelkiismeret furdalásom volt, ha nem festettem vagy nem kovácsoltam eleget, pedig adott nekem éppen elég feladatot a Mindenható. Azt gondolom, osztálytársamon keresztül üzent nekem, hogy ne kezeljem külön ezt a három adományt. Kellett a megerősítés, és ezt el is fogadtam.

• Nagyszülei, szülei vallásossága mennyire határozza meg az életét? Ők segítették az egyházat, az ön életében is fontos ez a feladat?

Teljes mértékben. Ha azt kérdezi, hogy milyen az én identitásom, 50–50 százalékban meghatározza a görög és a római katolikus templomba járás. Egész pici gyermekkortól az újfehértói görög templomba jártunk édesanyánkkal, majd később nagyobbacska fiúként édesapámmal mentem. Gyermekként a görögkatolikus templomban az ikonosztáziákat csodálva, a gyönyörű szép freskókat nézegetve érlelődött meg bennem, hogy rajztanár leszek. Mind a mai napig ez a kiindulási pont az életemben. A szüleim, nagyszüleim mindig segítették a görög és római katolikus egyházat. A görög és a római katolikus templomba is jártunk. A római katolikus templom előtti Lourdes-i barlang rácsát édesapám kovácsolta. A görög templom kovácsolt bejárati kapuját nagyapám készítette. Nagyon sok mindent alkottak, amire szüksége volt az egyháznak. A felmenőink között mind a két közösségben voltak egyháztanács tagok.
A szüleim példája mindig is fontos volt számomra. Apámnak kiváló énekhangja volt. Ha nem jelent meg a templomban vasárnaponként, akkor már a plébános kereste. Mindig is hatalmas élmény volt, amikor apámmal vasárnaponként együtt mentünk a szentmisére, még főiskolásként is. Végig álltam vele a misét a görög és a római templomban is. A nősülésem után is így volt ez évekig, minden vasárnap együtt mentem apámmal a templomba, majd együtt ebédeltünk a családommal. Hatalmas volt a család összetartó ereje. Apámtól a hit mellett az emberséget is megtanultam. Kovácsmesterként dolgozott, a munkája után tisztelték, becsülték. Ha idős ember hozott egy munkát neki, soha nem kért érte pénzt, azt mondta neki, ha elkészült vele: „Vigye Isten hírével”. A szüleim mély tisztelete az idősek iránt bennem is megmaradt.Talán ez lehetett, hogy az egész életemet az idősek felé fordítottam, mert a tudás, a bölcsesség bennük van. Sokat táplálkozom abból, amit a kovácsműhely udvarán megtapasztaltam. Apám is mindig faggatta az időseket, mint ahogyan én is most ezt teszem. A barátaim is általában egy nemzedékkel idősebb emberek.

• Az élete egybeforr a vallással, a hittel. A gyermekének is továbbadja ezeket az értékeket?

Az embernek van egy kisugárzása, hogy ő mit képvisel. A gutai házunk udvarában, ahogy ott egyébként is szokás, fel van állítva egy nagy kő, arra kovácsoltam egy feszületet. A hajdúnánási házunk, ahol élünk, tele van szentképekkel, feszületekkel. A vallásosságom hatással volt és van a feleségemre és a fiamra is.
A fiam születése után, még pici gyermek volt, vasárnaponként a nyakamba vettem és mentünk a református templomba. Ha tíz perc múlva nyűgös volt, akkor átmentünk római katolikus templomba. A mai napig is, 24 évesen még ministrál.
A mi kapcsolatunk mindig is nagyon különleges volt, a lelki fejlődésére nagyon odafigyeltem. Amikor pár hónapos volt, elsőnek a templomba vittem el, utána pedig a múzeumba, ahol dolgoztam. Számára mind a két közeg természetes lett. Minden nap a kis családunkkal reggel Újfehértóra autóztunk, mert ott dolgoztunk 15 évig, és este vissza Hajdúnánásra.
Arra is figyeltem, hogy olyan óvodát válasszunk, amelyiknek a legjobb kisugárzása van. (Régi kastély épület, nagy parkkal.) Az akkori környezet, az a közösség még mindig meghatározó a fiamnak, ott maradt a lenyomat a lelkében.
Olyan apa-fiú kapcsolat a miénk, ami nagyon erős. Fontos volt számomra, hogy át tudjam adni neki mindazt, ami engem is érdekel. Fontos volt számomra az alakuló személyisége.

• Többször említette, hogy a Jóisten irányítását elfogadja az életében.

Azt gondolom, mindig kinyilvánítom, hogy az életemben fontos az Isten. Rájöttem, hogy az éppen aktuális feladatot, útmutatást mindig Istentől kapom. Igy volt ez egy karácsony éjszakai szentmisén is. Hajdúnánáson történt, szokásom szerint elmentem a templomba, majd mise után úgy jöttem ki, hogy nekem meg kell írnom ennek a templomnak a történetét. Hazamentem, ami irodalom csak volt otthon ezzel a témával kapcsolatban, mindent átolvastam és áprilisra készen is volt a könyv. (A Hajdúnánási Római Katolikus Egyház története, Hajdúnánás, 2001)
● Mindig a teljességre törekszik?
Nagyon maximalista vagyok önmagammal és a környezetemben szemben. Nagy teherbíró képességgel rendelkezek. Hála Istennek, ma is óriási lendületem van. Megkaptam a lehetőséget a Jóistentől, hogy két múzeumot is létrehozzak és megírjak jó néhány tanulmányt. Gyakorlatilag ugyan ez várt rám Hajdúnánáson is. Újfehértót sikerül amnéziás állapotából felemelni, addig nem ismerte saját múltját, nem tárták fel azt korábban. Rám várt ez a feladat. A városnak sikerült magamból sokat adni, úgy mentem el innen, hogy jó újfehértóinak lenni. Remélem, hogy jó emlékeket hagytam itt és jó szívvel olvassák az Újfehértóhoz köthető könyveimet, amit itt írtam. (Képek a régi Újfehértóról, 1995; Az utolsó huszárok Újfehértón, 1996; Újfehértó zsidósága, 1998; Az újfehértói kaszinó története, 2001; Jeles személyiségek Újfehértó múltjából, 2004; Gúzsba kötött évtizedek 1946-1956. Kuláksor, kitelepítések, forradalom, 2006.)

• Örömmel olvassa az ember a könyveit, cikkeit, tudományos kutatásairól írt publikálásait. Ezek a munkák közérthetőek, olvasmányosak. Lelkesen, magával ragadóan beszél az előadásain. Az egyszerű közérthetőség feltétele az írásainak?

Egyetemistaként eldöntöttem, ha írni fogok, nem alkalmazom a tudományos szakzsargont, hanem olyan megoldást fogok találni, amely a tudomány által is nagyon megállja a helyét, de az olvasó számára is érthető. Általában ezért pozitív kritikát szoktam kapni, nem szerettem volna átvenni a másoknak érthetetlen, csak nekünk, kutatóknak szóló gondolatmenetet. Számomra az a fontos, hogy Juliska néni is megértse és elolvassa azt, amiről írok.

• Nagyon sok vallásos témát választ a tudományos téma mellett. A székelyek iránti elköteleződése hosszú évekre nyúlik vissza. Beszélne erről?

Szeretném rávezetni az embereket, hogy létezik valami örök, ami mindannyiunkban ott van, csak nem engedjük felszínre jönni. Nem palástolom a cikkekben, írásaimban, könyveimben a vallásosságom. Akkor is felvállaltam, amikor politikus is voltam. 40 éve foglalkozom idegenvezetéssel. Ha végiggondolom ezt az időt, azt látom, hogy az emberek jelentős része szakrális indíttatásból jön Székelyföldre, Csíksomlyóra. Juhász Imre atyával sokat utazunk együtt Székelyföldre, rendszerint szentmiséket is tart.
A székelyeknek a megmaradás záloga a templomuk volt, nekik a saját házukon kívül az Egyház maradt meg, és az iskolák. Ez tette lehetővé, hogy megmaradjon a magyar szó. Nekik a hitük erősebb és mélyebb, onnan ez a mérhetetlen összetartás az erdélyi magyaroknál. Mindszenty bíboros annak idején az mondta: „Amíg egymillió ember imádkozik, nem féltem ezt az országot!” A legnagyobb megtartó erő a hit, ha nincs meg, azt követően elkopik minden, a nemzettudat is. Az utakat is azért szerveztem, mert tartozom a Jóistennek. Éreztem a környezetemben, hogy iszonyúan nagy a hiányosság, nem látnak túl a saját határaikon az emberek. Ha megadta a Jóisten, hogy földrajzszakos tanárként tudom, mi hol van, miért ne vigyem olyan helyre őket, ahol láthatnak, kinyílik előttük a világ. A székelyföldi papok nemzeti alapon is kapnak képzést, nagyon komoly műveltséggel rendelkeznek. Tízből nyolc kutató pap, ír, verset ír, költő. Könnyű velük a közös nyelvet megtalálni.

• Az hajdúnánási Római Katolikus egyházközség világi elnöke, már több mint 10 éve. Mit jelent önnek ez a bizalom a világiak és az egyház részéről?

Imádkoztam azért a Teremtőhöz annak idején, hogy tegye lehetővé, hogy ezt a feladatot megkapjam. Nagyon vágytam az egyházközség építésére, a templom külső, belső felújítására, a templomkertnek a rendbetételére, rendezésére. Azt gondolom, hogy ha valahol sokat tudok tenni, az az egyházközség. Nincs helyben lakó papunk, és sok olyan feladatot el kell végezni, amelyet normális esetben a lelkipásztor végez el. Sokszor előnyt jelentett, hogy a politikában is pozícióm volt. Amikor a templomkertet építettünk, volt lehetőségem, hogy közhasznú segítséget kérjek. Létre hoztuk a „Boldogasszony Kertjét” (Magyarok Nagyasszonya Kertje, vagy Mária Kertje). A Jakab Antal Keresztény Kör a csíksomlyói kegyszobor másolatával ajándékozta meg a hajdúnánási római katolikus egyházközséget. A Székely Menekültek Emléknapja Hajdúnánáson hatalmas érték: A székely-hajdú kapcsolatról könyvet írtam (Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek. Székely menekültek Hajdúnánáson 1916-1918. Hajdúnánás, 2011.) Írás közben tudatosult, hogy testvérkapcsolat, településkapcsolat alakulhat ki majd Csíkszereda és Hajdúnánás között. Ennek az alapjait rakták le a száz évvel korábbi elődök. Azok, akik száz évvel ezelőtt 1916–18 között 3200 székely menekültnek adtak menedéket. A római katolikus egyházközség emlékművet is állított a templom kertjében ennek tiszteletére.
Juhász Imre plébános úr mindig támogatta az elképzeléseimet, hagyta, hogy önállóan dolgozzak. Jól tudunk együtt gondolkodni. Amire nagyon büszke vagyok, az a 1896-ban épült templomunk felújítása. Sajnos az ötvenes- hatvanas években megfosztották a régi szépségéről, elvesztette a szép régi küllemét, a gyönyörű eklektikus ruházatot. Ismervén a régi fotókat, amikor felújítottuk, minden díszítést visszaraktunk rá. Ma úgy áll előttünk a templom, mint 1896-ban, ékessége lett a városnak.

• Ön mindent szívvel-lélekkel, intenzíven, odaadással csinál. A hivatását, tudományos munkáját, a festészetet, az egyházért végzett munkáját. Több száz fokon ég, bármit tesz. A talentumai közt a kovácsolás művészetével is foglalkozik. Hogyan került kapcsolatban az izzó, formálható vassal? Nehéz megmunkálni a vasat? Kovácsolás közben a kalapácsnak van egy dallama, amíg üti a vasat. Miért kell időközönként az üllőre ütni?

Nem nehéz megmunkálni a vasat. Azért kell ráütni az üllőre munka közben, mert a kovácsmester közben gondolkodik. Azon gondolkodik, hogy mi legyen a következő lépés. Ez nálam is így van, hová tegyem a vasat, hogy fordítsam, hajtani akarom? A másfél kilós kalapácssúlyt nem tartjuk a kezünkben, leütjük az üllőre, ahol a maga súlyánál fogva játszik és pattog az üllőn, közben dallamot ad ki. Az ember így már tudat alatt dallamot játszik a készülő műhöz. Van egy humoros oldala is: a kovács azért üt az üllőre és nem a vasra, mert nem látja, hol az üllő, és keresi. Attól függ a vas alakítása, hogy mennyire melegíti meg az ember a vasat. Apám nem akarta, hogy kovácsmester legyek, ugyanis a testalkatom miatt ő nem talált alkalmasnak. Édesapám apja is kovács ember volt. Aztán látta, hogy mennyire érdekel, és mégiscsak foglalkozom, törődőm ezzel. Eldöntöttem már akkor, ha lesz saját házam, akkor lesz saját kovácsműhelyem is. Amikor nálam járt, és látta, hogy miket csinálok, nem értette, hogy hogyan tudom ezeket megcsinálni. Mondtam neki, hogy nézd, ott nőttem fel melletted a kovácsműhelyben, és sok mindent láttam és tapasztaltam. Aztán amikor rajzszakos tanár lettem, a kettőt össze tudtam hozni az alkotás tekintetében. A kovácsmesterségben legfontosabb az ész. A szakma lényege: „Észnek hódol az érc”. A 19. és 20. századi nagyon híres lakatos, kovácsmester, Jungfer Gyula (1841–1908) műhelyén áll ez a felirat. Ő a magyar kovácsoltvas művességet művészeti ággá emelte. Ebben a szellemben képezte a kovácsokat. Nem elég erőből ütni a vasat, ésszel kell hajlítani.
Tiszalökön a díszműkovács képzésben is részt veszek, ott tanítok. Nagyon érdekes ez a képzés, néprajzot, művészettörténetet és művészetet tanítottam azoknak, akik a szakmát ismerik, de egy magasabb szintre szeretnének kerülni, és művészkovácsok szeretnének lenni.

• Amit végez, az evangelizálás?

Először Újfehértón Linzenbold plébános írta le, hogy ezt csinálom. Azóta gondolkodom rajta. Én is végeztem Cursillot, és akkor mélyült el bennem ez a kérdés. Mi is a dolgom? Akkor meg is ijedtem, hoppá, mit is kell csinálni? Addig legfeljebb csak úgy sikerült. Tudatosan nem tudom felépíteni, hogy a mai nap evangelizálok a munkámmal. Ezt cselekszem a munkában, a lelkesedésben, az eredményekben. Ott van az, amit átad az ember.
Sok cikket, szakmai cikket teszek közzé, legközelebb Szűz Mária üveg harangjáról fogok írni. Nem azt írom, hogy menjenek a templomba, mert az az Isten háza, hanem megmutatok nekik egy tükröt, hogy ez a ti múltatok, és lehet, hogy eljutnak arra a következtetésre, hogy büszkék lesznek rá. Motiválódnak az emberek és elmennek a templomba. Erőszakosan soha nem csináltam semmit. Büszke vagyok arra, hogy a reformátusok is elfogadnak.

• Az értékmentésre tette fel az életét, sikerült mindent megvalósítani, amit eltervezett?

A Jóisten lehetővé tette azt, amit negyven éve megfogalmaztam magamnak, hogy szabadon ki- és bejárhatok a múltban. A múltban minden ott van az elődeink lenyomatában, amiből fel lehet építeni a jelent és a jövőt. Ez olyan út, amit már kiköveztek. Ők jártak rajta. Valószínű, hogy jó út, mert évezredek, századok teltek el ebben a múltban. Én ebben a múltban vagyok jelen állandóan, és ebből építkezem a mában. De hozzá tettem egy másik mondatot is: szintén 40 éve, hogy a jövendővel kommunikálok. Szabad bejárásom van a múltba, de az ott nyert tapasztalatokat elmondom a maiaknak, így a jövővel is kommunikálok. Mert biztos vagyok abban, hogy ők majd jobban értik a jövőben ezt azt egészet. Ezt negyven éve is így gondoltam. Ez kapocs számomra egy életen át.
Hogy mindent megcsináltam-e? Nem volt ez tudatosan felépítve. Voltak terveim. De a feladatok jöttek, és akkor értettem meg, hogy mindegy, hogy mit képzelek el, ha a körülmények nem teszik lehetővé azt, hogy én megvalósítsam. Pl. az újfehértói múzeum nem volt a terveimben. Munkanélküli voltam, Hajdúnánáson nem volt munkalehetőség számomra. De lehetőség nyílt arra, hogy létrehozzam az újfehértói múzeumot, és ezzel a legbecsületesebben teljesítsek. Ez nekem mindig is vezérfonalam volt. Nincs fércmunka, mindent becsülettel, hittel, kellő mélységgel kell feltárni.

• Mindig számíthatott Istenre?

Igen, ez egészen biztos. Mindig mellettem állt. A munkához való erőt és kedvet Tőle kaptam, de a témákat mindig szabadon választhattam, ami a csoda, soha nem kényszerből dolgoztam, mindig lelkesedéssel, elegendő erővel, hittel, hogy egy-egy nagyobb munkát elvégezzek. Így tudtam megírni 25 könyvemet.

• A kitüntetések, elismerések mit jelentenek a lelkének?

A Podmaniczky-díjat1998-ban értékmentő munkámért kaptam. További kitüntetéseim: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlésének Emlékplakettje (2001); Újfehértó Városért Díj (2003); Jakab Antal Emlékdíj (2016); Magyar Arany Érdemkereszt (2019). Újfehértón megtiszteltek az Újfehértó Városáért díjjal. A megyétől is kaptam egy szép elismerést, bronz plakettet. Illetve az elmúlt évben vehettem át a Magyar Arany Érdemkeresztet. Életem legnagyobb elismerése, életem csúcsán kaptam meg az elismerést. Megadatott, hogy széles skálán dolgozhatok, nem lehet beskatulyázni, és hogy alkotó ember lehetek. Hálás vagyok, hogy az Isten segítségével maradandót alkothatok.

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye