Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nem mindennapi élményben lehetett része annak, aki az estéjét január 31-én a debreceni Megtestesülés-templomban töltötte.
„Annyira szerettem volna rendőr, tűzoltó, tanár, pap, focista, és mikor mi lenni éppen, amikor még hittem a mesékben. Mára már „csak” ámulva és bámulva hallgatom ezeket, de még mindig gyermeki szívvel, elgondolkodva, álmokkal tele, s telve. Most épp jegyvizsgáló szeretnék lenni vonaton. Hogy miért? Kibogozom!”

A Megtestesülés Plébánia és a Család a jövő Alapja Alapítvány meghívására lépett föl Berecz András Kossuth-díjas mesemondó, énekes az impozáns templomban.

„Mindig örül a szívem, mikor templomban kell szerepelnem. Közel áll hozzám a Jóisten, ráadásul ezt még otthonról hoztam. Már a középkorban az úgy nevezett „Húsvéti vidámságok”-ban is mesemondók szórakoztatták a népet. Sőt, Spanyolországban ők tartották a húsvéti prédikációkat is. Mindig különleges élmény tehát az Isten Házában fellépnem. Van, hogy egy-egy idősebb hölgy megbotránkozik a meséimen, de akkor mindig megcirógatom a hangommal őket: igyekszem angyal lenni, de néha én is bukfencezem egyet-kettőt.” – kezdte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapjának adott exkluzív interjújában a sokak által kedvelt mesemondó.

Előadásának címe is utalt a hangulatra, a helyszínre: Isten bolondja! „Emberjavító, magas gondolatú emberekről szól ez az előadás, akik hátra bukfencezve, különleges szavakkal hurcolták nagy területen az okosságokat. De nem úgy, mint az okos emberek, mert az világos, hogy ha okos ember szájába okos gondolatokat adunk, abból unalmas ember lesz. A bolond ember viszont azért értékes, mert a tréfa mázával önti le a mondandóját, ezért hallgatható. Érdekelnek ezek a „bolond” emberek, ezért építettem fel egy témát köréjük.”

Sokakban felmerült az este folyamán, hogy amit hallottak, s láttak, az vajon egyenlő-e a manapság annyira felkapott és divatos stand-up comedy műfajával. „Van egy barátom – zalai fiú –, aki ismerte azt a céget, amely behozta a mozikba a pattogatott kukoricát, biztos sokan emlékeznek rá, nem tartott sokáig ez a vonulat első körben. Aztán jött egy ötlete a barátomnak, csinált egy papírtáskát, rárakott egy amerikai zászlót, s ráírta, hogy Pop-Corn, mindjárt működött a dolog. Ebből kiindulva azt mondhatom, hogy sokaknak jobban esik azt kimondani, hogy stand-up comedy, minthogy mese. 50 éve mesélek; nem a mese hasonlít a stand-up-ra, hanem épp fordítva! Csak a mesében nem rohanok, nem kell percenként egy humort, vagy csattanót mindenáron ellőni, van idő mindenre. Amerikát még fel sem fedezték, amikor már megvoltak a mesemondók. Rokonműfaj a kettő, de ennyi, és nem több!” – mondta el véleményét készségesen az összehasonlítással kapcsolatban is Berecz András.

Palánki Ferenc püspökatya is végighallgatta a Kossuth-díjas művészt, de azt gondolom, hogy nem csak ő, hanem mindenki jókat derülhetett a meséken, s könnyezhetett a megható énekeken. Sőt, Berecz András folyamatosan „tűzben tartotta” a jegyespárokat és a házaspárokat is, ahogy ő mondta, kicsit kiegészítette a jegyes oktatáson hallottakat. Amikre pedig nem jutott idő, arról annyit mondott, hogy majd elmeséli a kalauznak a vonaton hazafelé. Igen, ő egy ilyen ember: nem nagyzol, köztünk él, nem szégyell semmit. Na ezért lennék most nagyon, de nagyon jegyvizsgáló! Hallgatnám még a királyokról, a bolondokról, a szőlőtermesztőkről, a sirályokról, igazából bármiről a meséit, s azt a humort, ami ma sokakban nincs meg, akiknek ez a szakmájuk. „Fontos a humor, a vígasság, a jókedv, a mosoly. Az én véremben van valami, ami mindig a vidámságot keresi. De meg kell hallgatni másokat is, sőt Krisztus mosolyát is meg kell lelnünk, anélkül ugyanis nehéz előrébb jutni. Ha viszont megvan, vigyük el azokhoz is, akik nehezebben találják, de szükségük van rá.” – zárta gondolatait, s magát a szívünkbe a Kossuth-díjas mesemondó.

Palánki István
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Palánki István és Berecz András facebook oldala