Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az igazsághoz vezető út címmel novellaíró pályázatot hirdetett az alapításának 800. évfordulóját ünneplő Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége. A jubileumi pályázat célja, hogy a fiatalabb korosztállyal is megismertessék az alapító Szent Domonkos életét és a rend történetét. A verseny a debreceni domonkos atyák javaslatára született.

A pályázat témája: Jézus mondja magáról a János evangéliumban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14,6).

A Domonkos Rend jelszava így hangzik: „Igazság”! Aquinói Szent Tamás, a rend talán legismertebb tagja pedig, Arisztotelész nyomán, megfogalmazza: „Az igazság a gondolat megegyezése a tárggyal önmagában” (Veritas est adaequatio rei et intellectus. De verit I, 1.; STh I, 16, l).

A pályázat lehetőséget kíván adni a pályázóknak, hogy megfogalmazzák az életünk oly sok területén jelenlévő igazságkeresésnek az útját. Ma miért, hogyan, kivel, milyen módon stb. indulunk el az igazság megtalálásának reménységgel teli útján? Milyen ez az út? Vajon elérjük a célt? Megtaláljuk-e az igazságot? Egyáltalán ma megtalálható még az igazság?

Egy apró feltételnek kell csak még megfelelni a téma kapcsán: valamilyen a Domonkos-renddel kapcsolatos személynek vagy dolognak kell megjelennie a műben, legalább említés szintjén, pl.: Eckhart mester vagy Árpád-házi Szent Margit neve, illetve az Angelicum (a rend római egyeteme) vagy a Margit-szigeten lévő kolostorrom mint helyszín, de lehet akár a Summa Theologiae kifejezés is, és ezekhez hasonlók.

Pályázók köre: pályázatunkra amatőr, kezdő, de már ismert szerzők tollából is várunk irodalmi műveket. Pályázatunk kiterjed a hazai és határon túl élő alkotókra is.

Alsó életkori határ: betöltött 16. életév

Pályázat célja: Az első alkalommal kiírt pályázatunk célja, hogy felkeltsük az irodalomszeretők figyelmét az igazság oly sokszor használt, de többször hamisan értelmezett fogalmára. Hisszük, hogy az igazság, bárki is fogalmazza meg, hívő vagy nem hívő, mindig és természetéből fakadóan Istenhez vezet, így a pályaműveken keresztül is a nagybetűs Igazsághoz, Istenhez szeretnénk közelebb kerülni.

Pályázat beküldési határideje: kiírástól számítva folyamatosan, 2021. április 30. éjfél

A pályaműveket május 1-ig feltöltik a közösségi hálóra, ahol az olvasók szavazhatják meg a kedvencüket. A szakmai zsűri is díjaz, a legjobbakat az elismerő oklevél mellett pénzjutalomban is részesítik.

Az érdeklődők a pályázat formai követelményeiről, további információkról itt tájékozódhatnak: http://domonkosok.hu/2021/01/23/vers-es-novellairo-palyazat/

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász és az országos Katolikus Karitász jóvoltából Babylove pelenka, Béres csepp, nyári turista szalámi, kukoricakonzerv, fabrikett, valamint ruhanemű adományokban részesülnek a karitász csoportjaink, akik február 24-én megkezdték azok elszállítását a rászoruló családok számára.

Az adományok raktározása és kiosztása immár a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye által vásárolt Nyíregyháza, Tábor utcai karitász központ 300 m² raktárépületben történik, amely könnyen megközelíthető, kisebb teherautó behajtására is alkalmas. A raktárral egy épületben található 70 m2 alapterületű irodák, kiszolgálóhelyiségek minőségi változást eredményeznek az egyházmegyei karitatív szervezet életében, elősegítve a zavartalan, áttekinthetőbb működést.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Intézményünkben már hagyománnyá vált, hogy legnagyobb keresztény ünnepünkre hetente lelki óra keretében készülünk, amelyet iskolánk diákjai teszik szebbé verssel, szolgálatukkal.

„A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út, különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember között” – kezdte nagyböjti gondolatait iskolánk hittan szakos pedagógusa Mocsárné Tündik Erzsébet hamvazószerdán. Pilinszky János Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés c. művéből vett idézet után a böjt lényegéről kaptunk útmutatást.

A nagyböjti szent idő remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk keresztény voltunkat. Azt, hogy hogyan is állunk a főparancsnak a szeretet parancsának a teljesítésével. Konkrét példákat kaptunk a böjtölésre. A mindennapok lehetőségeit tekintettük át. Életünkben rengeteg olyan dolog van, amely elvonja figyelmünket Istenről, sok kísértés ígér hatalmat, gazdagságot, elismerést, könnyed szórakozást, ha hátat fordítunk Isten nekünk adott szeretetének. „A Szeretetet kell választani" - tehát Istent.

Meglátom-e az emberré lett majd önmagát értünk feláldozó Krisztust a betegben, a nélkülözőben a szenvedőben? Őrzője vagyok-e testvéremnek? Felelős vagyok-e embertársaimért? Tudatosítottuk, hogy böjtölésünk oka nem más, mint az Isten iránti szeretetünk: őérte vállaljuk, hogy megfékezzük vágyainkat, hogy lemondunk számunkra kedves dolgokról és önmérsékletet gyakorlunk. Eltávolodunk kissé a földi dolgoktól, hogy közelebb jussunk és fogékonyabbak legyünk az istenire, hogy lelkünk uralja a testünket, ne pedig fordítva. Ehhez szükséges a csend és az ima.

Az ima lényege szeretni és engedni, hogy Isten szeressen. Az ima csendes szeretet: hallgatni és érezni, hogy közel vagy, Uram – zárta gondolatait hittanárunk.

Babály András atya iskolalelkész körünkben üdvözölte az intézménybe látogató Molnár Katalint az egyházmegye tanfelügyeleti főigazgatóját. András atya ezt követően a nagyböjti szent idő útjáról beszélt. Elindulunk egy olyan úton, amely negyven napig tart. Aki útra kel, annak tudnia kell, hogy hová szeretne megérkezni. Kell, hogy legyen az embernek célja. A nagyböjti utunk a kereszten önmagát értünk szeretetből feláldozó, emberré lett Istenhez vezet. Legyen ez az út számunkra a hit a remény és a szeretet útja. Erre emlékeztessen bennünket a hamu mellyel homlokunkat megjelöljük. A hamvazkodás szertartásánál – a több lelki program mellett – a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért szerzetesi közösség tagja dr. Fodor Ákos (Ákos testvér) szolgált.

A keddi lelki óránkban folytatódott nagyböjti készülődésünk. Hittanárunk arra hívott bennünket, hogy az irgalmasság cselekedeteit szem előtt tartva éljük meg ezt a szent időszakot. Visszatekintettünk az elmúlt néhány nap adta lehetőségeinkre, szembesítettük magunkat azzal, hogy elindultunk-e a hamvazószerdán elkezdett úton? Hol tartunk most? Nagylelkű voltam-e a megbocsátásban, a szeretetben? András atya gondolataiban pedig a jó és a rossz harcát elemezte, döntéseink, szabad akaratunk fontosságát hangsúlyozta. Nem elég elindulni a jó útján, jónak is kell maradnunk és vissza kell térnünk, ha eltévedünk! András atya a tékozló fiú példabeszédén keresztül szemléltette Isten Irgalmas szeretetét, aki hazavár bennünket, mert Ő a szeretet.

Isten adjon erőt mindannyiunk számára ahhoz, hogy ezt az utat, Vele járjuk végig, és megtisztult lélekkel Hozzá érkezzünk meg!

Mocsárné Tündik Erzsébet Hittanár - Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Örömmel adjuk hírül, hogy a Katolikus Középiskolák Matematika Versenyének országos döntőjébe jutott a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény négy gimnazista diákja.

Az iskolában 15 éve működik a Talentumok Tehetséggondozó Program, melynek eredményei alapján 2010 óta az intézmény Akkreditált Kiváló Tehetségpont is.

Diákjaik számos versenyen vesznek részt, szép eredményekkel. A döntőbe jutott valamennyi diák matematika tagozatos, emelt óraszámban tanulják a tantárgyat, illetve ebben a tanévben is bekapcsolódtak online formában az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskolába.

A felkészítő tanárok áldozatos munkájának, a tanulókkal folytatott személyes törődésnek köszönhetően méltán lehetnek büszkék tanulóik sikereire.

Az országos megmérettetéshez sok sikert, eredményes felkészülést kívánunk!

A döntőbe jutott tanulók:

Zákány Sándor 9.b                 felkészítő tanár: Tamás Éva

Sarkadi Sándor 10.b               felkészítő tanár: Lajtosné Krajnyák Éva

Bálint Lili 11.b                                    felkészítő tanár: Kallós Béla

Szalanics Tamás 11.b             felkészítő tanár: Kallós Béla

Tamás Éva

igazgatóhelyettes

Nyíregyháza - Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Az élet legnagyobb misztériumai csöndben születnek és bontakoznak ki. Hogyan fejlődik a természet? A legnagyobb csöndben. A fa csöndben növekszik. A föld felé emelkedő nap – fenségesen ragyogva – csöndben adja nekünk melegét. A rendkívüli dolgok mindig csöndesek. Anyja méhében csöndben növekszik a gyermek. Az emberi létezés nagy dolgait, Isten tekintete alatt éljük meg.

Az ember szívében van egy vele született csönd, mert minden személy legmélyén Isten lakik. Isten csönd, és ez az isteni csönd az emberben lakozik. Istenben mi elválaszthatatlanul a csöndhöz vagyunk kötve. Az Egyház kijelentheti, hogy az ember egy csöndes Isten gyermeke. Semmi sem fedezi fel jobban Istent, mint az Ő csöndje, amely létünk legmélyébe van elrejtve. Ha nem műveljük ezt a csöndet, hogyan találhatnánk meg Istent?

Egyetlen próféta sem találkozott Istennel anélkül, hogy ne vonult volna vissza a pusztaságba és a csöndbe. A szerzetesek ma is a magányban és a csöndben keresik Istent. Nem csupán egyfajta magányról, vagy térbeli elvonulásról beszélek, hanem egy belső állapotról. Még az sem elég, ha elhallgat az ember. Csönddé kell válni.

A mindennapi élet csöndje a másokkal való együttélés elengedhetetlen feltétele. Az elcsöndesedés képessége nélkül az ember nem tudja meghallgatni, szeretni és megérteni saját környezetét. A szeretet csöndből születik. Olyan csöndes szívből jön elő, amely képes meghallani, meghallgatni és befogadni. A csönd feltétele, hogy megváltozzunk, és önmagunk megtéréséhez is szükséges.”

(Részletek Robert Sarah – Nicolas Diat: A csönd ereje – A zaj diktatúrájával szemben című könyvéből. Fordította Barsi Balázs OFM, Szent István Társulat, Budapest, 2018)

(Fotó: Magyar Kurír)

Robert Sarah bíboros A csönd ereje című kötetében lelkünknek azon pontjára vezet vissza, ahol Isten él. Most nagyböjtben különösen is érzékenyen érinthetnek bennünket a főpap gondolatai, hiszen ráébresztenek az önmagunkkal szembeni hűtlenségünkre, arra, hogy a zaj diktatúrájában és a gyakori önsajnálkozásban figyelmen kívüli hagyjuk életünk egyetlen értelmét, a csöndünket, „mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). Hogyan is találhatnánk meg Istent, ha nem porolnánk le szívünk eme rejtekét, ahonnan erőt meríthetünk nap mint nap, hogy Istennel, embertársainkkal, családunkkal és önmagunkkal minőségi kapcsolatban élhessünk?

„Ahhoz hogy belépjünk a csöndbe, nem elég megállítani az ajkak mozgását és a gondolatok áramlását. A csönd nem a hallgatásban van... Isten hangja csöndes. Valójában az embernek is arra kell törekednie, hogy maga is csönddé váljon.” (Robert Sarah bíboros)

A 75. életévét betöltő guineai származású Robert Sarah bíboros – az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa – a kánoni szabályok jegyében benyújtott nyugdíjba vonulásának kérelmét a Szentatya ez év február 20-án elfogadta.

Neve a könyvei által is sokak előtt ismert, különösen lebilincselő a Szent István Társulat gondozásában eddig megjelent Isten vagy a semmi – Beszélgetés a hitről (2015), A csönd ereje – A zaj diktatúrájával szemben (2018), Esteledik, a nap már lemenőben (2019) kötetek, amelyek életprogramként ívódnak a szívünkbe, segítve mindezt Barsi Balázs OFM atya finomhangolású fordítása. A főpásztor mindhárom kötetben Nicolas Diat újságíróval beszélget.

Robert Sarah bíborossal Palánki Ferenc megyéspüspök atya is találkozott Rómában, 2018 októberében, a fiatalokról szóló Püspöki Szinóduson. A főpásztor facebook bejegyzésében Robert Sarah bíboros nyugdíjba vonulásának hírére a következőket írta: „Sarah bíboros egy világos, tiszta gondolkodású és tiszta hitű főpap. 1979-ben, 34 évesen lett püspök. Isten ajándéka, áldása volt az eddigi szolgálata. Sokat köszönhet neki az Egyház! Nagyon szeretem a könyveit. Isten segítse nyugdíjas éveiben is Robert Sarah bíborost!”

Robert Sarah-t 1969. július 20-án szentelték pappá, majd tíz évvel később Szent II. János Pál pápa püspökké nevezte ki, 34 éves volt ekkor. 2001-től a Népek Evangelizációja Kongregáció titkáraként, majd a Cor Unum Pápai Tanács elnökeként dolgozott. 2010. november 20-án XVI. Benedek pápa kreálta bíborossá, majd 2014. november 23-án Ferenc pápa nevezte ki az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szent Józsefet úgy is említik, mint a „hallgató szent”, akinek egyetlen szavát sem őrizte meg a Szentírás, tetteit azonban követhetjük. Szent József Jézusnak a nevelő atyja, a férfinak példaképe.

Plébániai közösségünk prioritása a férfiakkal, házasokkal való foglalkozás lehetőségének megkeresése. Ezért elsőként ebben az évben nagyapa korú férfi tagjait hívtuk február 20-án közös zarándoklatra, hogy kedves szentünk nyomába lépve – akinek négy útját megőrizte a Szentírás – , mi is útra keljünk és együtt kezdjük el a nagyböjti időszakot.

„Szorgalmazom, hogy a keresztény közösségek mindennapi pedagógiája meggyőző és hatékony módon tudja felkínálni a kiengesztelődés szentségének gyakorlatát. Ha számos hívő, s köztük igen sok fiatal is, gyümölcsöző módon élt e szentséggel, akkor valószínűleg szükség van arra, hogy a lelkipásztorok nagyobb bizalommal, nagyobb kreativitással és nagyobb kitartással mutassák be azt a híveknek és emeljék ki értékeit” – írja Szent II. János Pál pápa.

Ha lelkipásztori kreativitás kell ahhoz, hogy elérjük a férfiak szívét, akkor a számukra meghirdetett közös nap eltöltése jó alkalom erre. Lelki életünk megújulását vágyva, napunk első állomása az egyházmegye területén fekvő Máriapócs Nemzeti Kegyhely volt. A Könnyező Szűzanya búcsújáró helyén délelőtt 10 órakor szentmisét mutattunk be. Megtudtuk, hogy a pandémia idején öt hónapja nem volt római katolikus szentmise bemutatva a kegyoltárnál. Az egyeki és tiszacsegei nagyapák bátor, férfias énekszolgálatával és imádságával köszöntöttük Égi Édesanyánkat, lelkünkben hozva az otthon maradtak szándékait is. A szentmise végén a férfiak példaképét, Szent Józsefet is kértük, segítsen bennünket olyan emberré válni, akik a rájuk bízottak lelki szükségleteit is munkálni tudják és családjukat a mennyország felé vezethetik.

Folytatva zarándoklatunkat Újfehértóra érkeztünk a déli órákban. Juhász Imre plébános bemutatta a templomot és a helyi egyházközség életét. Közvetlen stílusban elevenítette fel az egyházközség múltját, a templomépítés körülményeit és az utóbbi években megvalósult renoválási munkálatokat. Mivel látogatásunkkal egy időben a Cursillo mozgalom vezetői találkozójának is az újfehértói plébánia adott otthont, velük együtt ülhettünk a terített asztalhoz

Napunk utolsó állomása az egyházmegyénk püspöki hivatala volt Debrecenben. Palánki Ferenc püspök atya frissítő kávéval várt bennünket, a kötetlen beszélgetésen bemutatkoztak a zarándokok, majd megtekinthették a püspökség épületét, hiszen voltak, akik először jártak ott. A püspök atyával beszélgetve a jelenlévők közül többen a főpásztor gyökereivel közös pontot fedezhettek fel, felidézve a nógrádi vidék, Kárpátalja, Felvidék tájait, a papismerősök mellett a közösségek sorsa és napi eseményei is szóba kerültek. A püspökség kápolnájában közös imára került sor, majd püspöki áldásban is részesültünk.  

Végezetül hálánk gondolatait vetettük papírra abba az emlékkönyvbe, amelyben többek között Barsi Balázs atya sorait is megtalálhatjuk és mindazon vendégekét, akik az elmúlt években hozzánk hasonlóan Ferenc püspök atya vendégszeretetét megtapasztalhatták.

Hálás vagyok a Jóistennek ezekért a férfiakért, akiknek a szívében visszhangra talált a meghívás, és fontosnak tartották, hogy közösen tölthessük ezt a napot. Továbbá köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik vendégül láttak és befogadtak minket.

Papp László plébános, Egyek, Szent József Plébánia

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az itt és most pillanata, amiben élünk, az örökkévalóságba jelenthet belépőt számunkra, általa hív meg minket az Egyház erre a negyven napos lelki, pusztai vándorlásra, hogy mi is elcsendesedjünk lélekben. Figyeljünk oda magunkra, a másikra, a Jóistenre, mert így válhat ez a nagyböjt igazi kegyelmi időszakká, mely a javunkra fog szolgálni.

Az elmúlt szűk esztendőben annyi mindent nem tudtunk elvégezni, annyi mindennek nem tudtunk örülni az életünkben. Akkor miről mondjunk még le, mit kíván tőlünk a Jóisten, mikor már most is annyi minden hiányzik az életünkből? Lássuk be, jogos a kérdés és érdemes elgondolkodni azon, hogy az elmúlt időszak kényszerű lemondása, kényszerű böjtje hogy tud bennünket közelebb vinni a Jóistenhez.

A böjt, a lemondás a keresztény ember alapmagatartása, hiszen jó esetben mi mindig valamiről lemondunk. Rengeteg dolog van az életünkben, amit megtehetnénk, amit élvezhetnénk, de nemet mondunk rá, mert erkölcsi vagy akár más szempontból rossz, ezért igenis távol tartjuk magunkat tőle. Ha pedig elég tudatosan éljük az életünket, akkor valóban tudjuk fékezni magunkat. Ezért a keresztény ember életében valahol mindig jelen van ez a fajta lemondás, melyben olyan dolgokat, amiket megtehetnénk, amiket élvezhetnénk, azokat nem tesszük meg, mert tudjuk, hogy nem jók.

A nagyböjti idő egy sokkal különlegesebb lemondásra hív bennünket, és az elmúlt egy év különleges böjtje is ilyen különleges lehetőségeket kínált. Érdemes megfigyelni, ki hogyan reagált erre az időszakra. Voltak, akik kétségbe estek, voltak, akik unatkoztak, nem tudtak magukkal mit kezdeni, és voltak, akik nagyon ügyesen megpróbáltak együtt élni ezzel a helyzettel.

Hogy viszonyul ehhez a helyzethez az az ember, akinek kényszerűségből muszáj valamiről lemondania? Kétségbe esik? Mérgelődni kezd? Vagy pedig azt mondja, hogy ha már így alakult, akkor megpróbál valami jót kihozni belőle. Az embernek tehát itt és most kell lelki előnyt kovácsolni a helyzetéből. Nagyon szépen fogalmaz a próféta szava által a Jóisten (Joel 2, 12-18), amikor azt mondja: most van itt a kellő idő, most kell cselekedned, most foglak téged meghallgatni. Az Isten mindig a jelenben és az aktuális, kézzel fogható élethelyzetünkben hív meg minket, hogy keressük és találjuk is meg őt. Nagyböjt kihívásai mind-mind erre szolgálnak. Itt és most jelen lenni a Jóisten számára, aki meghív bennünket az imádságra és arra, hogy időt szánjunk rá és figyelemmel forduljunk felé.

Jelen kell lenni a másik ember életében, nem elmenni egymás mellett, hanem észrevenni a másikat. Ahhoz azonban, hogy észrevegyem őt, ott kell lennem testben, lélekben, látnom kell, hogy mire van szüksége, és abban tevékenyen segíteni neki. Ugyanakkor jelen kell lennem saját magam számára is, időt szánni a saját lelkem egészségére is, figyelni magamra. A jelenben, az itt és most kegyelmi pillanatába hív meg mindnyájunkat az Úristen, és az pusztán másodlagos, hogy abban a kényszerű élethelyzetben is, amelyben élünk, önszántunkból vállalunk valamit, ami lemondással jár, és az az igazi böjt. Mindkettő szolgálhat bennünket, és mind a kettő válhat a lelkünk javára. Ilyen például az elcsendesedés. Elcsendesedett az egész világ, nem is kicsit. A szórakozóhelyek zárva, kijárási korlátozások vannak. De ez a csend, ami beállt az életünkbe, közelebb vitt-e akár saját lelkünk megismeréséhez, épüléséhez, akár istenkapcsolatunk mélyüléséhez? Bátran vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket, hogyan tudtuk kihasználni az elmúlt időszakot akár magunk, akár mások javára, akár istenkapcsolatunk építésére.  Amikor Isten belehelyez minket egy élethelyzetbe, amikor megenged nekünk valamit, akkor a mi döntésünkön múlik, hogy az a lelki épülésünkre, vagy pedig bűnbe visz, és a kárhozatunkra szolgál. Ezt a hozzáállást halljuk majd nagyon gyakran a nagyböjtben: Úgy éld az életed, úgy viseld a küzdelmeket, úgy vállald a lemondásokat és a böjtöléseket, hogy az valóban a javadra szolgáljon.

Az evangéliumban is erre hív az Úr Jézus. Figyeljük meg, hogy mindig külső és belső dolgokat állít egymással szembe. Mindegy, hogy mi történik veled vagy körülötted, a belső a fontos, hogy milyen lélekkel viszonyulsz hozzá. Mindegy, hogy mennyire erőlteted meg magadat a böjttel, ha az nem lelki böjt, ha nem lélekből fakad, akkor az lehet egy tavaszi tisztítókúra, diéta, fogyókúra, de az nem böjt lesz. Mindegy, hogy mennyire akarsz segíteni a másik emberen, ha csak azért teszed, hogy mutasd a humánus beállítottságodat, hogy ünnepeltesd magad, a saját lelkedet megnyugtasd, hogy jó ember vagy, mert segítesz a másikon, akkor ez nem igazi gesztus, hanem egy képmutató segítség.

Csordás Gábor atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosának nagyböjti elmélkedése Hamvazószerdán hangzott el a társszékesegyházban bemutatott szentmisén.

Forrás: www.magyaroknagyasszonya.dnyem.hu

Fotó: Trifonov Éva

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Őszentsége, Ferenc pápa Dr. Molnár Antalt, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet igazgatóját 2021. február 22-én a Pápai Történettudományi Bizottság tagjává nevezte ki. A megbízatás öt évre szól.

Molnár Antal 1969-ben született Székesfehérvárott. Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon végezte, az Eötvös Collegium tagjaként, ahol 1995-1996-ban diplomázott. A Szegedi József Attila Tudományegyetemen 1999-ben irodalomtudományból, a Paris IV–Sorbonne Egyetemen 2002-ben történettudományból szerzett doktori (PhD) fokozatot. 2000 és 2004 között az ELTE-n török szakos tanulmányokat folytatott. 2007-ben szintén az ELTE-n habilitált, 2019-ben pedig akadémiai doktori címet szerzett.
1998 és 2000 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti Intézetének adjunktusa, 2000-től az ELTE Történeti Intézetének adjunktusa, 2009-től docense. 1995 és 1996 között óraadó, 2002 és 2005 között pedig a Történész Műhely vezetője az Eötvös Collegiumban.

Egyetemi munkája mellett 2005-től a MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, 2010-től osztályvezetője. 2008 és 2011 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának titkára, 2018-tól alelnöke. 1997-től 2011-ig a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya levéltárának levéltárosa. 2011 és 2016 között a Római Magyar Akadémia igazgatója. 2016-tól ismét a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, majd 2019. január 1-jétől igazgatója, illetve az ELTE Történeti Intézetének docense.

Tudományos kutatásainak témája a katolikus egyház kora újkori története, ezen belül is elsősorban, Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak históriája, illetve a hódolt Magyarország és a Balkán-félsziget története a 16–17. században. 18 önálló kötete és több mint 200 tanulmánya látott napvilágot magyar és idegen nyelven. Hat magyar és négy külföldi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.
2002-ben a Klaniczay Tibor Díjat, 2003-ban a Palládium Díjat, 2004-ben a Talentum Akadémiai Díjat, 2006-ban a Szakály Ferenc Díjat, 2011-ben a Mestertanár Aranyérmet, 2019-ben pedig a Premio Roma díjat nyerte el.
Nős, három fiú édesapja.

A Pápai Történettudományi Bizottságot XII. Piusz pápa kifejezett óhajára jött létre a 1954. április 7-én. A vatikáni intézet nemzetközi szinten együttműködik számos egyházi és egyházon kívüli testülettel és intézménnyel. Külön figyelmet fordítanak az ökumenikus párbeszéd fontosságára. Kezdeményezései lehetővé teszik a történelmi igazság keresését, annak tudatában, hogy a tudományos közösség ilyen formája hozzájárul az egység felé vezető út megtalálásához.

A Bizottság új tagjainak kinevezésére egyidejűleg a mai napon került sor.

Budapest, 2021. február 22.
az MKPK Titkársága

„Amikor rádöbbenünk arra, hogy Isten országa a szívünkben él, akkor odaállhatunk egy másik ember elé, és szavainkkal, tetteinkkel kimondhatjuk: szeretve vagy, Isten olyan jó hozzád, hogy rajtam keresztül szeret téged, és olyan jó hozzám, hogy a szeretetedet rám pazarolja. Isten olyan jó hozzánk, hogy a szeretet kötelékeivel köt össze bennünket.”

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Csordás Gábor atyával, a társszékesegyház plébánosával együtt mutatott be szentmisét február 21-én, nagyböjt első vasárnapján.

„Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,12-15)

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését olvashatjuk.

A Nagyböjt első vasárnapján elhangzó evangéliumi szakasz olyan, mintha Jézus programbeszéde lenne. „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Ez több, mint pusztán információközlés, mert maga Isten fia áll elénk, arra figyelmeztetve bennünket, hogy elérkezett az idő teljessége, itt van Isten országa, megvirradt az ég mindenki számára, amely bennünket megtérésre hív.

Jézus azt mondja, „betelt az idő”, vagyis beteljesedtek a próféták általi jövendölések, Ő velünk van és itt is marad mindvégig (ld. Mt 28,20). Isten országa nem egy terület, hanem maga Jézus Krisztus személye. A feltámadást követően a Szentlélek eljövetelével jobban megérthetjük ennek misztériumát.

Krisztus bennünk akar élni, a Szentlelke által isteni életet akar nekünk ajándékozni, és ha ezt befogadjuk, akkor az napról napra növekedni fog bennünk a szentségek kegyelmi ajándékai által.

Isten országa bennünk, közöttünk, az emberi kapcsolatainkban van. De amikor szeretetlenek vagyunk, gyűlölet, harag van bennünk egymás iránt, akkor a pokol is jelen van. A nagyböjti idő az ebből való megtérésre is lehetőséget ad. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot! A szívnek a megtérése, kitisztítása valóban feladat, azért, hogy Isten benne lakhasson. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23).

Bár bonyolult, mégis egyszerűnek tűnik az evangélium megélése, hiszen ha lelkiismeretvizsgálatot tartunk, tudjuk, hol kellene változtatnunk a kapcsolatainkban, vágyainkban, irányultságainkon, elhagyni megkötözöttségeinket, bűneinket.

Amire igent kellene mondani, arra mondjunk igent, amire pedig nemet kell mondani, mondjuk ki azt. Ezért mondja Jézus: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem” (Mt 5,37). Egyszerűnek tűnik, de mégis nehéz lemondani egy rossz szokásról. Sokan így fogalmaznak: Én ilyen vagyok, és kész! Valóban készen van? Ha most kellene Isten elé állnia, készen lenne rá?

Sok dolgunk van nagyböjtben a megtéréssel, szívünk kitisztításával, és annak a vágynak a felébresztésével, amire Jézus azt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49). Jézus a bennünk lobogó tüzet akarja fellobbantani, még erősebbé tenni, hogy világítsunk, tudjunk tanúságot tenni Isten szeretetéről.

Nagyböjt alkalom arra, hogy megvizsgáljuk a hitünket. Valóban elhisszük, hogy Jézus Krisztusban Isten jött el erre a világra, elhozta az Ő országát, szeret bennünket és itt van közöttünk egy darab kenyérben?

Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket, ha kétely merül fel a szívünkben. Ha érveket keresünk, figyeljünk a tanúságtevőkre, és megtapasztalhatjuk, hogy Isten itt van.

A házasságkötések alkalmával olvasunk a kánai menyegzőről, ahol Jézus a vizet borrá változtatta, csodát tett. De ennél nagyobb csoda az, hogy itt van Isten, nemcsak az ünnepek alkalmával, hanem hétköznapjainkban is, hogy az egész életünk ünnep legyen.

Ezért a nagyböjti időszak annak a feladatát is jelenti számunkra, hogy megismerjük Isten szeretetét. Erre utal Felföldi László püspök jelmondata is: „Megismertük a szeretetet” (1Jn 4,16). A szeretet gyakorlása erősíti a hitünket, amely készségessé tesz arra, hogy jól szeressünk.

Amikor éljük, gyakoroljuk ezt a szeretetet, akkor Krisztus szeretetforrásának a nevében vagyunk jelen a hétköznapokban, és tudjuk hirdetni az evangéliumot, azt, hogy Isten szeret bennünket. Amikor rádöbbenünk arra, hogy Isten országa a szívünkben él, akkor odaállhatunk egy másik ember elé és szavainkkal, tetteinkkel kimondhatjuk: szeretve vagy, Isten olyan jó hozzád, hogy rajtam keresztül szeret téged, és olyan jó hozzám, hogy a szeretetedet rám pazarolja. Isten olyan jó hozzánk, hogy a szeretet kötelékeivel köt össze bennünket.

Itt érthető meg, hogy Isten országa, uralma, úrsága ott van két ember között. Mekkora feladat, megtiszteltetés ez! Nagyböjtben nem a nagy, de nem is a böjt kifejezéseken van a hangsúly, hanem a szereteten. Megmutathatom, hogy Isten szeret, és ezt továbbadhatom.

Az evangéliumban olvassuk: „Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13). Az életünkben sokszor úgy érezzük, hogy vadállatok vesznek körül bennünket. Fel kell azonban fedeznünk azokat az angyalokat, küldötteket, akik Istent képviselik a világban, és szolgálnak bennünket. Ugyanakkor nekünk is angyalokká kell válnunk, hogy szolgáljuk embertársainkat. Nem elég tisztának lennünk, ajándékozókká is kell válnunk.

Isten be akar lépni az életünkbe. Ha hordozzuk Őt a szívünkben, életünkben, akkor valóban megtapasztalhatjuk, hogy a föld sója, a világ világossága vagyunk. Mert nem az a kérdés, mi történik velünk, milyenek a körülményeink, hanem hogyan jövünk ki abból a helyzetből, és hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet. Mutassuk meg, hogy Istenhez tartozunk! – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szentmise végén Csordás Gábor plébános megköszönte a főpásztor szolgálatát, gondolatait, majd invitálta a híveket, hogy vegyenek részt péntekenként a lelki estéken, a 16.15-től kezdődő keresztúti ájtatosságokon, majd az azt követő szentmiséken. A szentmisék elmélkedéseit a társszékesegyházban szolgáló lelkipásztorok fogják tartani, és gyónásra is lesz lehetőség.

A szentmise befejezését követően a jelenlévők egyenként fejezték ki a bűnbánatra való készségüket és a hamvazkodás ősi formáját alkalmazva a papok a bűnbánók fejének megérintése helyett csak hamut szórtak a fejükre.

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz” (Mt 6,16-18).

Dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános a böjtölésről beszélt a Debrecen Televízió, Erőnk Forrása című felekezeti magazinműsora e heti vendégeként.

A böjtöléssel lemondunk arról, ami nem feltétlenül tartozik hozzánk

A böjtölés általános vallástörténeti öröksége az emberiségnek. Ezt az örökséget körbeveszik az imádkozás, illetve a jócselekedetek. Mind a három örökség szerves összefüggésben áll egymással. Ha a böjtölésből indulunk ki, akkor a legtöbb kortársunk arra gondol, hogy valamit megvonunk magunktól, lemondunk valamiről egy konkrét dolog érdekében. A böjtölésnek eszközértéke van. Lemondunk arról, ami nem feltétlenül tartozik hozzánk. Lehet, hogy valami egy felszínes életvitelnek köszönhetően már kialakult szokássá vált, és olyannyira beívódott az életünkbe, hogy előbb vagy utóbb megtapasztaljuk ennek a visszahúzó erejét akkor, amikor az ember szeretné a személyiségét értékekben kibontakoztatni.

A böjtöléssel megtapasztalom, hogy szabad ember vagyok

A böjtölés nem az ember értékeit akarja leválasztani személyiségéről, hanem ellenkezőleg, az értékekben való kiteljesedést akarja elősegíteni. A böjtölés első megközelítésből tehát lemondást jelent, amely nem önmagáért van, hanem egy kitűzött jó cél elérése érdekében.

Ugyanakkor a böjtölésnek van egy olyan dimenziója is, hogy megtapasztalom: szabad ember vagyok. A szentmise egyik imádságában elhangzik, hogy a böjtöléssel Isten felemeli az ember lelkét, szent erőt és jutalmat ad Krisztus, a mi Urunk által. Amikor az ember átéli azt, hogy szabad lenne megtennie, vagy éppen magához vennie étel ital formában azt, ami neki kedves, de lemond róla, mert nem szükséges – mert nem feltétlenül fogja az életét értékekben gyarapítani –, akkor átélheti, hogy nincs kiszolgáltatva a vágyainak.

A böjt arra is figyelmeztet, hogy a divatos menedzserszemlélet nem határozhatja meg szabadidőmet és az embertársi kapcsolataimat

Ezzel az ember átéli, hogy nem sorsszerű foglya azoknak a külső körülményeknek, amelyeket a jelen korban is sokszor magunkhoz oly közelállóknak érzünk. Van egy bizonyos szemlélettípus, amely szerint a mai embernek menedzserszemléletűnek kell lennie. De ez a szemlélet csak egy részterületen létjogosult, nem szabad az egész emberi életet úgy berendezni, hogy menedzselem a szabadidőmet, sőt még az embertársi kapcsolataimat is.

A böjtöléssel újra birtokba vehetem a helyes sorrendet: a személy elé nem helyezhetek sem tárgyakat, sem eseményeket, mert az ember mindennél fontosabb

A böjt azt jelenti, hogy életemnek a sajátos területeit engedem érvényesülni minél szebben, minél akadálytalanabbul, de az egyik jogos résztörekvést nem terjesztem ki az egész életemre. Tehát a rész nem uralhatja el az egészet. A böjtöléssel az ember újra szeretne birtokba venni egy helyes sorrendet, amely az életünkben jelen lévő eszközértékekből és célértékekből tevődik össze. Dolgokból, tárgyakból, eseményekből, személyekből, akik hozzánk tartoznak családon belül és kívül, értékes munkatársi kapcsolatokból, vagy hitbeli jó testvérekből. Nagyon fontos a helyes sorrend, eszerint a személy elé nem helyezem sem a tárgyakat, sem az eseményeket, mert a személy mindennél fontosabb.

A böjt segítségével egy szép, Isten által elgondolt rendet viszek az életembe

A böjt során újra megtalálom, hogy ami az életemben jelen van, annak mi az értéke, rendeltetése, hogyan szervesülnek az életemben jelenlévő tényezők, hogyan állnak elő egy olyan egységes egésszé, amelyek nem akadályozzák az értékekben történő kibontakozásomat, hanem ellenkezőleg, egy gyönyörű, szép, Isten által is elgondolt rendet visznek az életembe. A vallásos motivációjú böjtölésnek ez a sajátossága.

Nem a közfelfogást meghatározó evilági, pusztán egészségmegőrző célkitűzésű böjtölést választom – amely értékes ugyan, de önmagában nem elegendő –, hanem hívő ember gyanánt arra törekszem, amire az Úristen elgondolt engem ebbe a 21. század eleji történelmi korszakba, és a hitem segítségével szeretném, ha az életembe a rend újra előállna.

A böjtölésnek van egy intenzív célkitűzése is

A rendetlenség, rendezetlenség állapotát mindig könnyebb kiváltani, mint a rend megőrzéséért áldozatot hozni. Ez is a böjtnek egyik velejárója. Ha én már ráéreztem annak az ízére, hogy az Isten által elgondolt élet bennem egy rendet eredményez, és a kapcsolatomban is rendet foganatosít, akkor vállaljam mindazt, ami ennek a rendnek a megőrzésével együtt jár, illetve ez nemcsak konzerválni akarja a rendet az életemben, kapcsolataimban, hanem elmélyíteni. A böjtölésnek tehát van egy intenzív célkitűzése is. Mindabban, ami az életemet emberivé formálja, teszi, abban tudjak elmélyülni, méghozzá másokkal együtt.

Nagyon szép, amikor a húsvét előtti negyven napos böjti időszakban a hittestvéreinkkel egy kollektív lelkigyakorlat részesévé válok, mert feltűnik az, ahogyan mások is áldozatot hoznak azért, hogy az ő életük is sugározza az Isten által elrendelt benső rendet, amelyet Istennek azért kínálnak fel, hogy emberi méltóságuknak arányában tudjanak élni. Az újszövetségi ember méltósága az istengyermeki méltóság. Isten, a mi mennyei Atyánk, Krisztus a testvérünk, és benne mi magunk is egymásnak testvérei vagyunk.

Hittestvéreinkkel közösen, mégis egyedül kell megküzdenünk a böjtölés nehézségeivel?

Jézus negyven napon keresztül böjtölt a pusztában nyilvános működésének megkezdése előtt. Felkészülésében szükséges volt, hogy átélje emberségének a határait. De nem volt egyedül, mert az Atyában elmerülve töltötte azt a negyven napot. Amit az Atyából merített, azt a küldetése során szétosztotta kortársainak, és üdvösséget hozott az által az áldozat által, hogy önmagát végül szenvedésében, halálában és feltámadásában ajándékká tette, valóra váltotta azt, amit az Atyából merített, és nem megtartotta önmagának, hanem közkincsé tette.

A böjtöléssel az ember egy pótolhatatlan, benső spirituális tapasztalatra tesz szert

Fontos, hogy az ember azt is felismerje, hogy akkor igazán emberi az élete, amikor másokat is megajándékoz tartós értékekkel és önmagával. Itt már a szeretetet érintjük. A böjt tehát mindenféleképpen az Isten és a felebaráti szeretet érdekében történik. Ez a transzcendens momentuma a vallási böjtölésnek, amely a biológiai böjtölésen túl Istennek tetsző, és benne az embertárs is gyönyörködhet.

A böjtölés során az ember egy pótolhatatlan, benső spirituális tapasztalatra tesz szert, vagyis az Istenben való életet éli át és tapasztalja meg, majd másokat is ehhez próbál kapcsolni.

Miről mondjon le a 21. századi ember?

A lemondás tárgyát illetően a 21. század emberének tényleg le kellene mondania arról, hogy korlátlanul kizsákmányolja a teremtett világot. Az ökológiai böjt együtt jár egyfajta életformával. Amit meg tudok tenni a teremtett világ érdekében, és amivel a sebzettségét csökkenthetem, begyógyíthatom, akkor azt tegyem meg. De szólhatunk a digitális böjtről is, amely során éljem át azt a szabadságomat, hogy bár felhasználhatnám a digitális világ valamennyi kínálatát, de csak a legszükségesebbekre hagyatkozom.

Ha az ember így tenne, akkor többet élne, többet látna a világból, illetve saját értékében is jobban fel tudná fedezni önmaga szépségét, kibontakoztatni a másik ember iránt érzett szeretetét. Mert semmi nem pótolhatja azt, hogy élőben látom magam előtt a másik embert, a tekintetét, amely üzenetet hordoz, és amely a digitális eszközön keresztül nem jön át.

Az Erőnk Forrása magazinműsor itt megtekinthető:

Lejegyezte: Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dehir - Erőnk Forrása 2021-02-18