Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz” (Mt 6,16-18).

Dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános a böjtölésről beszélt a Debrecen Televízió, Erőnk Forrása című felekezeti magazinműsora e heti vendégeként.

A böjtöléssel lemondunk arról, ami nem feltétlenül tartozik hozzánk

A böjtölés általános vallástörténeti öröksége az emberiségnek. Ezt az örökséget körbeveszik az imádkozás, illetve a jócselekedetek. Mind a három örökség szerves összefüggésben áll egymással. Ha a böjtölésből indulunk ki, akkor a legtöbb kortársunk arra gondol, hogy valamit megvonunk magunktól, lemondunk valamiről egy konkrét dolog érdekében. A böjtölésnek eszközértéke van. Lemondunk arról, ami nem feltétlenül tartozik hozzánk. Lehet, hogy valami egy felszínes életvitelnek köszönhetően már kialakult szokássá vált, és olyannyira beívódott az életünkbe, hogy előbb vagy utóbb megtapasztaljuk ennek a visszahúzó erejét akkor, amikor az ember szeretné a személyiségét értékekben kibontakoztatni.

A böjtöléssel megtapasztalom, hogy szabad ember vagyok

A böjtölés nem az ember értékeit akarja leválasztani személyiségéről, hanem ellenkezőleg, az értékekben való kiteljesedést akarja elősegíteni. A böjtölés első megközelítésből tehát lemondást jelent, amely nem önmagáért van, hanem egy kitűzött jó cél elérése érdekében.

Ugyanakkor a böjtölésnek van egy olyan dimenziója is, hogy megtapasztalom: szabad ember vagyok. A szentmise egyik imádságában elhangzik, hogy a böjtöléssel Isten felemeli az ember lelkét, szent erőt és jutalmat ad Krisztus, a mi Urunk által. Amikor az ember átéli azt, hogy szabad lenne megtennie, vagy éppen magához vennie étel ital formában azt, ami neki kedves, de lemond róla, mert nem szükséges – mert nem feltétlenül fogja az életét értékekben gyarapítani –, akkor átélheti, hogy nincs kiszolgáltatva a vágyainak.

A böjt arra is figyelmeztet, hogy a divatos menedzserszemlélet nem határozhatja meg szabadidőmet és az embertársi kapcsolataimat

Ezzel az ember átéli, hogy nem sorsszerű foglya azoknak a külső körülményeknek, amelyeket a jelen korban is sokszor magunkhoz oly közelállóknak érzünk. Van egy bizonyos szemlélettípus, amely szerint a mai embernek menedzserszemléletűnek kell lennie. De ez a szemlélet csak egy részterületen létjogosult, nem szabad az egész emberi életet úgy berendezni, hogy menedzselem a szabadidőmet, sőt még az embertársi kapcsolataimat is.

A böjtöléssel újra birtokba vehetem a helyes sorrendet: a személy elé nem helyezhetek sem tárgyakat, sem eseményeket, mert az ember mindennél fontosabb

A böjt azt jelenti, hogy életemnek a sajátos területeit engedem érvényesülni minél szebben, minél akadálytalanabbul, de az egyik jogos résztörekvést nem terjesztem ki az egész életemre. Tehát a rész nem uralhatja el az egészet. A böjtöléssel az ember újra szeretne birtokba venni egy helyes sorrendet, amely az életünkben jelen lévő eszközértékekből és célértékekből tevődik össze. Dolgokból, tárgyakból, eseményekből, személyekből, akik hozzánk tartoznak családon belül és kívül, értékes munkatársi kapcsolatokból, vagy hitbeli jó testvérekből. Nagyon fontos a helyes sorrend, eszerint a személy elé nem helyezem sem a tárgyakat, sem az eseményeket, mert a személy mindennél fontosabb.

A böjt segítségével egy szép, Isten által elgondolt rendet viszek az életembe

A böjt során újra megtalálom, hogy ami az életemben jelen van, annak mi az értéke, rendeltetése, hogyan szervesülnek az életemben jelenlévő tényezők, hogyan állnak elő egy olyan egységes egésszé, amelyek nem akadályozzák az értékekben történő kibontakozásomat, hanem ellenkezőleg, egy gyönyörű, szép, Isten által is elgondolt rendet visznek az életembe. A vallásos motivációjú böjtölésnek ez a sajátossága.

Nem a közfelfogást meghatározó evilági, pusztán egészségmegőrző célkitűzésű böjtölést választom – amely értékes ugyan, de önmagában nem elegendő –, hanem hívő ember gyanánt arra törekszem, amire az Úristen elgondolt engem ebbe a 21. század eleji történelmi korszakba, és a hitem segítségével szeretném, ha az életembe a rend újra előállna.

A böjtölésnek van egy intenzív célkitűzése is

A rendetlenség, rendezetlenség állapotát mindig könnyebb kiváltani, mint a rend megőrzéséért áldozatot hozni. Ez is a böjtnek egyik velejárója. Ha én már ráéreztem annak az ízére, hogy az Isten által elgondolt élet bennem egy rendet eredményez, és a kapcsolatomban is rendet foganatosít, akkor vállaljam mindazt, ami ennek a rendnek a megőrzésével együtt jár, illetve ez nemcsak konzerválni akarja a rendet az életemben, kapcsolataimban, hanem elmélyíteni. A böjtölésnek tehát van egy intenzív célkitűzése is. Mindabban, ami az életemet emberivé formálja, teszi, abban tudjak elmélyülni, méghozzá másokkal együtt.

Nagyon szép, amikor a húsvét előtti negyven napos böjti időszakban a hittestvéreinkkel egy kollektív lelkigyakorlat részesévé válok, mert feltűnik az, ahogyan mások is áldozatot hoznak azért, hogy az ő életük is sugározza az Isten által elrendelt benső rendet, amelyet Istennek azért kínálnak fel, hogy emberi méltóságuknak arányában tudjanak élni. Az újszövetségi ember méltósága az istengyermeki méltóság. Isten, a mi mennyei Atyánk, Krisztus a testvérünk, és benne mi magunk is egymásnak testvérei vagyunk.

Hittestvéreinkkel közösen, mégis egyedül kell megküzdenünk a böjtölés nehézségeivel?

Jézus negyven napon keresztül böjtölt a pusztában nyilvános működésének megkezdése előtt. Felkészülésében szükséges volt, hogy átélje emberségének a határait. De nem volt egyedül, mert az Atyában elmerülve töltötte azt a negyven napot. Amit az Atyából merített, azt a küldetése során szétosztotta kortársainak, és üdvösséget hozott az által az áldozat által, hogy önmagát végül szenvedésében, halálában és feltámadásában ajándékká tette, valóra váltotta azt, amit az Atyából merített, és nem megtartotta önmagának, hanem közkincsé tette.

A böjtöléssel az ember egy pótolhatatlan, benső spirituális tapasztalatra tesz szert

Fontos, hogy az ember azt is felismerje, hogy akkor igazán emberi az élete, amikor másokat is megajándékoz tartós értékekkel és önmagával. Itt már a szeretetet érintjük. A böjt tehát mindenféleképpen az Isten és a felebaráti szeretet érdekében történik. Ez a transzcendens momentuma a vallási böjtölésnek, amely a biológiai böjtölésen túl Istennek tetsző, és benne az embertárs is gyönyörködhet.

A böjtölés során az ember egy pótolhatatlan, benső spirituális tapasztalatra tesz szert, vagyis az Istenben való életet éli át és tapasztalja meg, majd másokat is ehhez próbál kapcsolni.

Miről mondjon le a 21. századi ember?

A lemondás tárgyát illetően a 21. század emberének tényleg le kellene mondania arról, hogy korlátlanul kizsákmányolja a teremtett világot. Az ökológiai böjt együtt jár egyfajta életformával. Amit meg tudok tenni a teremtett világ érdekében, és amivel a sebzettségét csökkenthetem, begyógyíthatom, akkor azt tegyem meg. De szólhatunk a digitális böjtről is, amely során éljem át azt a szabadságomat, hogy bár felhasználhatnám a digitális világ valamennyi kínálatát, de csak a legszükségesebbekre hagyatkozom.

Ha az ember így tenne, akkor többet élne, többet látna a világból, illetve saját értékében is jobban fel tudná fedezni önmaga szépségét, kibontakoztatni a másik ember iránt érzett szeretetét. Mert semmi nem pótolhatja azt, hogy élőben látom magam előtt a másik embert, a tekintetét, amely üzenetet hordoz, és amely a digitális eszközön keresztül nem jön át.

Az Erőnk Forrása magazinműsor itt megtekinthető:

Lejegyezte: Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dehir - Erőnk Forrása 2021-02-18