Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Sötétben kezdődött a nagyszombati liturgia a debreceni Szent Anna-székesegyházban is, jelképezve, hogy nagypéntek, Krisztus halála után sötétség borult a világra.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Törő András püspöki titkárral együtt mutatta be a húsvéti vigília szertartást április 11-én, a székesegyházban, amely négy lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.

A liturgia elején meggyújtották a húsvéti gyertyát, fénye, a feltámadást jelképezve belevilágította a templom sötétjét új reményt hozva a világ sötétjébe. Az Egyház leggyönyörűbb éneke – az Exultet, a Húsvéti örömének – után kezdődött az igeliturgia, amelynek ószövetségi olvasmányai végigvezettek az üdvösségtörténet nagy állomásain. Ezt követően felcsendült a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatértek a harangok”, az orgona hangja, Krisztus győzelmének ünneplésére hívva. A szentleckét (Róm 6,3–11) követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki, Jézus feltámadását, az igazi örömhírt pedig a (Mt 28,1–10) evangélium hirdeti.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában a feltámadást, mint Jézus Krisztusba vetett hitünk alapját hangsúlyozta, amely az ember előtt új dimenziót nyit. Megszabadulunk a bűn rabságától, mert aki bűnt követ el, az a bűnt szolgálja, és nem szabad. Szabadságunk pedig nem a bezártság, a karantén miatt van korlátozva, hanem sokszor a bűneink, emberi gyarlóságaink kötöznek meg bennünket.
Feltámadni azt jelenti, átalakulni, elengedni mindazt, ami megkötöz, hozzáköt ehhez a teremtett világhoz annyira, hogy megakadályozza az Isten világához kötődést.

Az embernek újra és újra szüksége van a feltámadásra, az újrakezdésre, az új életre

A megyéspüspök gondolataiban visszatért nagypéntek üzenetéhez, amikor arról elmélkedett, hogy Jézus Krisztus halála értelmet ad az értelmetlen szenvedésnek is, mert szeretetből vállalta értünk a kereszthalált. Szenvedése azt mutatja, hogy nem a halálé az utolsó szó, hiszen a szeretet az örök valóság, nem pedig a halál. Ő kivezet bennünket a bűnös helyzetünkből, életutunkon át az Ő országába. Hányszor megtapasztaljuk – amikor újra és újra visszaesünk emberi gyarlóságunkba –, hogy szükségünk van a feltámadásra, az újrakezdésre, az új életre.

Győzött az élet!

Jézus Krisztus legyőzte a bűn hatalmát és megtörte a halál uralmát a szívünkben, hogy szabadok legyünk, és ezzel a szabadsággal válaszoljunk Isten szeretetére, hogy az Ő gyermekei legyünk, akiben kedve telik.
Jézus a mi szenvedéseinket is átalakítja, félelmeinket elveszi, átvezet a véges világból a végtelenbe, kinyitja az utat saját maga felé.

Ezután a főpásztor melbournei barátja nagyszombati homíliájára utalt, amely egy történettel szemléltette a feltámadást, azt az utat, amelyen Jézus átvezet bennünket a nehéz helyzetekben. 1488-ban egy portugál hajós, Bartolomeu Dias felfedező útra indult Afrika legdélebbi csücskéhez, hogy onnan megtalálja az Indiai Óceánhoz vezető tengeri utat. De amikor odaért ehhez a fokhoz nagy viharba került és visszafordult. A helyet elnevezte Viharfoknak. Közel tíz évvel később Vasco da Gama szintén felfedező útra indult ezen a tengeri útvonalon, elérkezett a viharfokhoz, de ő már nem fordult vissza, vállalta a kockázatot és a vihar ellenére túljutott ezen a ponton és a csendes vizekre ért. Ő ezt a helyet Jóreménység fokának nevezte el.

A feltámadás is a Jóreménység foka

Az életünk minden szenvedése és talán a jelen helyzet is a Jóreménység foka. Tekintsünk rá így, bízva Isten segítségében, és átjutunk rajta, továbbhaladva életünk végcélja, Isten országa felé. Megtapasztaljuk a feltámadt Krisztus jelenlétét, aki hozzánk is így szólt: Ne féljetek, előttetek megyek a mennyországba, előttetek járok és mutatom az utat, mert Én magam vagyok számotokra az út. Jézus Krisztus megszentel bennünket, a keresztség szentségével befogadott az Ő családjába.

A keresztségünkre is emlékezünk húsvét éjszakáján, és megújítjuk az akkor szüleink által tett fogadalmunkat, amelyben ellene mondtunk a bűnnek, a sátánnak, elfogadtuk Jézus Krisztus megváltó kegyelmét és igent mondtunk a hitünkre. Keresztségünk az életünk nagy fordulópontja, amely földi zarándoklásunkon keresztül mintegy Jóreménység fokként bennünk van. Lépjünk, haladjunk tehát tovább életutunkon Isten, a végcél felé – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A prédikáció után a keresztségi fogadalom megújítása, majd a mindenszentek litániájának elimádkozása következett, majd a főpásztor megszentelte a keresztvizet. Ősi hagyomány, hogy húsvét vigíliája során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőttként megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Idén a járvány miatt ez későbbre tevődik.

Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódott, és a szentségi áldással, a Pápai Himnusz és a Magyar Himnusz eléneklésével ért véget.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye