Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Van-e motiváció az életemben, szeretem-e annyira Istent, a családomat, a környezetemet, hogy képes legyek a változásra, látok-e erre esélyt? Hogyan tudok férfiként jelen lenni egy-egy helyzetben? Elég világos-e, hogy ki kinek a keresztjét viszi a keresztúton, és ki lesz rajta az áldozat, amely nem mindig egyértelmű? – Ezeket a kérdéseket tette fel Szabó József atya, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye férfi lelkinapján, március 7-én, Nyíregyházán, a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban. A nap során szentségimádást tartottak, az elmélkedések alapjaként pedig a keresztút egy-egy állomása, valamint a rózsafüzér ima szolgált.

Hogy milyen érzés férfiként imádkozni a rózsafüzért, ezt azon jelenlévők is megtapasztalhatták, akik elmélkedési szokásaiban még eddig nem szerepelt ez az imamód. József atya kezdeményezésére a lelkinap alatt a résztvevők közösen elimádkoztak egy öt tized rózsafüzért.

Az a tapasztalat, hogy ezt az imamódot nagy százalékban a nők végzik. Szokatlan, ha egy férfit rózsafüzérrel a kezében látunk elmélyülten imádkozni. Éppen ezért az előadó azt is hangsúlyozta, hogy ebben a nők pozitív visszajelzése nagyon sokat jelent, erősíthetik, támogathatják, bátoríthatják a férfi családtagokat. Ellenkező esetben egy megalázó szituációt kezdeményezve, megmosolyogva az imádkozó férfit, egy életre is elvehetik a kedvét a rózsafüzér imádkozásától. Az is meghatározó, hogy a férfi hogyan reagál környezete, családja hozzáállására. A férfias kiállás egy érték, például az imádkozás mellett, mindig domináns hatást vált ki.

A rózsafüzér ima a leghatékonyabb fegyver a gonosz elleni küzdelemben. E szemlélődő imának óriási ereje van. Szent II. János Pál pápa a Rosarium Virginis Mariae (2002) kezdetű – a rózsafüzérről szóló – apostoli levelében erről így vélekedett: abban a családban ahol imádkozzák a rózsafüzért, ott nincs válás. A rózsafüzért Jézus imának is mondjuk, mert titkaiban a megváltás misztériumait elmélkedjük végig.

Ha az ember megfeledkezik életének lelki síkjáról, az imáról , vagy nem veszi komolyan, hiába van meg benne a jó szándék, egyszerűen nem tud előrehaladni. Szent Pál ezt a belső harcot így fogalmazza meg: „Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7,19). A végén felteszi a kérdést: „Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által…!” (Róm 7,24-25). Jézus mondja: „Hisz nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Mint tudjuk, Szent Pál eléggé karakán ember volt, mégis megkérdezi, ki szabadítja meg ettől a tehertől. Ezért tehát imádság nélkül az identitásról beszélgetni, nem lenne teljes értékű.

(A férfi lelkinapon elhangzott további elmélkedésekről a következő napokban olvashatnak az oldalunkon.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye