Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég” (Lk 21,9)
Közel három hónapja, hogy országunkat is elérte a koronavírus-járvány. Az óvintézkedések miatt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) rendelkezése szerint templomainkban nem lehetett nyilvános liturgiákat tartani. Erről a különös helyzetről beszélgetett Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol Gáspár Mátyás ajaki plébánossal.

- Mint mindenkit, engem is váratlanul érintett a vészhelyzet kihirdetésével együtt járó valóság: Először olyan volt, mintha leállt volna a hívek vallásos élete, de nem így történt, mert Ajakon minden reggel kinyitottuk a templomot, és azért szép lassan – ahogyan egyébként is szokott lenni – egy-egy ember bement a templomba imádkozni.

A vészhelyzet első vasárnapján március 22-én, amikor az első zárt ajtós szentmisét kellett végezni, azonnal megkezdtük a szentségimádást – és ha szentáldozáshoz nem is járulhattak a hívek, aki eljött a templomba, azért testileg is közel volt Jézushoz. Egyébként érdekes volt látni, hogy a hagyományos közös szentségimádás helyett, amelyet Ajakon elég nehéz változtatni, milyen sokan komolyan vették az egyénileg végzett, csendes szentségimádást. Naponta négy órás szentségimádást tartottunk vasárnap a szentmise után, hétköznap délután a szentmise előtt. A Szent Kamill Leányai Szerzetesnővérek voltak az Oltáriszentség csendes őrzői, és többen csatlakoztak hozzájuk a csendes imában.

A szentmiséket zárt ajtók mögött, de a nővérek aktív jelenlétével és közös zsolozsmavégzéssel egybekötve tartottuk. Tanultam az olasz énekeket, ők meg tanulták a magyar nyelvű zsolozsma imádkozását. Nyilván időben hosszabb volt, de sok lelki haszonnal járt. Így igazából én soha nem éreztem azt a teljes ürességet a templomban, amit sok paptestvérem átélt, amikor egyedül misézett hívek jelenléte nélkül.

- A média különböző csatornáin naponta több szentmisét is nézhettünk, hallgathattunk, viszont a templomban, a közösségben való imádkozás hiányát nem pótolják az online közvetítések. Mátyás atya hogyan tartotta a kapcsolatot a hívekkel, időskorú, beteg emberekkel ez idő alatt?

- Alig telt el néhány nap, és már az első héten Kolozsi Imre középiskolás diák közreműködésével megkezdtük a facebook-os közvetítést. Én személy szerint nem vagyok híve az ilyen módszernek, de most kimondottan sokat jelentett ez a hívektől érkezett visszajelzések szerint, és természetesen adva volt a telefon a személyes kapcsolattartásra. Mint rendes időben most is kinyomtattam az egyházközségi miserendet, és az aktuális híreket. ÁLtalában vasárnaponként 300 is kevés volt, most 100-150 példányt vittek el a templomból, természetesen betartva a járványügyi előírásokat. A szentmisék mondatása visszaesett, de ahogy megszokták a hívek az online közvetítést, utána ezen a területen is volt változás. Ezen a héten már le akartam állítani, hiszen kihirdetésre került, hogy Úrnapjától visszaáll a templomi szentmisék rendes végzése, és egészen meglepődtem, hogy volt olyan kérés, hogy valamelyik szentmisét este közvetítsem, mert a Canadában élő ajakiak szeretnék nézni. Az elsőpéntekes betegekhez nem tudtunk eljutni a szigorú intézkedések miatt. Sajnos, ők a legveszélyeztetettebbek, ezért érthető, hogy ezen a területen utoljára lesz a feloldás.

- A templomtól távol maradt, mélyen vallásos emberek, akik ebben az időszakban nem gyónhattak, nem járulhattak valóságosan az eucharisztiához, mit tapasztalt az atya, hitükben, lelkületükben hogyan élték meg ezt a korlátozást?

- Nehezen. Főleg a gyóntatás hiányát. Sokan kérdezték, hogy mikor tetszik már gyóntatni? Mi lesz a húsvéti szentgyónással. Ilyenkor egy-egy kialakult lelki beszélgetésben volt olyan, hogy gyónással fejeződött be. Temetések előtt Ajakon elég sokan meggyónnak a rokonok közül, erre most a hagyományos formában nem volt lehetőség. Pünkösdkor, amikor már kint tudtunk az udvaron szentmisét tartani, szép számmal összejöttünk, és nem tudtam ellenállni pünkösd hetében, óvatosan megkezdtük a gyóntatást is. Azt hiszem, Ajakon akkor kezdték a hívek megérteni, hogy most már tényleg kifelé lábalunk a járványhelyzetből.

- A Szent Kamill Leányai Szerzetes Rend nővérei, akik a tavalyi évben költöztek Ajakra, a liturgiákon rendszeresen részt vettek, azon kívül miben segítették az atya munkáját?

- Természetesen mindenben. Ők nyitottak, zártak, előkészítettek, a plébánián mindenben segítettek. De rajtuk kívül köszönetet kell mondani a sok-sok fertőtlenítésért és takarításért Dolhai Balázsné Erzsikének és Takácsné Hasulyó Erikának, valamint a folyamatos díszítésért Takácsné Poncsák Manyikának és Takács Anitának, akik áldozatkészen rendelkezésre álltak egész idő alatt.

- Húsvétkor, az egyház egyik legnagyobb ünnepén a pászkaszentelés sem maradt el a hívek nagy elégedettségére, melynek ősi hagyománya van Ajakon. Még ha rendhagyó módon is, de megszervezték. Hogyan jött az ötlet, hogy egy autóról, szenteltvizet szórjanak az út szélén váró, fogadó hívek húsvéti finomságokkal megtöltött kosaraikra?

- Azt mindnyájan éreztük, hogy valamit kellene csinálni a pászkaszenteléssel kapcsolatban. Nálunk kimondottan tiltva nem volt, de a görög katolikus testvéreknél rendelet jelent meg, amely nem engedélyezte a templomi szentelést. Így nem lett volna szerencsés Ajakon, ha mi az udvaron megtartjuk, és nagy valószínűséggel túl is léptük volna az állami előírásokban megszabott számbeli korlátozást. Galsi János atyának volt az ötlete, hogy menjünk körbe autón, és hintsünk szenteltvizet egész Ajakon. Ezt egyeztettük az egyházi és polgári vezetéssel. Így született meg a döntés és a hirdetés, amelynek köszönhetően valóban nagyon sokan kihozták a saját házuk kapujába az elkészített eledeleket, amelyek így – ha nem is a hagyományos módon – de megszentelésre kerültek. Az autót Soós Béla képviselőtestületi tagunk adta oda ex caritate, a biztosító autót Ragány Adrienn polgármesterasszony biztosította. Galsi János atya vállalta a több órás szentelést, sőt még ministráns is akadt Kolozsi Imre személyében, aki a folyamatos tömjénezést és a facebook-os közvetítést végezte. Szép összefogás volt ez Ajakon. Az is igaz, hogy hírértéke lett egyházi vonalon, mert még a Magyar Kurírba is bekerült.

- A koronavírus-járvány miatt későbbre tolódott az elsőáldozás és a bérmálás is, melyre már hónapok óta készülnek a gyerekekkel. Előreláthatóan mikor lesz megtartva egyházközségünkben?

- Erre most nem tudok egyértelmű választ adni. A Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt ebben az esztendőben mindenképpen változott az elsőáldozás és a bérmálás időpontja. Egyrészt azért, mert az elsőáldozók Budapesten a Kongresszusi szentmisén lettek volna elsőáldozók. A bérmálkozók pedig testületileg részt vettek volna ezen a világeseményen, és utána lett volna a bérmálás októberben, vagy novemberben. Palánki Ferenc püspök atya még nem tűzte ki az időpontot.
Annyi biztos, hogy a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2021. szeptemberében lesz. Mindent újra kell szervezni. Várom és várjuk az újabb püspöki útmutatást ezzel kapcsolatban. Kérem a kedves szülőket, hogy legyenek türelemmel.

- Május 4-től enyhített a MKPK a szabályokon, lehet látogatni a templomokat, a hívek részt vehetnek a szentmiséken, betartva az óvintézkedéseket. Vasárnaponként négy szentmisét is tartanak, ha az időjárás engedi, akkor a szabadtéri oltárnál. Élnek-e a lehetőséggel a hívek, jönnek-e bátran a templomba?

- Nekünk az udvari szentmise bemutatásának a lehetősége most nagy előny. Gyakorlatilag lehetőséget ad a nagyobb létszám jelenlétére. Pünkösdkor már igen szép számmal voltunk. Fájdalmas azonban a gyermekek hiánya a templomban. Számomra egy kicsit megmagyarázhatatlan, szomorú és elgondolkodtató is. Mit adunk át gyermekinknek? Különösen a májusi litániákon lehetett érezni, hogy 10 évvel ezelőtt még 30 gyermek is zengte a Szűzanya köszöntését esténként, az idén tizede sem. Pedig mennyi mindenben segített nekünk a Boldogasszony! Imádkoztunk katolikus iskoláért – megvalósult. Imádkoztunk szerzetesközösségért – lett. Most hálából kellene imádkozni. Egy kicsit megköszönni a Szűzanya közbenjárását. Ha azt akarjuk, hogy majd a gyermekeink hálásak legyenek a szülők és nagyszülők iránt, nekünk kell őket a hála útjára vezetni vasárnaponként a szentmiséken és a szent hagyományaink őrzésével.

- A világ szinte minden országára kiterjedő járvánnyal eddig még nem szembesültünk. A jövőbe tekintve Mátyás atya mit tanácsol, milyen lelki útmutatót ajánl a híveknek?

- Erre a kérdésre csak azt tudom mondani, amit magam is teszek és tettem a járvány idején. Hallgassunk az egyházi és az állami vezetőkre, akik közül Erdő Péter bíboros hasonló kérdésre adott elgondolkodtató válaszát idézem:

A világjárvány a nemzedékek közötti szolidaritásra és arra tanít, hogy felelősek vagyunk egymásért - mondta Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek az MTI-nek húsvét alkalmából.

Erdő Péter arról beszélt: a járvány pozitív hozadéka lehet, hogy tudatosodik bennünk a saját gyengeségünk, hogy az életünk nem csak a mi döntéseinktől és cselekedeteinktől függ. Megéljük, hogy az emberiség része a világmindenségnek. Az ember egyrészt sebezhető, másrészt Isten kegyelméből vannak képességei, hogy felvegye a kesztyűt a kihívásokkal szemben, és keresse a megoldásokat - mondta.
Az embert biológiai adottságai képessé teszik arra, hogy immunválaszokat adhasson egy fertőzésre, értelmi képességei lehetőséget adnak arra, hogy a tudomány eszközeivel találjon válaszokat, társadalmat alkotó természete révén pedig képes rá, hogy akár az élet központi szervezésével megvédje magát a természet kihívásaival szemben.

A járvány arra is megtanít, hogy jobban megbecsüljük azokat, akiknek a munkáját a szórakozott hétköznapokban alig vesszük észre, és akikre most különösen nagy teher hárul - mondta, példaként említve az egészségügyi dolgozókat, a takarítókat és a bolti eladókat.

Erdő Péter kitért arra is: azt tapasztalja, hogy a járványhelyzetben nőtt a nemzedékek közötti szolidaritás. Elmondta: a Katolikus Karitász önkéntesei között szép számmal vannak nyugdíjas korúak, akiket most védeni kell, ezért a plébániákon külön kérték a fiatalokat, hogy vállaljanak több munkát. Ezt meg is teszik, segítenek az időseknek bevásárolni, ételt vinni. Emellett sok komoly szervezést igénylő munkát is elvégeznek, például fertőtlenítőszereket, védőfelszereléseket szállítanak - nem csak egyházi fenntartású - szociális otthonokba, idősotthonokba.

A bíboros kiemelte: az idei húsvét a koronavírus-járvány miatt egészen sajátos lesz. A templomok ugyan továbbra is nyitva vannak, de nyilvános szentmisét, szertartást nem tartanak, a papok hívek nélküli, magánmiséket mondanak.

Ugyanakkor a templomi együttlétek elmaradásával párhuzamosan érzékelhetően nőtt az emberekben az igény a közösség másfajta megélésére, például a közösségi médiában.

A korábban természetesnek vett templomi együttlétek sokaknak hiányoznak, ezért a plébániák igyekeznek - olykor amatőr módon - a virtuális térben kínálni a híveknek különböző lelki programokat.

Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol, Ajak

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye