Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szabó József atya, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet spirituálisának elmélkedése Nyíregyházán a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye férfi lelkinapján hangzott el.

Jézus úgy szeret minket, ahogy vagyunk, de – olvasva az evangéliumot – azt látjuk, hogy mindig a változásra, a megtérésre hív. Ezért, amikor férfi identitásról beszélünk, nem mehetünk el amellett, ami az Ószövetségben és az Újszövetségben is végigvonul: miszerint a változás azt jelenti, hogy a férfinak igazi férfivá kell válnia, aminek teremtve lett, de ezt életszentség nélkül nem lehet megélni.

Íme az ember. Milyen az ember?

Sok gerinctelenség és bűn történik azelőtt, hogy Jézus Pilátus elé került. A főpapok mindent meg akartak tenni, hogy megöljék őt, de nem tehették meg, mert a törvényük azt tiltotta. Vannak olyan típusú emberek, akik terveket szőnek, hazudnak, és ahelyett, hogy keresnék az igazságot, mindent megtesznek, hogy ne kelljen megváltozniuk. Ez a típusú ember nem akar megtérni, mindent megmagyaráz, kifogásokat keres, hivatkozik a múlt sérelmeire, csak ne kelljen kimondania azt, hogy gyáva. Fél attól, hogy meg kell változnia, meg kell térnie, és el sem tudja képzelni azt, hogy előrébb lépjen, másként éljen: őszinte legyen, többet imádkozzon, meggyógyuljon a szenvedélybetegségéből, stb.

Amikor az emberben nincs meg a változás iránt vágy, akkor kezd el magának is hazudni, hárítani, úgy irányítani a beszélgetést – amiben talán ügyesebb mint a másik, – hogy mindig neki legyen igaza. Sok hozzá hasonló ember van körülötte, akik gyávák, megalkuvók, és nem mernek kiállni az értékek mellett. Nikodémus, a zsidók egyik vezetője nem merte vállalni, hogy nappal keresi fel Jézust, nehogy a főtanács tagjai emiatt megszólják. Ezért inkább éjszaka találkozott vele. Vannak, akik gyávaságból nem mernek kilépni a szerepükből, vállalni önmagukat, így viszik tovább addigi megszokott életüket.

Pilátus véreskezű volt, de ő is látta, hogy Jézus esete a zsidók belső ügye, irigység, emberi játszmák vannak mögötte, éppen ezért nem akarta Őt keresztre feszíteni. De amikor azzal szembesült, hogy a császár barátsága múlik ezen, nem a lelkiismerete szerint döntött.
Én milyen vagyok? Mindent megteszek, önmagam előtt is lealacsonyodok, csak el ne veszítsem valakinek a kegyét, és utána mosom kezeimet, mint Pilátus?

A kézmosás itt a hazugságnak egyfajta külső kifejezése. Pilátus tudomásul veszi, hogy döntése nem igazságos, mégis megteszi azt. Az ember itt meghasonlik önmagával. Férfitársadalomról beszélünk, amelyben kardinális kérdés, hogy az apa milyen férfinak neveli a fiát, és ebben hogyan mutat példát.

A középpontban Jézus áll „ecce homo” – íme az ember, aki az Atya akaratát teljesítve már nem beszélt sokat, nem mentegette magát, nem szitkozódott, hanem szembenézett a kereszttel és végigment az úton. Jézus identitásában erő van. Nem könnyű követni a példáját, csak ha az erényeket egy életen keresztül gyakoroljuk. Így tesz az az ember, aki ki mer állni az igazság mellett, még abban az esetben is, ha nem tud változtatni.

A tömegben sokan végigkísérték Jézust a keresztúton, mert szerették Őt, de a tanítványokkal az élen csendben maradtak. Senki nem mert kiállni az igazság mellett, mert féltek, hogy úgy járnak majd, mint Jézus. A gyávák még el is szaladtak, elmenekültek. Jézus pedig – aki az út, az igazság és az élet – ott állt megkötözve, szívében az Atya és az emberek iránti szeretettel, szemben a mások által meghatározott szöveget skandáló csőcselékkel.
Ez történik ma is. Sokszor megítélik az Egyházat, a papságot, Istent, mert mások is azt mondják. Jézus mégis a középpontban van, Ő a domináns, a győztes.

Nagyon fontos kérdés tehát az, hogy szeretem-e annyira – Istent, az embereket, a családomat, barátaimat –, hogy ki merjek állni, az igazság mellett, szembenézni akár a szenvedésekkel is, de nem adom el a lelkemet. Merek-e szentség lenni ebben a világban?

(Folytatjuk)

 Lejegyezte: Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye