Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2020. június 8-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán megtartották Törő András, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye püspöki titkára doktori dolgozatának védését, melyen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is.
A dolgozat címe: A papnevelés és a papnevelő intézetek új dimenziója: A propedeutikum. A doktori dolgozat konzulense dr. Laurinyecz Mihály, a PPKE Tanszékvezető professzora volt.

Törő András dolgozatának központi kérdései a következők: Mi a papnevelés célja? A papi identitásnak megfelelő személyiségformálás azért, hogy a lelkipásztor mindenkori szolgálati helyén gyümölcsöző munkát tudjon végezni. Mi az adott probléma? A papnevelés és a főpásztori tapasztalatok alapján valamilyen okból nem éri el célját a képzés, vagyis nem tudja kellően kialakítani és megszilárdítani a papi identitást. Mi a konkrét feladat? Meg kell keresni az okokat és orvosolni, vagyis a papnevelést hatékonyabbá tenni. E hatékonyság egyik garanciája lehet a propedeutikum. Tézise ezért: a propedeutikumnak integrálódnia kell a papnevelés meglévő intézménye rendszerébe.

Ennek tükrében Törő András vizsgálja a munkája első részében alapvetően azt a kort, amelyben a meghívás történik, és ennek a sajátos jellemzőit, melyek hatást gyakorolnak a személyre.

A második fejezet foglakozik a papképzés céljával, amely jelen esetben a felelősségteljes személy nevelésében konkretizálódik.

A harmadik fejezet a megismertek fényében a propedeutikummal foglalkozik, mint a papnevelés lehetséges színterével.

Majd a papképzés két hangsúlyos elemét tárgyalja: a megkülönböztetést és a papi lelkiséget. Mindkét terület olyan valóság, mely a kezdeti pillanattól a szolgálat végéig kíséri a meghívott életútját.

Végül a dolgozat záró fejezete bemutatja a propedeutikummal kapcsolatos tapasztalatokat. Nemzetközi szinten több országban is szerveztek előkészítő évet a Püspöki Konferenciák vagy adott esetben egy egyházmegye is. Kérdések és a kapott válaszok segítségével betekinthetünk azokba a rendszerekbe, amelyek kiállták az idő próbáját, illetve amelyek kiforratlanság miatt a későbbiekben megszűntek. Ugyancsak fontos megvizsgálni a hazánkban korábban működő propedeutikus képzési rendszert, melynek résztvevői, úgy, mint elöljárók, vagy mint növendékek értékes tapasztalatokat osztottak meg.
Mindezek fényében kristályosodhat a nézőpontunk az Egyház új ajándékával, a propedeutikus évvel kapcsolatosan, ami sajátosan, felismerve napjaink világát és az abban élő fiatalok helyzetét, segítséget kíván nyújtani, hogy a formáció a lehető leghatékonyabbá váljon, ahol elindulhat a személy fejlődése a felelősségteljes papi élet útján.

Fotó: PPKE
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye