Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Szentháromság titkát, a végtelent az ember a véges értelmével nem tudja befogadni. A világtörténelem során tudósok, teológusok, bölcsek próbálták ezt a titkot, Istent megközelíteni. Szent Pál erre azt írja: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róm 1,20) – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Szentháromság vasárnapján, június 7-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén.

A bennünket körülvevő teremtett világ rendezettsége, a teremtmények közötti, és egy-egy élő szervezetben meglévő összhangra újra és újra rácsodálkozunk, és ha elgondolkodunk azon, hogy mindez honnan van, eljutunk Isten létezésének bizonyosságára.
Az evolúció folyamán vannak minőségi ugrások, amelyek során az élettelenből élő, majd egy még magasabb rendezett élet alakul ki. E minőségi ugrásokban is a teremtő Isten tevékenysége látható. Honnan indul ki a fejlődés? Az ősrobbanás, mint elmélet elfogadható, de mi az, ami ősrobbant? „Miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább semmi?” – teszi fel a lét értelmére vonatkozó kérdését Martin Heidegger német filozófus. Számtalan kérdés felvetődik az emberben, ha Isten létezését kutatja.

Milyen az Isten?

A teremtett világon keresztül és a gondolkodás számtalan útján eljuthatunk Isten létezéséig, de hogy milyen az Isten, ezt magunktól nem tudjuk kitalálni – fogalmazott Ferenc püspök.
A világtörténelem során sokféle megfogalmazással találkozunk Isten természetét illetően. Az ókori társadalom emberét az istenektől való félelem, rettegés határozta meg.
Ma is feltesszük a kérdést: Milyen az Isten? Szeret engem, vagy nem, közömbös-e a sorsom iránt, vagy sem? Félnem kell-e tőle, vagy jóakaróm? Sokat gondolkodhatunk ezen.

Isten maga a szeretet

Szentháromság vasárnapján alkalmat kapunk arra, hogy mi is átgondoljuk, milyen az Isten hozzám.
Isten kinyilatkoztatta magáról, hogy az Ő belső élete az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Legelőször ezzel a megnyilatkozással akkor találkozunk, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban, leszállt rá a Szentlélek, és a mennyből az Atya szava hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Isten az Ő belső életét sokféle módon kinyilatkoztatta az üdvösségtörténet során, de annak teljessége akkor valósult meg, amikor a megváltó Jézus Krisztusban eljött erre a világra, rajta keresztül pedig az ember eljutott arra, hogy Isten a szeretet Istene.

„Irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag” (Kiv 34,6)

Ezután a főpásztor tovább elmélkedve Istenről a szentmisén elhangzott ószövetségi olvasmányt idézte, amelyből még többet tudhatunk meg Istenről. Miután Mózes lejött a Sínai-hegyről, és örömmel vitte népének az isteni szövetség kőtábláit, az Úr üzenetét, az élet szabályait, addigra a nép már bálványimádó lett. Milyen csalódást jelentett ez Mózesnek. Ennek ellenére, amikor visszament a hegyre – még mindig féltve az ő népét –, Istenhez fordult, aki megszólította őt: „Az Úr irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag”. Isten kinyilatkoztatta magáról, hogy hosszantűrő, nem söpri el a választott népet.

Isten a meglepetések, a belső béke, a harmónia Istene

Isten meglepően könyörületes hozzánk, nem számítunk rá, sokszor félünk tőle, rettegünk, mert bűnösök vagyunk, de Ő hűséges, mert magát meg nem tagadhatja. Szent Pál így fogalmaz Istenről: „a szeretet és a béke Istene” (2Kor 13,12).
Nem a tűzszünet, hanem a belső béke, a harmónia, a szeretet Istene. Ha befogadjuk az isteni szeretetet, akkor ez a belső harmónia, béke kihat az emberi kapcsolatainkra is.

Amikor Szentháromság vasárnapján Isten belső életéről, szeretetközösségéről elmélkedünk, akkor kinyilatkoztatást kapunk arról is, hogy mi a szándéka, a terve az emberrel. Azt akarja, hogy higgyünk benne és soha el ne vesszünk.

A főpásztor kedvelt evangéliumi szakaszát említette (Jn 3,1-21), amelyben az idős Nikodémus, a zsidók vezető embere éjszaka megy el Jézushoz, mert aggódott, mi lesz vele, nem fog-e elveszni? Jézus nem rója fel neki, hogy éjszaka kereste fel Őt, hanem fogadja, és rögtön szól hozzá: „aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3), „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Vagyis Jézus ezzel azt fejezte ki, hogy Nikodémus meg fog halni, de nem fog elveszni. Mert Isten az élet, a szeretet, a harmónia, a békesség Istene, éppen ezért megkönyörül rajtunk, irgalmaz nekünk.

Istennek tehát az a terve az emberrel, hogy ne vesszen el, hanem belekapcsolódjon a szeretet közösségébe, és ebből erőt merítve élje az életét itt a földön. A püspök atya az idézett mondatot a saját életünkre fordítva így fogalmazott: úgy szerette Isten a családomat, szeretteimet, hogy most engem akar odaadni értük. Engem akar küldeni hozzájuk, most én leszek az a mindazokért meghozott napi szeretetáldozat, akiket szeretek, akiket az isteni kegyelem rám bízott. Így tudjuk mindannyian teljesíteni Isten ránk vonatkozó tervét, hogy azután el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

Szentháromság vasárnapján Isten benső életéről, tervéről elmélkedve az életünkről elmélkedünk. Ez a misztérium befogadhatatlan, felfoghatatlan az ember számára, mégis életprogramot jelent: az én közösségeim is szeretetközösségek legyenek, ahol megjelenek, ott megjelenjen Isten szeretete, ahol megszólalok, az evangélium, Isten szóljon rajtam keresztül, ahol teszek valamit, ott az Isten tegyen valamit rajtam keresztül.

Isten bennünket akar küldeni, hogy kinyilatkoztatott szeretetének legyünk tanúi, életre váltói és ezáltal teljesítsük küldetésünket – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye