Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„… nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…”
„… igen emberségesen bántak velünk…” (ApCsel 28,2)

Az idén a Krisztus-hívők egységéért, az ökumenikus imahét forrásanyagát különböző máltai felekezetek állították össze. A máltaiak február 10-én ünneplik Szent Pál hajótörését. A magyar keresztény egyházak január 19-26-ig hirdették meg az imahetet. Ajakon is a hagyományokhoz hűen egymás templomaiban tartották meg az imaestéket, január 20-án a református, 21-én a görög, 22-én pedig a római katolikus templomban.

A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templomban zárult az ökumenikus imahét, melyen részt vettek a helyi keresztény egyházak vezetői, Kovács Tibor lelkész, Zuró József parókus, Gáspár Mátyás plébános és Galsi János atya, továbbá a nemrég Ajakra költözött Szent Kamill Leányai Szerzetes Intézmény valamennyi kedves nővére. A templom zsúfolásig megtelt a különböző felekezetek híveivel, akik közösen énekelték, imádkozták egymás énekeit, imádságait.

A záró imaesten Kovács Tibor református lelkész hirdetett igét, aki a következő szavakkal kezdte beszédét: „Ezeken az estéken a keresztény egységért elhangzó közös imádságunk arra indít bennünket, hogy egymásnak megbocsássunk, megbékéljünk és a másikat elfogadjuk. Az Isten odaküld áldást és életet, ahol az emberek szeretetben és egységben élnek. Nem lehet megengedni, hogy a múlt sérelmei, terhei akadályként jelenjenek meg az emberek között.”

A következőkben a lelkipásztor az Isteni gondviselésről osztotta meg mély gondolatait Pál apostol példáján keresztül. Az, hogy az Isten gondoskodik rólunk, először az apostol szívében fogant meg, majd utána tudta bátorítani, erősíteni azt a 275 embert a hajón, akiknek elveszett minden reménységük a menekülésükre. Majd a lelkész kérdést tett fel: Mit jelent a gondviselés? Nem a gondtalan, aggodalom nélküli életet. Isten úgy gondoskodik rólunk, hogy közben nem ment fel a munkavégzés alól, a nehézségektől, viszont megajándékoz bennünket a szorongástól mentes szabadsággal. Akiket Isten lelke megszabadít, azok valóban szabadok, azok nem félnek a jövőtől, az emberektől, mert tudják, hogy az életük a Gondviselő kezében van. Az Isten az egész világ ura és teremtője, de a gondviselésnek is vannak fokozatai. Itt párhuzamot vont a szülői gondviseléssel. Az édesapa is jobban szereti és jobban odafigyel a saját gyermekére, mint másokéra. A lelkész egy történettel folytatta: A tengeren viharba került egy hajó és az utasok nagyon megrémültek, össze-vissza rohangáltak, idegeskedtek, viszont olyan is akadt, aki imádkozott. A sarokban egy kisgyermekre lettek figyelmesek, aki továbbra is önfeledten játszott. Az egyik rémült ember odament hozzá és megkérdezte. Miért vagy ilyen nyugodt, nem félsz, hogy a tenger elnyel téged? Mire azt mondta a kisgyermek: nem félek, az én édesapám a kormányos.

A gondviselésbe vetett hit azt jelenti, hogy tudjuk, Isten gondját viseli ennek a világnak, mely megszabadít bennünket a félelemtől. A Gondviselő eszközei mi magunk vagyunk az Isten kezében a másik ember számára – mondta a lelkész. Beszéde végén azt kívánta, hogy a gondviselés öröme töltse be mindenki szívét, hogy tudjunk bátorítani másokat, mint Pál apostol, hogy megerősödjünk az egységben, a Krisztushoz való tartozásunkban.
Az imahét záró alkalmán Mátyás atya megköszönte a lelkipásztoroknak, a kedves nővéreknek és a jelenlévőknek, különösen az iskola tanulóinak, hogy töretlen lelkesedéssel imádkoztak a Krisztus-hívők egységéért

Hasulyóné Rutkai Éva

sajtóapostol