Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Intézményünkben már hagyománnyá vált, hogy legnagyobb keresztény ünnepünkre hetente lelki óra keretében készülünk, amelyet iskolánk diákjai teszik szebbé verssel, szolgálatukkal.

„A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út, különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember között” – kezdte nagyböjti gondolatait iskolánk hittan szakos pedagógusa Mocsárné Tündik Erzsébet hamvazószerdán. Pilinszky János Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés c. művéből vett idézet után a böjt lényegéről kaptunk útmutatást.

A nagyböjti szent idő remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk keresztény voltunkat. Azt, hogy hogyan is állunk a főparancsnak a szeretet parancsának a teljesítésével. Konkrét példákat kaptunk a böjtölésre. A mindennapok lehetőségeit tekintettük át. Életünkben rengeteg olyan dolog van, amely elvonja figyelmünket Istenről, sok kísértés ígér hatalmat, gazdagságot, elismerést, könnyed szórakozást, ha hátat fordítunk Isten nekünk adott szeretetének. „A Szeretetet kell választani" - tehát Istent.

Meglátom-e az emberré lett majd önmagát értünk feláldozó Krisztust a betegben, a nélkülözőben a szenvedőben? Őrzője vagyok-e testvéremnek? Felelős vagyok-e embertársaimért? Tudatosítottuk, hogy böjtölésünk oka nem más, mint az Isten iránti szeretetünk: őérte vállaljuk, hogy megfékezzük vágyainkat, hogy lemondunk számunkra kedves dolgokról és önmérsékletet gyakorlunk. Eltávolodunk kissé a földi dolgoktól, hogy közelebb jussunk és fogékonyabbak legyünk az istenire, hogy lelkünk uralja a testünket, ne pedig fordítva. Ehhez szükséges a csend és az ima.

Az ima lényege szeretni és engedni, hogy Isten szeressen. Az ima csendes szeretet: hallgatni és érezni, hogy közel vagy, Uram – zárta gondolatait hittanárunk.

Babály András atya iskolalelkész körünkben üdvözölte az intézménybe látogató Molnár Katalint az egyházmegye tanfelügyeleti főigazgatóját. András atya ezt követően a nagyböjti szent idő útjáról beszélt. Elindulunk egy olyan úton, amely negyven napig tart. Aki útra kel, annak tudnia kell, hogy hová szeretne megérkezni. Kell, hogy legyen az embernek célja. A nagyböjti utunk a kereszten önmagát értünk szeretetből feláldozó, emberré lett Istenhez vezet. Legyen ez az út számunkra a hit a remény és a szeretet útja. Erre emlékeztessen bennünket a hamu mellyel homlokunkat megjelöljük. A hamvazkodás szertartásánál – a több lelki program mellett – a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért szerzetesi közösség tagja dr. Fodor Ákos (Ákos testvér) szolgált.

A keddi lelki óránkban folytatódott nagyböjti készülődésünk. Hittanárunk arra hívott bennünket, hogy az irgalmasság cselekedeteit szem előtt tartva éljük meg ezt a szent időszakot. Visszatekintettünk az elmúlt néhány nap adta lehetőségeinkre, szembesítettük magunkat azzal, hogy elindultunk-e a hamvazószerdán elkezdett úton? Hol tartunk most? Nagylelkű voltam-e a megbocsátásban, a szeretetben? András atya gondolataiban pedig a jó és a rossz harcát elemezte, döntéseink, szabad akaratunk fontosságát hangsúlyozta. Nem elég elindulni a jó útján, jónak is kell maradnunk és vissza kell térnünk, ha eltévedünk! András atya a tékozló fiú példabeszédén keresztül szemléltette Isten Irgalmas szeretetét, aki hazavár bennünket, mert Ő a szeretet.

Isten adjon erőt mindannyiunk számára ahhoz, hogy ezt az utat, Vele járjuk végig, és megtisztult lélekkel Hozzá érkezzünk meg!

Mocsárné Tündik Erzsébet Hittanár - Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye