Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

14 km-en át 140 fős többnyire fiatalokból, szülőkből, szerzetesekből álló zarándokcsoportot kísért a Szűzanyához Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Levelekről Máriapócsra, ahol a főpásztor szentmisét mutatott be az egyházmegyei búcsú a szokásos idejében, július utolsó vasárnapján, ebben az évben július 26-án, Szent Anna ünnepén.
Ebben az évben az eddigiektől eltérően, a kialakult helyzet miatt nem hirdettek búcsút az egyházmegyében, mégis voltak, akik, követve hagyományaikat elzarándokoltak a nemzeti kegyhelyre, hálát adva a Szűzanyának és kérve az ő további közbenjárását életükre. Tudomásunk szerint Debrecenből, Vállaljról, Pócspetriből is érkeztek gyalogos zarándokok. A Levelekről induló egyházmegyei zarándok fiatalok közössége MeNök (Merjünk növekedni Krisztussal) táborban vettek részt az előző napokban.

A kincs, amire az ember ha rátalál, elmegy, eladja mindenét…

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában az evangélium szerinti kincsről elmélkedett (ld. Mt 13,44-52). Minden ember életében vannak féltett kincsek, amely egy gyermeknél talán egy kavics, egy számunkra haszontalan tárgy, de később már kincset jelenthet a könyv, sikeres vizsga, házasságkötés, gyermekszületés, egy komoly kapcsolat. Az ember életében felnőtt korára szépen, lassan kialakul, hogy mi a legfontosabb számára.

Jézus arról tanít, hogy ezek az értékek, az egyetlen igazi nagy kincsre kell hogy mutassanak, amely maga az Isten. Amikor ezt a kifejezést halljuk, hogy „örömében mindent odaadott”, előttünk állnak a papi hivatást választók, ők a mi kincseink. Hivatásuk nem ímmel-ámmal működik. Nem a lemondások miatti szenvedéssel telik életük, hanem annak végtelen örömével, amelyben önként, rátalálva a boldogságra, odaadtak mindent azért a kincsért, Akire rátaláltak – fogalmazott a főpásztor.

A mennyek országa, Isten országa nem egy hely, hanem maga Jézus Krisztus, aki csodákat tett, meggyógyította az embereket, de nem gazdagságot hozott számukra, hanem saját magát. Ő maga az Isten országa, vagy a mennyek országa.
Amikor Jézus azt mondja: „Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21), azt szó szerint vehetjük. Nem egy távoli, csillagvilágon túli hely, amire csak vágyakozunk és eljöveteléig még sok szenvedést kell kibírnunk. Közöttünk van a jelenben – hangsúlyozta a mennyek országáról szóló tanításában Ferenc püspök.

Mennyire érezhető egy családban, munkahelyen, közösségben, egyházközségben, egyházmegyében, ha befogadjuk és engedjük, hogy az életünkben Isten működjön. Megtapasztalhatjuk ennek valóságát, de a hiányát is, mert – a gazdagság, jólét, karrier, siker ellenére –, ahol kihagyják Jézust az életükből, ott a poklot élik meg. Ő elhozta nekünk a legdrágább kincset, saját magát, akivel minden szentmisében találkozhatunk, egyesülhetünk. Ha nem Őt tartjuk legdrágább kincsünknek, az életünk tévútra jut.

ézus, vállalva az emberi létet, közösséget, meghirdette Isten országát, evangéliumát, ezzel feladatot, hivatást adott, hogy találjuk meg Őt minden nap az életünkben.

Mit kell tennem ma, hogy ha valaki velem találkozik, a bennem lévő Krisztussal, az Ő szeretetével találkozhasson?

Sokszor találkozunk irgalmatlansággal, a szeretetlenséget olykor magunkban is felfedezzük. A megyéspüspök elmondta, hogy lelki beszélgetései során tapasztalta, mennyire gyakori a „pedig nekem van igazam” zsákutcája, amely a boldogtalansághoz vezet. Jézus a nyolc boldogsághoz nem tette hozzá, hogy boldogok azok, akiknek igazuk van. Mert nem azok a boldogok, akiknek igazuk van, hanem akikben nagyobb szeretet él, akik rátaláltak a krisztusi kincsre, és képesek érte mindent feláldozni, csakhogy megszerezzék azt.

Mi képesek vagyunk erre? Ez az igazi papi, családanyai, édesapai, gyermeki hivatás, amely a krisztusi életből fakadó egyetlen hivatásból, az Ő szeretetének világra hozatalából forrásozik. Csak az tudja ezt megtenni, akiben benne él ez a szeretet. És abban él, aki megnyitja előtte a szívét, és befogadja. Ez a kincs el van rejtve, de létezik akkor is, ha mi nem találunk rá. Rajtunk áll, hogy keressük-e.

Milyen régóta tesszük ezt, de mivel Isten jelenlétét nem a mi elképzelésünk, akaratunk szerint tapasztaljuk meg az életünkben, bánkódunk, szomorkodunk, aggodalmaskodunk.
Isten azt várja, hogy keressem, vegyem észre Őt. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28), ezért szeretnünk kell Őt. Ennyi az egész. Vegyük észre nap mint nap azokat a dolgokat, amikért tudunk hálát adni, Istent magasztalni, és ne a rosszra figyeljünk, arra, ami nem sikerült, ami másként alakult. Tudunk e derűsek lenni, örülni? A keresztény öröm nem könnyed vígság, hanem döntés – fogalmazta meg a radikalitás útját a főpásztor.

A kincsért, Isten országáért semmi sem drága, semmi sem elegendő, hogy odaadjuk. Soha nem mondhatjuk, hogy már eleget adtam. Isten mindent ad nekünk, és ezért mindent kér tőlünk.
Ehhez bölcsesség kell, mint amit a rövid idő alatt nagy karriert befutó Salamon is kért az Úrtól. Felkínálta neki a gazdagságot, hosszú életet, mindent, de Salamon csak bölcsességet kért kormányzásához, és ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól, vagyis tulajdonképpen azt kérte, hogy Isten vele legyen. Megkapta a bölcsesség kegyelmét.

„Krisztus él!”

Ferenc püspök az egyházmegyei fiataloknak szóló MeNök (Merjünk növekedni Krisztussal!”) tábor elmélkedéseinek mottójára utalt. A találkozó elmélkedései, Ferenc pápának a fiataloknak szóló szinódusról írt Krisztus él című dokumentumára épültek. Ebben a dokumentumban a pápa részletesebben foglalkozik a megkülönböztetéssel.
Meg kell különbözetni a jót és a rosszat, ehhez pedig bölcsesség szükséges. Mert a gonosz rafinált, be tudja csapni az embert, de ha az ember kéri a megkülönböztetés, a bölcsesség ajándékát, akkor tudja, mi a jó és mi a rossz, és tud a jó mellett dönteni. Ezért nekünk is a bölcsesség kegyelmét, a megkülönböztetés képességét kell kérnünk.

Ebben a világban sokszor összekeveredik a jó és a rossz. Viselkedésformákat látunk, amiben egy kevés jót is tapasztalunk, és ez elég nekünk ahhoz, hogy elfogadható legyen számunkra – utalt a főpásztor az értékválsággal teli jelen világra. De nekünk csak a jót szabad választanunk, az igazi kincset, mert akkor kapjuk meg a mindent, vagyis magát Istent. Isten saját magát kínálja nekünk: „Ha tiéd Isten, tiéd már minden.”

A mai napon Szent Annáról és Szent Joachimról, Szűz Mária szüleiről is megemlékezünk, akikről ugyan keveset tudunk, de azt igen, hogy az idős házaspár ajándékba kapta Máriát, gyermekük szeplőtelenül fogant. Nekik köszönhetjük Szűz Máriát, aki Ádám és Éva óta az egyetlen bűn nélkül fogant ember. Ők vágyakoztak arra, hogy Isten üzenetét, ajándékát be tudják fogadni, és megkapták a legdrágább kincset.
Megköszönjük őket Istennek és azt is, hogy ma is vannak hivatásukat gyakorló családanyák, családapák, nagyszülők és olyanok, akik merik vállalni Jézus Krisztus szolgálatát, az egyházi hivatásokat is.

Isten segítsen bennünket, hogy mindannyian rátaláljunk a legdrágább kincsre, döbbenjünk rá, hogy ezt a kincset ajándékba kapjuk, csak el kell fogadnunk. Kérjük Szent Anna, Szent Joachim, a boldogságos Szűz Mária és Szent László király, egyházmegyénk védőszentjének segítő közbenjárását! – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szentmise végén szentségimádást tartottak, majd délután közösen elénekelték a lorettoi litániát.

Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi megyéspüspök