Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Április 12-én, húsvétvasárnap Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Törő András püspöki titkárral ünnepi szentmisét mutatott be a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet több csatornán keresztül élőben követhettek a hívek.

A főpásztor homíliájában Jézus Krisztus megváltó szeretetéről és az evangéliumban fellelhető kétféle magatartásról beszélt:

A nehéz körülmények között is öröm töltheti el a szívünket, megtapasztalhatjuk a feltámadt Jézus jelenlétét, aki zárt ajtókon keresztül megjelent a húsvét reggelén bezárkózó apostoloknak. Jézus valóságosan él. A főpásztor ennek a találkozásnak az örömét kívánta a híveknek, akik most nem hagyhatják el otthonaikat. Jézus Krisztus legyőzte a halált, és ezzel megoldotta az ember életének legnagyobb problémáját. Ilyenkor tavasszal éled a természet, amelynek szépsége szemlélésétől most megfoszt bennünket a láthatatlan ellenségünk, a vírus, de ha túljutunk ezen a nehéz helyzeten, valamikor mégis vége lesz az életünknek.

A megváltás arra tanít bennünket, hogy ne ideológiákat gyártsunk, magyarázatokat keressünk, hanem higgyünk. A mai evangéliumban kétféle magatartással találkozunk. Az egyik szerint vannak, akik szeretik Jézust (Mária Magdolna és Péter) és van, akit szeret Jézus (János, a szeretett tanítvány).

Többször találkozunk a látta kifejezéssel is, amely nem minden esetben von maga után hitet, hanem kételkedést, más ideológiát. Ez megtapasztalható a mi életünkben is.
Amikor Mária Magdolna hajnalban a sírhoz ment, hogy rendesen eltemesse Jézust, csak az üres sírt látta. Magyarázatot keresett, arra gondolt, hogy elvitték az Úr testét. Majd kétségbeesésére Péter és János a sírhoz rohantak. Ők is látták az üres sírt, de Péter sem hitt. János, a szeretett tanítvány „látta és hitt” (Jn 20,8). Ő rájött arra, hogy minden az írások szerint valósult meg, ekkor értette meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

A két magatartás szerint: én szeretem Jézust, a másik szerint: tudom, hogy engem szeret Jézus.
Péter bizonygatta az utolsó vacsorán, hogy életét adná Jézusért, annyira szereti Őt, később mégis háromszor árulta el. Kevés az, ha csak arra alapozok, hogy emberi szándék szerint kezdem Jézust szeretni. A szeretett tanítvány érezte, tudta, meg volt győződve arról, hogy Jézus szereti őt, sőt úgy érezte, hogy őt szereti a legjobban.

Vajon Jézus tudott e valakit legjobban szeretni?

Ő mindenkit így tudott szeretni. Szent János szíve a leginkább nyitva volt, ezért érezhette Jézus szeretetét. Milyen jó lenne, ha mindenkinek nyitva lenne a szíve és az élő Jézus beléphetne a zárt ajtónkon keresztül is, hogy megéreznénk: engem szeret a legjobban.

Később természetesen Péter is eljutott erre a meggyőződésre, amikor Jézus háromszor is megkérdezte tőle: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz?” (Jn 21,17). Péter ekkor már belátta, hogy nem arról van szó, hogy ő mennyire szereti az Urat, hanem arról, hogy „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,17), hogy én most csak így tudlak szeretni, még fejlődésen megyek keresztül, de törekszem.

Jézus Krisztus feltámadása tehát arra tanít, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté.
Ferenc püspök visszaemlékezett gyermekkorára, amikor ministránsként a húsvéti körmenetben mindig azon gondolkodott, hogy a feltámadt Jézus miért nem ünnepeltette magát, miért nem állt Pilátus, a főtanács elé, hogy igazolja győzelmét. Mint mondta, később már megértette, Jézus nem azért támadt fel, hogy megbüntesse a bűnösöket, hanem, hogy létrehozza a bűnösökben az átalakulást, az átváltozást, a feltámadást, amely csak akkor valósulhat meg, ha elhisszük, hogy Jézus feltétel nélkül és végtelenül szeret bennünket.

A hit átformál, segít, hogy a nagypénteket Jóreménység fokának tartsuk – utalt nagypénteki elmélkedésére a főpásztor. A járványra is úgy tekintsünk, hogy bár nagyon veszélyes, de ha összefogunk és szeretettel, áldozatokat vállalva vagyunk egymás iránt, akkor átjuthatunk ezen a viharon, mint a Jóreménység fokán, amelyet korábban Viharfoknak neveztek el. Az egyetlen lehetőségünk tehát, hogy elhiggyük: Jézus Krisztus él, feltámadt, ami nem egy újraéledés, hanem új dimenzió az ember előtt.

Gyakran felteszik a kérdést: Hol van a feltámadott Jézus teste?

Jézus teste Isten dicsőségében van, a földi anyag egy része az isteni lét állapotába került. Ez a feltámadás. Jézus nem visszajött a földi életre, hanem előre ment, és megmutatta az ember örök sorsát. Szent Pál így fogalmaz: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre” (Kol3 1-2).

Segítsen bennünket ez az ünnep, hogy rátaláljunk az élő Krisztusra, hogy az Ő végtelen szeretetéből merítkezve tudjuk szeretni Istent és embertársainkat, amely szeretet erősebb, mint a halál – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye