Palánki Ferenc megyéspüspök Szent Tamás apostol csontereklyéjének jelenlétében mutatott be szentmisét Törő András püspöki titkárral együtt – kérve a szent közbenjárását hitünk erősödésében – április 19-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A szentmisét a szokásos módon élőben közvetítette a Debrecen Televízió.
Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában három gondolatot emelt ki: 1. A számonkérés helyett Isten irgalmával találkozunk, 2. Tamás apostol tapasztalatból származó hite gyakran a mi hitünkre is jellemző, 3. A bizalom hitből fakad.
1. Isten irgalmassága nyilvánult meg abban, ahogyan a feltámadt Jézus találkozott a tanítványaival (Jn 20,19-31), akiknek a szívét Jézus láttán öröm töltötte el. Örömük oka az volt, hogy Jézus legyőzte a halált, él, és újra közöttük van. De még nagyobb volt az örömük akkor, amikor Jézus így szólt: „Békesség nektek!” (Jn 20,19), nem pedig számon kérte őket, amiért egyikük, Júdás elárulta, Péter megtagadta Őt, a többiek pedig elfutottak, és csak egyedül János tartott ki mellette a kereszt alatt. Jézus nem fedte meg ezért a tanítványokat, sőt, éppen ebben a helyzetben adta meg küldetésüket: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23).
Nincs számonkérés, hanem irgalom van, szeretet és béke. A kiengesztelődésnek, az isteni irgalomnak a szolgái lesznek azok, akik maguk is irgalomra szorultak. Csak így foghatjuk fel, mit is jelent Isten irgalmassága, Aki feltétel nélküli szeretettel, számonkérés nélkül érkezik. Milyen sokszor irgalmatlanok vagyunk egymáshoz, pedig Isten hozzánk mindig irgalmas.
2. A kételkedő, a hitetlen, a „hiszem ha látom” Tamás alakját gyakran magunkban is felfedezhetjük. Ő nem volt a tanítványokkal, amikor Jézussal találkoztak, így nem hitte el, hogy Jézus él. Amikor nyolc nap múlva ismét megjelent nekik, Tamás szavaival szólítja meg őt: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Jn 20, 27). Ezt azt jelenti, hogy Jézus belelátott Tamás gondolataiba, nehézségeibe, kétségeibe. Ő mindannyiunk szívét, nehéz helyzetét, békétlenségét, szeretetlenségét látja. Hozzánk is be akar lépni, de nem töri ránk az ajtót, hanem halkan kopogtat a szívünk ajtaján.
Jézus Tamásnak nem külön jelenik meg, hanem a közösségben. Sokan Krisztust elfogadják, de az Egyházat elutasítják, mondván azért nem járnak templomba, mert a maguk módján gyakorolják a vallásukat. Jézus nem véletlenül alakít közösséget, Egyházat, abban akar megjelenni és táplálni a rábízottakat. Tamás hite a tapasztalatból származik. Jézus erre azt mondja: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20,29). Ez nekünk szól, mert mi nem látjuk Őt, mégis szeretjük és hiszünk benne.
A hit, ahogyan olvassuk Szent Pál szavait: szilárd bizalom abban, amit nem látunk. (ld. Zsid 11,1)
3. Az irgalmas Jézus képen – Szent Fausztina Kowalska nővér magánkinyilatkoztatása alapján – a "Jézusom bízom benned" feliratot olvashatjuk. A bizalom hitből fakad. Hiszünk Jézusban, bár nem látjuk Őt. Mindig bízhatunk benne, a nehéz helyzetekben is, mert a feltámadás fénye, az irgalmas szeretet öröme eléri a szívünket. Az élő Jézus jelenléte, a vele való találkozás, ami örömünk forrása, elvezet bennünket a teljességre.
Olykor csak önmagunkban bízunk, majd a megszürkült életünk, a kudarcaink rávilágítanak arra, hogy ez nem elég. Aztán azt gondoljuk, hogy Istennel majd jól mennek a dolgaink, de nem én vagyok a középpont, hanem Isten. Tehát nem nekem megy jól Istennel, hanem Istennek megy jól velem. Ő az irgalom, a béke forrása az életünkben. Így valósul meg Isten akarata, terve, és Jézus bennünk is meg akarja valósítani Isten tervét, végtelen jóságát, irgalmasságát a világban. Nekünk adja minden kételkedésünk ellenére a világosságot, a feltámadás fényét és örömét, azt a hitet, amely életet ad. Ezért mondja Szent János „Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében” (Jn 20,31) – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye