Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be pünkösd ünnepén, május 31-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban.
A főpásztor homíliájában pünkösd ünnepének arról a mély mondanivalójáról fejtette ki gondolatait, amelyet ő maga, valamint Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Fekete Károly református püspök és Fabiny Tamás evangélikus püspök a Szentlélek kiáradásának ünnepére videó üzenetben fogalmaztak meg (http://www.dnyem.hu/index.php/item/2983-negy-puspok-negy-helyszinrol-egy-lelekkel-fogalmazott-meg-kozos-uzenetet-punkosd-unnepere – Ezen üzenet adásba került Debrecen Televízióban, valamint az említett felekezetek honlapjain is megtalálható).

Ferenc püspök hangsúlyozta, a közös pünkösdi üzenetnek az volt a célja, hogy megmutassák az egységre, közösségre való törekvésüket, és tanúságot tegyenek arról, hogy mindezt a Szentlélek munkálja bennük és közöttük. Bár különböző időkben és helyszíneken rögzítették a megszólalásokat, az üzenet mégis egy, mert a Lélek, aki a gondolataik megfogalmazására indította őket, ugyanaz.
A főpásztorok négy gondolat köré építtették fel pünkösdi üzenetüket:

1. A közösség ereje és szerepe

Mindnyájan együtt voltak – ott, ahová Jézus küldte őket –, még akkor is, ha néhányan kételkedtek, hallottuk ezt Urunk mennybemenetelének ünnepén az elhangzott evangéliumi szakaszban. Ez a közösség ereje, amelynek gyümölcse az öröm, valamint az abban való hit, hogy Isten közöttünk van, még akkor is, ha egyesek szívében kétely lakozik, vagy nehéz keresztet, terhet cipelnek. A közösség tehát nagyon fontos, mert Jézus alapította, ez pedig nem más, mint az Egyház.
Sokan azt mondják, a maguk módján vallásosak, és otthon is tudnak imádkozni, nincs szükségük a szentmisére. De a keresztény életet csak közösségben lehet megélni, mert Jézus Krisztus küldetését csak így tudjuk életre váltani: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Arra küld, hogy képviseljük a szeretetét a világban, vagyis testvéreinkhez, embertársainkhoz küld bennünket. A magunk módján tehát nem tudjuk tartani a kapcsolatot Istennel, csak az embertársainkon keresztül.
Az apostolok együtt voltak, a Szűzanyával imádkoztak, bátorították egymást, amikor kiáradt a Szentlélek. Tamás apostol is kételkedett, Jézus mégsem külön jelent meg neki, hanem a feltámadás utáni nyolcadik napon, amikor együtt volt a többi tanítvánnyal. Jézus szándéka, hogy mi közösségben legyünk, együtt kérjük az Ő irányítását, Szentlelkét, útmutatását és erejét küldetésünk teljesítéséhez.

2. Heves szélzúgás támadt

A szél jelképe az isteni erőnek, a Szentléleknek. Azt mondjuk, az üres helyiségben nincs semmi, vagyis a levegőt tekintjük ennek. De ha vihar támad, ereje van, akkor arra már más fogalmakat használunk. Sokszor alig várjuk, hogy a szél megtisztítsa a levegőt a szmogtól. A szél mint rendező és tisztító erő jelképe a Szentléleknek. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23). Jézus ezzel a kijelentésével megalapította a bűnbocsánat szentségét, rábízta az Egyházra, az apostolokra a kiengesztelődés szolgálatát. A nagy feladathoz alázat szükséges, hiszen nem a pap a megbocsátás forrása, hanem maga az Isten. Ők is ugyanúgy megkapják a feloldozást paptársaiktól, ha bűnbánatot tartanak.
Miért fontos a gyónás? A megtisztulás e formájának szükségességében is sokan kételkednek. Ezt Jézus akarta így, egy-egy jó gyónás során a felszabadultság, a megszabadultság élményében megtapasztaljuk Isten irgalmas, bűnbocsátó szeretetét, a Lélek, a tiszta szív ajándékát.

3. Lángnyelvek jelentek meg

A Szentlélek kiáradásakor mindenki ugyanabból a tűzből kapott, megértve a Lélek saját maga személyére vonatkozó üzenetét. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanazok a képességeink, de a küldetéseink, hivatásaink sem. Mindannyian Istentől kapjuk az indíttatást, kegyelmet, karizmákat, a Lélek ajándékait, hogy másokat, nem pedig önmagunkat szolgáljuk vele. Itt ismét megerősítést kapunk arra a küldtetésre, hogy életünk mások szolgálatára szolgáló élet legyen. A lángnyelvek a tüzes lelkületre utalnak. „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,11). Sokszor elfogy belőlünk a lendület, a lelkesedés, lehangoltak, türelmetlenek, elkeseredettek vagyunk, mintha nem is kaptuk volna meg a Szentlelket.
Kérjük tehát Őt, hogy tisztítsa meg a szívünket, segítsen, lelkesítsen, hogy mások szolgálatában örömtelibbek legyünk, hogy lássák rajtunk, mi lelkesek vagyunk, mert találkoztunk a Szentlélekkel.

4. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel

Ha valaki eltelt Szentlélekkel, a találkozást többé nem fogja elfelejteni. A Szentlélek ajándékainak kegyelmét egyszer kapja meg az ember, de ez a jegy a lelkében eltörölhetetlen. Megkaptuk a Szentlélek ajándékait, hogy azokkal embertársainkat szolgáljuk, így születnek meg a Lélek gyümölcsei „a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23).
Sokszor ezen gyümölcsöket erőfeszítés nélkül szeretnénk learatni, de először a Lélek ajándékait kell mások javára, szolgálatára kell fordítanunk. Ennek gyümölcseként átéljük annak örömét, milyen nagyszerű dolog együtt lenni, és megtapasztaljuk, hogy a lélek rendező erővel van jelen az életünkben, áttüzesít bennünket, eltelünk Szentlélekkel. Segítsen bennünket ez az ünnep, hogy hitelesen tudjunk tanúságot tenni Isten végtelen szeretetéről – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye